A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI

Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai

TARTALOM
BEVEZETÉS
ELSÕ RÉSZ: AZ ÕS - NÉPEK
I. SZEM ÉS MAG
II. A FÉMNEVEK ÉS A FÉMMÛVESSÉG
KEZDETEI
III. A MÉH-KULTUSZ ÉS ÕSTÖRTÉNETÜNK
IV. A MAGYAR ÕSHAZA ELÕ-ÁZSIÁBAN
V. A MAGYAR MÛVELTSÉG
SZÁRMAZTATÁSA
VI. EMBERTANI VIZSGÁLATOK
EREDMÉNYEI
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/tartalom.html (1 of 3)2004.06.05. 18:39:07
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
VII. ÓKORI EGYIPTOMI-MAGYAR
KAPCSOLATOK
MÁSODIK RÉSZ: A SZKÍTA-MAGYAR
ROKONSÁG
I. A SZKÍTÁK SZÁRMAZÁSA
II. SZKÍTÁK ÉS SZÉKELYEK
III. DÁKOK ÉS SZÉKELYEK
IV. A TEMETKEZÉSI SZOKÁSOKRÓL
V. A SZKÍTÁKRÓL (KIEGÉSZÍTÉS)
VI. SZKÍTA-SZÉKELY MITOLÓGIAI
EGYEZÉSEK
VII. A MARUTOK ÉS BIHAR
VIII. A SZKÍTA-MAGYAROK HETTITA
EREDETE
IX. A PALÓC-SZÉKELY ROKONSÁG
HARMADIK RÉSZ: AZ IRÁNI HAZA
I. ÓKORI IRÁNI MAGYAR ORSZÁGOK
II. KRÓNIKÁINK TANÚSÁGA
III. AZ IRÁNI ÉS AZ ÕSMAGYAR
VALLÁSRÓL
IV. A MAGYAR MÛVÉSZET IRÁNI
KAPCSOLATAI
V. IRÁNI-MAGYAR-"FINNUGOR"
KAPCSOLATOK
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/tartalom.html (2 of 3)2004.06.05. 18:39:07
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
NEGYEDIK RÉSZ: A KETTÕS
HONFOGLALÁS OKAI ÉS TÖRTÉNETE
I. KAZÁROK ÉS MAGYAROK
II. A FEKETE ÉS FEHÉR MAGYAROKRÓL
III. A FEHÉR MAGYAROK HONFOGLALÁSA
IV. A FEKETE MAGYAROK
HONFOGLALÁSA
A MAGYAR ÕS-TÖRTÉNET LEGFONTOSABB
ÉVSZÁMAI
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/tartalom.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/tartalom.html (3 of 3)2004.06.05. 18:39:07
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
ELSÕ RÉSZ: ÕS-NÉPEK
Bevezetés
A magyarok honfoglalás elõtti hazája északnyugat-Iránban volt, a Kaszpitengertõl
délre és délnyugatra terült el, magyar nevén Mád-nak, Madá-nak
(=Média), valamint a keletebbre fekvõ tartományát Várkony-nak (=Varkan,
Hürkania) és Szabar-nak (=Tabar) nevezték. A magyarság, éppúgy, mint
az úgynevezett "finnugor", ill. "altáji" népek, a "Termékeny félhold"-nak
nevezett terület és Kis-Ázsia õslakója volt egykor. Az ún. "finnugor" népek
közül több önmagát a nõi és férfi princípiumot képviselõ Szem és Hám
(Khám) õs-szülõkrõl nevezte el, miként a magyarok fehér és fekete
törzsei, a Szabir-ok és a Magyar-ok. (A finnek három törzsének neve:
Szuomi, Hame és Kainuu!) Tehát a tulajdonképpeni sémi(ta) és hámi(ta)
népek a "finnugor" népek, nem pedig azok, akiket ma tévesen ezekkel a
nevekkel jelölnek meg. Varga Zsigmond helyesen állapította meg, hogy a
nyelvcsaládok "így követik egymást az uralomban: a) az ural-altájiak, b) a
semiták, c) az indogermánok. Az ural-altáji népek uralma kezdõdik a
prehistorikus idõ beláthatatlan messzeségében és tart a sumir
érvényesülés révén Kr.e. kb. 2000-ig, ekkor a sémita expanzió és az
erõteljes Hammurábi uralma folytán végleg a semiták kezébe megy át. Az
indogermánok érvényesülése a görög-római korral kezdõdik el és a
népvándorlás alapozza meg jövõ uralmukat. Az õsmúlt az ural-altáji
népeké volt, a közelmúlt a sémitákhoz tartozott, a jelen a tényleges
helyzet szerint az indogermánoké." [1] Most már az ún. "indoeurópaiak" is
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/bevezetes.html (1 of 5)2004.06.05. 18:39:35
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
hanyatlanak és a történelem tanúsága szerint egy-egy nyelvcsalád
(népcsalád) fénykora kb. 2000 éven át tart. A magyarok (és a rokon, ún.
"finnugor" népek) fokról-fokra szorultak ki eredeti lakóterületeikrõl (Észak-
Mezopotámia, Kánaán-Ugarit, Szíria, Kisázsia, stb.), rohamosan
pusztultak az ellenséges hadseregek (pl. az asszírok) csapásai,
irtóhadjáratai alatt. Végül az arab hódítás, Irán bukása (Kr. u. 651) vetette
ki õket utolsó ázsiai lakhelyeikrõl (Mada, Mana, Várkony, Tabar-o., stb.) A
magyarság kényszerû vándorlása azt a látszatot keltette, hogy a magyar
is csak egy a kelet felõl érkezõ nomád népek sorában. Holott, mint Bobula
Ida is írja [2] "a magyarság nem azért vándorolt, mert a nomádkodás volt
életformája, hanem azért, mert régi hazáját és utána számos szállását
elvette az idegen túlerõ." A "finnugor" rokonság tény ugyan, ám a
hivatalos tudomány képviselõinek többsége ebbõl a ténybõl (a nyelvi
rokonság tényébõl) hamis következtetésekre jutott. A leggyakoribb
tévedésük az (amely hihetetlen felületességre utal), hogy a mai
állapotokat vetítették vissza a múltra. Pl. a manysik nagy létszámú,
egykori erõs lovas népbõl süllyedtek, a szibériai erdõs - mocsaras
területre szorulva, halász - vadász néppé. (Ráadásul összekeveredtek az
ottani paleoszibériai néppel.) Ez viszont csak az utóbbi 1000 - 1100 év
"eredménye". Tehát a mai 7000-res létszámuk és halász - vadász
életmódjuk még nem jelenti azt, hogy évezredekkel korábban is ilyen
kevesen voltak és hogy ilyen életmódot folytattak! Tehát a hivatalos
tudomány képviselói már régóta újabb keletû fejleményeket merevítenek
írásaikban õsi állapotokká. Pl. arra nézve, hogy az ún. "finnugor" népek
õsidõk óta északon laktak, az egyetlen (képtelen és érvénytelen)
"bizonyíték": hogy ma ott laknak, ill. hogy az utóbbi kb. 1100 évben már
ott laktak. László Gyula figyelmeztetett arra, hogy seregnyi téves képzetre
vezetett az a módszer, amely "a honfoglaló magyarság mûveltségét
majdhogy õskori szintûnek mutatta. A finnugor szavak tartalma a finnugor
õskor állapotát tükrözi, amely legalább 4-7000 évvel a honfoglalás kora
elõtt volt (ha ugyan nem többel), tehát nem a honfoglalás korára
jellemzõ!" [3] Önmagában egy teljesen elvont nyelvészkedés nem lehet
képes megoldani a magyar õstörténet bonyolult talányát. Ennek
megoldásához egyetemes látás, az összegezés és intuíció rendkívüli
képességei kellenek.
A magyar mitológia legutóbbi, iráni rétege (vannak korábbi rétegek is
nyelvünkben és mûveltségünkben: egyiptomi, sumér, ugariti, stb.), a
szabar - kora magyar mûvészet iráni - szaszanida rokonsága, a közös
magyar-perzsa szavak sora, a régi krónikáinkban megõrzött
hagyományok, a nép-, település-, országnevek tanúsága, a történelmi
nyomok, a "finnugor" és "altáji" rokonnépeknél fellelhetõ hasonló
bizonyítékok stb. egytõl - egyig Irán felé mutatnak. Ennek ellenére a
korábbi hazánkat ott keresik, ahol az soha nem volt és ahol nyomait sem
lesz lehetséges soha megtalálni. A feltételezett "uráli õshaza" nyomait
hiába kutatták a szovjet régészek. László Gyula írta: "a 9-8. század után
nyoma vész a steppén és a ligetes mezõkön annak a régészeti anyagnak,
amely Árpád magyarjait jellemzi". [4] A két világháború közti
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/bevezetes.html (2 of 5)2004.06.05. 18:39:35
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
Magyarországon a hivatalos tudomány képviselõi a a magyar mûveltséget
nagyrészt a törököktõl eredeztették. A II. világháború után az orosz
befolyás hatására a mûveltségünk szláv származtatása került elõtérbe.
Ezekkel a politikai (tudománypolitikai) hamisításokkal szemben a valóság
az, hogy a magyar mûveltség - és nyelv - nem származtatható valamely
más ("magasabbrendû "-nek vélt) néptõl, mert önmagából fejlõdött ki, a
saját forrásából. Éppen az a legvalószínûbb, hogy a sok más nyelvben
(és az ún. "finnugor" népek nyelveiben) felismerhetõ jellegzetes magyar
szavak a magyar nyelvbõl kerültek, mint "elsõszülött", teljes õsnyelvbõl a
többi nyelvbe és nem megfordítva! A magyar elsõsorban adó volt és nem
kapó; ezért is fogyott el ennyire az évezredek alatt. Népek sora
melegedett a magyar tûznél, miközben az a tûz elhamvadt. Fényt
szórtunk szét és alig maradt fényünk. Életet, mûveltséget adtunk, ez volt a
sorsunk, és közben elfogyott az életünk, nagyrészt elsûllyedt régi
mûveltségünk. Helmi Poukka finn nyelvésznõ arra a következtetésre
jutott, hogy "az ún. paleo-ázsiai nyelvek sok közös vonást mutatnak fel az
egyiptomi nyelvvel...Az urali nyelvek gyûjtõfogalom nem helyes. A mi
õseink sohasem jártak arra." [5] Helmi Poukka nem veti el a finn nyelv
finnugor rokonságát, "hanem az egész finnugor, sõt uráli nyelvcsaládot
összeköti Egyiptommal meg az etruszkokkal." [6] (Hozzátehetjük: nagyon
helyesen.) A két világháború közt jelent meg egy másik finn kutató,
Wettenhovi-Aspa több munkája, amelyekben igazolta, hogy a finnek az
egyiptomi kultúra folytatói. Ahogy Helmi Poukka is a finn nyelv egyiptomi
illetve közel-keleti eredetét vallja. Egy német kutató, Th. Glock 1916-ban
azt írta, hogy a magyar nép az egyiptomi-fõníciai kultúrkörbõl ered, fõleg
azokból a népekbõl, akiket az asszírok ûztek el régi hazájukból. Baráth
Tibor nagy õstörténeti mûvében említi Glockot, aki szerint "a magyarok
Régi Keletrõl való származását különösen két szembeötlõ mozzanat
bizonyítja: 1. az õ egyiptomi-fõníciai jellegû vonalas írásuk, a rovásírás, 2.
a régi-keleti városneveket duplikáló helyneveink, aminõk Arad, Árpád,
Maghara. Ugyane szerzõ rámutat arra is, hogy a magyarok ellen nagy
propaganda folyik a világban, és ellenfeleik a kultúra maszkjában
küzdenek, bár õk maguk kultúra tekintetében a magyarok nyomába sem
léphetnek, hiszen még nem is léteztek a világon, amikor a magyarok már
rég írástudó, mûvelt emberek és régi európaiak voltak." [7] A múlt század
kezdte feltárni a magyar igazságot, voltak még francia, angol, német
kutatók is, akik elfogulatlanok voltak, nem vakította el õket a sovinizmus.
Viszont ez az évszázad szinte nemzetközi összefogással tussolta el a
magyar igazságot. Mert amíg korábban megállapították pl. a sumér és
etruszk nyelvek "ural-altáji" (= magyar, "finnugor" és türk) rokonságát,
ebben az évszázadban már az ókori kultúrák minden õsi, nem "szemita"
és nem "indoeurópai" eredetû nyelvét és népét (azaz Egyiptomét,
Sumérét, Kánaánét, Etruriáét, stb.) egyezményesen rejtélyessé,
ismeretlen eredetûvé ködösítették.
Fõleg az elsõ világháború vége, ill. Trianon és a Horthy-rendszer létrejötte
óta a hivatalos õstörténet-kutatásban egy olyan magyarellenes,
terrorisztikus és áltudományos irányzat lett uralkodóvá, jutott
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/bevezetes.html (3 of 5)2004.06.05. 18:39:35
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
teljhatalomhoz, amely a honfoglalás kori magyarságot valami kezdetleges
fokon álló, nomád, primitív népnek állította be. Így váltak, örök gyalázatra,
a "magyar" tudományban elhatalmasodott irányzat képviselõinek rágalmai
és tévedései a cseh, román és egyéb magyarellenes soviniszta
történészek és politikusok hatásos érveivé, "amelyek nemzeti funkciója,
hogy a honfoglalás kori magyar társadalmat rabló lovas bandák
gyülekezetének ábrázolják." [8] Így lettek a magyarságról hazugságokat
terjesztõ "magyar" nyelvészek, történészek, stb. az ellenséges
nacionalisták "szellemi" lõszerszállítói. Pedig nekünk nem kellene fényes,
dicsõ múltat koholnunk: nekünk elég lenne (lett volna!) a tények ereje,
mert nekünk volna miért, volna mire büszkének lennünk, mert magas
erkölcsi és szellemi értékeket hoztunk magunkkal Európába és
gyökereink mélyen az ókori kultúrákba nyúlnak vissza, amit ma már kevés
nép mondhat el magáról joggal. A ma hivatalos, mindenhol tanított és
hirdetett álláspontot (amely nagyrészt Hajdú Péter és Fodor István
nevéhez kötõdik), ami a magyar õshazát a korábban lakatlan szibériai
jeges tundrákra tolta, csak elmekórtani fogalmakkal lehetne jellemezni.
Szándékom a tisztázás és az összegzés volt, vissza szerettem volna adni
a magyarságnak az elvesztett és kitörölt emlékezetét. Hogy volt-e, lesz-e
valaha haszna fáradozásaimnak, nem tudom. Az életem jelentõs részét
erre a célra áldoztam, másfél évtizeden át folytattam kutatásokat, a
legnagyobb nehézségek közt, hogy ez a könyv megszülethessen.
Megjegyzés
A félreértések elkerülése végett: a "finnugor" és "indoeurópai"
megnevezéseket kényszerûségbõl használom, mivel ezek sajnos annyira
meggyökeresedtek, hogy nem lehet kikerülni az alkalmazásukat. Nem
pontos és nem korszerû gyûjtõfogalmak. Az "ural-altáji" megjelölés még
félrevezetõbb: õseink soha nem éltek az Ural hegység környékén.
Helyesebb lenne az "elsõdleges népek" (magyarok és rokonaik) és
"másodlagos népek" (az úgynevezett "indoeurópaiak" és "szemiták")
kifejezések használata, csakhogy ezek bevezetését egyedül nem
kísérelhetem meg, mert csak újabb zavart és értetlenséget válthatna ki.
Jegyzetek
[1] Varga Zsigmond: Az õsmagyar mitologia sumir és ural-altáji öröksége.
[2] Bobula Ida: A sumér-magyar rokonság kérdése. 1961., 56.o.
[3] László Gyula: Régészeti tanulmányok. Bp.,1977., 34-35.o.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/bevezetes.html (4 of 5)2004.06.05. 18:39:35
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
[4] Az õshazától a Kárpátokig. Bp.,1985., 16.o.
[5] Hary Györgyné: Kiegészítések... Valóság. 1976/10., 99.o.
[6] Az õshazától a Kárpátokig. Bp., 1985., 46.o.
[7] Baráth Tibor: A magyar népek õstörténete. 1974., III. köt., 117.o.
[8] Bartha Antal: A magyar nép õstörténete. Bp.,1988., 370.o.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/bevezetes.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/bevezetes.html (5 of 5)2004.06.05. 18:39:35
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
ELSÕ RÉSZ: ÕS-NÉPEK
"A mag rendkívüli titkokat rejt."
(Paul Valéry)
I. Szem és mag
A mag szavunk, amelybõl a magyar népnév is képeztetett, az élet titkát is
magában hordozó lényeget jelenti, a közepet, az eredetet és a belsõt. A
latin medius = közép és az egyik iráni magyar hon, Mada latin Média neve
sem véletlenül cseng össze. A mag egyszerre kicsi (ógörög mikro= kicsi)
és mégis nagy, (azaz magas: ógörög makro, latin magna, szanszkrit
maha, sumér mah = nagy). A kicsiny magból nagy élõlény növekedik. A
máj (chanti magel = máj), a méh és a gyomor szavaink (ez utóbbinak a
töve, a gyom[önálló szóként a mag ellentéte!] a mogy, vagyis mag
megfordításából lett, amit a német Magen = gyomor és a finn maha =
gyomor is megerõsít), egyaránt a belsõt jelentik, ahogy a bél is a belsõvel
függ össze (vö. angol belly = has).
A magyar nyelv egyik legnagyobb titka rejlik a mag, a szem és a hám
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/1.html (1 of 5)2004.06.05. 18:39:52
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
szavaink összefüggéseiben. Ugyanis a mag, a magában való, a nemek
feletti (androgün) Egy önmaga ellentétébe fordult, amikor külsõvé
bomolva megkettõzõdött a nõi (szem, szín) és férfi (hám, azaz hím)
oldalak megteremtõdése által. A mag kettéhasadása két nemre, vagyis az
Egy két tagadására volt a teremtés, vagy más néven bukás döntõ
mozzanata. A szem és hám a (nemi) ellentétekre hasadásnak, míg a mag
az egyesítõ erõnek, a vonzásnak, a násznak a kifejezõje.
A "hám" szó nyelvünkben a bõr régies neve, ami a mag "mah" alakjának
tükörszimmetrikus ellenpárjaként jelent meg, és valóban, a maggal
ellentétben a külsõt, a burkot, a héjat jelenti.
A "szem" szavunk pedig a mag egy "maz" alakjának megfordításából
keletkezett. A mag tehát a nemek feletti Egy legfõbb jelképe, a teremtés
elõtti állapotot õrzi, amelyben még nem következett be a polarizáció. Míg
a mag fekete (bak, vak, stb.), a külsõ hím- és nõi megnyilvánulásai
színesek és hímesek (a "szín" szavunk a "szem"-mel rokon és nemcsak
színességet, de fel- színt, kül-színt, azaz éppúgy külsõt, héjat is jelent,
mint a hám). És míg a mag magányos (az Egy egyedüli, egyetlen!),
ellenben a hám oly tömeges, mint a homok, ahogy a szem is (latin
saburra = homok); a gabonaszemek szintén a sokaságot, a számosságot
jelképezik. Az eredeti, legrégibb magyarok tehát a Közép (a világ közepe,
köldöke) népe voltak, akik a világ belsejét, lényegét, a népek velejét,
magvát alkották, és soha sem voltak sokan. Egykor a magyar, a magtörzs,
a mag népe volt a világ közepe, ahol a teremtés vagy más néven a
bukás végbement, ahol minden élet keletkezett, ahol a mindenséget
összekötõ égig érõ fa nõtt. Ez a hely Kisázsiában lehetett, ahol M(a)Z(a)R
és Kommagéné (Kummuhu) nevû országok voltak egykor, de lehetett
ugyanakkor Egyiptom is, amelynek egyik neve Magan volt, de ugyanez a
név jelent meg Kánaánban is (Izraelben), ahol a Makhir nevû törzs élt
valaha. A hím és kan szavaink összefüggnek a bibliai õsszülõ, Khám vagy
Hám nevével (vö. még: latin homo = ember, manysi kom, kum = hím,
férfi). Igen sok rokonnépünk neve képzõdött eme õs-szavainkból: Kánaán
õslakói magukat kana-nak nevezték, a kun-ok vagy komán-ok eredetileg
Kisázsiában laktak, a finnek Hame és Kainuu törzsei, a komi és chanti
"finnugor" népek ugyancsak így nyerték nevüket, akárcsak a hunok. Ezek
a népek talán védõburokként, külsõ hámként vették körül a magyarokat,
mint belsõ magot, és nagy létszámúak voltak. A Hunor-Magor ikerpár
mindkét tagja a hím-elv képviselõje, de míg Hunor a védõ hámot, a
harcias és ékkel jelképezhetõ, kifelé irányuló ható- és rombolóerõt
képviselte, (latin cuneus = ék, maja kan = kígyó), addig Magor a
belsõ, védett és zárt, koncentrált teremtõerõt, az élet forrásának,
továbbvivõjének illetve megõrzõjének férfi, de inkább nemek feletti (szent
pap-király) alakjában. A Hám-tól származtatott magyarokkal õsidõk óta a
fekete szín kapcsolódik össze: Egyiptom, azaz Mizraim "Keme" (=fekete)
nevét azonosították Hám nevével és sötét bõrûnek tartották Hám
leszármazottait, akik között vannak az etiópiai kusiták is. A harcos fekete
magyarok a tulajdonképpeni ("hamita") magyarok, a 'fekete' jelzõjük
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/1.html (2 of 5)2004.06.05. 18:39:52
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
mítikus eredetû, õsrégi. Robert Graves szerint "Hám titokban Khúsnak
adta azokat a ruhákat, amelyeket Isten állatbõrökbõl készített Ádám és
Éva számára. Ezeket Sémnek kellett volna örökölnie Noétól, de Hám
ellopta. Khús jól elrejtette a ruhákat, s késõbb Nimródra hagyta."
A nõiséget jelképezõ magot õseink szemnek hívták. A gabona-szemeket
nõi jellegûnek tartották, többek között azért is, mert hasonlítanak a nõi
külsõ nemi szervre. A földmûvelõ fehér magyarokat, a nõelvi törzsünket
nevezték szabiroknak. A szabir (szabar, szubir, stb.) népnév töve a zab
és megfordítva: búza szavainkkal egyezik. (Vö. a németben Weizen =
búza, weiß = fehér). A gabonaszemek a tömegesség kifejezõi, erre
utalnak szám, számos, zöm, tömeg, stb. szavaink. A nõiség a
zömökségben is megnyilvánul, míg a férfiasság a magasságban és
vékonyságban (ezért a német mager= sovány). A fehér magyarok, azaz a
szabirok eredetmondája az élet nõi eredetét hirdetõ Emese-monda, az õ
hõsük az ütközet elõtt síró Árpád, akinek gabona-neve ráadásul -d
kicsinyítõképzõt tartalmaz (=árpaszemecske, árpácska). A szabir águnk
õshazája jól behatárolható: az ókori Szíria és Észak-Mezopotámia
területén volt, ahol az egykori Árpád és Emesa városok is jelzik a nyomát.
A szintén a Teremtés Könyvében szereplõ Arpaksád és Álmodád neveket
sem lehet elválasztani az Árpád és Álmos nevektõl, már csak azért sem,
mert mindketten Sém, azaz Szem õs-szülõ leszármazottai! (Móz.I. 10,24
és 26.) A Szuomi (=finn), a számi ("lapp"), szamojéd és szabir nevek
közös töve egyezik a szumir (sumer) nép, az izraeli Szamaria, a fõníciai
Sumur, a szíriai Szamaal és a mezopotámiai Samarra városok neveinek
közös tövével. Az iráni mitologiában Száma a Számok, azaz Számidák
õsatyja. Nevének változatai : Szám és Szom. A szem szavunk kettõs
jelentésû: egyrészt gabona-szemet jelöl (vö. latin semen, orosz szemjá),
másrészt a szemet, a látás szervét, amely gabonaszem-alakú (lásd:a
szemre hasonlító gyümölcs a som!). Az sem véletlen, hogy pl.
Mezopotámiában a Nap- és a Hold-istent a magyar-"finnugor" "szem"
szóval nevezték meg: pl. Samas, Semes, Szín, stb., vö. komi sin, chanti
sem = szem szavakkal.
A bibliai Teremtés könyvének mítoszait a zsidók a kánaáni
õslakosságtól vették át, akik sumér földrõl és Egyiptomból hozták ezeket
magukkal. Mózes I. könyve 9. fejezete szerint Noénak 3 fia volt, akiktõl
benépesedett az egész föld: Szém, Khám és Jáfet. A magyarban a Khám
és a Szem egyaránt magot jelent, így ezek az õsi nevek rögtön világossá
és találóvá válnak. A Khám név a "mag" fordítottja, kapcsolatos pl. a
gumó, gümõ, (gyümölcs), gömb, gomb, kan és hím szavaink gyökével.
(Vö. finn kuhmu = gümõ). Khám õsatya emlékét õrzi pl. a Vas megyei
Kám és a baranyai Kán községek neve. A manysi rokonnépünknél is
megmaradt a Bibliában is említett õs-szülõk emléke: egyik énekükben, ("A
világ teremtése") Arany Kvoresz atya, azaz Numi Tórem így üzen:
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/1.html (3 of 5)2004.06.05. 18:39:52
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
"Soper úrnõt, Kami úrnõt, Föld anyát
kõvel körülöveztem,
Héthegy anyát teremtettem,
Földhegy anyát leküldöttem." [1]
Soper és Kami tehát a manysi hitvilágban az emberiség õsszülõjeként
szerepel ("S egy-méhbeli hét magzatot/ Szül a Kámi-asszony legott"). A
Soper név a szaberrel vagy szabirral azonos, és ez a szem gyökre
vezethetõ vissza. Eredetileg Soper (Szaber) lehetett az õsanya, Kámi
pedig az õsapa (=Khám). Az sem lehet véletlen, hogy a Kaukázusban
ered egy Kuma és egy Szamur nevezetû folyó (az Ural közelében pedig
Káma és Szamara) - ezek az elnevezések õseinktõl vagy közeli
néprokonainktól kell származzanak.
A mag õs-szavunk származékai nyelvünkben pl. a mák, a makk, a
meggy, a mogyoró, a magyal, a maga(m), a magány, a bak, bika, bog,
bogár, stb. (Kaukázusi nyelvi párhuzamok: avar muh = mag, dido makha,
chinnalug makha =ua. ; a makk megfelelõi pedig pl. a rutul makh, avar
miqq, akusa mig, stb.) László Gyula érdekesen fejtegette õseink
gondolkozásmódját a magvak és a születés összefüggésérõl: "A
gyümölcsöknek s a magvas, magos terményeknek (gabonafélék) nagy
szerepe van a terhes asszony étrendjében. Népmeséinkben a meddõ
asszonynak babszemtõl születik gyermeke (Babszem Jankó). Egy másik
magyar mesében a gyermekre vágyó királynénak félbevágott almára kell
ülnie, s az almamagtól lánya születik...A mag az »anya«-földben éppen
úgy sarjadzik növénnyé, mint ahogyan a megevett mag az anyában
gyermekké lesz. Az élet alapja tehát a mag, ha földbe kerül, növény, ha
nõbe, gyermek válik belõle." [2]
Fáy Elek további fontos összefüggéseket fedezett fel az õsi
népneveinkkel kapcsolatban: "Deguignes szerint a mongol népnév
komolyt jelent. Már pedig a komollyal rokon: mogorva szavunk viszont
épp oly kétségtelen összefüggést mutat a mi magyar nyelvünkre és
Magor õsünkre, mint a mag megfordítása: a kam vagy komra utaló
komoly vagy komor a kun testvéreink Kom istene nevére." [3] Ráadásul a
harmadik fontos törzsnevünknek (szabir, Szemere, szumir, stb.) is van az
említettekkel párhuzamos szó-változata: a szomorú.
Az úgynevezett "finnugor" népek, amikor legutóbb, kb. 1300 évvel ezelõtt
északra költözni kényszerültek, fõként az Oka folyó forrásvidéke és az
Ural hegység közötti területet foglalták el. De a hideg északi vidék nem
volt és nem is lehetett soha az õshazájuk. Hiszen ha az lett volna, nem
lehetne megmagyarázni e népeknek és a magyaroknak az ókori elõ-ázsiai
és egyiptomi mûveltségekkel való, mélységes és szerves nyelvi, hitvilághttp://
www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/1.html (4 of 5)2004.06.05. 18:39:52
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
beli és mûvelõdésbeli kapcsolatait.
Jegyzetek
[1] Finnugor regék és mondák. Bp.,1984., II. köt.,45.o.
[2] A honfoglaló magyar nép élete. Bp., 1944., 248-249.o.
[3] A magyarok õshona. Bp., 1910.,287.o.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/1.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/1.html (5 of 5)2004.06.05. 18:39:52
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
ELSÕ RÉSZ: ÕS-NÉPEK
"Mindig is nagyon csodálkoztam azon, hogy éppen azok,
akik hajlanak arra, hogy a nyelvészeti paleontologiában egy-egy
nehezen lokalizálható fa-, vagy nehezen azonosítható halfajtának
nagy jelentõséget tulajdonítsanak, a fémneveket
többnyire figyelmen kívûl hagyják. Holott ezek az
elõbbieknél sokkal könnyebben és megbízhatóbban
lokalizálhatóak. Azonban furcsa módon éppen az így
elért eredmények ingatnák meg erõsen az a priori
hipotéziseket ."
(Denis Sinor)
II. A fémnevek és a fémmûvesség kezdetei
A félrevezetés és ködösítés felsõfoka volt az, amit Bárczi Géza
eszperantista a magyar és finnugor fémnevekrõl írt. Íme: "Ismerték a
fémeket is: mint vas, ezüst, arany, ólom, ón szavaink tanusítják, nem
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/2.html (1 of 5)2004.06.05. 18:40:05
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
valószínû azonban, hogy maguk munkálták meg ezeket" [?! - BL]
"használatuk is nagyon ritka lehetett" [?! - BL]"mert egyes finnugor
nyelvekben ugyanaz a szó más-más fémet jelenthet, így magyar vas ~
finn vaski 'réz', magyar arany ~ vogul tarenj 'réz' (uganolyan õsi, iráni
jövevény, mint a száz), az ón meg az ólom alkalmasint ugyanannak a
szónak két változata, s az ezüst is elemei szerint annyi, mint 'fehér
vas'." [1] Több finnugor nép nyelvében megvan a pahlavi "zarin" (avesztai
"zaranya") = arany szó mása: így a komi "zarni", a mordvin "sirne", a
manysi "sorni". A magyar arany viszont még jobban hasonlít a latin
"aurum"-hoz.
Bárczi sejteti, hogy még az ólom és ón szavaink állítólagos összefüggése
is "alacsonyabbrendûségünk" bizonyítéka, holott pl. a "felsõbbrendû"
latinok az ónt "plumbum album"-nak, azaz egyszerûen fehér ólomnak is
nevezték. Ráadásúl ón szavunk, mely kapcsolatos lehet ont, önt, ömlik,
omlik szavaink tövével, kétségtelenül összefügg az akkád "anaku" = ón
szóval. Az ólom is magyar képzésû szó lehet, hiszen a könnyû
olvadékonyság jellemzi ( vö.: old, olvad). Az aranyban pedig az úr és
orom szavaink gyöke rejlik, ami jelzi, hogy õseink a hegytetõkön tisztelt
égisten (Uránosz) fémének tartották az aranyat. A réz szintén magyar
eredetû fémnév, ugyanis vöröses színe összekapcsolja más, vöröset
jelentõ szavainkkal, pl. a rõt-tel, a rozsdá-val, a rõzsé-vel, a rozs-zsal, stb.
Tehát a kaukázusi avar nyelv "rez" (sárgaréz) szava éppúgy átvétel a
magyarból, mint a pahlavi perzsa "rod" (=fém). A magyar vas mélyen
gyökerezik nyelvünkben (vö. pl. : vastag, vaskos, váz, vás, vés, stb.). Az
üst eredetileg fémet jelentett, és megegyezik az ezüst népnyelvi
változatával. Az üszög, üszkös, üszök és izzik, izzó szavaink közös töve
lehet az ez-üst összetétel elõtagja. Tehát az ezüst = 'izzó fém' , azaz
fehéren ragyogó, különösen fényes fém. (E fémneveink párhuzamai:
manysi -wys = vas, mordvin usjkjä = huzal, votják usvas = ólom, finn
vaske = réz, komi ezys = ezüst, votj. azves = ezüst, oszét avzist [az
utóbbiról elismerik, hogy a magyarból származik] és ide sorolható a német
eisen = vas is).
Varga Géza a székely rovásírás eredetérõl szóló könyvében
bemutatja az égei-anatóliai térségbõl származó marhabõr alakú
fémöntvények, a fémöntvényt ábrázoló urartui hieroglifa és többek közt a
székely "v" (vas), germán "e" (eisen) rovásjeleket és a kínai írás "üst"
képjelét. Ezek összefüggéseirõl pedig ezt írja: "Ezek a félkészöntvények a
lenyúzott állati bõr alakját utánozták - mert a kereskedelemben korábban
a bõr játszotta a pénz szerepét s ezt késõbb vette át tõle a
félkészöntvény. A fémöntvényt ábrázoló rovásjeleket a kínaiak fémüstnek
értelmezték, mert vas szavunk azonos eredetû õs, réz, üst, ezüst
szavainkkal is. A vas nyelvészek által kikövetkeztetett õsi alakja az urali
nyelvtörténeti korban *vaske volt (ez »õskõ« jelentésû lehetett.) E szó
összefügg a sumér guskin, hurrita ushu »réz« és örmény (v)oski
szavakkal." [2] Nyelvi bizonyítékok arra utalnak, hogy az említett
marhabõrök borjú-(üszõ)-bõrök voltak. Ugyanis üszõ szavunk megfelelõi a
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/2.html (2 of 5)2004.06.05. 18:40:05
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
mordvin vaza, vaz, lapp (számi) vuöse , oszét wäss, finn vaska, vasikka =
tehénborjú, finn vasa, manysi vasi, wysygh = rénborjú.
Varga Géza idézett mûvében írja, hogy a székely vas jelentésû rovásjel
"az örmény (v)oski és a hurrita ushu rokona - azaz közvetlenül
kapcsolódik a fémkohászat kezdeteihez, amely Észak-Mezopotámiában a
hurritáknak köszönhetõ, akik a hatti fémmûves hagyományokat
közvetítették. A mezopotámiai források már a Kr.e. III. évezredben említik
a Zagrosz vidékén a hurritákat. Észak-Mezopotámiában õk honosították
meg a lótenyésztést és a vasfeldolgozást. Ez emelte a hurri haditechnikát
magas szintre és ennek köszönhetõen vált Mitanni állam
nagyhatalommá." [3] A hurri(ta) népnév a mi harcos szavunkkal lehet
rokon (vö. még a harc egyiptomi istenével, Hórusszal). Ezt alátámasztja
az is, hogy a hurrik másik neve a szabir (szubir) volt [4] , azaz a fehér
magyar törzs õsi neve. A szabir név egyik alakja pedig a habiru, amely
feltûnõen hasonlít háború szavunkra és a magyar eredetû Habúr
folyónévre, (amely folyó éppen a szabir területen található!) Ráadásul
több nyelvben is a szabir és magyar népneveink fegyverek neveiként is
meghonosodtak az õsidõkben: pl. a sumér sibir = fegyver, héber macheira
= fegyver, ógörög machaira = kard, kés, német speer = dárda, lándzsa,
stb. Õseink, a legrégibb nép, minden kétséget kizáróan a fémkohászat és
fémmûvesség elsõ mesterei voltak a világon. Ezért képzõdtek fémnevek
is a szabir törzsünk nevébõl: pl. sumér zabar = bronz, latin cuprum = réz,
német silber = ezüst, stb.
Denis Sinor kitûnõ tanulmányában írja: "milyen magyarázatot kell adnunk
vajon az ugor, a magyar ólom, a vogul wólem szóra vonatkozóan,
amelyeket nehezen lehetne a görög molibos~bolimos 'ólom' szavaktól
elválasztani ?" [5] De a manysi (vogul) wólem-et még a latin plumbum
(=ólom) gyökétõl sem lehet elválasztani. De amíg a két indoeurópai
nyelvben a szavak toldalékoltak, a manysi változat tûnik a régibbnek, az
eredetibbnek. Munkácsi Bernát "A magyar õshaza kérdése" címû
tanulmányában is kitért a fémnevek eredetének kérdésére és az abból
levonható következtetéseket így összegezte a finnugor õshaza helyének
megállapítására vonatkozóan: " A magyarok északi eredetére vonatkozó...
nézetek leküzdhetetlen nehézségbe ütköznek abban az észleletben, hogy
a magyar s vele rokon nyelvek szókincsében jelentékeny számú
kaukázusi és alán elemek ismerhetõk föl, mégpedig oly fogalomkörökbõl
is, melyeknek kifejezései mindenesetre a legrégibb korokból származnak.
Az a tény, hogy a magyar réz szónak a kaukázusi avar rez »sárgaréz«
szóban találjuk meg mását, s hasonlóképp a vogul ärgen, zürjén irgön,
votják irgon, cseremisz vürgene »réz« szónak a láz erkina, grúz rkina
»vas« szóban, a vogul ker »vas« szónak a kaukázusi dido nyelv azonos
értelmû ger szavában, vagy hogy a kõkorszakbeli szerszámok
leggyakoribb anyagának, a kovának magyar neve szintén egy kaukázusi ,
a »kõ« jelentésû ingiloi kuvaj, grúz kua szóval egyezõ, semmiképp sem
vélhetõ valamely újabb nyelvtörténeti alakulat jelenségének, hanem csak
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/2.html (3 of 5)2004.06.05. 18:40:05
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
abból magyarázható, hogy az e nyelveket beszélõ népek a fémekkel való
megismerkedés beláthatatlan õskorában érintkeztek egymással". [6]
Munkácsi megállapította, hogy ez az érintkezés sem a kaukázusi
népekkel, sem az alánokkal nem történhetett a magas északon, mert e
népek soha nem éltek azon a vidéken. Ez újra csak megerõsíti, hogy a
finnugor népeknek át kellett vonulniuk a Kaukázuson déli irányból és a
Kaukázus közelében kellett élniük, hiszen a kaukázusi kis népekkel,
amelyek aligha máshonnan vándoroltak oda, ilyen beható nyelvi és más
kapcsolataik nem alakulhattak volna ki.
Különösen érdekes, hogy a latin argentum (= ezüst) töve egyezik a
Munkácsi által említett manysi ärgen, komi irgön, votják irgon, grúz rkina
fémnevekkel. A latinban tehát legalább három fontos fémnév finnugor
eredetû (ha nem számítjuk a ferrum = vas szó esetleges magyar
értelmezését: vér, veres [a vasérc vöröses színérõl]). Ugyanis más
indoeurópai nyelvekben többnyire másképp nevezik a fémeket, mint a
latinban: pl. német gold = arany, német silber =ezüst, német eisen = vas,
orosz szvinyéc = ólom, orosz med = réz, orosz zselézo = vas, stb.
Jegyzetek
[1] A magyar nyelv életrajza. Bp., 1975.,29.o.
[2] Varga Géza: A székely rovásírás eredete. Bp., 1998., 23.o.
[3] Varga G.: I.m.,1998., 38.o.
[4] Világtörténet. Bp., 1962., I. köt., 305.o.
[5] A vízimadarak népe. Bp., 1975., 338. o.
[6] A finnugor õshaza nyomában. Bp., 1973., 197.o.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/2.html (4 of 5)2004.06.05. 18:40:05
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/2.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/2.html (5 of 5)2004.06.05. 18:40:05
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
ELSÕ RÉSZ: ÕS-NÉPEK
III. A méh-kultusz és õstörténetünk
Gombocz Zoltán "Életföldrajz és a magyar õshaza" címû írásában említi
F. P. Köppen orosz természettudóst, aki az elsõ komoly kísérletet tette,
hogy a finnugor õshaza kérdésében értékesítse az életföldrajz adatait.
Gombocz írta Köppen elméletérõl: "Keppen abból a tényból indul ki, hogy
a mézelõ méh (Apis mellifica) Ázsiában spontán csak egy keskeny csíkon
fordul elõ, amely Kisázsián, Szírián, Perzsián, Afganisztánon és a
Himalája hegységen keresztül Tibetig és Kínáig húzódik, ellenben
Szibériában, Mongóliában és a Turkesztánban eredetileg ismeretlen
volt." [1] Gombocz meglepõ fordulattal folytatja: az elõbb említett
tényekkel szembe akarja állítani (!) azt a nyelvi tényt, hogy "a méhnek és
méznek valamennyi finnugor nyelvben közös, tehát az alapnyelv korából
származó nevezete van. Ebbõl természetszerûleg következik, hogy a
finnugor õsnépnek a méhet és a mézet ismernie kellett." Gombocz ebbõl
arra a következtetésre jutott (csak az az érthetetlen, hogyan), hogy a
finnugor õshazát nem Ázsiában, hanem Európában kell keresni. Jellemzõ
az "érve": mert a "finnugor" népek többsége ma Európában lakik. Ez ma
is az egyetlen "bizonyíték" arra, hogy itt volt az õshazájuk, más semmi.
Persze az, hogy ma egy nép hol lakik, nem bizonyíték arra, hogy hol volt
az õshazája. A "finnugor" népek õshazája egyéb adatok sora szerint is
azon a csíkon kellett legyen, amelyen Kisázsián, Szírián és Iránon
keresztül a mézelõ méh eredetileg spontán elõfordult.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/3.html (1 of 4)2004.06.05. 18:41:25
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
A méh háziasításának helye Kisázsia lehetett. A legrégibb méh-kultusz
gyökerei is oda nyúlnak vissza, és a legrégibb méh-ábrázolás Catal
Hüyükbõl ismert. A Mitologiai enciklopédia szerint a kezdetleges
méhészkedés Kis-Ázsia, a Kaukázus, a Közel-Kelet és Egyiptom alkotta
területen fejlõdött. [2] A. Fol és I. Marazov könyvében olvasható: "Catal
Hüyükben a Nagy Isten nõ bika alakban szüli meg a fiát-férjét, õt magát
azonban méhként tisztelik. Ezért görög földön sok istennõ papjait
melisszáknak (méhek) nevezték, az epheszoszi Artemiszt pedig méhként
ábrázolták. A méhészetet és a méhmitologiát Arisztaioszon és
Dionüszoszon át (aki a méhrajt a Hebrosztól a Pangaion hegységbe vivõ
útja során gyûjti be) hozzák kapcsolatba Thrákiával. Hészükhiosz írja,
hogy a phrügek dardának nevezik a méhet. Ez esetben a thrák
diaszpórával összefüggõ Dardanosz személynévnek, a Dardan
helynévnek és a dardan törzsnévnek szintén van köze a
méhkultuszhoz." [3] Figyelemreméltó a dárda szó összefüggése a phrüg
(fríg) dárda=méh szóval, híszen a méh fullánkja és a szúrófegyver
analógiája nyilvánvaló. De a darázs szavunk is igen közel van a
"dárda" (dardan) névhez, a darázs pedig tulajdonképpen "tõrös" és
"szúrós"--a dárda, darázs, tõr, szúr, stb. szavaink egy közös tõbõl
származhatnak. Különösen fontos, hogy a Kisázsia észak-nyugati
részében fekvõ ókori országot (melynek települése volt a Trója közelében
elterülõ Dardan is) Mysiának nevezték. E név töve a "mys", amely
alighanem a finn "mesi" és a magyar "méz" megfelelõje. A votjákban
(udmurtban) a méh "muš", a zürjénben (komi-ban) szintén "muš". A
cseremiszben (mariban) "müks", a mordvinban "meks" és "mes". A mari
és mordvin alakok közel vannak a szanszkrit megfelelõhöz:"maksa". Az
avesztai "maksi-" (=légy, szúnyog) szintén ide tartozik. És feltûnõ a kurd
"mis" (=légy) szó alaki hasonlósága is a finnugor eredetikhez. Míg a
szanszkritban a megfelelõ szó méhet és legyet jelent, az avesztaiban már
csak legyet és szúnyogot, a kurdban csak legyet. A szót az indoeurópaiak
vették át a finnugor õsnépektõl, hiszen náluk elhomályosult a jelentése.
Még Bárczi Géza is elismerte (kivételesen), hogy "a méz szó esetében,
melynek indoeurópai megfelelõi általánosak (vö. például szanszkrit
madhu, görög methü, szláv medu, német meet, stb.) tárgyi okokból
valószínûbb, hogy a szó a finnugorságból indult ki." [4] A szanszkrit
madhu nem csak mézet jelent, hanem tejet és nektárt is, stb. Az oroszban
a méz "med". A méz õsindoeurópai (orosz és szanszkrit) nevei eltérnek a
nyugati indoeurópaí nyelvek mézet jelentõ szavaitól: így angolul a méz
"honey", németül "honig", latinul "mel". A magyarok a méheket a
magvakkal hozták összefüggésbe (pl. mák, makk, meggy, stb.) Fáy Elek
írta [5], hogy "Soldi a nap termékenyítõ mûködését a földre lövelt
lélekatomok útján: a »mehi « (világítani, fényleni) hieroglifának a görögök
omfalosznak (köldök) nevezett ábrázolatával való összefüggésével
magyarázza. Ez az omfalosz egy tojásalak, melynek felülete lyukakkal
van áttörve. A tojás körül aztán ahhoz hozzá tapadva, a lélek-méhek fehér
golyócskák alakjában keresik a lyukakat, amelyeken át, megtestesülés
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/3.html (2 of 4)2004.06.05. 18:41:25
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
végett behatolhassanak." Ez meglepõen fejti meg a méh szavunk kettõs
(méh és anyaméh=apis és matrix) fogalmainak összefüggését, "hogy
ebben csakugyan a mi õseink felfogása nyilvánul meg, azt a mi mordva
testvéreinknek még ma is bizonyítja azon hitük, hogy Niszki-páz, a
napisten körül úgy rajzanak a jó lelkek, mint a méhek a méh-királynõ
körül."
Az anyaméh és a mag kapcsolata nyilvánvaló. A lélek-méhek tehát a
magokhoz hasonlóan jutnak be az anyaméhbe, ami magtárhoz vagy
kaptárnoz (méhkas) hasonlítható. Ez a világfa (életfa-tejút)- istennõ égi
képéhez kapcsolódó hit: a világfa odva (azaz az istennõ hüvelye, illetve
méhe) az égi méhek lakhelye, ahonnan kirajzanak mézet gyûjteni. A
magyar méh-kultusz annyira õsi, hogy a nyelvünk is õrzi. Míg az
indoeurópai nyelvekben az összefüggés a méhek és az anyaméh
elnevezése között nincs meg.
A méhészet feltalálása (6000 évnél régebben), valamint az ezzel is
kapcsolatos méh-kultusz tehát a magyar (és a vele rokon, pl. az
ún."finnugor") õsnépektõl elválaszthatatlan. Tehát nem úgynevezett
"szemiták" és nem "indoeurópaiak" háziasították a méheket, mert azon a
területen, ahol Ázsiában a mézelõ méh eredetileg spontán elõfordult, õk
nem voltak õslakosok. A történelem elsõ szereplõi ugyanis, a Termékeny
Félhold, Kisázsia és Egyiptom területén: a magyar-finn õsnépek voltak.
Jegyzetek
[1] A finnugor õshaza nyomában. Bp.,1973.,310-311.o.
[2] Mitologiai enciklopédia. Bp.,1988., I. köt., "Méh" címszó.
[3] Thrákia és a thrákok. Bp., 1984., 64. o.
[4] A magyar nyelv életrajza. Bp., 1975., 22. o.
[5] A magyarok õshona. Bp., 1910., 199-200.o.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/3.html (3 of 4)2004.06.05. 18:41:25
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/3.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/3.html (4 of 4)2004.06.05. 18:41:25
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
ELSÕ RÉSZ: ÕS-NÉPEK
IV. A magyar õshaza Elõ-ázsiában
MUSRI ORSZÁG. Asszír feliratok említenek egy "Musri" (Mu-uz-ri)
nevezetû országot, amely Kisázsiában lehetett. [1] Egyiptom nevét is
ugyanígy írták, ami õsi kapcsolatra mutat Egyiptom és Kisázsia között. Így
pl. a kisázsiai Mén holdisten neve Egyiptomban is megvan, és a hettita
Istanu (=napisten) neve szintén megtalálható az egyiptomi vallásban,
Thot egyik neveként. Nem lehetetlen, hogy ez a "Musri" ország volt a
magyarok egyik legõsibb településterülete Elõ-Ázsiában. A "Musri" (Muzri)
a "magyar" népnév egy változata lehet: M[a]s[a]r , M[a]z[a]r, Masari,
Mazari, stb.
MAGYAR FOLYÓNEVEK. Kisázsiában a hettita terület két legjelentõsebb
folyójának magyar neve volt az ókorban: az egyik a híres Halys (Halüsz),
azaz Halas folyó, a másik pedig (az elõbbi közelében) a Sarus
(görögösen Saros), azaz Sáros folyó. Az Eufrátesz mellékfolyójának, az
észak-mezopotámiai Habúr-nak is magyar a neve (Hab). Ezek az õsi
folyónevek világosan mutatják, hogy milyen nyelven beszéltek Kisázsia és
Észak-Mezopotámia elsõ lakói, akik az emberi mûvelõdés megalapozói
voltak.
A PROTO-HETTITÁK. Az "indoeurópai" nyelvet (nyelveket?) beszélõ
törzsek Kr. e. 2000 körül hatoltak be Kisázsiába és rátelepedtek az ottani,
ma "protohatti"-nak nevezett õslakosságra. C. W. Ceram írta: "Hattiaknak
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/4.html (1 of 10)2004.06.05. 18:41:45
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
(hettitáknak) tehát a protohattiakat kellene mondanunk, nem pedig az
indoeurópai nyelvet beszélõ hódítókat...Hatti, ahol hatti nyelven beszéltek,
királyságként már akkor fennállott, amikor az indoeurópaí uralkodó réteg
Kisázsiába benyomult.·" [2] Az igazi hettiták tehát nem voltak
"indoeurópaiak"!
FINNUGOROK KISÁZSIÁBAN. Munkácsi Bernát a századunk elején
ismertette Arthur Gleye "Hettitische Studien" címû könyvét (Leipzig,
1910.), amely, mint írta, "nem kisebb dolgot igyekszik bizonyítani, mint
hogy az elõázsiai és kaukázusvidéki hettita feliratok nyelve a mai permi
nyelvekkel azonegy." (M. B.: "Zürjén-votják nyelvû hettita feliratok".)
Szintén Munkácsi írt [3] Fritz Hommel könyve kapcsán a kisázsiai finnugor
nyomokról: "Hommel könyve a hethitákról szólva kiemeli, hogy
mythologiájuk úgy, mint a többi elõázsiai népé, három fõistenséget ismer,
ú. m. az Égistent, a nagy Istenanyát s az ifjú Napistent. Vajjon merõ
véletlen... hogy a vogulok, osztjákok és szamojédok néphitében ugyanaz
a három istenség viszi a fõszerepet s hogy a régi örményeknél a nõi
fõistenség Aranyanya volt, itt is arany díszítõjelzõvel említik a
fõistenségek neveit, pl. a vogulban az Égatya=Num Sorni (Felsõ Arany)...,
az Istenanya= vog. Sorni Kaltes »Arany Kaltes«, és a Napisten, a
»Világügyelõ férfi« = Sorni - ater »Arany - fejedelem«? S ha mindez
véletlen volna, az is csak esetlegesség, hogy a kisázsiai õsnépeknél az
Istenanyának neve Ma, s hogy a vogul-osztják Istenanya szintén Ma-anya
(vog. Ma - ankw)?"
Egyes "finnugor" népek önmegnevezései szintén arra engednek
következtetni, hogy e népek Kisázsia õslakói lehettek. Így a lûd vagy lüd
név a nyugat-kisázsiai ókori Lüdia, a karél (karja, kajala) név pedig a
szintén nyugat-kisázsiai ókori Karia ország nevét idézi.
ÓKORI MAGYAR HELYSÉGNEVEK
A legtöbb magyar vonatkozású ókori helységnév Szíria - Ugarit - Fõnícia
területén található.
UGARIT. A magyar "ugar" szóból ered; Ugar volt a város istene, aki a
szántóföldek istene volt. (Az akkád "ugaru" is "föld, mezõ" jelentésû.) De
kapcsolatos lehet még a magyarok "ugor" nevével is.
ARAD (vö. az Arad megyei Arad-dal) ;
ÁRPÁD (vö. pl. a Bihar megyei Árpád-dal); EMESA (v . ö . az Emese
névvel) ; KHALMAN (v.ö. a Kálmán községneveinkkel); KALNÓ (v. ö . a
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/4.html (2 of 10)2004.06.05. 18:41:45
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
Nógrád megyei Kálnóval); SZIN és ARKA (v.ö. az Abaúj megyei Szin és
Arka községneveinkkel); PARIPA (v.ö. a Bács megyei Paripással);
CSÓR (Sur,Cór,Tirusz) (v.ö. a Fejér megyei Csórral);
DAMASZKUSZ (a XVI.sz.-i Székely István Damaseknek nevezte a
magyarok régi istenét);
SZOMOR (Szumura, Szamuri) (v.ö.. a Szemere család - és
községnévvel, a Szomor helységnévvel);
HALAB (Aleppo), (v.ö. "Haláp" helységneveinkkel); MEGARA (Apamea
külvárosa volt);
URSU (egyezhet Örs vezér és a róla elnevezett helységek nevével);
HADAD (v.ö. a Szilágy megyei Hadad-dal); BERIT (v.ö. az Abaúj megyei
Beret községnévvel).
Véletlen egybeesésekrõl természetesen szó sem lehet ilyen nagyszámú
és egy területen koncentrálódó magyar vonatkozású nevek esetében. A
Baál - Biqá név kapcsán is felmerül a gyanú, hogy magyar eredetû,
hiszen Baál jelképe a bika (és a bikaszarv) volt.
ÓKORI ISTENNEVEK MAGYAR ÉS FINNUGOR VONATKOZÁSAI
Van egy sor óegyiptomi, görög és sumér istennév, amelyek emléke a
finnugornak nevezett nyelvekben fennmaradt. Itt csak utalásszerûen
említem meg, hogy a szíriai pantheon isteneinek nevei elsõsorban a
magyar nyelvben és helységnevekben, de némelyikük egyes finnugor
nyelvekben is megõrzõdtek. Így Baál ( v. Bél) istennek a neve pl. a
magyar Bélapátfalva, Bélmegyer községnevekben, (valamint
összetételben Anonymusnál, aki Emese õsét Eunedubelianus-nak, azaz
Enet(h)bél-nek nevezte: és Baál vagyis Bél isten párja Anat, azaz Eneth
volt!); Adón (Adonisz) a magyar Adony települések nevében,az
iszapalakú Mót halálisten neve a magyar mot-sár (mocsár) és a finn
"muta" = iszap szavakban, Él fõisten neve a finnugor rokonságú "él, élet"
szavainkban, stb. A Melek (Moloch) istennév a magyar "mell" és "meleg",
a chanti "melek" (=meleg) szavakban maradt meg.
A PUNOK ÉS FÕNÍCIA
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/4.html (3 of 10)2004.06.05. 18:41:45
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
A "pun" név ugyanúgy "vörös"-et jelentett, mint a phoinix (=Fõnícia),
amelybõl származik. (A finn "puna" szó jelentése is: piros, vörös.)
Karthágó (Kart-hadast) Tirosz (Cór: vö. a magyar Csór-ral) gyarmatvárosa
volt. A Kart-hadast névben a "kart"=város, ahogy a chanti finnugor
nyelvben is "kort, kurt"=falu, a komi (zürjén) "kar"= város. (V.ö. még
magyar "gyõr", "kert", óegyiptomi qarta = gyûrû, város.) Karthágó egyik
városnegyedét Magariának nevezték. Másik városrésze, Bürsza, arról a
legendás ökörbõrrõl kapta a nevét, amelylyel a hagyomány szerint
bekerítették. A "Mago" pun név volt, így hívták Barkas Hannibál testvérét
is, aki részt vett az itáliai hadjáratban. Mindez ismét megerõsíti, hogy
Fõnícia-Szíria területe lehetett a magyar (és a "finnugor") népek egyik õsi
hazája.
HETTITA- MAGYAR ÉS FINNUGOR KAPCSOLATOK
Istanu. Napisten a hettita mitologiában. "Nevét az Óbirodalom korában a
hatti mitologiából vették át (Estan), és az kiszorította az isten indoeurópai
nevét." [4] Az Istanu-Estan név a magyar "Isten" mása. Tehát a magyarok
azonosak lehetnek a hatti néppel (a protohettitákkal, akiket meghódítottak
az indoeurópaiak), erre utalnak a magyarok régi "Hetu" neve
("hetumoger"), valamint magyar település- és személynevek is: Héth
község (Gömör), Hetés (Zala), Hetény (pl. Baranya m.), Héthy
(családnév), a mesei "hetedhét ország" kifejezés stb.
Arinna. Arinna volt a hettita napistennõ neve, amely "arany"-ként vagy "Ar
[any]anya"-ként értelmezhetõ.
Taru. Taru-nak nevezték a hettita viharistent. Nyilvánvaló az
öszszefüggése a manysi Tórem, Tarem (=ég, idõjárás), az észt Taara, a
finn-karél Tuuri (=az ég, a mennydörgés istene) istennevekkel.
Tivat. A kisázsiai palai mitologia napistene Tijaz volt,a luvijai Tiwat
megfelelõje. A finn Taivas szó "ég" Jelentésû, és ez az alapvetõ szó
aligha balti eredetû a finn nyelvben.
Seri és Hurri. A hurrita mitologiában is vannak finnugor nyelvekbõl
értelmezhetõ istennevek. Így a Seri (=este) és Hurri (=reggel) nevek
megegyeznek a manysi (vogul) "seri, sir"= szürkület, (estét is jelenthet),
"khuj "= hajnal; - és a magyar szürke, szürkület, és a hajnal és kelet
szavak tövével.
Simegi. A hurrita napisten. Jelentése "égi szem"(=Nap!) lehetett, régies
szórendben: SZEM ÉGI. Neve talán a magyar Sümeg település nevében
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/4.html (4 of 10)2004.06.05. 18:41:45
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
is megõrzõdött.
EGYÉB NEVEK. A hatti Talipinu termékenységisten volt, akinek
távoztával "a házi tûzhelyet és az áldozati asztalt füst borítja". [5] Neve
kapcsolatos lehet a magyar tulipán-nal (a tavasz hírnökével), és a finn tulipuna
(=tûzpiros, vö. magyar tulipiros) szóval, ami megerõsítí, hogy
Talipinu (Telipinu) a meleget adó tüzet, a tél utáni termékeny tavaszt, a
tavaszi felmelegedést testesítette meg. Pirwa hegur hettita isten nevében
a hegur-t "magaslat"-ként értelmezik. A "hegur"-ban a magyar hegy és
orom (orr) szavak (hegyorom!) õrzõdtek meg, valamint a manysi
"ur"=hegy szó. Mén holdisten a görög mitológiában éppúgy kisázsiai
magyar eredetû, mint Apollón, mint Hermész (Hármas), és más istenek.
FINNUGOROK MEZOPOTÁMIÁBAN ÉS SZÍRIÁBAN
A mordva (mordvin) és ud-murt finnugor népnevek kapcsolatosak
lehetnek az ókori észak-mezopotámiai mardu népnévvel, míg a mari
(cseremisz) népnév a mardu terület közelében valaha fennállt Mári város
nevébõl származhat. E feltevést megerõsíti, hogy a mari néphit ismert és
központi szerepû csodás eleme az életvíz, mely erõt adott, elûzte a
rontást, csodatevõ ereje visszaadta az ifjúságot: és talán nem véletlen,
hogy éppen a mezopotámiai Máriban egy vizet fakasztó, kezében korsót
tartó istennõ szobra került elõ.
Bobula Ida figyelt fel arra, hogy a komi "finnugor" nép "zürjén" (zyrian,
syrjaen) nevével Szíria lehet kapcsolatban. Mivel a zürjének
önmegnevezése, a komi Egyiptomnak "Keme" (=fekete) nevével éppúgy
összefügghet, mint az ókori kisázsiai Komana-val, nagyon is valószínû,
hogy a "zürjén" valóban azt jelentette eredetileg, hogy "szíriai".
A magyarokat is sok nyelvi és mûveltségbeli szál fûzi a rokon sumér
néphez, de ugyanígy a finneket is. Érdekes például, hogy az elsõ
háziasított állatfajtának közös eredetû a neve a sumérban (u), a
magyarban (juh) és a finnben (uuhi)! Ami arra mutat, hogy a magyarok, a
sumérok és a finnek (szuomik) õsei együtt kellett éljenek a juh
háziasításának területén, ezelõtt kb. 8-10 ezer évvel. A sumér Etana-nak
(Kis királyának) a neve is a finnbõl fejthetõ meg: etana = csiga (e szavunk
töve visszafelé a kis, kicsi szavainkkal egyezik). Götz László hatalmas és
alapos mûvében Lenormant 571 oldalas könyvére hivatkozva néhány
jellegzetes párhuzamot említett meg, amelyek a sumér és a finn mitologia
között mutatkoznak:
"1.) A Kalevala isten-triásza (Ukkó, Vejnemöjnen, Ilmarinen) pontosan
megfelel a szumér An, Enlil, Enki hármasságnak. Különösen Vejnemöjnen
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/4.html (5 of 10)2004.06.05. 18:41:45
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
alakja fedi teljesen a szumér Enki tulajdonságait és funkcióit (l. Lenormant
1878, 235-237.old.).
2.) A boldogok országa, a hõsök lakhelye, a finn Kaleva nyilvánvalóan
ugyanaz a szó, mint a szumér kalama (»az erõsek földje«, »fejedelmi
föld«, »a drága föld«), amely egyúttal a szumérok országának neve is
volt, »haza« értelemben (l. Lenormant 1878, 243. old.).
3.) A szumérok a gonosz lelkek , az ártó démonok hazáját a környezõ
pusztaságokba, Arábia homoksivatagjaiba helyezték, a finnek pedig -
teljesen analóg módon, északi hazájuk földrajzi adottságainak
megfelelõen - a Jeges-tenger jégsivatagainak vidékére. ...a teljesen elütõ
földrajzi környezet ellenére is átmosódik az eredeti szumér elképzelés: a
Kalevala egyik éneke részletesen leírja a gonosz lelkek lakhelyeit,
ahonnan azok az emberekre törnek, s e részben »a homok országá«-ról
is szó van, holott Finnországban és környékén sehol sincs homoksivatag
(l. Lenormant 1878, 245-246. old.)
4.) Szintén feltûnõ párhuzam mutatkozik a finn Kipumäki vagy Kipuvuori -
a »fájdalmak hegye«, ahol a betegségek démonai tanyáznak - és a
szumér »harsag gig-ga« (»a nyugat hegye«, de egyúttal »a betegség
hegye« is; vö. gig = »éj, sötét«, azaz »nyugat«, ugyanakkor azonban
»beteg« is) között, ahonnan a varázsszövegek szerint a leghatalmasabb
ártó démonok kiindulnak. Sõt, a finnek a »fájdalmak hegyé«-t éppúgy
nyugati-északnyugati irányban képzelték el,
mint a szumérok: a Tuonela
folyó egyik északnyugati szigetén. E hegy tetején a finn mítosz szerint
kilenc lyuk van, amelyekbe a betegségek a varázsigék hatására
visszahullanak. E képzet pontosan megfelel egy szumér
varázsszövegnek, amelyben arról van szó, hogy a betegséget a föld
elnyeli (l. Lenormant 1878, 249. old.)
5.) A finn betegségûzõ varázsformulák azonban általánosságban
szemlélve is ugyanolyan szellemben és teljesen hasonló módon épülnek
fel, mint a megfelelõ szumér varázsszövegek: gyakran még a
kifejezésmód is azonos. Lenormant a 250-251. oldalon bizonyítékul idézi
a Kalevala 45. énekét, amely valóban meglepõ, a részletekbe menõ
sorozatos egyezéseket tartalmaz az azonos témájú szumér
ráolvasásokkal." [6]
A KANGAROK, ÚZOK ÉS BESENYÕK EREDETÉRÕL
Halasy-Nagy Endre írta, hogy a "khangarok õsi központja a hajdani
Média területén Kangávar volt." [7] A besenyõk egyik neve volt a kangar.
Lehetséges, hogy e kangar népnév a sumérok országának Kengir
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/4.html (6 of 10)2004.06.05. 18:41:45
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
nevébõl ered, akkor viszont ebbõl adódóan a kangarok (besenyõk) a
sumér nép Médiába települt maradéka voltak. Götz László szerint a Kr.u.
8. században a Tigris folyó egyik forrásánál létezett egy Kangvar
(Kingivar) nevû erõd, mely a magerdan törzs fészke volt. [8]
Pálfi Károly 1933-ban kiadott mûvében [9] kitér annak a vizsgálatára,
hogy hol lehetett a Jób könyvében emlegetett Úz földje. Arra a
következtetésre jutott, hogy egyes-egyedül Perzsiában lehetett. A
besenyõket "úz"-oknak is nevezték. Az úzok magyar eredetét pl. a Jób
név igazolja: õ ugyanis kivételesen jó ember volt a bibliai könyv szerint.
Götz László Strabonra hivatkozva említi, hogy a szakák kíséretében
tûntek fel a Kr.e. 2. században az "asi"-nak (=úz) és "pasiani"-nak
(=besenyõ) nevezett népek Szogdiában és Baktriában. [10]
A KUNOK ÕSHAZÁJA ÉS KOMMAGÉNÉ
Anonymus magyar történetében 27-szer említi a Cumanus (Kumán)
népnevet. [11] A kumánokat csak a magyarok nevezték kunnak. A kumán
(Cumanus) név töve megegyezik a kun népnévvel, és eme õsi kun vagy
kum népnév összefügg a hun-nal is. Fáy Elek írta: "...a teremtõ és
fenntartó minõségének személyesítõjérõl Khun, Khon, Khom, Kám
istenrõl, meggyõzõdésem szerint a kunok vették a nevüket. A magyar
népnévnek alapul szolgáló mag pedig...úgy függ össze a kam vagy kun,
hun népnévnek alapul szolgáló Kun, Kam vagy Kom istennel, hogy amaz
az utóbbinak magva, azaz magzatának tekintendõ." [12] Fáy a Kommagen
(e) országnevet is említi, mint a mag és kam népnevek összefüggésének
egyik bizonyítékát. [13] Abu-l-fida 1321-ben tudósított Kummadž.r
városról, egy olasz minorita ezzel egyidõben Cummageria alakban
jegyezte fel a város nevét. A Derbend-name szerint Anosarvan perzsa
király építette a VI. század elsõ felében. [14] A Kummadzar (Kummageria)
név a Kommagéne országnévvel kétségtelenül összefügg. Mindkettõ
alapját a Kum és Mag népnevek összekapcsolása adja. A Hunor-Magor
ikerpár tisztelete és a csodaszarvas-mondánk is ide vezethetõ vissza.
(Kisázsiában õshonos az a szarvasfajta, mely a székely-palóc
regösénekeinkben is megjelenik: oldalain világos pöttyökkel, amely a
csillagos égre emlékeztet.) Mindez arra mutat, hogy a kunok és magyarok
az ókorban együtt éltek Szíria és Kisázsia határvidékén, Kommagéné
(Kummuh) nevezetû országukban, amely a Taurus-hegységben terült el.
A Nepálban élõ õsi magar nép önmagát khám-magar-nak nevezi! A
magaroknak csodaszarvas-mondájuk, rovásírásuk van, fejfákat állítanak a
sírokra temetõikben. [15] Õk több ezer éve szakadhattak ki a khámmagyar
õsnépbõl.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/4.html (7 of 10)2004.06.05. 18:41:45
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
A kunok, azaz kumánok õshazája tehát éppúgy Kisázsia volt, mint a
magyaroké, ugyanis az ókori Kappadókiában és Pontusban is volt
Komana nevû város és mindkettõ ugyanannak a Ma (finnugor nyelvekben
= földanya) istennõnek volt szentelve. A jellegzetes hosszúkás, hegyes
kunsüveg is az õsi Kisázsiából származtatható.
A kunok tehát a magyarok iker-testvérnépe, közös õshazában éltek a
magyarokkal és a honfoglalást is közösen hajtották végre a Kárpátmedencében,
mint azt Anonymus krónikája is tanusítja.
A SZABIR TÖRZSEINK ÕSHAZÁJA
Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár (913-959) "A birodalom
kormányzása" címû munkájában írta a magyarokról, hogy "abban az
idõben nem türköknek hívták õket, hanem valamilyen okból sabartoi
asphaloi-nak nevezték." [16] A "sabartoi asphaloi"-ban a "sabartoi" a
tulajdonképpeni népnév, amely a görög többes szám toldalékával van
ellátva. Eredeti alakja sabart, sabar lehetett. Honnan ered ez a név?
"A szubareus törzseknek és Szubartu országának nevével a sumerakkád
és babiloni feliratokban, különösen pedig a Mariban elõkerült fontos
feljegyzésekben találkozunk. Még Sargon, Akkad õsi királya is harcolt
Szubartu országával. A Tigris északi folyásától egészen Nippurig terjedõ
hatalmas területen mindenütt kerültek elõ szubareus neveket tartalmazó
feljegyzések...A szubareus befolyás déli irányban egészen Szíriáig
hatott." [17] Észak-Mezopotámiát, ahol Asszíria is létrejött, "az i.e. III.
évezred sumér szövegei »Su-bir«-nek, az i.e. III. és II. évezredbõl
származó akkad szövegek »Subartu«-nak nevezik, ezzel függ össze a
lakosság subaru elnevezése is. A legtöbb kutatónak az a véleménye,
hogy ez a magukat hurritának nevezõ törzsek sumer-akkad
elnevezése." [18] Egy észak-mezopotámiai asszír tartományt "Sabiresu"-
nak neveztek. [19] A szabar-szabir név eredetileg az õsanyára
vonatkozhatott, hiszen ez is a szem szavunk módosulata (az "m" "b"-vé
alakult, mint a zab esetében.) Alátámasztja ezt, hogy a manysi és chanti
nyelvjárásokban egyes ezüstfajták elnevezésében a kozmikus õs mítikus
anyjának Saber, más esetben Kemi nevét használják összetételekben.
[20] A nõ-elvi (matriarchális) törzseknél azért volt az ezüst a szent fém,
mert az ezüst a Holdnak, a nõiség és anyaság planétájának a féme. Az
ókori Háránt még az arab hódítás után is szabirok lakták és városuk
õsidõk óta a Hold-tisztelet egyik központja volt. [21] A háráni szabírok által
megõrzött hermetikus iratokban szerepel a "Tát" név, ami kapcsolatos
lehet a tátos-sal, régi szabir törzseink papjainak nevével. A "Tát" névalak
Hermész egyiptomi Thot (=magyar "tud") nevének egyik változata, és a
tátos másik neve is lehet tudós.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/4.html (8 of 10)2004.06.05. 18:41:45
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
Jegyzetek
[1] Ókori keleti történeti chrestomathia. Bp., 1965., 165.o.
[2] A hettiták regénye. Bp., 1964., 64.o.
[3] Ethnographia 1904., 433. o.
[4] Mitologiai enciklopédia, Bp., 1988., I. köt., 506.o.
[5] Mitol. enc.,1988., I. k., 521.o.
[6] Götz László: Keleten kél a Nap. Bp., 1994 .,II.köt., 830.o.
[7] Besenyõ ünnep vagy honfoglalás? Demokrata, 1996/33. sz.
[8] Az elõázsiai õsnyelv felé. (Wien,1981.),27.o.
[9] A magyar nemzet õstörténete és a zsidóság. Bp.,1933.,67.o.
[10] Keleten kél a Nap. Bp.,1990., 111.o.
[11] Györffy György: Anonymus. Bp., 1988., 109.o.
[12] Fáy Elek: A magyarok õshona., Bp.,1910., 287.o.
[13] Fáy: I.m.,1910., uo.
[14] Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Bp.,1991.,306.o.
[15] Turán 1998/2. sz.,43-49.o.: Magarok közt Nepálban (+ Magariában
nincsenek tolvajok. Magyar Nemzet, 1999. február 20.)
[16] A magyarok elõdeirõl... Bp.,1986., 118.o.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/4.html (9 of 10)2004.06.05. 18:41:45
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
[17] V. Avgyijev: Az ókori kelet története. Bp.,1951., 219-220.o.
[18] Világtörténet. I. kötet, Bp., 1962., 305.o.
[19] Világtörténet, 1962., I. köt., 548.o. Asszíria térképe, 33-as tartomány
[20] Bartha Antal: A magyar nép õstörténete. Bp., 1988., 170.o.
[21] Hans Biedermann: A mágikus mûvészetek zseblexikona.
Bp.,1989.,302.o.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/4.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/4.html (10 of 10)2004.06.05. 18:41:45
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
ELSÕ RÉSZ: ÕS-NÉPEK
V. A magyar mûveltség származtatása
Nem akarom elismételni a 150 éve mindenütt tanított és a hivatalos
áltudósok hirdette együgyû rágalmakat az õsmagyarok nomád voltáról,
állítólagos szókölcsönzéseirõl, északi nemlétezõ, sosemvolt "õshazái"-ról.
Az Igazság úgyis örök, a hazugságot pedig hozzá kell segíteni, hogy
mielõbb semmivé foszoljon szét.
A sajnos, hosszú idõ óta uralmon lévõ történelem- és nyelvhamisítók által
létrehozott köd szétoszlatására álljon itt néhány magáért beszélõ tény.
A BÚZA. Állítólag a búza a csuvas "pari"(!)-ból származik, amely
megfelelne még a köztörök "bugdai"-nak is. Eme erõltetett és
valószínûtlen származtatás helyett nem inkább a sumir-akkad bututtu
(=búza) szóval, vagy méginkább ennek egyiptomi bótet változatával [1]
kellene összevetni a magyar búza szót? Ráadásul volt olyan egyiptomi
gabonafajta, amit besá-nak neveztek. [2]
A SZEM. A legkisebb súlyegység az árpaszem volt Babilonban: a neve
pedig seum volt! [3] A szem a legõsibb magyar szavak egyike, nem mi
vettük át az akkad nyelvbõl.
A SZÁM. Aligha ered a szám szavunk a köztörök "sa-" (=számol) igébõl.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/5.html (1 of 4)2004.06.05. 18:41:57
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
A szám fogalma (számosság=sokaság) a gabonaszemmel kapcsolatos.
AZ EKE. Az eke szavunk, mivel az eke ék alakú, nyilvánvalóan az ék
szavunkból képeztetett, nem pedig a török "akag"-ból, ami az "ak"=vet ige
származéka.
A GYÜMÖLCS. A gyümölcs szavunkat, amely nyilvánvalóan a gumóra
vagy inkább a gümõ-re, és ezeken keresztül a mag alapszóra vezethetõ
vissza, mégis a török "yimis"-bõl eredeztetik, melynek elõzménye a
"ye" (=eszik) ige! A körte, mivel kerekded gyümölcs, a kör gyökszóból
képzõdött, tehát szintén nem lehet török, ahogy a som se, amely szem
alakú!
A SZÕLÕ. A magyar szõlõ szót a török nyelvekben meglévõ bogyó (!)
jelentésû "yiläk", "yelak"-ból akarják levezetni. [4] Holott az ókori
Egyiptomban a szõlõvesszõ istenének neve Sai (Saj) volt [5], ráadásul a
szilvá-ban is ugyanaz a tõ ismerhetõ fel.
Gerõ János írta: "...a magyarok ...arról a vidékrõl jöttek, ahol a szõlõ õsi
növény. Ott, a Kaukázustól délre , keletre és nyugatra van az igazi hazája.
Gyümölcsfáink is, nagy részben, alighanem onnan származnak. Éppen
ezért nyilvánvaló: a betelepülõ magyarság régi hazájából a szavakkal
együtt hozta magával ezt a mezõgazdasági »tudományt«". [6]
Õsi, magyar képzésû bor szavunknak (vö.: vér) a középperzsában van
meg a mása. [7]
A KERT. Az akkad "kiru" (=kert) szó a magyar kert mása. Csakhogy e
szavunk is sajátos magyar alkotás: kerített helyet jelent! (Átment
"indoeurópai" nyelvekbe is: latin hortus, német Garten, stb.)
A HATÁR. A mezopotámiai határkövek neve kudurru volt. [8] A magyar
határ a kudur(ru) pontos megfelelõje.
A VÁROS. A magyar város szó a vár-ból képzõdött. A vár a várással is
összefügg, így ez is magyar eredetû szó, mely átkerült az óindbe (vara), a
pahlavi perzsába (war) és az avesztaiba (var-, jelentése vár). A környezõ
népek a magyarból vették át a város szót: így pl. a románok "oras"
formában. Már ez is ékes cáfolata a bárgyú legendának, hogy a magyarok
nomádok lettek volna.
A DIÓ. Valószínûtlen, hogy a dió a török "yagaq"-ból eredne. Az ógörögök
a diót Isten makkjának, "Diósz bálanosz"-nak nevezték és a dió Diana
szent fája volt.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/5.html (2 of 4)2004.06.05. 18:41:57
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
A SÖR. Az újbabiloni korban a gabonasörre a szirisu, szirasu szót
használták. [9] Sör (ser) szavunk párhuzamai: manysi sor, udmurt sur,
szanszkrit sura. A Kalevalában a sör eredetérõl szóló mitológiai ének is
olvasható.
A TÚRÓ. Ezt a szavunkat is a török jövevényszavak közé sorolják, pedig
az ógörög túrósz jelentése is: túró, sajt.
A KÉP. Ha a kép szavunk török lenne, akkor az kellene legyen a latin
copia is.
A TÖRVÉNY. E szavunk nemcsak a héber "tóra" rokona lehet, hanem a
szanszkrit "dharma"-é is (mindkettõ jelentése: törvény).
A KÖNYV. A mordvin "konov" = papír éppúgy kapcsolatos vele, mint az
asszír "kuniku" (= tábla, oklevél). De magyar képzésû szó lehet ez is: a
göngyöl(eg), a konc, gönc (=köteg, csomó) rokona.
Jegyzetek
[1] Klima, Josef: Mezopotámia. Bp., 1983., 116.o.
[2] Gaál Ernõ: A sör. Bp., 1988., 30.o.
[3] Lipin-Belov: Az ékírás regénye. Bp., 1956., 275.o.
[4] Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai. Bp.,1986., 294.o.
[5] Mitol. enc., Bp.,1988., I., 461.o.
[6] Gerõ János: Évezredek üzenete. Bp., 1994., 82.o.
[7] Ligeti: I.m.,1986., 235.o.
[8] Klima: I.m., 1983., 94.o.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/5.html (3 of 4)2004.06.05. 18:41:57
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
[9] Gaál Ernõ: I.m.,1988., 99.o.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/5.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/5.html (4 of 4)2004.06.05. 18:41:57
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
ELSÕ RÉSZ: ÕS-NÉPEK
VI. Embertani vizsgálatok eredményei
Tóth Tibor antropológus véleményét egy 1975 (!)-ben megjelent könyvbõl
idézem: "A honfoglaló magyarság csonthagyatéka a szarmata leletek közt
van, távol a Káma-medence csoportjaitól. A legújabban végzett, még
szélesebb körû összehasonlításokból megállapítható, hogy a honfoglaló
magyarság leletanyaga igen megegyezik az alsó Volga vidékérõl feltárt, a
honfoglalás elõtt másfél ezer évvel eltemetett csontvázak anyagával." [1]
Ebbõl arra lehet következtetni, hogy a magyarság õseit embertani
szempontból is a szkíta-szarmata népességben kell keresnünk. Kiegészíti
és alátámasztja mindezt Lipták Pál is, aki "Embertan és
emberszármazástan" címû egyetemi tankönyvében írta a IX. századi
honfoglaló magyarság középrétegérõl: "embertani képe a vezetõ
rétegektõl határozottan eltér, jóllehet a középréteget alkotó
rasszkomponensek kisebb arányban a vezetõ rétegben is megtalálhatók
voltak. Ennek a harcos rétegnek a leglényegesebb összetevõi a gracilis
mediterrán (m), a nordoid (n) vagy a keskeny arcú dolichomorf típus; ez
utóbbi lehetett magas termetû robusztus mediterrán is (am). Végül
jelentõs komponens a pamíri (p) rassz is." [2] Ez utóbbi rasszról máshol a
következõ leírást adta Lipták: "A pamíri típus eredetileg az iráni nyelvet
beszélõ népességekkel állt kapcsolatban, ma is a tadzsikoknál, illetõleg
Perzsia (Irán) egyes tájain a leggyakoribb." [3] A magyar köznépet az
Árpád-korban 31% nordoid, 28% mediterrán embertani komponens
jellemezte. [4] És ami nagyon lényeges: "Sajátos és jellemzõ, hogy a
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/6.html (1 of 2)2004.06.05. 18:42:13
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
turanid és az urali rassz ebbõl a két rétegbõl "[vagyis a nép zömébõl!-BL]
"úgyszólván teljesen hiányzik." [5] Mindebbõl az a következtetés adódik,
hogy õseink elõ-ázsiai, iráni, mediterrán területekrõl származnak, nem
voltak soha sem uráliak, sem mongoloidok, sem turanidok.
Jegyzetek
[1] Boros J.-Rapcsányi L.:Vendégségben õseinknél. Bp.,1975., 152.o.
[2] Lipták Pál: I. m., Bp., 1980., 319.o.
[3] Lipták: I. m., 265.o.
[4] Lipták: I. m., 319.o.
[5] Lipták: I. m., uo.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/6.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/6.html (2 of 2)2004.06.05. 18:42:13
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
ELSÕ RÉSZ: ÕS-NÉPEK
VII. Ókori egyiptomi-magyar kapcsolatok
FEKETE ÉS VÖRÖS. Kákosy László írja, hogy "az egyiptomiak a
megmûvelhetõ területet, a völgyet és a Deltát tekintették hazájuknak, ez
volt Egyiptom, az õ nyelvükön Kemet, a Fekete (föld). Az elnevezés az
iszap sötét színétõl ered. Kemet szomszédja keleten és nyugaton is a
Deseret volt, a Vörös (föld), a sivatag." [1] Az Egyiptomot keletrõl határoló
tenger is így kapta a "Vörös" nevet. Mint említettem, a pun (fõníciai) név is
vöröset jelent.
A legrégibb, legeredetibb magyar mesékben gyakran szerepel a Fekete
ország (és király), és a Vörös ország (és király, vitéz) szembenállása. Így
például "A vörös erdõ" címû mesében szó van a fekete királyról és
országáról, valamint a vele szemben ellenséges vörös királyról (és vörös
várról, vörös erdõrõl). "A három vadász királyfi"-ban (Kriza J.) olvasható,
hogy volt egy fekete gyász városa, azon túl a fekete tó, a fekete havas.
Eljött a fekete városba a Veres vitéz, (az álhõs), akit aztán lelepleztek. "A
vak király"-ban mondja a kocsmáros: "biz azt még a Veres-tengeren is túl
kellett volna keresni."
"A királyfi meg a griffmadár"-ban (Karcsai népmesék) a Veres-tenger a
mesekezdõ formulában fordul elõ. A "Fekete ország" tehát meséinkben is
a saját hazát jelképezi, míg a "Vörös király" v. ország, vitéz az idegen,
ellenséges erõ, terület megnevezése.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/7.html (1 of 5)2004.06.05. 18:42:34
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
AZ EGYIPTOMI-FINNUGOR TEREMTÉSTÖRTÉNET. Egy õsi egyiptomi
teremtéstörténet szerint [2] "egykor réges-régen, amikor a világon még
semmi más nem volt, mint a végtelen víztükör, ebbõl az õsvízbõl
kiemelkedett egy domb, amelynek tetején békák tanyáztak, és rajtuk kívül
nem volt ott egyéb, mint egyetlenegy libatojás. Akkor még mindent
sötétség borított és a teremtés elõtti csendet egyetlen hang sem törte
meg. Egyszer csak azonban meghasadt a tojás, és kibújt belõle egy liba, -
a Nagy Gágogó, ez a liba nem volt más, mint a Nap, minden élõlény, isten
és ember teremtõje. Vidám gágogással keringett a vízzel borított végtelen
fölött, és õ hozta magával az elsõ fényt és az elsõ hangot, amely megtörte
az idõtlen õsi csendet és homályt..."
Ennek a teremtéstörténetnek két legfontosabb eleme fennmaradt a
finnugor népeknél: a békákról szóló rész a komiknál, az õsmadárról szóló
pedig pl. a Kalevalában. A komi teremtéstörténet ("Hogyan keletkezett a
Föld?") így kezdõdik:"Korábban nem volt sem ég, sem föld, de volt
mocsár és rajta zsombék. Semmiféle vad, madár, ember sem élt. Nem
volt se Nap, se Hold, de mégis világos volt.
Egyszer a szúnyogok csípései elõl kimászott a mocsárból két béka,
nagyon hasonlók egymáshoz, soványak, éhesek, és éhségükben
brekegésbe kezdtek..." [3] Az egyik béka a jó, a másik a rossz
képviselõje volt. Vannak karél rúnók, "amelyekben egy madár (kacsa, lúd,
sas) az õsóceán vizei felett fészket keresve röpköd. A madár
Väinämöinen térdére vagy a vizek közepén emelkedõ dombra rakja le
tojásait (hármat vagy hetet). A tojás legurul és összetörik: felsõ felébõl
lesz az ég, alsó felébõl a föld, sárgájából a Nap, fehérjébõl a Hold, »tarka
részeibõl« a csillagok." [4]
DZSED-OSZLOP ÉS FEJFA. A ded (dzsed)-oszlop "a legõsibb istenszimbólumok
közé tartozik. Már az I. dinasztia-kori heluáni temetõben is
feltûnik. ...A túlvilági életben is szerepet játszott: egy elképzelés szerint a
halott két dzsed-oszlopon megy fel az égbe." [5] A Halottak Könyvében a
dzsed-oszlop Ozirisz hátgerinceként van említve, ez azonban Kákosy
László szerint csak késõi, másodlagos magyarázat. A ded (dzsed) szó
talán tetem szavunk tövével rokon. (Vö. még angol "dead" [ejtve: ded]
=halott, holt). A dzsed-oszlop tehát a halottakkal, a túlvilági élettel volt
kapcsolatos.
A magyar oszlopos fejfák kétségtelenül kereszténység elõtti hagyományt
õriztek meg. A magyar fejfák nem származhatnak sem a halottégetõ
nomád türköktõl, sem a szintén halottégetõ nomád indoeurópai népektõl.
A magyar fejfák egyes változatai feltûnõen hasonlítanak az õsi egyiptomi
dzsed-oszlopokra. A magyarok két lábfát is állítottak az elhunytak lába
felõl, a sír fejfával ellentétes oldalán. Alighanem ezek segítették a halottat
az égbe jutni. A rovátkák mintegy lépcsõ- és létrafokokként szolgáltak a
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/7.html (2 of 5)2004.06.05. 18:42:34
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
halottnak. A fejfa tehát egyszerre jelképezhette az égigérõ fát és magát a
halottat is. A fejfákra kört, Nap-jelképet, fát, madarat, tulipánt véstek -
ezek lehettek a legrégebbi ábrázolások is.
VÖRÖS ÉS FEHÉR.Gyarmath Jenõ a magyar címer alkotóelemeinek
eredetét is vizsgálta. Kereste a magyarázatot arra is, hogy "nemzeti
címerünk pólyáinak színe miért vörös illetve fehér." [6] Észrevette, hogy
ez kapcsolatos lehet a különbözõ magyar egyházak elnevezéseivel. "A
történeti Magyarország területén számos »egyházas« helység található.
Például Egyházaskeszõ, Egyházaskozár, stb. Vannak azonban olyan
egyházas helységek, amelyek közül az egyik csoportot a »fehér«, a
másikat pedig a »veres-vörös« szóval jelölik. E két színen kívül más
színnel (mint pl. barna, kék, sárga) jelzett egyházas helység nem
található. Az említett helységek nevének eredetét a templom
építõanyagának színére visszavezetni nem lehet." [7] Az idézett szerzõ
nem jött rá a valódi megoldásra, mindössze annyit írt, hogy a "fehér" az
uralkodó, a "vörös" pedig a katonáskodó réteg elõkelõinek a színe
lehetett. De mivel itt egyházak, azaz templomok elnevezéseirõl van szó, a
vallási tartalmat kell elsõsorban figyelembe venni a színjelkép
vizsgálatakor. Ugyanis az egyiptomiak szintén két szín alatti úrvacsoraszertartást
gyakoroltak, "melynél a Hold és a Nap (fehér és vörös) színei
játszottak szimbolikus szerepet." [8] A Hold a kenyér, a test, a víz és a nõ
megfelelõje (=fehér szín), a Nap pedig a vörösbor, a vér, a tûz és a férfi
megfelelõje (=vörös szín). Az egyiptomi Halottak Könyvében "fehér
gabonából sütött cipó" és "rõt gabonából erjesztett sör" szerepel [9], de
máshol fennmaradt az egyiptomi pap varázsigéjének szövege, amellyel a
bort Ozirisz vérévé alakítja át. [10] Egyiptomban más vonatkozásban is
szerepel a vörös-fehér páros: Alsó-Egyiptomnak vörös, míg Felsõ-
Egyiptomnak fehér koronája volt. [11]
OZIRISZ-MÚMIA ÉS MÉZES-BÁB. Mereskovszkij írta a "Kelet titkai"-ban,
hogy "az abüdoszi misztériumoknál aranyteknõben búzalisztbõl,
datolyából, tömjénbõl, mirhából, vízbõl, földbõl és drágakövekbõl
dagasztottak tésztát; ebbõl a tésztából aranyformákban megformázták
Ozirisz szétszaggatott testének minden részét, majd e részeket kicsiny,
mintegy fél rõf hosszú múmiává egyesítették. A múmiát a napon
kiszárították, Ozirisz ravatalára helyezték, számtalan lámpa és füstölõ
közé, végül pedig eltemették." [12]
A magyar mézeskalács lisztbõl, mézbõl és cukorszirupból készülõ
sütemény. Jellemzõ, hogy a mézeskalácsost "bábos"-nak és
"mézesbábos"-nak is hívták. Úgy látszik, a legrégibb mézeskalács a
"pólyás babát" utánzó báb lehetett. A "pólyás baba"-alak valójában Ozirisz
múmiáját utánzó sütemény. Az sem véletlen, hogy a báb szó nyelvünkben
a bebábozódásra is utal, a pillangó életének egy jellegzetes szakaszára,
ami hasonló az ember halotti állapotához. A múmiába ("báb"-ba)
bebábozódott holttestbõl kiszálló lélek a bábból kiröppenõ pillangóhoz
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/7.html (3 of 5)2004.06.05. 18:42:34
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
hasonló.
Mivel az egyiptomiak úgy tartották, hogy a gabona Ozirisz testébõl nõ,
ezért a kenyér is éppúgy Ozirisz testét jelképezte, mint a fennt említett
abüdoszi tészta-múmia és mint a magyar mézes-báb. Aki evett Ozirisz
testébõl, az az istenné kívánt átalakulni, átlényegülni.
A KETTÕS KIRÁLYSÁG. A Kr.u. 677-700 körüli honfoglalás fehér (szabír)
magyarjainál kettõs királyság volt, akárcsak a szintén szabír nevezetû
kazároknál. A kettõs királyság eredete Egyiptomba követhetõ vissza. Ott
ugyanis az ország két részbõl állt: Alsó- és Felsõ- Egyiptomból. A déli
országrész koronája fehér volt, alsó-Egyiptomé pedig vörös. Kr.e. 3000
körül az I. dinasztia egyesítette a két országrészt. A kétféle koronát is
egyesítették! Az egyiptomiak, akárcsak õseink, a világot dualisztikusan
("kettõs osztályozás"-sal) értelmezték (Ég-Föld, Hórusz-Szét, Észak-Dél,
két ország, két part, stb.) A királyt "Két Úr"-nak is nevezték, ezért volt két
hadvezér és olykor két fõváros. [13] Mindez érthetõvé teszi, miért alakult
ki a kettõs királyság intézménye. Mind a fehér- (szabír), mind a fekete -
magyar ág szoros kapcsolatokat tartott fenn az ókori Egyiptommal.
Magyarország is Fehér- és Fekete- Magyarországra oszlott a IX. századi
fekete-magyar bejövetel után. [14]
Jegyzetek
[1] Kákosy László: Ré fiai. Bp.,1979., 21.o.
[2] A. Kazsdan cikke nyomán: Univerzum 23. sz.
[3] Finnugor-szamojéd regék és mondák. Bp., 1984., I. köt.,441.o.
[4] Mitologiai enciklopédia. Bp., 1988., I.köt., 530.o.
[5] Kákosy László: Varázslás az ókori Egyiptomban. Bp., 1978.,155.o.
[6] Mezopotámiai emlékek Magyarországon. Bp., 1995. 101.o.
[7] Gyarmath Jenõ:I.m.,1995., 101.o.
[8] Kilépés a Fénybe. Egyiptomi Halottaskönyv. Bp., 1994., 146.o.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/7.html (4 of 5)2004.06.05. 18:42:34
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
[9] Kilépés...I.m.,1994.,72.o.
[10] Alfaric, P.: A kereszténység társadalmi gyökerei. Bp.,1966., 161.o.
[11] Kákosy László: Ré fiai. Bp., 1979.,84., 294.o.
[12] Mereskovszkij, Dimitrij: I.m., Bp., 1992., 62.o.
[13] Thomson, George: Az elsõ filozófusok. Bp.,1975., 76.o.
[14] László Gyula: A "kettõs honfoglalás". Bp., 1978.,137-148.o.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/7.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/1/7.html (5 of 5)2004.06.05. 18:42:34
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
MÁSODIK RÉSZ: A SZKÍTA-MAGYAR ROKONSÁG
I. A szkíták származása
A szkíta kérdés megoldása a magyar õstörténet egyik kulcsává válhat. A
szkíták "indoeurópai" eredete egyáltalán nem bizonyított, ezért a szkíták
"iráni", azaz "indoeurópai" nyelvû és származású népként való
feltüntetése nem egyéb, mint ködösítés és félrevezetés. A szkíta
gyûjtõnéven ismert népcsoport minden jel szerint, a fennmaradt
bizonyítékok tanúsága szerint magyar, valamint "finnugor" és türk nyelven
beszélõ törzsekbõl állt. A szkíták legnyugatibb ága, a palócok és
székelyek 2600 éve a Kárpátok közt élõ õsei, magyar eredetû, a szkíták
keleti ága türk származású. A türkök és magyarok közti területen pedig
valószínûleg ún. "finnugor" nyelveken (finn, mari, mordvin, udmurt)
beszélõ szkíta törzsek éltek.
A "szkíta" népnévrõl
Fáy Elek írta, hogy "a mi szorosabb népcsaládunk szkíta nevének alapját
én a latin sagitta (nyíl) szóban látom, és pedig annyival határozottabban,
mivel a szkitháknak azon feniciai szukkoth neve is csaknem azonos
hangzású a nyílnak asszír sukutu szavával." [1] Nagy Géza is említi
alapvetõ mûvében [2], hogy a szkíták a nyíl használatában semmilyen
európai néptõl utol nem ért jártasságra tettek szert, "úgyhogy nevük
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/1.html (1 of 5)2004.06.05. 18:42:44
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
egyjelentésûvé vált a »nyilas« -sal, a »nyíllövõ «-vel, mint például a
germán nyelvekben (v.ö. svéd skjuta, ónémet skiutan, ném. schütze,
angol shoot)". A nyílnak a latinbeli "sagitta" neve a magyar "szakít" (=tép,
stb.) szót is felidézi, de "szak[asz]" (vö. szakad, ebbõl szakadár, stb., a
"szak" pedig "rész"-t jelent) szavunknak is lehet köze a "szkíta"
népnévhez. Padányi Viktor a szkíta (szaka) népnév más jelentéseit tárta
fel: "A »nép« szó, abban az értelemben, hogy vérségileg, vagy egyéb
alapon összetartozó embercsoport, szumirban éppúgy, mint az összes
õstörök nyelvekben, »szak«, »szaka«, »saag«, »sagga«. A szaka
»emberekbõl összetevõdõ, szerves kötelék«, nép, törzs, nemzetség,
»had« ...megvan a magyarban is, ma is »szék«, »szeg« formában, csak
jelentése, mivel mindkét szónak van egy másik jelentése is, homályossá
vált. A »székhely«, »székváros« innen ered s nem valami trónra vagy
hivatali székre való utalás. Õsi településû falvaink »szeg«-ei (Alszeg,
Felszeg, Kovács-szeg stb.) mint egy-egy nemzetség, »had« által lakott
falu, vagy városrészek szintén erre utalnak, de erre utalnak falu és
városnevek is. Pl. Szeged, Bessenyszög, Kunszeg, Szeghalom, sõt maga
a »székely« népnév is az õsi »szaka« szó elhomályosult származékai." [3]
A szkíták eredeti "szaka" és "szákja" (=székely) nevének találó
értelmezése lehetséges a finn nyelvbõl is (összefüggésben a sumérral és
õstörökkel!) : a finn "suku" jelentése ugyanis "nemzetség, törzs, faj,
származás, eredet". Hérodotosz írta: "A szküthákhoz tartozó szakák...egy
szagarisz nevû csatabárdot hordtak" és "a perzsák minden szküthát
szakának hívnak." [4] A "szagarisz" nevû balta azonos lehet a magyar
"szekercé"-vel. Mivel a szkíták (szakák) nemcsak, mint nyilazók voltak
híresek, hanem arról is, hogy sátras kocsikon (szekereken) jártak, így
valószínû, hogy "szekér" szavunk is összefügg a "szaka" névvel. Az
agathyrs-szkíták kb. Krisztus elõtt 600 évvel szállták meg Erdélyt
(elsõsorban a Maros menti területeket). Nevük a magyar nyelvbõl
értelmezhetõ: aga-thyrs, azaz ág-törzs (=törzs-ág).
Az etruszkok õseként ismert Thyrsénos királyfi nevében is "törzs" szavunk
rejlik. (V.ö. torzsa; és thyrsus= repkénnyel és szõlõlombbal körülfont bot).
Azért hasonlították magukat a fák részeihez (törzs, ág), mert a fajt a
magyarok a paradicsomi életfától eredeztették (mint a fa-> faj szavaink
összefüggése is mutatja).
Szkíta nevek - szkíta istenek
A szkíta eredetmonda szerint Targitaosznak, az elsõ szkítának három fia
született: Lipoxaisz, Arpoxaisz, Kolaxaisz (az utóbbi volt a legfiatalabb).
Az õ uralmuk idején aranytárgyak hulltak az égbõl a földjükre: eke, iga,
kard, bárd, kupa. A legidõsebb fiú közeledett elõször az aranytárgyakhoz,
de azok lángolni kezdtek. A második (a középsõ) fiúval ugyanez történt. A
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/1.html (2 of 5)2004.06.05. 18:42:44
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
legkisebb fiú közeledtére viszont a lángok kialudtak, és õ elvitte az
eszközöket a házába, és övé lett a királyi hatalom is. Mindegyik fiútól egyegy
törzs eredt.
Ez az eredetmonda magyar (és finnugor) szempontból megfejthetõ.
Ugyanis: az aranytárgyak az égbõl hullottak, a földön pedig égtek. A
magyar nyelv ugyanazzal a szóval fejezi ki az égboltot és az égést. De az
iga és az eke szavaink is nyilvánvalóan az "ég" alapszóból
származnak! Ami jelzi, hogy õseink az igát és az ekét az égbõl valónak
hitték.
Meséinkben gyakran szerepel a három fiútestvér, akik közül a hõs a
legkisebbik fiú. "Ez talán az egyik legáltalánosabban ismert jellemvonása
a magyar mesének." [5] László Gyula idézi azt a magyar népmesét, amely
így kezdõdik: "Vót egy kirájnak három fija, egyet híttak Árpának, másikat
Zabnak, harmadikat Kölesnek." [6] Az Arpoxais név "Árpá"-nak (vagy
"Árpáská"-nak), a Kolaxais "Köles"-nek (vagy "Köleské"-nek) is
értelmezhetõ tehát. A legkisebb fiú neve, a Kola(xais) a finn nyelvbõl is
megérthetõ: ugyanis a finnben "kolea"= hûvös, zord. A szó kapcsolatos a
magyar hal, hûl, holt, stb., igen kiterjedt szóbokorral is, de a monda
szempontjából fontos lehet, hogy a finn "kalu"= szerszám, eszköz, holmi -
hiszen Kola(xais) szerszámokat, eszközöket vitt haza és általuk lett király!
Tehát a legkisebb fiú volt képes lehûteni a lángoló égi ajándékokat. Õ
lehetett a Kubán (Hüpanisz) folyó és az Azovi-tenger (Maiótisz-tó) mentén
élõ királyí szkíták mondai õse. Nevével lehet kapcsolatos a manysi "kol"=
ház, a finn "kyla"= falu szó is, ami megerõsíti, hogy a királyi szkíták
házakban, falvakban laktak! Az Arpo(xais) névben az "árpa" szavunk
rejlik, tõle származhattak a földmûves szkíták. Ezek szerint Lipo(xais)
kellett legyen az ún. "lovas szkíták" õse. Neve vagy a magyar "ló"-ból
ered (v.ö. manysi "luw"=ló) vagy a szintén magyar (és finnugor), a
lebegésre, madárra, repülésre vonatkozó szógyökbõl származik (lebeg,
repül, levegõ, liba, levél, libben, stb., vö.: komi "lebni"= repül, "lebac"=
madár), ami azt jelentené, hogy a levegõ-elemmel, a madarakkal is
kapcsolatos, de gondolhatunk a szárnyas ló õsi szkíta-magyar képzetére
is! A három fiútestvér jelképezhette a három világot: az eget Lipo, a földet
a gabona-nevû Arpo, az al- vagy túl-világot Kola. Erre utal az is, hogy
Kola meghal az Arpo ellen vívott harcban (ezt Valerius Flaccus említi [7]).
V.ö.: magyar "hal", "halál", "hál", finn "kuolo"= halál, "kalma"= másvilág,
chanti "kal, kol"= meghal, "kal"= hál, alszik, stb. Az említett kincsekkel
kapcsolatos volt egy szkíta évi ünnep: "a kincsek mellett... elalvó ember
egy éven belül elkerülhetetlenül meghalt." [8] A magyar mesékben
fennmaradtak e szkíta mondák részletei. A három fiútestvér nevében a
közös -xais elem talán a votják (udmurt) "eksei", zürjén (komi) "eksi" =
fejedelem szavakból vezethetõ le.
Hérodotosz szerint a szkíták Hestiát, a tûzhely istennõjét Tabiti-nek
nevezték. A manysiban (legközelebbi rokonnyelveink egyikében) a tûz:
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/1.html (3 of 5)2004.06.05. 18:42:44
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
"tabt", "taut", azaz a szkíta névnek pontos megfelelõje. Zeusz szkíta neve
Papaiosz volt (azaz: Papaj), ennek párhuzamaként Nagy Géza a mongol
"babai" (=atya, úr) szót említi. (Hippokratész a szkítákat mongolos
külsejûeknek írta le - természetesen az nem biztos, hogy a mongolos
külsõ valamennyi szkítára jellemzõ volt!)
A Napisten szkíta neve Gojtoszür[osz], (Gojtosir) volt. A finnben "koittaa"=
hajnalodik, virrad, pirkad, "koitua" = származik, támad, lesz, keletkezik; a
manysik hajnal-istenasszonyát Kaltesz-nek hívják, akit az elsõ földi
emberek szülõjének tartanak. A magyarban a "szül" ige kapcsolatos a
hajnali szürkületet jelölõ szó tövével ("szür"). A Gojtoszür név tehát a
hajnali szülõ-teremtõ Napisten(nõ)t jelenthette.
A magyar nyelv szerint is a keleti irány (a hajnali Nap iránya) kapcsolatos
a keletkezéssel.
Diodorus Siculus és Plinius említik, hogy Skythéstõl (Héraklész fiától) két
kiváló erényû testvér származott, Palos és Napes. A Palos névben a finn
palo= égés, tûz, ragyogás, fény szó ismerhetõ fel, valamint a palóc
népnév, a Nap(es) vagy Nap(os) névben pedig a mi Nap szavunk,
ami tehát a "palo" szóval szinte egyet jelent, hiszen a Nap tüzes, ragyogó,
fényes, ráadásul érdekesen egybecseng a nép szavunkkal is (a Nap népe
- az Aranykor népe!). Hérodotosz szerint a szkíták gyalázatosnak tartották
a görögök bakkhikus szertartásait. (Hér. IV. könyv, 79. fej.) Egy szkíta
király azonban (Szkülész), aki a földmûves szkítákon uralkodhatott, a
Borysthenes folyó környékén, szerette volna, ha beavatják Dionüszosz
szertartásaiba. Mikor beavatták a királyt, és az tombolva járt az utcákon, a
görögök megmutatták a szkíta elõkelõségeknek, hogy mit mûvel a
királyuk. Azok hazatértek, és elmondták a seregeknek, hogy mit láttak.
Amikor Szkülész hazatért, fellázadtak ellene és végül kivégezték. A
Borysthenes (Borüszthenész) névben a magyar "bor" és "isten" szavak
ismerhetõk fel. Mivel Dionüszosz volt a bor feltalálója (Apollodórosz :
Mithologia, III. 5, 1), találó rá a "Boristen" megnevezés. Alighanem a
Dionüszosz-Bakkhosz boristenhez megtért szkíta király, Szkülész
ragasztotta a ma Dnyepernek nevezett folyóra a "Boristenes" nevet.
Jegyzetek
[1] A magyarok õshona. Bp., 1910., 285.o.
[2] A skythák. Bp., 1909., 160-161.o.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/1.html (4 of 5)2004.06.05. 18:42:44
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
[3] Dentu-Magyaria. Veszprém, 1989., 177.o.
[4] Nagy Géza: I.m.,1909., 160-161.o.
[5] Magyar néprajz, V. köt.,Bp., 1988., 66.o.
[6] László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Bp., 1944., 250.o.
[7] Mitologiai enciklopédia. Bp., 1988., II. kötet, 573.o.
[8] Mitol.enc.,1988., II., 571.o.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/1.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/1.html (5 of 5)2004.06.05. 18:42:44
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
MÁSODIK RÉSZ: A SZKÍTA-MAGYAR ROKONSÁG
II. Szkíták és székelyek
Hérodotosz említi (IV.6.), hogy a szkíták együttesen magukat
SZKOLotosz néven jelölték, királyuk neve után. Szküthának (=szkíta) a
hellének, azaz a görögök csak utóbb nevezték el õket. A SZKOLotosz név
elsõ három mássalhangzója - akárcsak SZKÜLész és SZKYLurosz szkíta
királyok neveiben--megegyezik a SZÉKELY népnév három
mássalhangzójával. A "székely" név töve azonos a régi "szék" (v."szik")
szavunkkal is, amely valaminek a belsejét, magvát jelenti, ahogy a
"magyar" népnév is a "mag" gyökbõl képeztetett. Hérodotosz szerint a
perzsák minden szkítát szaká-nak hívtak, és e "szaka" név egyik változata
a "daha" (=dák) volt. (V.ö. finn "suku"= törzs, faj.) Baráth Tibor is arra a
következtetésre jutott, hogy a székelyek a Kárpát-medencébe 2700 éve
betelepült szkíták utódai, akik eredeti nevüket mindmáig megõrizték.
Szerinte Kr. e. 500 és 300 között a szkíták (azaz a székelyek õsei)
alkották az ország harmadik legnagyobb népcsoportját. [1]
A világ legrégibb népe
M. I. Iustinus ókori történetíró "Világkróniká"-jában írta, hogy "a scythákat
mindig a legrégibb népnek tartották, bár a scythák és az egyiptomiak
között hosszú idõn át folyt a vetélkedés eredetük régisége felõl". A szkíták
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/2.html (1 of 6)2004.06.05. 18:42:54
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
(illetve a székelyek, akiktõl végsõ soron a "szkíta" név is ered)
régiségének egyik bizonyítéka lehet, hogy az aranykori hagyományt a
legelevenebben és a legtovább megõrizték, egészen Erdély "Aranykert"
elnevezéséig. (Vö. még a Nap és nép összefüggésével!) Az aranynak,
mint a Napisten fémének tisztelete a szkítáknál kapcsolatos kellett legyen
az aranykorra való emlékezéssel és szintén ezzel függhet össze az
Aranyos-szék név is.
Kézai Simon említi, hogy a székelyek már e hazában laktak a legutóbbi
hon-visszafoglaláskor és elébe mentek a közeledõ magyaroknak. Mivel
sok bizonyíték van a szkíták magyarnyelvûségére és így természetesen a
székelyek eredeti magyarnyelvûségére is: a magyar nyelv semmilyen más
nyelvhez nem hasonlítható logikus, szerves és mágikus volta is a szkíták
(székelyek) õsiségét bizonyitja.
A székely rovásírás félreismerhetetlen óegyiptomi és ógörög kapcsolatai
is a székelyek (szkíták) ókori kapcsolataira utalnak (lásd Iustinus és
Hérodotosz idézett leírásait). A székelyek (latinul: SICUL-ok) rokonai azon
ókori SICUL népnek is, Szicília névadójának, mely az egyiptomi
feljegyzésekben "SEKELES" -ként szerepel. Tény, hogy a magyarszékely
számrovás megegyezik az etruszkkal, az etruszkok õshazája
pedig éppúgy Kisázsiában volt, mint a székelyeké és magyaroké. [2]
A dió szavunk is fontos bizonyítéka annak, hogy õseink, pontosabban a
magyar szkíták: a székelyek az ókori görögséggel szoros érintkezésben
voltak. Ugyanis a dió Diana istennõ szent fája a görög mitologiában és a
diófa Erdélyben õshonos (Erdély legalább a 2. géncentruma!).
Nemek és ágak
A székelyek törzsszervezete 6 nembõl és 24 ágból állt. Érdekes, hogy a
latinban a 6: "sex", a "sexus" jelentése pedig: nem. Igaz, hogy a "genus"-t
fordítják "nem"-nek, de a nem, nemiség mélyen összefügg a nemzéssel
és a nemzettel. A régi magyar nyelvben a "nem" magot is jelentett. A
népet a világfától származtatták õseink: ezért nevezték el részeit
törzsnek, ágnak és nemnek. Az erdélyi ún. AGATHYRS szkíták nevében
is a mi ÁG és TÖRZS szavaink ismerhetõk fel. A nemiség, a szaporodás
kapcsolatos a teremtõ hatóerõvel (ezért kettõs értelmû a magyarban a
"hat" szó!) és a hatos számmal is, gondoljunk a teremtés 6 napjára!
Az egyik székely nem neve Medgyes volt (ez a név azonosítható egy
szkíta király Madyes nevével is.) A Halom nem neve azért érdekes, mert a
szkíták jellegzetes halmok (földpiramisok) alá temetkeztek.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/2.html (2 of 6)2004.06.05. 18:42:54
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
A Gyarius-ág neve pedig Darius perzsa király nevére emlékeztet: õ
hadjáratot vezetett a szkíták ellen! (Így maradhatott meg a neve a székely
emlékezetben.)
A szkíták nyomában
Iustinus szerint a szkíták alapították a Parthus Birodalmat és Bactriát. [3]
Hogy az ókori Iránban is laktak, Médiában, annak nyomát még ma is õrzi
a Szaqqiz városnév. A méd törzsek közt a Magus és Budeus törzsek
szkíták voltak - és a székelyeknél található volt egy Bud nevû ág és egy
Medgyes nem. Palesztina északi részén is voltak településeik a
szkítáknak: Jézus korában Názáret közelében volt Szkítopolisz (Szkítaváros).
Jézus neve a magyar nyelvbõl értelmezhetõ, amint tanítása és a
hozzá fûzõdõ hagyomány is a magyar õsvallásnak felel meg. Ugyanígy
Bud[d]ha szkíta neve (lásd a székely Bud, magyar Buda és a méd-szkíta
Budeus neveket!) a magyar "bölcs" (eredetileg: BUDHA a szanszkrit
nyelvben azt jelenti: bölcs, okos, tudós, a régi magyarban pedig BWCH =
okos, tudós!) õsibb alakjából (BUCS, BÕCS, BECS) vezethetõ le. Ezért
írta - joggal - Zajti Ferenc "Magyar évezredek" címû könyvében: "... a
skythák nagyobb tömege Indiába települt át, ahol is mint saka-skythák
jutnak a közülük származott Buddha révén jelentõs világtörténeti
szerephez, ugyanúgy, miként a galileai ... skytha gyarmat a közülük
származott názáreti Jézus révén írta be nevét a föld
mûvelõdéstörténetébe.” [4]
Székely ( szkíta ) hitvilág és mûveltség
A híres székely rovásírás is a székely (szkíta) õstörténet nyomjelzõje.
Ennek a rovásírásnak félreismerhetetlen egyiptomi kapcsolatai is vannak.
Így az egyik székely "h" jel egyezik alakjában és hangértékében is egy
óegyiptomi hieroglifával (a székely tpru jel valószínûleg az óegyiptomi
szkarabeus jel megfelelõje. [5] ) A székelyeknek tehát egyiptomi
kapcsolataik voltak az ókorban (erre utal Iustinus leírása is arról, hogy a
szkíták az egyiptomiakkal vetélkedtek õsiségük kérdésében).
Mivel a szkíták szent állata a szarvas volt, valószínû, hogy a
csodaszarvas-mondánk (és az õsi Kárpát-medencei szarvaskultusz,
összefüggésben a regöléssel!) a székelyek saját eredet-hagyománya!
Ezért található pl. a székely Aranyos-szék területén Ünõ-kõ. Ezért élt -
Anonymus szerint - Ménmarót, Ménrót (=Nimród) megfelelõje éppen
Biharban, a székelyek egyik legrégibb településterületén! (Ugyanis Hunor
és Magor, a Csodaszarvast üldözõ mítikus ikerpár apja Ménrót volt.) A
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/2.html (3 of 6)2004.06.05. 18:42:54
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
regölés azért maradt fenn csak a Székelyföldön és a Dunántúl azon
részein, ahol székelyek éltek a helynevek és más emlékek tanúsága
szerint.
Az égi eredetû (világbíró) csodakard szkíta tiszteletének nyomai is csak a
székelyeknél maradtak fenn. A Székelyföldön találtak több (XIII-XV.
századi!) függõlegesen földbe szúrt kardot is [6], ezeket többnyire hegyek
csúcsán fedezték fel. A kárpát-medencei szkítáktól (azaz a székelyektõl)
terjedt el a kardkultusz és mondaköre nyugatra, a kelta népekhez, és az
ottani elemekkel keveredve alakult ki az Artur-mondakör. [7] (Egyébként a
perzsa nyelvbe a magyarból került át a "kard" szó.) A székelyek Csabamondája
pedig Palesztinába vezet el bennünket. Ugyanis a bibliai
"Seregek Ura" eredeti neve Seba(ot), ami a héber saba= had, sokaság
szó többes száma. Az óegyiptomi nyelvben "tchaba" = hadsereg, katona.
Sebaot (Szabaot) a Bibliában, csakúgy, mint a székelyek Csabája, az égi
(csillag) seregek ura, aki az õ népéért az égben, s ha kell, még onnan a
Földre szállva is harcol.
Fáy Elek szerint a szíriai-kánaáni pénzegység, az ezüst sékel (ebbõl lett a
latin siklus) nevében a székelyek, mint feltalálók neve rejlik. Varro szerint
ugyanis a rómaiak a szikuloktól sajátították el a pénzverést. [8] Ipolyi A.
említi, hogy a székely "zádok-fa" név a szent fát jelentette a régi "pogány"
világban. Valószínû, hogy a "zádok" névnek köze van a héber caddik
(=igaz) szóhoz, ill. az "ismeretlen eredetû" fõpap, Cádok (Szádok)
nevéhez is.
A székely farkas- és kígyó-kultusz a dákokéval mutat egyezést, errõl
bõvebben a "Dákok és székelyek" címû fejezetben írtam. Itt csak annyit
jegyeznék meg, hogy mind a székely, mind a dák farkasfejû
sárkánykígyónak tulipánban végzõdik a farka. A tulipán a székely
kapuknak is gyakori díszítõeleme. A tulipán éppúgy kisázsiai eredetû,
mint a szkíta (székely) nép. Az etruszkok szintén kisázsiai hazájukból
vitték a tulipán-motívumot az ókori Itáliába. [9]
A székely kapu a római diadalkapuk rokona lehet. [10] Szõcs István kitûnõ
cikkében írja: "... a székely kapu legrégibb õse ilyen ágakból hajlított,
virágfüzérekkel ékes, ünnepi kapu lehetett. Ez pedig a napkapu-elmélet
malmára hajtja a vizet. A rozetta félreérthetetlenül nap-jelkép ... Az életfa,
a pálma, a szõlõ, mind erõsen kapcsolódik a Nap-kultuszhoz ... A
napkapu-eredet nehéz mozzanata, hogy mindenképpen mediterrán,
szubtrópusi éghajlat kellett hozzá. Délre mutat a pálma és a szõlõ is... Aki
a görög elõtti ókor középtengeri vidékeinek néprajzában valamennyire
járatos, tapasztalhatja, hogy a szõlõ, arany, pálma, kapu, galambkultusz
és egyes etnikai jelölések milyen csökönyösen vezetnek mindegyre
egymáshoz, szóanyagban és tárgyakban egyaránt!" [11] A mogosoaiai
palota dák dombormûvén az állatküzdelmi jelenetet szõlõmotívumok
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/2.html (4 of 6)2004.06.05. 18:42:54
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
veszik körül. A szkíták szõlõ-, ill. bor-kultuszára a Boristhenes folyónév
utal, a dákokéra pedig talán a Pirobori-dava helységnév. A dák
mûvészetre jellemzõ volt a Nap- és növényi szimbólumok együttes
ábrázolása, [12] és ugyanez mondható el a székely kapuról is.
Meg kell még említeni a székely népköltés egyik legcsodálatosabb
remekét, a Júlia szép leány címû balladát, ami a szintén székely eredetû
regösénekekkel sok vonásában rokon. Mindkét alkotás rendkívül
archaikus és óegyiptomi [13] valamint óhettita [14] elõképekre is
visszavezethetõ. A Júlia szép leány balladaköltészetünk csúcsa, ahogy a
regösének a magyar folklór egyik legkiemelkedõbb értéke.
A Júlia szép leány-nak van mordvin párhuzama is (a mordvin északmezopotámiai
eredetû finnugor rokonnépünk), de végsõ soron e ballada a
sumér (és szíriai, kisázsiai) szent násszal - hieroszgamosszal - lehet
kapcsolatos, amelynek során a lányt elvitte az égi kedves (Isten, ill. az
Istent helyettesítõ pap) [15].
Alaptételként felállítható: nem minden szkíta volt székely, de minden
székely szkíta volt, ahogy nem minden magyar székely, de minden
székely magyar!
Jegyzetek
[1] Baráth Tibor: A magyar népek õstörténete. Montreal, 1974. III.k.,137.o.
[2] Lásd: Bíró Lajos: A magyar Jézus...(Bp.,1999.) "A székely kaland" c.
fejezete
[3] Világkrónika. Bp., 1992., 22.o.
[4] Zajti Ferenc:I.m., Bp., 1939., 123. o.
[5] Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség. Bp., 1993., 48. és 52.o.
[6] Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja. Szeged, 1995., 34-35.o.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/2.html (5 of 6)2004.06.05. 18:42:54
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
[7] Makkay: I.m.,1995., 32.o.
[8] Fáy Elek: A magyarok õshona. Bp., 1910., 154-155.o.
[9] Kocsi-Csomor: Festett bútorok Székelyföldön. Bp., 1982., 156.o.
[10] Szõcs István: A székelykapu. Mûvészet folyóirat.
[11] Szõcs I.: I.m.
[12] A. Popescu: A géta-dák kultúra. Bukarest, 1987., 90.o.
[13] Lásd: Szõcs István: Selyemsárhajó. Bukarest, 1979.
[14] Lásd "A szkíta-magyarok hettita eredete" címû fejezetet
[15] A sumér irodalom kistükre. Bp., 1983., 54-61. sz.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/2.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/2.html (6 of 6)2004.06.05. 18:42:54
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
MÁSODIK RÉSZ: A SZKÍTA-MAGYAR ROKONSÁG
III. Dákok és székelyek
Strabon írta, hogy "a skythák nagyobb részét a Kaspi-tengertõl kezdve
daáknak nevezik" [1] Szintén õ említi, hogy a daáknak mondott skythák
nevébõl származtatták a dák nevet. Tehát a dákok a hagyomány szerint is
szkíták voltak. Götz László jó nyomon járt, amikor arra a következtetésre
jutott, hogy a magyarok szarmata- és párthuskori elõdeit a Kaspi-tó és az
Aral-tó közötti térség daha-szaka törzsei között kell keresnünk.
A dák nevet a fríg "daos" (=farkas) szóból származtatják, ez azonban
aligha helytálló etimologia, hiszen a "daos"-ban nincs "h" vagy "k". Vékony
Gábor írta, hogy "állatnevek népnévként való használata nem számít a
ritkaságok közé" [2]. A dák népnév, bár "daha" változatában a "szaka"
megfelelõje is lehet, a magyar gyík szóval is kapcsolatos, amely elõfordul
nyelvünkben dék, dik, gyékk, gyikk alakban is. A gyík megfordításával
keletkezett a "kígyó" szavunk. A dákok harci jelvénye farkas fejû és kígyó
testû lényt ábrázolt. "E dák jelvény iráni kapcsolataira már rég rámutattak
(a leírások szkíta-szarmata és párthus sárkány-hadijelvényrõl szólnak,
innét veszik át a rómaiak)"-írja Vékony Gábor. [3] Székelykapukon
fennmaradt az õsi dák jelvény ábrázolása: a farkasfejû kígyó. Ami még
inkább megerõsíti a dák és székely ábrázolások azonosságát, az az, hogy
mind a dák, mind a székely farkasfejû sárkány-kígyónak tulipánban
végzõdik a farka. A tulipán a székelykapuknak is gyakori diszítõeleme.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/3.html (1 of 7)2004.06.05. 18:43:09
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
A székely "Csík" név a kígyóra hasonlító csíkhal (vö. még: sikló) nevével
azonos. A szkíták õsanyjukként egy kígyó-istennõt tiszteltek. Errõl a kígyóõsrõl
szóló totemisztikus képzetek éltek tovább a dákoknál és mindmáig a
székelyeknél. Példáúl még 1946-ban(!) is elterjedt a nagy szárazság
idején Székelyföldön, hogy Ozsdolán egy asszony emberfejû
kígyógyermeket szült a világra, aki megjósolta, milyen lesz a termés
abban és a következõ évben. [4] Fennmaradt Székelyföldön egy õsi
áldozó-kõ is, amelyet a somlyó-hegyi "pogány áldozati helyrõl" hoztak le,
és nemzedékrõl-nemzedékre õrizték, mint az õsök emlékét. Az áldozókõ
közepére kígyó-alakot véstek. [5] Érdekesek még Padányi Viktor
fejtegetései a dákokról: "értesülések felõlük inkább ókínai feljegyzésekben
vannak, amelyek »Tahi«, Tiao-tchi, Tavon, Tayue neveken emlegetik
õket, szemben a nyugati forrásokkal, amelyekben »Dah«, »Daha«, »Dá«,
»Dac«,... táh; tahó és talán »Dák« neveken emlegetik õket. Nevük minden
jel szerint a szumir »dag, tag« szóból ered, amely kétkezes baltát,
csatabárdot jelent (v.ö. magyarban a »tagló«, letaglóz szavakkal)." [6]
Ehhez hozzátenném még, hogy düh, dac, tagad, dákó, és gyak (=szúr,
ledöf) szavaink is kapcsolatosak lehetnek a dák népnévvel (a
magyar~mogorva, székely~szigorú analógiákra és a dák-székely kígyóés
farkas-kultuszra gondolva), valamint hogy a tag szavunk, akárcsak a
szak-, valamilyen részt jelent (vö. közép-perzsa täk = darab). A tagló a
régi tagol = üt, sújt igénk származéka.
A székelyek eredetileg Dél-Erdélyben, a dákok legfõbb településterületén
laktak. A dák várak neve "dava","deva" volt (pl. Uti-, Arki-, Tamaszi-,
Pirobori-dava), és ez a név maradt meg a magyar Dévaványa és a délerdélyi
Déva településnevekben (az utóbbi várának épitéséhez székely
népballada fûzõdik!).
További bizonyítékok:
1. SARMIZEGETHUSA. A dák fõvárosnak és vallási központnak a neve.
A név elsõ részében (sarmi) a szarmaták neve ismerhetõ fel (a szarmaták
a dákok közé telepedtek), mint az erdélyi Sarmaság és Nagy-Sármás
magyar települések neveiben. A szarmaták nevét is a magyar nyelv
alapján lehet értelmezni: a régi magyar "szárm" = vízág szó lehet a
gyökere (vö. szanszkrit sarma = folyam). A származ[ik] szavunk töve a
szár, ami az ágnak felel meg. A világfa az égi folyóval, a Tejúttal is
azonos. Emlékeztetnék itt az erdélyi õs-szkíták aga-thyrs, azaz ág-törzs
nevére! A nép a nõelvû szabir törzseink szerint egy folyamból ered
(Emese álma). Érdekes, hogy ered[et] szavunk a vízfolyást is jelentõ "ér"-
bõl képzõdött. (Vö. latin mano= folyik, csurog, ered, származik.) A
szarmata-dák-székely kígyókultusz nyelvi emléke lehet az is, hogy a
kígyóvirág magyar neve: sárma!
A név második része ("zegeth","segeth") a magyar "sziget" szó lehet, az -
us(a) latin toldalék. A sziget szavunk a szeg, szig = szöglet, csúcs,
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/3.html (2 of 7)2004.06.05. 18:43:09
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
kiszögellés szógyök származéka, jelentése: folyó- vagy állóvízben,
mocsárban vízzel körülvett szárazföld. A "szeg" tõ még a zug-gal is
összefügg, stb. A név tehát eredetileg Sármi-sziget, azaz Szarma[ta]-
sziget vagy Szárm[Vízág]-sziget volt. Sármisziget ("Sarmizegethusa")
valóban egy szigeten, a Városvíz folyó szigetén feküdt!
2. VEZINA. Decebal dák király után a második ember volt. Nevét "vezetõ,
vezér"-ként értelmezik, és az indogermán "uedh-" tõbõl (=vezet,
visz) származtatják. A magyar "visz, vezér, vezet" szavak sokkal közelebb
vannak a "Vezina" alakhoz. (V.ö.: finn vetaa = húz, visz).
3. BYRABEISTA. Az elsõ dák király volt. (Kr. e. 62-45). A név elsõ része,
a "byra" vagy "büra" a magyar "bíró" (bíra) szóval lehet azonos. A vezetõ
szereppel akkoriban még együtt járt az ítélkezés joga. [7] A név második
részében ("bista" vagy beista) a "bastarna" népnevet látják a kutatók. Ez
maradhatott fenn az erdélyi MagyarVISTA nevében.
4. ZAMOLXIS. Hérodotosz szerint Szamolxisz Szamosz szigetén élt
Püthagorasznál. Strabon is megerõsiti, hogy Szamolxisz értett a titkos
számolás tudományához. Mivel Püthagorász szám-misztikájáról híres és
Számosz szigetén lakott, joggal lehet a Szamolxisz névben a "számol"
igénket látni.
5. ZIBELESZURDOSZ. A thrák pantheonban az ég, a villámlás istene. A
"zi" szócska a zivatar szavunk elsõ részével egyezhet, a "bele" és
"szurd" (vagy "beleszurd") ma is jól érthetõ magyarúl és találó egy
villámisten megnevezésére. A "zivatar" szó a Ze(usz) Patér (=Zeusz Atya)
istennévre vezethetõ vissza.
6. ZOLTÉSZ. Egy thrák vezért Zoltésznak hívtak, és e névben nem
nehéz felismerni (elhagyva a görög toldalékot) az õsmagyar Zolta (és
még: Zsolt vagy Solt, Zoltán) név mását.
7. KOSZON. Kr.e. 42-ben Koszon vezette a dákokat. A Kászon pedig
nemcsak "ismeretlen eredetû" régi magyar személynév, de székelyföldi
hely- és víznevekben is szerepel.
8. SZABADIOSZ. A dákoknál is ismert thrák istenség volt Szabadiosz, akit
nevébõl ítélve megváltónak, azaz szabadítónak tarthattak. Ezért
azonosították a római Liber Pater-rel (vö. latin "liber" = szabad,
független!).
9. EGYÉB NEVEK. A dák AMOLusta gyógynövény egyik görög neve
törpe ALMA volt.
A "MIZELa" gyógynövénynevet "VIZEL"-ként értelmezik [8], ugyanis a
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/3.html (3 of 7)2004.06.05. 18:43:09
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
növényt diureticumként használták.
A "DIESema" növényt fáklyaként alkalmazták,és ez emlékeztet a TÛZ
szavunkra.
A dák növénynevek "-ZILa" (vagy -tila) részét "ZÖLd"-ként fejtették meg.
A "SALia" nevû növényt a "SZARv" szóval jellemezték.
A DUÓDela (DIODela, ZIODela) a kamilla dák neve volt, görög nevén
"parthenion", vagyis "szûzfû". Ez értelmezhetõ mind a magyar "szûz",
mind a "gyógy" szavak régi alakjaiból.
Dicineus dák fõpap nevében a magyar TISZta, DÍSZ, TISZtel szavak
közös tövét lehet sejteni.
Az egyik dák társadalmi réteget kométai, capillati azaz 'hajasok',
'hosszúhajúak' névvel illették, ugyanúgy, mintaz iráni férfitársaságok
harcosait [9]. A "szõr" alapszóból képzõdött "sörény" szavunk (v.ö.párthus
'Surenas'), amely a haj szinonímája, régiesen üstök (=kométa!), és e szó
egyik változata lehet a dél-erdélyi Szörén(d) és Szörény-vár nevekben.
Érdekes, hogy a székely népballadában (Júlia szép leány) említett arany
perecek Erdélyben a dák kultúra virágkorában nyertek igazi jelentõséget,
és e csavart arany perecek csak az Árpád-házi vezérek korában jöttek
divatba ismét - tehát amikor visszaállt Erdélyben a korábbi magyar
uralom! (Lásd Fettich Nándor tanulmányát. [10])
Mivel Erdély legrégibb földrajzi nevei között nincsen román eredetû, sõt,
maga az Erdély név is a magyarból került át a román nyelvbe (Ardeal
alakban), a románok Erdélybe egészen késõn, jóval a többi nép után
vándoroltak be. A népek erdélyi betelepedési sorrendje a következõ:
1. Agathyrs-szkíták, Kr. e. 600 körül.
2. Szarmaták Kr. e. I. század.
3. Szlávok Kr. u. VI-VII. század.
4. Fehér magyarok, azaz szabarok Kr. u. 700.
5. Fekete magyarok Kr. u. IX. század második fele.
6. Szászok és románok Kr. u. 1200 után.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/3.html (4 of 7)2004.06.05. 18:43:09
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
A románokat és szászokat Erdélyben a székelyek kb. 1800 évvel, a fehér
magyarok ("kései avarok") 500 évvel elõzték meg. Az Erdélybe költözött
szlávokat is az ott lakó székelyek és magyarok asszimilálták és nem a
románok. Valamennyi erdélyi város is magyar és szász alapitású. Igaza
van kiváló történészünknek, Marjalaki Kiss Lajosnak, aki már 1929-ben
leirta: "Úgy gondolom, hogy a mai tõsgyökeres magyarság zöme nem
Árpáddal jött be, sõt már az avarok, hunok elõtt is itt élt és magyarul
beszélt. Felfogásom szerint ez a magyarul beszélõ pórnép nem más, mint
a Kr.e. évezredben szkítha, majd szarmata gyûjtõ néven említett
néptörzsek maradéka." [11]
Szõcs István, a kiváló kolozsvári õstörténet- és õsvallás-kutatónk a fenti
tanulmányomhoz 4 gépelt oldalnyi kiegészítést fûzött, amelybõl a
legfontosabb részleteket idézem:
"Ami azokat a szójegyzékeket illeti, amit vélhetõ dák szavakról állítgattak
össze, ezekben igen sok a magyar, pl. mal = hegyoldal.
Dacia római hódoltságának korából mintegy 85 lejegyzett helynevet
ismerünk. Ezek közül egyetlen egy az, amely folyamatosan tovább élt:
Mehadia, római nevén Ad Mediam. Úgy tûnik azonban, számos bizonyíték
alapján, hogy ebben is a magyar MÉH szó rejtõzik!
Ampelum, az ugyanott folyó patak magyar nevével, az Ompollyal
azonos....Patavissa Torda római kori neve , a magyar "Pata vize" két
szóval azonosítható, a közelben van Pata helység, e név azonban a
magyar földrajzi névanyaghoz tartozik, máshol is megvan. ... A
Kolozsvárral azonosított Napoka az óelámiból fejthetõ meg, ahol a Nap =
Isten jelentésû, vagy a magyarból: »Nap nyílása« vagy »Napköve«
jelentésben.
Ott van végül Tapae, amelyik megint a magyar helynév anyagból
magyarázható, lásd Tápé-Tapaj (Tápió?).
Még jellegzetesebb a magyar folyónevek magyaros »kacsingatása«: a
Maros sok magyar más vidéki helynévvel azonosítható; Szamos határnév
másfele is van, azonosnak látszik a Somos-sal. A Temes magyar értelme
világos: Tömös, amely eltömi, betemeti medrét. A Teviscus a Tövisk,
Tövis helynévvel mutat kapcsolatot. A Körös ha nem a magyar köris-sel,
akkor csak a görög Krüzosz-szal magyarázható (ez »aranyos«
jelentésû)."[De lehet kanyargós, "körzõ" folyású is!-BL] "Fennmarad még
az Olt (latin Aluta) magyarázata, próbálták a holt, hold, hölgy szavakkal
kapcsolatba hozni." [Megjegyzés: az Aluta-Olt név emlékeztet a magyar
olt, ki-olt, el-olt, be-olt, áld és old szavakra is, melyek illenek egy folyóhoz.-
BL] "Ha már víznél tartunk, a Kalán helyén létezett római Ad Aquas,
Aquae helységnek fennmaradt római kori Idata neve is, márpedig az Ügy
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/3.html (5 of 7)2004.06.05. 18:43:09
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
a régi magyarban folyó, csatorna, patak jelentésû, mint annyi régi név
mutatja. A szumérban ugyanez: id.
A legelterjedtebb Kárpát vidéki hegycsúcs név a MAGURA. Magyarban a
magas szó töve és az orom töve lehet benne.
Végül, ami a legfontosabb, a hajdani Daciában esetleg élt magyar
etnikum kérdése nem választható el általában a Kárpát medence hajdani
magyar lakóinak kérdésétõl, mindenekelõtt az alföldi és a pannóniai
lakosságtól. A rómaiak elõtti korból a secanus, sicamber, görögül
»szigüni« népesség, valamint a székelyek 'gyanusíthatók' azzal, hogy a
Kárpát medence magyar nyelvû õslakosai lennének.
Ami a palócoknak más vidéken adott nevét, a tahó-t illeti, ezt többen
megpróbálták a dák szóval összefüggésbe hozni. A dákok jellegzetes
kétélû baltáját pedig a tagló szóval.
Egyszóval, a kérdés megérdemelné az elmélyültebb, módszeres
tanulmányozást." [12]
Jegyzetek
[1] Geographika. Bp.,1977., 543.o.
[2] Vékony Gábor: Dákok, rómaiak, románok.Bp.,1989.,108.o.
[3] Vékony G.: I.m.,1989.,108.o.
[4] Erdész Sándor: Kígyókultusz a magyar néphagyományban.
Debrecen, 1984.,14-15.o.
[5] Vécsey Gyula:A csíksomlyói pogány áldozati hely oltárkövének leirása.
Fõnix, 5. szám.,35.o.
[6] Padányi Viktor: Dentu-magyaria. Veszprém, 1989., 187.o.
[7] TESZ, Bp., 1984., I. köt., 305.o.
[8] Vékony G.:I.m.,1989.,107.o.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/3.html (6 of 7)2004.06.05. 18:43:09
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
[9] Vékony G.:I.m.,1989.,109.o.
[10] A Júlia szép leány-balladáról.Ethn.,1958.,71-73.o.
[11] Marjalaki Kiss Lajos: Anonymus és a magyarság eredete.
Miskolc,1929. (Történelmi tanulmányok. Miskolc, 1987.,86.o.)
[12] Szõcs István: "Megjegyzések Bíró Lajos: »Dákok és székelyek« címû
tanulmányához." (kézirat)
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/3.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/3.html (7 of 7)2004.06.05. 18:43:09
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
MÁSODIK RÉSZ: A SZKÍTA-MAGYAR ROKONSÁG
IV. A temetkezési szokásokról
Gosztonyi Kálmán is felfigyelt arra, hogy "a népek temetkezési szokásai,
kivált az ókorban, szinte eltörölhetetlen és igazoló hagyomány értékével
bírtak, ami a népek arculatát és hovatartozását illeti... a szumérok, a
szkíták, valamint ivadékaik és utódaik, alig szólva itt magyarokról...
tumulus-nak nevezett dombok (kurgánok) alá, sõt még sírboltokba is
temették el õket..." [1] Aligha véletlen, hogy az ógörögbe a magyarmanysi
"domb" szó "sírhalom" értelemben ment át (túmbosz) és a magyar
"halom" szó, amelynek gyöke megegyezik a halállal kapcsolatos szavaink
tövével, megvan pl. az orosz nyelvben is ("holm"). Ugyanis ez azt jelenti,
hogy a magyarok (és rokonnépeik) õsidök óta földbe temetkeztek, halmot,
dombot emelve a sírok fölé. Ez azért is érdekes, mert az ún. indoeurópai
népek mindenütt halottégetõk voltak, Indiától az Atlanti-óceánig. Ipolyi
Arnold írta errõl: "A hindu, hellen, római, gall, gót, germán, szláv….
népeknél is...túlnyomólag az elégetés divatozott." [2] Az ún.
indoeurópaiak szokásai tehát ebben is ellenkeztek a magyarok és
rokonaik szokásaival, akik mindenütt és kivétel nélkül csontvázas
temetkezést folytattak és rendkívüli gondot fordítottak a halottaik
megfelelõ eltemetésére (pl. etruszkok, egyiptomiak, sumérok - és
szkíták!). A halottégetés jellegzetes nomád szokás, ugyanis a területhez,
hazához nem kötõdõk a halottaikhoz sem kötõdtek. Akiknek nem volt
eredetileg saját hazájuk, házuk, kertjük, stb., azoknak a lélek élete, mint a
családi élet is, relatív és bizonytalan volt.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/4.html (1 of 2)2004.06.05. 18:43:18
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
Kétségtelen tény, hogy az ún. indoeurópai állattenyésztõ törzsek
ugyanúgy, mint az eredetileg szintén nomád "szemiták" a történelemben
mint a földmûvelõ nagy mûveltségek meghódítói és/vagy elpusztítói
tûntek fel.
Bodrogi Tibor írta a halotthamvasztásról: "Létrejöttének indítékai közül
elsõsorban a test lehetõ legteljesebb megsemmisítésére való törekvést
említhetjük, amihez kapcsolódhat az az elgondolás is, hogy ezzel a lélek
léte...ugyancsak végetér." [3] A lélek halhatatlanságának és a túlvilági
életnek a képzete minden magyar származású népnél a legalapvetõbb
eleme volt a vallásnak. Götz László kimutatta, hogy a honfoglaláskori
sírokban talált szem- és szájfedõ fémlemezkék és maszkok "õsi hazája...
a Pártus Birodalom, Dura-Europos és Szíria (Emesa, Baalbek, Tortosa),
ahol a Kr. születése körüli idõkben tûnnek fel... az egykori Chersonesos
és a krími szkíta állam fõvárosa, Neapolis Skythica nekropoliszaiban...
több sírban szem- és szájfedõ aranylemezkéket találtak a Kr. u. 2-4.
századból." [4]
Jegyzetek
[1] Összehasonlító sumér nyelvtan. Duna kiadó, Svájc,1977., 80.o.
[2] Magyar mithologia. Pest, 1854., 563.o.
[3] Temetés-vallás-társadalom. Hajdú-Bihar temetõmûvészete.
Debrecen,1980.,9.o.
[4] Keleten kél a Nap. Bp., 1990., 216-217.o.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/4.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/4.html (2 of 2)2004.06.05. 18:43:18
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
MÁSODIK RÉSZ: A SZKÍTA-MAGYAR ROKONSÁG
V. A szkítákról ( kiegészítés )
A ló háziasítói
Kétségtelen tehát, hogy a szkíták legalább részben magyar
származásúak voltak, részben pedig a magyarokkal rokon ún."finnugor"
és türk törzsekbõl álltak. Krisztus elõtt 600 évvel õk uralták a Dunától kelet
felé egészen a Volgáig terjedõ terület déli részét (amely az erdõ-övezettõl
délre esett). Õk voltak a ló háziasítói. Képtelen az az állítás, hogy az ún.
"indoeurópaiak" ("irániak") lettek volna "a történelem névrõl ismert elsõ
sztyeppei lovasai" [1] Hiszen például (mint azt V. Ivanov kimutatta
[2] ), egyes indoeurópai nyelvek (ógörög, latin és gót) az ugor nyelvekbõl
(magyar, manysi, chanti) vették át a csikót jelentö szót. (Görög
polosz=csikó, latin pullus, gót fula, v.ö.: magyar ló-fi, régi összetételben filó).
Az orosz nyelvben szintén magyar ("ugor") eredetû a ló megnevezése
("lósagy"). A korai indoeurópai nyelvekbõl hiányzik a háziasított lóra
vonatkozó szó [3]. Szinnyei József joggal állapította meg: "Hogy a törökök
csináltak volna a magyarból lovas népet, az szintén nem áll. A nyelv azt
bizonyítja, hogy a magyar már a vogul-osztjákságtól való elszakadása
elõtt lovas nép volt, mert a ló és nyereg közös szava e három nyelvnek, s
a fék is finnugor szó; még a másodfû, harmadfû (csikó) jelzés is negvan a
voguloknál. A nyelv tanúsága szerint az íj és a nyíl õsrégi finnugor
örökség, a had szónak »hadsereg« jelentése és a tegez a magyar és
vogul-osztják nyelvegység korából való." [4] A "szekér" szavunkat (a
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/5.html (1 of 5)2004.06.05. 18:44:00
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
chantiban is megvan) régen vehették át az indoeurópaiak, mert csak a
szanszkritban van meg: "cakata"=szekér. A "szablya" szó (mely a szab -
szabó, csap - csapó, csap, vas, vés stb. szócsalád egyik származéka)
szintén a magyar nyelvbõl került át az oroszba és egy sor más európai
nyelvbe. [5] A kantár szavunk is nagyon régi, megvan a finnben is:
"kanta"=szár, tartó, rögzítõ.
A kengyel ugyancsak megvan a magyaron kívül a chantiban és
manysiban "kend" alakban (ez bõrharisnyát jelentett), de lehet, hogy a
finn "kanta" származéka, hiszen a kengyel is tartó, rögzítõ eszköz. A
görögök Kentaurja és a kantár között is lehet összefüggés, ugyanis
"Solymossy Sándor a kantárral történõ lóvá varázsolás szokását pogány
kori hiedelem maradványának tartja. Ezt a hiedelmet õrzi a lóvá tesz
kifejezésünk is." [6] Tehát a kentaur tulajdonképpen a bûvös kantár
segítségével lóvá változtatott ember lehetett! A görög "kentáo" magyarul :
leszúr, sarkantyúz. A kengyel tulajdonképpen a sarkantyúzást is segíti
(sarok - sarkantyú), - lehetséges, hogy a görög "kentáo" a kanta-kantárkengyel
(- a manysiban "kend","kens") átvétele, és késõbb a lovon ülõ
szkíta (magyar, finnugor, türk) harcosokra is átment "kentaur" változatban.
A szkíták lakhelyeirõl
Szintén magyar neveket ismerhetünk fel két Kr.e. VII. századi szkíta
vezér, Bartatua és fia, Madyés (görög névalak) nevében: az elõbbi
eredetileg "Barta" lehetett,az utóbbi névalak pedig "Mádi" vagy
"Medgyes". Hérodotosz a Kárpátok közötti területrõl írta (V.9.) , hogy "úgy
hallottam, az Isztroszon túl egy ismeretlen nép lakik, a méd viseletben
járó szigünnák. Azt mondják, területük egészen az Adriai-tengernél lakó
enetoszok határáig terjed, s hagyomány szerint a médektõl vándoroltak ki
ide." Ezzel kapcsolatban Bóna István a következóket közölte a
"Magyarország történeté"-ben: "Ha Hékataiosztól származik" (mármint
Hérodotosz leírása) "akkor az Alföld szkíta vaskor elõtti preszkíta
lakosaira vonatkozik, mindenesetre az i. e. 6. század népességére. A
Kárpát-medence preszkíta régészeti emlékanyaga ezt a lehetõséget
valóban támogatná. Ha Hérodotosz közvetlen értesülése, akkor az Alföldcsoport
legkorábbi, i. e. 5. századi emlékanyagával lehet a szigünnákat
összekapcsolni.
A szigünnák méd (perzsa) viseletben jártak, de hogy valóban irániak
lettek volna, abban Hérodotosz sem volt biztos. A lehetõséget azonban a
mezõcsáti kultúra preszkíta emlékanyaga nem zárná ki. A szigünák
lótartással foglalkoztak, de nem éltek nomádok módjára, lovasaikról nem
tudnak szomszédaik." [7] Tehát a régészeti feltárások megerõsítették
Hérodotosz adatait, így az a hagyomány sem lehet légbõlkapott, hogy a
"szigün" nép méd (mádi, madai, azaz magyar) származású volt. A
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/5.html (2 of 5)2004.06.05. 18:44:00
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
"szigün" név emlékeztet a mi "szegény" és "szégyen" szavainkra, persze
ez véletlen hasonlóság is lehet. Kõszegi Frigyes írja errõl a "preszkíta"
kultúráról: "A mezõcsáti temetõ és köre, valamint a Gazdapusztai Gyula
által elhatárolt leletcsoport (a dél-Aföldön és Észak-Jugoszláviában),
melyet doboz-doroszlóinak ismerünk, mindenekelõtt sajátosan új
temetkezési rítusával válik ki a térség urnamezõs leletcsoportjaiból. Az
urnasírokba temetkezõk területén jelentkezõ csontvázas sírok
egyértelmûen azt jelzik, hogy teljesen új népesség jelenhetett meg." [8] A
csontvázas temetkezés, mint a szkítáknál, (és a szkíta-jellegû trákoknál
is) jelzi a népesség magyar (finnugor) eredetét, a többi ténnyel (így pl. a
lótartással) együtt. Nemcsak a Kárpátok közti területen éltek médmagyarok,
hanem a Strymon folyó bal partján is; latinos nevén Maedica:
"a thraciai méd nép lakóhelye" [9] volt. A szarmaták áradata után a Krím
félszigeten még megmaradt az önnálló szkíta királyság, amelyben "az I.
század derekától kezdve az egész II. századon át ismét némi fellendülést
látunk. A fõvárosát, Neapolist (a Krím-félszigeten, a mai Szimferopol
közelében) feltáró ásatások az építkezõ-tevékenység, a kézmûipar és a
mûvészet felélénkülésérõl tanúskodnak. A helyi lakosság sírboltjait és
kõpalotáit falfestmények borították...A III.században a skytha királyság
hanyatlásnak indult. Kulturális élete egyre több sarmata vonást vett
fel." [10] A krími szkíta királyság tehát a Kr. u. III. században indult csak
hanyatlásnak. A VI. századi Malálasz világkrónikájában a Kr. u. 527 és
528-as évvel kapcsolatban írta, hogy "a hunok" (nyilvánvalóan a krími
szkíta õslakosságot nevezte az akkoriban divatos "hun" gyûjtõnéven)
"Boszporosz közelében lakó királya, név szerint Gordász is a császárhoz
folyamodott. Keresztény lett és megtért." De a keresztennyé lett "hun",
azaz szkíta-magyar király beolvasztotta az ezüst bálványokat, ami miatt "a
hunok feldühödvén megölték õt, helyette a testvérét, Muageriszt tettek
meg királyuknak." A Gordász név megegyezik a Magyarországon
elõforduló Kordás családnévvel, a Muagerisz-ben pedig a "magyar"
népnév ismerhetõ fel. Ez ismét csak megerõsíti azt, hogy a szkíták
nyugati ága magyar eredetû volt, és alighanem "méd" (madai, azaz
médiai magyar) kivándorlók voltak, akik a Kárpátok között, a Feketetenger
északi partvidékén és Thrákiában telepedtek le.
A keleti szkíták: a türkök
Götz László jó nyomon járt, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a
magyarok szarmata- és pártuskori elõdeit a Kaspi-tó és az Aral-tó közötti
térség daha-szaka törzsei között kell keresnünk, amelyek "már ekkor
kevertek voltak, jelentõs mennyiségû török elemet is magukba
foglaltak." [11] Ebbõl a török-magyar keveredésbõl származhatott az a két
párhuzamos magyar és altáji török népnév, amelyre Sebestyén Gyula
figyelt fel: az ut-urgur és a kut-urgur ('öt ugor' és 'hat ugor') népnevek
késõbb bes-gur és alti-gur változatban tûntek fel (törökül "bes" = öt, "alti"
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/5.html (3 of 5)2004.06.05. 18:44:00
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
= hat).
Plinius a Tanais (Don) folyó és a Ripheus hegység (Urál) között említette
a "turcae" népet. [12]
A Jaxartestõl északra lakó szkíták királyának testvére már Nagy Sándor
idejében altáji (türk) nevet viselt: "Charthasis" (Kara Tas = 'Fekete Kõ'). A
türkök ma is nagyrészt azokon a területeken laknak, ahol az ókorban: a
Kaszpi-tenger és az Altáj hegység közötti területeken.
A magyar-török közös szavak egy része sumér gyökerû (pl. tûr, õröl,
gyárt, stb.) egy másik része a magyarból a törökbe átkerült
mûveltségszavakból áll (pl. bor, alma, árpa, bika, stb.), harmadik része
pedig tévesen egyeztetett õsmagyar eredetû szavakból tevõdik össze (pl.
gyûrû, gyümölcs, eke, stb.) Csicsáky Jenõ szerint a türkök és mongolok
mûveltségük alapjait a szkítáktól vették át, beleértve az írást is. [13] Ez
csak annyiban módosítandó, hogy a keleti szkíták (a türkök) mûveltségük
egy részét a nyugati szkítáktól (elsõsorban a magyarnyelvûektõl) tanulták.
Mivel nemcsak sok sumér-magyar és sumér-finnugor, hanem még több
sumér-türk (altáji) közös szó található, valamint a három nyelvtípus
(finnugor, altáji és sumér) szerkezete is hasonló (ragozó), joggal állítható,
hogy a sumérok, a magyarok, a finnugorok és az altájiak között õsi
rokonsági kapcsolat van. Az altáji népekben a szkíták keleti csoportját
ismerhetjük fel. Nagy Géza írta: "Ma szakhának vagy többes számban
szakhalarnak, »szakák«-nak a törökség egy nagyon különálló ága, a
lenamelléki jakut nevezi magát. A jakut név a szomszéd tunguzoktól került
az oroszokhoz, de ez sem más, mint a szakha név tunguzos változata
(jaka)." [14]
Feltûnõ, hogy olyan magyar szavak, amelyeket török eredetûeknek
tartanak, megtalálhatóak az ógörögben és/vagy a latinban. Ezeket a
szavakat a görögök csak a szkítáktól vehették át. Így pl. kender szavunk
(~göndör, kunkor, stb.) a törökben kinder, kendir alakban él, a görög
kannabisz alakban terjedt el. A túró szavunk, amely megvan a
törökségnél is (turak), szintén szkíta eredetû a görög nyelvben (akár a
kender): túrósz = túró, sajt. A görög polosz = csikó a magyar és manysi lófi
összetétel görög átvétele. Egyéb példák: magyar homok, újgúr qum,
latin humus; magyar gyûrû, görög gürosz, latin gyrus; magyar mese,
manysi mojt, görög müthosz; magyar falu, manysi pawl, görög polisz, stb.
A szkíta, (azaz szaka-székely, finnugor és türk) mûveltség nyugat felé az
Atlanti-óceánig, kelet felé Koreáig, sõt, Japánig elhatott.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/5.html (4 of 5)2004.06.05. 18:44:00
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
Jegyzetek
[1] Népi kultúra-népi társadalom XIII. k.,Bp.,1981.,69.o.
[2] Nyelv, mítosz, kultúra. Bp., 1984., 213.o.
[3] Bartha A.: A magyar nép õstörténete. Bp., 1988., 47.o.
[4] A finnugor õshaza nyomában. Bp., 1973., 287.o.
[5] Lásd pl. Fodor I.: Régészeti adalékok...(Népi kult.-népi társ. XIII.), 99.o.
[6] Magyar néprajz, V. kötet. Bp., 1988., 100.o.
[7] Magyarország története. Bp., 1987., I. köt., 179-180.o.
[8] A történelem küszöbén. Bp., 1984., 300.o.
[9] Latin-magyar szótár. Bp., 1986., 328.o.
[10] Világtörténet Bp., 1962., 2. köt., 712.o.
[11] Götz László: Keleten kél a Nap. Bp., 1994.,II.köt., 630.o.
[12] Götz: I.m.,1994., II., 629.o.
[13] Mu. Bp., 1938., 207.o.
[14] Nagy Géza: A skythák. Bp., 1909., 167.o.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/5.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/5.html (5 of 5)2004.06.05. 18:44:00
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
MÁSODIK RÉSZ: A SZKÍTA-MAGYAR ROKONSÁG
VI. Szkíta-székely mitológiai egyezések
Hérodotosz egyik szkíta eredetmondája szerint Héraklész egyszer szkíta
földre került, ahol egy asszony-kígyót talált, amelynek felsõteste "a
farkától felfele asszonyi, az alsó része pedig kígyószerû volt." [1] Végül is
a hõsnek a kígyóasszonytól 3 fia született, Agathürszosz (=Ág-törzs),
Gelónosz és Szküthész: Héraklész egy íjat és egy övet (amelynek
csatjáról aranycsésze csüngött le - alighanem a Napot és a Nappályát
jelképezhette ez) adott át az asszonynak, hogy majd csak az a fia legyen
annak a földnek a lakója, amelyik úgy képes felajzani az íját és felövezni
magát, mint õ. Erre csak a legkisebbik fiú, Szküthész volt képes. Egy
székely mesében (Rózsa vitéz) a király 3 fia közül a legkisebbik lesz a
hõs, Rózsa vitéz, aki egy túlvilági palotában találkozik egy "lányfejû
kígyóval", aki többször is életre kelti (Héraklész is felébredésekor talál rá a
kígyó - asszonyra!). A 7 óriás legyõzése után Rózsa vitéz a kígyó-lány
(akirõl közben fokozatosan lefoszlik a kígyóbõr) férje lesz. Egy szintén
erdélyi, Kis-Küküllõ menti mesében (A kígyóbõrös királylány [2]) egy
királynénak "szép aranyhajú lánya született, az a lány azonban derékon
alul kígyóbõrben volt." A leányt 17 éves korában (egy öregasszony
jövendölése szerint) egy szintén kígyóbõrben járó fiú fogja feleségül kérni,
stb. Strabon (XI., 2,10) röviden említ egy mítoszt, amely szerint az
Aphrodité Apaturos nevet "egy rege alapján úgy magyarázzák, hogy
amikor a gigászok az istennõt itt megtámadták, õ Héraklést hívta
segítségül, s azt egy barlangban rejtette el, azután egyik gigászt a másik
után szólítva egyenként ilyen csellel adta át õket Héraklésnek, hogy
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/6.html (1 of 3)2004.06.05. 18:44:10
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
megölje õket." - A magyar (székely) mesében szintén óriások
szerepelnek, akivel a hõs, Rózsa vitéz egyenként bánik el, a kígyó-lány
segítségével. Nyilvánvaló mindezekbõl, hogy a székely-magyar
mesékben megmaradtak az ókori íróktól feljegyzett szkíta
mítosztöredékek teljesebb változatai. A szintén Hérodotosz által
feljegyzett másik fontos szkíta eredethagyomány lényege az, hogy
Thargitaosznak, az elsõ szkítának (tehát szkíta-õsnek, akinek Zeusz volt
az apja, az anyja pedig Borüszthenész folyamisten leánya) három fia volt,
akiknek uralkodása idején az égbõl aranytárgyak hullottak (eke, iga,
szekerce, ivócsésze), amelyek lángoltak, mikor a két idõsebbik fiú
próbálta meg felszedni õket, de kialudtak a lángok a legkisebbik fiú
közeledtére. Így az övé lett a királyi hatalom (az aranytárgyakkal együtt).
Egy szintén székely mesében (A három vadász királyfi [3]) 3 királyfi
elindult három irányban vadászni. A legkisebbik egy hollóra, egy
sólyomra, és egy mókusra lõtt, tehát az ég felé, a magasban lévõ
állatokra, és ily módon szerzett egy acéldarabot, egy kovakövet és egy
taplót, amelyek fentrõl hullottak le a földre. A bátyjai megverték a fiút,
amiért nyilait "haszontalanul" lõdözte el, de végül neki, a legkisebbik
fíúnak lett igaza, mert csak õ tudott tüzet gerjeszteni "égbõl hullott"
tûzszerszámaival. (Érdekes, hogy a szkíta monda szerint éppen a
legkisebb fiú közeledése oltja el az égi tárgyak tüzét, itt pedig õ tud tüzet
gyújtani az égbõl lõtt eszközökkel! - tehát neki lehetett hatalma a tûzön). A
mese folytatása is nagyon lényeges: "vacsora után arról tanácskoztak,
hogy melyikük vigyázzon éjjel, mert vigyázás nélkül nem alhatnak el. Úgy
határoztak, hogy egyenként õriznek; de jól vigyázzon mindegyikük,
nehogy baj történjék, mert máskülönben az õrzõnek halálnak halálával
kell meghalnia." [4]
A szent aranykincsekkel kapcsolatos Herodotosz szerint "valamiféle, az
éves szkíta ünmepen bemutatott rítus; a kincsek mellett a szabad ég alatt
elalvó ember egy éven belül elkerülhetetlenül meghalt." [5] A lángoló
arany kétségtelenül a Napból jövõ égi tûz jelképe is. Az elõbb idézett
székely mesében a 3 királyfi a tüzet õrzi éjszaka, amit az éjfélkor támadó
sárkányok vére (a sárkányok a sötétséget képviselik) végül kiolt. A négy
égi aranytárgy (eke, iga, szekerce, kupa) nyilvánvalóan a földmûvelõket
(eke és iga), a harcosokat (szekerce) és a papokat (a kupa, mint az
áldozás eszköze) is jelképezte: tehát õsidõk óta erre a 3 fõ társadalmi
osztályra tagozódtak a székely (szkíta-) magyarok. A székelyeknél
megmaradt a Héraklésszel kapcsolatban is említett csésze, azaz áldozókehely
(kupa) fontos szerepe: Ipolyi írja ezzel kapcsolatban, hogy
"nevezetesen jõ elõ így már a székely áldozópohár, róla régi
hagyományok lehettek fenn, ...mutatják a (székely) krónika felemlítései,
melyek szerint az a rabonbáni áldozatoknál használtatott." [6] A
magyaroknál õsi szokás volt az italáldozat, így pl. a szintén szkíta-ági
palócoknál is. Elterjedt hiedelem a magyarságnál, hogy az aranykincs
minden hetedik évben kékes lánggal ég, az arany eképpen tisztítja magát.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/6.html (2 of 3)2004.06.05. 18:44:10
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
[8]Ez szintén kapcsolatos lehet a szkíta elbeszéléssel, mely szerint az égi
arany tárgyak lángoltak a földön. A manysik szerint is (õk a székelymagyarokkal
együtt a legbizonyosabban szkítáknak tekinthetõk) "egy
elrejtett kincs fölött kincstûz ég. A kincs megszerzéséhez a tûzbe kell
ugrani , (!) ha van a kincsnek õre, azt a jobb kézzel balról jobbra kell
ütni." [9]
Jegyzetek
[1] Hérodotosz IV.,9.
[2] Ráduly János: Villám Palkó. Bukarest, 1989.
[3] Kriza János: A csókalányok. Bp., 1972.
[4] Kriza: I.m.,1972., 24.o.
[5] Mitologiai enciklopédia. Bp., 1988., II., 571.o.
[6] Ipolyi Arnold: Magyar mithologia. Pest, 1854., 532-533.o.
[7] Kandra Kabos: Magyar mythologia. Eger, 1897., 454.o.
[8] Fejõs Zoltán: Hiedelemrendszer... Bp., 1985., I., 173.o.
[9] Vértes Edit: Szibériai nyelvrokonaink hitvilága. Bp., 1990., 168.o.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/6.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/6.html (3 of 3)2004.06.05. 18:44:10
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
MÁSODIK RÉSZ: A SZKÍTA-MAGYAR ROKONSÁG
VII. A marutok és Bihar
Bihar megye még a XII. században is székelyek lakta terület volt. [1]
Györffy György szerint Anonymus azért helyezte Ménmarót vezért
Biharba, mert "a középkorban Bihar megye területén két Marótlaka és egy
Maróc (Marót) nevû falu volt, emellett XIII. századi forrásban egy Marótnemzetség
is szerepel." [2] Györffy azt állítja, hogy a morva-szláv nép
magyar neve volt a marót.
De valóban morvát jelentene a Marót név, valóban nincs összefüggés a
székelyek és a "Bihar" valamint "Marót" nevek között? Egy egészen más
oldalról közelítve e kérdéshez mély összefüggések tárulnak fel.
Az indiai Bihar állam területén laktak már a védikus korban a magadhák.
Róluk kapta a nevét Magadha, Bihar déli része, mely Kr.e. 600 körül
önálló lett, majd fokozatosan a legerõsebb indiai állammá vált. A szákja
(shakya) törzs Magadha lakója volt. Bud[d]ha pedig a szákja törzs
szülöttje volt, ezért "shakya muni"-nak, azaz "szákja bölcs"-nek nevezték.
A Marutok Indra isten kísérõi az ind mitologiában, szélistenek, a vihart
képviselik. A Bihar név a "vihar" szavunk egy régi alak-változata lehet.
Harmatta János írta a marutokról: "A Rig-véda egyik himnusza szerint,
amely Visnuhoz és a marutokhoz (a titkos társaságokban szervezkedõ, s
»vad sereg«-ként vonuló harcosokhoz) szól, a Föld a marutok
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/7.html (1 of 3)2004.06.05. 18:44:24
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
vonulásainak következtében nagyra, szélesre terjeszkedett ki." [3] A
szanszkrit "marút" szó szelet jelent, és érdekes, hogy "szél" és "széles"
szavaink közös tõrõl fakadnak!
Táblázatba foglalva az említett párhuzamokat:
MAGYARORSZÁG INDIA
BIHAR-ország
( BIHAR megye )
BIHAR állam
( korábban MAGADHA )
MARÓT helynevek
MÉN-MARÓT vezér Biharban
MARUT-ok:Indra
kísérõi, szél-harcosok
SZÉKELY nép, Bihar, Erdély, és a
Kárpát-medence más részeinek õsi
lakója
SHAKYA ( szákja )
törzs és nyelv ( a
szákják Magadha, azaz
Bihar lakói voltak )
BUDA név
(Elterjedt régi magyar, valószínûleg
székely[?] település- és családnév)
BUDHA
( Shakya-muni, a
Shakya törzs szülötte )
Az ilyen sorozatos összefüggések nem lehetnek véletlenek. Világos tehát,
hogy többek közt Bihar megye területét is egy indiai származású, illetve
indiai kapcsolatokkal is rendelkezõ szkíta-magyar törzs, a székelyek
települték be, kb. a Kr.e. V-VI. században, akik eredeti, szaka~szákja
nevüket mindmáig megõrizték.
Jegyzetek
[1] Györffy György: Anonymus: rejtély avagy történeti forrás? Bp.,1988.,
84.o.
[2] Györffy:I.m.,1988., 84. o.
[3] Indiai regék és mondák. Bp.,I977.,10.o.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/7.html (2 of 3)2004.06.05. 18:44:24
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/7.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/7.html (3 of 3)2004.06.05. 18:44:24
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
MÁSODIK RÉSZ: A SZKÍTA-MAGYAR ROKONSÁG
VIII. A szkíta-magyarok hettita eredete
Hatti kiterjedése, lakói
Székely András írja [1] :"Anatóliában és Szíriában több hatalmi központ
létezett egymás mellett. A második évezredben itt féltucat indoeurópai és
nem indoeurópai-de nem sémi nyelv különböztethetõ meg az írásos
emlékeken." A boghaz-köy-i ékiratos anyagban a következõ népek nyelvei
szerepelnek: chatti (=protochatti), hettita, lui, hurri, balai, manda. A manda
a médek neve volt pl. a Babiloni Krónikában is. (A médek az egyik iráni
magyar ország, Mada lakói voltak.) "A XIV. században a hettita
birodalomhoz tartozott Kisázsia nagy része, sõt Szíria is." [2] Hogy Szíria
is a hettita birodalomhoz tartozott, különösen fontos a magyar õstörténet
feltárása szempontjából: hiszen (mint ebben a tanulmányban is
kimutattam) a legtöbb magyar vonatkozású ókori helységnév Szíria (-
Ugarit-Fõnícia) területén található. Elképzelhetõ, hogy meséink
leggyakoribb országneve, a "Hetedhét ország" a hatti, hettita (a Bibliában:
Hét[h]) név emlékeként maradt meg.
A Hármashalom
Címerünk hármashalma egy elmélet szerint "visszavezethetõ a bronzkori
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/8.html (1 of 8)2004.06.05. 18:44:35
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
(sumer, hettita, egyiptomi, kínai) írások hasonló jeleire, illetve ezek
feltehetõen igen régi, közös anatóliai forrására, a szent helyek kultuszára.
Ezek hurrita ábrázolása a hettita »ország« jelentésû képjel grafikai
elõképe." [3] A hettita "ország" jelentésû ideogramm két felfele mutató
csúcsú, egyenlõ szárú, vízszintesen vonalkázott háromszögbõl áll. [4]
Még közelebb áll a magyar hármashalomhoz, sõt, teljesen azonosítható
vele a sumér "hegy, ország" jelentésû archaikus (5000 éves!) képjel.
Ráadásul a magyar nyelvben is az "ország" és az "orom" (orr, stb.)
szavak közös gyökbõl erednek, ahogy a sumérban is a "kur" szó
egyszerre jelentett hegyet és országot! Van még a magyar címernek egy
párhuzama, amire Molnár V. József hívta fel a figyelmet: viking életfa,
világhegy csúcsán álló kettõskereszttel [5] (amelyen két horogkereszt is
van).
Az állatáldozásokról
S. Piggott írja a régi Európáról szóló könyvében: "A dél-oroszországi
gerendavázas és a Szevan-tó környéki sírokban a korai kurgán-kultúra
óta folyamatosan szokásban levõ szertartások nyomait figyelhetjük meg.
Szarvasmarhák, juhok és lovak bõrét és prémjét tették a halottak mellé
(régészetileg ez abból állapítható meg, hogy a sírokban csak az állatok
koponyái és az alsó végtagcsontok voltak.) A szkíták lóáldozatai
ugyanennek a kultusznak egy másik változatát jelentik. Talán még a
hettitáknál is megtaláljuk ezeknek a kultuszoknak a jeleit, nem pusztán
csak az anatóliai Osmankayasi-temetõben elõkerült ló- és
szamárcsontokban, hanem a Telipinu-mítosz utolsó epizódjának soraiban
is." [6] Makkay János a következõ megjegyzést fûzte Piggott imént idézett
szövegéhez: "Megemlítjük, hogy a honfoglaló magyarság temetkezési
szokásaira nagyon jellemzõ volt az a mód, hogy a feltorolt lónak csak a
koponyáját és végtagcsontjait helyezték a sírba, nyilvánvalóan az állat
lenyúzott bõrével együtt. László Gyula kutatásai kimutatták, hogy az ilyen
temetkezés-mód emlékei még a közelmúlt magyar hitvilágában is
éltek." [7] Világos tehát, hogy a szkíta-magyar lóáldozat és a sajátos,
részleges lovastemetkezés is kisázsiai (hettita) eredetre vezethetõ vissza.
A szarvaskultusz
A szarvasünõ õsanyaként való tisztelete jellegzetes szkíta-magyar
hagyomány. Huszka József szerint "ornamentikánk szarvasa egyenesen
Ázsiából hozott Istár-Asztarté-Artemisz-jelkép. Az egyenlõszárú kereszt, a
hold és a szarvas a vadászat istennõjének kísérõje...a régi népeknél,
Ázsia nyugati felén..." [8] Artemisz istennõ kisázsiai eredetû, akárcsak
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/8.html (2 of 8)2004.06.05. 18:44:35
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
Apollón: mindkettejük tiszteletét az õsi anatóliai népektõl vették át a
görögök. A magyarok nõ-elvi ágánál kezdettõl fogva Hold (és szarvas-,
valamint bika-) kultusz volt, míg a hímelvi ág a Nap-vallást követte. A
honfoglaláskori Magyarországon volt egy terület, ahol dominánsan
érvényesült a bika-kultusz (ez nagyjából egybeesik Tolna megyével).
A bika és a szarvas, valamint a ló is tulajdonképpen a Napot "hordozó"
Hold állatok. A hettita fõváros közelében feltárt Alaca Hüyükben (mai
török név) "a sírokban a szarvas formájú jelvényeknek különbözõ
változatai voltak: hol csak egy szarvas, hol három; hol magában állt az
állat, nagy szétágazó aganccsal, hol hálóval osztott korong volt mögötte,
amelyet a Nap sugaras jelképének szoktak értelmezni.A szasvasok
bronztestét gyakran díszítették nemesfémmel: ezüst foltokkal az oldalát,
arany rátéttel a pofáját." [9] Ugyanez szerepel csodálatos õsi dozmati
regösénekünkben is, amelyben ezt mondja a csodaszarvas:
"Homlokomon vagyon fölkelõ fényes Nap,
Oldalamon vagyon árdeli szép Hold,
Jobb vesémen vannak az égi csillagok."
A szarvas oldalán a kisázsiai leleteken az ezüst-dísz (az ezüst a Hold
féme), pofáján arany rátét (az arany a Nap féme), a magyar
regösénekben pedig: oldalán a Hold, homlokán a Nap!
A kétfejû sas
Torma Zsófia már a múlt század végén helyesen állapította meg, hogy:
"Ha Champollion szerint a Hettita népszövetkezet tényleg skytha
népfajból állott, akkor az a kétfejû sas a magyarok õsmultjához fûzõdõ
simbolika." [10] Champollion szerint ugyanis az Elõázsia területén a
Fekete tengertõl Szíriáig, a Halis (=Halas) folyótól Arméniáig egykor lakott
hettita népszövetség szkíta származású volt. Huszka József is azt
állította, hogy "kétfejû sas volt a mi õsi, ázsiai országcímerünk, mivelhogy
mi is a Kéta birodalomhoz tartoztunk valaha." [11] A kétfejû sas elõször
hettita dombormûveken jelent meg, például Alaca Hüyükben. A hettita
pecsétnyomókon is "egyszerû, címerjellegû kép volt, például kétfejû
sas." [12] Magyarországon a kétfejû sas olyan régi ábrázolásokon látható,
mint a székelydályai templom közel 400 éves kazettás mennyezetképén.
Egy 1778-ból származó (szintén székely!) kapulábfaragványról írta
Huszka József: "egy székely kapuláb kétfejû sasát, helyzeténél fogva,
egyenesen õsi tradíció szülöttének kell tartanunk. A martonfalvi
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/8.html (3 of 8)2004.06.05. 18:44:35
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
(Háromszék m.) kapuláb kettes sasa ugyanis kötényen van ábrázolva,
mint a cyprusi fõnik-egyiptomi szobrokon." [13] A székelydályai
templomban éppúgy szív látható a sas mellén, ahogy egy 1844-es
bánffyhunyadi kályhacsempén ábrázolt kétfejû sasnak a melle is szív
alakú. Találtak kétfejû sasos avar aranycsatot is: amennyiben "kései avar"
alkotás, akkor szintén õsi magyar eredetû.
A horogkereszt
A szvasztika, a horogkereszt nem lehet sem indoeurópai, sem "szemita"
nép(ek) találmánya: legkorábban ott tûnt fel (pl. Elamban, a Kr. e. 4.
évezred közepén), ahol az "ural-altájinak" nevezett népcsaládba tartozó
népek voltak az õslakók. A Kaukázusban éppúgy, mint
Transzkaukáziában a vaskor elején jelent meg, ami arra mutat, hogy
ezekre a helyekre is a szkíta-magyar (=finnugor és türk) népek révén
keriilt, nyilvánvalóan Hatti (hettita) földrõl, Kisázsiából. A magyarok szabir
ága (=kései avarok) éppúgy, mint a szkíták, a fehér és fekete-magyar
honfoglalók és a magyar népmûvészet az utóbbi évezredben a
horogkeresztet nem szögletes (absztrakt) formájában, hanem inkább
növény- és állatalakokkal "élõvé" téve (megelevenítve), spirál-karokkal
ábrázolta - és ez az utóbbi változat az eredetibb, a régibb. A horogkereszt
(forgórózsa) kapcsolatos lehet a nemzõszervek fényszimbolikájával is: a
Nap és a fényhozó Vénusz termékenység (=halhatatlanság, újjászületés)-
jelképe.
A vérszerzõdés
"A bor és a vér mitológiai azonosságának legkorábbi tanúbizonyságai az
óhettita rítusokban és a katonai eskü középhettita szövegeiben
fedezhetõk fel, ahol a szertartást elvégzõ így kiált fel, miközben bort önt:
»Ez nem bor, ez a ti véretek«." [14] A szkíta és magyar vérszerzõdésnek
is hasonló értelme lehetett. A magyar nyelv is tanusítja, hogy õseink
milyen régóta jelképezték a vért a borral: "vér" és "bor" szavaink
ugyanannak a gyökszónak (a tüzet és a pirosságot is jelentõ "pír"-nek) a
változatai.
A griff
Az alvilági (azaz horizont-alatti és téli) Nap istenét, a halottak urát, Nergalt
pl. az asszírok is szárnyas oroszlánként ábrázolták. A griff, a madárfejû
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/8.html (4 of 8)2004.06.05. 18:44:35
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
szárnyas oroszlán szintén Nergalt jelenítette meg. A griff (mint a sötétség
démona) gyakran szerepel korai magyar (és szkíta) állatküzdelmi
jelenetekben, amint szelíd, növényevõ állatokra (szarvasra, kecskére,
õzre) támad. Mivel Nergal (és így a griff) a fogyó Hold utolsó fázisával is
kapcsolatos, a szelíd és ...termékenységet jelképezõ Hold-állatoknak a
griff(ek) általi szétmarcangolása "az égbolton világló holdnak a sötétség
démona által való elnyeletése"-ként is értelmezhetõ. [15] A griff magyar,
pontosabban palóc neve a Markoláb lehet, ez a mítikus lény ugyanis
szintén égitest-faló. A korai magyarok vagy a szaka-székelyek (szkíták)
erdélyi honfoglalásának mítoszi emléke a magyar krónikákban
fennmaradt történet az állatokat elragadó óriás griffekrõl. A madárfejû griff
ábrázolása megvolt már Elamban 5000 évvel ezelõtt, majd az Eufrátesz
felsõ folyása mentén Tell Halafban és Mitanniban, "a Hatti-föld
pecséthengerein azonban sokkal jelentékenyebb szerepkörhöz jutott." [16]
Az állatküzdelmi jelenetek
Az állatküzdelmi jelenetek többsége (amelyben ragadozó támad
növényevõ állatra) a Jó és a Rossz küzdelmét jeleníti meg. Az iráni
mitológia szerint a ragadozókat a gonosz Ahriman (Ármány) teremtette,
míg a szelíd állatokat a jó úr, Ahura Mazda. Az állatküzdelmi jelenetek
magyar vagy a magyarokkal az ókorban szoros kapcsolatban álló
népeknél terjedtek el: így a szkítáknál (=székelyek), a "kései avarok"-nál
(="korai" magyarok), az etruszkoknál, stb. A földre bukó szarvas, ló, stb.,
amelybe az erõszakos, démoni ragadozó (ellenség) belemar, a magyar
népek sorsát jelképezi. Tehát az állatküzdelmi jelenetekben a saját
végzetüket, a Jó törvényszerû földi elbukását ábrázolták. Az állatküzdelmi
jelenetek egyik korai példája a sumér Kisbõl, Kr.e. 2500 elõtti idõbõl
származó kõfaragvány, amelyen egy oroszlán lerogyó, fejét hátrafordító
szarvasra veti magát. Mészáros Gyula írja, hogy "különösen a hettita
glyptikában találkozunk a griff és kecske viaskodásának gyakori
ábrázolásával." [17] Piggott a sajátos szkíta "fantasztikus stílusú
állatábrázolás" eredetét taglalva írja, hogy "kevesebb figyelmet szentelt a
kutatás egy további... összetevõnek, amely... nagy szerepet játszhatott...
az i.e. 3. évezred végén egy erõteljes állatalakos müvészeti stílus
virágzott, amelynek emlékei a Fekete-tenger mindkét partvidékén
elõkerültek: az északin Majkopnál, a délin pedig Alaca Hüyük
királysírjaiban, fémbõl készült mûvészi állatábrázolások formájában....
Néhány hettita kõábrázolás szerint ez a mûvészeti stílus folytatódott
Anatóliában az i.e. 2. évezred jó részében is, amikor a Kaukázus és
Észak-Perzsia területén... szintén egy remek állatstílus fejlõdött ki." [18]
Joggal feltételezhetõ, hogy az állatküzdelmi jelenetek ábrázolása (és a
"fantasztikus állatalakos stílus") magyar és a magyarral közeli rokon
népekhez kapcsolódott évezredeken át.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/8.html (5 of 8)2004.06.05. 18:44:35
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
Isten kardja
Elfogadható G. Dumézil következtetése, mely szerint a szkítáktól került a
Mars kardjáról szóló történet a hunokhoz. [19] A szkíták Hérodotosz
szerint rõzsenyalábokból minden tartományukban óriás emelvényt raktak
össze, amelynek tetejébe régi vaskardot szúrtak. Aligha véletlen, hogy
éppen Székelyföldön kerültek elõ hegyormokba szúrt kardok [20] - hiszen
a székelyek a magyarnyelvû szkíták utódai! Szintén Erdélyben maradt
meg (Torda környékén) a kõbõl kinövõ kétélû kard mondája. [21] Manysi
rokonaink (és a többi, ún. "finnugor" és türk nép) a szkíta népcsaládba
tartoztak, éppúgy, mint a magyarság székely-palóc ága. Ez magyarázza
meg, hogy a manysi énekek "naphevû, holdvilághevû szent kardot"
emlegetnek, Numi Táremtõl alábocsátott "vasvégû szent kardocskát".
Egyik énekükbõl valók ezek a sorok is:
"Ajäsz isten öreg most im hogyan szólok:
»Az ember korabeli világ beálltával,
az ember idejebeli világ beálltával
ez a hegyes kard, híres szablya
véráldozatot fogadó véráldozatos
istenkévé változzék,
ételáldozatot fogadó ételáldozatos
istenkévé változzék!«" [22]
A szkíták is évenként véráldozatot hoztak a szent kardnak. [23] A
Kalevalában Ilmarinen, a kovács tûzélû kardot készít Vejnemöjnen-nek,
amelynek
"hegyén ég a holdnak fénye,
lapján ég a napnak fénye,
markolatán csillag csillog." [24]
Itt vagyunk a legõsibb hagyománynál, a csodakard tiszteletének,
ismeretének a forrásánál: a manysi és a finn hagyomány megegyezik: a
bûvös kard tüze az égi fényektõl, a fénylõ égitestektõl származik, a
Naptól, a Holdtól és a Csillagtól, amelyek isteni erejét egyesíti magában!
Talán a legrégibb ilyen tisztelt kard égi fémbõl, meteorvasból készülhetett.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/8.html (6 of 8)2004.06.05. 18:44:35
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
Finnugor területen találtak több Kr. u. 7. századból való tálat, amelyeken
kezükben két kardot is magasra tartó mítikus személyek láthatók. [25]
Mint a legtöbb szkíta mitologiai emlék, az Isten kardjának kultusza is
Kisázsiából eredeztethetõ, ahol a magyar-szkíta õshaza is volt. A
Boghazköy mellett feltárt hettita szent körzetben találtak egy
dombormûvet, amelyen hatalmas, a hettita kardistent megszemélyesítõ
kard látható. Az istent általában egyik kezében karddal, a másikban
levágott emberfõvel ábrázolták. [26]
Jegyzetek
[1] Székely András: Az ókori kelet mûvészete. Bp.,1983.,19.o.
[2] Székely: I.m., 1983.,uo.
[3] Varga Géza: Új õshazába vezet vissza a hármashalom? Reform, 1989-
es évf.
[4] Ceram, C.W.:A hettiták regénye. Bp.,1964.,74. o.
[5] Vázlat a természetes modellezéshez.(Kézirat). 23.o.
[6] Piggott: Az európai civilizáció kezdetei Bp.,1987.,145.o.
[7] Piggott, I.m.,1987., l75.o.
[8] Huszka J: Turáni ornamentika. Bp.,1930.,125.o.
[9] Székely: I.m.,1983., l98.o.
[10] A tordosi õstelep. Bp.,1897., 12.o.
[11] Huszka: I.m., 1930.,124.o.
[12] Székely: I.m., 1983.,203.o.
[13] Huszka: I.m. 1930.,124.o.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/8.html (7 of 8)2004.06.05. 18:44:35
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
[14] Mitologiai enciklopédia. Bp.,1988., I.,49.o.
[15] Mészáros Gyula: Kelet-Európa néptörténete II.: Chattiak és skythák.
Szeged, 1938., 58-59.o.
[16] Mészáros: I.m.,1938., 58. o.
[17] Mészáros: I.m.,1938., 59.o.
[18] Piggott: I.m.,1987., l89.o.
[19] Dumézil, G.: Mítosz és eposz. Bp., 1986., 203-211.o.
[20] Makkay János: Attila kardja, Árpád kardja. Szeged, 1995.,35.o.
[21] A kõbõl kinövõ kétélû kard. Ethn., 26. (1915), 285-287.
[22] Nagy Géza: A szkithák nemzetisége. Bp., 1895., 50.o.
[23] Makkay: I.m.,1995., 52.o.
[24] Kalevala. Bp., 1975., 244.o.
[25] Makkay: I.m.,1995., 36-37.o. (71. jegyzet)
[26] Makkay:I.m.,1995.,16.o.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/8.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/8.html (8 of 8)2004.06.05. 18:44:35
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
MÁSODIK RÉSZ: A SZKÍTA-MAGYAR ROKONSÁG
IX. A palóc-székely rokonság
Rendkívûl érdekes a göcseji nép eredethagyománya, melyrõl
Szentmihályi Imre könyvnyi tanulmányt írt. Az õ rövid összefoglalását
idézem: "A göcseji nép õse, a palóc, szintén Göcsejben élt. Göcsej
országuk volt, fõvárosuk Kámaháza. Kámaházán lakott a nép vezére: a
palóc-herceg, aki Attila rokona és fõembere volt. Egyszer csak megjelent
Attila király serege Göcsejben. A palócok örömmel csatlakoztak hozzá és
közös harcban verték le a rác ellenséget." [1] A "rácok" a szlávokat
jelenthetik, de az egyik mondaváltozatban nyugat felõl betörõ
"illérekrõl" (illírek!) van szó. [2]
A göcsejiek emlékezete legalább a hunokig nyúlik vissza ezek szerint, de
az eredetmondájuk még régebbi nyomokat is õriz. Ilyen nyom a szkíta
ábrázolásokon is látható fa alatti jelenet a mondában és a Kámaháza
helynév, amely Khám nevezetû mítikus õs emlékét õrizte meg.
Szentmihályi a göcsejieket a nyugat-magyarországi avarok maradékaival
azonosította, akárcsak a székelyeket. A göcseji és a székely
eredethagyomány között kétségtelen a rokonság, mint ezt Szentmihályi a
könyvében bizonyította, megállapítva, hogy a székely eredethagyomány
az alábbi motívumokból tevõdik össze:
"1. A székelyek Attila népétõl származnak,
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/9.html (1 of 5)2004.06.05. 18:44:44
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
2. Magyarország õslakói,
3. bukásuk után féltek az idegen népektõl,
4. a magyar honfoglaláskor Árpád seregéhez
5. a székelyek csatlakoznak - és
6. közösen verik le ellenségeiket." [3]
Ami különösen fontossá és érdekessé teszi a göcseji nép
erdetthagyományát, az többek között az, hogy hogy palócnak és nem
székelynek nevezik magukat. Ez azt jelenti, hogy két magyar rokonnép
emlékezetében is megõrzõdött az a hagyomány, mely szerint õk
Magyarország õslakói. Bonyolítja a kérdést, hogy nemcsak õk voltak a IX.
századi fekete magyar hon-visszafoglalás idején a Kárpát-medencében
magyar eredetûek, hanem az ún. "kései avarok" is, akikkel azonban nem
azonosak. A palócok és a székelyek ugyanis még az avarok és a hunok
elõtt érkeztek a Kárpátok közti hazába: õk a magyar nyelvû szkíta
honfoglalók maradékai.
A palóc-székely rokonság egyik bizonyítéka pl., hogy hasonló az
építészetük: "A palóc és a székely ház legújabb idõkig megõrizték a
honfoglalás elõtti forma lényeges vonásait. Ezek megegyeznek a
déloroszországi ukránok építõstílusával. Az ukrán háznak a neve is
magyar eredetû (hata) és a magyar »ház« szó régies alakját õrzi." - írja
Lükõ Gábor. [4]
Malonyay Dezsõ is írt arról "A magyar nép mûvészeté"-ben, hogy a zala
megyei Göcsejben az ott élõ magyarság beszédmódja erõsen hasonlít a
palócokéhoz. [5]
A palócok a farsang utolsó napján a következõ szöveget énekelték:
"Gyönnek, mennek az ekék
Az aranyos ekék
Árpafõdet szántani.
Zab szaporodjon!
Búza bokrosodjon!" [6]
Más palóc énekben is hasonló fordulatot találunk:
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/9.html (2 of 5)2004.06.05. 18:44:44
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
"Isten szállott házokra,
....
Kilenc borja tehénnel,
Egy aranyos ekével." [7]
Az arany(os) ekék emlegetése aligha véletlen, ugyanis a szkíta mítoszban
szintén égbõl hullott arany-eke szerepel. Hiedelmi egyezésekre egy
példa: "A világegyetemrõl, a föld és a kozmosz összefüggéseirõl alkotott
népi képzetekben a székelyek mellett a palócok között is él az az
elképzelés, hogy a földet négy cethal tartja a hátán." [8]A jellegzetes palóc
áttört faragások erõsen emlékeztetnek a híres szibériai szkíta
aranyveretekre, még olyan részletekben is, mint a fák ábrázolása. A
székelyek szkíta hagyományaihoz képest a palócok hasonló
hagyományai némely esetekben töredékesebbek, halványabbak, de
mégis sok mindent megõriztek. Így a szkíta-székely regölést is. "A
farsangi mulatság utolsó aktusa a »regélés« volt. Ez a farsangi szokás
nemcsak az elnevezésével, hanem a mondott tartalmával is a regöléssel
való kapcsolatra utal." [9] A palóc tûztiszteletrõl Magyar Adorján írt: "Mi
más tehát ezen Pales istenség, mint a palócok, azaz pelazgok, Pál, Bálata
vagy Balisa (Balázs, Blasius) tûz- és napistensége, akit Palesztinában
Bál, Bél néven neveztek." [10] A palócok Szent Iván napja körül néhol egy
hétig is kijártak tüzet ugrálni, és közben ezt a szöveget is dalolták:
"Tüzet, tüzet ugrosok,
Senkit se látok,
Kakasisten jó napot." [11]
De még érdekesebb a palóc lakodalmakban szokásos tûzugrás, amikor is
néha a falu közepén gyújtottak tüzet és körülötte táncoltak, daloltak, és
ezt "hajnaltánc"-nak (!) nevezték. Õsi Nap- és tûztiszteleti szertartás
emléke lehet ez az ún. "hajnaltûz", ahogy a tûzugrás szokása is az ókori
Egyiptomba és a Közel-Keletre vezethetõ vissza. "Mindenütt hajnal felé,
amikor már pirkadt, gyújtották a tüzet." [12]
Szintén szkíta gyökerû a palóc néphit a kincstûzrõl. Az elrejtett pénz
leggyakrabban tavasszal, a nagyhéten és késõ õsszel, adventkor ég,
lángja két méter magas és aranyszínû. Meghal egy esztendõ múlva, aki a
pénz helyét megnézi, de az a megtaláló is, aki rossz szándékkal elrejtett
kincset talál. [13] Hérodotosz szerint a szkíták úgy hitték, hogy a szent
aranykincsek mellett a szabad ég alatt elalvó ember egy éven belül
elkerülhetetlenül meghalt. [14]
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/9.html (3 of 5)2004.06.05. 18:44:44
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
Csicsáky Jenõ is észrevette a két õsi szkíta törzsünk közötti kapcsolatot:
"Véletlen, hogy a székely és a palóc a szivárványt bábabukrának, a bátyát
bá-nak, a hibás öltést beleznának, a virágos kendert paszkonca
kendernek, a kétágú szeget ráklábnak, az összetákolt kerítést gám vagy
gámornak, a tokát szaknak, a hó megfagyott tetejét szironynak, a szabó
bogarat verõkötõnek, a fa édes nedvét viricsnek nevezi. És véletlen még
más százon felüli egyezés is." [15]
Jegyzetek
[1] A göcseji nép eredethagyománya. Bp.,1958., 40.o.
[2] Szentmihályi :I. m.,1958., 29.o.
[3] Szentmihályi :I. m.,1958., 42.o.
[4] A magyar lélek formái. Bp., 1942., 261. o.
[5] Malonyay: I. m., Bp.,1922., V. köt., 20.o.
[6] Manga János: Palócföld. Bp., 1979., 219.o.
[7] Manga: I. m.,1979., 220.o.
[8] Palócok. IV., Eger, 1989., 870.o.
[9] Manga: I. m.,1979., 221.o.
[10] Az õsmûveltség. Bp.,1995., 835.o.
[11] Manga: I. m., 1979., 242.o.
[12] Manga: I. m., 1979.,179.o.
[13] Manga: I. m., 1979.,142.o.
[14] Mitol. enc., Bp.,1988., II. k., 571.o.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/9.html (4 of 5)2004.06.05. 18:44:44
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
[15] Mu, az emberiség szülõföldje. Bp.,1938., 218.o.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/9.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/2/9.html (5 of 5)2004.06.05. 18:44:44
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
HARMADIK RÉSZ: AZ IRÁNI HAZA
I. Ókori iráni magyar országok
1. Mada, a régi Magyarország
Északnyugat-Irán lakossága a Kr. e. IX. században nem volt iráni nyelvû.
A terület lakóit a IX. századtól kezdve az asszír krónikák "madai"-nak
nevezték. [1] A "mada" a sumér nyelvben "ország" jelentésû, és volt a
suméroknak egy Ninmada (Mada-nén) nevû istennõjük is. Akkádul "matu"
= ország, föld. Ezek a megnevezések az ún. "finnugor" nyelvekben
egyöntetûen megmaradtak: finn mantu = föld, talaj, lív made = a földanya
neve, mordvin moda = föld, chanti meg = föld, ország, vö. magyar :
"megye", "mezõ" stb. A "Babyloni krónika" a médeket "manda törzs"-nek
(umman manda) nevezte. [2] Médiát (tehát Északnyugat-Iránt) az óperzsa
feliratok "Mada" és "Mád" néven említették [3]: mindkét változat
fennmaradt magyar helységek neveként: így pl. a hegyaljai Mád község
és a szabolcsi Nyírmada község nevében õrzõdtek meg. Az ókori iráni
ország nevét (Mád, Mada) a görögök torzították "méd"-dé, ebbõl
származik a latin "Média" változat. Csengery Antal "Nyugotázsia
õstörténetei az ékiratok világánál" címû tanulmányában írta [4], hogy
"Rawlinson kimutathatni véli, hogy a médek, akik az Armenia és Assyria
közvetlen keleti szomszédságában tanyázó scytha fajoktól vették »mad«
nevöket, még Hérodotos korában is több tekintetben különböztek a
perzsáktól; s hogy egyes és pedig legfõbb törzseik, a magusok és
budiusok, scythák voltak." A madai (médiai) szkíta királyság területe
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/1.html (1 of 6)2004.06.05. 18:44:54
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
"valószínûleg a Kura és az Araksz közének mélyedésében feküdt, bár
egyes kutatók szerint inkább Mana területén, az Urmia-tó vidékén
lehetett." [5] Az pedig még valószínûbb, hogy mindkét területen szkíták
laktak: a Kaukázus délkeleti oldala és az Urmia-tó között. Roman
Ghirshman szerint "az Urmia-tótól délre fekvõ terület belsejében, a mai
Kurdisztán nagy részét magába foglalva terült el az aziánus népességû
mannaj királyság." [6] Én a Mana nevezetû országban a madai magyarok
szomszédságában élõ manysik egykori iráni hazáját sejtem. Hérodotosz
említ egy Mazarész (görög toldalék nélkül: Mazar) nevû méd férfit [7]. A
"Mazar" nyilván a "magyar" név idegen átírása. Kyros perzsa király
hadvezére volt a méd Mazarész. [8]
2. A párthus rokonság
Érdekes, hogy egyes nyugati forrásokban a magyarokat "parthi"-nak, azaz
párthusoknak nevezték (pl. Carmen de bello Saxonico, XV. p. 123o.) Ez
a név aligha volt légbõl kapott, hiszen a hun, pannon, avar, ungari, stb.
elnevezések közkeletûek voltak, ez viszont különös név és különös
jelentõsége van annak, hogy éppen párthusoknak (Parthi) nevezték a
magyarokat.
Iustinus szerint "scytha nyelven parthus annyit jelent, mint számûzött." [9]
Ez a név magyarul jól értelmezhetõ: ugyanis a "part" szavunk "oldal"-t
jelent: a folyó 2 partja: 2 oldala. Valakinek a pártját fogni annyi, mint az
oldalán állni. A"part" tehát "rész" is (az egyik oldal), mint ahogy a szkíták
eredeti "szaka" neve is jelenthet "rész"-t (leszakadt néprészt), a dák
népnév pedig a tag szavunkkal is kapcsolatos, ami megintcsak "rész"
jelentésû. A párthusok nyelve Iustinus szerint a méd és a szkíta keveréke.
Érdekes, hogy a párthus uralkodó dinasztia megalapítója dák-szkíta volt.
A daha (=dák) nevezetû szkíta nép Parthia szomszédságában, a Kaszpitenger
délkeleti partvidékén élt. Strabon azt írta, hogy e daha törzs élén
állt Arsakés (helyesen Arsag - gondoljunk a régi magyar "uruzag"
kifejezésre meg az ország, országlás, stb. szavainkra), akinek a neve
késõbb olyan rangjelzõ szó lett, mint pl. a "király". A legelõkelõbb nemesi
nemzetség fejének, a Suren-nak vagy Surenas-nak kellett a királyt
megkoronáznia [10], és e névben a magyar "Szörény"-t (vagy sörény-t,
sörényes-t) lehet sejteni.
Székely András a párthus uralkodók portrészobraival kapcsolatban
(amelyek egyszerûek, de fenségesek) megemlíti, hogy a harmónikus
szépségû férfiakat egészen a magyar ízlés szerint pödört bajusszal
ábrázolták. [11] Egyik fejedelmüket Sámi-nak hívták, ilyen magyar
családnév ma is van. Papjaikat magi-nak nevezték. Harcmodoruk
megegyezett a honfoglaláskori magyarokéval. Iustinus errõl így írt: "A
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/1.html (2 of 6)2004.06.05. 18:44:54
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
harc náluk abban áll, hogy lovaikon elõreszáguldanak, majd hátat
fordítanak az ellenségnek; gyakran színlelik a megfutamodást, hogy ezzel
üldözõiket elõvigyázatlanabbakká tegyék a sebekkel szemben." [12]
Horvát István, kiváló XIX. századi õstörténészünk híres mûvében (1825) a
magyarok párthus eredetének bizonyítását kísérelte meg. [13] "Említseme
ezek után a Párthus és Magyar vállnak közös ékességét, a
PÁRDUTZBÕRT? ... hogy valamint a Pártus a Nagy Arszág Fejedelmétõl
királyait állandóan Arszág vagy Ország néven hívta, úgy a régi Magyar is
Fejedelmét Országnak és kormányát Országlás-nak nevezte?...Említseme
a régi Pártusnak és régi Magyarnak közös vas Pántzélos Hadi
Öltözetét? Említsem-e a Szittya, Magyar és Kun esküvésben a közös
Vérontást? Említsem-e, hogy valamint Sambucus a magyarokat némelly
helyen még Pártusoknak nevezi? EmIítsem-e, hogy a Pártus pénzeken
feltalálhatni a Magyar Öltözetet?" - írta. Kétségtelen tény, hogy a szkíták
(szakák) annyira összefonódtak a médekkel (madaiakkal), a párthusokkal,
a dákokkal, hogy nehéz lenne szétválasztani õket. Mindezen népeknél
magyar nyelvemlékek, nevek, szokások, viseletek, mitológiai nyomok, stb.
mutathatók ki. Ráadásul, mint a mellékelt térkép is mutatja, a dák (daha),
a szaka, a szabar (Hürkania - Várkony : Tabar - ország!) és a méd
területek egymás szomszédságában voltak, a Kaszpi-tenger déli-délkeleti
partvidéke körüli karéjban. Nem hiszem, hogy az ilyen egybeesések,
összefüggések véletlenek.
3. Várkony ( Tabarisztán )
Nemcsak a magyarok egyik ágának, a fehér magyaroknak a neve volt
szabar vagy szabir, hanem közeli nyelvrokonainké, a manysiké és
chantiké is: "az egyik idézett énekben szerepel az obi-ugorok
önelnevezése, a szipir, amely egyes kutatók véleménye szerint SZIBÉRIA
elnevezésével hozható kapcsolatba." [14] A chanti énekekben szerepel
szabir fejedelem, szabir város, szabir falu. S. Patkanov írta "A szabirok
nemzetisége" címû tanulmányában, [15] hogy a tobolszki
kormányzóságban igen elterjedtek a Tapar, Sabir, Soper, Saber, Sabar
stb. földrajzi elnevezések. Patkanov szerint mind a chantik, mind a
manysik ismerik ezt a nevet, és az orosz hódítás elõtt a középsõ Tawda
vidékét Tabary-nak hívták, az ott élõ manysikat tabaroknak. Egy chanti
törzs "Saber-nép"-nek nevezte magát (Saber-mam) és ugyanazon a
vidéken feljegyezték a "Saber-föld" elnevezést is (Saber-mu). A magyarok
egy része és a rokon ugorok (chantik és manysik, idegen nevükön
vogulok és osztjákok) tehát egyaránt szabir-nak (~tabar, szabar, szaber,
soper, szipir, stb.) nevezték magukat, még egymás közelében fekvõ
valahai iráni hazáikban. Az ókori iráni tartományt, aminek görög
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/1.html (3 of 6)2004.06.05. 18:44:54
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
megnevezése Hürkania volt, I. Sáhpur perzsa uralkodó "Varkan"-ként
említi a feliratában [16], amirõl ráismerhetünk a magyar Várkony névre,
ami a "kései avarok", azaz fehér magyarok (szabarok) egyik neve volt. Õk
ugyanis magukat "varhun" vagy "várkun" néven is nevezték [17], ebbõl
származik a "varkhonita" elnevezés. Ezt a Hürkania-Varkan-Várkony nevû
tartományt késõbb Tabarisztán-nak nevezték, azaz Tabar-, vagyis Szabarországnak
(mai neve Mazenderán). Tabarisztán történetét Ibn Iszfendijar
írta meg a XIII. század elején. [18] A fehér magyarokat, vagyis szabirokat
is Iránhoz köti a mûvészetük (pl. a nagyszentmiklósi kincs, az övveretek
mitologiai ábrázolásai, stb.), a téglavörös színû edénymûvességük [19] és
híres gyûrûs váraik (vö. "Gyõr" helységneveinkkel!), amelyeknek
párhuzamait szintén Iránban találjuk meg. A perzsa mitológia szerint
Yima, az elsõ mítikus király Ahura Mazda tanácsára egy négyszögletes
területet épített, a vara-t, amelynek felsõ vagy külsõ része 9
koncentrikusan elhelyezkedõ falból állott. [20] Az avarokról Szent Gallen
krónikájában feljegyezték, hogy földjüket "kilenc, kör alakú védõmû
övezte." [21] Az avar népnévvel kapcsolatban érdekes és fontos adatokat
közöl Dorosmai Imre: "Itt kell szólnunk újra az 'apar' néprõl, miszerint ez a
nép az un. daha-szkíták (szakák) legerõsebb törzse volt, és ez az 'apar'
nép azonos a párthus néppel." [22]
Götz László írta kitûnõ könyvében: "Transz-Kaukáziában és Északnyugat-
Iránban folyamatosan adatolható a 'mita', 'mata', 'mada', 'matieni',
'machar', 'macron', valamint a 'subar', 'subir', 'sapir', 'sapardai', 'saspeir'
népnevek párhuzamos elõfordulása, egészen a párthus idõkig, de még
tovább is." [23] E nagyon rövid összefoglalásból is kiderülhetett, hogy a
daha/szaka, a szabar/szabír és párthus területek nem véletlenül voltak
egymás közvetlen szomszédságában és szintén nem véletlenül
bukkannak fel nagy számban magyar nyelvi és mûveltségi nyomok éppen
e népekkel kapcsolatban.
Jegyzetek
[1] Világtörténet Bp., 1962., I. köt., 582.o.
[2] Ókori keleti történeti chrestomathia. Bp., 1965., 220.o.
[3] Ókori keleti...1965., 314. és 352.o.
[4] Csengery A.: Történeti tanulmányok I. Pest, 1870., 149.o.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/1.html (4 of 6)2004.06.05. 18:44:54
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
[5] Világtört.,1962., I. köt., 522.o.
[6] Az ókori Irán. Bp., 1985., 75.o.
[7] Hérodotosz: I., 156-7.
[8] Hegyi Dolores:Az iónok Kisázsiában. Bp., 1981., 120.o.
[9] Világkrónika, XLI. könyv
[10] Ókori lexikon. Bp., 1904. M-Pub., 379.o.
[11] Székely András: Az ókori kelet mûvészete Bp., 1983., 326.o.
[12] Világkrónika, Bp., 1992., 292.o.
[13] Rajzolatok a magyar nemzet legrégebbi történeteibõl. Pest, 1825.,
95. fejezet
[14] A Tejút fiai. Bp., 1980., 19.o.
[15] Ethnographia, 1900. október
[16] Ókori keleti történeti chrestomathia. Bp.,1965., 352.o.
[17] Földrajzi nevek etimologiai szótára. Bp., 1980., 648.o.
[18] Világtörténet. III. kötet, Bp.,1962., 497.o.
[19] László Gyula: A "kettõs honfoglalás" Bp., 1978., 110.o.
[20] Makkay János: Attila kardja-Árpád kardja. Szeged, 1994.,74.o.
[21] Róma utódai. Bp., 1986., 140.o.
[22] A magyarság útja Perzsiától Pannóniáig. Bp., 1995., 56.o.
[23] Keleten kél a Nap. Bp.,1990., 140.o.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/1.html (5 of 6)2004.06.05. 18:44:54
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/1.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/1.html (6 of 6)2004.06.05. 18:44:54
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
HARMADIK RÉSZ: AZ IRÁNI HAZA
II. A krónikáink tanusága
A régi magyar krónikák megõrizték a magyarság iráni hazájának
emlékét. Így Kézai Simon "A magyarok viselt dolgai"-ban (1283 körül) írta:
"Ez az óriás" (Ménrót!) "a nyelvzavar kezdete után, Havilah földjére
költözött, melyet... ekkor Perszisz vidékének neveztek és ott két fiút
nemzett a feleségével, Enethtel, nevezetesen Hunort és Magort, akitõl...a
hungarusok erednek." (4. fej.) Thúróczy János ugyanezt ismétli meg "A
magyarok krónikájá"-ban.
A Képes Krónika tagadja, hogy a magyarok Nimródtól, azaz Kám
unokájától származtak volna, nyilván azért, mert Kámot Noé a Biblia
szerint megátkozta. (Pedig a magyarok kétségtelenül kámik: Egyiptom
héber "Mezarim" neve is a magyar - mazar névbõl származik.) A Képes
Krónika szerint: "A magyarok tehát ...Magógtól, Jáfet fiától származnak,
aki a vízözön utáni ötvennyolcadik évben...bevonult Havilah földjére." A
Luther - féle történelmi évszámítás szerint (amit a Biblia alapján készített)
a vízözön Krisztus elõtt 2305-ben volt, [1] Bábel tornyát pedig 2205-re
teszi. Az ún. "szemita" népeknek az egységes mezopotámiai magyar -
finnugor-ótürk eredetû mûveltségbe való áradat-szerû behatolása és
ennek nyomán a nyelvzavar kialakulása kb. Kr.e.2300 tájékára tehetõ. A
magyarok tehát körülbelül az elsõ "szemita" zsarnokság kialakulásának
idején (az akkád Sarrukin dinasztiája: Kr.e.2350-tõl) kényszerültek
Északnyugat - Iránba költözni (menekülni). Valószínû, hogy a magyarok
egy része az idegen népek mezopotámiai térfoglalásának idején került fel
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/2.html (1 of 2)2004.06.05. 18:45:00
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
a Kaukázustól északabbra fekvõ területekre, a Fekete-tenger északi
partvidékére és hozta ott létre a a Kr.e. II. évezredben az ún."gerenda
építményes sírok kultúrájá"- t.
A Tarih-i Üngürüszben (Magyarok Története) egy latinból törökre fordított
magyar õsgesztában szintén Irán szerepel a magyarok korábbi
(honfoglalás elõtti) hazájaként. A Tarih-i Üngürüsz megõrízte egy õsi
mítoszunk egyik változatát: (amely a " Vízi Péter, Vízi Pál" címû
mesénkben is fennmaradt) "Majd visszatértek atyjukhoz" (Hunor és
Magyar) "és arra kérték, hogy Adzsem (Irán) határán, azon a hegyes
vidéken, ahol a csodálatos vad felbukkant, építtessen egy szentélyt
számukra, amelyben a világról lemondva lakhatnak.". A magyar mesében
a két fiú egy magas hegy tetején épített vasházban születik, ahová
anyjukat az öreg király bezáratta. Hétéves korukban már olyan erõsek,
hogy kidöntik a vasház falát. A Tarih-i Üngürüszben a testvérpár öt évig
marad a szentélyben (amely szintén hegyvidéken épült).
Jegyzetek
[1] H. von Glasenapp: Az öt világvallás.Bp.,1977.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/2.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/2.html (2 of 2)2004.06.05. 18:45:00
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
HARMADIK RÉSZ: AZ IRÁNI HAZA
III. Az iráni és az õsmagyar vallásról
Az Iránba betelepült indoeurópaiak vallása, szokásai különös módon a
fonákjukra fordultak: "...a nyugat-iráni törzsek számára a kelet-iráni
törzsek daivái ellenséges istenek, majd késõbb rosszindulatú démonok (a
perzsa és arab mesék div-jei) lettek. Ugyanez történt az indeknél is." -írta
Harmatta J. [1] Az indeknél az aszurák gonosz démonok, míg az iráni
mitológiában az ahurák isteni lények. A magyar nyelvben egyértelmûen
az iráni mitológiai felfogás tükrözõdik: a "dév" (déva) szó nyelvünkben
"tév"-ként található meg (tév - téved - tévelygés, stb., a fordítottja :
vét, vétkezik= bûnt követ el) . A magyarban az Isten másik neve Úr, ami
megfelel az avesztai "ahura" (=úr) szónak, és párhuzamai egy sor
finnugor nyelvben is megtalálhatóak, így pl. mordvin "azir, azoro" =úr,
komi "ozir, ozer", manysi "ater", chanti "urt, ur", finn "uro, uros,
urho" (=hõs, férfi, bajnok). Csengery Antal szerint "a keleti vagy indo - árja
nép õs vallása... mentes volt a dualizmustól s a természeti hatalmak
imádása jellemével bírt. Nem gondolhatni, hogy az árja nép másik ága
keleti testvérei hitétõl merõben eltérõ vallást hozott volna új telepedési
helyére" [2] Nemcsak az "indoárják" õsvallása volt mentes a dualizmustól,
hanem a többi indoeurópai népé is, így pl. a germánoké, a görögöké, a
latinoké, stb. Nyilvánvaló, hogy az Iránba telepedett indoeurópaiak a már
régebben Iránban lakó magyar (és a magyarokkal rokon) népek hatása,
uralma alá kerültek, ezért változott meg alapjaiban a vallási felfogásuk is.
Ezt állítja R. Ghirsman is: "Ez a primitív árja többistenhit, amelyben
minden természeti erõt istenként tiszteltek, nem függetleníthette magát a
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/3.html (1 of 4)2004.06.05. 18:45:14
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
Felföldön élõ aziánusok isteneinek a hatásától. Az irániakra éppúgy hatott
az õslakosság, mint ahogyan a Görögország területén letelepedõ
görögökre is." [3]
A dualizmus az egyiptomi-"finnugor" teremtésmítoszokban gyökerezik, és
teljesen eltér más népek, a "szemiták" és "indoeuropaiak" felfogásától.
Már említettem, hogy a Mágus törzs szkíta, azaz magyar eredetû volt
Madában. Az "indoeurópai" származású perzsák uralomra jutása után is
megõrizték a mágusok, ez a magyar papi törzs a vallási és politikai
elõjogaikat. Valószínûleg az ún. mágus - vallás hatott erõteljesen a
perzsákra, akik ezt ötvözték õsi "indoeurópai" alapú hitvilágukkal.
Ghirsman röviden azt írja a mágusokról, hogy "Világképük két alapelvet
ismert el, a Jót es a Rosszat. A halottak kitételének sajátos szokását
követték." [4] A perzsák nem égették el halottaikat, mint a többi
"indoeurópai" népek (az indektõl a latinokig), tehát ebben is a magyarokat
követték. A magyaroknál, manysiknál központi jelentõségü 7-es szám
iráni tiszteletérõl Duncker ezt írta: "Ama hét körfal is, mellyel Dejóczesz...
Egbatána királyi várát bekerítette, valamint a perzsa nép hét törzsre
osztása: a hetes szám szentségére mutat, mely az Ávesztában a föld hét
övében s a jó szellemek hetes számában eléggé kidomborúl." [5] Filep Z.
- Bereznai Gy. a 7-es szám magyar vonatkozásairól írják: "... az ugoroknál
a hetes számrendszer alakult ki. Erre utal az is, hogy a három ugor
nyelvben: a magyarban, a vogulban és az osztjákban a hét szó nemcsak
a hetes számot jelöli, hanem a hét napból álló idõegységet is. A hetes
számrendszer emlékeit õrzik a hét bölcs, hét vezér, hétfejú sárkány,
hetedhét országon túl, hét csillag, hét ördög, hete jõ, hete megyen, stb.
mese - és regealakok, illetve szólások" [6] Megjegyzem, az egyiptomiak
és alighanem a kánaániak (akiktõl a héberek átvették) is használták a 7-
es számrendszert. Van a magyar õsvallásnak egy iráni rétege is: így a
magyar "ármány" a pahlavi "ahr[a]man" másának tûnik. Munkácsi Bernát
szerint "az ördög-nél fiatalabb, vagyis körülbelül a szasszanida korban
került hozzánk." (Bár a szó kapcsolatos lehet "árny" és "árt" szavainkkal
is.) Egy magyar õsmesében (A repülõ kastély) a hõs elégeti Ármányt és
így terjed el az ármányosság az egész világon. Kandra Kabos idéz egy
Naphoz szóló régi magyar imádságot:
"Te vagy mindennek õs
élet fája,
te izzó tûz örök forrása
kibûl menden terem,
kitûl ármány éjele
retten." [7]
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/3.html (2 of 4)2004.06.05. 18:45:14
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
A "menny" szavunk, amelynek mása a mordvinban is megvan (mordvin
"menel"= himmel) összefügg az avesztai "mainju"-val (=geist, genius,
himmel), valamint az újperzsa "mino"-val (=himmel, paradies). Ugyanígy a
magyar "manó" (malus genius, daemon) összevethetõ az avesztai
manah, mano-val, melyek jelentése: 'geist, sinn', azaz: szellem, kísértet,
Ielkület. A "dévaj" szavunkkal kapcsolatosan Munkácsi megjegyzi: "a zend
daeva-nak -ya denominatív képzõvel megtoldott származékát tükrözi".
László Gyula írja "Õstörténetünk" c. könyvében: "A székelyföldi,
szepességi és Dráva menti Szent László-legendák falképeit kutatva
kiderült, hogy azok több mint ezeréves hagyományt õriznek, és magvuk
voltaképp a világosság-sötétség küzdelmének kozmikus mítosza." [8] A
honfoglalás elõtti nagyarok legrégibb, részletes arab nyelvû leírása
Dzsajháni bokharai államférfi tollából származik, a Kr. u. 920 körüli
idõkbõl. Õ írta azt, hogy "A magyarok tûzimádók" [9]. A magyar nyelvben
világosan összefügg a "tûz" (fordítva: süt) szó a tiszta, tisztel, (ebbõl:
tisztelet), szûz és dísz szavakkal: a magyarok tehát a tüzet tisztító
hatásúnak és a szüzességgel (azaz: a tisztasággal) összefüggõnek
tartották õsidõk óta. Bartha Antal említi legújabb könyvében, hogy "Szent
István törvényei elõírták a vasárnapi templomlátogatást, megengedték
azonban, hogy egy öreg tûzõrzésre otthon maradjon." [10] A tûzimádás
Azerbajdzsánból, azaz Média Atropatené-bõl származott.
Azerbajdzsánt (Észak - Madát), mint Csengery Antal írta "a legrégibb
idõktõl fogva Zoroaster vallása székhelyének tekintettek." [11] Ami nem
csoda, hisz a Zaratus(tra) név Zsarátos-t is jelenthet. A Sahnáme szarint
Zarathustra a paradicsomból hozta le a szent tüzet! Csengery említ egy
sor régi írót (pl. Arnobius, stb.), akik szerint Zarathustra szkíta király volt,
sõt "sok régi tradíció õt Hám patriarchával azonosítja." [12] A
"Kincsesbarlang" címû szír legendárium a tûzimádást Nimródtól
eredezteti: "Nimród, a vitéz király napjaiban tûz tûnt fel, mely a földbõl
szállott föl; Nimród meglátta és leborult elõtte. Papokat állított mellé, hogy
ottan szolgáljanak, s tömjént vessenek rá." [13]
Bartha A. már idézett mûvében írja, hogy "A farkas és a kutya a magyarok
szent állata volt. A magyarok és a bolgárok a kettéhasított kutyára tett
esküt tartották a legerõsebbnek. A magyarok farkaskultusza török
hatással is gazdagodhatott." [14] A szoros magyar-perzsa együttélésre
utal az is, hogy a "farkas" szavunkat (mely az õsi "far" alapszóból
képzõdött tabunév: far - farok- farkas) átvették a perzsák - és az indek is -
"vrkas" formában. (A "kard" szavunkat sem mi vettük tõlük, hisz világosan,
szervesen összefügg "kar" és "karó" szavainkkal)
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/3.html (3 of 4)2004.06.05. 18:45:14
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
Jegyzetek
[1] Indiai regék és mondák. Bp., 1977., Elõszó.
[2] Csengery Antal: Történeti tanulmányok, I. Pest, 1870., 151.o.
[3] Az ókori Irán. Bp., 1985., 137.o.
[4] Ghirsman: I. m.,1985., 137.o.
[5] Az ókor története IV. Bp., 1878., 81.o.
[6] A számírás története. Bp., 1982., 113.o.
[7] Kandra Kabos: Magyar mythologia. Eger, 1897., 75.o.
[8] László Gyula: I.m., Bp.,1983., 69.o.
[9] A magyarok elõdeirõl... Bp., 1986.,88.o.
[10] A magyar nép õstörténete. Bp., 1988., 46.o.
[11] Csengery: I. m.,1870., 155.o.
[12] Csengery: I. m.,1870.,uo.
[13] A törzsek származásáról. Bp., 1985., 40.o.
[14] Bartha: I. m.,1988., 341.o.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/3.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/3.html (4 of 4)2004.06.05. 18:45:14
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
HARMADIK RÉSZ: AZ IRÁNI HAZA
IV. A magyar mûvészet iráni kapcsolatai
Huszka József a "Tárgyi ethnográfiánk õstörténeti vonatkozásai" címû
tanulmányában sorra kimutatta az õsi magyar ruházat, (pl. a bõgatya,
atilla, mente, stb.) a székely ház, az ornamentikánk, stb. iráni -
szaszanida eredetét. Tanulmányát a következõ összefoglalással zárta : "A
formák ily szembeszökõ hasonlósága, a típusok azonossága és azon
körülmény, hogy a perzsák az átvevõk, megokolttá teszi azon hitünket,
hogy õseink, vagy azok legközelebbi vérrokonai szoros érintkezésben
éltek századokon át a második perzsa birodalom népeivel... Ha még
ehhez hozzávesszük azon jelenséget is, hogy nyelvünkben az íráni hatás
nagyrészben pehlevi, tehát szasszanida kori: az együtt lakás alig vonható
kétségbe." [1] A magyar múlt letagadóinak viszont a legnyilvánvalóbb
bizonyítékok sem számítanak!
Dienes István írja: "...remekmûvû alkotások sora tanúsítja, hogy a
honfoglalók ötvösmûvészei az Európa keleti felén akkoriban legmagasabb
mûvészi irányt jelentõ iráni, Kaukázus-vidéki, a szasszanida mûvészet
hagyományait folytató mohamedán, illetve bizánci mûvészetbõl merítettek
ihletet." [2] Dienes I. (és más szerzõk) többek közt azzal maradtak
adósak, hogy a magyarokon (és más lránból északra költözött "finnugor"
népeken) kívûl kik követték még Kelet-Európában "akkoriban" (vagy elõtte
vagy utána) a szaszanida hagyományokat?! Ugyanis a magyarokéhoz
hasonló tarsolylemezek csak a Volga-vidéki "finnugor" népek körében
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/4.html (1 of 5)2004.06.05. 18:45:23
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
bukkantak fel! A bezdédi tarsolylemezen (amely a mari földi, veszelovi
lemezre hasonlít) "az életfát ...ágaskodva közrefogó állatpár egyikében
a ...szasszanida selyemszövetekrõl ismert pávasárkányt (senmurv)
fedezhetjük fel: kutya- vagy farkasfejû szörnyeteg ez, két körmös
manccsal, nagy szárnyakkal, és szétterülõ pávafarokkal."
A honfoglalók ötvösmûvészetének remekeit legtöbbször ún. palmettás
növényi mintakincs díszíti, amely szintén szaszanida eredetû: a pálma
virága, a levélcsokor az életfát jelképezte. Úgy tudom, az Urál-vidéken
nem nõnek pálmák. Dienes István az asszonyok lovának szerszámzatával
kapcsolatban említi, hogy "olykor tenyérnyi nagyságú aranyozott
ezüstveretek fedik a szíjakat, mégpedig olyasféle domború veretek,
amilyeneket a szasszanida ezüsttálakon a vadászó uralkodó lován
láthatunk." [3] Míg "Árpád magyarjainak" mûvészetén már mohamedán
hatás érezhetõ, a korábban érkezett magyarok ("kései avarok")
mûvészete tisztán iráni, még eredetibb, mert archaikusabb. Az ún. kései
avarok ("korai" magyarok) mûvészetének jellegzetes emlékei "a bronzból
öntött, gyakran aranyozott, vagy ezüstözött övgarnitúrák... Az ugyanazon
öntõmintából soha nem származó nagyszíjvégek egy részén állatküzdelmi
jelenetek (ragadozók vagy griffek támadnak egy patás állatra), életfa körül
álló állatok, aláhúzott lábú griffek, vadászat, ember-oroszlán küzdelem...
stb. láthatók... Másokon... lapított S alakú indák, szõlõ-fürtös levelek,
életfa, stb. vannak." [4] Bálint Csanád, az elõbbi szövegrészlet szerzõje
szerint vannak kétségbevonhatatlan jelek, amelyek a "késõ avarokat"
Ázsiához kapcsolják: "a szíjvégek közvetlen iráni körbõl táplálkozó életfamotívuma,
az ornamentika szaszanida elemei és technikai gyakorlata."
Erdélyi István rövid jellemzése a késõ-avar ("korai magyar") mûvészetrõl:
"A szögletes övveretek kedvelt alakja egy szárnyas-karmos állat, a griff.
Vereteik szinte fõ ékessége. Egyes jelenetek, például lovas vadászat
textíliák (szõnyegek?) képére emlékeztetnek. Vannak olyan különös
figurális ábrázolások, ahol régi, antik jeleneteket láthatunk, például a
lanton játszó Orpheust. Ezeket ...a bizánci múvészet körébõl
eredeztethetjük. Más jelenetek viszont az iráni világ felé vezetnek
bennünket." [5] Érdemes megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy a már
említett ember - oroszlán küzdelem Perszepolisz egyik kapujának
dombormûvén is szerepel, ahogy a régi perzsa fõvárosban állatküzdelmi
jelenet is található, szintén dombormûvön, a sasfejû griffek pedig
"általánosan elterjedt motívumai voltak a perzsa monumentális
mûvészetnek." [6] Az ún. bánhalmi, késõ- avar szíjvégrõl, amit Kenderes
határában találtak, Erdélyi I. többek között ezt írta egy tanulmányában: "A
legérdekesebb folklóranyag, ami ennek az ábrázolásnak a megértéséhez
bennünket közel visz, a grúz Amiráni eposz. Az eposzban a fekete
sárkány a nap ellensége. Amirani kiszabadítja a napot annak hasából...
M. J. Csikovani...szerint az Amirani eposznak szoros iráni kapcsolatai
vannak. Nézete szerint a Kaukázusból került át Iránba. Sarasidze ezzel
szemben úgy véli, hogy Amiráni nem kaukázusi eredetû epikus hõs,
hanem iráni. Minden kutató egyetért abban, hogy a bánhalmi szíjvégen
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/4.html (2 of 5)2004.06.05. 18:45:23
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
jelen van a perzsa mûvészet." [7] A bánhalmi szíjvégen egy dárdás lovas
látható, amint fegyverét egy sárkánynak szegezi, a sárkány elõtt pedig
oroszlán áll. (Az oroszlán a Nap jelképe az õsi csillaghit szerint.)
Az állatküzdelmi jelenetek egyik korai példája: egy kõfaragás a sumér Kis
városbõl, i.e. 2500 elõttrõl (nõstény oroszlán lerogyó, fejét hátrafordító
szarvasra veti magát). Az állatküzdelmi jelenetek magyar vagy
magyarokkal szoros kapcsolatban levó népeknél terjedtek el: így a
szkítáknál, Iránban, az etruszkoknál valamint a thrákoknál, akiknél méd
(azaz magyar) nép is lakott. Az állatküzdelmi jelenetek többsége
(amelyekben ragadozó támad növényevõ állatra) a jó és a rossz
küzdelmét jeleníti meg. Az iráni mitologiában a ragadozókat a gonosz
(ármány, Ahraman) teremtette, míg a szelíd, hasznos állatokat (pl. a
szarvasmarhát) a jó úr, Ahura Mazda. A földre bukó szarvasban, lóban,
stb., amelyet az erõszakos, démoni ragadozó gyõz le, a magyarok saját
sorsuk jelképét láthatták, tehát az állatküzdelmi jelenetekben önnön
végzetüket, a gonosz elleni harcban a földön folyton elbukó jót ábrázolták.
A nagyszentmiklósi kincs "a késõ avar kultúra, írás, nyelv, mûvészet és
mitologia páratlan emléke. A kincs soha nem került sem frank, sem bolgár
kézbe. Valószínûleg 796-ban menekítették Pippin elõl a Tiszántúlra, és
Krum vagy Omurtag bolgár támadásakor ásták el. Így maradhatott meg
örök tanuként." [8] De sajnos, frank kézbe került temérdek más magyar
kincs, így pl. a "Nagy Károly kardja"-ként ismert csodálatos, épen
fennmaradt szablya, amely honfoglaláskori szablyáink mása. Az ún.
"Nagy Károly kannája" ugyancsak egy jellegzetesen iráni stílusú magyar
ötvösremek, amely szintén rablással került nyugatra. Bálint Csanád említi,
hogy a kincs egy korsójának és egy csészéjének "állatküzdelmi jelenetét
egy V. századi azerbajdzsáni tál ábrázolásán látjuk viszont." [9] Bartha A.
szerint "a nagyszentmiklósi kincs 7. számú korsójának díszítése iránikaukázusi
ízlésben készült. A korsón ábrázolt ragadozó szárnyas párjai a
Rakamaz környékén elõkerült ezüstkorongokon ismerhetõk fel." [10] Egy
Kr. u. 6-7. századi iráni ezüsttálon a szent madár a termékenység
istennõjét tartja. [11] A kincs 2. számú korsóján a Turul-monda (várandós
nõt fog egy hatalmas madár), a 7. számún pedig a meséinkben is
szereplõ jelenet, amely a sumér Etana-eposzra vezethetõ vissza (a hõst a
hálás sas felragadja az égbe) vannak ábrázolva. Egy szaszanida ezüst
korsó szintén a nagyszentmiklósi kincs 2. sz. korsójának formájával,
stílusával rokon. [12]
Füzes-Frech Miklós a nagyszentmiklósi kincs növényábrázolásairól írt
tanulmányt. Összefoglalásként megállapította, hogy az edények
növényvilága "esetleg a Kaspi-tó délnyugati partvidékére jellemzõ" [13] Ez
is megerõsíti, valamint a kincsen található szõlõábrázolások, hogy a
magyarok (tehát természetesen a "kései avaroknak" nevezett korai
magyarok) iráni hazája részben a Kaszpi-tenger déli-délnyugati
partvidékén terült el. Errõl az országról (Hürkania-Varkan=
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/4.html (3 of 5)2004.06.05. 18:45:23
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
VÁRKONY!) írta Sztrabón: "Hyrkania nagyon termékeny...a szõlõtõ egy
metrétés (kb.39 l) bort ad, a fügefa 60 medimnost (vékát), a gabona a
kalászból kihullott magból fejlõdik, a fákon méhrajok tanyáznak és a
levelekrõl csepeg a méz". [14]
Az ún. "kései avarok" ("korai" magyarok) és a második honfoglalással
bejött magyarok mûvészete egyaránt iráni eredetû, amit a fennmaradt
tárgyakon lévõ szaszanida-iráni ornamentika és a mítikus ábrázolások, pl.
a griffek, stb. egyértelmûen mutatnak. E bizonyítékokat megerõsítik még -
többek között -a csodaszarvas- és a fehérló-mondáink kétségtelen iráni
párhuzamai is.
Jegyzetek
[1] Ethnographia, 1898.
[2] A honfoglaló magyarok. Bp., 1978., 58.o.
[3] Dienes: I. m.,1978., 64. o.
[4] Bevezetés a magy. õstört. kut. forrásaiba. Szeged, 1986., I:1,110.o.
[5] Pannóniai húsvét. Bp., 1987., 55-56.o.
[6] Univerzum 1973/7.sz.
[7] Idézi Boros J.: A Kaukázus. Bp., 1980. 261-262.o.
[8] Magyarország története I. köt. Bp.,1987., 346.o.
[9] Bevezetés..., 1986., I:1, 114.o.
[10] Bartha: I. m.,1988., 360.o.
[11] Bongard-Levin: Szkíthiától Indiáig. Bp.,1981., 87.o.
[12] Világtörténet. Bp., 1962. II. köt.,774.o.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/4.html (4 of 5)2004.06.05. 18:45:23
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
[13] László Gy.-Rácz I.: A nagyszentmiklósi kincs. Bp.,1977., 184.o.
[14] Strabon: Geographika. Bp., 1977., 541.o.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/4.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/4.html (5 of 5)2004.06.05. 18:45:23
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
HARMADIK RÉSZ: AZ IRÁNI HAZA
V. Iráni - magyar - "finnugor" kapcsolatok
1. A komik írásáról
A komi ( zürjén ) finnugor nép olyan õsi írást õrzött meg, amelyben a
betûelnevezések semmi összefüggést nem mutatnak sem a görög, sem a
szláv betûelnevezésekkel. Günther Stipa "A permi írás eredete" címû
elõadásában fejtette ki a következõket: " Általában a permi írásjegyek
mintegy 10 mássalhangzójánál...és 6 magánhangzójánál olyan
hasonlóságokat állapíthatunk meg, mint amilyeneket az iráni-kaukázusi
írásrendszerekben leszögeztünk. Mindenekelõtt a mondott
betûelnevezések arra utalnak, hogy ezek valamiféle nem
hagyományozódott variánsai egy északiráni írásrendszernek, amely a
kaukázusi írásrendszer számára is elõképül szolgálhatott...Ezt a
feltételezést, hogy a permieknél az »írás« ismerete már megvolt
századokkal a keresztény hitre térés elõtt is, nyelvileg alátámasztja az
érdekes nebög jövevényszó. A legújabb felfedezések szerint ezt a szót
már az õsi zürjén glosszában... »könyv« értelemben alkalmazták. Ez a
szó kétségtelenül iráni jövevényszó, leginkább a pehlevi nipek-kel
hozható kapcsolatba és legkésõbb a V-VII. században kölcsönözhették."
"...a permi írás egy hajdani rovásírás jellegzetes vonásait viseli."[1] Ezzel
kapcsolatban megjegyzem,hogy Forrai Sándor kutatásai szerint [2] a
székely (-magyar) rovásírás nem a türköktõl származik, ugyanis 50%-os
egyezést mutat a fõníciai rovásírással, 43 %-ost az etruszkkal, és csak
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/5.html (1 of 6)2004.06.05. 18:45:33
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
28,6%-os az összefüggése a türkkel.
Kétlem, hogy a magyar "ír" szó a köztörök "yaz" megfelelõje lenne
(Gombocz Z. "leleménye"! ), inkább a "ró" egy változatának
(fordítottjának) tûnik. A finnben "uurre" - rovás, rovátka, bevágás, "uurtaa"
- ró, bevág, kiváj. Magyar Adorján "Kérdések" címû könyvében felhívta a
figyelmet a magyar ró, róni, rovás (rú, rúna, stb.- talán a róna is
idetartozik), valamint a rejt, rojt, stb. és a régi germán rúna = rovásírás és
a latin rebus (=rejtély) szavak õs-szótövének egyezésére. [3]
2. Az "Égi Karsz"
Bongard - Levin és Grantovszkij orosz kutatók írják [4], hogy "
»Szárnyas«, vagy »Égi Karsz« volt a chanti és manysi legendák
fantasztikus madarának a neve....gigantikus nagyságú, ember arcú, nagy
csõrû madár; hátul keze van, amely hosszú, éles karmokban végzõdik,
két hatalmas szárnya. A »Szárnyas Karsz« ember módra tud beszélni,
ereje óriási, képes embert venni a hátára... Az uráli népek fantasztikus
madarának a képe pontos megfelelõje az iráni Szímurghnak". [5] A közép
- perzsa Szenmurvnak (= sas-madár) az újperzsa Szímurgh felel meg.
Firdúszi "Sahnámé"-jában a Szímurgh viszi el Rusztemet az élet fájához.
A szaszanida-kori mûvészet emlékein a Szímurghot egy madár és egy
kutyához hasonló állat keverékének ábrázolták. A Zend Aveszta szerint a
kutya és a kakas egyesíteni szokták erejüket a démonok ellen. A
nagyszentmiklósi kincs több darabján is nyilvánvalóan a Szímurgh
ismerhetõ fel: pl. a 7. számú korsón a hegyes fülû hatalmas madár egy
embert tart a karmai között, aki tálból eteti és a másik kezében pedig
növényt fog (alighanem a termékenység füvét, hiszen a kép az Etanamítosz
egy jelenetét ábrázolja.)
3. A királyválasztás
A már idézett két orosz szerzõ (Bongard-Levin és Grantovszkij) figyelt fel
arra is, hogy I. Dareioszt is ugyanúgy választották királlyá, ahogy a
manysi elbeszélésben Mir-szuszne-chum-ot. Íme a két történet röviden,
egymás után.
1.) A perzsa hagyomány: A hét perzsa összeesküvõ - köztük Dareiosz
fontolgatni kezdték, ki legyen közülük a király. "Végül abban egyeztek
meg,hogy a következõképpen oldják meg a vitát: másnap hajnalban
valamennyi jelöltnek ki kell lovagolnia egy megadott helyre. (Pompeiusz
Trogusz szerint a királyi palotához.) A királyi hatalom pedig azé legyen,
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/5.html (2 of 6)2004.06.05. 18:45:33
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
akinek a lova elsõül nyerít napkeltekor. A szerencse Dareiosz mellé
szegõdött, õ lett az Akhaimenida Birodalom ura." [6]
2.) A manysi változat: "Egyszer...zûrzavar, ellenségeskedés és öldöklés
hatalmasodott el a földön. Ebben részt vett Numi Tórem hét fia is...
Elhatározta az isten... hogy rendet teremt a földön és egyetlen uralkodót
választ ki. Alászállt az égbõl és így szólt fiaihoz: az lesz közületek az
uralkodó... aki holnap pirkadatkor elsõnek ér a palotámhoz és lovát az
ezüstoszlophoz köti. Mindnél korábban érkezett Mir-szuszne-chum, a
Iegifjabb fivér, s lovát az ezüstoszlophoz kötötte. Így lett õ a föld
ura." [7] Mir-szuszne-chumnak az iráni mitologiával való kapcsolatáról V.
N. Toporov írt "Iráni hatások a finnugor mitologiában" címû
tanulmányában. "Szinte érthetetlen, miként kerülhette el a kutatók
figyelmét Mir-susne-xum alakja (a vogulok Világügyelõ férfija) ...
azonosítása a NAP-pal ugyanis a mítikus jelzõkbõl nyilvánvaló - például
aranyos, fényes, tündöklõ. Kimutatható ezeknek az avesztai megfelelõi,
mint ahogy Mir-susne-xum elnevezése maga is Mithra legjellemzõbb és
leggyakoribb díszítõjelzõjének tükörfordítása: »Mithra pillantás nélkül
szemléli az embereket« (Rigvéda, III. 59 I.), illetve »a leghatalmasabb, aki
belátja az egész földet« (Yast X, 4 13). Ide vonható a Világügyelõ
lovasfejedelem úr jellege; a vogul ater szó iráni forrása pedig az asura." [8]
4. Emese álma
Ismét csak Iránba visz az Anonymus által feljegyzett õsmagyar
mítosztöredéknek, Emese álmának vizsgálata. Anonymus leírásában
Emesének Ügyektõl (ügy=szent és folyó) fia született, "aki az Álmos nevet
kapta. Azonban isteni, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak,
mert teherben lévõ anyjának álmában isteni látomás jelent meg
turulmadár képében, és mintegy reá szállva, teherbe ejtette õt.
Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhébõl forrás fakad és ágyékából
dicsõ királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak
el." [9] A nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsóján nyilvánvalóan az
Emese álmát ábrázolták: hatalmas madár látható rajta egy várandós nõ
mögött. Berze Nagy J. kutatásai szerint a magyar mitologiában a nagy
sas (a turul) a fõisten madara, képviselõje volt.
Hérodotosz (I. 107.) szerint a médeknél (azaz Madá-ban) "a királyi
hatalom Asztüagészra szállt. Ennek született egy Mandané nevû 1eánya,
akirõl azt álmodta apja, hogy testébõl olyan forrás fakad, amely nemcsak
városát, hanem egész Ázsiát elborítja." [10] A magyar változat õsibb,
részletesebb és egy rendkívûl régi mítoszra vezethetõ vissza, amelyben a
világfa-istennõtõl származik az emberiség õsapja (Álmos=Ádám!) és az
õsanya az égtõl foganja gyermekét (sas száll a fára!). A fa odvából elõtörõ
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/5.html (3 of 6)2004.06.05. 18:45:33
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
forrás az õsi anyaistennõ magzatvize, amely az emberiség elterjedését,
elszaporodását jelképezi. A "Vízi Péter és Vízi Pál" címû õsmesénkben is
ennek a mítosznak egy változata maradt fenn (Vízi Péter és Vízi Pál
anyját egy baljós álom miatt hegy tetején épült vasházba zárta az öreg
király, ahol a felbuzgó forrás termékenyíti meg.) Ráadásul a magyar mese
a Perseus-mítoszok némely elemeit is tartalmazza, így szerepel benne az
Androméda-motívum is. Ahogy a Perseus-mítoszban, a hõsök rettentõ
sötét helyre jutnak, ahol Vízi Péter feltámadása után világosodik meg az
erdõ. Kerényi Károly írta, hogy "egyik hagyomány szerint magának a
Napnak is Perseus volt a neve." [11] A Perseus név töve a mi perzsel,
parázs, piros (pír), pirkad, pörköl, stb., igen kiterjedt szócsaládunkkal egy
gyökérbõl ered. Perseust "egy nagy, csupa királyból álló család
alapítójának is tartották. Androméda állítólag már elõbb szült neki egy
Persés nevû fiút, a perzsa királyok õsatyját." [12] Így nem csoda, hogy a
Perseus-mítosz ismert volt az ókori Iránban, és nemcsak a perzsáknál,
hanem a magyaroknál is!
5. A mari-k és Irán
Szíj Enikõ a mari finmugor néprõl írt dolgozatában idézi F. I. Gorgyejev
cikkét, aki szerint "az iráni-cseremisz kapcsolatok tovább folytatódtak, kb.
i. sz. II-III. századig... A szerzõ fogalomkörök (tulajdonnevek, állattartás,
földmûvelés, vallás, táplálkozás, stb.) szerint sorolja föl az iráni
jövevényszavakat, melyeknek tematikai gazdagsága a cseremisz-iráni
kapcsolatok tartós és jelentõs voltáról tanúskodik." [13] Az egyik lélekfajta
mari neve perzsa eredetû [14], az efféle mély kapcsolatok csak szoros
együttélés alatt alakulhatnak ki, nem pedig holmi - állítólagos
-"közvetítésekkel". Erdélyi Zsuzsanna említi, hogy "különös egyezés, hogy
a Kazán-vidéki cseremisz isten Yuma neve és az óperzsa õsszülõ Ádám
mása, Yima nyelvi alakja milyen közel áll egymáshoz." [15] Ez ismét csak
Iránnal kapcsolja össze mari ronnépünket. Az "iráni népek", akik a Perzsa
Birodalomból északra húzódtak az arab hódítás idején: az ún.
"finnugor" népek voltak. Egyébként a marikat a mai csuvasok, a volgai
bolgárok utódai sarmys-nak nevezik, azaz szarmatának! Ez a név kazár
forrásban is felbukkan a X. században zarmis alakban egy Volga menti
nép neveként. A X. században a marik tehát a Volgánál laktak, ott,
ahonnan a szarmaták egy része nyugatra vándorolt évszázadokkal
korábban. Ez is alátámasztja, hogy a szarmaták rokonaink voltak, hiszen
az õ maradékaik a mari "finnugor" népben maradtak meg (és a
magyarországi jászokban, azaz jazygokban). A marik "cseremisz" neve is
az említett sarmys és zarmis nevek eltorzításából keletkezett.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/5.html (4 of 6)2004.06.05. 18:45:33
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
6. Manysi hagyományok és Irán
Katona Lajos a vogul (azaz manysi) népköltésrõl írt tanulmányában tette a
következõ megjegyzést: "Elég... a vogul teremtésmondák
egynémelyikének - kétségtelenül perzsa, másoknak világosan iszlám,
ismét, másoknak határozottan óperzsa-keresztény hatást sejtetõ
vonásaira utalnom." [16]
A manysiknál maradt fenn a rejtélyes Paraparseh név, aminek szintén
lehet köze a perzsákhoz. A manysik hárfáját is Perzsiából eredeztetik.
7.További magyar-iráni kapcsolatok
Mesterházy Károly õsvallásunk emlékeit kutatva vetette fel, hogy
honfoglaló magyarok övviseletében komoly szerepe volt az iráni
hagyományoknak...A zoroasztriánus hívõ kb. 7-10 éves korában kapta
meg övét, amelyet ezután csak meghatározott alkalmakkor vethetett le."
"Az iráni Mithras-kultuszból vezethetõ le talán az a szokásunk is, mely
szerint a honfoglaló vezérek sírjában hét, nagyon ritkán nyolc nyílcsúcs
fordul elõ." [17]
A perzsa-magyar zenei kapcsolatokat "természetesen" nem kutatták, de
valószínû, hogy "a magyar verselés szótagszámolvasó és rímelõ
technikájának kezdetei is itt vannak." [18]
Jegyzetek
[1] Uralisztikai olvasókönyv.Bp.,1981.,535-536.o.
[2] Küskarácsonytól sülvester estig. Bp., é.n.,18.o.
[3] Magyar A.:Kérdések. Vác, l930., 52-55.o.
[4] Szkíthiától Indiáig. Bp.,1981.,156.o.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/5.html (5 of 6)2004.06.05. 18:45:33
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
[5] Bongard-Levin: I. m., 1981., uo.
[6] Bongard-Levin: I. m., 1981., 122.o.
[7] Bongard-Levin: I .m., 1981., 124.o.
[8] V. Ivanov: Nyelv,mítosz, kultúra. Bp.,1984. Hoppál M. utószavából
[9] A magyarok elõdeirõl... Bp., 1986.,137-138.o.
[10] A görög-perzsa háború. Bp.,1989.,57.o.
[11] Görög mitologia. Bp., 1977., 217.o.
[12] Kerényi: I.m.,1977., 220. o.
[13] Uralisztikai olvasókönyv. Bp., 1981., 226.o.
[14] Uralisztikai...1981., Uo., 286.o.
[15] Erdélyi Zs.:Hegyet hágék...Bp.,1976.,694.o.
[16] Uralisztikai...1981., 314.o.
[17] Honfoglalás és régészet. Bp., 1994., 202.o.
[18] A finnugor zene vitája. I-II. Bp., 1976., II.k., 82-83.o.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/5.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/3/5.html (6 of 6)2004.06.05. 18:45:33
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
NEGYEDIK RÉSZ: A "KETTÕS HONFOGLALÁS"
OKAI ÉS TÖRTÉNETE
Bevezetés
"...erõs és nyomós okunk van annak kijelentésére, hogy népünk nem a
Volga-Urál-Ob folyó északias övezetében, hanem jelentõsen délebbre, a
hajdan gazdag és termékeny Közép-Ázsia területén, ott, ahol a szkíták õsi
földje is volt...S ahonnan - feltételezésünk szerint - a magyarság részei
talán már a szkíta-szittyákkal, (Krisztus születése elõtt a VI. és V.
században) eljutottak a Kárpát-medencébe, majd újabb, - talán
jelentõsebb tömegek - a hunokkal a IV-V. században, azután az avarok
megnevezés alatt a VI-VII. században."
(Bakay Kornél: Kik vagyunk? Honnan jöttünk?)
A félreértéseket elkerülendõ: a "kettõs honfoglalás" kifejezés
természetesen nem azt jelenti, hogy csak e kettõ volt: a korábban tárgyalt
szigünna-szkíta-dák-szarmata betelepedések a Kárpátok közé is minden
jel szerint magyar honfoglalások voltak; nem is említve az erdélyi
õsfoglalást, amely kb. 7000 évvel ezelõttre tehetõ. A "kettõs honfoglalás"
cím alatt csak a két legutóbbi magyar honfoglalás kérdéseire keresem a
választ.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/bevezetes.html (1 of 2)2004.06.05. 18:45:39
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/bevezetes.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/bevezetes.html (2 of 2)2004.06.05. 18:45:39
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
NEGYEDIK RÉSZ: A "KETTÕS HONFOGLALÁS"
OKAI ÉS TÖRTÉNETE
I. A kazárok és magyarok
Rendkívûl fontos Mas'udi-nak az az állítása, hogy "a kazároknak törökül
sabir, perzsául khazar a nevük." [1] Ami azt jelenti, hogy a törökök
"szabir"-nak nevezték azt a népet, amelyet a perzsák "kazár"-nak hívtak.
A "kazár" népnév kapcsolatos lehet a perzsa uralkodó, Khuszrau
(Khuszró) nevével. Tehát a kazárokat helyesebb lenne szabirnak nevezni.
A fehér magyarok és a manysi-chanti (vogul-osztják) rokonnépeink is
"szabir"-nak nevezték magukat valaha. A szabirokat Patkanov orosz
tudós "a magyarok, vogulok, osztjákok közeli rokonainak", Fehér Géza
pedig magyaroknak tartotta [2] - hozzá lehet tenni: teljes joggal. A fehér
magyar (szabir-"kései avar") méltóságnevek a kazároknál is szerepelnek:
így a - kende v. kündü név [3], Árpád méltóságneve mint kazár uralkodói
cím Ibn Fadlan-nál fordul elõ. A "kende" nevet a türk "kün"= Nap szóból
eredeztetik, de ugyanígy köze lehet a chanti "kunt, khunt, khondil" =
hajnalpír szóhoz. [4]
- a tárkány kazár méltóságnév [5] éppúgy elõfordult a "korai"
magyaroknál is (="kései" avarok) - lásd pl. "Tárkány" helyneveinket. A
"tárkány" magyar képzésû név: vö. sárkány, boszorkány, stb.
- A tudun [6] (szintén magyar eredetû = tudó) szintén megvolt a
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/1.html (1 of 5)2004.06.05. 18:45:49
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
"korai" szabir - fehér magyaroknál,
- a gyula [7] a kazár-magyar kettõs királyságban a kende mellett a másik
uralkodó neve volt (nálunk Gyula-Fehérvár volt a székhelye): és e név a
"gyúl" (gyújt, gyullad, stb.) igénkbõl képzõdött.
Šarkel kazár (azaz szabir) város nevének az értelmezése (jelentése:
fehér ház [9]) az elsõ elemét tekintve a magyarból, a manysiból és a
türkbõl lehetséges:"šar" = manysi "sar" (fehér), csuvas "sura" (fehér,
világos), magyar "sárga" (a többi türk nyelvben a "sar" gyök sárgát,
aranyat jelent, vö. régi magyar "sárarany"). A városnév második tagja, a
"kel" nemcsak a csuvas "kil"-lel (=ház) egyezik, hanem a finn "kylä" = falu,
település, a manysi "kül"-lel (=ház) és a magyar "hely"-lyel. [10] A
csuvasba a "kil" szó a manysiból kerülhetett át, ugyanis más török
nyelvben nem található meg. Ráadásul a szibériai chanti-manysi területen
található a Serkaly településnév, ami Sarkel emlékét õrizhette meg.
A kazár fõváros neve, Ätil a Volgát is jelentette. [11] Az Ädil folyónév a
legnyugatibb török népeknél tûnik fel: pl. baskír "idel" = nagy folyó;
csagatáj "ädil" = folyó. De ez maradt meg a magyar Etelköz névben és a
régi magyar "ügy"-ben (=folyó) is (vö. még: ital, iszik, stb.). Mind a türk,
mind a magyar változatok õse a sumér ID = folyó szó. A hun király neve
(Etele) is innen, ebbõl a nyelvi forrásból származik. Ráadásul a hun királyt
a néphagyomány szerint folyó medrébe temették. [12]
A "Tarih-i Üngürüsz" azt írja, hogy Hunor egész népével Adzsem (=Irán)
szomszédságában telepedett le, a Szamarkandtól a Fekete-tengerig
terjedõ területen. "Egy nap Adzsem országának [Irán] padisahja
Kosztantinije [Bizánc] fejedelme ellen hadjáratot indított...Dzsiddija
fejedelme segítségül Hunor népébõl húszezer katonát gyûjtött össze és
Adzsem [Irán] padisahjához küldte ezt a sereget. Amikor Adzsem
padisahja is Kosztantinije ellen ment, az említett Hunor népét támadás
érte, mely aztán ily módon elvált Adzsem padisahjától, és Pannonija
tartományába költözött." [13]
"Hunor népe" a mi szabirjainkkal azonosítható. Õk voltak a Dél-
Kaukázusnak és Irán Hürkania-Várkony [perzsa szövegekben: Varkan]
nevezetû tartományának azon chionitái, akikrõl Ligeti Lajos ezt írta: "e
másik szárnyat fehér hunnak szokás nevezni, a görögök, rómaiak
chioniták-nak nevezik, az Aveszta nyelvében h'yaona, a pehleviben khyón
a nevük... A fehér hunok nemcsak Közép-Ázsiában, Irán határán
játszottak fontos szerepet, hanem a Kaukázusban is, ahol egyik
jelentékeny törzsük a Var nevet viselte." [14] Ligeti e fehér hunokat - a
várkun vagy várhun népet kaukázusinak és "iráni habitusú"-nak nevezte.
Félre nem ismerhetõen látszik az iráni eredet a "kései avarok" régészeti
hagyatékán is: tehát a történeti és nyelvészeti adatok is megerõsítik, hogy
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/1.html (2 of 5)2004.06.05. 18:45:49
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
népünk eme szabír (=fehér magyar v. kaukázusi "fehér hun") ága az ókori
Irán területérõl vándorolt be a Kárpátok közötti hazába. Mindezekkel
kapcsolatban fontos megállapításokat tett Bakay Kornél is: "A szabirokat
(Saviri) Jordanes húnoknak mondja...Prokópiosz világosan elmondja,
hogy a szabírok már a VI. század elején a Kaukázusban éltek." A
kaukázusi fehér-hun királyságot Szuvár-nak, azaz "Szabír"-nak nevezték.
"Minden ismert adat arra mutat, hogy a kazárok a kaukázusi szabírok, a
kaukázusi onogúrok és a barszilok (alánok) törzseibõl »jöttek létre«, akik
viszont a hun népek közé tartoztak." [15] Czeglédy Károly kutatásai
szerint a fehér hunok (akik szabír-fehér magyar honfoglalóinkkal
azonosíthatók) "heftalita" illetve "nephtalita" neve az egykori Izrael Naftali
törzsének nevére vezethetõ vissza. [16] (A Naftali [Nephtali] törzs jelképe
a szarvas volt, és az asszírok az elhurcolt izraeli törzsek egy részét
Médiában, azaz észak-Iránban telepítették le.) Czeglédy írta róluk:
"Tekintettel arra, hogy a keleti heftalita törzscsoportok uar és khyon
elemei ugyanúgy egyetlen egységet alkottak, mint a pannoniai avarok
hasonló Ouar és Khounni csoportjai, önmagától kínálkozik a gondolat,
hogy a pannoniai avarok heftalita eredetûek." [17] Így az is érthetõvé
válik, hogy a duncsébi avar temetõben miért találtak hétágú
gyertyatartókkal díszített sírmellékleteket, valamint sejthetõ, milyen
"zsidó" vallása volt a kazároknak (=szabíroknak). Ugyanis a heftaliták
(neftaliták) a lovat részesítették kultikus tiszteletben és "az ég és a tûz
szellemét imádták." [18]
A Tarih-i Üngürüsz-ben említett támadás, amely Hunor népének, vagyis
népünk szabír ágának kettészakadását okozta, a Bíborbanszületett
Konstantin bizánci császár által is említett kangar-magyar háborúban
történt. Néhány idézet Boros János Kaukázus-könyvébõl: "Czeglédy
ismertetett két szír nyelvû forrást, amely »kangar« népet említ a bizánciperzsa
háborúkkal kapcsolatban az 541. évben. Mar Aba Martyrologiuma
szerint Khuszró perzsa király ekkor megtámadta a kangarokat és õriztette
földjüket, Mar Aba Vitája
szerint pedig a király ekkor elindult Örményországba és Grúziába, hogy
hadat viseljen a kangarok ellen." [19] A Tarih-i Üngürüsz szerint egy
perzsa-bizánci háború alatt történt a Hunor népe elleni támadás, amikor a
perzsákat segítette a katonaságuk. Az iráni sahok a VI. század folyamán
szinte állandóan háborúskodtak Bizánccal. II. Khuszró a VII. század elsõ
felében újabb háborút indított Bizánc ellen, és a perzsák 609 és 619
között megszállták Szíriát, Palesztinát és Egyiptomot. A kangarok
támadása a dél-kaukázusi szabír törzseink ellen bekövetkezhetett a VI.
század folyamán vagy a 609-619-es háború idején is. Tény, hogy a
szabírjaink 677-700 körül költöztek a Kárpátok közé, és a szavárdok az
arab Baladuri szerint 757 elõtt a Kaukázustól délre, a Kura folyónál laktak.
[20]
A legvalószínûbb az, hogy Kazáriát a szabírok, azaz fehér-magyarok (és
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/1.html (3 of 5)2004.06.05. 18:45:49
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
a velük szövetséges manysik és chantik, régi nevükön szintén szabírok)
alapították meg, bevonva türk törzseket is birodalmukba, pl. a csuvasok
õseit, onogurokat, kabarokat, stb. A szabír törzsek egy része továbbra is a
dél-kaukázusi hazájában maradt, amikor a nép zöme a Kaukázustól
északra költözött. Ez magyarázza meg azt, hogy amikor a szabírok
"eltûntek", megjelentek a kazárok (=Khuszró népe?).
Jegyzetek
[1] Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai... Bp., 1986., 353.o.
[2] Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Bp.,1991.,152.o.
[3] Ligeti: I. m., 1986., 482.o.
[4] Kispál Magdolna: A napszakok nevei az ugor nyelvekben. Bp.,1938.,
32.o.
[5] Ligeti: I. m., 1986., 481.o.
[6] Ligeti: I. m., 1986., 483.o.
[7] Ligeti: I. m., 1986., 484.o.
[8] Ligeti: I. m., 1986.,481.o.
[9] Ligeti: I. m., 1986.,475.o.
[10] Bakay Kornél: A magyar õstörténet régészeti forrásai., II. köt. Miskolc,
1998.,130.o.
[11] Ligeti: I.m., 1986., 478.o.
[12] Dobos Ilona: Paraszti szájhagyomány, városi szóbeliség. Bp.,
1986., 53-62.o.
[13] A magyarok története. Tarih-i Üngürüsz. Bp.,1982., 38.o.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/1.html (4 of 5)2004.06.05. 18:45:49
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
[14] Attila és hunjai. (Szerk. Németh Gyula) Bp.,1940., 28-29.o.
[15] Bakay Kornél: A magyar õstörténet régészeti forrásai. II. kötet
Miskolc, 1998., 55. és 76.o.
[16] Gyarmath Jenõ: Mezopotámiai emlékek Magyarországon. Bp.,
1995.,15.o.
[17] Gyarmath: I.m.,1995., uo.
[18] Gyarmath: I.m.,1995., uo.
[19] Boros János: A Kaukázus. Bp.,1980., 251.o.
[20] Boros J.: I.m.,1980., 251.o.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/1.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/1.html (5 of 5)2004.06.05. 18:45:49
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
NEGYEDIK RÉSZ: A "KETTÕS HONFOGLALÁS"
OKAI ÉS TÖRTÉNETE
II. A fehér és fekete magyarokról
Az Orosz évkönyvekben (az ún. Nesztor-krónikában) olvasható: "...mikor
a szláv nép...a Duna mellett élt, a szkítáktól, mégpedig a kazároktól jöttek,
akiket bolgároknak neveznek, és letelepedtek a Duna mentén és a
szlávok elnyomói lettek. Majd azután a fehér magyarok jöttek és örökölték
a szlávok földjét, miután elkergették a frankokat, akik azelõtt foglalták el a
szlávok földjét. Ezek a magyarok" (vagyis a fehér magyarok)"ugyanis
Hérakleiosz császár korában jelentek meg...Ezek után jöttek a besenyõk,
majd a fekete magyarok mentek el Kijev mellett, késõbb, Oleg
idejében." [1]
Ez a krónika teljesen világosan kétféle magyar néprõl beszél: fehérekrõl
és feketékrõl. Ezt az adatot megerõsíti az 1000 körül író Querfurti Brúnó,
aki szerint Magyarországon fehér és fekete magyarok laktak. Az Orosz
évkönyvek meglehetõs pontossággal, idõrendi sorrendben tárgyalják az
eseményeket:
1. A Duna mentén élõ szlávokat leigázták a kazároktól jött bolgárok.
2. Utánuk jöttek, szintén a kazároktól a fehér magyarok, Hérakleiosz
császár korában (610-641 között), akik kiszorították a frankokat.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/2.html (1 of 5)2004.06.05. 18:45:58
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
3. Ezek után, a fekete magyarokat megelõzõen jöttek a besenyõk.
4. Majd a fekete magyarok, késõbb, Oleg idejében (879-912 között).
A fehér magyarok az ún. "kései avarok"-kal, a "griffes-indások"-kal
azonosak, akiknek Kárpát-medencei honfoglalása a 670-700 közötti
idõszakra tehetõ. A bolgár-törökök éppen a fehér magyarok elõtt érkeztek
meg a szlávokhoz, a VII. század hetvenes éveiben. A krónika pár
évtizeddel korábbra teszi a fehér magyarok bejövetelét a valóságos
idõpontnál, hiszen kb. 30 évvel Hérakleiosz szászár uralkodása után
érkeztek.
A fehér magyarok, azaz szabírok Iránból való kiköltözésének oka az volt,
hogy az arabok megtámadták és 634-651 között meghódították Iránt,
amelynek lakossága komoly ellenállást tanusított. Bár Tabarisztánt, azaz
Szabar-országot még a VII. század közepén nem foglalták el az arab
hódítók, 650 körül nemcsak a szabírjaink jelentõs része, de velünk rokon
("finnugor") népek egész sora hagyta el Iránt észak felé.
Még az arab hódítást megelõzõen következett be a kangar-szabír háború
és ezáltal a fehér magyarok két részre szakadása. Bíborbanszületett
Konstantin így írt errõl: "...a besenyõk, akiket korábban kangarnak
neveztek...a kazárok ellen háborút indítván és legyõzetvén, kénytelenek
voltak saját földjüket elhagyni...Amikor a türkök" (vagyis az akkor még
szabart-nak is nevezett fehér magyarok) "és az akkor kangarnak nevezett
besenyõk között háború ütött ki, a türkök [szabírok: fehér magyarok]
hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész
kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le,...a másik rész pedig vajdájukkal
és vezérükkel nyugat felé ment lakni, az Etelküzü nevezetû helyekre."
Az akkor még szabart-nak (=szavárd), azaz szabarnak vagy szabírnak
nevezett fehér magyarok többsége indult el nyugat felé, és csak kisebb
részük tért vissza a korábbi iráni hazába.
Tény, hogy krónikáink két honfoglalási irányról és két idõpontról tudnak.
Mindkettõnek megvan a valóságalapja, ugyanis mindkét iránybõl és
mindkét idõpontban történt magyar honfoglalás, kb. 200 év különbséggel.
Dienes István szerint: "...a magyarok kelet felõl több irányból érkeztek a
Kárpát-medencébe. Az Õsgestában feljegyzett erdélyi bevándorlás a
Hétmagyarok, az Anonymus által megörökített vereckei bejövetel a kabar
[valójában a fekete magyar! - B.L.] törzsek hagyományait õrzi." [2]
A szabír-magyarok (="kései avarok") honfoglalásakor (677-700) kettõs
fejedelemség volt, akárcsak a kazároknál, akiknek egy része bizonyosan
szabir-magyar volt. Dzsajháni arab tudósnak Ibn Ruszta földrajzíró
mûveiben fennmaradt tudósítása szerint a magyarok fõnökének neve
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/2.html (2 of 5)2004.06.05. 18:45:58
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
Kende volt. "Ez azonban csak névleges címe királyuknak, minthogy azt az
embert, aki királyként uralkodik fölöttük, Gyulának hívják." A szabírmagyaroknak
tehát két fõ fejedelmük volt, a Kende és a Kendénél
nagyobb hatalmú Gyula. Kézai Simon azt írta krónikájában, hogy "Árpád
azon a helyen állította fel sátrait, ahol majdan Fehérvár városa épült. Ez a
hely lett Árpád vezér elsõ szállása." A Gyuláról pedig ezt írta: "A harmadik
seregnek Gyula volt a kapitánya. Ez, noha a többiekkel együtt jött
Pannóniába, végül Erdély részein lakott." [3] Mindez világosan mutatja,
hogy Árpádnak, a Kendének (jelentése: hajnali Nap) Fehérvár, a késõbbi
Székes-Fehérvár volt a székhelye, Fejér megyében. Míg a másik
fejedelem, a Gyula (jelentése: tûz, tûz-pap) az erdélyi Gyula-Fehérvárt
alapította, az erdélyi Fehér megyében! Székes-Fehérvár és Gyula-
Fehérvár tehát már 1300 éves fehér-magyar (=szabír, "kései avar")
városok, és míg Székes-Fehérvár a Kende országrészének, Gyula-
Fehérvár a Gyula országának, Erdélynek a központja lehetett. Ráadásul
Árpádot egy Boldogasszonynak szentelt Fejér-egyháznál temették el egy
kis patak forrása fölött. (Anonymus, 52. fej.) Az sem véletlen, hogy a
kazár (=szabír!) fõváros, Sarkel neve is "fehér ház"-at jelent, ahogy a
háráni szabírok által igen tisztelt ókori Egyiptom fõvárosának neve sokáig
"Fehér Fal" volt. [4] Az is figyelemre méltó, hogy Róma régebbi neve Alba
Longa volt (= hosszú fehér), és éppen mellette volt a szabin-szabell (vö.:
szabír!) nép településterülete.
A szabír törzseink ("kései avarok") nõelvûek voltak, kivéve talán Megyer
törzsüket, amelynek a neve a IX. században beköltözõk "magyar"
nevének egy változata. Ezért is a Hold állhatott náluk nagyobb
tiszteletben, akárcsak õseiknél Háránban, amely híres volt Holdkultuszáról.
A Hold féme az ezüst, a fehér fém, a tisztaság jelképe. A
folyók és források, valamint e tisztító Hold-vizekkel kapcsolatban álló
Szûzanya-istennõ (Boldoganya) állt szabir törzseink vallásának
középpontjában. Az õ eredetmondájuk a Turul-monda, amely az emberi
élet nõi eredetérõl szól. A fehér ló szintén a szent folyókkal és az
áradással van összefüggésben. "A fehér a finnugor régiségben is szent
szín." [5] A "fehérnép" kifejezés a magyar nyelvben az asszonyokra
vonatkozik, ami szintén lehet a matriarchális fehér magyar törzsek nyelvi
emléke.
Révész L. régész szerint "a hajdani Zemplén és Szabolcs megyék
területén feltárt középrétegi honfoglaláskori temetõk nemcsak
leletanyagukban, de a temetõk szerkezetét és a férfiak túlsúlyát tekintve is
igen közel állnak egymáshoz. Különbözõségük az ország más területeivel
összehasonlítva szembetûnõ. Az alföldi területeken a nõk több
nemesfémet viselnek, a férfisírokban kevesebb a kiemelkedõ rangjelzõ
lelet." [6]
Ezek a régészeti felismerések is megerõsítik, hogy a IX. század végén a
vereckei hágón át betelepült "patriarchális", "hím-elvi" fekete-magyarok
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/2.html (3 of 5)2004.06.05. 18:45:58
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
elsõsorban Zemplén, az Ung és Szabolcs vidékét szállták meg, ott volt a
központjuk (Ungvár). Ezért vannak a férfiak túlsúlyban temetõikben. Ez
magyarázza meg azt is, hogy a fehér magyarok (szabírok) alföldi
területein miért viseltek több nemesfémet a nõk és miért kevés a
férfisírokban a rangjelzõ lelet. Ugyanis a szabir-magyarok nõelvi
törzseiben az anyajog emléke, bizonyos fajta "nõuralom" még a IX.
század végi hon-visszafoglalás után is megmaradt. (Két szabír
fejedelemnõrõl is tudunk. Az egyiket Padányi Viktor említi [7]: Tamar
[Tomürisz]. A másik Bóaréx, az õ vezetésével állt a szabírok egy része
Bizánc mellé 528-ban [8]).
Jegyzetek
[1] A magyarok elõdeirõl és a honfoglalásról. Bp., 1986.,126.o.
[2] A magyar régészet regénye. Bp., 1976., 179.o.
[3] A magyarok elõdeirõl...1986., 189.o.
[4] Kákosy László: Ré fiai. Bp., 1979., 59.o.
[5] Bartha Antal: A magyar nép õstörténete. Bp., 1988., 303.o.
[6] Aetas 9., 119. o.
[7] Dentumagyaria. Veszprém, 1989.
[8] Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai...Bp.,1986., 345.o.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/2.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/2.html (4 of 5)2004.06.05. 18:45:58
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/2.html (5 of 5)2004.06.05. 18:45:58
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
NEGYEDIK RÉSZ: A "KETTÕS HONFOGLALÁS"
OKAI ÉS TÖRTÉNETE
III. A fehér magyarok honfoglalása
A Képes Krónika szerint: "Az Úr megtestesülése utáni hatszáz - azaz
hatosszázhetvenhetedik esztendõben...a magyarok...III. Konstantinosz
császár...idejében újból bevonultak Pannóniába. Átkeltek a besenyõk, a
fehér kunok országán...majd átkeltek a havasokon, és egy bizonyos
tartományba értek, ahol megszámlálhatatlanul sok sast láttak. Ott azok
miatt a sasok miatt nem volt maradásuk, mivel a sasok úgy röpködtek a
fákról, mint a legyek és fölfalva felélték nyájaikat és lovaikat. Az Isten
ugyanis azt akarta, hogy minél hamarabb bevonuljanak Magyarországra.
Ezt követõen három hónapon át a hegyeken ereszkedtek lefelé, s végül...
Magyarország határvidékére, tudniillik Erdélybe értek. Itt asszonyaik és
vagyonuk védelmére hét földvárat építettek...Ezért a németek ezt a
vidéket...Siebenburgnak, azaz Hétvárnak hívják." [1] Kézai Simon "A
magyarok viselt dolgai"-ban (1283 körül) a 700-as évszámot említi e
honfoglalás idõpontjaként. Képtelenség azt feltételezni, hogy Kézai ne
ismerte volna a hunok Európába jövetelének idõpontját: a 375-ös
évszámot. A 677-es és a 700-as dátum magyar hagyományon kellett
alapuljon. Dümmerth Dezsõ írja, hogy a krónikások (pl. Kézai) hun
történetének egy része valóban a pannóniai avar korszakhoz rögzíthetõ, s
eléggé pontosan a VII. század hetvenes éveire. [2]
Grandpierre K. Endrének az a véleménye a "hadpusztító óriásmadarak
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/3.html (1 of 5)2004.06.05. 18:46:08
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
fantasztikus mondájáról", hogy "nincs olyan sas a világon, amely
vágómarhákat, lovakat ragadhatna el, téphetne szét; erre csak egyetlen
madár lehetett képes: a mondabeli griff, a Napisten madara, az
aranyhegyek kincsét õrzõ szent õsmadár; eredetileg ez szerepelhetett a
mondában (ha ez így van, úgy a hagyomány a griffes-indásokhoz [670]
kapcsolódhat.)" [3]
A magyarlakta területeken szinte mindenütt a szabírok, azaz a fehér
magyarok ("kései avarok") nyomaira bukkanunk. Sõt, úgy tûnik, hogy a
magyar eredetû helyneveink többsége is szabír, hiszen a VII. századi
honfoglalás, Árpád vezetésével a szabír-magyarság mûve volt, ezért a hét
törzs neveit megörökítõ helységneveink is a szabír águnktól származnak!
(Mint pl. a két régi fõváros, Székes-Fehérvár és Gyula-Fehérvár
esetében.) Ezt erõsíti meg az a megdöbbentõ, de így már világossá váló
tény is, amit László Gyula ismert fel: "Vegyük figyelembe, hogy Árpád
magyarjainak (azaz a IX. századi honfoglalóknak) leletei semmiféle törzsi
elkülönülésrõl nem vallanak, és hogy törzsneveinkbõl származó
faluneveink közelében nem Árpád magyarjainak temetõit, hanem 60
esetben (Csallány Dezsõ megállapítása) a kései-avarok (szerintem koramagyarok)
temetõit találjuk." [4] László Gyula persze "Árpád magyarjai"
alatt a hagyományos felfogás szerint a IX. századi honfoglalókat érti.
Csakhogy, mint az a krónikákból is kiderült, Árpád népének a "késeiavarok"-
fehér magyarok tekinthetõk. Árpád nem jött be Verecke felõl a IX.
században, hanem Erdély felõl 677-700 között.
Götz László perdöntõ bizonyítékot közölt az avarok magyarnyelvûségére
vonatkozóan: Nagy Károly frank császár 791-ben "Sarwar"-on keresztül
tért vissza avarországi hadjáratából. [5] Magyarúl olvasható avar
rovásirásos szöveg is elõkerült. [6]
A "kettõs honfoglalás" újabb bizonyítékára bukkantam Pázmány Péter
egyik mûvében. Õ írta Nagyszombatban 1603-ban kiadott "Felelet"-ében
(Bonfinira hivatkozva), hogy "Mikor azért az magyar nemzet másodszor
kijöve Szkítiából, Krisztus Urunk születése után 744-ik esztendõben, az
Attila halála után 303 esztendõvel: csakhamar azután Carolus Magnus az
magyarokra jöve és Szent Mártonnak segítségével az magyarokat
meggyõzé, az keresztény hitre téríté, Fejérváratt az Boldogasszony
szentegyházát építé és abban katolikus papokat hagya. De azután ismét
pogányságba esének." [7] Pázmány e sorai is világosan bizonyítják, hogy
a) a "korai" magyarok már a VIII. század közepére elfoglalták a Kárpátmedencét,
és
b) ellenük vezetett hadjáratot Nagy Károly (Carolus Magnus) és
c) Fehérvár az õ fõvárosuk volt, azért építettek éppen oda katolikus
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/3.html (2 of 5)2004.06.05. 18:46:08
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
templomot a frankok (aminek a maradványait meg is találták a régészek!
[8])
Mivel szabirjaink másik neve fehér magyar volt, Fehérvárat õk alapították
a VIII. században, nem pedig Géza fejedelem. Ugyanis ha Nagy Károly
hadjárata idejében nem Fehérvár lett volna az (egyik) fehér magyar
fõváros, akkor miért építettek volna a frankok éppen oda templomot? A
régészet mindenesetre igazolta Pázmány állítását a frankok fehérvári
templomépítésérõl. Az 1740. évi Névtelen "Magyar történet"-ében
(Madzsar Tarihi) pedig a Pázmány említette 744-es honfoglalási évszám
olvasható: "...az említett évig, vagyis Íszá próféta születésének 744.
évéig, amely Mohamed próféta Hidzsrája után körülbelül a 157. évvel
egyezik meg, a kétszázezer fõnyi madzsar nép másodszor felkerekedett a
Nagy Sztyepprõl, és a régebbi hazájába, Madzsarisztánba költözött..." [9]
A "kései avarok", azaz szabir (fehér) magyarok hatalmas gyûrûket
építettek, amelyeknek falait fából, kõbõl, agyagból emelték. A falakon
belül voltak a falvak és majorok. Mivel gyûrû szavunk a kör alapszóból
származik (amelynek van kor, kar és ker változata is: pl. korong, karika,
kerít, kereng, stb.) és a szabirjaink régies kiejtésében gyõr-nek hangzott
(vö. még: gyûr ), a Gyõr településneveink az egykori gyûrûk emlékét õrzik
és szintén szabir ("kora-magyar") névadásról tanúskodnak. De a fehér
magyaroknak nemcsak váraik voltak gyûrû (kör) alakúak, hanem
településeik, temetõik és templomaik is! Tehát az õsi magyar
kerektemplomok nagy része (melyek egyébként dél-kaukázusi
rokonságúak) is VIII. századi, fehér magyar (szabír) eredetû. [10]
A fehér magyarok vallásában kimutatható egyrészt a kopt kereszténység
hatása, másrészt a háráni szabirokéval egyezõ "csillagvallás" nyomai is.
László Gyula Jan Dekan kutatásairól is írt, aki szerint a késõ avar
mûvészetet, "a gazdagon meglevõ hellenisztikus motívumokat egyrészt
késõ egyiptomi, kopt mûvészek...hozták volna a Kárpát-medencébe." [11]
Az egyik szíjvégen olyan orans mozdulatú férfi látható, akinek a két
oldalán a kopt mûvészetre jellemzõ S alakúra stilizált oroszlánpár
található.
Nagy Károly népirtó- és rablóhadjáratai a békés fehér magyarokra
csaptak le. Ezekrõl írja S. Epperlein: "A kb. 770 és 800 közötti idõszakban
Károly által folytatott háborús politika jelentõsen kitágította a birodalom
határait." [12] Amikor a frankok bevették a fejedelmi gyûrût (amely a Duna-
Tisza közén volt, valószínûleg Nagykõrös tájékán) 15 ökrösszekéren
szállították el az arany- és ezüstkincseket, "amely több volt, mint amit a
frankok más népektõl valaha is erõvel elvettek." [13]
Ezután a fehér magyarok (szabírok) maradékai a frankok, szlávok és
bolgárok között szorongva, már önálló birodalom nélkül éltek tovább.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/3.html (3 of 5)2004.06.05. 18:46:08
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
Háromnegyed évszázad telt el, amíg megérkezett a segítség.
Jegyzetek
[1] A magyar középkor irodalma. Bp., 1984., 188.o.
[2] Az Árpádok nyomában. Bp., 1986., 57.o.
[3] Forrás 1981/11., 84.o.
[4] Õstörténetünk. Bp., 1983., 29.o.
[5] Keleten kél a Nap.Bp.,1990.,243.o.
[6] Bakay Kornél: Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Szombathely,1994.,39.o.
[7] Pázmány Péter válogatott mûvei. Bp.,1994., 18.o.
[8] Fitz Jenõ: Székesfehérvár. Bp., 1967., 23.o.
[9] A magyarok története. Tarih-i Üngürüsz. Bp., 1982., 440.o.
[10] Lásd errõl bõvebben: Bíró L. : Az avar gyûrûk rejtélye. Az "Élõ táj"
címû kötetben. (Debrecen, 1999.)
[11] A népvándorláskor mûvészete Magyarországon. Bp., 1974., 55-57.o.
[12] Siegfried Epperlein: Nagy Károly. Bp., 1982., 71.o.
[13] Erdélyi István: Pannóniai húsvét. Bp., 1987., 62.o.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/3.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/3.html (4 of 5)2004.06.05. 18:46:08
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/3.html (5 of 5)2004.06.05. 18:46:08
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
NEGYEDIK RÉSZ: A "KETTÕS HONFOGLALÁS"
OKAI ÉS TÖRTÉNETE
IV. A fekete magyarok honfoglalása
A fekete magyarok (akik a tulajdonképpeni magyar népnevet viselték) kb.
872 és 882 között költöztek be a Kárpát-medencébe. A 872-es évszámot
Kézai Simon említi krónikájában, és ez az adat nem Reginótól származik,
mint pl. Anonymus és a Gesta Ungarorum 884-es, illetve 888-as
évszáma. Az Orosz Évkönyvek a 882. év kapcsán már említik Kijev
területén az Ugor (azaz Magyar) hegyet. "Nyugati források szerint a
magyarok 881-ben már a kabarokkal együtt harcolnak Bécs táján, német
szövetségben." [1]
Az arab hódítás után is Iránban maradt fekete magyar ág a Kaszpi-tenger
déli-délkeleti partvidékén elterülõ Tabarisztánban lakott. A Tabarisztán
névben lévõ tabar népnév egyezik a manysiknál és chantiknál is szereplõ
tabar, tapar, sabar, sabir változatokkal. 839-ben tört ki Tabarisztánban
(mai nevén Mazenderán) az a néppfelkelés, amelynek élén Mažjar állt. (A
Mažjar név nyilvánvalóan a magyar-ral azonos). "A felkelõk kiirtották az
arab földbirtokosokat...A VIII-IX. századi iráni, azerbajdzsáni és középázsiai
parasztfelkelések ideologiai köntöse rendszerint a hurramiták
szektájának a tanítása volt...A hurramiták dualisták voltak. Két egymás
ellen harcoló világprincípium, a fény és a sötétség, vagy a jó és a rossz,
az Isten és az ördög létezését ismerték el." [2] A hurramita név erõsen
emlékeztet a hurritá-ra, ami azért fontos, mert a hurrik az északhttp://
www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/4.html (1 of 4)2004.06.05. 18:46:14
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
mezopotámiai szabírokkal azonosak. [3]
A felkeléseket leverték az arabok és az iráni magyarság maradékának
menekülnie kellett a megtorlás elõl. Hiszen pl. 831-ben az arabok az
egyiptomiak felkelésének elfojtásakor rengeteg koptot öltek meg, "a kopt
asszonyokat és gyermekeket eladták rabszolgának. A mészárlás után a
Nílus torkolatvidéke, Egyiptom legtermékenyebb és legsûrûbben lakott
vidéke pusztává vált." [4]
Mind a fehér-, mind a fekete magyarok esetében kb. 50 év kellett, hogy a
nép eljusson Iránból a Kárpátok közti hazába. A Verecke felõl bejövõ
harcias fekete magyarok érdeme volt a Kárpátok közti nagyar uralom
visszaállítása, az õ segítségük kellett Magyarország újjászervezéséhez.
A fekete magyarok kabarokat is hoztak magukkal: a kabar egy kaukázusi
eredetû nép lehetett, ugyanis az ókori Iránban a Kaukázus neve Kab-hegy
volt (vö.: Kab-hegy a Bakonyban!).
A magyar népnév rendkívûl régi, de a nemzetközileg ismert másik
népnevünkkel kapcsolatban hihetünk Anonymusnak, aki azt állította, hogy
a magyarokat Hungról (Ungvárról) nevezték el hungárusoknak az
idegenek és ez az elnevezés él mostanáig az egész világon. Ugyanis a
fekete magyarok honfoglalása Verecke felõl történt és
Ungvárat (Hungvárat) õk alapították, amely egy ideig a központjuk is
lehetett. Az Ung név egyiptomi eredetû: Ung ugyanis Ré Nap-isten fia az
egyiptomi mitologiában, akit növény alakú, eget tartó oszlopnak írtak le. A
fekete magyarok "férfi-elvû"-ek voltak, "a Nap fiai", akik patriarchális
rendben éltek. Az õ eredetmondájuk a csodaszarvas-monda, a Hunor-
Magor ikerpár mítikus története. E fekete-magyar ág az egyiptomi
származásának emlékét is õrizte, amit nem csupán az Ung név mutat.
Ond vezér neve minden jel szerint On (Unu), azaz Héliopolisz (=Napváros)
egyiptomi város nevére vezethetõ vissza, amely a Nap-tisztelet
központja volt. (Az egyiptomi eredetû józsefi törzsek közül az izraeli
Makhir törzs anyai ágon az on-i pap lányától származott!) A fekete
magyarok "fekete" jelzõje is egyiptomi: ugyanis az egyiptomiak hazájukat
"keme"-nek (=fekete) nevezték. A fekete magyarok leletei között több
horogkeresztet is találtak [5], ami közismerten a Nap jelképe. Szintén
fekete magyarok lakhelyeként ismert Ajtony területe (Szegedtõl déldélkelet
felé), ahol Aranyos folyó, Oroszlános település ismertek és maga
az Ajtony név az egyiptomi Aton (Itn) Napisten nevébõl származhat. (Vö.:
törökül altin = arany; a Nap jegye az Oroszlán, féme pedig az arany). A
horka méltóságnevünk szintén egyiptomi eredetû lehet: pl. Mükerinosz
fáraót Hor-Ka-Het-nek is nevezték (Hor-Ka = Hór[usz] képmása [lelke]. Hór
[usz] a királyokban öltött testet, tõle származtatták a királyságot.)
A fekete magyarok zöme az Ung-vidéken és a közelében lévõ Zemplén
és Szabolcs megyéken kívûl még a Felvidék nyugati részén telepedett le.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/4.html (2 of 4)2004.06.05. 18:46:14
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
Ezt a tarsolylemezek és az arab dirhemek ottani sûrû elõfordulása is
bizonyítja. Már Dienes István is feltételezte, hogy a Felsõ-Tisza-vidéken
volt a fejedelmi szállás. Ez is alátámasztja Anonymus magyarázatát az
elterjedt "hung(v)árus" nevünkrõl.
Nagyon érdekes, amit László Gyula a IX. századi hon-visszafoglalóink
mûvészetérõl és mûveltségérõl írt: "Akkori mûveltségünk az iszlám-perzsa
mûveltség sajátos változatát alkotta...tarsolylemezeink egyes mintái a
perzsa-szasszanida világból származtak, csak hálós egybeszerkesztésük
iszlám lelemény...Annyi mindenesetre sejthetõ, hogy a palmettás díszûek
mitologiai emlékeiben az életfa uralkodott, szemben az állatalakos
mûvészettel, amely totemõsök emlékét õrizte." A férfiak sírjaiból alig
ismerünk állat-ornamentikát, míg a nõi sírok "díszkorongjain, áttört
halántékkorongjain, karperecein igen sok esetben találunk olyan
állatvilágot, amely erõsen kapcsolódik a késõ avar (magyar)
mûvészethez." [6] Ezek a tények tökéletesen alátámasztják a fenntebb
elmondottakat: a fekete magyarok az arab uralom alatti Iránban éltek kb.
másfél évszázadon át, így pontosan ezt "képezte le" perzsa-iszlám jellegû
mûvészetük és mûveltségük is...Ami pedig a növényi (palmettás:
pálmavirág-) ornamentikájúakat illeti: nem véletlenül nevezték el éppen
Ungról, az eget tartó (égigérõ!) fáról az akkori vezéri központjukat,
Ungvárt!
Jegyzetek
[1] Dümmerth Dezsõ: Az Árpádok nyomában. Bp., 1986., 95.o.
[2] Világtörténet. Bp., 1962.,III. köt. 113.o.
[3] Világtörténet. Bp., 1962., I. kötet, 305.o.
[4] Világtörténet. I.m.,1962.,III. kötet, 114.o.
[5] A honfoglaló magyarság. Bp.,1996.,100. és 217.o.
[6] László Gyula: A népvándorláskor mûvészete Magyarországon. Bp.,
1974., 63-67.o.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/4.html (3 of 4)2004.06.05. 18:46:14
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/4.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/4.html (4 of 4)2004.06.05. 18:46:14
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
<< Elõzõ fejezet || Tartalomjegyzék || Következõ
fejezet >>
Bíró Lajos
A MAGYAR RÉGMÚLT TITKAI
NEGYEDIK RÉSZ: A "KETTÕS HONFOGLALÁS"
OKAI ÉS TÖRTÉNETE
A magyar õstörténet legfontosabb évszámai
Kr. e. 7000
körül:
a magyarok õsei és a rokonnépek Kisázsiában, Észak-
Mezopotámiában és Kánaán területén (Jerikó):
juhtenyésztés és árpatermesztés.
Kr. e. 4000
körül:
Egyiptom (Magan ország, Keme) elsõ uralkodója: Mén
(v. Ménes).
Kr. e. 4000
körül:
Sumérföldön Eridu (Ered?- az elsõ város), Ur, Lagas,
Uruk megalapítása.
Kr. e. 2400: az akkádi Szargon (Sarrukin) meghódítja Sumért. Az
elsõ "szemita" invázió és zsarnokság.
Kr. e. 2000: "indoeurópai" eredetû hódítók foglalják el az õsi
kisázsiai Héth ("hatti") királyságot.
Kr. e. 1200: Sekeles, peleset (székely és palóc) törzsek a "tengeri
népek" között.
Kr. e. 1200
körül:
az ún. józsefi (magyar és magyar-rokon: Makhir és
Manasse) törzsek beköltözése Egyiptomból Kánaán (a
késõbbi Izrael) területére.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/5.html (1 of 3)2004.06.05. 18:46:21
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
Kr. e. 883-
612:
az ún. Újasszír Birodalom garázdálkodása (az akkád
eredetû Szargon [Sarrukin] dinasztia vezetésével),
irtóhadjáratai a magyar népek ellen. Erre az idõre
tehetõ a szkíták, az északra menekült magyar és
magyarrokon törzsek Kárpát-medencei betelepedése
is.
Kr. e. 722: az asszírok, a júdaiak (zsidók) felkérésére elpusztítják
Izrael királyságot, és elesik Izrael fõvárosa, Szamaria is.
Kr. e. 614-
612:
a káld-méd (=madai) szövetség végez Asszíriával. 614:
Assur, 612: Ninive pusztulása. A Méd Birodalom.
Kr. e. 550: Kyros perzsa uralkodó meghódítja Médiát. A magyarok
ezután még 1200 évig élnek Iránban.
Kr. e. 247: A Parthus Királyság megalakulása, a dák-szkíta Arsak
(Arsag) uralkodásának kezdete. A magyarok ismét
függetlenné válnak és uralkodó helyzetbe kerülnek.
Kr. u. 226: A parthus Arsag dinasztia bukása. Iránban a hatalom a
perzsa Szaszanidákra száll át.
Kr. u. 609-
619:
Kangar-szabir háború. Szabir águnk kettéválása.
Kr. u. 651-
ig:
az arabok elfoglalják Iránt. A szabir-magyarok és
rokonnépeik a Kaukázuson át északabbra költöznek és
megalapítják a Kazár Birodalmat.
Kr. u. 677-
700:
A szabír törzseink (= fehér magyarok) honfoglalása a
Kárpát-medencében, ahol a Kr. e. VII. században
betelepült magyarul beszélõ székelyeket találják.
Kr. u. 791
és 796:
a szabirok (avarok) elleni frank hadjáratok, a vezéri
központ elfoglalása.
Kr. u. 803: Újabb frank hadjárat. A szlávok behatolása a Kárpátmedencébe.
Kr. u. 839: A fekete magyarok felkelése Iránban az arabok ellen
Mažjar vezetésével. A felkelés leverése után a fekete
magyarok elhagyják Iránt.
Kr. u. 872-
882:
A fekete magyarok felszabadítják a Kárpát-medencét
és 970-ig tartó védelmi hadmûveleteikkel
megalapozzák a magyar uralmat.
Kr. u. 997: István (Vajk) lesz a fejedelem.
Kr. u. 999: Koppány lázadása, majd elfogása és feldarabolása.
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/5.html (2 of 3)2004.06.05. 18:46:21
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
Kr. u. 1001.
jan. 1.:
Istvánt királlyá koronázzák. A Fekete Kor kezdete.
Kr. u. 1038: István utódjának, Orseolo Péternek az uralmával
nyíltan magyarellenes hatalom jön létre
Magyarországon.
Kr. u. 1041-
1044:
Legnagyobb szent királyunk, Aba Sámuel uralkodása.
1044-ben a ménfõi csata után a király az árulók és
idegenek áldozatául esik.
Kr. u. 1044-
1046:
A függetlenségét elvesztett Magyarország újra Péter
zsarnoksága alatt.
Kr. u. 1046: Nemzeti felkelés Vata vezetésével az idegen uralom és
az antikrisztusi álkereszténység ellen.
Endre a magyar táltosokat és vezéreket orvul
legyilkoltatja és így a krónikások szerint a
"legkeresztényibb" királyok egyike lesz.
n E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.
hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/5.html
http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/5.html (3 of 3)2004.06.05. 18:46:21