A trianoni békeszerződés teljes szövege

1921. évi XXXIII. törvénycikk
az Északamerikai Egyesült Államokkal, a Brit Birodalommal, Franciaországgal,
Olaszországgal és Japánnal, továbbá Belgiummal, Kínával, Kubával, Görögországgal,
Nikaraguával, Panamával, Lengyelországgal, Portugáliával, Romániával, a Szerb-Horvát-
Szlovén Állammal, Sziámmal és Cseh-Szlovákországgal 1920. évi június hó 4. napján a
Trianonban kötött békeszerződés becikkelyezéséről
1. § Tekintettel a kényszerhelyzetre, mely Magyarországra nézve a világháború szerencsétlen kimenetele folytán
előállott és amely annak idején a m. kir. kormánynak a békeszerződés aláirására vonatkozó elhatározásánál is döntő
súllyal bírt: az Északamerikai Egyesült-Államokkal, a Brit Birodalommal, Franciaországgal, Olaszországgal és
Japánnal, továbbá Belgiummal, Kínával, Kubával, Görögországgal, Nikaraguával, Panamával, Lengyelországgal,
Portugáliával, Romániával, a Szerb-Horvát-Szlovén Állammal, Sziámmal és Cseh-Szlovákországgal 1920. évi
június hó 4. napján a Trianonban kötött békeszerződés a hozzátartozó térképpel és a békeszerződés egyes
rendelkezéseinek függelékeivel, valamint a békeszerződés kiegészítéséül ugyancsak 1920. évi június hó 1. napján
kelt jegyzőkönyvvel és nyilatkozattal együtt a magyar állam törvényei közé iktattatik.
2. § Az 1. § szerint törvénybe iktatott okmányokban foglalt kikötéseket a minisztérium hajtja végre, de
amennyiben az evégből szükséges rendelkezések a törvényhozás tárgyaira vonatkoznak, a nemzetgyűlés előzetes
hozzájárulását kell kieszközölnie.
3. § A békeszerződésnek és függelékeinek, melyeknek helyes értelmezéséhez az 1920. május 6-án kelt
kísérőlevél és válaszirat is hozzájárulnak, francia eredeti szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:
Békeszerződés
Az Északamerikai Egyesült-Államok, a Brit Birodalom, Franciaország, Olaszország és Japán,
amely Hatalmakat a jelen Szerződés Szövetséges és Társult Főhatalmaknak nevez,
Belgium, Kína, Kuba, Görögország, Nikaragua, Panama, Lengyelország, Portugália, Románia, a Szerb-Horvát-
Szlovén Állam, Sziám és Cseh-Szlovákország,
amelyek a fentebb megnevezett főhatalmakkal együtt a Szövetséges és Társult Hatalmakat alkotják,
egyrészről;
és Magyarország
másrészről;
tekintettel arra, hogy Békeszerződés köthetése céljából Ausztria-Magyarország volt császári és királyi
Kormányának kérelmére a Szövetséges és Társult Főhatalmak 1918. évi november hó 3-án Ausztria-
Magyarországnak fegyverszünetet engedélyeztek és ezt Magyarországra vonatkozólag az 1918. évi november hó
13-án kötött katonai egyezménnyel kiegészítették,
tekintettel arra, hogy a Szövetséges és Társult Hatalmak szintén óhajtják, hogy szilárd, igazságos és tartós béke
lépjen annak a háborúnak helyébe, amely háborúba, közvetlenül vagy közvetve, Ausztria-Magyarország ellen,
többen közülök egymásután sodródtak bele, s amely háború Ausztria-Magyarország volt császári és királyi
Kormányának 1914. évi július hó 28-án Szerbiához intézett hadüzenetével és az Ausztria-Magyarországgal
szövetséges Németországnak ellenségeskedéseivel kezdődött,
tekintettel arra, hogy a volt Osztrák-Magyar Monarchia ma már nem áll fenn és helyébe Magyarországon magyar
nemzeti Kormány lépett;
evégből a Magas Szerződő Felek meghatalmazottaikká kijelölték, még pedig:
(következik a meghatalmazottak megnevezése),
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után a következő rendelkezésekben állapodtak meg:
A jelen Szerződés életbelépésével a hadiállapot megszűnik.
Ettől az időtől kezdve s a jelen Szerződés rendelkezéseinek fenntartásával, a Szövetséges és Társult Hatalmak
Magyarországgal hivatalos érintkezésbe lépnek.
I. RÉSZ
A Nemzetek Szövetségének Egyességokmánya
A Magas Szerződő Felek,
avégből, hogy a nemzetek együttműködését előmozdítsák és a nemzetközi békét s biztonságot megvalósítsák,
még pedig:
azzal, hogy egyes esetekben kötelezettséget vállalnak a háború elkerülésére,
azzal, hogy nyilt, igazságos és becsületes nemzetközi összeköttetéseket tartanak fenn,
azzal, hogy a nemzetközi jog szabályait ezentúl a Kormányok kölcsönös magatartásának valóságos
zsinórmértékeül határozottan elismerik és
azzal, hogy a szervezett népeknek egymásközti érintkezésében az igazság uralmát és mindennemű szerződéses
kötelezettségnek lelkiismeretes tiszteletbentartását biztosítják,
megállapították a Nemzetek Szövetségének alább következő Egyességokmányát.
1. Cikk. A Nemzetek Szövetségének eredeti tagjai azok az aláíró tagok, amelyeket a jelen Egyességokmány
Függeléke megnevez, valamint az ugyanott megjelölt más Államok közül is azok, amelyek a jelen
Egyességokmányhoz fenntartás nélkül csatlakoznak. Ez a csatlakozás nyilatkozattal valósul meg, amelyet az
Egyességokmány életbelépésétől számított két hónapon belül kell a Titkársághoz benyujtani. Erről a nyilatkozatról
értesíteni kell a Szövetség valamennyi többi tagját.
Bármely Állam, Dominium vagy Gyarmat, amelynek önrendelkezési joga van, s amelyet a Függelék nem nevez
meg, a Szövetség tagjává válhatik, ha a Közgyűlés kétharmad része ehhez hozzájárul, feltéve, hogy az illető Állam,
Dominium vagy Gyarmat hathatós biztosítékot nyujt abbeli őszinte szándékairól, hogy nemzetközi kötelezettségeit
teljesíteni fogja és hogy elfogadja azokat a szabályokat, amelyeket szárazföldi, tengeri, úgyszintén légi haderejére és
hadi felszerelésére nézve a Szövetség jónak lát megállapítani.
A Szövetség bármely tagja két évi előzetes felmondás után kiléphet a Szövetségből, feltéve, hogy a kilépés
időpontjáig teljesítette valamennyi nemzetközi kötelezettségét, ideértve a jelen Egyességokmányból folyó
kötelezettségeket is.
2. Cikk. A Szövetség a jelen Egyességokmányban körülírt tevékenységét a Közgyűlés és Tanács útján gyakorolja,
amelyek mellett az állandó Titkárság működik.
3. Cikk. A Közgyűlés a Szövetség tagjainak képviselőiből áll.
A Közgyűlés meghatározott időközökben és ha a körülmények megkívánják, más időpontokban is vagy a
Szövetség székhelyén, vagy más kijelölt helyen ül össze.
A Közgyűlés a maga ülésein minden üggyel foglalkozhatik, amely a Szövetség működésének körébe esik, vagy a
világbékét érinti.
A Közgyűlés ülésein a Szövetség minden egyes tagjának csak egy szavazata és legfeljebb három képviselője
lehet.
4. Cikk. A Tanács a Szövetséges és Társult Főhatalmak képviselőiből, továbbá a Szövetség más négy tagjának
képviselőiből áll. A Szövetségnek ezt a négy tagját a Közgyűlés saját tetszése szerint időről-időre jelöli ki. Addig,
amíg a Közgyűlés részéről először megjelölendő négy szövetségi tag a maga képviselőit ki nem nevezi, Belgium,
Brazilia, Spanyolország és Görögország képviselői lesznek a Tanács tagjai.
A Közgyűlés többségének hozzájárulásával a Tanács a Szövetségnek más tagjait is kijelölheti avégből, hogy
ezentúl az ő képviselőik is állandó tagjai legyenek a Tanácsnak; ugyanily hozzájárulással a Tanács felemelheti
azoknak a szövetségi tagoknak számát is, amelyeknek a Közgyűlés a Tanácsban képviseleti jogot ad.
A Tanács oly időpontokban, amint azt a körülmények megkívánják, de évenkint legalább egyszer vagy a
Szövetség székhelyén vagy más kijelölt helyen ül össze.
A Tanács a maga ülésein minden üggyel foglalkozhatik, amely a Szövetség működésének körébe esik, vagy a
világbékét érinti.
A Szövetségnek a Tanácsban nem képviselt minden tagját meg kell hívni, hogy képviselőt küldjön ki tagsági
joggal a Tanácsnak olyan üléseire, amelyeken a Szövetség illető tagjának érdekeit különösen érintő ügyeket
tárgyalnak.
A Tanács ülésein a Szövetség minden egyes tagjának, amelynek a Tanácsban képviselője van, csak egy szavazata
és legfeljebb egy képviselője lehet.
5. Cikk. Hacsak a jelen Egyességokmány vagy a jelen Szerződés rendelkezései kifejezetten másként nem
intézkednek, a Közgyűlésnek vagy a Tanácsnak bármely ülésén a határozatokat az ülésen képviselt szövetségi tagok
egyhangú hozzájárulásával kell hozni.
Minden eljárási kérdésben, amely a Közgyűlés vagy a Tanács ülésein felmerül, ideértve az egyes ügyek
megvizsgálására szolgáló bizottságok kiküldését is, a Közgyűlés vagy a Tanács határoz, még pedig az ülésen
képviselt szövetségi tagok szótöbbségével.
A Közgyűlésnek első ülését és a Tanácsnak első ülését az Északamerikai Egyesült-Államok elnöke fogja
összehívni.
6. Cikk. Az állandó Titkárságot a Szövetség székhelyén kell felállítani. A Titkárság a főtitkárból, továbbá a
megfelelő számú titkárból és egyéb személyzetből áll.
Az első főtitkárt a Függelék nevezi meg; a jövőben a főtitkárt a Tanács fogja a Közgyűlés többségének
hozzájárulásával kinevezni.
A titkárokat és a titkárság egyéb személyzetét a főtitkár nevezi ki a Tanács hozzájárulásával.
A főtitkár ilyen minőségben részt vesz mind a Közgyűlésnek, mind a Tanácsnak valamennyi ülésein.
A Titkárság költségeit a Szövetség tagjai viselik, abban az arányban, amelyben az Egyetemes Postaegyesület
Nemzetközi irodájának költségeihez járulnak hozzá.
7. Cikk. A Szövetség székhelye Genf.
A Tanács bármikor elhatározhatja, hogy a Szövetség székhelyét máshová helyezi át.
Minden tisztség, amelyet a Szövetségnél vagy azzal kapcsolatban el kell látni, ideértve a Titkárságot is, egyaránt
betölthető férfival vagy nővel.
A Szövetség tagjainak képviselői és a Szövetség hivatalnokai a Szövetség ügyeinek ellátása alatt a diplomáciai
személyek kiváltságaiban és mentességeiben részesülnek.
A Szövetségnek vagy hivatalnokainak, avagy az üléseken résztvevő képviselőknek használatában álló épületek és
egyéb ingatlanok sérthetetlenek.
8. Cikk. A Szövetség tagjai elismerik, hogy a béke fenntartása megköveteli a nemzetek fegyverkezésének
csökkentését addig a legalacsonyabb fokig, amely az állam biztonságával és nemzetközi kötelezettségeknek közös
eljárás útján megvalósítandó kikényszerítésével még összeegyeztethető.
A Tanács a kérdéses csökkentésnek terveit minden egyes Állam földrajzi fekvésének és különös körülményeinek
figyelembe vételével elkészíti avégből, hogy a különféle Kormányok ezeket a terveket megvizsgálhassák és
megfelelően intézkedhessenek.
Az említett terveket legalább tízévenkint újabb vizsgálatnak és, ha szükséges, módosításnak kell alávetni.
Ha ezeket a terveket a különféle Kormányok elfogadták, az ekként megállapított fegyverkezési korlátozásokat a
Tanács hozzájárulása nélkül nem szabad túllépni.
A Szövetség tagjai egyetértenek arra nézve, hogy lőszernek és hadianyagnak magánvállalatok részéről való
gyártása súlyos ellenvetésekre ad okot. A Tanácsnak lesz kötelessége, hogy javaslatokat tegyen az ily gyártásból
származó káros következmények elhárítására, kellő figyelembe véve azoknak a szövetségi tagoknak a szükségleteit
is, amelyek a saját biztonságukra szükséges lőszernek és hadianyagnak gyártására maguk nem képesek.
A Szövetség tagjai kötelezik magukat, hogy kölcsönösen nyilt és kimerítő felvilágosítást adnak egymásnak
fegyverkezésük mértékéről, szárazföldi, tengeri és légi véderőprogrammjukról és hadicélokra alkalmas iparágaik
helyzetéről.
9. Cikk. Állandó bizottságot kell alakítani avégből, hogy az a Tanácsnak az 1. és a 8. Cikk rendelkezéseinek
végrehajtására és általában a szárazföldi, tengeri és légi haderő kérdéseire nézve véleményt adjon.
10. Cikk. A Szövetség tagjai kötelezik magukat arra, hogy a Szövetség valamennyi tagjának területi épségét és
jelenlegi politikai függetlenségét tiszteletben tartják és minden külső támadással szemben megóvják. Ha ily támadás
vagy fenyegetés esete, avagy ily támadás veszélye bekövetkezik, a Tanács megfontolás alá veszi, miként kellene a
fent megállapított kötelezettséget teljesíteni.
11. Cikk. Ezennel kimondatik, hogy minden háború vagy háborúval való fenyegetés, akár közvetlenül érinti a
Szövetség bármelyik tagját, akár nem, a Szövetséget a maga egészében érdeklő ügy és a Szövetségnek ilyenkor
kötelessége, hogy a nemzetek békéjének fenntartására alkalmasnak és hathatósnak mutatkozó minden intézkedést
megtegyen. Ha ilyen eset állana be, a főtitkár a Szövetség bármelyik tagjának kérelmére haladéktalanul egybehívja a
Tanácsot.
Kimondatik az is, hogy a Szövetség minden egyes tagjának jogában áll a Közgyűlés vagy a Tanács figyelmét
barátságos módon felhívni a nemzetközi viszonyokat érintő minden oly körülményre, mely azzal fenyeget, hogy
megzavarja a békét vagy a nemzetek között a jó egyetértést, amelytől a béke függ.
12. Cikk. A Szövetség összes tagjai megállapodnak abban, hogy a közöttük esetleg felmerülő vitás kérdéseket,
amelyek szakadáshoz vezethetnek, vagy választott bíróság, vagy a Tanács vizsgálata alá bocsátják. Megegyeznek
továbbá abban, hogy semmi esetben sem kezdenek háborút előbb, mint három hónappal a bíróság ítélete vagy a
Tanács jelentése után.
Az e cikkben megjelölt összes esetekben a választott bírák megfelelő határidőn belül ítéletet kötelesek hozni, a
Tanács pedig jelentését hat hónapon belül terjeszti elő attól a naptól számítva, amelyen a vitás eset eléje került.
13. Cikk. A Szövetség tagjai megállapodnak abban, hogy ha közöttük oly vitás eset merül fel, amely nézetük
szerint választott bírósági döntésnek vethető alá és amely diplomáciai úton kielégítő módon nem intézhető el, az
ügyet a maga egészében választott bíróság elé terjesztik.
A választott-bírósági döntésre alkalmas vitás esetek közé tartozóknak mondatnak ki általában: valamely
szerződés értelmezése, a nemzetközi jog bármely kérdése, bármely ténynek megállapítása, mely ha bebizonyul,
valamely nemzetközi kötelezettség megszegését jelentené, vagy a jóvátétel terjedelme és módja, amely ilyen
megszegés esetében teljesítendő volna.
Ilyen vitás esetekben döntő választott bíróság az a bíróság lesz, amelyben a felek a vitás esetre nézve
megállapodtak, vagy amelyet valamely közöttük létrejött egyezmény kijelölt.
A Szövetség tagjai kötelezik magukat, hogy híven végrehajtják a hozott ítéletet és nem indítanak háborút a
Szövetség olyan tagjai ellen, amely az ítéletnek aláveti magát. Abban az esetben, ha az ítéletet nem hajtják végre, a
Tanács az ítélet érvényesítésére megfelelő intézkedéseket indítványoz.
14. Cikk. A Tanács Állandó Nemzetközi Bíróság felállítására vonatkozó tervezetet fog készíteni és azt elfogadás
végett a Szövetségi tagjai elé terjeszti. Ennek a Bíróságnak hatásköre ki fog terjedni a felek részéről elébe terjesztett
minden jellegű vitás esetre. A Bíróság azonfelül véleményt fog nyilvánítani minden olyan vitás esetben és
kérdésben, amelyet a Tanács vagy a Közgyűlés hozzá utal.
15. Cikk. Ha a Szövetség tagjai között olyan vitás eset merül fel, amely szakadásra vezethetne és amely a 13.
Cikk értelmében nem esik választottbírósági eljárás alá, a Szövetség tagjai megegyeznek abban, hogy az ügyet a
Tanács elé terjesztik. Az ügynek a Tanács elé terjesztéséhez elegendő, ha a felek egyike a vitás eset fennforgását
bejelenti a főtitkárnak, aki minden szükséges lépést megtesz a tüzetes nyomozás és megvizsgálás érdekében.
A felek ebből a célból az ügy állását az ügyre vonatkozó minden bizonyítékkal és okirattal együtt a legrövidebb
idő alatt a főtitkárral közlik és a Tanács azonnal elrendelheti mindezeknek nyilvánosságra hozatalát.
A Tanács a vitás kérdés elintézésére törekszik. Ha törekvései eredményesek, a vonatkozó tényállást a szükséges
magyarázatokkal és az elintézés módjával együtt nyilvánosságra hozza oly mértékben, amint azt célravezetőnek
tartja.
Ha a vitás esetet nem lehetett elrendezni, akkor a Tanács egyhangú vagy többségi határozat alapján meghozza és
nyilvánosságra hozza jelentését, amelyben közli a vitás eset tényállását és azokat az indítványokat, amelyeket az
eset megoldására nézve méltányosaknak és megfelelőknek talál.
A Szövetségnek a Tanácsban képviselt bármely tagja hasonló módon nyilvánosságra hozhatja a vitás eset
tényállását és ebből vont következtetéseit.
A Szövetség tagjai kötelezik magukat, hogy, ha a Tanács jelentését - a vitában álló felek képviselőinek szavazatát
nem számítva - a tagok egyhangúlag elfogadták, egyik olyan fél ellen sem viselnek háborút, amely a jelentésben
ajánlott megoldást elfogadja.
Ha a Tanácsnak nem sikerül minden tagját - a vitában álló felek képviselőinek kivételével - jelentésének
egyhangú elfogadására bírni, a Szövetség tagjai fenntartják maguknak azt a jogot, hogy akképen cselekedjenek,
amint azt a jog és igazság érdekében szükségesnek látják.
Ha az egyik fél azt állítja és a Tanács megállapítja, hogy a nemzetközi jog szerint a vitás eset ennek a félnek
hazai igazságszolgáltatása alá tartozik, a Tanács ezt jelentésében kimondja anélkül, hogy bármiféle megoldást
ajánlana.
A Tanács a jelen cikkben megnevezett minden ügyben a vitás esetet a Közgyűlés elé terjesztheti. A felek
bármelyikének kívánságára is a vitás esetet a Közgyűlés elé kell terjeszteni. Ezt a kívánságot tizennégy napon belül
kell tudatni attól a naptól számítva, amelyen a vitás kérdés a Tanács elé került.
A Közgyűlés elé terjesztett minden esetben, a jelen cikknek és a 12. Cikknek azon rendelkezései, amelyek a
Tanács eljárására és hatáskörére vonatkoznak, a Közgyűlés eljárására és hatáskörére is alkalmazást nyernek. A
Közgyűlés olyan jelentésének, amelyet a Tanácsban képviselt szövetségi tagok jóváhagyásával és a Szövetség többi
tagjai többségének hozzájárulásával - minden esetben a vitában álló felek kivételével - hoztak, ugyanaz a hatálya
van, mint az olyan jelentésnek, amelyet a Tanács összes tagjai - kivéve a felek képviselőit - egyhangúlag
elfogadnak.
16. Cikk. Ha a Szövetség valamelyik tagja a 12., 13. és 15. Cikkekben foglalt megállapodások ellenére a döntést
háború útján keresi, ezt a tagot ipso facto olyannak kell tekinteni, mintha háborús cselekményt követett volna el a
Szövetség valamennyi többi tagja ellen. Ez utóbbiak kötelezik magukat, hogy az ilyen Állammal minden
kereskedelmi és pénzügyi összeköttetést haladéktalanul megszakítanak, saját állampolgáraik és a szerződésszegő
Állam polgárai között minden érintkezést betiltanak és minden pénzügyi, kereskedelmi vagy személyes
összeköttetést megszüntetnek a szerződésszegő és minden más Állam polgárai között, tekintet nélkül arra, hogy a
másik Állam a Szövetség tagja-e vagy sem.
Ilyen esetben a Tanács köteles a különféle érdekelt Kormányoknak ajánlatot tenni aziránt, hogy a Szövetség
tagjai egyenkint minő szárazföldi, tengeri és légi haderővel járuljanak hozzá azokhoz a fegyveres erőkhöz, amelyek
a szövetségi megállapodások betartását biztosítani hivatva lesznek.
A Szövetség tagjai megegyeznek továbbá abban is, hogy az e cikk alapján megvalósítandó pénzügyi és gazdasági
intézkedésekben egymást kölcsönösen támogatni fogják, hogy az ezzel járó veszteségek és hátrányok a legkisebb
mértékre csökkenjenek; épp így kölcsönösen támogatni fogják egymást a védekezésben minden olyan külön
intézkedés ellen, amelyet a szerződésszegő Állam valamelyikükkel szemben alkalmaz; valamint megfelelő
intézkedéseket fognak tenni arra nézve, hogy az ő területükön átvonulhassanak bármely szövetségi tagnak oly
haderői, amelyek a szövetségi megállapodások betartásának biztosításában közreműködnek.
Minden tag, amely a Szövetségből folyó bármely kötelezettséget megsért, a Szövetségből kizárható. A kizárás a
Tanácsban képviselt valamennyi szövetségi tagnak szavazata alapján történik.
17. Cikk. Ha két olyan Állam között, amelyek közül csak az egyik vagy egyik sem tagja a Szövetségnek, vitás
eset merül fel, a Szövetség kötelékébe nem tartozó Államot vagy Államokat fel kell szólítani, hogy a vitás kérdés
megoldása céljából a Szövetség tagjaira nézve megállapított kötelezettségeknek vessék alá magukat és pedig oly
feltételek mellett, amilyeneket a Tanács igazságosaknak tart. Ha ennek a felszólításnak eleget tesznek, akkor a 12-
16. Cikkek rendelkezései irányadók azokkal a változtatásokkal, amelyeket a Tanács szükségeseknek tart.
Ennek a felszólításnak elküldése után a Tanács azonnal vizsgálatot indít a vitás eset körülményeire nézve azt az
intézkedést indítványozza, amelyet az adott esetben a legjobbnak és a leghatásosabbnak tart.
Ha a felszólított Állam a vitás eset elintézésénél a Szövetség tagjaira rótt kötelezettségek elvállalását
visszautasítja és a Szövetség valamelyik tagja ellen háborút indít, az ilyen Állammal szemben a 16. Cikk
rendelkezései nyernek alkalmazást.
Ha a felszólítás ellenére mindkét fél vonakodik a Szövetség tagjaira rótt kötelezettségeket a vitás eset
elintézésénél elfogadni, a Tanács minden olyan intézkedést és indítványt megtehet, amely az ellenségeskedések
megelőzésére és a vita megoldására alkalmas.
18. Cikk. Minden nemzetközi szerződést vagy megállapodást, amelyet a Szövetség bármely tagja ezentúl létesít,
haladéktalanul be kell iktatni a Titkárságnál és a Titkárságnak azt, mihelyt lehetséges, közzé kell tennie. A
Titkárságnál való beiktatás előtt semmiféle ilyen nemzetközi szerződésnek vagy megállapodásnak nincs kötelező
ereje.
19. Cikk. A Közgyűlés időnkint felhívhatja a Szövetség tagjait az alkalmazhatatlanná vált szerződéseknek és
olyan nemzetközi állapotoknak újabb megvizsgálására, amelyeknek fennmaradása a világbékét veszélyeztethetné.
20. Cikk. A Szövetség tagjai egyenkint megyeznek abban, hogy a jelen Egyességokmány elfogadásával közöttük
megszűnik minden olyan kötelezettség és megegyezés, amely az Egyességokmány rendelkezéseivel össze nem
egyeztethető; ünnepélyesen kötelezik magukat, hogy ezentúl a jelen Egyességokmány rendelkezéseivel
összeférhetetlen kötelezettségeket nem vállalnak.
Ha a Szövetség valamely tagja a Szövetségbe lépése előtt a jelen Egyességokmánnyal összeférhetetlen
kötelezettséget vállalt volna, kötelessége, hogy haladéktalanul megtegye a lépéseket az ily kötelezettségek
felbontása iránt.
21. Cikk. A béke fenntartását biztosító nemzetközi megegyezések, mint a választott bírósági szerződések és
bizonyos területekre vonatkozó megállapodások, amilyen a Monroe-elmélet, érvényességét a jelen Egyességokmány
rendelkezései semmiben sem érintik.
22. Cikk. Oly gyarmatokra és területekre nézve, amelyek az elmult háború következtében megszüntek az őket
azelőtt kormányzó Államok fennhatósága alá tartozni, s amelyeken oly népek laknak, amelyek a mai világ
különösen nehéz viszonyai között még nem tudják önmagukat kormányozni, alapelvül mondatik ki, hogy ezeknek a
népeknek jóléte és fejlődése a civilizáció szent hivatása, amelynek biztosítékait fel kell venni a jelen
Egyességokmányba.
Ez alapelv gyakorlati megvalósításának legalkalmasabb módja az, hogy e népek felett való gyámságra megbízást
azok a fejlettebb nemzetek nyernek, amelyek segédeszközeiknél, tapasztalataiknál vagy földrajzi helyzetüknél fogva
leginkább képesek és hajlandók ennek a felelősségnek vállalására; ezek a nemzetek a gyámságot, mint a Szövetség
megbizottai, ennek nevében gyakorolnák.
A megbízás jellegének az illető nép fejlődési foka, a terület földrajzi fekvése, gazdasági viszonyai és más egyéb
körülményei szerint kell különböznie.
Bizonyos közületek, amelyek azelőtt a Török Birodalomhoz tartoztak, a fejlettségnek oly fokát érték el, hogy
független nemzetként ideiglenesen elismerhetők, azzal a feltétellel, hogy közigazgatásuk valamely Megbízott
Hatalom tanácsadó és támogató vezetése alá helyeztesék addig az időpontig, amikor már önmaguk is tudják
sorsukat intézni. A Megbízott Hatalom választásánál elsősorban ezeknek a közületeknek kívánságait kell tekintetbe
venni.
Más népek, különösen a középafrikaiak, olyan fejlődési fokon állanak, hogy a Megbízott Hatalmat kell felelőssé
tenni a területnek olyan közigazgatásáért, amely a lelkiismereti és vallásszabadságot a közrend és a jó erkölcs
követelte korlátozásokkal biztosítja, továbbá biztosítja bizonyos visszaéléseknek, mint a rabszolga-, fegyver- és
szeszkereskedelemnek megtiltását, valamint erődök, hadi- vagy tengerészeti támpontok létesítésének és a
bennszülöttek katonai kiképzésének megakadályozását, kivéve, ha ez a kiképzés rendőri és területvédelmi célokat
szolgál; a Megbízott Hatalomnak a Szövetség más tagjai részére is biztosítani kell a kereskedelem és árúforgalom
azonos lehetőségét.
Végül vannak oly területek, mint Délnyugat-Afrika és a Csendes-Óceán déli részének bizonyos szigetei, amelyek
csekély népsűrűségüknél, kis terjedelmüknél, a civilizáció központjaitól való távollétüknél, a Megbízott Hatalom
területével földrajzi összefüggésüknél vagy más körülményeknél fogva, legkedvezőbben a Megbízott Hatalom
törvényei szerint és területének alkotó részeként igazgathatók, fenntartva a bennszülött lakosság érdekében fentebb
felsorolt biztosítékokat.
A megbízás minden esetében a Megbízott Hatalomnak a Tanácshoz évenkint jelentést kell tennie a reá bízott
területről.
Ha a Megbízott Hatalom jogkörének, ellenőrzésének vagy közigazgatásának terjedelmére vonatkozólag a
Szövetség tagjai előzetesen nem állapodtak meg, erre nézve minden egyes esetben a Tanács kifejezetten határoz.
Állandó Bizottságot kell alakítani avégből, hogy az a Megbízott Hatalmak évi jelentéseit átvegye, megvizsgálja
és a Tanácsnak a megbízások végrehajtására vonatkozó minden kérdésben véleményt adjon.
23. Cikk. A Szövetség tagjai a már fennálló vagy a jövőben kötendő nemzetközi egyezmények határozataival
egybehangzóan és azok fenntartása mellett:
a) arra törekszenek, hogy férfiak, asszonyok és gyermekek részére méltányos és emberies munkafeltételeket
biztosítsanak és tartsanak fenn úgy saját országaikban, mint minden olyan országban, amelyre kereskedelmi vagy
ipari összeköttetésük kiterjed és ebből a célból szükséges nemzetközi szervezeteket létesítsenek és tartsanak fenn;
b) kötelezik magukat, hogy az igazgatásuk alá bocsátott területek bennszülött lakosságával szemben igazságos
bánásmódról gondoskodni fognak;
c) megbízzák a Szövetséget a leány- és gyermekkereskedelemre, valamint az ópiummal és más ártalmas
szerekkel való kereskedésre vonatkozó egyezmények végrehajtásának legfőbb ellenőrzésével;
d) megbízzák a Szövetséget a fegyver- és lőszerkereskedelem legfőbb ellenőrzésével oly országok tekintetében,
amelyekben ez az ellenőrzés közérdekből szükséges;
e) megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a közlekedés és az átmenő forgalom szabadságát, valamint az
egyenlő elbánást a Szövetség valamennyi tagjának kereskedelme számára biztosítsák. Ebben a vonatkozásban az
1914-1918. évi háború következtében elpusztított vidékek különös szükségleteit figyelembe kell venni;
f) arra törekszenek, hogy nemzetközi rendszabályokat foganatosítsanak a betegségek elhárítására és legyőzésére.
24. Cikk. Minden nemzetközi hivatal, amelyet előbb kötött általános egyezmények alapján szerveztek, a felek
belegyezésével a Szövetség igazgatása alá kerül. Minden ilyféle nemzetközi hivatal és nemzetközi érdekű ügyek
rendezésére hivatott bizottság, amely ezentúl keletkezik, a Szövetség igazgatása alatt fog állani.
Általános egyezményekkel szabályozott oly nemzetközi ügyekre nézve, amelyek nemzetközi bizottságok vagy
hivatalok ellenőrzése alatt nem állanak, a Szövetség Titkársága, ha a Tanács beleegyezését megadja és ha a felek
kívánják, az ügyre vonatkozó minden adatot összegyűjt és közöl, valamint minden szükséges vagy célszerű
segítséget megad.
A Tanács elrendelheti, hogy a Szövetség igazgatása alatt működő bármely hivatal vagy bizottság költségeit a
Titkárság viselje.
25. Cikk. A Szövetség tagjai megegyeznek arra nézve, hogy a Vörös Kereszt Egylet elismert önkéntes nemzeti
szervezeteinek létesítését és együttműködését elősegíteni és támogatni fogják, minthogy ezeknek célja az egészségi
állapotok javítása, a betegségek mellőzése és a szenvedéseknek enyhítése az egész világon.
26. Cikk. A jelen Egyességokmányra vonatkozó módosítások akkor lépnek életbe, ha a Szövetségnek azok a
tagjai, amelyeknek képviselői a Tanácsot alkotják és a Szövetség azon tagjainak többsége, amelyeknek képviselői a
Közgyűlést alkotják, ezeket a módosításokat megerősítették.
Semmiféle módosítás sem kötelező a Szövetségnek olyan tagjára nézve, amely kijelenti, hogy a módosításhoz
nem járul hozzá; ebben az esetben azonban megszűnik a Szövetség tagja lenni.
Függelék
I. A Nemzetek Szövetségének eredeti tagjai:
Északamerikai Egyesült-Államok, Belgium, Bolivia, Brazilia, Brit Birodalom, Kanada, Ausztrália, Délafrika,
Újzéland, India, Kína, Kuba, Equador, Franciaország, Görögország, Guatemala, Haiti, Hedzsasz, Hondurasz,
Olaszország, Japán, Libéria, Nikaragua, Panama, Peru, Lengyelország, Portugália, Románia, Szerb-Horvát-Szlovén
Állam, Sziám, Cseh-Szlovákország, Uruguay.
Az Egyességokmányhoz való csatlakozásra meghívott Államok: Argentiniai Köztársaság, Csile, Kolumbia,
Dánország, Németalföld, Norvégország, Paraguay, Perzsia, Szalvádor, Spanyolország, Svédország, Svájc,
Venezuela.
II. A Nemzetek Szövetségének első főtitkára:
Honourable Sir James Eric Drummond, K. C. M. G., C. B.
II. RÉSZ
Magyarország határai
27. Cikk. Magyarország határai következőképen állapíttatnak meg (lásd a csatolt térképet):
1. Ausztriával:
Antonienhoftól (Köpcsénytől keletre) nyugatra körülbelül egy km távolságnyira választandó ponttól, amely
hármas határpontja Magyarországnak, Ausztriának és Cseh-Szlovákországnak, dél felé a Mosonszentjánostól
délnyugatra körülbelül 8 km-re fekvő 115. magassági pontig:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely teljesen magyar területen hagyja az oroszvár-csornai vasútvonalat, és
Horvátjárfalutól és Pusztasomorjától nyugatra, Köpcsénytől, Németjárfalutól, Miklóshalmától és Mosontarcsától
keletre halad;
innen nyugat felé a Fertő-tó déli partján Fertőboz és Hidegség közt választandó pontig:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely Pomogytól délre halad, Magyarországnak hagyja az egész Főcsatornát
és a helyiérdekű vasútvonalat, amely Mexikó állomásról északnyugat felé vezet, metszi a Fertőtavat és a szigettől,
amelyen a 117. magassági pont van, délre halad;
innen dél felé a 265. magassági pontig (Kamenje) körülbelül 2 km-re Fülestől délkeletre:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely Nagyczenktől és Fülestől keletre, Németperesztegtől és Kövesdtől
nyugatra halad;
innen délnyugat felé a 883. magassági pontig (Írott kő) körülbelül 9 km-re Kőszegtől délnyugatra:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely Locsmándtól, Ólmodtól és Rendektől délkeletre, Kőszegtől és az e
helységből Salamonfára vezető úttól északnyugatra halad;
innen dél felé a 234. magassági pontig, körülbelül 7 km-re Pinkamindszenttől észak-északkeletre:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely Rohoncztól és Nagynardától keletre, Bucsutól és Dozmattól nyugatra,
azután pedig a 273., 260. és 241. magassági pontokon át halad;
innen általában délnyugat irányban a 353. magassági pontig, körülbelül 6 km-re Szentgotthárdtól északészakkeletre:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely Nagysároslak és Pinkamindszent között, Karácsfa, Németbükkös és
Zsámánd községektől délre, azután pedig a 323. magassági ponton (Hochkogel) át halad;
innen délnyugat felé, a Rába és a Mura medencéinek vízválasztó vonalán Tókától keletre, körülbelül 2 km
távolságnyira megállapítandó pontig, amely hármas határpontja Ausztriának, Magyarországnak és a Szerb-Horvát-
Szlovén Államnak:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely Rábakeresztúr, Németlak és Nagyfalva községektől keletre, a
radkersburg-szentgotthárdi úttól nyugatra és a 353. magassági ponton (Janke-hegy) át halad.
2. A Szerb-Horvát-Szlovén-Állammal:
A fentebb meghatározott ponttól kelet felé a 313. magassági pontig, körülbelül 10 km-re Szentgotthárdtól délre:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely általában véve az északra fekvő Rába és a délre fekvő Mura
medencéjét elválasztó vonalat követi;
innen dél felé a 295. magassági pontig (körülbelül 16 km-re Muraszombattól északkeletre):
a helyszínén megállapítandó vonal, amely Nagydolány, Őrihodos és vasútállomása, Kapornak, Domonkosfa és
Kisszerdahely helységektől keletre, Kotormánytól és Szomorócztól nyugatra és a 319. és 291. magassági pontokon
át halad;
innen délkelet felé a 209. magassági pontig, körülbelül 3 km-re Nemesnéptől nyugatra:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely általában véve az északra fekvő nemesnépi és a délre fekvő kebelei
medencét elválasztó vonalat követi;
innen dél-délkelet felé, a Lendva folyón a 265. magassági ponttól délre választandó pontig:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely Kebeleszentmárton, Zsitkócz, Göntérháza, Lendvahidvég,
Csentevölgy és Pincze helységektől keletre, Lendvajakabfától, Bödeházától, Gáborjánházától, Dédestől és
Lendvaújfalutól nyugatra halad:
innen délkelet felé:
a Lendva folyása lefelé;
azután a Mura folyása lefelé;
azután a volt magyar-horvát határral való találkozópontjáig, a gyékényes-kaproncai vasúti hídtól körülbelül 1500
m-re felfelé;
a Dráva folyása lefelé;
innen délkelet felé, Miholjacdolnjitól keletre körülbelül 9 km távolságnyira választandó pontig:
Magyarország és Horvát-Szlavonországok volt közigazgatási határa, azzal a kiigazítással, hogy a gyékényesbarcsi
vasútvonal a gólai állomással együtt teljesen magyar területre essék;
innen kelet felé a 93. magassági pontig, körülbelül 3 km-re Baranya-vártól délnyugatra:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely Torjánc, Lőcs és Benge helységektől északra, Kásádtól és
Beremendtől, ez utóbbinak vasútállomásától és Ilocskától délre halad;
innen északkelet felé, a Duna folyásán a 169. magassági ponttól (Kiskőszeg) északra körülbelül 8 km
távolságnyira a helyszínén választandó pontig:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely Baranyavártól, Főherceglaktól (a Szerb-Horvát-Szlovén államnak
juttatva a Baranyavártól északra közvetlenül elágazó s ezt a két helységet összekötő vasútvonalat) és Dályoktó
nyugatra, Ivándárdától, Sároktól, Udvartól és Izabellaföldtől (s ennek vasútjától) keletre halad;
innen kelet-északkelet felé, a Kígyós-patak folyásának pontjáig, Bácsmadaras állomástól körülbelül 3 km-re
kelet-délkeletre:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely Herczegszántó és Bereg helységek közt halad, azután általában a
Kígyós-patak folyását követi, azonban Regőczétől északra fordul;
innen kelet-északkelet felé, a Tisza holt ágán, Horgos állomástól kelet-északkeletre körülbelül 5 1/2 km
távolságnyira választandó pontig:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely Kunbajától délre halad, a szabadka-bácsalmási vasútvonalat Csikéria
állomástól körülbelül 1500 m-re keletre, a szabadka-kiskúnhalasi vasútvonalat Kelebia állomástól körülbelül 3 kmre
délre átvágja, Horgostól és vasútállomásától északra, Röszkeszentmihálytelektől pedig délre halad;
innen délkelet felé a Tiszáig:
a holtág középvonala;
innen felfelé körülbelül 5 km távolságnyira, a helyszínén választandó pontig:
a Tisza folyása;
innen általában kelet felé, Kiszombor állomástól délnyugatra körülbelül 4 km távolságnyira, körülbelül keletdélkeletre
a 84. magassági ponttól és dél-délnyugatra a 83. magassági ponttól a helyszínén választandó pontig,
amely hármas határpontja lesz Romániának, Magyarországnak és a Szerb-Horvát-Szlovén Államnak:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely Gyála és Ószentiván helységek, továbbá Óbéb és Kübekháza közt
halad.
3. Romániával:
A fentebb meghatározott ponttól kelet-északkelet felé a Maros folyón, a makó-szegedi vasútvonal hídjától
körülbelül 3500 m-re felfelé megállapítandó pontig:
a helyszínén megállapítandó vonal;
innen délkeletre, azután északkeletre a nagylaki állomástól délre körülbelül 1 km távolságnyira választandó
pontig:
a Maros folyó folyása felfelé;
innen északkeletre, Csanád és Arad vármegyék közigazgatási határának kiszögeléséig, Németperegtől északészaknyugatra:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely Nagylak és a vasútállomás között halad;
innen kelet-északkelet felé, Battonya és Tornya helyiségek között a helyszínén választandó pontig:
az említett megyehatár, amely Németperegtől és Kisperegtől északra halad;
innen a 123. magassági pontig (Marosligettől körülbelül 1200 m-re keletre), amely hármas határpontja
Magyarországnak, Romániának és Cseh-Szlovákország ruthén területének:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely Nagyvarjastól, Kisvarjastól és Nagyiratostól nyugatra,
Dombegyháztól, Kevermestől és Elektől keletre, Ottlakától, Nagypéltől, Gyálavarsándtól, Anttól és Illyétől
nyugatra, Gyulától, Gyulaváritól és Kötegyántól keletre halad, átvágja a nagyszalonta-gyulai vasútvonalat
Nagyszalontától körülbelül 12 km-re a két elágazás között, amelyet ez a vasútvonal keresztezése alkot a szeghalomerdőgyaraki
vasútvonallal; azután Méhkeréktől keletre, Nagyszalontától és Marcziházától nyugatra, Geszttől keletre,
Atyástól, Oláh-Szent-Miklóstól és Rojttól nyugatra, Ugrától és Harsánytól keletre, Kőrösszegtől és Kőröstarjántól
nyugatra, Szakálltól és Berek-Böszörménytől keletre, Borstól nyugatra, Ártándtól keletre, Nagyszántótól nyugatra,
Nagykerekitől keletre, Pelbárdhidától és Bihardiószegtől nyugatra, Kismarjától keletre, Csokalytól nyugatra,
Nagylétától és Álmosdtól keletre, Érselindtől nyugatra, Bagamértől keletre, Érkenéztől és Érmihályfalvától
nyugatra, Szent-György-Ábránytól és Penészlektől keletre, Szaniszlótól, Berecsomaköztől, Fénytől, Csanálostól,
Börvélytől és Domahidától nyugatra, Vállajtól keletre, Csenger-Bogastól és Óváritól nyugatra, Csenger-Újfalutól
keletre, Darától nyugatra, Csengertől és Komlód-Tótfalutól keletre, Petétől nyugatra, Nagygécztől keletre, Száraz-
Berektől nyugatra, Méhtelektől, Garbolcztól és Nagyhódostól keletre, Fertősalmástól nyugatra, Kishódostól keletre,
Nagypaládtól nyugatra, Kispaládtól és Magosligettől keletre halad.
4. Cseh-Szlovákországgal:
A fentebb meghatározott 123. magassági ponttól északnyugat felé a Batár folyásán Magosligettől keletre
körülbelül 1 km távolságnyira választandó pontig:
a helyszínén megállapítandó vonal;
innen a Batár folyása lefelé;
innen a Badaló alatt, e község közelében választandó pontig:
a Tisza folyása lefelé;
innen észak-északnyugat felé, Darócztól északkeletre a helyszínén választandó pontig:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely a Cseh-Szlovák Állam ruthén területén hagyja Badaló, Csoma,
Macsola, Asztély és Déda helységeket s magyar területen Beregsurány és Darócz helységeket;
innen északnyugat felé, a Fekete Víz és a Csaronda összefolyásáig:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely a 179. magassági ponton áthalad és ruthén területen hagyja
Mezőkaszony, Lónyai-tanya, Degenfeld-tanya, Hetyén, Horváthi-tanya és Komjáthy-tanya helységeket, s magyar
területen Kerek-Gordon-tanya, Berki tanya és Barabás helységeket;
innen Szabolcs és Bereg vármegyék közigazgatási határától felfelé a helyszínén választandó pontig:
a Csaroda folyása lefelé;
innen nyugat felé addig a pontig, ahol a jobbpartról jövő említett megyehatár metszi a Tisza folyását:
a helyszínén megállapítandó vonal;
innen lefelé, Tárkánytól kelet-délkeletre a helyszínén választandó pontig:
a Tisza folyása;
innen általában nyugat felé, a Ronyva folyásának pontjáig, amely a Sátoraljaújhely város és az állomás közt levő
hídtól körülbelül 3700 m-re fekszik északra:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely Cseh-Szlovákországnak hagyja Tárkány, Perbenyik, Örös, Kiskövesd,
Bodrogszerdahely, Bodrogszög és Borsi helységeket s Magyarországnak Dámócz, Lácza, Rozvágy, Páczin, Karos és
Felsőbereczki helységeket, áthalad a Bodrogon és átvágja a Sátoraljaújhelytől délkeletre fekvő vasútháromszöget s
oly módon halad e várostól keletre, hogy az egész kassa-csapi vasútvonalat a cseh-szlovák területen hagyja;
innen felfelé a 125. magassági pont mellett fekvő pontig, Alsómihályitól délre körülbelül 1500 m-re:
a Ronyva folyása;
innen északnyugat felé a Hernád folyásának pontjáig, amely Abaújnádastól délnyugatra, a jobbparton fekvő 167.
magassági ponttal szemben van:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely általában a keletre fekvő Ronyva és a nyugatra fekvő Bozsva
medencéinek vízválasztó vonalát követi, azonban Pusztafalutól körülbelül 2 km-re keletre halad, a 869. magassági
pontnál délnyugat felé fordul, a 424. magassági pontnál a kassa-sátoraljaujhelyi országutat átvágja és Abaújnádastól
délre halad;
innen lefelé Abaújvártól délnyugatra körülbelül 1500 m távolságnyira a helyszínén választandó pontig:
a Hernád folyása;
innen nyugat felé a 330. magassági pontig, körülbelül 1500 m-re Perénytől dél-délnyugatra:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely Cseh-Szlovákországnak hagyja Miglécznémeti és Perény helységeket,
Magyarországnak pedig Tornyosnémetit;
innen nyugat felé a 291. magassági pontig, körülbelül 350 m-re Jánoktól délkeletre:
az északra fekvő Bodva és a délre fekvő Rakacza medencéinek vízválasztó-vonala, amely egészen magyar
területen hagyja a gerincen átvonuló utat Buzitától délkeletre;
innen nyugat-északnyugat felé a 431. magassági pontig, körülbelül 3 km-re Tornától délnyugatra:
a helyszínén megállapítandó vonal, mely Cseh-Szlovákországnak hagyja Jánok, Tornahorváti és Bodvavendégi
helységeket, Magyarországnak pedig Tornaszentjakab és Hidegvégardó helységeket;
innen délnyugat felé a 365. magassági pontig, körülbelül 12 km-re Pelsőcztől dél-délkeletre:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely a 601., 381. (a rozsnyóedelényi úton), 557. és 502. magassági
pontokon át halad;
innen dél-délnyugat felé a 305. magassági pontig, körülbelül 7 km-re Putnoktól északnyugatra:
a vízválasztó-vonal nyugatra a Sajó, keletre pedig a Szuha és a Keleméri medencéi közt;
innen dél-délnyugat felé a 278. magassági pontig a Sajó és a Rima összefolyásától délre:
a helyszínén oly módon meghatározandó vonal, hogy a bánrévei pályaudvar Magyarországnak maradjon, de
amely lehetővé teszi, hogy szükség esetében a pelsőczi és losonczi két vasúti vonal közt cseh-szlovák területen
összekötő vonal legyen építhető;
innen délnyugat felé a 485. magassági pontig, körülbelül 10 km-re Salgótarjántól kelet-északkeletre:
a helyszínen megállapítandó vonal, amely általában az északra eső Rima és a délre eső Hangony és Tarna
medencéinek vízválasztó-vonalát követi;
innen nyugat-északnyugat felé a 727. magassági pontig:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely Magyarországnak hagyja Zagyvaróna és Salgó helységeket és
bányákat és Somosujfalu állomástól délre halad;
innen északnyugat felé a 391. magassági pontig, körülbelül 7 km-re Litkétől keletre:
az a vonal, amely általában a Dobroda medencéjét északkeleten határoló gerincet követi s a 446. magassági
ponton át halad;
innen északnyugat felé, az Ipoly folyásán, Tarnócztól északkeletre, körülbelül 1500 m távolságnyira választandó
pontig:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely a 312. magassági ponton és Tarnócz és Kalonda között át halad;
innen délnyugat felé az Ipoly kanyarulatában, Tesmagtól délre körülbelül 1 km távolságnyira választandó pontig:
az Ipoly folyása lefelé;
innen nyugat felé az Ipoly folyásán, Tésától nyugatra körülbelül 1 km távolságnyira választandó pontig:
a helyszínén oly módon megállapítandó vonal, hogy az Ipolyság állomástól délre haladjon s egészen csehszlovák
területnek hagyja az ipolyságcsatai vasúti vonalat, valamint a korponai elágazást is, de egészen
Magyarországnak hagyja Berzencze és Tésa helységeket;
innen dél felé a Dunába való torkolásig:
az Ipoly folyása lefelé;
innen a folyón felfelé Antonienhoftól (Köpcsénytől keletre) keletre körülbelül 2 km távolságnyira
meghatározandó pontig:
a Duna hajózási fővonala;
innen nyugat felé Antonienhoftól (Köpcsénytől keletre), nyugatra körülbelül 1 km távolságnyira a helyszínén
választandó pontig, amely hármas határpontja Ausztriának, Magyarországnak és Cseh-Szlovákországnak:
a helyszínén megállapítandó vonal.
28. Cikk. A jelen Szerződésben leírt határoknak megállapított részei a jelen Szerződéshez mellékelt 1:1,000.000
léptékű térképen meg vannak jelölve. Abban az esetben, ha a szöveg és a térkép közt eltérés mutatkozik, a szöveg
lesz az irányadó.
29. Cikk. A megjelölt határokat a helyszínén határrendező bizottságok fogják kitűzni, amely bizottságok
összeállítását a jelen Szerződés vagy a Szövetséges és Társult Főhatalmak és az érdekelt Állam vagy Államok
között kötendő szerződés határozza meg.
A bizottságok hatásköre teljes mértékben kiterjed nemcsak a "helyszínén megállapítandó vonal" néven megjelölt
határvonalrészek megállapítására, hanem ha valamelyik érdekelt Állam kéri, s a bizottság azt helyénvalónak találja,
a közigazgatási határok útján megjelölt határvonalrészletek felülvizsgálására (kivéve az 1914. évi augusztus
havában fennállott nemzetközi határokat, amelyekre nézve a bizottságok szerepe csupán a határcölöpök vagy a
határkövek felülvizsgálására fog szorítkozni). A bizottságok mindkét esetben arra fognak törekedni, hogy szigorúan
kövessék a Szerződésekben foglalt meghatározásokat, a lehetőség szerint figyelembe véve a közigazgatási határokat
és a helyi gazdasági érdekeket.
A bizottságok határozataikat szótöbbséggel hozzák és ezek az érdekelt felekre nézve kötelezők.
A határrendező bizottságok költségeit a két érdekelt Állam egyenlő részben viseli.
30. Cikk. Ami a vízfolyással megállapított határokat illeti, a jelen Szerződésben használt "folyás" (cours) vagy
"hajózható meder" (chenal) kifejezések a nem hajózható folyóknál a vízfolyásnak vagy a vízfolyás főágának
középvonalát, a hajózható folyóknál pedig a hajózható főmedernek középvonalát jelenti. De a jelen Szerződésben
megjelölt határrendező bizottságoknak jogában áll részletesen megállapítani, vajjon a határvonal mindenkor
alkalmazkodni fog-e a fent meghatározott folyásnak vagy hajózható medernek esetleges változásaihoz, avagy a
határvonalat a jelen Szerződés életbelépésének időpontjában tényleg meglevő folyásnak vagy hajózható medernek
akkori helyzete fogja-e egyszersmindenkorra meghatározni.
31. Cikk. A különböző érdekelt Államok kötelezik magukat, hogy a bizottságok rendelkezésére bocsátják a
munkához szükséges összes okmányokat, nevezetesen a jelenlegi vagy volt határok megjelölésére vonatkozó
jegyzőkönyvek hiteles másolatát, az összes meglevő nagyméretű térképet, a geodéziai adatokat, a megtörtént, de
nyilvánosságra nem hozott helyrajzi felvételeket, a határfolyók árterületére vonatkozó felvilágosító adatokat.
Ezenfelül arra is kötelezik magukat, hogy utasítani fogják a helyi hatóságokat, hogy a bizottságok rendelkezésére
bocsássanak minden okmányt, nevezetesen tervrajzokat, katasztereket és telekkönyveket, továbbá hogy a
bizottságoknak kívánatra a tulajdonjogi viszonyokra, a gazdasági forgalom irányaira vonatkozó adatokat és minden
egyéb szükséges felvilágosítást megadjanak.
32. Cikk. A különböző érdekelt Államok kötelezik magukat, hogy a határrendező bizottságoknak akár
közvetlenül, akár a helyi hatóságok útján segítségükre lesznek a feladatuk teljesítéséhez szükséges szállítási
eszközök, elszállásolások, munkaerők és anyagszerek (határcölöpök, határkövek) tekintetében.
33. Cikk. A különböző érdekelt Államok kötelezik magukat, hogy a bizottság által elhelyezett háromszögelési és
egyéb jelek, határcölöpök vagy határkövek megóvásáról gondoskodnak.
34. Cikk. A határköveket egymástól láttávolságnyira kell elhelyezni, számokkal ellátni s felállítási helyöket és
számukat kartográfiai okmányban megörökíteni.
35. Cikk. A határrendezésre vonatkozó végleges jegyzőkönyveket, a mellékelt térképeket és okmányokat három
eredeti példányban kell kiállítani, amelyek közül kettőt át kell adni a határállamok Kormányainak, a harmadikat
pedig a Francia Köztársaság Kormányának, amely ebből hiteles másolatokat fog eljuttatni a jelen Szerződést aláíró
Hatalmakhoz.
III. RÉSZ
Európára vonatkozó politikai rendelkezések
I. CÍM
Olaszország
36. Cikk. Magyarország a maga részéről lemond Olaszország javára mindazokról a jogokról és igényekről,
amelyekre számot tarthatna a volt Osztrák-Magyar Monarchia azon területei tekintetében, amelyet a Szövetséges és
Társult Hatalmak és Ausztria között 1919. évi szeptember hó 10-én kötött békeszerződés 36. Cikkének első
bekezdése Olaszországhoz tartozóknak ismer el.
37. Cikk. Olaszország a római "Palazzo Venezia" birtokba vétele fejében semmiféle fizetést nem tartozik
teljesíteni.
38. Cikk. Magyarország háromhavi határidőn belül visszaadja Olaszországnak az olasz vasutak tulajdonába
tartozó mindazokat a vasúti kocsikat, amelyek a háború kezdete előtt Ausztriába kerültek s jelenleg Magyarországon
vannak.
39. Cikk. A X. rész (Gazdasági rendelkezések) 252. Cikkével ellentétben, azokra a személyekre, akiknek állandó
lakóhelye a volt Osztrák-Magyar Monarchiának az osztrák békeszerződés 36. Cikkének 1. bekezdése értelmében
Olaszországhoz csatolt területein volt és akik a háború alatt a volt Osztrák-Magyar Monarchia területein kívül
tartózkodtak, vagy pedig elfogva, internálva vagy eltávolítva voltak, a jelen Szerződés X. részének (Gazdasági
rendelkezések) 235. és 236. Cikkeiben megállapított rendelkezések teljes mértékben kiterjednek.
40. Cikk. Azok az ítéletek, amelyeket polgári és kereskedelmi ügyekben 1914. évi augusztus hó 4-e óta az
osztrák békeszerződés 36. Cikkének 1. bekezdése értelmében Olaszországhoz csatolt területek bíróságai az említett
területek lakói és a volt Magyar Királyság állampolgárai között felmerült ügyekben hoztak, csak az illető területek
megfelelő új törvényszéke által megadott "exequatur" esetében hajthatók végre.
Mindazok az ítéletek, amelyeket 1914. évi augusztus hó 4-e óta a volt Osztrák-Magyar Monarchia törvénykezési
hatóságai politikai bűntettek vagy vétségek miatt olasz állampolgárokkal vagy olyan személyekkel szemben hoztak,
akik az olasz állampolgárságot az osztrák békeszerződés értelmében megszerzik, semmisek.
II. CÍM
Szerb-Horvát-Szlovén Állam
41. Cikk. Magyarország, amint azt a Szövetséges és Társult Hatalmak már megtették, elismeri a Szerb-Horvát-
Szlovén Állam teljes függetlenségét.
42. Cikk. Magyarország a maga részéről lemond a Szerb-Horvát-Szlovén Állam javára a volt Osztrák-Magyar
Monarchiának mindazokra a területeire vonatkozó összes jogairól és igényeiről, amely területek Magyarországnak a
II. rész (Magyarország határai) 27. Cikkében megállapított határain kívül esnek és amelyeket a jelen Szerződés,
vagy a jelen ügyek rendezését célzó bármely más szerződés a Szerb-Horvát-Szlovén Államhoz tartozóknak ismer el.
43. Cikk. A II. rész (Magyarország határai) 27. Cikkének 2. pontjában megjelölt határvonalnak a helyszínén való
megállapítására, a jelen Szerződés életbelépését követő tizenöt napon belül héttagú bizottságot kell alakítani,
amelynek tagjai közül ötöt a Szövetséges és Társult Főhatalmak, egyet a Szerb-Horvát-Szlovén Állam, egyet pedig
Magyarország neveznek ki.
44. Cikk. A Szerb-Horvát-Szlovén Állam Magyarországgal szemben elismeri és megerősíti azt a kötelezettségét,
hogy hozzájárult a Szövetséges és Társult Főhatalmakkal kötött szerződésbe oly rendelkezéseknek felvételéhez,
amelyeket ezek a Hatalmak szükségeseknek ítéltek abból a célból, hogy a Szerb-Horvát-Szlovén Államban a
népesség többségétől eltérő fajú, nyelvű és vallású lakók érdekei, valamint a forgalom szabadsága és más Nemzetek
kereskedelmének méltányos szabályozása védelemben részesüljenek.
Magyarország azon pénzügyi terheinek aránya és természete, amelyeket a Szerb-Horvát-Szlovén Államnak a
szuverénitása alá helyezett területekkel kapcsolatban kell elvállalnia, a jelen Szerződés IX. részének (Pénzügyi
rendelkezések) 186. Cikke értelmében fog megállapíttatni.
Mindazokat a kérdéseket, amelyeket a jelen Szerződés nem szabályoz és amelyek az említett területek
átengedése folytán felmerülhetnek, későbbi egyezmények fogják rendezni.
III. CÍM
Románia
45. Cikk. Magyarország a maga részéről lemond Románia javára a volt Osztrák-Magyar Monarchiának
mindazokra a területeire vonatkozó összes jogairól és igényeiről, amely területek Magyarországnak a II. rész
(Magyarország határai) 27. Cikkében megállapított határain kívül esnek és amelyeket a jelen Szerződés, vagy a
jelen ügyek rendezését célzó bármely más szerződés Romániához tartozóknak ismer el.
46. Cikk. A II. rész (Magyarország határai) 27. Cikkének 3. pontjában megjelölt határvonalnak a helyszínén való
megállapítására a jelen Szerződés életbelépését követő tizenöt napon belül héttagú bizottságot kell alakítani,
amelynek tagjai közül ötöt a Szövetséges és Társult Főhatalmak, egyet Románia, egyet pedig Magyarország
neveznek ki.
47. Cikk. Románia Magyarországgal szemben elismeri és megerősíti azt a kötelezettségét, hogy hozzájárult a
Szövetséges és Társult Főhatalmakkal kötött szerződésbe oly rendelkezéseknek felvételéhez, amelyeket ezek a
Hatalmak szükségeseknek ítéltek abból a célból, hogy Romániában a népesség többségétől eltérő fajú, nyelvű és
vallású lakók érdekei, valamint a forgalom szabadsága és más Nemzetek kereskedelmének méltányos szabályozása
védelemben részesüljenek.
Magyarország azon pénzügyi terheinek aránya és természete, amelyeket Romániának a szuverénitása alá
helyezett területekkel kapcsolatban kell elvállalnia, a jelen szerződés IX. részének (Pénzügyi rendelkezések) 186.
Cikke értelmében fog megállapíttatni.
Mindazokat a kérdéseket, amelyeket a jelen Szerződés nem szabályoz és amelyek az említett területek
átengedése folytán felmerülhetnek, későbbi egyezmények fogják rendezni.
IV. CÍM
Cseh-Szlovák Állam
48. Cikk. Magyarország, amint azt a Szövetséges és Társult Hatalmak már megtették, elismeri a Cseh-Szlovák
Állam teljes függetlenségét, amely Állam magában foglalja a ruthéneknek a Kárpátoktól délre fekvő autonóm
területét.
49. Cikk. Magyarország a maga részéről lemond a Cseh-Szlovák Állam javára a volt Osztrák-Magyar
Monarchiának mindazokra a területeire vonatkozó összes jogairól és igényeiről, amely területek Magyarországnak a
II. rész (Magyarország határai) 27. Cikkében megállapított határain kívül esnek és amelyeket a jelen Szerződés,
vagy a jelen ügyek rendezését célzó bármely más szerződés a Cseh-Szlovák Államhoz tartozóknak ismer el.
50. Cikk. A II. rész (Magyarország határai) 27. Cikkének 4. pontjában megjelölt határvonalnak a helyszínén való
megállapítására a jelen Szerződés életbelépését követő tizenöt napon belül héttagú bizottságot kell alakítani,
amelynek tagjai közül ötöt a Szövetséges és Társult Főhatalmak, egyet a Cseh-Szlovák Állam, egyet pedig
Magyarország neveznek ki.
51. Cikk. A Cseh-Szlovák Állam kötelezi magát, hogy semmiféle katonai művet nem emel területének
Pozsonytól délre, a Duna jobb partján fekvő részén.
52. Cikk. Magyarország azon pénzügyi terheinek aránya és természete, amelyeket a Cseh-Szlovák Államnak a
szuverénítása alá helyezett területekkel kapcsolatban kell elvállalnia, a jelen Szerződés IX. részének (Pénzügyi
rendelkezések) 186. Cikke értelmében fog megállapíttatni.
Mindazokat a kérdéseket, amelyeket a jelen Szerződés nem szabályoz és amelyek az említett területek
átengedése folytán felmerülhetnek, későbbi egyezmények fogják rendezni.
V. CÍM
Fiume
53. Cikk. Magyarország lemond Fiuméra és a körülötte fekvő azokra a területekre vonatkozó minden jogáról és
igényéről, amely területek a volt Magyar Királysághoz tartoztak, s amelyek később meghatározandó határok között
feküsznek.
Magyarország kötelezi magát, hogy elismeri mindazokat a rendelkezéseket, amelyeket a jelen ügyek rendezését
célzó szerződések ezekre a területekre vonatkozólag, különösen pedig a lakosok állampolgársága tekintetében meg
fognak állapítani.
VI. CÍM
A kisebbségek védelme
54. Cikk. Magyarország kötelezi magát arra, hogy a jelen címben foglalt rendelkezéseket alaptörvényekül ismeri
el; hogy semminemű törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés ezekkel a rendelkezésekkel nem lesz
ellenmondásban vagy ellentétben és hogy ezekkel szemben semmiféle törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés
nem lesz hatályos.
55. Cikk. Magyarország kötelezi magát, hogy az ország minden lakosának születési, nemzetiségi, nyelvi, faji
vagy vallási különbség nélkül, az élet és szabadság teljes védelmét biztosítja.
Magyarország minden lakosát megilleti az a jog, hogy bármely hitet, vallást vagy hitvallást nyilvánosan vagy
otthonában szabadon gyakoroljon, amennyiben ezeknek gyakorlata a közrenddel és a jó erkölcsökkel nem
ellenkezik.
56. Cikk. Magyarország magyar állampolgároknak ismeri el jogérvényesen és mindennemű alakiság nélkül
mindazokat a személyeket, akiknek a jelen Szerződés életbelépésének idejében magyar területen van illetőségük
(pertinenza) és nem állampolgárai más Államnak.
57. Cikk. A magyar területen való születés puszta tényével jogérvényesen megszerzi a magyar állampolgárságot
minden személy, akit születésénél fogva valamely más állampolgárság nem illeti meg.
58. Cikk. Minden magyar állampolgár faji, nyelvi vagy vallási különbség nélkül a törvény előtt egyenlő és
ugyanazokat a polgári és politikai jogokat élvezi.
Vallási, hitbeli vagy felekezeti különbség a polgári és politikai jogok élvezete, így nevezetesen: nyilvános
állások, hivatalok és méltóságok elnyerése vagy a különféle foglalkozások és iparok gyakorlása tekintetében
egyetlen magyar állampolgárra sem lehet hátrányos.
Egyetlen magyar állampolgár sem korlátozható bármely nyelv szabad használatában a magán- vagy üzleti
forgalomban, a vallás, a sajtó útján történő vagy bármilyen természetű közzététel terén, vagy a nyilvános
gyűléseken.
A Magyar Kormánynak a hivatalos nyelv megállapítására vonatkozó intézkedését nem érintve, a nemmagyar
nyelvű magyar állampolgárok nyelvüknek a bíróságok előtt akár szóban, akár írásban való használata tekintetében
megfelelő könnyítésekben fognak részesülni.
Azok a magyar állampolgárok, akik faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak, jogilag és ténylegesen
ugyanazt a bánásmódot és ugyanazokat a biztosítékokat élvezik, mint a többi magyar állampolgárok. Nevezetesen:
joguk van saját költségükön jótékonysági, vallási vagy szociális intézményeket, iskolákat és más nevelőintézeteket
létesíteni, azzal a joggal, hogy azokban saját nyelvüket szabadon használják és vallásukat szabadon gyakorolják.
59. Cikk. Olyan városokban és kerületekben, ahol nemmagyar nyelvű magyar állampolgárok jelentékeny
arányban laknak, a Magyar Kormány a közoktatásügy terén megfelelő könnyítéseket fog engedélyezni avégből,
hogy ily magyar állampolgárok gyermekeit az elemi iskolákban saját nyelvükön tanítsák. Ez a rendelkezés nem
akadályozza a Magyar Kormányt abban, hogy a magyar nyelv oktatását az említett iskolákban is kötelezővé tegye.
Azokban a városokban és kerületekben, ahol jelentékeny arányban élnek oly magyar állampolgárok, akik faji,
vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak, ezeknek a kisebbségeknek méltányos részt kell biztosítani
mindazoknak az összegeknek élvezetéből és felhasználásából, amelyek a közvagyon terhére állami, községi vagy
más költségvetésekben nevelési, vallási vagy jótékonysági célokra fordíttatnak.
60. Cikk. Magyarország hozzájárul ahhoz, hogy amennyiben a jelen cím előző cikkeinek rendelkezései oly
személyeket érintenek, akik faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak, ezek a rendelkezések nemzetközi
érdekű kötelezettségek és a Nemzetek Szövetségének védelme alatt fognak állani. Ezek a rendelkezések a Nemzetek
Szövetségének Tanácsa többségének hozzájárulása nélkül nem változtathatók meg. A Tanácsban képviselt
Szövetséges és Társult Hatalmak kölcsönösen kötelezik magukat arra, hogy nem tagadják meg hozzájárulásukat az
említett cikkeknek egyetlen oly módosításától sem, amelyet a Nemzetek Szövetsége Tanácsának többsége megfelelő
formában elfogadott.
Magyarország hozzájárult ahhoz, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa minden egyes tagjának meg legyen
az a joga, hogy a Tanács figyelmét e kötelezettségek valamelyikének bárminemű megsértésére vagy megsértésének
veszélyére felhívja és hogy a Tanács oly módon járhasson el és oly utasításokat adhasson, amelyek az adott esetben
alkalmasaknak és hathatósaknak mutatkoznak.
Magyarország azonkívül hozzájárul ahhoz, hogy abban az esetben, ha ezekre a cikkekre vonatkozó jogi vagy
ténykérdésekről a Magyar Kormány és oly Szövetséges és Társult Hatalom vagy bármely más oly Hatalom között
merülne fel véleménykülönbség, amely Hatalom a Nemzetek Szövetsége Tanácsának tagja, ez a véleménykülönbség
a Nemzetek Szövetségéről szóló Egyességokmány 14. Cikke értelmében nemzetközi jellegű vitának tekintendő. A
Magyar Kormány hozzájárult ahhoz, hogy minden ilynemű vitás kérdés, ha a másik fél kéri, a Nemzetközi Állandó
Bíróság (Cour permanente de Justice) elé terjesztessék. Az Állandó Bíróság döntése ellen fellebbezésnek nincs
helye s a határozat ugyanolyan erejű és érvényű, mint az Egyességokmány 13. Cikke értelmében hozott határozatok.
VII. CÍM
Az állampolgárságról szóló rendelkezések
61. Cikk. Mindazok a személyek, akiknek illetősége ("pertinenza") oly területen van, amely azelőtt a volt
Osztrák-Magyar Monarchia területeihez tartozott a magyar állampolgárság kizárásával jogérvényesen annak az
Államnak az állampolgárságát szerzik meg, amely az említett területen az állami főhatalmat gyakorolja.
62. Cikk. Nem érintve a 61. Cikk rendelkezését, azok a személyek, akik a jelen Szerződés értelmében a Szerb-
Horvát-Szlovén vagy a Cseh-Szlovák-Államhoz csatolt valamely területen 1910. évi januárius hó 1-je után
szereztek illetőségét, csak oly feltétellel szerzik meg a szerb-horvát-szlovén vagy a cseh-szlovák állampolgárságot,
ha a Szerb-Horvát-Szlovén, illetőleg a Cseh-Szlovák Államtól erre engedélyt nyernek.
Ha az előbbi bekezdésben említett engedélyt nem kérték, vagy azt tőlük megtagadták, az érdekeltek
jogérvényesen annak az Államnak állampolgárságát szerzik meg, amely az állami főhatalmat azon a területen
gyakorolja, ahol az illetőknek azelőtt volt illetőségük.
63. Cikk. Azoknak a 18 évesnél idősebb személyeknek, akik magyar állampolgárságukat elvesztik és a 61. Cikk
értelmében jogérvényesen új állampolgárságot szereznek, jogukban áll a jelen Szerződés életbelépésétől számított
egy évi időtartamon belül annak az Államnak állampolgárságát igényelni (opció), amelyben illetőségük volt, mielőtt
illetőségüket az átcsatolt területen megszerezték.
A férj opciója maga után vonja a feleségét és a szülőké a 18 évesnél fiatalabb gyermekét.
Azok a személyek, akik a fentemlített opció-jogot gyakorolták, az ezt követő tizenkét hónapon belül kötelesek
abba az Államba átteni lakóhelyüket, amelynek állampolgárságát optálták.
Jogukban áll azonban megtartani azokat az ingatlanokat, amelyeket annak a másik Államnak területén
birtokolnak, amelyben opciójukat megelőzően laktak.
Magukkal vihetik bármi néven nevezendő ingó vagyonukat. Emiatt sem kilépési, sem belépési díjakkal vagy
illetékekkel nem terhelhetők.
64. Cikk. Azok a személyek, akiknek a volt Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó valamely területen van
illetőségük és ott a lakosság többségétől fajra és nyelvre nézve különböznek, a jelen Szerződés életbelépésétől
számított hat hónapi időtartamon belül Ausztria, Magyarország, Olaszország, Lengyelország, Románia, a Szerb-
Horvát-Szlovén Állam vagy a Cseh-Szlovák Állam javára optálhatnak, aszerint, amint a lakosság többsége ott
ugyanazt a nyelvet beszéli és ugyanahhoz a fajhoz tartozik, mint ők. A 63. Cikknek az opciójog gyakorlására
vonatkozó rendelkezései a jelen cikkben megállapított jog gyakorlására is alkalmazást nyernek.
65. Cikk. A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy semmi akadályt sem gördítenek a jelen
Szerződésben, vagy a Szövetséges és Társult Hatalmak és Németország, Ausztria vagy Oroszország között, vagy
maguk a nevezett Szövetséges és Társult Hatalmak között kötött szerződésekben megállapított oly opciójog
gyakorlása elé, amely az érdekelteknek minden más, számukra elérhető állampolgárság megszerzését megengedi.
66. Cikk. A jelen cím rendelkezéseinek alkalmazása tekintetében a férjes asszonyok férjük, a 18 évesnél fiatalabb
gyermekek szüleik állapotát mindenben követik.
VIII. CÍM
Egyes európai államokra vonatkozó politikai rendelkezések
1. Belgium.
67. Cikk. Elismerve azt, hogy azok az 1839. évi április hó 19-én kelt szerződések, amelyek a háború előtt
Belgium jogi helyzetét meghatározták, a jelenlegi viszonyoknak többé már nem felelnek meg, Magyarország a
maga részéről beleegyezik ezeknek a Szerződéseknek hatályon kívül helyezésébe, s már most kötelezi magát, hogy
elismeri és megtartja mindazokat az egyezményeket, bármilyenek is legyenek azok, amelyeket a Szövetséges és
Társult Főhatalmak vagy közülök egyesek Belgium vagy Németalföld Kormányaival az említett 1839. évi
szerződések helyébe esetleg kötni fognak. Magyarország már most kötelezi magát, hogy amennyiben ezekhez az
egyezményekhez vagy rendelkezéseikhez alakszerű hozzájárulását fogják kívánni, ezt megadja.
2. Luxemburg.
68. Cikk. Magyarország kijelenti, hogy a maga részéről Luxemburg Nagyhercegség semlegességének
megszüntetéséhez hozzájárul és már előre elfogadja a Szövetséges és Társult Hatalmaknak a Nagyhercegségre
vonatkozó összes nemzetközi megállapodásait.
3. Schleswig.
69. Cikk. Magyarország kijelenti, hogy a maga részéről elismeri a Szövetséges és Társult Hatalmaknak
mindazokra a területekre vonatkozólag Németországgal kötött megállapodásait, amely területeknek átengedésére az
1864. évi október hó 30-án kelt szerződés kötelezte Dániát.
4. Törökország és Bulgária.
70. Cikk. Magyarország kötelezi magát, hogy a maga részéről elismeri és elfogadja mindazokat a
megállapodásokat, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak Törökországgal és Bulgáriával azokra a jogokra,
érdekekre és kiváltságokra vonatkozólag kötni fognak vagy már megkötöttek, amelyeket Magyarország vagy
magyar állampolgárok Törökországban vagy Bulgáriában igényelhetnének, s amelyekre nézve a jelen Szerződés
rendelkezést nem tartalmaz.
5. Ausztria.
71. Cikk. Magyarország Ausztria javára lemond a volt Magyar Királyságnak azokra a területeire vonatkozó
minden jogáról és igényéről, amely területek Magyarországnak a II. rész (Magyarország határai) 27. Cikkének 1.
pontjában megállapított határain kívül esnek.
A fentebb megjelölt határvonalnak a helyszínén való megállapítására a jelen Szerződés életbelépését követő
tizenöt napon belül héttagú bizottságot kell alakítani, amelynek tagjai közül ötöt a Szövetséges és Társult
Főhatalmak, egyet Magyarország és egyet Ausztria neveznek ki.
A jelen cikkben érintett területek lakosainak állampolgársága a 61. és a 63-66. Cikkek rendelkezéseinek
megfelelően nyer szabályozást.
6. Oroszország és az Orosz Államok.
72. Cikk. 1. Magyarország elismeri mindazoknak a területeknek függetlenségét, amelyek 1914. évi augusztus hó
1-én a volt Orosz Birodalom részei voltak, s kötelezi magát, hogy ezt a függetlenséget tiszteletben tartja, mint olyat,
amely állandó, s amelyről nem lehet lemondani.
A jelen Szerződés IX. részének (Pénzügyi rendelkezések) 193. Cikkébe és X. részének (Gazdasági
rendelkezések) 227. Cikkébe felvett rendelkezéseknek megfelelően, Magyarország a maga részéről végérvényesen
elismeri a breszt-litovszki szerződéseknek, valamint mindazoknak a többi szerződéseknek, megegyezéseknek vagy
egyezményeknek semmissé nyilvánítását, amelyeket a volt Osztrák-Magyar Kormány az oroszországi maximalista
Kormánnyal kötött.
A Szövetséges és Társult Hatalmak kifejezetten fenntartják Oroszországnak jogát arra nézve, hogy
Magyarországtól a jelen Szerződés elvein alapuló minden térítést és jóvátételt megkapjon.
2. Magyarország kötelezi magát, hogy elismeri mindazoknak a szerződéseknek vagy megállapodásoknak teljes
érvényességét, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak azokkal az Államokkal fognak esetleg megkötni,
amelyek az 1914. évi augusztus hó 1-én fennállott volt Orosz Birodalom egész területén vagy területeinek egyes
részein már eddig alakultak, vagy ezután alakulni fognak, továbbá kötelezi magát, hogy elismeri ezeknek az
Államoknak határait úgy, amint azokat meg fogják állapítani.
IX. CÍM
Általános rendelkezések
73. Cikk. Magyarország nem mondhat le függetlenségéről, csak a Nemzetek Szövetsége Tanácsának
beleegyezésével. Következésképen Magyarország kötelezi magát, hogy az említett Tanács beleegyezésének esetét
kivéve, tartózkodni fog minden oly természetű cselekedettől, amely közvetlenül vagy közvetve és bármely módon,
főként addig, amíg a Nemzetek Szövetségébe tagul fel nem veszik, valamely más Hatalom ügyeiben való részvétel
útján, függetlenségét veszélyeztethetné.
74. Cikk. Magyarország már most kijelenti, hogy elismeri és elfogadja Ausztria, Bulgária, Görögország,
Lengyelország, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam és a Cseh-Szlovák Állam határait úgy, amint ezeket a
határokat a Szövetséges és Társult Főhatalmak megállapítják.
Magyarország kötelezi magát, hogy elismeri mindazoknak a békeszerződéseknek és pótegyezményeknek teljes
érvényességét, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak kötöttek vagy kötni fognak azokkal a Hatalmakkal,
amely Hatalmak a volt Osztrák-Magyar Monarchia oldalán küzdöttek; kötelezi magát, hogy elfogadja azokat a
rendelkezéseket, amelyeket a volt Német Birodalomra, Ausztriára, a Bolgár Királyságra és az Ottomán Birodalomra
vonatkozólag megállapítottak, vagy meg fognak állapítani s hogy elismeri az új Államokat a számukra ilymódon
megállapított határok között.
75. Cikk. Magyarország a maga részéről a Szövetséges és Társult Főhatalmak javára lemond azokra a területekre
vonatkozó minden jogáról és igényéről, amely területek azelőtt a volt Osztrák-Magyar Monarchiához tartoztak, s
amelyek Magyarországnak a II. rész (Magyarország határai) 27. Cikkében megállapított új határain kívül esvén,
ezidőszerint semmiféle más megállapodásnak nem tárgyai.
Magyarország kötelezi magát, hogy elismeri azokat a rendelkezéseket, amelyeket a Szövetséges és Társult
Főhatalmak ezekre a területekre nézve, különösen a lakosság állampolgársága tekintetében meg fognak állapítani.
76. Cikk. A volt Osztrák-Magyar Monarchia területeinek egyik lakosát sem lehet zavarni vagy zaklatni sem
amiatt a politikai magatartása miatt, amelyet az illető 1914. évi július hó 28. napjától kezdve az említett területek
állami fennhatóságának végleges elismeréséig tanusított, sem pedig állampolgársági viszonyainak a jelen Szerződés
alapján való rendezése miatt.
77. Cikk. Magyarország az átengedett területek polgári, katonai, pénzügyi, igazságügyi vagy egyéb
közigazgatására vonatkozó mindennemű levéltárakat, lajstromokat, tervrajzokat, okiratokat és okmányokat az
érdekelt Szövetséges vagy Társult Kormányoknak haladéktalanul át fogja adni. Ha ezek közül az okmányok,
levéltárak, lajstromok, okiratok vagy tervrajzok közül egyeseket a helyszínéről elvittek volna, Magyarország köteles
azokat az érdekelt Szövetséges vagy Társult Kormányok megkeresésére visszaszolgáltatni.
Ha az 1. bekezdésben említett s katonai jelleggel nem bíró levéltárak, lajstromok, tervrajzok, okiratok vagy
okmányok egyszersmind a magyar közigazgatási ágakat is érdekelik és így következésképen azokat nem lehetne
átadni anélkül, hogy ebből az utóbbiakra hátrány ne származzék, Magyarország kötelezi magát, hogy azokból, a
visszonosság feltétele mellett, az érdekelt Szövetséges és Társult Kormányok részére adatokat fog szolgáltatni.
78. Cikk. Magyarország és minden egyes Állam, amelyhez a volt Magyar Királyságnak valamely területét
átcsatolták, vagy amely a volt Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolásából keletkezett, a lakosság érdekeinek
szabályozásáról, különösen polgári jogaikra, kereskedelmükre és hivatásuk gyakorlására vonatkozólag egymással
kötendő külön-külön egyezmények útján fognak gondoskodni.
IV. RÉSZ
Magyarország érdekei Európán kívül
79. Cikk. A jelen Szerződés által megállapított határain kívül, Magyarország a maga részéről lemond az Európán
kívüli területekre vonatkozó mindazokról a jogokról, igényekről és kiváltságokról, amelyek a volt Osztrák-Magyar
Monarchiát vagy szövetségeseit esetleg illették, továbbá lemond mindazokról a jogokról, igényekről és
kiváltságokról, amelyek őt bármely címen a Szövetséges és Társult Hatalmakkal szemben esetleg megillették.
Magyarország más most kötelezi magát, hogy elismeri és elfogadja mindazokat a rendszabályokat, amelyeket a
Szövetséges és Társult Főhatalmak, szükség esetében más Hatalmakkal egyetértve, a fenti rendelkezésből folyó
következmények meghatározása végett már megállapítottak, vagy ezután meg fognak állapítani.
I. CÍM
Marokkó
80. Cikk. Magyarország a maga részéről lemond mindazokról a jogokról, igényekről és kiváltságokról, amelyek
őt az 1906. évi április hó 7-én kelt algecirasi Főokmány, valamint az 1909. évi február hó 9-én és az 1911. évi
november hó 4-én kelt francia-német megegyezések alapján megilletik. Mindazokat a szerződéseket,
megállapodásokat vagy egyezményeket, amelyeket a volt Osztrák-Magyar Monarchia Kormánya a Serif
Birodalommal kötött, az 1914. évi augusztus hó 12. napjától kezdve hatályon kívül helyezetteknek kell tekinteni.
Magyarország semmi esetre sem érvényesíthet ezeknek az okmányoknak alapján jogokat, s kötelezi magát, hogy
azokba a tárgyalásokba, amelyeket Franciaország és a többi Hatalmak Marokkóra vonatkozólag esetleg tartani
fognak, semmiféle módon sem fog beleavatkozni.
81. Cikk. Magyarország kijelenti, hogy a volt Osztrák-Magyar Monarchia Kormányától elismert marokkói
francia protektorátus létesítéséből folyó összes következményeket elfogadja, s maga részéről lemond Marokkóban a
kapitulációs jogokról.
Ez a lemondás az 1914. évi augusztus hó 12. napjától kezdődő hatállyal lép életbe.
82. Cikk. A Serif Kormány teljes cselekvési szabadsággal szabályozza Marokkóban a magyar állampolgárok
jogállását és letelepedésük feltételeit.
A magyar védenceket, a magyar alkuszokat (censaux) és földmívelő szövetkezeti tagokat (associés agricoles) úgy
kell tekinteni, mint akik ebbeli minőségükre alapítható kiváltságaikat az 1914. évi augusztus hó 12. napjától kezdve
többé nem élvezik, s így ettől kezdve reájuk nézve is a közönséges jog szabályai irányadók.
83. Cikk. A volt Osztrák-Magyar Monarchiának a Serif Birodalomban ingóságokra és ingatlanokra vonatkozólag
fennállott minden joga jogérvényesen s minden térítés nélkül a Maghzenre száll át.
Ebből a szempontból a volt Osztrák-Magyar Monarchia javait és birtokait úgy kell értelmezni, hogy azok
magukban foglalják az összes koronabirtokokat és Ausztria-Magyarország volt uralkodó-családjának magánjavait is.
Magyar állampolgárokat a Serif Birodalomban ingóságokra és ingatlanokra vonatkozólag megillető minden jogot
a jelen Szerződés X. része (Gazdasági rendelkezések) III. és IV. címének megfelelően kell elbírálni.
A bányajogok, amelyeket a marokkói bányaszabályzat alapján felállított Döntőbíróság magyar állampolgárok
javára ítélne meg, ugyanoly elbánás alá fognak esni, mint a magyar állampolgároknak Marokkóban levő javai.
84. Cikk. A Magyar Kormány biztosítja azoknak a részvényeknek, amelyek Magyarországnak a Marokkói
Állambank tőkéjében részesedését képviselik, a francia Kormánytól kijelölendő személyre való átruházását. Ez a
személy a részvényeknek az Állambank által megállapított értékét a jogosultaknak meg fogja téríteni.
Ez az átruházás érintetlenül hagyja mindazoknak az adósságoknak visszafizetésére vonatkozó kötelezettséget,
amelyeket magyar állampolgárok a Marokkói Állambankkal szemben esetleg magukra vállaltak.
85. Cikk. A marokkói árúk Magyarországba való behozatalukkor ugyanolyan elbánásban fognak részesülni, mint
a francia árúk.
II. CÍM
Egyiptom
86. Cikk. Magyarország kijelenti, hogy elismeri Nagybritanniának Egyiptomra vonatkozólag 1914. évi december
hó 18-án kihirdetett protektorátusát és a maga részéről lemond Egyiptomban a kapitulációs jogokról.
Ez a lemondás az 1914. évi augusztus hó 12. napjától kezdődő hatállyal lép életbe.
87. Cikk. Mindazokat a szerződéseket, megegyezéseket, megállapodásokat vagy egyezményeket, amelyeket a
volt Osztrák-Magyar Monarchia Kormánya Egyiptommal kötött, az 1914. évi augusztus hó 12. napjától kezdve
hatályon kivül helyezetteknek kell tekinteni.
Magyarország semmi esetre sem érvényesíthet ezeknek az okmányoknak alapján jogokat és kötelezi magát, hogy
azokba a tárgyalásokba, amelyeket Nagybritannia és a többi Hatalmak Egyiptomra vonatkozólag esetleg tartani
fognak, semmiféle módon sem fog beleavatkozni.
88. Cikk. Addig, amíg Egyiptomban oly bírósági szervezeti törvény lép életbe, amely teljes hatáskörrel
felruházott bíróságokat állít fel, a Szultán Ő Fensége rendeletei alapján gondoskodás fog történni aziránt, hogy a
magyar állampolgárok és vagyonuk fölött a bíráskodást a brit konzuli bíróságok gyakorolják.
89. Cikk. Az Egyiptomi Kormány teljes cselekvési szabadsággal szabályozza Egyiptomban a magyar
állampolgárok jogállását és letelepedésük feltételeit.
90. Cikk. Magyarország a maga részéről hozzájárul a Kedive Ő Fenségétől az egyiptomi Államadóssági
Bizottságra vonatkozólag 1904. évi november hó 28-án kibocsátott rendeletnek hatályon kívül helyezéséhez vagy
oly értelemben való módosításához, amint azt az Egyiptomi Kormány jónak látja.
91. Cikk. Magyarország a maga részéről beleegyezik abba, hogy az a hatáskör, amelyet a szuez-csatornai szabad
hajózás tárgyában 1888. évi október hó 29-én Konstantinápolyban kötött egyezmény Ő császári Felségére a
Szultánra ruházott, a brit király Ő Felsége Kormányára szálljon át.
Magyarország lemond az egyiptomi egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári Tanácsban való minden
részvételről, s a maga részéről beleegyezik abba, hogy ennek a Tanácsnak hatásköre az egyiptomi hatóságokra
szálljon át.
92. Cikk. A volt Osztrák-Magyar Monarchiának Egyiptomban levő minden javai és birtokai jogérvényesen s
minden térítés nélkül az Egyiptomi Kormányra szállnak át.
Ebből a szempontból a volt Osztrák-Magyar Monarchia javait és birtokait úgy kell értelmezni, hogy azok az
összes koronabirtokokat és Ausztria-Magyarország volt uralkodó-családjának magánjavait is magukban foglalják.
Magyar állampolgárokat Egyiptomban ingóságokra és ingatlanokra vonatkozólag megillető minden jogot a jelen
szerződés X. része (Gazdasági rendelkezések) III. és IV. címének megfelelően kell elbírálni.
93. Cikk. Az egyiptomi árúk Magyarországba való behozatalukkor ugyanolyan elbánásban fognak részesülni,
mint a brit árúk.
III. CÍM
Sziám
94. Cikk. Magyarország a maga részéről elismeri, hogy a volt Osztrák-Magyar Monarchiának Sziámmal kötött
minden szerződése, egyezménye vagy megegyezése, továbbá az ezekből származható jogok, igények vagy
kiváltságok, valamint a Sziámban gyakorolt konzuli bíráskodás joga az 1917. évi július hó 22. napjától kezdődő
hatállyal megszűntek.
95. Cikk. Magyarország a maga részéről Sziámra ruházza a volt Osztrák-Magyar Monarchiának Sziámban levő
javaira és birtokaira vonatkozó jogait, kivéve mégis azokat az épületeket, amelyek diplomáciai vagy konzuli lakások
vagy hivatali helyiségek céljaira szolgálnak, a bennük levő felszereléssel és bútorzattal együtt. Ezeket a javakat és
birtokokat a sziámi Kormány jogérvényesen s minden térítés nélkül szerzi meg.
A magyar állampolgároknak Sziámban levő magánjavait, magánbirtokait és magánjogait a jelen szerződés X.
része (Gazdasági rendelkezések) rendelkezéseinek megfelelően kell elbírálni.
96. Cikk. Magyarország a maga és állampolgárai részéről lemond minden kártérítési igényről, amely magyar
javaknak Sziámban történt felszámolásából, vagy magyar állampolgárnak Sziámban való internálásából kifolyólag a
sziámi Kormánnyal szemben támasztható. Ez a rendelkezés azonban nem érinti azoknak a feleknek jogait, akik e
vagyonfelszámolások eredményeként elért összegek tekintetében érdekelve vannak; ezeket a jogokat a jelen
Szerződés X. részének (Gazdasági rendelkezések) rendelkezései szabályozzák.
IV. CÍM
Kína
97. Cikk. Magyarország a maga részéről Kína javára lemond mindazokról a kiváltságokról és előnyökről,
amelyek őt az 1901. évi szeptember hó 8-án Pekingben aláírt zárójegyzőkönyvnek, valamint függelékeknek,
jegyzékeknek és kiegészítő okmányoknak rendelkezései alapján megilletik. Az 1917. évi augusztus hó 14. napjától
kezdődő időre vonatkozólag ugyancsak lemond Kína javára az említett jegyzőkönyv alapján támasztható minden
kártérítési igényről.
98. Cikk. A jelen Szerződés életbelépésétől kezdve mindegyik Magas Szerződő Fél a maga részéről alkalmazni
fogja
1. az új kínai vámtarifákra vonatkozó 1902. évi augusztus hó 29-én kelt megállapodást;
2. a Whang-Poora-ra vonatkozó 1905. évi szeptember hó 27-én kelt megállapodást és az 1912. évi április hó 4-én
kelt ideiglenes pótmegállapodást.
Mindazonáltal Kína nem köteles Magyarországnak megadni azokat az előnyöket vagy kiváltságokat, amelyeket
ezekben a megállapodásokban a volt Osztrák-Magyar Monarchia javára biztosított.
99. Cikk. Magyarország a maga részéről Kínára ruházza mindazokra az épületekre, rakodópartokra és
kikötőhidakra, laktanyákra, erődökre, fegyverekre és lőszerekre, mindennemű hajókra, drótnélküli
táviróberendezésekre és egyéb közvagyonra vonatkozó jogait, amelyek a volt Osztrák-Magyar Monarchiáé voltak, s
amelyek a tien-tsini osztrák-magyar telepen vagy a kínai terület más részein vannak vagy találhatók.
Magától értetődik azonban, hogy azokra az épületekre, amelyek diplomáciai vagy konzuli lakások vagy hivatali
helyiségek céljaira szolgálnak, valamint az ezekben levő felszerelésekre és bútorzatra a fentemlített jogátruházás
nem vonatkozik; egyébként a Kínai Kormány a volt Osztrák-Magyar Monarchiának a pekingi úgynevezett követségi
negyedben levő köz- vagy magánvagyonára semmiféle intézkedést sem fog tenni ama Hatalmak diplomáciai
Képviselőinek beleegyezése nélkül, amely Hatalmak a jelen Szerződés életbelépésekor az 1901. évi szeptember hó
7-én kelt zárójegyzőkönyvre vonatkozólag még szerződő feleknek tekinthetők.
100. Cikk. Magyarország a maga részéről hozzájárul a Kínai Kormánytól elismert azoknak a megegyezéseknek
hatályon kívül helyezéséhez, amelyek alapján a tien-tsini osztrák-magyar telep ezidőszerint fennáll.
Kína, amely az említett területek fölött ismét visszanyeri teljes felségjogainak gyakorlását, kijelenti azt a
szándékát, hogy ezeket a területeket a nemzetközi letelepedés és kereskedelem számára megnyitja. Kijelenti
egyszersmind, hogy azoknak a megegyezéseknek hatályon kívül helyezése, amelyek alapján az említett telep
ezidőszerint fennáll, nem érintheti a Szövetséges és Társult Hatalmak azon állampolgárainak birtokjogait, akiknek
ezen a telepen telkeik (lots) vannak.
101. Cikk. Magyarország lemond minden kártérítési igényről, amely magyar állampolgároknak Kínában történt
internálásából, vagy azoknak hazaszállításából kifolyólag a Kínai Kormánnyal vagy bármely Szövetséges vagy
Társult Kormánnyal szemben támasztható. A maga részéről ugyancsak lemond minden kártérítési igényről, amely
osztrák-magyar hajóknak Kínában történt lefoglalásából, magyar vagyonnak, jogoknak és érdekeknek ugyanottani
felszámolásából, zárlat alá helyezéséből, az azokra vonatkozó rendelkezésekből vagy lefoglalásukból az 1917. évi
augusztus hó 14. napjától kezdődő időre vonatkozólag támasztható. Ez a rendelkezés azonban nem érinti azoknak a
feleknek jogait, akik a vagyonfelszámolások eredményeként elért összegek tekintetében érdekelve vannak; ezeket a
jogokat a jelen Szerződés X. részének (Gazdasági rendelkezések) rendelkezései szabályozzák.
V. RÉSZ
Katonai, hadihajózási és léghajózási rendelkezések
Avégből, hogy az összes Nemzetek fegyverkezésének általános korlátozása előkészíthető legyen, Magyarország
kötelezi magát az alább meghatározott katonai, hadihajózási és léghajózási rendelkezések szigorú megtartására.
I. CÍM
Katonai rendelkezések
I. FEJEZET
Általános rendelkezések
102. Cikk. A jelen Szerződés életbelépését követő három hónapon belül Magyarország katonai erőit az alább
megszabott mértékig le kell szerelni.
103. Cikk. Az általános hadkötelezettséget Magyarországon meg kell szüntetni. A magyar hadsereget a jövőben
csak önkéntes belépés alapján lehet felállítani és kiegészíteni.
II. FEJEZET
A magyar hadsereg létszáma és tagozása
104. Cikk. A magyar hadsereg katonai erőinek összessége nem haladhatja meg a 35.000 főt, beleértve a tiszteket
és a pótkeretek csapatait is.
A magyar hadsereg egyes alakulatait Magyarország az alábbi korlátozások mellett tetszése szerint határozhatja
meg:
1. a felállított egységek létszámát csak a jelen címhez csatolt IV. Táblázatban megadott legnagyobb és legkisebb
számokon belül szabad megállapítani:
2. a tisztek arányszáma, ideértve a törzsek és különleges szolgálatok személyzetét is, a ténylegesen szolgálók
összlétszámának huszadrészét, az altiszteké pedig ennek tizenötödrészét ne haladja meg;
3. a géppuskák, ágyúk és tarackok száma ne haladja meg azt a mennyiséget, amelyet a jelen címhez csatolt V.
Táblázat a ténylegesen szolgálók összlétszámában minden ezer főre megállapít.
A magyar hadsereget kizárólag a rendnek Magyarország területén való fenntartására és határrendőr-szolgálatra
szabad alkalmazni.
105. Cikk. A Magyarország által felállítható törzsek és összes alakulatok legnagyobb létszámát a jelen címhez
csatolt Táblázatok tüntetik fel. Ezeket a számokat nem kell pontosan betartani, de túllépni nem szabad.
Csapatvezetésre vagy a háború előkészítésére vonatkozó minden más szervezet tilos.
106. Cikk. Mozgósítást elrendelő vagy mozgósításra vonatkozó minden intézkedés tilos.
Az alakulatokhoz, igazgatási szervekhez és törzsekhez kiegészítő keretek semmi esetre sem tartozhatnak.
Állatok vagy egyéb katonai szállító eszközök igénybevételének előkészítését célzó mindennemű intézkedés tilos.
107. Cikk. A csendőrök, pénzügyőrök, erdőőrök, községi és városi rendőrök vagy egyéb hasonló közegek száma
nem haladhatja meg azoknak számát, akik 1913-ban hasonló szolgálatot teljesítettek és akik most Magyarországnak
a jelen Szerződésben megállapított határain belül szolgálnak. Mindazonáltal a Szövetséges és Társult Főhatalmak
felemelhetik ezt a számot abban az esetben, ha azt a 137. Cikkben említett Ellenőrző Bizottság helyszíni szemle
alapján elégtelennek ítélné.
Ezeknek a közegeknek számát a jövőben csak az őket alkalmazó községek vagy városok népességének
szaporodása arányában szabad emelni.
Ezeket az alkalmazottakat és közegeket, valamint a vasúti személyzetet, bármilyen katonai gyakorlaton való
részvétel céljából összevonni nem szabad.
108. Cikk. Tilos minden olyan csapatalakulat, amely a jelen címhez csatolt Táblázatokban említve nincs. Az
engedélyezett 35,000 főnyi létszámon felül netalán fennálló alakulatokat a 102. Cikkben meghatározott határidőn
belül fel kell oszlatni.
III. FEJEZET
Hadkiegészítés és katonai kiképzés
109. Cikk. Minden tisztnek hivatásos tisztnek kell lennie. Azoknak a jelenleg szolgáló tiszteknek, akik a
hadseregben megmaradnak, kötelezniök kell magukat arra, hogy legalább 40 éves korukig szolgálnak. Azok a
jelenleg szolgáló tisztek, akik az új hadseregben szolgálatot nem vállalnak, minden katonai szolgálati kötelezettség
alól mentesek; ezeknek semminemű elméleti vagy gyakorlati továbbképzésben résztvenniök nem szabad.
Az újonnan kinevezett tiszteknek kötelezniök kell magukat arra, hogy legalább húsz egymást követő éven át
tényleges szolgálatot teljesítenek.
A szolgálatból szolgálati kötelezettségük lejárta előtt bármi okból kilépő tisztek száma a 104. Cikkben
meghatározott tiszti összlétszámnak huszadrészét egy évben nem haladhatja meg. Ha ezt az arányt erőhatalom
következtében túllépték, a keretekben előállott hiányt nem szabad új kinevezésekkel pótolni.
110. Cikk. Az altisztek és legénységi egyének szolgálati kötelezettségének teljes tartama legalább hatévi
szolgálatot magába foglaló tizenkét egymást követő évnél nem lehet kevesebb.
A szolgálatból egészségi, fegyelmi vagy bármi más okból a szolgálati kötelezettség lejárta előtt elbocsátott
legénység száma a 104. Cikkben meghatározott összlétszámnak huszadrészét egy évben nem haladhatja meg. Ha ezt
az arányt erőhatalom következtében túllépték, az ebből eredő hiányt új felvételekkel pótolni nem szabad.
IV. FEJEZET
Katonai iskolák, tanintézetek, társulatok és egyesületek
111. Cikk. A katonai iskolák tanfolyamainak látogatására bocsátott növendékek száma szigorúan arányban álljon
a tisztikarban beállott üresedésekkel. A növendékeket és a kereteket a 104. Cikkben megszabott létszámba bele kell
számítani.
Ennek folytán a fenti szükségletet meghaladó iskolákat meg kell szüntetni.
112. Cikk. A 111. Cikkben nem említett tanintézetek, valamint a sport- és egyéb egyesületek katonai kérdésekkel
nem foglalkozhatnak.
V. FEJEZET
Fegyverzet, lőszer és hadianyag
113. Cikk. A jelen szerződés életbelépését követő három hónap elteltével a magyar hadsereg fegyverzete nem
haladhatja meg a jelen címhez csatolt V. Táblázatban 1000 főre megállapított mennyiséget.
A létszámhoz viszonyított fölöslegek kizárólag a netalán szükségessé válható pótlások céljára szolgálhatnak.
114. Cikk. A magyar hadsereg rendelkezésére álló lőszerkészlet nem haladhatja meg a jelen címhez csatolt V.
Táblázatban megállapított mennyiséget.
A jelen Szerződés életbelépését követő három hónapon belül a Magyar Kormány a jelenleg meglevő fegyver- és
lőszerfölösleget a Szövetséges és Társult Főhatalmak által közlendő helyeken letétbe fogja helyezni.
Más lőszerkészletet, lőszerraktárt vagy lőszertartalékot létesíteni nem szabad.
115. Cikk. Fegyvert, lőszert és bármilyen hadianyagot csak egy gyárban szabad előállítani. Ennek a gyárnak az
Állam igazgatása alatt és tulajdonában kell állnia, s termelését szigorúan arra a mértékre kell korlátozni, amely a
104., 107., 113. és 114. Cikkekben meghatározott létszámok és fegyverzet számára szükséges. Mindazonáltal a
Szövetséges és Társult Főhatalmak felhatalmazást adhatnak arra, hogy a részükről megfelelőnek talált határidő alatt
a fentebb jelzett gyártásokat a 137. Cikkben említett Ellenőrző Bizottságtól kijelölt egy vagy több más gyárban is
végeztessék.
Vadászfegyvert oly fenntartással szabad előállítani, hogy Magyarországon gyártott golyós vadászfegyvernek ne
legyen olyan kalibere, mint bármelyik európai hadseregben használt hadifegyvernek.
A jelen Szerződés életbelépését követő három hónapon belül fegyver, lőszer és minden más hadianyag
előállítására, kikészítésére, beraktározására vagy tanulmányozására szolgáló minden más telepet meg kell szüntetni,
vagy tisztán kereskedelmi célra kell átalakítani.
Ugyanezen az időn belül minden fegyvertárat, azoknak kivételével, amelyek a megengedett lőszerkészletek
raktárául szolgálnak, hasonlóképen meg kell szüntetni és személyzetüket el kell bocsátani.
116. Cikk. A gyártelepnek és fegyvertáraknak a megengedett termelés szükségleteit meghaladó gépberendezését a
137. cikben meghatározott Szövetségközi Katonai Ellenőrző Bizottság rendelkezéseinek megfelelően használaton
kívül kell helyezni vagy tisztán kereskedelmi célra kell átalakítani.
117. Cikk. A jelen Szerződés életbelépését követő három hónapon belül Magyarországon található és a
megengedett mennyiséget meghaladó minden fegyvert, lőszert és hadianyagot, ideértve a repülő-elhárítás
mindennemű eszközét, tekintet nélkül származására, ki kell szolgáltatni a Szövetséges és Társult Főhatalmaknak.
Az átadást a magyar államterületnek az említett Hatalmak által meghatározandó pontjain kell foganatosítani;
ezek a Hatalmak düntenek ennek az anyagnak hovafordításáról is.
118. Cikk. Mindennemű fegyvernek, lőszernek és hadianyagnak behozata Magyarországba kifejezetten tilos.
Hasonlóképen tilos bárminő fegyvernek, lőszernek és hadianyagnak külföld részére való gyártása és kivitele.
119. Cikk. Minthogy lángvetőket, fojtó, mérgező vagy hasonló gázokat, valamint ezekkel rokon folyadékokat,
anyagokat és eljárásokat használni nem szabad, azoknak előállítása Magyarországon és behozatala Magyarországba
szigorúan tilos.
Ugyanez áll azokra az anyagokra is, amelyek az említett termékek vagy eljárások előállítására, megóvására vagy
felhasználására vannak rendelve.
Hasonlóképen tilos páncélos járműveket, tankokat vagy hadicélokra felhasználható más hasonló gépeket
Magyarországon gyártani és Magyarországba behozni.
I. Táblázat
A gyaloghadosztály szervezete és legnagyobb létszáma
Egységek A legnagyobb létszám
egységenkint
Tisztek Legénység
A gyaloghadosztály törzse 25 70
A hadosztálygyalogság törzse 5 50
A hadosztálytüzérség törzse 4 30
3 gyalogezred (egyenkint 65 tisztből és 2,000 emberből álló
létszámmal) (1.) 195 6,000
1 lovasszázad 6 160
1 aknavető-zászlóalj (3 század) 14 500
1 utászzászlóalj (2.) 14 500
1 tábori tüzérezred (3.) 80 1,200
1 kerékpáros zászlóalj (3 század) 18 450
1 összekötő különítmény (4.) 11 330
Hadosztályegészségügyi intézet 28 550
Lőszeroszlopok és vonatok 14 910
A gyaloghadosztály összlétszáma 414 10,780
1. Mindegyik ezred 3 gyalogzászlóaljból, mindegyik zászlóalj 3 gyalog- és 1 géppuskásszázadból áll.
2. Mindegyik zászlóalj 1 törzsből, 2 utászszázadból, 1 hidászszakaszból s egy fényszórószakaszból áll.
3. Mindegyik ezred áll 1 törzsből, 3 tábori vagy hegyi tüzércsoportból, összesen 8, egyenkint 4 tábori vagy hegyi
ágyúból vagy tarackból álló üteggel.
4. Ez a különítmény 1 távbeszélő- és távíróosztagból, 1 lehallgató-szakaszból és póstagalamb-szakaszból áll.
II. Táblázat
A lovashadosztály szervezete és legnagyobb létszáma
Egységek
Az egységek
legnagyobb
száma egy
hadosztályban
A legnagyobb létszám
egységenkint
Tisztek Legénység
A lovashadosztály törzse 1 15 50
A lovasezred (1.) 6 30 720
A tábori tüzérosztály (3 üteg) 1 30 430
Az autó-géppuskás- és autó-ágyúsosztag (2.) 1 4 80
Különböző szolgálatok 1 30 500
A hat ezredből lovashadosztály létszáma 259 5,380
1. Minden ezred 4 századból áll.
2. Mindegyik osztag áll 9, egyenkint 1 ágyúval, 1 géppuskával és 1 pótgéppuskával ellátott páncélkocsiból, 4
összekötőkocsiból, 2 kis élelmezési kocsiból, 7 teherautóból (ezekből egy műhelyautó) és 4 motorkerékpárból.
Jegyzet: A nagy lovas csapattesteknek különböző számú ezredeik lehetnek és a fenti létszámok határain belül
önálló dandárokból is állhatnak.
III. Táblázat
A vegyes dandár szervezete és legnagyobb létszáma
Egységek A legnagyobb létszám
egységenkint
Tisztek Legénység
Dandártörzs 10 50
2 gyalogezred 1. 130 4,000
1 kerékpáros zászlóalj 3 századdal 18 450
1 lovasszázad 5 100
1 három ütegből álló tábori vagy hegyi tüzérosztály 20 400
1 aknavető-század 5 150
Különböző szolgálatok 10 200
A vegyes dandár összlétszáma 198 5,350
1. Mindegyik ezred 3 gyalogzászlóaljból, mindegyik zászlóalj 3 gyalog- és 1 géppuskásszázadból áll.
IV. Táblázat
Az egységek legkisebb létszáma, tekintet nélkül a hadsereg szervezetére
(Hadosztályok, vegyes dandárok stb.)
Egységek
Legnagyobb létszám
(pro memoria) Legkisebb létszám
Tisztek Legénység Tisztek Legénység
Gyaloghadosztály 414 10,780 300 8,000
Lovashadosztály 259 5,380 180 3,650
Vegyes dandár 198 5,350 140 4,250
Gyalogezred 65 2,000 52 1,600
Gyalogzászlóalj 16 650 12 500
Gyalog- vagy géppuskás-század 3 160 2 120
Kerékpárosztag 18 450 12 300
Lovasezred 30 720 20 450
Lovasszázad 6 160 3 100
Tüzérezred 80 1,200 60 1,000
Tábori tüzérüteg 4 150 2 120
Aknavető-század 3 150 2 100
Utászzászlóalj 14 500 8 300
Hegyi tüzérüteg 5 230 3 200
V. Táblázat
A fegyverzet és lőszer engedélyezett legnagyobb mennyisége
Anyag 1000 főre
eső mennyiség
Egy fegyverre
(puskák, ágyúk stb.)
eső lőszermennyiség
Puska vagy karabély (1) 1.150 500 lövés
Nehéz vagy könnyű géppuska 15 10,000 lövés
Könnyü aknavető 2 1,000 lövés
Középnagyságú aknavető 2 500 lövés
Tábori vagy hegyi ágyú, vagy tarack 3 1,000 lövés
1. Önműködő puskát vagy karabélyt könnyű géppuskának kell tekinteni.
Jegyzet: Nehéz, vagyis 105 milliméternél nagyobb kaliberű löveg használata nincs megengedve.
II. CÍM
Hadihajózási rendelkezések
120. Cikk. A jelen Szerződés életbelépésének időpontjával az összes osztrák-magyar hadihajók - beleértve a
tengeralattjárókat is - a Szövetséges és Társult Főhatalmak részére végérvényesen kiszolgáltatottaknak jelentetnek
ki.
A dunai flottillákhoz tartozó minden monitort, torpedóhajót és felfegyverzett vízi járóművet ki kell szolgáltatni a
Szövetséges és Társult Főhatalmaknak.
Magyarországnak mindamellett jogában áll, hogy a dunai folyamrendőri szolgálat céljaira a jelen Szerződés 138.
Cikkében meghatározott Bizottságtól kiválasztandó három felderítő naszádot tartson. A Szövetséges és Társult
Főhatalmak felemelhetik ezt a számot abban az esetben, ha azt az említett Bizottság helyszíni szemle alapján
elégtelennek ítélné.
121. Cikk. Az alább felsorolt osztrák-magyar segédcirkálókat és segédjáróműveket le kell szerelni és
kereskedelmi hajók gyanánt kell kezelni:
Bosnia, Gablonz, Carolina, Lussin, Teodo, Nixe, Gigant, Dalmat, Persia, Prinz Hohenlohe, Gastein, Hélouan,
Graf Wurmbrand, Pelikan, Herkules, Pola, Naiade, Africa, Tirol, Argentina, Pluto, President Wilson (ezelőtt Kaiser
Franz Joseph), Trieste, Baron Bruck, Elisabeth, Metcovich, Baron Call, Gaea, Cyclop, Vesta, Nymphe, Buffel.
122. Cikk. A Magyarországhoz tartozó, vagy megelőzően az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott kikötőkben
jelenleg építés alatt álló hadihajókat - ideértve a tengeralattjárókat is - le kell bontani.
Ezeknek a hajóknak lebontási munkálatait a jelen Szerződés életbelépése után, mihelyt lehetséges lesz, azonnal
meg kell kezdeni.
Mindazonáltal a porto-re-i hajógyárban építés alatt állóknak jelzett aknarakó hajók fenntarthatók, ha a
Hadihajózási Szövetségközi Ellenőrző Bizottság és a Jóvátételi Bizottság gazdasági szempontból úgy találnák, hogy
azoknak kereskedelmi célokra való felhasználása kívánatos. Ebben az esetben az említett hajókat át kell adni a
Jóvátételi Bizottságnak, amely értéküket meghatározza és amennyiben helye van, jóvátétel címén, egészben vagy
részben, Magyarország vagy Ausztria javára írja.
123. Cikk. Bárminemű - vizen vagy tenger alatt járó - osztrák-magyar hadihajó lebontásából származó összes
tárgyakat, gépeket és mindennemű anyagokat kizárólag csakis ipari vagy kereskedelmi célra szabad felhasználni.
Azokat a külföldnek eladni vagy átengedni nem szabad.
124. Cikk. Tengeralattjáró hajót Magyarországon építeni vagy megszerezni még kereskedelmi célra sem szabad.
125. Cikk. Minden fegyver, lőszer és hadihajózási anyag, ideértve az aknákat és torpedókat is, amely az 1918. évi
november hó 3-án kelt fegyverszüneti szerződés aláírásakor Ausztria-Magyarország tulajdonában volt, a
Szövetséges és Társult Főhatalmak részére végérvényesen kiszolgáltatottnak mondatik ki.
126. Cikk. Magyarország a megelőző cikkekben említett tárgyak kiszolgáltatásáért (120. és 125. Cikkek),
leszereléséért (121. Cikk), lebontásáért (122. Cikk), nemkülönben kezelési (121. Cikk) vagy felhasználási (123.
Cikk) módjáért csak annyiban felelős, amennyiben a saját területén levő tárgyakról van szó.
127. Cikk. A jelen Szerződés életbelépését követő három hónapon át a budapesti magyar nagyáramú drótnélküli
táviróállomást a Szövetséges és Társult Főhatalmak hozzájárulása nélkül, a Magyarországot, vagy a háború
folyamán Ausztria-Magyarországgal szövetségben állott bármely más Államot érintő hadihajózási, katonai vagy
politikai természetű közlések továbbítására felhasználni nem szabad. Ez az állomás kereskedelmi táviratokat
továbbíthat, de csak az említett Hatalmak ellenőrzése mellett, amelyek a használandó hullámhosszat meg fogják
állapítani.
Ugyanezen határidőn belül Magyarország nagyáramú drótnélküli táviróállomásokat sem saját területén, sem
pedig Ausztria, Németország, Bulgária vagy Törökország területén nem építhet.
III. CÍM
A katonai és haditengerészeti léghajózásra vonatkozó rendelkezések
128. Cikk. Magyarország haderejének katonai vagy hadihajózási repülőszolgálata nem lehet.
Kormányozható léghajót megtartania nem szabad.
129. Cikk. A jelen Szerződés életbelépésétől számítandó két hónapi határidőn belül a Magyarország szárazföldi
és tengeri haderejének állományába jelenleg tartozó léghajózási személyzetet le kell szerelni.
130. Cikk. A Szövetséges és Társult Hatalmak csapatainak Magyarország területéről való teljes kivonulásáig a
Szövetséges és Társult Hatalmak légi járóműveinek Magyarországon szabad közlekedési, átkelési és leszállási joguk
van.
131. Cikk. A jelen Szerződés életbelépését követő hat hónapon át Magyarország egész területén tilos a légi
járóművek, légi járóműrészek, légi járómű-motorok és légi járómű-motorrészek gyártása, behozatala és kivitele.
132. Cikk. A jelen Szerződés életbelépése után Magyarország saját költségén az összes katonai és
haditengerészeti léghajózási anyagot a Szövetséges és Társult Főhatalmaknak kiszolgáltatni köteles.
Az átadásnak az említett Hatalmak Kormányaitól megjelölendő helyeken kell történnie és három hónap alatt be
kell fejeződnie.
Ezek közé az anyagok közé kell érteni különösen a hadviselés céljait szolgáló vagy szolgált, avagy arra rendelt
anyagokat, úgymint:
Teljes repülőgépeket és vízi repülőgépeket, ideértve a gyártás, javítás és szerelés alatt állókat is.
A repülésre kész állapotban levő, valamint a gyártás, javítás és szerelés alatt álló kormányozható léghajókat.
A hidrogéngyártásra szolgáló készülékeket.
A kormányozható léghajók csarnokait, s e légi járóművek céljaira szolgáló mindennemű befogadó helyet.
A kormányozható léghajókat kiszolgáltatásukig Magyarország költségén hidrogénnal töltve kell tartani; a
hidrogén előállítására szolgáló készülékek, valamint a kormányozható léghajó befogadó helyei az említett Hatalmak
belátásához képest a kormányozható léghajók kiszolgáltatásáig Magyarországnak meghagyhatók.
A légi járómű-motorokat.
A cellákat.
A fegyverzetet (ágyút, gépágyút, géppuskát, bombavetőt, torpedóirányítócsövet, szinkronizációs készüléket,
célzó-készüléket).
A lőszert (töltényt, ágyúlövedéket, töltött bombát, bombatestet, robbanóanyag-készletet s azok előállítására
szolgáló anyagokat).
A hajózási műszereket.
A léghajózásban használatos dróttalan távíró-, fényképező és mozgófényképfelvevő készülékeket.
A megelőző kategóriák bármelyikéhez tartozó alkatrészeket.
A fent felsorolt anyagot az említett Kormányok külön felhatalmazása nélkül egyik helyről a másikra vinni nem
szabad.
IV. CÍM
Szövetségközi Ellenőrző Bizottságok
133. Cikk. A jelen Szerződésben foglalt összes olyan katonai, hadihajózási és léghajózási rendelkezéseket,
amelyeknek végrehajtására bizonyos határidő van megszabva, Magyarország a Szövetséges és Társult Főhatalmak
által erre a célra külön kinevezett Szövetségközi Bizottságok ellenőrzése alatt köteles végrehajtani.
Az említett Bizottságok a Magyar Kormánynál a Szövetséges és Társult Főhatalmakat a katonai, hadihajózási és
léghajózási rendelkezések végrehajtására vonatkozó minden ügyben képviselik. Ezek fogják a magyar hatóságokkal
tudatni mindazokat a határozatokat, amelyeknek meghozatalát a Szövetséges és Társult Főhatalmak maguknak
fenntartották, vagy amelyeket az említett rendelkezéseknek végrehajtása szükségessé tehet.
134. Cikk. A Szövetségközi Ellenőrző Bizottságok hivatalaikat Budapesten állíthatják fel, a jogukban áll, hogy
valahányszor csak célszerűnek tartják, a magyar államterület bármely pontjára kiszállhassanak, oda albizottságokat
küldhessenek, vagy az odautazással egy vagy több tagjukat megbízhassák.
135. Cikk. A Magyar Kormány köteles a Szövetségközi Ellenőrző Bizottságoknak mindazokat a
felvilágosításokat és okiratokat rendelkezésre bocsátani, amelyeket ezek feladatuk betöltéséhez szükségeseknek
ítélnek, köteles továbbá ezeket személyzettel és anyagi eszközökkel oly mértékben ellátni, amilyen mértékben erre a
fentemlített Bizottságoknak a katonai, hadihajózási és léghajózási rendelkezések teljes végrehajtásának biztosítása
céljából szükségük lehet.
A Magyar Kormány minden Szövetségközi Ellenőrző Bizottság mellé szakértő meghatalmazottat köteles
kijelölni, akinek feladata, hogy a Bizottságtól átvegye a Magyar Kormányhoz intézett esetleges közléseket és hogy a
Bizottság részére az összes kívánt fölvilágosításokat és okiratokat átszolgáltassa vagy beszerezze.
136. Cikk. Az Ellenőrző Bizottságok eltartását és költségeit, valamint a működésük által okozott kiadásokat
Magyarország viseli.
137. Cikk. A Katonai Szövetségközi Ellenőrző Bizottság feladata különösen az, hogy a Magyar Kormánytól a
lőszerkészletek és raktárak elhelyezésére, valamint a fegyver-, lőszer- és hadianyagműhelyek vagy gyárak
elhelyezésére és működésére vonatkozó közléseket átvegye.
Ez a Bizottság veszi át a kiszolgáltatott fegyvert, lőszert, hadianyagot, a hadiipar céljait szolgáló szerszámokat,
meghatározza az átadás helyét, felügyel a jelen Szerződés által megszabott lerombolásokra, használaton kívül való
helyezésekre vagy átalakításokra.
138. Cikk. A Hadihajózási Szövetségközi Ellenőrző Bizottság feladata különösen az, hogy kiszálljon a
hajógyárakba és ellenőrizze az illető hajógyárban építés alatt levő hajók lebontását, átvegye a kiszolgáltatott
fegyvert, lőszert és hadihajózási anyagot és ellenőrizze a megszabott lerombolásokat és lebontásokat.
A Magyar Kormány köteles a Hadihajózási Szövetségközi Ellenőrző Bizottságnak mindazokat a
felvilágosításokat és okiratokat rendelkezésére bocsátani, amelyeket az a hadihajózásra vonatkozó rendelkezések
teljes végrehajtásának biztosítására szükségesnek ítél, jelesül a hadihajók tervrajzát, fegyverzetük összetételét, az
ágyúknak, lőszernek, torpedóknak, aknáknak, robbanóanyagoknak, drótnélküli távírókészülékeknek s általában
mindannak, ami a hadihajózási anyagra vonatkozik, jellegzetes adatait és mintáit, nemkülönben az összes idevágó
törvényhozási, közigazgatási vagy szolgálati szabályzati okmányokat.
139. Cikk. A Léghajózási Szövetségközi Ellenőrző Bizottság feladata különösen az, hogy a jelenleg a Magyar
Kormány birtokában levő léghajózási anyagot összeírja, a repülőgépműhelyeket, léghajóműhelyeket és légi
járóműmotorműhelyeket, valamint a légi járóművek céljaira felhasználható fegyver-, lőszer- és robbanóanyaggyárakat
megszemlélje, a magyar államterületen levő összes repülőtelepeket, léghajócsarnokokat,
leszállóhelyeket, telepeket és raktárokat bejárja és amennyiben ennek helye van, az anyag elszállítását és átvételét
intézze.
A Magyar Kormány köteles a Léghajózási Szövetségközi Ellenőrző Bizottságnak mindazokat a
felvilágosításokat, törvényhozási, közigazgatási és egyéb okiratokat a rendelkezésre bocsátani, amelyeket a
Bizottság a léghajózási rendelkezések teljes végrehajtásának biztosítására szükségesnek ítél, jelesül köteles
rendelkezésére bocsátani számszerű kimutatást az összes magyar repülőkötelékek szolgálatában álló személyzetről,
valamint a meglevő, gyártás alatt álló vagy megrendelt anyagokról és teljes lajstromot a léghajózás számára dolgozó
összes üzemekről, azok elhelyezéséről, valamint az összes légi járómű-csarnokokról és leszálóhelyekről.
V. CÍM
Általános rendelkezések
140. Cikk. A jelen Szerződés életbelépésétől számítandó háromhónapi határidőn belül a Magyar Kormánynak az
idevágó magyar törvényeket a jelen Szerződésnek ezzel a részével összhangban meg kell változtatnia, s így kell
fenntartania.
Ugyanezen határidőn belül a Magyar Kormánynak a jelen rész végrehajtására vonatkozó összes közigazgatási és
más intézkedéseket meg kell tennie.
141. Cikk. Az 1918. évi november hó 3-án kötött fegyverszüneti szerződés következő rendelkezései, úgymint: az
I. fejezet (Katonai rendelkezések) 2. és cikke, a csatolt jegyzőkönyv I. fejezetének (Katonai rendelkezések) 2., 3. és
6. Cikke, amennyiben a fenti rendelkezésekkel nem ellenkeznek, hatályukban megmaradnak.
142. Cikk. Magyarország kötelezi magát, hogy a jelen Szerződés életbelépésétől kezdve semmiféle idegen
országba katonai, hadihajózási vagy léghajózási küldöttségnek megbízást nem ad, oda ilyeneket nem küld, s elutazni
nem enged; kötelezi magát ezenfelül, hogy megteszi az alkalmas intézkedéseket annak megakadályozására, hogy
magyar állampolgárok államuk területét abból a célból hagyják el, hogy bármely idegen Hatalom hadseregébe,
hajóhadába vagy légi szolgálatába belépjenek, vagy a kiképzés előmozdítása céljából oda beosztassanak, vagy
általában valamely idegen országban katonai, hadihajózási vagy léghajózási oktatásban közreműködjenek.
A Szövetséges és Társult Hatalmak a maguk részéről megállapodnak abban, hogy a jelen Szerződés
életbelépésétől kezdve hadseregükbe, hajóhadukba vagy légi haderejükbe magyar állampolgárt be nem soroznak,
oda katonai kiképzés előmozdítása céljából be nem osztanak és általában magyar állampolgárt katonai, hadihajózási
vagy léghajózási oktatóként nem alkalmaznak.
Ez a rendelkezés mindazonáltal nem érinti Franciaországnak azt a jogát, hogy az idegen légiót a francia
törvények és katonai szabályzatok értelmében egészíthesse ki.
143. Cikk. Magyarország kötelezi magát, hogy mindaddig, amíg a jelen Szerződés hatályban van, aláveti magát
minden olyan vizsgálatnak, amelyet a Nemzetek Szövetségének Tanácsa szótöbbséggel szükségesnek ítél.
VI. RÉSZ
Hadifoglyok és sírhelyek
I. CÍM
Hadifoglyok
144. Cikk. A magyar hadifoglyok és polgári internáltak hazaszállítása a jelen Szerződés életbelépése után a lehető
legrövidebb időn belül kezdetét veszi és a legnagyobb gyorsasággal fog végbemenni.
145. Cikk. A magyar hadifoglyoknak és polgári internáltaknak a 144. Cikkben meghatározott feltételek mellett
leendő hazaszállításáról az egyrészről a Szövetséges és Társult Hatalmak és másrészről a Magyar Kormány
képviselőiből alakuló Bizottság gondoskodik.
Minden egyes Szövetséges és Társult Hatalomra nézve egy-egy Albizottság állapítja meg a hadifoglyok
hazaszállításának részleteit; ezek az Albizottságok csupán az illető érdekelt Hatalom és a Magyar Kormány
képviselőiből alakulnak.
146. Cikk. A magyar hatóságok kötelesek arról gondoskodni, hogy a nekik átadott hadifoglyok és polgári
internáltak, az átadás után haladéktalanul otthonukba küldessenek.
Azok a hadifoglyok és polgári internáltak, akiknek a háború előtti lakóhelye a Szövetséges és Társult Hatalmak
csapataitól megszállott területen van, a Szövetséges és Társult Hatalmak megszálló csapatai katonai hatóságainak
engedélyével és ezek ellenőrzése mellett, lakóhelyükre szintén visszaküldendők.
147. Cikk. A hazaszállítással kapcsolatban az elindulás időpontjától kezdődőleg felmerülő összes költségeket a
Magyar Kormány tartozik viselni; a Magyar Kormány köteles továbbá a 145. Cikkben megjelölt Bizottság részéről
szükségesnek ítélt szállítóeszközöket, nemkülönben a műszaki személyzetet rendelkezésre bocsátani.
148. Cikk. Azokat a hadifoglyokat és polgári internáltakat, akik a fegyelem ellen elkövetett cselekmény miatt
büntetendők volnának, vagy akik emiatt büntetés alatt állanak, arra való tekintet nélkül, hogy büntetésük idejét
kitöltötték-e vagy az ellenük indított eljárás befejezést nyert-e vagy sem, haza kell szállítani.
Ez a rendelkezés nem nyer alkalmazást azokra a hadifoglyokra és polgári internáltakra nézve, akik az 1920. évi
január 1-je után elkövetett cselekmények miatt volnának büntetendők.
Hazaszállításukig valamennyi hadifogolyra és polgári internáltra nézve a fennálló szabályok maradnak
irányadók, kiváltképen a munka és fegyelem tekintetében.
149. Cikk. Azok a hadifoglyok és polgári internáltak, akik nem a fegyelem ellen elkövetett, hanem más
cselekmények miatt volnának büntetendők vagy állanak büntetés alatt, továbbra is fogvatarthatók.
150. Cikk. A Magyar Kormány kötelezi magát arra, hogy az összes hazaszállítandó egyéneket megkülönböztetés
nélkül területére befogadja.
Azokra a magyar hadifoglyokra vagy állampolgárokra nézve, akik hazaszállításukat nem óhajtják, a
hazaszállítást mellőzni lehet; a Szövetséges és Társult Kormányok azonban fenntartják maguknak a jogot, hogy
ezeket az egyéneket hazájukba vagy valamely semleges országba szállíthassák, avagy megengedjék nekik, hogy
területeiken lakhassanak.
A Magyar Kormány kötelezi magát arra, hogy ezekkel az egyénekkel és hozzátartozóikkal szemben semmiféle
kivételes intézkedést nem alkalmaz, őket a fenti okból semminemű megtorlással vagy zaklatással nem sujtja.
151. Cikk. A Szövetséges és Társult Kormányok fenntartják maguknak a jogot, hogy a hatalmukban levő magyar
hadifoglyok és állampolgárok hazaszállítását attól tegyék függővé, hogy a Magyar Kormány a Szövetséges és
Társult Hatalmaknak azokról a hadifoglyairól és más állampolgárairól, akiket Magyarországon akaratuk ellenére
még visszatartatnának, felvilágosítást ad és őket azonnal szabadon bocsátja.
152. Cikk. A Magyar Kormány kötelezi magát:
1. hogy az eltűntek felkutatására alakult bizottságoknak szabad bejárást biztosít, azok részére az összes szükséges
szállítási eszközöket rendelkezésére bocsátja, a fogolytáborokba, fogházakba kórházakba és minden egyéb
helyiségekbe ezeket a bizottságokat beengedi, valamint mindazokat a köz- és magánokiratokat, amelyek
kutatásaiknál felvilágosítást nyujthatnak, rendelkezésükre bocsátja;
2. hogy megbünteti azokat az osztrák hivatalnokokat és magánosokat, akik a Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgárainak jelenlétét netán titokban tartanák, vagy jelenlétét, miután arról tudomást szereztek, nem jelentenék
be.
153. Cikk. A Magyar Kormány kötelezi magát, hogy azokat a tárgyakat, értékeket és okiratokat, amelyek a
Szövetséges és Társult Hatalmak valamelyik állampolgárának tulajdonában állottak és amelyeket a magyar
hatóságok netalán visszatartottak, jelen Szerződés életbelépése után haladéktalanul visszaszolgáltatja.
154. Cikk. A Magas Szerződő Felek kijelentik, hogy lemondanak mindazoknak a költségeknek kölcsönös
megtérítéséről, amelyek a hadifoglyoknak saját területükön történt ellátásával kapcsolatban felmerültek.
II. CÍM
Sírhelyek
155. Cikk. A Szövetséges és Társult Kormányok és a Magyar Kormány gondoskodnak arról, hogy a területeiken
eltemetett katonák és tengerészek sírhelyei tiszteletben és jókarban tartassanak.
Kötelezik magukat, hogy minden olyan bizottságot, amelyet valamelyik Kormány az eltemetettek
személyazonosságának megállapításával, azoknak lajstromozásával, illő síremlékek karbantartásával vagy
felállításával bízott meg, elismernek és az ilyen bizottságot feladata kivitelében támogatják.
Megegyeznek azonkívül arra nézve is, hogy a belföldi törvényekben foglalt rendelkezéseknek és a közegészség
követelményeinek korlátai között, kölcsönösen minden eszközzel megkönnyítik katonáik és tengerészeik földi
maradványainak hazaszállítására irányuló kérelmek teljesítését.
156. Cikk. A különböző hadviselt Államok fogságban elhunyt hadifoglyainak, polgári internáltjainak és egyéb
állampolgárainak sírhelyei a jelen Szerződés 155. Cikkének rendelkezései értelmében megfelelően jókarban
tartandók.
Ezenkívül egyrészről a Szövetséges és Társult Kormányok, másrészről a Magyar Kormány kötelezi magukat
arra, hogy kölcsönösen egymás rendelkezésére bocsátják:
1. az elhaltak teljes névjegyzékét a személyazonosságuk megállapításához szükséges összes adatokkal együtt;
2. a személyazonosság megállapítása nélkül eltemetett összes halottak számára és sírhelyeik hollétére vonatkozó
minden felvilágosítást.
VII. RÉSZ
Büntető rendelkezések
157. Cikk. A Magyar Kormány elismeri a Szövetséges és Társult Hatalmaknak azt a jogát, hogy katonai
bíróságaik elé állíthassák mindazokat a személyeket, akiket a háború törvényeivel és szokásaival ellenkező
cselekmények elkövetésével vádolnak. A bűnösöknek talált személyekre a törvényekben előírt büntetések nyernek
alkalmazást. Ezt a rendelkezést Magyarországnak vagy szövetségeseinek bíróságai előtt netalán folyamatba tett
eljárásra vagy felelősségrevonásra való tekintet nélkül alkalmazni fogják.
A Magyar Kormány köteles a Szövetséges és Társult Hatalmaknak vagy közülök annak, amely őt eziránt
megkeresi, kiszolgáltatni a háború törvényeivel és szokásaival ellenkező cselekmények elkövetésével vádolt minden
személyt, akár névszerint nevezik meg őket, akár pedig azt a rangfokozatot, tisztséget vagy hatáskört jelölik meg,
amelyben a magyar hatóságok az illető személyeket alkalmazták.
158. Cikk. Azokat, akik a Szövetséges és Társult Hatalmak közül csupán egynek állampolgárai ellen követtek el
büntetendő cselekményt, ennek a Hatalomnak katonai bíróságai elé fogják állítani.
Azokat, akik több Szövetséges és Társult Hatalom állampolgárai ellen követtek el büntetendő cselekményt, az
érdekelt Hatalmak katonai bíróságainak tagjaiból elé fogják állítani.
Minden esetben meg lesz a vádlottnak joga arra, hogy védőjét maga jelölje ki.
159. Cikk. A Magyar Kormány kötelezi magát, hogy ki fogja szolgáltatni mindazokat az okmányokat és adatokat,
bármily természetűek is legyenek azok, amelyeknek előterjesztése a vádbeli cselekmények teljes kiderítése, a
bűnösök kinyomozása és a felelősség fokának pontos megállapítása céljából szükségesnek fog mutatkozni.
160. Cikk. A 157-159. Cikkek rendelkezései alkalmazást nyernek azoknak az Államoknak Kormányaira nézve is,
amely Államokhoz a volt Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó területeket csatoltak, azokra a személyekre
vonatkozólag, akiket a háború törvényeivel és szokásaival ellenkező cselekmények elkövetésével vádolnak, s akik
az említett Államok területein tartózkodnak vagy ezeknek az Államoknak rendelkezése alatt állanak.
Ha az illető személyek az említett Államok valamelyikének állampolgárságát már megszerezték, ennek az
Államnak Kormánya kötelezi magát, hogy felelősségre vonásuk és megbüntetésük biztosítása végett az érdekelt
Hatalom megkeresésére és azzal egyetértőleg, minden szükséges intézkedést meg fog tenni.
VIII. RÉSZ
Jóvátétel
I. CÍM
Általános rendelkezések
161. Cikk. A Szövetséges és Társult Kormányok kijelentik és Magyarország elismeri, hogy Magyarország és
szövetségesei, mint e veszteségek és károk okozói, felelősek mindazokért a veszteségekért és károkért, amelyeket a
Szövetséges és Társult Kormányok, valamint polgáraik az Ausztria-Magyarország és szövetségesei támadása
folytán rájuk kényszerített háború következményeképen elszenvedtek.
162. Cikk. A Szövetséges és Társult Kormányok elismerik, hogy Magyarország jövedelemforrásai, tekintettel e
jövedelemforrásoknak a jelen Szerződés egyéb rendelkezéseiből folyó állandó jellegű csökkenésére, nem elegendők
arra, hogy e veszteségek és károk teljes jóvátételét biztosítsák.
A Szövetséges és Társult Kormányok mégis megkövetelik és Magyarország kötelezi magát, hogy az alább
megszabott módozatok szerint jóváteszi mindazokat a károkat, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak polgári
lakosságában és javaiban szárazföldi, tengeri és légi támadása okozott az alatt az idő alatt, amíg a Szövetséges és
Társult Hatalmak bármelyike háborút viselt Magyarországgal, valamint általában az idecsatolt I. Függelékben
meghatározott károkat.
163. Cikk. Azoknak a károknak összegét, amelyeknek jóvátételére Magyarország köteles, szövetségközi
bizottság állapítja meg, amelynek "Jóvátételi Bizottság" lesz a neve s amelynek szervezetét és hatáskörét a jelen
Szerződés, nevezetesen az e címhez tartozó II-V. Függelék határozzák meg. Ez a Bizottság, a jelen Szerződésből
folyó eltérésektől eltekintve, azonos a Németországgal kötött Szerződés 233. Cikkében meghatározott bizottsággal;
a Bizottság a jelen Szerződés alkalmazásából eredő különleges kérdések számára külön Osztályt alakít; ennek az
Osztálynak csupán tanácsadó hatásköre lesz, kivéve azokat az eseteket, amelyekben a Jóvátételi Bizottság ruház reá
megfelelő hatáskört.
A Jóvátételi Bizottság a követeléseket felülvizsgálja és méltányos módon alkalmat nyújt a Magyar Kormánynak
arra, hogy meghallgassák.
A Bizottság egyúttal fizetési tervezetet készít, amely megállapítja, hogy Magyarország 1921. évi május hó 1-től
kezdődő harminc éven át, mely határidőkben és milyen módozatokkal tartozik a jóvátételi tartozásnak azt a részét
törleszteni, amelyet reá ki fognak vetni, miután a Bizottság már megállapította volt azt, hogy Németország képes-e
az ellene és szövetségesei ellen támasztott és a Bizottság által felülvizsgált követelések teljes összegének
fennmaradó részét megfizetni. Abban az esetben pedig, ha Magyarország ezalatt az idő alatt tartozásának
törlesztésével hátralékban maradna, minden kiegyenlítetlen részösszeg fizetése a Bizottság tetszése szerint későbbi
évekre elhalasztható vagy olyan módon kezelhető, aminőt a Szövetséges és Társult Kormányok a jelen Szerződés
jelen részében megszabott lejárásnak megfelelően meg fognak állapítani.
164. Cikk. A Jóvátételi Bizottság 1921. évi május hó 1-től kezdve időnkint köteles megvizsgálni Magyarország
jövedelmi forrásait és teljesítőképességét és miután méltányos módon alkalmat nyujtott Magyarország
képviselőinek meghallgattatására, ez alapon a 163. Cikkhez képest belátása szerint a határidőket kitolhatja s a
megállapított fizetési feltételeket megváltoztathatja; nem engedheti el azonban a tartozásnak semmilyen részét sem a
Bizottságban képviselt Kormányoknak erre vonatkozó külön meghatalmazása nélkül.
165. Cikk. Magyarország 1920-ban és az 1921. év első négy hónapjában oly részletekben és olyan módon
(aranyban, árúkban, hajókban, értékpapirokban vagy más módon), amint azt a Jóvátételi Bizottság megállapítja, a
fentemlített követelésekre méltányos részfizetést teljesít, amelynek nagyságát a Jóvátételi Bizottság állapítja meg;
ezt az összeget elsősorban a megszálló hadseregnél, az 1918. évi november hó 3.-i fegyverszünet után felmerült s a
181. Cikkben tárgyalt költségeknek fizetésére kell fordítani; annyi élelmiszer és nyersanyag, amennyi a Szövetséges
és Társult Főhatalmak Kormányainak megítélése szerint szükséges ahhoz, hogy Magyarország képes legyen
jóvátételi kötelezettségének teljesítésére, szintén fizethető a nevezett Kormányok jóváhagyásával az említett
összegből. A fennmaradó összeg Magyarország jóvátételi tartozásából levonandó. Magyarország azonfelül letétbe
helyezni a II. Függelék 12. §-a c) pontjának intézkedése értelmében az ott említett kötelezőjegyeket.
166. Cikk. Magyarország beleegyezik abba is, hogy gazdasági erőforrásai közvetlenül felhasználtassanak
jóvátételre, úgy, amint ezt a kereskedelmi hajózásra, a természetbeni újjáépítésre és a nyersanyagokra vonatkozólag
a III., IV. és V. Függelékek részletezik; természetesen azt az értéket, amelyet az átruházott javak és ezeknek a
javaknak a Függelékek szerint megvalósult felhasználása, az ott meghatározott megállapítás szerint képviselnek,
Magyarország javára kell írni és azt az előző cikkekben megszabott tartozásból le kell vonni.
167. Cikk. A folytatólagos fizetéseket, ideértve az előző cikkekben tárgyaltakat is, amelyeket Magyarország a
jóvátételi követelések kielégítésére teljesít, a Szövetséges és Társult Kormányok egymás közt a méltányosság és
mindegyikük jogai alapján előre megállapított arány szerint osztják fel.
A felosztásnál a 173. Cikkben és a III., IV. és V. Függelékben megállapított jóváírások értéke oly módon számít,
mint az ugyanabban az évben teljesített fizetéseké.
168. Cikk. A fentebb megállapított fizetéseken felül Magyarország a Jóvátételi Bizottság részéről megállapított
eljárás szerint visszaszolgáltatja mindazt a készpénzt, valamint visszaszolgáltatja mindazokat az állatokat, különféle
tárgyakat és értékpapírokat, amelyeket elvett, lefoglalt vagy zár alá vett, amennyiben az azonosság megállapítása
akár Magyarországnak, akár szövetségeseinek területén, akár azokon a területeken, amelyek a jelen Szerződés teljes
végrehajtásáig Magyarországnak vagy szövetségeseinek birtokában maradnak, lehetséges lesz.
169. Cikk. A Magyar Kormány kötelezi magát, hogy a 168. Cikkben megszabott visszaszolgáltatásokat és a 163.,
164., 165. és 166. Cikkekben megszabott fizetéseket és szolgáltatásokat azonnal teljesíti.
170. Cikk. A Magyar Kormány elismeri a 163. Cikkben meghatározott Bizottságot abban az alakjában, amint azt
a Szövetséges és Társult Kormányok a II. Függelék értelmében megszervezik; visszavonhatatlanul elismeri, hogy a
Bizottságot a jelen Szerződésben reáruházott jogosítványok élvezete és hatáskörök gyakorlása megilleti.
A Magyar Kormány meg fog adni a Bizottságnak minden olyan felvilágosítást, amelyre annak Magyarország és
állampolgárai pénzügyi helyzetét, pénzügyi műveleteit, javait, termelőképességét, készleteit, nyersanyagtermelését
és ipari termelését illetőleg szüksége van, továbbá felvilágosítást ad az 1914-1920. évi háborúnak azokra a
hadműveleteire vonatkozólag, amelyeknek ismeretét a Bizottság szükségesnek fogja tartani.
A Magyar Kormány a Bizottság tagjainak és igazolt meghatalmazottjainak mindazokat a jogokat és
mentességeket megadja, amelyeket barátságos Államok szabályszerűen meghatalmazott diplomáciai képviselői
Magyarországon élveznek.
Magyarország beleegyezik továbbá abba, hogy a Bizottságnak és esetleg alkalmazott személyzetének fizetését és
költségeit ő fizeti.
171. Cikk. Magyarország kötelezi magát, hogy mindazokat a törvényeket, szabályzatokat és rendeleteket,
amelyek a jelen rendelkezések teljes végrehajtásának biztosítására szükségesek, megalkotja, hatályban tartja és
kihirdeti.
172. Cikk. A jelen Szerződés jelen részének rendelkezései nem érintik a jelen Szerződés X. része (Gazdasági
rendelkezések) III. és IV. címének rendelkezéseit.
173. Cikk. Magyarország javára írandók jóvátételi kötelezettségek címén a következő tételek:
a) a jelen Szerződés X. részének (Gazdasági rendelkezések) III. és IV. címe alapján Magyarország javára
megállapított végleges fizetési egyenleg;
b) mindazok az összegek, amelyek Magyarországot a IX. részben (Pénzügyi rendelkezések) és a XII. részben
(Kikötők, víziútak és vasútak) megszabott jogátruházások folytán megilletik;
c) mindazok az összegek, amelyeknek Magyarország javára való írását a Jóvátételi Bizottság elrendeli,
vagyontárgyaknak, jogoknak, engedélyeknek (koncesszióknak) és egyéb érdekeknek a jelen Szerződésben
megszabott bármely más átruházása alapján.
Semmi esetre sem írhatók azonban Magyarország javára a 168. Cikk értelmében foganatosított
visszaszolgáltatások.
174. Cikk. A magyar tengeralatti kábel átengedését, amelyet a jelen Szerződésben külön rendelkezés nem tárgyal,
az idemellékelt VI. Függelék szabályozza.
I. Függelék
Magyarországtól, a fenti 162. Cikknek megfelelően az alábbi csoportokba tartozó károk teljes összegére nézve
követelhető kártérítés:
1. oly károk, amelyeket polgári egyének személyében vagy életében és az említett polgári egyének tartásra
jogosult hátramaradottainak bármilynemű háborús cselekménnyel bárhol is okoztak, ideértve a bombázásokat és a
más szárazföldi, tengeri vagy légi támadásokat, úgyszintén ezeknek, nemkülönben mindkét hadviselőcsoport összes
hadműveleteinek mindennemű közvetlen következményeit;
2. oly károk, amelyeket Magyarország vagy szövetségesei polgári személyeknek és tartásra jogosult
hátramaradottainak kegyetlenkedéssel, erőszakoskodással vagy rossz bánásmóddal (ideértve az élet vagy az
egészség ellen letartóztatás, elszállítás, internálás vagy kiürítés, tengeren való elhagyás avagy kényszermunka útján
elkövetett támadásokat) bárhol okoztak;
3. oly károk, amelyeket Magyarország vagy szövetségesei saját vagy megszállott, vagy harcban elfoglalt
területen polgári személyeknek és tartásra jogosult hátramaradottaiknak az egészség, a munkaképesség vagy a
becsület ellen irányuló cselekményekkel okoztak;
4. hadifoglyoknak bárminemű rossz bánásmóddal okozott károk;
5. mint a Szövetséges és Társult Hatalmaknak okozott károk jönnek tekintetbe az összes nyugdíjak és hasonló
természetű ellátások a háború katonai (szárazföldi, tengeri vagy légi haderőkhöz tartozó) áldozatai,
megcsonkítottak, sebesültek, betegek vagy rokkantak, valamint oly személyek számára, akiket ezek az áldozatok
eltartottak; a Szövetséges és Társult Kormányokkal szemben fennálló ezt a tartozást mindegyik fentnevezett
Kormány részére az említett nyugdíjak és ellátások tőkésített értékében és pedig a jelen Szerződés életbelépésének
időpontjára és a Franciaországban 1919. évi május hó 1-én érvényben volt díjszabások alapján kell kiszámítani;
6. annak a segélynek költségei, amelyben a Szövetséges és Társult Hatalmak Kormányai a hadifoglyokat, azok
családjait és azokat a személyeket részesítették, akiket a hadifoglyok eltartottak;
7. a Szövetséges és Társult Hatalmak Kormányai részéről a mozgósítottak és a hadseregben szolgálók
családtagjainak és a velük szemben tartásra jogosult egyébb személyeknek kiutalt segélyek; annak az összegnek
nagyságát, amely őket az ellenségeskedések tartamának minden egyes évére nézve megilleti, a nevezett Kormányok
mindegyike számára az illető évben Franciaországban a hasonló természetű fizetésekre alkalmazott középdíjszabás
szerint kell kiszámítani;
8. polgári személyeknek okozott károk, amelyek Magyarország vagy szövetségesei részéről reájuk rótt abból a
kötelezettségből eredtek, hogy megfelelő díjazás nélkül dolgozni voltak kötelesek;
9. olyan károk, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak valamelyikének, avagy azok állampolgárainak
bárhol levő bárminemű vagyonában (kivéve a hadsereg és a haditengerészet műveit és anyagait) okoztak annak
következtében, hogy a vagyontárgyakat Magyarország vagy szövetségei szárazon, tengeren vagy a levegőben
elkövetett cselekménnyel elvitték, lefoglalták, megrongálták vagy megsemmisítették; vagy oly károk, amelyek az
ellenségeskedések vagy bárminő hadművelet közvetlen következményeiként állottak elő;
10. olyan károk, amelyeket Magyarország vagy szövetségesei kivetések, pénzbüntetések vagy hasonló
kényszerszolgáltatások alakjában okoztak a polgári lakosságnak.
II. Függelék
1. § A 163. Cikkben meghatározott bizottság a "Jóvátételi Bizottság" címet viseli, s az alább következő
rendelkezésekben "Bizottság" néven szerepel.
2. § A Bizottság tagjait az Északamerikai Egyesült-Államok, Nagybritannia, Franciaország, Olaszország, Japán,
Belgium, Görögország, Lengyelország, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam és Cseh-Szlovákország nevezik ki.
Az Északamerikai Egyesült-Államok, Nagybritannia, Franciaország, Olaszország, Japán és Belgium külön-külön
egy-egy kiküldöttet neveznek ki. A többi öt Hatalom pedig egy közös kiküldöttet nevez ki az alábbi 3. szakasz
harmadik bekezdésében körülírt módozatok szerint. Minden egyes kiküldött kinevezésével egyidejűleg egy
kiküldött-helyettest is kell kinevezni, aki a kiküldöttet betegség vagy kényszertávollét esetében helyettesíti, de akit
egyébb alkalmakkor csak a tárgyalásokon való jelenlétel joga közreműködés nélkül illetik meg.
Több mint öt a fentnevezett kiküldöttek közül semmi esetre sem vehet részt a Bizottság tárgyalásain és a
szavazásban. Az Egyesült-Államok, Nagybritannia, Franciaország és Olaszország kiküldötteit mindig megilleti ez a
jog. Belgium kiküldöttét megilleti minden olyan esetben, amely alább felsorolva nincs. Japán kiküldöttét megilleti
ez a jog oly esetben, amikor tengeri károkra vonatkozó kérdések kerülnek tárgyalás alá. A fentemlített öt Hatalom
közös kiküldöttének pedig akkor van részvételi joga, ha oly kérdések kerülnek tárgyalás alá, amelyek Ausztriára,
Magyarországra vagy Bulgáriára vonatkoznak.
A Bizottságban képviselt minden egyes Kormánynak joga van az attól való visszalépésre, ha ezt tizenkét
hónappal előbb a Bizottságnak bejelenti és az első bejelentést annak keltétől számított hatodik hó folyamán
megerősíti.
3. § A Szövetséges és Társult Hatalmak bármelyikének, amelyik érdekelve lehet, jogában van kiküldöttet
kinevezni, de ez csak akkor lehet jelen és a tárgyalásban mint ülnök csak akkor vehet részt, amikor az illető Hatalom
követeléseit és érdekeit veszik vizsgálat vagy vita alá; ennek a kiküldöttnek szavazati joga nincs.
A Bizottság kebelében a 163. Cikk végrehajtásaként felállítandó Osztályban a következő Hatalmak képviselői
foglalnak helyet: Északamerikai Egyesült-Államok, Nagybritannia, Franciaország, Olaszország, Görögország,
Lengyelország, Románia, Szerb-Horvát-Szlovén Állam és Cseh-Szlovákország, anélkül azonban, hogy ez az
összeállítás bármikép is prejudikálna annak, hogy valamely követelés elfogadható-e. Ha az Osztályban szavazásra
kerül a sor, az Északamerikai Egyesült-Államok, Nagybritannia, Franciaország és Olaszország képviselőinek két-két
szavazatuk van.
A fentemlített többi öt Hatalom képviselői egy közös kiküldöttet neveznek ki, aki a jelen Függelék 2.
szakaszában körülírt módozatok szerint foglal helyet a Jóvátételi Bizottságban. Ez a kiküldött, akinek kinevezése
egy évre szól, váltakozva a fentemlített öt Hatalom mindegyikének állampolgárai közül kerül ki.
4. § Valamely kiküldött, kiküldött-helyettes vagy ülnök halála, vagy lemondása vagy visszahívása esetében
utódját minél előbb ki kell nevezni.
5. § A Bizottság főirodája Párisban lesz, s ugyanott tartja a jelen Szerződés életbelépése után a legrövidebb idő
alatt első ülését; azután pedig oly helyen és időben ül össze, amint azt legalkalmasabbnak itéli, vagy amint az
szükségesnek mutatkozik feladata leggyorsabb teljesítése szempontjából.
6. § A Bizottság első ülésén a fentemlített kiküldöttek közül elnököt és alelnököt választ, akik egy évig maradnak
hivatalukban és újra megválaszthatók; ha az elnöki vagy az alelnöki állás az egyévi hivatali idő alatt megüresedik, a
Bizottság az illető év hátralevő részére haladéktalanul új választást foganatosít.
7. § A Bizottságnak jogában áll mindennemű tisztviselőt, meghatalmazottat és alkalmazottat, akire működése
közben szüksége lehet, kinevezni, ezek javadalmazását megállapítani, Osztályokat vagy Albizottságokat alakítani,
amelyeknek tagjai nem kell, hogy szükségképen a Bizottság tagjai legyenek és jogában áll feladatának
megoldásához szükséges mindennemű végrehajtási intézkedést megtenni, úgyszintén jogosítványait és hatáskörét
tisztviselőire, meghatalmazottjaira, Osztályaira és Albizottságaira átruházni.
8. § A Bizottság valamennyi tanácskozása titkos, kivéve, ha maga a Bizottság egyes esetekben különleges
okokból másként határoz.
9. § A Bizottság a részéről időről időre meghatározandó időpontban és a Magyar Kormány kérelmére köteles
minden olyan fejtegetést és bizonyítást meghallgatni, amelyet Magyarország a saját fizetőképességét illető bármely
kérdésben előterjeszt.
10. § A Bizottság megvizsgálja a követeléseket és méltányos módon alkalmat nyújt a Magyar Kormánynak arra,
hogy meghallgassák, anélkül azonban, hogy ez utóbbinak módja lenne bármiképen részt venni a Bizottság
döntésében. Ugyanezt a jogot fogja biztosítani a Bizottság Magyarország szövetségesei részére is, ha úgy találja,
hogy ezeknek érdekei forognak szóban.
11. § A Bizottság semmiféle törvényhozáshoz, semmiféle törvénykönyvhöz, a vizsgálatra vagy az ügyvitelre
vonatkozó semmiféle különleges szabályhoz sincs kötve; a Bizottságot csak az igazságosság, a méltányosság és a
jóhiszeműség fogja vezérelni. Döntéseiben egységes jogelvek és jogszabályok szerint kell eljárnia minden olyan
esetben, amelyre ilyen jogelvek és jogszabályok alakalmazhatók. A Bizottság állapítja meg a követelésekre
vonatkozó bizonyítási szabályokat. Alkalmazhat bármely jogszerű számítási módszert.
12. § A Bizottság élvezi mindazt a hatáskört, s gyakorolja mindazokat a jogokat, amelyeket részére a jelen
Szerződés megállapít.
A Bizottságot a jóvátételi kérdésekben foglaltak szerint általában a legmesszebbmenő ellenőrző és végrehajtó
hatalom, valamint a jelen rész rendelkezéseinek értelmezési joga megilleti. A jelen Szerződésben foglalt
rendelkezések fenntartásával a Bizottságot a 2. és 3. szakaszban felsorolt összes Szövetséges és Társult Kormányok
avégből szervezik, hogy ez mindegyiköknek az őt megillető részben, kizárólagos képviselője legyen a
Magyarország részéről e Szerződés jelen részének alapján teljesítendő mindennemű fizetések átvétele, eladása,
megőrzése és felosztása körül. E tekintetben a Bizottság részére a következő feltételek és rendelkezések irányadók:
a) Az összes megállapított követelések teljes összegének mindazon részletei fejében, amelyeket aranyban vagy
hajóanyagban, értékpapírban és árúkban avagy bármely más módon ki nem fizetne, Magyarország tartozik fedezetet
adni egyenértékű összeg erejéig kötelezőjegy, adóslevél vagy más címlet alakjában annak biztosítékául, hogy az
illető részadóságot elismeri; a közelebbi módozatokat a Bizottság állapítja meg.
b) Magyarország fizetőképességének visszatérő időszakonként foganatosítandó becslése alkalmával a Bizottság
megvizsgálja Magyarország pénzügyi rendszerét abból a szempontból, hogy: 1. Magyarország összes bevételei,
ideértve minden belső kölcsön kamatfizetésére és törlesztésére rendelt jövedelmeket is, elsősorban a jóvátételi
összegek fizetésére fordítassanak, és 2. bizonyságot szerezhessen arra nézve, vajjon Magyarország adórendszere
aránylag általában legalább is olyan terhes-e, mint a Bizottságban képviselt bármelyik Hatalomé.
A Jóvátételi Bizottság oly értelmű utasításokat fog kapni, amelyek szerint köteles lesz különös figyelembe venni:
1. a jelen Szerződésben megállapított határok között levő magyar terület tényleges közgazdasági és pénzügyi
helyzetét; és 2. erőforrásainak és fizetőképességének a jelen Szerződés rendelkezéseiből folyó csökkenését.
Mindaddig, amíg Magyarország helyzete nem változik, a Bizottság köteles lesz az említett körülményeket
figyelembe venni Magyarország tartozásai végösszegének megállapításánál, valamint azoknál a fizetéseknél,
amelyekkel ez az ország tartozását törleszteni köteles, úgyszintén a kamatfizetési haladékok engedélyezésénél,
amelyeket netalán igénybe kell venni.
c) Magyarország a Bizottság részére, amint azt a 165. Cikk megszabja, tartozásának biztosítása és elismerése
fejében, bemutatóra és aranyra szóló kötelezőjegyeket bocsát ki, amelyek a magyar Kormány vagy ennek alárendelt
akármely hatóság részéről kivetett vagy kivetendő mindennemű adó vagy illeték alól mentességet élveznek; ezeket a
kötelezőjegyeket a Bizottság részéről alkalmasnak talált időpontokban és három részletben, amelyeknek nagyságát
egyenkint szintén a Bizottság állapítja meg, kell átadni, amikor is az aranykoronát a jelen Szerződés IX. része
(Pénzügyi rendelkezések) 197. Cikkének értelmében kell fizetni. És pedig:
1. Bemutatóra szóló kötelezőjegyek első, kamatmentes kibocsátása legkésőbb 1921. évi május hó 1. napján
esedékes lejárattal; különösen ezeknek a kötelezőjegyeknek törlesztésére fognak fordíttatni azok a fizetések,
amelyeknek teljesítésére Magyarország magát a 165. Cikk értelmében kötelezte; ezekből azonban le kell vonni a
megszálló csapatok fentartási költségeinek megtérítésére és a Magyarországnak élelmiszerrel és nyersanyaggal való
ellátása költségeinek kifizetésére fordított összegeket; azok a kötelezőjegyek, amelyek 1921. évi május hó 1-ig be
nem váltanának, az alább (12. § c) 2. pont) megjelöltekhez hasonló jellegű új kötelezőjegyekkel cserélendők ki.
2. Bemutatóra szóló kötelezőjegyek második kibocsátása 2 1/2%-os (két és félszázalékos) kamatozással az 1921.
és 1926. közötti években; ezután pedig 5%-os (ötszázalékos) kamatozással és a kibocsátás egész összegének további
1%-ával (egy százalékával), mint törlesztési részlettel az 1926. évtől kezdve.
3. Írásbeli kötelező nyilatkozat újabb fizetésül szolgáló címletek, és pedig 5%-kal (öt százalékkal) kamatozó
bemutatóra szóló kötelezőjegyek kibocsátása iránt, maga a kibocsátás csak akkor történvén meg, amikor a Bizottság
meggyőződést szerzett arról, hogy Magyarország a kamatok és a törlesztési alapok szolgáltatására irányuló
kötelezettségének megfelelni képes, amikor is a tőke és a kamatok fizetésének időpontjait és módozatait a Bizottság
fogja megállapítani.
A kamatok esedékességi napjait, a törlesztési alapok felhasználásának módját, a kibocsátásra, e kötelezőjegyek
kibocsátásának kezelésére és szabályozására vonatkozó minden hasonló kérdést a Bizottság dönt el időről-időre.
Elismerés és biztositás címén új kibocsátások követelhetők a Bizottság részéről később időről-időre megállapított
feltételek mellett.
Abban az esetben, ha a Bizottság elkészült annak az összegnek végleges, tehát már nem csupán ideiglenes
megállapításával, amely összeg a Szövetséges és Társult Hatalmak követeléseinek fedezésére szolgáló közös
teherből Magyarországra esik, úgy a Bizottság tartozik haladéktalanul megsemmisíteni mindazokat a
kötelezőjegyeket, amelyeket netalán ezen az összegen bocsátottak ki.
d) Ha a Magyarország részéről jóvátételi tartozásának biztosításául vagy elismeréseként kibocsátott
kötelezőjegyek, kötelező nyilatkozatok vagy egyébb címletek véglegesen, tehát nem csupán biztosítékképen azoktól
a Kormányoktól, amelyeknek javára Magyarország jóvátételi adósságnak összegét eredetileg megállapították,
különböző más személyekre ruháztatnak át, ennek a tartozásnak az a része, amely a végleg átruházott kötelezőjegy
névértékének megfelel, az illető Kormányokkal szemben megszűntnek tekintendő és Magyarországnak ezeken a
kötelezőjegyeken alapuló kötelezettsége csupán az ezeknek tartalmában kifejezett kötelezettségre szorítkozik.
e) A háború alatt elfoglalt és elpusztított területen fekvő ingatlan javak helyreállítására és újjáépítésére szükséges
költségeket, ideértve azoknak ingó fölszereléssel, gépekkel és minden tartozékkal újból való ellátását is, az illető
helyreállítási és újjáépítési munkálatok foganatosításának időpontjában mutatkozó érték szerint kell számítani.
f) A Bizottság minden olyan határozatát, amelylyel Magyarország bármely megállapított tartozásának teljes vagy
részleges elengedését mondja ki, vonatkozzék az akár tőke-, akár pedig kamattartozásra, meg kell okolni.
13. § A szavazás tekintetében a Bizottságra az alábbi szabályok irányadók:
Ha a Bizottság határozatot hoz, azoknak a kiküldötteknek, vagy távollétükben kiküldötthelyetteseiknek
szavazatait, akiknek szavazati joguk van, fel kell jegyezni. A szavazástól tartózkodás a tárgyalás alatt álló javaslat
ellen irányuló szavazatnak tekintendő. Az ülnököknek szavazati joguk nincs.
Olyan kérdések, amelyeknek eldöntéséhez egyhangú szavazás szükséges, a következők:
a) a Szövetséges és Társult Hatalmak szuverénitását érintő, avagy Magyarország tartozásának vagy
kötelezettségének egészen vagy részben való elengedésére vonatkozó kérdések;
b) a Magyar Kormány részéről kibocsátandó kötelezőjegyek és egyéb adóssági címletek összegére és feltételeire,
valamint azok eladásának, átruházásának vagy felosztásának időpontjára és módozataira vonatkozó kérdések:
c) az 1921. évi május hó 1-től kezdődőleg az 1926. év végéig bezárólag esedékes fizetések egészének vagy
részének az 1930. éven túl terjedő elhalasztása;
d) az 1926. év után esedékes fizetések egészének vagy részének elhalasztása három évet meghaladó időtartamra;
e) valamely meghatározott esetben a kár megbecsülésénél alkalmazandó módszer kérdései, ha ez a módszer
valamely hasonló esetben előzőleg már elfogadott módszertől eltér;
f) a jelen Szerződés jelen része rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozó kérdések.
Minden egyéb kérdésben szótöbbséggel történik a döntés.
Ha a kiküldöttek között véleményeltérés támadna arra nézve, hogy valamely meghatározott kérdés a szavazatok
egyhangúságát igénylő kérdések közé tartozik-e vagy sem, s ha ez a véleménykülönbség Kormányaikkal való
érintkezés útján sem volna kiegyenlíthető, a Szövetséges és Társult Kormányok kötelezik magukat arra, hogy a vitát
haladéktalanul oly pártatlan személyiség döntése alá bocsátják, akinek megválasztására nézve meg fognak egyezni,
s kötelezik magukat, hogy annak határozatát elfogadják.
14. § A Bizottságnak a reáruházott hatáskörön belül hozott határozatai azonnal végrehajthatók és minden további
alakszerűség nélkül rögtön alkalmazhatók.
15. § A Bizottság a részéről megállapítandó alakban, minden érdekelt Hatalomnak küldeni fog:
1. elismervényt arról, hogy az illető Hatalom számlája javára a fentemlített kibocsátású kötelezőjegyek vannak
rendelkezése alatt, amely elismervény az illetékes Hatalom kivánságára legfeljebb öt címletre (coupure) is osztható;
2. időről-időre elismervényeket arról, hogy a megnevezett Hatalom számlája javára egyébb oly javak vannak
rendelkezések alatt, amelyeket Magyarország a saját jóvátételi tartozásának törlesztése fejében szolgáltatott.
Ezek a fentemlített elismervények névre szólnak és a Bizottságnál történt bejelentés után hátirattal átruházhatók.
Ha eladásra vagy átruházásra szánt kötelezőjegyeket bocsátanak ki, avagy ha a Bizottság javakat szolgáltat ki,
megfelelő összegű elismervényt be kell vonni.
16. § Az 1921. évi május hó 1. napjától kezdve a Magyar Kormányt kamatfizetési kötelezettség terheli a
Bizottság részéről meghatározandó összegű tartozása után, ebből az utóbbiból azonban a készpénben, más
megfelelő értékben, avagy a Bizottság javára kibocsátott kötelezőjegyekben, valamint a 173. Cikk alapján teljesített
fizetéseket le kell számítani.
A kamatláb 5%, hacsak a Bizottság valamely későbbi időpontban azt nem találná, hogy a viszonyok indokolttá
teszik ennek a kamatlábnak megváltoztatását.
Ha a Bizottság 1921. évi május hó 1. napjára megállapítja Magyarország tartozásának teljes végösszegét, joga
van felszámítani az 1918. évi november hó 11. napjától, vagy a Bizottság részéről szabadon megállapított bármely
későbbi időponttól 1921. évi május hó 1. napjáig járó kamatokat azok után az összegek után, amelyek anyagi károk
jóvátétele címén fizetendők.
17. § Ha Magyarország a jelen Szerződésnek ebben a részében reárótt bármelyik kötelezettségének teljesítését
elmulasztaná, a Bizottság a nem teljesítést minden egyes érdekelt Hatalommal azonnal közli s egyidejűleg a
mulasztással szemben legalkalmasabbnak látszó intézkedésekre nézve javaslatot tesz.
18. § Azok az intézkedések, amelyek a Szövetséges és Társult Hatalmak részéről Magyarország szándékos
kötelezettség elmulasztása esetén igénybe vehetők és amelyekre nézve Magyarország kötelezi magát, hogy azokat
nem tekinti ellenséges cselekményeknek, gazdasági és pénzügyi tiltó és megtorló intézkedések, valamint általában
más olyan kényszerrendszabályok lehetnek, amelyeket az illető Kormányok az adott körülmények között
szükségeseknek tartanak.
19. § Oly fizetéseket, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak megállapított kártérítési igényeire aranyban,
vagy ennek valamely egyenértékében kell teljesíteni, a Bizottság bármikor ingó és ingatlan javak, árúk, vállalatok,
magyar vagy nem magyar területre szóló jogok és engedélyek, hajók, adóssági címletek, részvények vagy bármely
más természetű értékpapírok, továbbá Magyarország vagy más Államok pénzérméi alakjában is elfogadhat;
mindezeknek arany-egyenértékét igazságos és méltányos kulcs szerint maga a Bizottság állapítja meg.
20. § Ha a Bizottság meghatározott javak vagy jogok átengedése alakjában teljesítendő fizetéseket állapít meg,
avagy ilyeneket elfogad, tartozik mindenkor a Szövetséges és Társult valamint a semleges Hatalmaknak és
mindezek állampolgárainak idevonatkozó törvényszerű jogaira és érdekeire figyelemmel lenni.
21. § A bizottság egyetlen tagja sem felelős hivatalos működési körében elkövetett cselekedeteiért és
mulasztásaiért, ha csak nem saját kiküldő Kormányával szemben. A Szövetséges és Társult Kormányok közül egyik
sem vállal valamely másik Kormányért felelősséget.
22. § A jelen Függelék, a jelen Szerződés rendelkezéseinek érintetlenül hagyásával, a Bizottságban képviselt
Kormányok egyhangú határozatával megváltoztatható.
23. § Ha Magyarország és szövetségesei mindazokat az összegeket megfizették, amelyekkel a jelen Szerződés
vagy a Bizottság határozatai értelmében tartoznak és ha az összes átvett összegeket vagy azok egyenértékeit
szétosztották az érdekelt Hatalmak között, a Bizottság feloszlik.
III. Függelék
1. § Magyarország elismeri, hogy a Szövetséges és Társult Hatalmaknak joguk van arra, hogy a hadiesemények
folytán elpusztult vagy megrongált minden kereskedelmi és halászhajójukért ugyanannyi és ugyan olyan hajót -
tonnát tonnáért (bruttósúlyban) és hajóosztályt hajóosztályért - kapjanak kárpótlásul.
Ennek ellenére és bár a most meglevő magyar hajók tonnatartalma lényegesen kevesebb, mint az a
tonnatartalom, amelyet a Szövetséges és Társult Hatalmak Ausztria-Magyarország és szövetségeseinek támadása
folytán elvesztettek, a fent elismert jog végrehajtása a magyar hajókra nézve következő módozatokkal fog
megtörténni:
A Magyar Kormány saját nevében és az összes többi érdekeltekre kiterjedő joghatályal átruházza a Szövetséges
és Társult Kormányokra mindazoknak a kereskedelmi és halászhajóknak tulajdonjogát, amelyek a volt Magyar
Királyság állampolgáraié.
2. § A Magyar Kormány köteles a jelen Szerződés életbelépésétől számított két hónapon belül az 1. szakaszban
megjelölt hajókat a Jóvátételi Bizottságnak átanni.
3. § Az 1. szakaszban megjelölt hajók alatt értendők mindazok a hajók a) amelyek osztrák-magyar kereskedelmi
lobogóval jártak vagy annak kitűzésére jogosítva voltak és a volt Magyar Királyság valamely kikötőjében voltak
belajstromozva; vagy b) amelyek oly személy, társaság vagy egyesület tulajdonában állanak, aki, vagy amely a volt
Magyar Királyság kötelékébe tartozik, vagy amelyek olyan társaságé avagy egyesületéi, amely bár egy másik - nem
Szövetséges vagy Társult - Országhoz tartozik, de a volt Magyar Királyság állampolgárainak ellenőrzése vagy
igazgatása alatt áll, vagy c) amelyek jelenleg építés alatt állanak 1. a volt Magyar Királyság területén, 2. más - nem
Szövetséges vagy Társult - Országban ugyan, de a volt Magyar Királyság valamely állampolgára, társasága vagy
egyesülete részére.
4. § A fentiekhez képest átadott hajók tulajdonosi jogcímének megszerzése végett a Magyar Kormány köteles:
a) minden egyes hajóra nézve a Jóvátételi Bizottság kivánsága szerint adásvételi vagy a tulajdoni jogcímet
tartalmazó más okiratot a Jóvátételi Bizottságnak átadni, amely okirat tanusítja az illető hajó szabad tulajdonának
minden zálogjogtól, elsőbbségi jogtól vagy egyéb tehertől mentes átszállását a Bizottságra;
b) köteles mindazokat az intézkedéseket megtenni, amelyeket a Jóvátételi Bizottság szükségeseknek tart avégből,
hogy ezeknek a hajóknak átadása a Bizottság részére biztosítva legyen.
5. § Magyarország kötelezi magát arra, hogy a jelen Szerződés életbelépésétől számított két hónapon belül a
Jóvátételi Bizottság részéről megállapítandó eljárás szerint minden folyami hajót és egyébb folyamhajózási
járóművet (engins mobiles), amely 1914. évi július hó 28.-a óta bármilyen jogcímen az ő birtokába vagy valamely
állampolgárának birtokába jutott és amelynek azonossága megállapítható, a Szövetséges és Társult Hatalmaknak
természetben és átlagos jókarban visszaadja.
Magyarország kötelezi magát arra, hogy annak a veszteségnek kiegyenlítésére, amelyet a Szövetséges és Társult
Hatalmak a háború tartama alatt akármely okból folyamhajózási tonnatartalomban szenvedtek és amely a fent
rendelt visszaszolgáltatások útján fedezetet nem nyer, folyami járóműállományának egy részét e veszteség
értékének erejéig, legfeljebb azonban egész folyami hajóparkjának az 1918. évi november hó 3.-i állomány szerint
számított 20 százalékát a Jóvátételi Bizottságnak átengedi.
Ennek az átengedésnek módozatait a jelen Szerződés XII. részének (Kikötők, viziútak és vasútak) 284. Cikkében
rendszeresített döntőbírák szabályozzák, akiknek feladata lesz a folyamhajózási tonnatartalom felosztására
vonatkozó azoknak a nehézségeknek elhárítása, amelyek bizonyos folyamrendszerek új nemzetközi
szabályozásából, avagy ezeket a folyamrendszereket érintő területi változásokból származnak.
6. § Magyarország kötelezi magát mindazokban az intézkedéseknek a megtételére, amelyeket a Jóvátételi
Bizottság abból a célból kíván, hogy megszerezze mindazoknak a hajóknak teljes tulajdonjogát, amelyek a
Szövetséges és Társult Kormányok beleegyezése nélkül a háború alatt semleges zászló alá kerültek, vagy
amelyeknek semleges zászló alá juttatása folyamatban van.
7. § Magyarország lemond a Szövetséges és Társult Hatalmakkal, valamint ezek állampolgáraival szemben az
összes magyar hajók lefoglalásából és használatából, nemkülönben az azokban beállott veszteségekből és
károsodásokból eredő mindennemű visszakövetelési igényéről.
8. § Magyarország lemond minden igényről azokra a hajóira vagy hajórakományaira nézve, amelyek tengeri hadi
művelettel vagy ennek következményeiként elsülyedtek, amelyeket azon később kiemeltek és amelyeknél a
Szövetséges és Társult Kormányok valamelyike vagy ennek állampolgára tulajdonosi, bérlői, biztosítói vagy
bármely más minőségben érdekelve van és pedig tekintet nélkül a volt Osztrák-Magyar Monarchia vagy
szövetségesei valamely zsákmánybíróságának esetleges marasztaló itéletére.
IV. Függelék
1. § A Szövetséges és Társult Hatalmak kivánsága értelmében Magyarország kötelezi magát arra, hogy a jelen
részben megállapított kötelezettségeinek részleges teljesítése végett és az alább körülírt rendelkezések szerint
gazdasági erőforrásait közvetlenül a Szövetséges és Társult Hatalmak ellenséges elfoglalás alá jutott
területrészeinek valóságos helyreállítására fordítja, még pedig abban a mértékben, amint azt ezek a Hatalmak meg
fogják állapítani.
2. § A Szövetséges és Társult Hatalmak Kormányai a Jóvátételi Bizottságnak kimutatásokat fognak átadni,
amelyekbe felveendők:
a) azok az állatok, gépek, vasúti anyagok, felszerelések, esztergapadok és a kereskedelmi forgalomban szereplő
összes hasonló árúcikkek, amelyeket Magyarország lefoglalt, felhasznált vagy elpusztított avagy amelyek
közvetlenül a hadműveletek következtében semmisültek meg és amelyekre nézve, minthogy azok halaszthatatlanul
sürgős szükségletek kielégítésére kellenek, a nevezett Kormányok azt kívánják, hogy azokat Magyarország a jelen
Szerződés életbelépésének idején területén található ugyanolyan állatokkal vagy árúcikekkel pótolja;
b) az újjáépitéshez szükséges anyagok úgy mint: kő, tégla, tűzálló tégla, fedőcserép, épületfa, ablaküveg, acél,
mész, cement, gépek, fűtőkészülékek, bútorok és a kereskedelmi forgalomban szereplő mindazok az árúcikkek,
amelyekre vonatkozólag a nevezett Kormányok azt kivánják, hogy azokat az elpusztított területek újjáépítése
céljából Magyarország nekik termelje, gyártsa és szállítsa.
3. § Az előző 2. szakasz a) pontjában említett árúcikkekre vonatkozó kimutatásokat a jelen Szerződés
életbelépésétől számított három hónap alatt kell átadni.
Ezekbe a jegyzékekbe fel kell venni az illető árúcikkekre vonatkozó s a kereskedelmi szerződésekben
használatos kifejezéseknek megfelelő összes részleteket, ideértve a faj megjelölését, a szállítási határidőt (amely
azonban nem lehet hosszabb négy évnél) és az átadás helyét: ellenben nem kell feltüntetni sem az árat, sem a
becsértéket, mert ezeket az alábbiak szerint a Bizottság fogja megállapítani.
4. § A Bizottság a kimutatások beérkezése után azonnal megvizsgálja, hogy az azokban foglalt anyagok és állatok
milyen mértékben követelhetők Magyarországtól.
A Bizottság határozatának meghozatalánál annyiban lesz tekintettel Magyarország belső szükségleteire,
amennyiben ez társadalmi és gazdasági életének fenntartására szükséges; ugyancsak tekintetbe veszi azt az árat és
időt, amelyen és ami alatt hasonló árúcikkek a Szövetséges és Társult Országokban kaphatók, s ezeket az adatokat
összehasonlítja a magyar árúcikkekre vonatkozó hasonló adatokkal; végül figyelembe veszi a Szövetséges és Társult
Kormányoknak azt az általános érdekét, hogy Magyarország ipari élete ne szenvedjen oly rázkódtatást, amelynek
következtében egyéb jóvátételi kötelezettségeire vonatkozó teljesítőképessége kérdésessé válnék.
Mindazonáltal olyan gépeket, vasúti anyagokat, felszereléseket, esztergapadokat és a kereskedelmi forgalomban
szereplő összes hasonló árúcikkeket, amelyek ezidőszerint ipari üzemekben használatban vannak, Magyarországtól
csak abban az esetben fognak követelni, ha ezekből az árúcikkekből semmiféle készlet sem áll rendelkezésre és
vétel útján sem szerezhető be; másrészről pedig az ilyfajta követelések nem léphetik túl az illető árúcikkből
valamely magyar iparüzemben vagy vállalatban található mennyiség 30 százalékát.
A Bizottság alkalmat fog nyujtani a Magyar Kormány képviselőinek, hogy bizonyos megszabott határidőn belül
meghallgathassák őket arra nézve, mily mértékben van a Kormánynak módjában az említett anyagokat, állatokat és
tárgyakat szállítani.
A Bizottság határozatát azután a lehető legsürgősebben közli a Magyar Kormánnyal és a különböző érdekelt
Szövetséges és Társult Kormányokkal.
A Magyar Kormány kötelezi magát a kérdéses kimutatásban megjelölt anyagok, tárgyak és állatok szállítására;
viszont az érdekelt Szövetséges és Társult Kormányok és pedig mindegyik a maga részéről, kötelezik magukat
ezeknek a szállítmányoknak elfogadására, feltéve, hogy azok a megadott részletes leírásnak megfelelnek és a
Bizottság véleménye szerint nem alkalmatlanok az újjáépítésnél való felhasználásra.
5. § A Bizottság megállapítja a fentiek értelmében szállított anyagok, tárgyak és állatok értékét, az illető
szállítmányokat átvevő Szövetséges és Társult Kormányok pedig beleegyeznek abba, hogy azok értéke terhükre
írassék és elismerik, hogy a megfelelő összeg mint Magyarország részéről teljesített fizetés számolandó el s a jelen
Szerződés 167. Cikke értelmében osztandó fel.
Mindazokban az esetekben, amelyekben a fenti feltételek szerint a valóságos helyreállításra vonatkozólag
megállapított jogokat igénybe veszik, a Bizottság köteles meggyőződni arról, vajjon a Magyarország javára írt
összeg a teljesített munka, vagy a szállított anyag teljes értékének megfelel-e és hogy vajjon az érdekelt Hatalom
jóvátételi követelését, amelyet az ilykép részben jóvátett kára címén támasztott, a kérdéses szállítással megvalósult
törlesztés arányában csökkentették-e.
6. § Az olyan országok közvetlen szükségleteinek fedezésére, amelyeknek marhaállományát elhajtották,
elfogyasztották vagy kipusztították, joguk van a Szövetséges és Társult Hatalmaknak közvetlenül a jelen Szerződés
életbeléptetése után a Bizottsághoz kimutatást nyujtani be arról a marhaállományról, amelynek szállítását a
Szerződés életbelépésétől számított három hónapon belül, a fenti 2. szakaszban megállapított állatállományra
teljesített gyors előleg címén kérik.
A Jóvátételi Bizottság dönti el, hogy mennyi állat szállítandó a fentemlített három havi határidő alatt, s
Magyarország kötelezi magát, hogy ezeket a szállítmányokat a Bizottság határozatainak megfelelő módozatok
szerint teljesíti.
A Bizottság az érdekelt Hatalmak közt fel fogja osztani a szállított állatokat, tekintetbe vévén minden egyes
Hatalom közvetlen szükségletét és azokat a jóvátételi teljesítéseket, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak
mindegyike ezekre a szükségleteire az egyrészről a Szövetséges és Társult Hatalmak, másrészről Ausztria és
Bulgária közt kötött szerződések alapján már megkapott.
A szállított állatoknak rendes egészségi állapotban és jókarban kell lenniök.
A szállított állatok értékét, hacsak azok azonossága valamely elhajtott vagy elkobzott példánnyal meg nem
állapítható, a jelen Függelék 5. szakaszának rendelkezései szerint Magyarország jóvátételi számlája javára kell írni.
V. Függelék
1. § Magyarország részleges jóvátétel címén a Szövetséges és Társult Kormányok mindegyikének opciót biztosít
az alább felsorolt anyagoknak a jelen Szerződés életbelépésétől számított öt év tartama alatt évenkint való
szállítására és pedig oly mennyiség erejéig, amely olyan arányban áll az illető árúcikkeknek a háború előtt Ausztria-
Magyarországból az illető országba évenkint bevitt mennyiségéhez, amint ahogy a jelen Szerződés megállapította
határok közötti Magyarország erőforrásai viszonylanak a volt Osztrák-Magyar Monarchiának háború előtti
erőforrásaihoz. Ezek az anyagok:
épületfa és fatermékek;
vas és vasöntvények.
Opciót biztosít továbbá Magyarország részleges jóvátétel címén a Szövetséges és Társult Hatalmaknak a jelen
Szerződés életbelépésétől számított öt éven át a pécsi szénbányákból származó vontatószén szállítására évenkint
olyan mennyiségben, amelyet a Jóvátételi Bizottság időszakonkint meghatároz: a Jóvátételi Bizottság a szállított
szenet az ő részéről megállapítandó módozatok mellett a Szerb-Horvát-Szlovén Állam javára fogja fordítani.
2. § A megelőző szakaszban említett termékek ára ugyanaz lesz, amelyet azokért a magyar állampolgárok
fizetnek; a csomagolás és a magyar határig való szállítás költségeit pedig a hasonló termékek szállításáért magyar
állampolgárok részére engedélyezett legkedvezőbb feltételek szerint kell számítani.
3. § A jelen Függelékben szabályozott opciok gyakorlása a Jóvátételi Bizottság közvetítésével történik. A
Bizottságnak jogában áll, hogy a fenti rendelkezések végrehajtása céljából a lebonyolítást, a szállítmányok
minőségét és mennyiségét, a szállítás és fizetés határidejét és módját illető minden kérdésben döntsön. Az
igényléseket a szükséges részletezésekkel ellátva az 1920. évi július hó 1. napjától kezdve teljesítendő szállításokra
nézve százhúsz nappal előbb, azokra a szállításokra nézve pedig, amelyek a Szerződés életbelépése és az 1920. évi
július hó 1. napja közti időben válnak esedékessé, harminc nappal előbb kell Magyarországgal közölni. Ha a
bizottság úgy találja, hogy az igénylések teljes kielégítése Magyarország ipari szükségleteit mértéken felül
megterhelné, joga van azokra haladékot engedélyezni vagy azokat teljesen törölni és ily módon egyúttal az
igénylések elsőbbségi sorrendjét is megállapítani.
VI. Függelék
Magyarország a maga és állampolgárai nevében ezennel lemond Olaszország javára mindazokra a kábelekre
vagy kábelrészekre vonatkozó mindennemű jogokról, igényekről és kiváltságokról, amelyek olasz területeket,
ideértve a jelen Szerződés értelmében esetleg Olaszországnak odaítélendő területeket is, kötnek össze.
Hasonló módon lemond Magyarország a maga és állampolgárai nevében a Szövetséges és Társult Főhatalmak
javára mindazokról a mindennemű jogokról, igényekről és kiváltságokról, amelyek a jelen Szerződés rendelkezései
folytán Magyarország részéről a különféle Szövetséges és Társult Hatalmaknak átengedett területeket összekötő
kábelekre vagy kábelrészekre vonatkoznak.
Az érdekelt Államok kötelesek gondoskodni az említett kábelek szárazföldi állomásokról (atterrissage) és
üzembentartásáról.
Ami a triest-korfui kábelvonalat illeti, az Olasz Kormány a tulajdonos társasággal szemben ugyanazokat a
jogokat fogja gyakorolni, mint azelőtt az Osztrák-Magyar Kormány.
A jelen Függelék első két bekezdésében említett kábelek és kábelrészek értéke, az előállítási költségek
alapulvételével és megfelelő értékcsökkenési százalék levonásával számítva, Magyarország jóvátételi számlája
javára írandó.
II. CÍM
Különös rendelkezések
175. Cikk. A 168. Cikkben foglalt rendelkezések alkalmazásaként Magyarország kötelezi magát arra, hogy a
Szövetséges Társult Hatalmak mindegyikének visszaszolgáltatja mindazokat a hivatalos iratokat, okmányokat,
régiségeket és műtárgyakat, úgyszintén mindazt a tudományos és könyvészeti anyagot, amelyeket az elfoglalt
területekről szállítottak el, tekintet nélkül arra, hogy ezek a tárgyak az Államnak vagy tartományoknak,
községeknek, kórházaknak, egyházaknak, avagy egyéb köz- vagy magánintézményeknek tulajdonában állanak.
176. Cikk. Magyarország ugyancsak visszaszolgáltatja a 175. Cikkben megjelölt természetű azokat a tárgyakat is,
amelyeket 1914. évi június hó 1. napja óta az átengedett területekről vittek el, kivéve a magánosoktól vétel útján
szerzetteket.
A Jóvátételi Bizottság megfelelő esetben alkalmazni fogja ezekre a tárgyakra a jelen békeszerződés IX. részének
(Pénzügyi rendelkezések) 191. cikkében foglalt rendelkezéseket.
177. Cikk. Magyarország visszaszolgáltatja az érdekelt Szövetséges vagy Társult Kormányok mindegyikének, az
őt megillető részben, a közintézményeinek birtokában levő mindazokat a hivatalos iratokat, okmányokat és történeti
feljegyzéseket, amelyek közvetlen összefüggésben állanak az átengedett területek történetével és amelyeket ezekről
a területekről 1868. évi január hó 1. napja óta szállítottak el. Ez az utóbbi határidő Olaszország tekintetében a
Királyság kikiáltásának időpontjától (1861) kezdődik.
Ami azokat a művészeti, régészeti, tudományos vagy történeti jelentőségű tárgyakat vagy okiratokat illeti,
amelyek előbb az Osztrák-Magyar Monarchia Kormányának vagy a Koronának gyűjteményeihez tartoztak, ezek
tekintetében, amennyiben azokra vonatkozólag a jelen Szerződés egyéb rendelkezései intézkedést nem
tartalmaznak, Magyarország kötelezi magát, hogy:
a) az érdekelt Államokkal, amennyiben ezek őt erre felhívják, barátságos megállapodást fog kötni, amelynek
értelmében a fenti gyűjteményeknek mindazokat a részeit és mindazokat a fent megjelölt tárgyakat vagy okiratokat,
amelyek az említett Államok szellemi tulajdonát alkotják, viszonosság alapján a származási hely országának vissza
lehessen adni;
b) húsz évig ezekből a gyűjteményekből semmit sem fog elidegeníteni, sem szétosztani, sem pedig az egyes
tárgyak felett másként rendelkezni, kivéve ha erre nézve a határidő eltelte előtt külön megállapodás jönne létre;
biztosítani fogja a gyűjtemények bíztonságát és jókarbantartását és azokat, valamint a reájuk vonatkozó leltárakat,
jegyzékeket és igazgatási okmányokat a Szövetséges és Társult Hatalmak bármelyikének állampolgárai közé tartozó
tudományos kutatóknak rendelkezésére fogja bocsátani.
Viszont Magyarországnak is joga lesz a nevezett Államokat, különösen pedig Ausztriát felhívni arra, hogy vele
az előbbiekhez hasonló módozatok mellett a szükséges megállapodásokat megkössék abból a célból, hogy
Magyarországba visszahozzák a fent említett gyűjteményeket, okiratokat és tárgyakat, amelyekre a fenti b) pont
biztosítékai alkalmazást fognak nyerni.
178. Cikk. A volt Osztrák Magyar Monarchiából keletkezett új Államok és azok az Államok, amelyek a nevezett
Monarchia területéből részesedtek, a maguk részéről kötelezik magukat arra, hogy a Magyar Kormánynak
visszaszolgáltatják azokat a hivatalos iratokat, okmányokat és feljegyzéseket, amelyeket húsz évnél nem régibbek és
amelyek közvetlen vonatkozásban állanak a magyar terület történetével vagy közigazgatásával s esetleg az átcsatolt
területen vannak.
179. Cikk. Magyarország elismeri, hogy Olaszországgal szemben továbbra is köteles mindazoknak a
kötelezettségeknek teljesítésére, amelyek az Olaszország és Ausztria-Magyarország között kötött következő
szerződések, úgymint: az 1859. évi november hó 10-én kötött zürichi szerződés XV. Cikke, az 1866. évi október hó
3-án kötött bécsi szerződés XVIII. Cikke és az 1868. évi július hó 14-én kötött florenzi egyezmény állapítanak meg,
még pedig abban a mértékben, amennyiben az említett cikkeket még nem hajtották teljesen végre és amennyiben az
ott tárgyalt okmányok és tárgyak Magyarországnak vagy szövetségeseinek területén vannak.
IX. RÉSZ
Pénzügyi rendelkezések
180. Cikk. A Jóvátételi Bizottság részéről engedélyezhető kivételek fenntartásával Magyarország minden
vagyona és jövedelme rangsorbeli elsőbbséggel szavatol a jóvátételi követelések megfizetéseért és azokért az egyéb
terhekért, amelyek a jelen Szerződésből vagy az azt kiegészítő szerződésekből és egyezményekből, vagy pedig
azokból a megállapodásokból származnak, amelyeket Magyarország a Szövetséges és Társult Hatalmakkal az 1918.
évi november hó 3-án aláírt fegyverszünet ideje alatt kötött.
Az 1921. évi május hó 1. napjáig a Magyar Kormány a Jóvátételi Bizottságban képviselt Szövetséges és Társult
Hatalmak előzetes engedélye nélkül maga aranyat ki nem vihet, s aranyra nézve nem rendelkezhetik és egyúttal
aranykiviteli és rendelkezési tilalmat köteles megállapítani.
181. Cikk. A jelen cikk ötödik bekezdésének fenntartásával Magyarországot terheli az 1918. évi november hó 3.-i
fegyverszüneti szerződés aláírásától kezdve a Szövetséges és Társult Hatalmak mindazon hadseregei fenntartásának
minden költsége, amely hadseregek Magyarországnak a jelen Szerződésben megszabott határain belül fekvő
területet tartottak megszállva. A hadseregek fenntartásában benne foglaltatik az emberek és állatok élelmezése, az
elszállásolás és elhelyezés, a zsoldok és járulékaik, a fizetések és munkabérek, az alvóhelyek, a fűtés, a világítás, a
ruházat, egyéb felszerelés, a lószerszán, a fegyverzet és járművek, a légi szolgálat, a betegek és sebesültek ápolása,
az állatorvosi szolgálat és lóápolás, a különféle szállítási szolgálat (vasúton, tengeren, folyón, teherautókkal), a
közlekedés és a hírszolgálat, valamint általában minden igazgatási és műszaki szolgálat, amely a csapatok
kiképzéséhez, állományuk fenntartásához és katonai teljesítőképességük megőrzéséhez szükséges.
A Magyar Kormány a fenti csoportokba tartozó minden kiadást, amennyiben azokat a Szövetséges és Társult
Kormányoknak megszállt területen végzett vásárlásai vagy rekvirálásai idézték elő, koronában, vagy az ennek
helyébe lévő bármely más törvényes magyar pénznemben köteles a Szövetséges és Társult Kormányoknak
megtéríteni.
Mindazokban az esetekben, amikor valamely Szövetséges Kormány a jelzett vásárlásokat vagy rekvirálásokat
megszállott területen a koronától különböző pénznemben egyenlítette ki, ezeket a kiadásokat Magyarországon
érvényes bármely pénznemben kell megtéríteni, még pedig vagy a megtérítés napján általában elismert
váltóárfolyam, vagy megállapodásos árfolyam szerint.
Minden más ilyen jellegű kiadást a hitelező országnak pénznemében kell megtéríteni.
A fenti rendelkezések az 1918. évi november hó 3. napja után foganatosított hadiműveletekre oly mértékben
nyernek alkalmazást, amint azt a Jóvátételi Bizottság szükségesnek ítéli; ez a Bizottság korlátlan jogosultsággal
határoz az ezekkel a hadműveletekkel kapcsolatos összes kérdésekben, különösen pedig:
a) meghatározza a résztvett hadseregek költségeinek nagyságát és részletezését, azt, hogy ezeknek a
költségeknek mely része terheli Magyarországot, azt, hogy ez a rész milyen módozatok szerint, minő pénznemben
fizetendő, továbbá meghatározza ezekkel a fizetésekkel kapcsolatban az esetleges zálogjogbiztosítási vagy
elsőbbségi rendelkezéseket;
c) határoz mindennemű javaknak és értékeknek a hadműveletek alatt történt rekvirálása tárgyában, megállapítja,
hogy tekinthető-e ezeknek a javaknak vagy értékeknek valamely és minő része hadizsákmánynak, megállapítja
ezeknek a javaknak vagy értékeknek becsértékét, megszabja a visszaszolgáltatás mértékét, a vissza nem szolgáltatott
javak értékét az illető Hatalom jóvátételi követeléseinek terhére írja, meghatározza, hogy az érdekelt Hatalom
terhére írt ilyen összegek fizetése készpénzben vagy a jóvátételi számlán való jóváírás útján történjék-e és
megállapítja a fizetés vagy jóváírás határnapjait.
182. Cikk. Magyarország megerősíti az 1918. évi november hó 3.-i fegyverszüneti szerződés és a későbbi
kiegészítő szerződések értelmében a Szövetséges és Társult Hatalmaknak kiszolgáltatott és kiszolgáltatandó
anyagok átadását és elismeri a Szövetséges és Társult Hatalmak jogait ezekre az anyagokra nézve.
A Szövetséges és Társult Hatalmakat megillető jóvátételi követelések összegének csökkentéseül Magyarország
javára kell írni a fent megjelölt anyagnak a Jóvátételi Bizottság részéről megállapított azt az értékét, amely a
Jóvátételi Bizottság megítélése szerint Magyarország javára írandó azon az alapon, hogy a kérdéses anyag nem volt
katonai jellegű.
Azok a javak azonban, amelyek a Szövetséges Társult Hatalmak vagy állampolgáraik tulajdonában állottak és
amelyeket a fegyverszüneti szerződések értelmében természetben szolgáltattak ki vagy vissza, nem írhatók
Magyarország jóvátételi számlája javára.
183. Cikk. A 180. Cikkben kimondott elsőbbségi jog a jelen cikk utolsó szakaszában foglalt kivételtől eltekintve
a következő sorrendben érvényesíttetik:
a) a megszálló hadseregeknek a 181. Cikkben meghatározott költségei, amennyiben a fegyverszünet ideje alatt
merültek fel;
b) minden megszálló hadseregnek a 181. Cikkben meghatározott költségei, amennyiben a jelen Szerződés
életbelépése után merültek fel;
c) a jóvátételi költségek, akár a jelen Szerződésen, akár kiegészítő szerződésekben vagy egyezményeken
alapulnak;
d) a fegyverszüneti szerződésen, a jelen Szerződésen, a kiegészítő szerződéseken vagy egyezményeken alapuló
és Magyarországot terhelő bármely más költségek.
Azok a fizetési kötelezettségek, amelyek Magyarországot élelmiszerekkel és nyersanyagokkal történt ellátása
fejében terhelik, valamint minden más olyan fizetési kötelezettség, amelynek megfizetését a Szövetséges és Társult
Főhatalmak szükségesnek tartják oly célból, hogy Magyarország jóvátételi kötelezettségeinek megfelelhessen,
mindezeket a felsorolt tartozásokat megelőző elsőbbséget élveznek oly mértékben és módozatok mellett, amint azt a
nevezett Hatalmak Kormányai megállapították vagy meg fogják állapítani.
Azoknak a hadseregeknek költségeire vonatkozó fizetési kötelezettségek, amelyek 1918. évi november hó 3.-a
után foganatosítottak hadi műveleteket, oly mértékben és módozatok mellett élveznek elsőbbséget, amint azt a
Jóvátételi Bizottság a 181. Cikk rendelkezései értelmében meg fogja állapítani.
184. Cikk. Az előző cikkek rendelkezései nem érintik egyik Szövetséges és Társult Hatalomnak sem azt a jogát,
hogy a jelen Szerződés életbelépése idejében saját fennhatósága alatt levő ellenséges aktivák és vagyontárgyak
fölött rendelkezhessen.
185. Cikk. Az előző cikkek rendelkezései semmi vonatkozásban sem érinthetik azokat a zálogokat és
jelzálogokat, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak vagy állampolgáraik javára a volt Magyar Kormány,
vagy a volt Magyar Királyság állampolgárai tulajdonába álló javakra és jövedelmekre az Ausztria-Magyarország és
az érdekelt egyes Hatalmak között fennállott háborús állapotot megelőző időpontban szabályszerűen engedélyeztek,
kivéve, ha a jelen Szerződés vagy a kiegészítő szerződések és egyezmények rendelkezései az említett zálogokra és
jelzálogokra kifejezetten korlátozást vagy módosításokat állapítanak meg.
186. Cikk. 1. Mindazok az Államok, amelyekhez a volt Osztrák-Magyar-Monarchia területeiből valamely részt
csatoltak és mindazok az Államok, amelyek az említett Monarchia feldarabolásából keletkeztek, ideértve
Magyarországot is, amennyiben a jelen Szerződés területeket juttatott nekik, kötelesek a volt Magyar Kormánynak
az 1914. évi július hó 28. napján fennállott oly adósságából, amelynek biztosítására vasutak, vagy más javak
különösen le vannak kötve, részt vállalni. Mindegyik állam akkor a részt vállal át, aminő a Jóvátételi Bizottság
megítélése szerint megfelel a biztosított adósság zálogául szolgáló vasutak és egyéb javak azon részének, amelyet a
jelen Szerződésnek vagy a kiegészítő szerződéseknek és egyezményeknek rendelkezései az illető Államnak
juttatnak.
A Jóvátételi Bizottság a méltányosság elvei szerint megállapítja annak a kötelezettségnek nagyságát, amely
minden egyes Államot, kivéve Magyarországot, a biztosított adósságból terhelni fog. Az ekként megállapított
értéket le kell vonni abból az összegből, amit az illető Állam Magyarországnak tartoznék fizetni a volt vagy a
jelenlegi Magyar Kormány rendelkezése alá tartozó azon javakért és vagyontárgyakért, amelyeket a hozzácsatolt
területtel együtt megkap. Minden Állam a biztosított adósságnak csak azért a részeért felelős, amelyet a jelen cikk
rendelkezései értelmében átvállalt és a biztosított adósság valamely utódló Állam részéről átvállalt részének
címlettulajdonosai semmiféle más Állam ellen igényt nem támaszthatnak.
Azok a javak, amelyek a jelen cikkben megjelölt valamely adósság külön biztosítására voltak lekötve, lekötve
maradnak az új adósságok biztosítására is. Abban az esetben azonban, ha az ilyen javak a jelen Szerződés
rendelkezései következtében több Állam területére oszolnak szét, az egyik Állam területén fekvő vagyonrész azért
az adósságrészért szavatol, amelyet az illető Állam vállalt át, de nem szavatol az adósság többi részeért.
Ennek a cikknek alkalmazása szempontjából biztosított adósságnak tekintendők azok a fizetési kötelezettségek
is, amelyeket a volt Magyar Kormány vasúti vonalak és hasonló természetű más vagyontárgyak megvásárlásával
kapcsolatban vállalt. Ilyen fizetési kötelezettségekből származó terhek szétosztását a Jóvátételi Bizottság ugyanúgy
állapítja meg, mint a biztosított adósságokét.
Azok az adósságok, amelyek a jelen cikk rendelkezései értelmében valamelyik Államra hárulnak, az
adósságvállaló Állam pénznemére fognak szólani, ha az eredeti adósság osztrák-magyar papirpénzre szólt. Erre az
átszámításra az az árfolyam lesz irányadó, amelyen az adósságvállaló Állam legelőször cserélt be osztrák-magyar
papirkoronákat saját pénznemére. Az osztrák-magyar papírkoronának az új címletek pénznemére való
átszámításánál alapul szolgáló árfolyamot a Jóvátételi Bizottság jóváhagyása elé kell terjeszteni s a Bizottság, ha
indokoltnak látja, követelheti, hogy az átszámítást foganatosító Állam az átszámítás feltételeit módosítsa. A
Bizottság csak abban az esetben fog ilyen módosítást kívánni, ha véleménye szerint a régi címletek pénznemének
helyébe lépő pénznem vagy pénznemek értéke a külföldi váltó-árfolyamok alapul vételével az átszámítás
időpontjában s a külföldi váltó-árfolyamok alapján, az eredeti pénznem értékénél jelentékenyen kevesebb.
Ha az eredeti magyar adósság egy vagy több külföldi pénznemre szólt, az új adósság is ugyanerre a pénznemre
vagy ugyanezekre a pénznemekre fog szólni.
Ha az eredeti magyar adósság osztrák-magyar aranypénzre szólt, az új adósság font sterlingre és az
Északamerikai Egyesült-Államok arany dollárjára fog egyenértékben szólni, a három pénznemnek az 1914. évi
januárius hó 1-én érvényben volt törvényes rendelkezések értelmében számított súlyát és finomságát véve alapul.
Ha a régi címletek kifejezetten vagy hallgatólagosan jogot adtak a fizetés pénznemének meghatározott külföldi
váltó-árfolyam szerint való választására, vagy bármely más átszámítási kedvezményeket az új címleteknek is
biztosítaniok kell.
2. Mindazok az Államok, amelyekhez a volt Osztrák-Magyar Monarchia területéből valamely részt csatoltak és
mindazok az Államok, amelyek az említett Monarchia feldarabolásából keletkeztek, ideértve Magyarországot is,
kötelesek résztvállalni a külön nem biztosított, de címletszerű magyar államadósságból az 1914. évi július hó 28.-án
fennállott állapot szerint; e rész kiszámításánál alapul szolgál azoknak a jövedelemágaknak egyrészt a jelen
Szerződésnek megfelelően átcsatolt területeken, másrészt az egész volt magyar területen, az 1911., 1912. és 1913.
pénzügyi évek középeredménye szerint vett aránya, amely jövedelemágak a Jóvátételi Bizottság nézete szerint
legalkalmasabbak arra, hogy belőlük az illető területek pénzügyi teljesítőképessége igazságosan megállapíttassék.
Ennél a számításnál Bosznia és Hercegovina jövedelmeit nem kell figyelembe venni. Mindazonáltal, amennyiben az
1914. évi július hó 28-ik napja előtt a nem biztosított címletszerű magyar államadósságra vonatkozólag pénzügyi
egyezmények állottak fenn, a Jóvátételi Bizottság ennek az adósságnak a fentebb említett Államok között való
felosztásánál ezeket az egyezményeket tekintetbe veheti.
A címletszerű adósságra vonatkozólag ebben a cikkben megállapított fizetési kötelezettség teljesítését a jelen
cikkhez tartozó Függelék rendelkezései szabályozzák.
Kizárólag a Magyar Kormányt fogják terhelni a volt Magyar Kormánynak 1914. évi július hó 28.-a előtt vállalt
oly kötelezettségei, amelyeket nem a jelen Szerződésben kifejezetten megjelölt járadékkötvények, kötelezőjegyek,
kötelezvények, értékpapirok és bankjegyek alakjában vállalt el.
A jelen cikkben és Függelékében foglalt rendelkezések egyike sem nyer alkalmazást a volt Magyar Kormány oly
kötelezvényeire, amelyeket az Osztrák-Magyar Banknál az e Bank által kibocsátott bankjegyek fedezetére letétbe
helyeztek.
Függelék
A 186. Cikk értelmében felosztandó adósság a külön nem biztosított címletszerű volt magyar államadósság az
1914. évi július hó 28-án fennállott állapot szerint.
Azok az Államok, amelyek külön nem biztosított volt magyar államadósságért felelősek, a jelen Szerződés
életbelépésétől számított három hónapon belül kötelesek ennek az adósságnak saját területükön levő minden
címletét külön erre a célra szolgáló s államonkint egymástól eltérő bélyeggel ellátni, hacsak ez a lebélyegzés már
előbb meg nem történt. Az ekként lebélyegzett címletek számait jegyzékbe kell foglalni és ezeket a számokat a
lebélyegzésre vonatkozó egyéb iratokkal együtt a Jóvátételi Bizottsághoz kell átküldeni.
Azoknak a címleteknek birtokosai, amelyek a jelen Függelék értelmében azok lebélyegzésére kötelezett Állam
területén vannak, a jelen Szerződés életbelépésétől kezdve e címletek alapján az említett Államnak hitelezőivé
válnak és semmiféle más Állam ellen igényt nem támaszthatnak.
Ha a lebélyegzés alapján megállapítást nyer, hogy a külön nem biztosított volt magyar államadóssági címletek
valamelyikéből bármelyik Állam területén kisebb mennyiség van, mint amennyit a Jóvátételi Bizottság abból a
kibocsátásból származó címletekből az illető Államnak terhére rótt, ez az Állam a különbségnek megfelelő
összegben új címleteket köteles a Jóvátételi Bizottság rendelkezésére bocsátani. A Jóvátételi Bizottság fogja
megállapítani, hogy a kérdéses új címleteket milyen alakban és milyen összegre szóló szelvényekkel kell kiállítani.
Ez új címletek kamatozás és törlesztés tekintetében ugyanolyan jogokat fognak biztosítani, mint azok a régi
címletek, amelyeknek helyébe léptek. Minden egyéb kelléküket a Jóvátételi Bizottság hozzájárulásával kell
megállapítani.
Ha az eredeti címlet osztrák-magyar papírpénzre szólott, a helyébe lépő új címletet a kibocsátó Állam
pénznemében kell kiállítani. Ennek az átszámításnak az az árfolyam fog alapul szolgálni, amelyben a kibocsátó
állam legelőször cserélte be az osztrák-magyar papirkoronákat saját pénznemére. Az osztrák-magyar papírkorona
átszámítási árfolyama az új címleteken szereplő pénznemre a Jóvátételi Bizottság jóváhagyásától függ és a
Bizottság, ha jónak látja, követelheti, hogy az átszámítást foganatosító Állam az átszámítás feltételeit módosítsa. A
Bizottság csak abban az esetben fog ilyen módosítást kivánni, ha véleménye szerint a régi címletek pénznemének
helyébe lépő pénznem vagy pénznemek értéke a külföldi váltóárfolyamok alapulvételével az átszámítás
időpontjában s a külföldi váltóárfolyamok alapján, az eredeti pénznem értékénél jelentékenyen kevesebb.
Ha az eredeti címlet egy vagy több külföldi pénznemre szólt, az új címlet is ugyanerre a pénznemre vagy
ugyanezekre a pénznemekre fog szólni. Ha az eredeti címlet osztrák-magyar aranypénzre szólít, az új címlet font
sterlingre és az Északamerikai Egyesült Államok arany dollárjára fog egyenértékben szólni, a három pénznemnek az
1914. évi január hó 1-én érvényben volt törvényes rendelkezések értelmében számított súlyát és finomságát véve
alapul.
Ha a régi címletek kifejezetten vagy hallgatólagosan jogot adtak a fizetés pénznemének meghatározott külföldi
váltóárfolyam szerint való választására vagy bármely más átszámítási kedvezményre, ugyanezeket a
kedvezményeket az új címleteknek is biztosítaniok kell.
Ha a lebélyegzés alapján megállapítást nyer, hogy a külön nem biztosított volt magyar államadóssági címletek
valamelyikéből bármelyik Állam területén nagyobb mennyiségű van, mint amennyit a Jóvátételi Bizottság abból a
kibocsátásból származó címletekből az illető Államnak terhére rótt, ennek az Államnak a Bizottságtól a jelen
Függelék rendelkezései értelmében foganatosított minden egyes új címletkibocsátásból megfelelően arányos részt
kell kapnia.
A nem biztosított volt magyar államadósságból származó oly címleteknek birtokosai, amely címletek azokon az
Államokon kívül vannak, amely államokhoz a volt Osztrák-Magyar Monarchia területéből valamely részt csatoltak,
vagy amelyek az említett Monarchia feldarabolásából keletkeztek, ideértve Magyarországot is, Kormányaik útján a
Jóvátételi Bizottsághoz juttatják a birtokukban levő címleteket. Ez a Bizottság a beszolgáltatott címletek ellenében
részükre igazolványokat ad ki, amelyek a beszolgáltatott címletek kicserélése céljából jelen Függelék rendelkezései
értelmében foganatosított minden egyes új címletkibocsátásból megfelelően arányos részre adnak nekik jogot.
Azok az Államok vagy címletbirtokosok, amelyeknek és akiknek a jelen Függelék rendelkezései értelmében
foganatosított egyes új címletkibocsátásból részesedési joguk van, minden egyes kibocsátás címleteinek egész
összegéből abban az arányban részesednek, mint aminő egyrészt a régi kibocsátás címleteinek birtokukban volt
összege, másrészt a Jóvátételi Bizottsághoz a jelen Függelék végrehajtásaként kicserélésre beszolgáltatott régi
kibocsátás egész összege között fennállott.
A Jóvátételi Bizottság, ha alkalmasnak véli, a jelen Függelék végrehajtásaként kibocsátott új címletek
birtokosaival megállapodásokat létesíthet arra nézve, hogy az adós Államok mindegyike egységes
kölcsöncímleteket bocsásson ki. Ezek az egységes kölcsöncímletek a jelen Függelék végrehajtásaként kibocsátott új
címletek helyébe fognak lépni, a Bizottság és a címletbirtokosok közös egyetértésével megállapítandó feltételek
szerint.
Mindegyik Állam, amely a volt Magyar Kormány valamely adóssági címleteért a felelősséget magára vállalja,
felelős lesz ennek a címletnek a jelen Szerződés életbelépése óta esedékes és esetleg még ki nem fizetett
szelvényeiért és törlesztési részleteiért is.
A 186. Cikk értelmében felosztandó adósság a külön nem biztosított és fent tárgyalt volt magyar államadósságon
kívül magában foglalja az osztrák adósságnak azt a részét is, amelyért a volt Magyar Királyság Kormánya az 1907.
évi december hó 30-án kelt osztrák-magyar törvénnyel (B. T. L. 278. sz.) jóváhagyott pótegyezmény értelmében
felelős volt és amely rész a Magyar Szent Korona Országaihoz tartozó területeknek Ausztria-Magyarország
általános államadósságához való hozzájárulásaként szerepelt.
Mindegyik Állam, amely a jelen Szerződés értelmében ebből az előbbi bekezdésben említett osztrák adósságból
részt vállal, az átvállalt résznek megfelelő összegű új címleteket köteles a Jóvátételi Bizottsághoz juttatni.
Ezeknek a címleteknek tartalmát a Jóvátételi Bizottság fogja megállapítani. Ez a tartalom lehetőleg azonos
legyen a régi osztrák címletek tartalmával, amely utóbbiaknak helyettesítésére lesznek hivatva oly célból, hogy
átadassanak, azoknak az Államoknak vagy az osztrák címletek oly birtokosainak, amelyeknek és akiknek joguk lesz
az Ausztriával kötött Békeszerződés 203. Cikkéhez tartozó Függelék értelmében kibocsátott egyes új
címletkibocsátások megfelelő részére.
187. Cikk. 1. Ha a jelen Szerződésben megállapított új határok többfelé osztanak valamely közigazgatási
kerületet, amely valamely saját nevében szabályszerűen létre jött közkölcsönökért felelős volt, az említett kerület
minden egyes új töredéke ebből az adósságból részt vállal, amelynek nagyságát a Jóvátételi Bizottság fogja a jelen
Szerződés 186. Cikkében az államadósságok felosztására nézve megállapított elvek szerint meghatározni. A
Jóvátételi Bizottság a végrehajtás módozatait is szabályozni fogja.
2. Bosznia-Hercegovina tartományi adósságát úgy kell tekinteni, mint valamely közigazgatási kerület adósságát
és nem mint a volt Osztrák-Magyar Monarchia államadósságát.
188. Cikk. A jelen Szerződés életbelépésétől számított két hónapon belül mindazok az Államok, amelyekhez a
jelen Szerződés értelmében a volt Osztrák-Magyar Monarchia területéből valamely részt csatoltak, vagy amelyek az
említett Monarchia feldarabolásából keletkeztek, ideértve Magyarországot is, kötelesek külön erre a célra szolgáló s
államonkint egymástól eltérő bélyeggel ellátní azokat a különböző címleteket, amelyeket a volt Magyar Kormány
1918. évi október hó 31.-ike előtt törvényesen felvett hadiadóssága ellenértékéül bocsátott ki és amelyek területükön
vannak, hacsak ez a lebélyegzés már előbb meg nem történt.
Az ilyen módon lebélyegzett értékpapirokat igazolványokkal kell becserélni és be kell vonni; számaikat
jegyzékbe kell foglalni és az értékpapírokat a becserélésre vonatkozó minden irattal a Jóvátételi Bizottsághoz kell
átküldeni.
Valamely Államnak az a ténye, hogy a jelen cikk rendelkezései értelmében címleteket lebélyegzett és
igazolványokkal cserélt ki, nem vonja maga után az illető Államra azt a kötelezettséget, hogy ez alapon bárminemű
terhet átvállaljon vagy elismerjen, hacsak ez az Állam önmaga kifejezetten nem fűzte ezt a hatást a lebélyegzés és a
becserélés tényéhez.
A fentemlített Államokat, kivéve Magyarországot, a volt Magyar Kormány hadiadósságaiból kifolyólag
semminemű kötelezettség nem terheli, bárhol is vannak ezen hadiadóssági címletek, de viszont ezeknek az
Államoknak sem Kormányai, sem állampolgárai más Államokkal szemben, ideértve Magyarországot, a
tulajdonukban vagy állampolgáraik tulajdonában álló hadiadóssági címletek alapján semmiféle esetben sem
támaszthatnak igényt.
Kizárólag a Magyar Kormányt fogja terhelni a Magyar Kormány hadiadósságának az a része, amely a jelen
Szerződés aláírása előtt más Államok polgárainak vagy Kormányainak tulajdonában volt, mint amely Államokhoz a
jelen Szerződés értelmében a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeiből valamely részt csatoltak és a fentemlített
más Államok semmiféle mértékben sem lesznek felelősek a hadiadósságnak ezért a részeért.
Ennek a cikknek rendelkezései nem nyernek alkalmazást a volt Magyar-Kormánynak azokra a kötelezvényeire,
amelyeket ez a Kormány az Osztrák-Magyar Banknál az e Bank részéről kibocsátott bankjegyek fedezetére letétbe
helyezett.
Kizárólag a Magyar Kormány lesz felelős a volt Magyar Kormánynak a háború alatt vállalt azokért a
kötelezettségeiért, amelyek nem a jelen Szerződésben kifejezetten felsorolt járadékkötvényeken, kötelezőjegyeken,
kötelezvényeken, értékpapirokon és bankjegyeken alapulnak.
189. Cikk. 1. Azok az Államok, amelyekhez a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeiből valamely részt
csatoltak, vagy amelyek az említett Monarchia feldarabolásából keletkeztek, ideértve Ausztriát és Magyarországot,
kötelesek az Ausztriával kötött Békeszerződés életbelépésétől számított két hónapon belül külön erre a célra
szolgáló s államonkint eltérő bélyeggel ellátni az Osztrák-Magyar Banknak saját területeiken levő bankjegyeit,
hacsak ez a felülbélyegzés már előbb meg nem történt.
2. Azok az Államok, amelyekhez a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeiből valamely részt csatoltak, vagy
amelyek az említett Monarchia feldarabolásából keletkeztek, ideértve Ausztriát és Magyarországot, kötelesek az
Ausztriával kötött Békeszerződés életbelépésétől számított tizenkét hónapon belül a fent meghatározott módon
felülbélyegzett bankjegyeket saját pénzjegyeikre vagy valamely új pénznemre általuk meghatározható módozatok
szerint becserélni.
3. Azoknak az Államoknak Kormányai, amelyek az Osztrák-Magyar Bank pénzjegyeinek becserélését
felülbélyegzés, saját pénzjegyeiknek vagy valamely új pénznemnek kibocsátása útján már keresztülvitték és ennek a
műveleteknek folyamán a bankjegyeknek összességét vagy egy részét felülbélyegzés nélkül a forgalomból kivonták,
kötelesek az ekként forgalomból kivont bankjegyeket vagy felülbélyegezni, vagy a Jóvátételi Bizottság
rendelkezésére bocsátani.
4. Azok a Kormányok, amelyek a bankjegyeket a jelen cikk rendelkezései értelmében saját pénzjegyeikre vagy
valamely új pénznemre becserélték, kötelesek az Ausztriával kötött Békeszerződés életbelépésétől számított
tizennégy hónapon belül az Osztrák-Magyar Bank minden bankjegyét amelyet a becserélés folyamán bevontak, akár
felül vannak bélyegezve, akár nem, a Jóvátételi Bizottsághoz beszolgáltatni.
5. A Jóvátételi Bizottság a hozzá a jelen cikk rendelkezései értelmében beszolgáltatott minden bankjegyre nézve
az idetartozó Függelék rendelkezései szerint jár el.
6. Az Osztrák-Magyar Bank felszámolásának műveletei az Ausztriával kötött Békeszerződés aláírását követő
napon kezdődnek.
7. A felszámolást a Jóvátételi Bizottság részéről erre a célra kinevezett biztosok végzik. A felszámolás folyamán a
biztosoknak a Bank alapszabályait és általában a Bank üzletvezetésére vonatkozó szabályzatokat kell szem előtt
tartaniok, amennyiben a jelen cikk rendelkezéseivel nem ellenkeznek. Ha a felszámolásra irányadó jogszabályok
értelmezése iránt kétségek támadnak, akár a jelen cikkekben és Függelékekben, akár a Bank alapszabályaiban
foglalt rendelkezésekről van is szó, a vitás esetben vagy a Jóvátételi Bizottság vagy a Bizottság részéről kinevezett
döntőbíró határoz. A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
8. A Bank részéről az 1918. évi október hó 27.-ike után kibocsátott bankjegyek kizárólagos biztosítékául a volt
vagy a jelenlegi Osztrák és Magyar Kormányok részéről kibocsátott és a nevezett bankjegyek fedezetéül a banknál
letétbe helyezett kötelezvények fognak szolgálni. Ellenben a Bank cselekvő vagyonának egyéb részeire a kérdéses
bankjegyek birtokosainak semminemű joguk sem lesz.
9. A Bank részéről az 1918. évi október hó 27.-ig bezárólag kibocsátott bankjegyek birtokosainak, amennyiben
ezek a bankjegyek a jelen cikk rendelkezései értelmében a felszámolásnál való figyelembe vétel követelményeinek
egyáltalán megfelelnek, egyenlő joguk lesz a Bank minden cselekvő vagyonára. A volt vagy a jelenlegi Osztrák és
Magyar Kormányok részéről kibocsátott és a különféle bankjegykibocsátások fedezetéül a Banknál letétbe helyezett
kötelezvényeket nem lehet a Bank cselekvő vagyonához tartozóknak tekinteni.
10. A volt vagy a jelenlegi Osztrák és Magyar Kormányok részéről az 1918. évi október hó 27.-ig bezárólag
kibocsátott bankjegyek fedezetéül a Banknál letétbe helyezett kötelezvényeknek meg kell semmisíteni azt a részét,
amely megfelel azoknak a bankjegyeknek, amelyeket a volt Osztrák-Magyar Monarchia 1914. évi július hó 28.-án
fennállott területein az ezen területek átcsatolásaiban részes vagy az említett Monarchia feldarabolásából keletkezett
Államok, ideértve Ausztriát és Magyarországot is, becseréltek.
11. Azok a kötelezvények, amelyeket a volt vagy a jelenlegi Osztrák és Magyar Kormányok az 1918. évi október
hó 27.-ig bezárólag kibocsátott bankjegyek fedezetéül letétbe helyeztek és amelyek a jelen cikk 10. pontjának
alkalmazása következtében megsemmisítésre nem kerültek, ezentúl is megfelelő összeg erejéig biztosítékául fognak
szolgálni az ugyanezen kibocsátások olyan bankjegyeinek, amelyek az 1919. évi június hó 15.-én a volt Osztrák-
Magyar Monarchia területein kívül voltak. Ilyen bankjegyeknek kell tekinteni valamennyi más bankjegy
kizárásával: 1. azokat a bankjegyeket, amelyeket az utódló Államok saját területeiknek a volt Monarchia határain
kívül eső részén gyűjtöttek össze és a jelen cikk 4. pontja értelmében szolgáltatnak be a Jóvátételi Bizottsághoz; 2.
az összes többi Államokban összegyűjtött bankjegyeket, amelyeket az idetartozó Függelék rendelkezéseinek
megfelelő módon a Bank felszámolásával megbízott biztosoknál mutattak be.
12. Az 1918. évi október hó 27.-ig bezárólag kibocsátott összes többi bankjegyek birtokosainak semminemű
joguk nincs a volt vagy a jelenlegi Osztrák és Magyar Kormányok részéről a bankjegyek fedezetéül letétbe helyezett
kötelezvényekre, sem általában a Bank cselekvő vagyonára. Azok a kötelezvények, amelyeket a 10. és 11. pontok
rendelkezéseihez képest sem meg nem semmisítettek, sem nem érvényesítettek, érvényüket vesztik.
13. Kizárólag Ausztriának és Magyarországnak Kormányai lesznek, mindegyik az őt illető rész erejéig és minden
más Állam kizárásával, felelősek az érvényüket nem vesztett mindazokért a kötelezvényekért, amelyeket a volt vagy
a jelenlegi Osztrák és Magyar Kormányok a bankjegykibocsátások fedezetéül a Banknál letétbe helyeztek.
14. Az Osztrák-Magyar Bank bankjegyeinek birtokosai semmiféle igényt sem támaszthatnak sem Ausztria sem
Magyarország Kormányaival, sem pedig bármely más Állam Kormányával szemben olyan károk címén, amelyek
őket az Osztrák-Magyar Bank felszámolása folytán esetleg érték.
15. Abban az esetben, ha a jelen Szerződés aláírásának kelte miatt gyakorlati nehézségek merülnének fel, a
Jóvátételi Bizottságnak a jelen cikkben megállapított határidőket joga lesz megváltoztatni.
Függelék
1. § Az érdekelt Államok ugyanakkor, amikor a 189. Cikk értelmében az Osztrák-Magyar Banknak a
forgalomból kivont minden bankjegyét a Jóvátételi Bizottságnak átszolgáltatják, ugyancsak be fogják szolgáltatni a
Bizottsághoz mindazokat az okiratokat is, amelyek a részükről végrehajtott becserélés természetére és összegére
felvilágosítást nyujtanak.
2. § A Jóvátételi Bizottság, miután megvizsgálta ezeket az okiratokat, az említett Kormányoknak igazolványokat
fog kiszolgáltatni, amelyekből világosan ki fog tűnni mindazoknak a bankjegyeknek teljes összege, amelyeket
becseréltek:
a) a volt Osztrák-Magyar Monarchiának az 1914. évi július hó 28-án fennállott határain belül;
b) bármelyik más helyen.
Ezeknek az igazolványoknak alapján birtokosaik a Bank felszámoló biztosainál érvényesíthetik azokat a jogokat,
amelyekre az ekként becserélt bankjegyek a Bank cselekvő vagyonának felosztásánál alapot nyujtanak.
3. § Mihelyt a Bank felszámolása véget ér, a Jóvátételi Bizottság a forgalomból kivont bankjegyeket
megsemmisíti.
4. § Az 1918. évi október hó 27-éig bezárólag kibocsátott bankjegyek is csak akkor adnak jogot a Bank cselekvő
vagyonára, ha annak az országnak Kormánya, amelynek területén voltak, bemutatja azokat.
190. Cikk. Mindazokat az Államokat, amelyekhez a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeiből valamely részt
csatoltak, vagy amelyek az említett Monarchia feldarabolásából keletkeztek, ideértve Magyarországot, teljes
cselekvési szabadság illeti meg a volt Osztrák-Magyar Monarchiának az ő területeiken levő váltópénzére nézve.
Ezek az Államok sem a maguk nevében, sem állampolgáraik képviseletében semmiféle igényt sem
támaszthatnak más Államokkal szemben a birtokukban levő váltópénz alapján.
191. Cikk. Azok az Államok, amelyekhez a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeiből valamely részt csatoltak,
vagy amelyek az említett Monarchia feldarabolásából keletkeztek, megszerzik a volt vagy a jelenlegi Magyar
Kormánynak saját területeiken fekvő összes javait és birtokait.
A jelen cikk értelmében a volt vagy a jelenlegi Magyar Kormány javait és birtokait úgy kell értelmezni, hogy
azok magukban foglalják a volt Magyar Királyság javait és ennek a Királyságnak részesedését az Osztrák-Magyar
Monarchia közös javaiban, valamint az összes Korona-birtokokat és Ausztria-Magyarország volt
uralkodócsaládjának összes magánjavait is.
A fentemlített Államok mindazonáltal semminemű követeléssel sem léphetnek fel Magyarország volt vagy
jelenlegi Kormányának olyan javai és birtokai tekintetében, amelyek az ő területeiken kívül esnek.
A Jóvátételi Bizottság megállapítja, Magyarország kivételével, a különféle Államok részéről megszerzett javak és
birtokok értékét avégből, hogy ezt az értéket a megszerző Állam jóvátételi számlájának terhére, viszont
Magyarország jóvátételi számlájának javára írja. Az ilyen módon megszerzett közvagyon értékéből a Jóvátételi
Bizottság levon megfelelő összeget azoknak a kiadásoknak fejében, amelyeket tartományok, községek, vagy más
önkormányzati helyi hatóságok közvetlenül fordítottak pénzben, telekben vagy anyagban a kérdéses közvagyonra.
Ha valamely Állam a jelen cikk értelmében szerez közvagyont, úgy a 186. Cikkben a biztosított adósságra nézve
foglalt rendelkezések fenntartásával a jóvátételi számlán Magyarország javára és a megszerző Állam terhére írt
összegből le kell vonni a volt Magyar Kormány külön nem biztosított adósságának azt a részét, amelyet a 186. Cikk
értelmében a megszerző Állam terhére róttak, s amely a Jóvátételi Bizottság véleménye szerint megfelel az így
megszerzett javakra és birtokokra fordított beruházásoknak. A Jóvátételi Bizottság a levonandó értéket
méltányosaknak ítélt elvek szerint állapítja meg.
A volt vagy a jelenlegi Magyar Kormány javai és birtokai közé kell számítani a Bosznia-Herczegovinában levő
bármely jellegű ingatlan vagyonnak egy részét is, amelyért az 1909. évi február hó 26.-án kelt egyezmény 5. Cikke
értelmében a volt Osztrák-Magyar Monarchia Kormánya 2,500.000 török fontot fizetett az Ottomán Kormánynak.
Ez a vagyonrész arányos lesz a volt Magyar Királyságnak az említett fizetésben való részesedésével és értékét a
Jóvátételi Bizottság becslésének megfelelően Magyarország jóvátételi számlájának javára kell írni.
A fenti rendelkezésektől eltérőleg kivételképen fizetés nélkül szállnak át:
1. a volt Osztrák-Magyar Monarchia tartományainak, községeinek és más helyi önkormányzati intézményeinek
javai és birtokai, valamint Bosznia-Hercegovinában azok a javak és birtokok, amelyek nem voltak az Osztrák-
Magyar-Monarchiáé;
2. a volt Osztrák-Magyar Monarchia tulajdonában álló iskolák és kórházak.
Azonfelül az első bekezdésben jelzett azok az Államok, amelyekhez területrészeket csatoltak, a Jóvátételi
Bizottság felhatalmazása alapján fizetés nélkül megszerezhetik a területükön fekvő mindazokat az ingatlanokat és
egyéb javakat, amelyek azelőtt a Cseh vagy a Horvát-Szlavon-Dalmát Királyságokhoz, vagy Bosznia-
Hercegovinához, vagy a Raguzai vagy a Velencei Köztársaságokhoz, vagy a Trienti vagy a Brixeni
Hercegérsekségekhez tartoztak és amelyeknek értékét főleg a hozzájuk fűződő történelmi emlékek adják meg.
192. Cikk. Magyarország a maga részéről lemond mindazokról a képviseleti vagy részvételi jogokról, amelyek őt
vagy állampolgárait szerződések, egyezmények vagy megállapodások alapján a Szövetséges és Társult Államok
bármelyikében, Németországban, Ausztriában, Bulgáriában vagy Törökországban, vagy ezeknek az Államoknak
birtokain vagy az ezektől az Államoktól függő területeken, valamint a volt Oroszbirodalomban működő
bizottságoknak, állami intézményeknek, állami bankoknak, vagy bármilyen más nemzetközi jellegű pénzügyi és
gazdasági szervezeteknek igazgatásában és ellenőrzésében megillették.
193. Cikk. 1. Magyarország kötelezi magát, hogy elismeri az Ausztriával kötött Békeszerződés 210. Cikkének
rendelkezéseihez képest annak az aranymennyiségnek kiszolgáltatását, amely az ottomán államadóssági szolgálati
igazgatótanácsának (Conseil d'administration de la dette publique Ottomane) nevében a Török Kormány első
bankjegykibocsátásának fedezetéül az Osztrák-Magyar Banknál volt letétben.
2. Magyarország a maga részéről a jelen szerződés X. része (Gazdasági rendelkezések), 227. Cikkének épségben
tartásával lemond a bukaresti és a bresztlitovszki békeszerződéseknek, valamint az ezeket kiegészítő szerződésnek
bárminemű rendelkezéseiben az ő javára biztosított kedvezményekről.
Magyarország kötelezi magát, hogy mindazokat a fizetési eszközöket, készpénzt, értékeket, forgatható
értékpapirokat vagy termékeket, amelyeket a fenti szerződések alapján kapott, a körülmények szerint vagy
Romániának vagy a Szövetséges és Társult Főhatalmaknak át fogja szolgáltatni.
3. A Szövetséges és Társult Főhatalmak a részükről később megállapítandó módozatok szerint fogják a jelen cikk
rendelkezései értelmében fizetendő készpénzösszegeknek és az átszolgáltatandó bárminemű fizetési eszközöknek,
értékeknek és termékeknek felhasználását megállapítani.
4. Magyarország elismeri annak az aranymennyiségnek kiszolgáltatását, amelyet egyrészről a Szövetséges és
Társult Hatalmak és másrészről Németország között az 1919. évi június 28-án Versailles-ban kötött Békeszerződés
259. Cikkének 5. bekezdése rendelt el és azt a követelésátruházást, amelyet ugyanennek a Békeszerződésnek 261.
Cikke állapított meg.
194. Cikk. Fenntartván Magyarországnak a jelen Szerződés más rendelkezéseiben megállapított lemondását az őt
vagy állampolgárait megillető jogokról, a Jóvátételi Bizottság a jelen Szerződés életbelépésétől számított egy éven
belül kívánhatja, hogy Magyarország szerezze meg állampolgárainak minden jogát vagy érdekét bármely közhasznú
vállalatban vagy bármely koncesszióban, amely Oroszországra, Törökországra, Németországra, Ausztriára vagy
Bulgáriára, vagy ezeknek az Államoknak birtokaira, vagy ezektől az Államoktól függő területekre, vagy olyan
területre vonatkoznak, amely előbb Magyarországhoz vagy szövetségeseihez tartozott, s amelyet a Szövetséges és
Társult Hatalmakkal kötött valamelyik szerződés értelmében Magyarország vagy szövetségesei más Államnak
engednek át, vagy amelyet ily szerződés értelmében valamely megbízott Hatalom fog igazgatni. Viszont
Magyarország az ekként megszerzett jogoknak és érdekeknek, valamint a volt vagy a jelenlegi Magyar Kormányt
esetleg eredetileg megillető hasonló jogoknak és érdekeknek összességét Bizottság kérelmének keltétől számított
hat hónapon belül köteles a Jóvátételi Bizottságra átruházni.
Magyarország viseli a kisajátított jogokért saját állampolgárainak járó kárpótlás terheit és a Jóvátételi Bizottság
Magyarország jóvátételi számlája javára írja az átruházott jogoknak és érdekeknek a Bizottság részéről megállapított
értékét. Magyarország a jelen Szerződés életbelépésétől számított hat hónapon belül közli a Jóvátételi Bizottsággal a
kérdésben forgó valamennyi jognak és érdeknek jegyzékét, tekintet nélkül arra, hogy már megszerzett jogról,
várományos vagy még nem gyakorolt jogosultságról van-e szó és kifejezetten lemond a maga és állampolgárai
nevében a Szövetséges és Társult Hatalmak javára a kérdéses természetű mindazokról a jogokról és érdekekről,
amelyek a fentemlített jegyzékbe esetleg nincsenek felvéve.
195. Cikk. Magyarország kötelezi magát, hogy semmiképen sem fogja megakadályozni, hogy a Német, az
Osztrák, a Bulgár vagy a Török Kormányok megszerezhessék német, osztrák, bulgár vagy török állampolgárok
bárminemű jogait vagy érdekeit bármely olyan magyar közhasznú vállalatban és koncesszióban, amelyek átadását
egyrészről a Szövetséges és Társult Hatalmak és másrészről a Német, az Osztrák, a Bulgár vagy a Török
Kormányok közt kötött békeszerződések, kiegészítő szerződések vagy egyezmények alapján a Jóvátételi Bizottság a
maga részére követelheti.
196. Cikk. Magyarország kötelezi magát, hogy a Szövetséges és Társult Hatalmakra átruházza a volt vagy a
jelenlegi Magyar Kormány jóvátételre irányuló minden követelését vagy jogát Németországgal, Ausztriával,
Bulgáriával vagy Törökországgal szemben, különösen pedig átruházza mindazokat a jóvátételi követeléseket vagy
jogokat, amelyek az 1914. évi július hó 28. napjától a jelen Szerződés életbelépéséig vállalt kötelezettségek
teljesítéséből származtak vagy származnak.
Ezeknek a jóvátételi követeléseknek vagy jogoknak értékét a Jóvátételi Bizottság állapítja meg és azt
Magyarország jóvátételi számlája javára írja.
197. Cikk. Hacsak a jelen Szerződés vagy a kiegészítő szerződések és egyezmények eltérő szabályt nem
állapítanak meg, a jelen Szerződésen alapuló és osztrák-magyar aranykoronában kifejezett készpénzfizetési
kötelezettséget a hitelező választása szerint kell teljesíteni és pedig: Londonban fizetendő font sterlingben, az Északamerikai
Egyesült-Államoknak New-Yorkban fizetendő aranydollárjában, Párisban fizetendő aranyfrankban, vagy
Rómában fizetendő aranylírában.
A jelen cikk alkalmazása szempontjából megegyezés áll fenn arra nézve, hogy a fent felsorolt arany pénznemek
mindegyikének súlyára és finomságára nézve az 1914. januárius 1-én érvényben volt törvényes szabályok
irányadók.
198. Cikk. Mindazokat a pénzügyi szabályozásokat, amelyeket a volt Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolása
és az államadósságoknak, valamint a pénzrendszernek az előző cikkekben foglalt rendelkezéseknek megfelelő
újjászervezése tesz szükségessé, az érdekelt Kormányok egyezményesen fogják megállapítani, hogy minden
érdekelt fél a legjobb és a legméltányosabb elbánásban részesülhessen. Ez a pénzügyi szabályozás vonatkozni fog
többek közt a bankokra, a biztosító-társaságokra, a takarékpénztárakra, a postatakarékpénztárakra, a
jelzálogintézetekre, a földhitelintézetekre és más hasonló intézményekre, amelyek a volt Osztrák-Magyar
Monarchia területein folytatják működésüket. Ha az érdekelt Kormányok nem tudnának a kérdéses pénzügyi
feladatokra nézve megegyezést létesíteni, vagy ha valamelyik Kormány nézete szerint az ő állampolgárai nem
részesülnek méltányos elbánásban, a Jóvátételi Bizottság valamelyik érdekelt Kormány kérelmére egy vagy több
döntőbírót nevez ki, akinek vagy akiknek határozata végérvényes.
199. Cikk. A volt Magyar Királyságnak oly polgárai vagy katonai nyugdíjasai, akik a jelen Szerződés értelmében
Magyarországtól különböző Állam polgárainak ismertetnek el, vagy ily Állam polgáraivá lettek, nyugdíjuk címén a
Magyar Kormány ellen semmiféle igényt sem támaszthatnak.
X. RÉSZ
Gazdasági rendelkezések
I. CÍM
Kereskedelmi vonatkozások
I. FEJEZET
Vámszabályok, vámdíjak és vámkorlátozások
200. Cikk. Magyarország kötelezi magát, hogy bármelyik Szövetséges és Társult Államnak magyar területre
bárhonnan bevitt árúit, nyersterményeit vagy ipari gyártmányait nem fogja más, vagy magasabb vámokkal vagy
illetékekkel sújtani - ideértve a belső adókat is, - mint aminők az említett Államok bármelyikének vagy akármely
más külföldi országnak ugyanolyan árúit, nyersterményeit vagy ipari gyártmányait terhelik.
Magyarország bármelyik Szövetséges és Társult Állam árúinak, nyersterményeinek vagy ipari gyártmányainak
magyar területre bárhonnan történő bevitelére nézve nem fog oly tilalmat vagy korlátozást fenntartani vagy
létesíteni, amely egyaránt ki ne terjedne az említett Államok bármelyikének, vagy akármely más külföldi ország
ugyanolyan árúinak, nyersterményeinek vagy ipari gyártmányainak bevitelére is.
201. Cikk. Magyarország továbbá kötelezi magát, hogy bármelyik Szövetséges és Társult Állam
kereskedelmének rovására az említett Államok akármelyikével vagy bármely más külföldi országgal szemben a
bevitel szabályozása tekintetében nem fog megkülönböztetést tenni, még közvetett módon, így például a
vámigazgatási és elvámolási eljárás, a vizsgálati vagy vegyvizsgálati módszerek, a vámfizetésre vonatkozó
rendelkezések, a tarifaszerű osztályozás és a vámtarifa értelmezése, vagy végül az egyedárúsági szabályok
alkalmazása útján sem.
202. Cikk. A kivitelt illetőleg Magyarország kötelezi magát, hogy a magyar területről bármelyik Szövetséges
Társult Államok területére kivitt árúkat, nyersterményeket vagy ipari gyártmányokat nem fogja más, vagy magasabb
vámokkal vagy illetékekkel sújtani - ideértve a belső adókat is, - mint aminők az említett Államok bármelyikébe
vagy akármely más külföldi országba kivitt ugyanolyan árúikat terhelik.
Magyarország bármelyik Szövetséges és Társult Államba magyar területről küldött mindenféle árúk kivitelére
nézve nem fog oly tilalmat vagy korlátozást fenntartani vagy létesíteni, amely egyaránt ki ne terjedne az említett
Államok bármelyikébe vagy akármely más országba küldött ugyanolyan árúknak, nyerstermékeknek vagy ipari
gyártmányoknak kivitelére is.
203. Cikk. Az árúk bevitelére, kivitelére vagy átvitelére vonatkozó minden kedvezmény, mentesség vagy
kiváltság, amit Magyarország bármelyik Szövetséges és Társult Államnak vagy akármely más külföldi országnak
nyújtana, egyúttal és feltétlenül kiterjed minden további kérelem vagy ellenszolgáltatás nélkül valamennyi
Szövetséges és Társult Államra is.
204. Cikk. A jelen Szerződés XII. részének (Kikötők, viziútak és vasútak) 270. Cikkében foglalt
rendelkezésekkel szemben, azokon a kikötőkön átmenő árúk, amelyek a háború előtt a volt Osztrák-Magyar
Monarchia területeihez tartoznak, a jelen Szerződés életbelépésétől számított három éven belül Magyarországba
való bevitelüknél arányos vámmérsékléseket fognak élvezni azoknak a vámoknak megfelelően, amelyek az 1906.
évi osztrák-magyar vámtarifa alapján az említett kikötőkön át bevitt ugyanolyan árúkra alkalmazást nyertek.
205. Cikk. A 200-203. Cikkekben foglalt rendelkezéseket nem érintve, a Szövetséges és Társult Hatalmak
kijelentik, hogy nem hivatkoznak ezekre a rendelkezésekre avégből, hogy önmaguknak előnyöket biztosítsanak
azokból a különös megállapodásokból, amelyeket a Magyar Kormány Ausztria vagy a Cseh-Szlovák Állam
Kormányaival netalán kötne oly célból, hogy ezekből az országokból eredő és onnan származó bizonyos
nyerstermények vagy ipari készítmények érdekében, amelyeket a kérdéses megállapodások felsorolnak, különös
vámelbánást biztosítsanak, feltéve, hogy ennek a megállapodásnak érvényessége a jelen Szerződés életbelépésétől
számított öt évnél hosszabb időre nem terjed.
206. Cikk. A jelen Szerződés életbelépésétől számított első hat hónapban a Szövetséges és Társult Hatalmak
beviteli cikkeire Magyarországon megállapított vámdíjtételek nem lehetnek magasabbak azoknál a legkedvezőbb
díjtételeknél, amelyek 1914. évi július hó 28-án a volt Osztrák-Magyar Monarchiában a bevitelre alkalmazást
nyertek.
Ez a rendelkezés az első hat hónap lejárta után további harminc hónapig csak a friss és száraz főzelék, faolaj,
tojás, sertés és hentesárúk és élő szárnyas bevitelére nézve marad érvényben, még pedig akként, amint ezeket az
árúkat a fentemlített időpontban (1914. évi július hó 28-án) a Szövetséges és Társult Hatalmakkal kötött
szerződésekben meghatározott szerződéses vámtarifák alapján kezelték.
207. Cikk. 1. Lengyelország, a Cseh-Szlovák Állam és Magyarország külön megállapodásokat fognak egymással
kötni a szénnek, ideértve a barnaszenet, úgyszintén élelmiszereket és nyersanyagoknak kölcsönös szállítására
vonatkozólag.
2. Ezeknek a megállapodásoknak megkötéséig, de semmi esetre sem a jelen Szerződés életbelépését követő öt
éven túl, a Cseh-Szlovák Állam és Lengyelország kötelezik magukat, hogy semmiféle kiviteli vámnak, sem bármily
természetű korlátozásnak nem vetik alá a Magyarországba irányított oly mennyiségű szén vagy barnaszén kivitelét,
amelyet az érdekelt Államok megegyezésének hiányában, a Jóvátételi Bizottság állapít meg. Ennek a mennyiségnek
meghatározása végett a Jóvátételi Bizottság figyelembe veszi az összes körülményeket, ideértve annak a szénnek,
valamint barnaszénnek mennyiségét is, amelyet a háború előtt egyrészről Magyarország mostani területe,
másrészről Szilézia és a volt Osztrák Birodalomnak olyan területei között cseréltek ki, amelyeket a békeszerződések
értelmében a Cseh-Szlovák Államhoz és Lengyelországhoz csatoltak, valamint ezekben az országokban a kivitelre
most rendelkezésre álló mennyiségeket is. A viszonosságnak megfelelően Magyarország köteles a Cseh-Szlovák
Állam és Lengyelország részére az 1. szakaszban említett barnaszenet, élelmiszereket és nyersanyagokat oly
mennyiségben szállítani, amint azt a Jóvátételi Bizottság meghatározza.
3. A Cseh-Szlovák Állam és Lengyelország kötelezik magukat továbbá arra, hogy az említett időtartam alatt
minden szükséges intézkedést megtesznek annak biztosítása végett, hogy a Magyarország lakó vevők a szenet, -
ideértve a barna szenet is - éppen olyan előnyös feltételek mellett szerezhessék meg, mint amelyek a hasonló
körülmények között ugyanilyen terményekre irányadók a Cseh-Szlovák Államba vagy lengyelországban lakó vevők
részére saját országukban vagy bármely más országban.
4. A 2. és 3. szakaszok rendelkezései, amelyek megtiltják a kiviteli vámokat vagy korlátozásokat és
meghatározzák az eladás feltételeit, alkalmazást fognak nyerni a Magyarország részéről Lengyelország vagy a
Cseh-Szlovák Állam számára szállított barnaszénre is.
5. A fenti rendelkezések valamelyikének végrehajtása vagy értelmezése körül felmerülő nézeteltérés esetében a
Jóvátételi Bizottság dönt.
6. Avégből, hogy Lengyelországnak, Romániának, a Szerb-Horvát-Szlovén Államnak, Cseh-Szlovákországnak,
Magyarországnak és Ausztriának kölcsönös támogatása lehetővé váljék oly termékek tekintetében, amelyek eddig
ez Államok területei közt csereforgalom tárgyai voltak s amelyek e területek termelésére vagy kereskedelmére
nézve nélkülözhetetlenek, ezeknek az Államoknak egyike vagy másika a jelen Szerződés életbelépésétől számított
hat hónapon belül tárgyalásokat fog kezdeményezni oly célból, hogy az említett többi Államok egyikével vagy
másikával a jelen Szerződés rendelkezéseinek, nevezetesen a 200-205. Cikkeknek megfelelő külön egyezményeket
kössön.
E határidő leteltével az az Állam, amely ilyen egyezmény kötését kezdeményezte, de azt megkötni nem tudta, a
Jóvátételi Bizottsághoz fordulhat és ettől az egyezmény megkötésének siettetését kérheti.
208. Cikk. 1. Magyarország és Ausztria külön megállapodásokat fognak egymással kötni az élelmiszerek,
nyersanyagok és ipari gyártmányok kölcsönös szállítása tárgyában.
2. Ezeknek a megállapodásoknak megkötéséig, de semmi esetre sem a jelen Szerződés életbelépését követő öt
éven túl, Magyarország kötelezi magát, hogy a Magyarországon termelt mindenféle élelmiszereknek Ausztriába
való kivitelét semmiféle kiviteli vámnak, sem bármily természetű, korlátozásnak nem veti alá oly mennyiség
erejéig, amelyet az érdekelt Államok megegyezésének hiányában a Jóvátételi Bizottság állapít meg. Ennek a
mennyiségnek meghatározása végett a Jóvátételi Bizottság figyelembe veszi az összes körülményeket, különösen az
érdekelt két ország termelését és a fogyasztás szükségleteit. A viszonosságnak megfelelően Ausztria köteles lesz
Magyarország részére az I. szakaszban említett nyersanyagokat és ipari gyártmányokat oly mennyiségben szállítani,
amint azt a Jóvátételi Bizottság meghatározza.
3. Magyarország kötelezi magát továbbá arra, hogy az említett időtartam alatt minden szükséges intézkedést
megtesz annak biztosítása végett, hogy az Ausztriában lakó vevők mindezeket a termékeket éppen olyan előnyös
feltételek mellett szerezhessék meg, mint amelyek hasonló körülmények között ugyanolyan termékekre irányadók
Magyarországon lakó vevők részére, saját országukban vagy bármely más országban.
4. A fenti rendelkezések valamelyikének végrehajtása vagy értelmezése körül felmerülő nézeteltérés esetében a
Jóvátételi Bizottság dönt.
II. FEJEZET
A hajózás szabályozása
209. Cikk. A Magas Szerződő Felek megegyeznek abban, hogy elismerik mindazon Szerződő Felek hajóinak
lobogóját, amelyeknek tengerpartjuk nincs, ha ezek a hajók az illető Szerződő Fél területén fekvő és erre a célra
kijelölt helyen lajstromozva vannak; ez a hely ezeknek a hajóknak lajstromozási kikötője gyanánt szerepel.
III. FEJEZET
Tisztességtelen verseny
210. Cikk. 1. Magyarország kötelezi magát, hogy minden szükséges törvényhozási és közigazgatási intézkedést
megtesz avégből, hogy a Szövetséges és Társult Hatalmak bármelyikétől származó nyersterményeket és ipari
gyártmányokat a kereskedelmi forgalomban a tisztességtelen verseny minden módja ellen megvédje.
Magyarország kötelezettséget vállal arra, hogy lefoglalással vagy bármely más megtorló intézkedéssel
meggátolja és megtiltja mindazoknak a termékeknek vagy árúknak a behozatalát és kivitelét, valamint belföldi
gyártását, forgalmát, eladását és árúbabocsátását, amelyeken vagy amelyeknek közvetlen borítékán vagy külső
csomagolásán olyan jegyek, nevek, feliratok vagy bármiféle jelek vannak, amelyek közvetlenül vagy közvetve e
termékek vagy árúk eredetének, nemének, természetének vagy különös minőségének hamis megjelölését foglalják
magukban.
2. Magyarország a viszonosság feltétele mellett kötelezettséget vállal arra, hogy alkalmazkodik valamely
Szövetséges és Társult Országban érvényes és az illetékes hatóság útján vele szabályszerűen közölt azokhoz a
törvényekhez, úgyszintén ezeknek a törvényeknek megfelelően keletkezett közigazgatási és bírói határozatokhoz,
amely törvények és határozatok meghatározzák vagy szabályozzák a tájmegjelölés jogát abban az országban termelt
borokra vagy szeszes italokra nézve, amelyhez az illető táj tartozik, vagy azokat a feltételeket, amelyek mellett a
tájmegjelölés feltüntetése jogosult; az említett törvényekkel vagy határozatokkal ellenkező tájmegjelöléseket viselő
termékek vagy árúk behozatalát, kivitelét, úgyszintén gyártását, forgalmát, eladását vagy árúbabocsátását,
Magyarország meg fogja tiltani és a jelen cikk 1. szakaszában foglalt intézkedésekkel meg fogja gátolni.
IV. FEJEZET
Bánásmód a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgáraival
211. Cikk. Magyarország kötelezi magát arra, hogy
a) a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárait nem zárja el szakma, hivatás, kereskedelem és ipar
gyakorlásától semmiféle olyan tiltó rendszabállyal, amely egyformán alkalmazást nem nyerne minden külföldi
állampolgárra kivétel nélkül;
b) a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgáraival szemben nem állapít meg az a) pontban körülírt jogokat
érintő semmiféle olyan rendelkezéseket vagy korlátozásokat, amelyek közvetlenül vagy közvetve az idézett pont
szabályait sértenék, vagy amelyek a legtöbb kedvezményt élvező külföldi állampolgárokra alkalmazott szabályoktól
eltérők vagy azoknál kedvezőtlenebbek volnának;
c) a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgáraira, javaikra, jogaikra vagy érdekeikre, ideértve azokat a
társaságokat és egyesületeket is, amelyekben érdekelve vannak, nem vet ki semmiféle más, vagy magasabb terhet és
illetéket vagy egyenes vagy közvetett adót, mint aminők saját állampolgárait vagy javaikat, jogaikat vagy érdekeiket
terhelik, vagy terhelnék;
d) nem veti alá egyik Szövetséges és Társult Hatalom állampolgárait sem olyan korlátozásnak, amely ezeknek a
Hatalmaknak állampolgáraival szemben 1914. évi július hó 1. napján nem volt alkalmazható, kivéve, ha ugyanez a
korlátozás egyaránt vonatkozik saját állampolgáraira is.
212. Cikk. A Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárai személyük, javaik, jogaik és érdekeik tekintetében
magyar területen állandó védelemben részesülnek és szabadon fordulhatnak a bíróságokhoz.
213. Cikk. Magyarország kötelezi magát, hogy elismeri állampolgárainak olyan új honosságát, amelyet azok a
Szövetséges és Társult Hatalmak törvényei szerint és e Hatalmak illetékes hatóságainak határozatai alapján akár
honosítással, akár valamely szerződés rendelkezése folytán megszereztek, vagy megszerezhetnek és hogy az új
honosság megszerzésének okából ilyen állampolgárait minden tekintetben feloldja eredeti hazájukkal szemben
fennálló mindenféle kötelezettségeik alól.
214. Cikk. A Szövetséges és Társult Hatalmak Magyarország városaiba és kikötőibe főkonzulokat, konzulokat,
alkonzulokat és konzuli ügynököket nevezhetnek ki. Magyarország kötelezi magát, hogy ezeknek a főkonzuloknak,
konzuloknak, alkonzuloknak és konzuli ügynököknek kijelölését, akiknek nevét vele közölni fogják, elismeri és a
rendes szabályok és szokások szerint megengedi feladataik teljesítését.
V. FEJEZET
Általános rendelkezések
215. Cikk. A fenti I. fejezetben Magyarországra rótt kötelezettségek érvényessége a jelen Szerződés
életbelépésétől számított öt év mulva megszűnik, hacsak a szövegből más nem következik, vagy a Nemzetek
Szövetségének Tanácsa ennek a határidőnek eltelte előtt legalább tizenkét hónappal akként nem határoz, hogy ezek
a kötelezettségek változtatással vagy anélkül további időre is érvényben maradjanak.
De megegyezés áll fenn arra nézve, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa ellenkező határozata nélkül a 200.,
201, 202. vagy 203. Cikkekben Magyarországra rótt kötelezettségekre a jelen Szerződés életbelépésétől számított
háromévi határidő eltelte után nem hivatkozhatik az a Szövetséges és Társult Hatalom, amely nem részesítené
Magyarországot a viszonosságnak megfelelő elbánásban.
A 211. Cikk változtatással vagy anélkül ennek az ötévi határidőnek eltelte után is érvényben marad arra az időre,
amelyet a Nemzetek Szövetségének Tanácsa szótöbbséggel fog meghatározni, de ez az idő öt évet nem haladhat
meg.
216. Cikk. Ha a Magyar Kormány nemzetközi kereskedelmi tevékenységet folytatna, ebben a tekintetben nem
illetik meg őt az állami felségjogból eredő jogok, kiváltságok és mentességek és nem is tekinthető olyannak, mintha
ilyenekkel rendelkeznék.
II. CÍM
Nemzetközi szerződések
217. Cikk. A jelen Szerződés életbelépésétől kezdve s az abban foglalt rendelkezések fenntartásával, a volt
Osztrák-Magyar Monarchia által kötött gazdasági vagy szakszerű jelleggel bíró többoldalú szerződések,
egyezmények és megegyezések közül Magyarország és az illető Szerződő Félként szereplő Szövetséges és Társult
Hatalmak között csupán az itt és a következő cikkekben felsoroltak nyernek alkalmazást:
1. a tengeralatti kábelek védelme tárgyában 1884. évi március hó 14-én, 1886. évi december hó 1-én és 1887. évi
március hó 23-án kötött egyezmények és az 1887. évi július hó 7-én kelt zárójegyzőkönyv;
2. a nemzetközi automobilforgalom tárgyában 1909. évi október hó 11-én kötött egyezmény;
3. a vámvizsgálat alá eső teherkocsik ólomzár alá helyezése tárgyában 1886. évi május hó 15-én kötött
megegyezés és az 1907. évi május hó 18-án kelt jegyzőkönyv;
4. a vasutak műszaki egysége tárgyában 1886. évi május hó 15-én kötött megegyezés;
5. a vámtarifák közzététele és a vámtarifák közzététele céljából nemzetközi Unió létesítése tárgyában 1890. évi
július hó 5-én kötött egyezmény;
6. a török vámtarifa emelése tárgyában 1907. évi április hó 25-én kötött egyezmény;
7. a Szund tengerszorosban és a Belt tengerszorosokban szedett hajózási illetékek megváltása tárgyában 1857.
évi március hó 14-én kötött egyezmény;
8. az elbai hajózási illetékek megváltása tárgyában 1861. évi június hó 22-én kötött egyezmény;
9. a scheldei hajózási illetékek megváltása tárgyában 1863. évi július hó 16-án kötött egyezmény;
10. a Szuezi csatorna szabad használatát biztosító végleges szabályozás tárgyában 1888. évi október hó 29-én
kötött egyezmény;
11. a hajóösszeütközésekre, továbbá a tengeri segélynyujtásra és mentésre nézve bizonyos szabályok
egységesítése tárgyában 1910. évi szeptember hó 23-án kötött egyezmény;
12. a kórházhajóknak kikötői illetékek és díjak alól való mentesítése tárgyában 1904. évi december hó 21-én
kötött egyezmény;
13. a nők éjjeli munkájának eltiltása tárgyában 1906. évi szeptember hó 26-án kötött egyezmény;
14. a leánykereskedés elnyomása tárgyában 1904. évi május hó 18-án és 1910. évi május hó 4-én kötött
egyezmények;
15. a fajtalan közlemények forgalmának elnyomása tárgyában 1910. évi május hó 4-én kötött egyezmény;
16. az 1903. évi december hó 3-án kötött egészségügyi egyezmény, valamint az 1892. évi januárius hó 30-án, az
1893. évi április hó 15-én, az 1894. évi április hó 3-án és az 1897. évi március hó 19-én aláírt előző egyezmények;
17. a méterrendszer egységesítése és tökéletesítése tárgyában 1875. évi május hó 20-án kötött egyezmény;
18. az erősen ható gyógyszerek készítésének egységesítése tárgyában 1906. évi november hó 29-én kötött
egyezmény;
19. az egységes hangvilla megállapítása tárgyában 1885. évi november hó 16-án és 19-én kötött egyezmény;
20. a Rómában Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet létesítése tárgyában 1905. évi június hó 7-én kötött
egyezmény;
21. a filokszéra elleni védőrendszabályok tárgyában 1881. évi november hó 3-án és 1889. évi április hó 15-én
kötött egyezmények;
22. a mezőgazdaságra hasznos madarak védelme tárgyában 1902. évi március hó 19-én kötött egyezmény;
23. a kiskorúak gyámsága tárgyában 1902. évi június hó 12-én kötött egyezmény.
218. Cikk. A jelen Szerződés életbelépésétől kezdve a Magas Szerződő Felek a maguk részéről újból alkalmazni
fogják az alább felsorolt egyezményeket és megállapodásokat, Magyarország pedig kötelezi magát, hogy a jelen
cikkben foglalt különös rendelkezéseket megtartja.
Postaegyezmények:
az egyetemes posta-egyesületre vonatkozólag Bécsben 1891. évi július hó 4-én kötött egyezmények és
megállapodások;
a posta-egyesületre vonatkozólag Washingtonban 1897. évi június hó 15-én kötött egyezmények és
megállapodások;
a posta-egyesületre vonatkozólag Rómában 1906. évi május hó 26-án kötött egyezmények és megállapodások.
Távíróegyezmények:
a Szentpétervárott, 1875. évi július hó 10/22-én kötött nemzetközi távíróegyezmények;
a nemzetközi távírókonferencia által Lisszabonban 1908. évi június hó 11-én megállapított szabályzatok és
díjszabások.
Magyarország kötelezi magát, hogy az egyetemes posta-egyesülethez és a nemzetközi távíró-egylethez tartozó
vagy azokhoz csatlakozó új Államokkal oly különös megállapodások kötéséhez, aminőket a szóban forgó
egyezmények és megállapodások kilátásba helyeznek, hozzájárulását nem fogja megtagadni.
219. Cikk. A jelen Szerződés életbelépésétől kezdve a Magas Szerződő Felek a maguk részéről újból alkalmazni
fogják az 1912. évi július hó 5-én kötött nemzetközi szikratávíró egyezményt, Magyarország pedig kötelezi magát,
hogy meg fogja tartani az ideiglenes szabályokat, amelyeket vele a Szövetséges és Társult Hatalmak közölni fognak.
Ha a jelen Szerződés életbelépésétől számított öt éven belül az 1912. évi július hó 5-én kelt egyezmény helyett a
nemzetközi szikratávíróforgalom szabályozására új egyezményt kötnének, ez az új egyezmény kötelező lesz
Magyarországra még abban azesetben is, ha Magyarország vonakodnék az egyezmény kidolgozásában résztvenni,
vagy azt aláírni.
Ez az új egyezmény egyszersmind a hatályba léptetett ideiglenes szabályok helyébe fog lépni.
220. Cikk. Az ipari tulajdon védelme tárgyában Párisban 1883. évi március hó 20-án kötött és Washingtonban
1911. évi június hó 2-án módosított nemzetközi egyezmény és a gyári és kereskedelmi védjegyek nemzetközi
lajstromozása tárgyában 1891. évi április hó 14-én kötött megállapodás a jelen Szerződés életbelépésétől kezdve
alkalmazást nyernek annyiban, amennyiben azokat a jelen Szerződésből folyó kivételek és korlátozások nem érintik
és nem módosítják.
221. Cikk. A jelen Szerződés életbelépésétől kezdve a magas Szerződő Felek a maguk részéről alkalmazni fogják
a polgári eljárás tárgyában Hágában 1905. évi július hó 17-én kötött egyezményt. Mindazonáltal ez a rendelkezés
nem vonatkozik és nem fog vonatkozi Franciaországra, Portugáliára és Romániára.
222. Cikk. Magyarország kötelezi magát, hogy a megszabott alakszerűségek mellett, s a jelen Szerződés
életbelépésétől számított tizenkét hónap eltelte előtt csatlakozni fog az irodalmi és művészeti művek védelme
tárgyában Bernben 1886. évi szeptember hó 9-én kötött, Berlinben 1908. évi november hó 13-án módosított és a
Bernben 1914. évi március hó 20-án aláírt pótjegyzőkönyvvel kiegészített nemzetközi egyezményhez.
Magyarország kötelezi magát, hogy a fentjelzett egyezményhez való csatlakozásának időpontjáig a Szövetséges
és Társult Hatalmak állampolgárainak irodalmi és művészeti műveit az említett nemzetközi egyezmény elveinek
megfelelő tényleges rendelkezésekkel elismeri és megvédi.
Egyébként függetlenül a fentemlített csatlakozástól, Magyarország kötelezi magát arra is, hogy minden egyes
Szövetséges és Társult Hatalom állampolgárainak minden irodalmi és művészeti művét továbbra is legalább oly
elismerésben és oly védelemben részesíti, amely az 1914. évi július hó 28-án fennállott mértéket eléri és az akkori
feltételeknek megfelel.
223. Cikk. Magyarország kötelezi magát, hogy csatlakozni fog a következő egyezményekhez:
1. a fehér foszfor használatának a gyufagyártásban való eltiltására vonatkozó 1906. évi szeptember hó 26-án
kötött egyezményhez;
2. a kereskedelmi statisztikák egységesítésére vonatkozólag 1913. évi december hó 31-én kötött egyezményhez.
224. Cikk. A jelen Szerződés általános elveinek vagy különös rendelkezéseinek szelleméből kiindulva, minden
egyes Szövetséges és Társult Hatalom hivatalosan közölni fogja Magyarországgal a volt Osztrák-Magyar
Monarchiával kötött mindazokat a kétoldalú egyezményeket, amelyeknek megtartását kívánni fogja.
A jelen cikkben említett hivatalos közlés vagy közvetlenül vagy valamely más Hatalom közvetítésével fog
történni. A közlés vételét Magyarország írásban fogja elismerni; az újból való életbelépés időpontja a hivatalos
közléssel veszi kezdetét.
A Szövetséges és Társult Hatalmak egymásközt kötelezik magukat arra, hogy Magyarországgal szemben csak
oly egyezményeket fognak alkalmazni, amelyek a jelen Szerződés rendelkezéseinek megfelelnek.
A hivatalos közlés esetleg meg fogja jelölni ezeknek az egyezményeknek rendelkezései közül azokat, amelyek a
jelen Szerződés rendelkezéseinek nem felelnek meg, s így újból nem alkalmazhatók.
Véleményeltérés esetében a Nemzetek Szövetsége lesz hivatva dönteni.
A hivatalos közlésre a Szövetséges és Társult Hatalmaknak a jelen Szerződés életbelépésétől számított hathónapi
határidő áll rendelkezésre.
Csak azok a kétoldalú egyezmények lépnek életbe a Szövetséges és Társult Hatalmak és Magyarország között,
amelyek ily közlés tárgyai voltak.
A fentemlített szabályok a jelen szerződést aláíró bármely Szövetséges és Társult Hatalom és Magyarország
között fennálló minden kétoldalú egyezményre alkalmazást nyernek, még abban az esetben is, ha az illető
Szövetséges és Társult Hatalom nem volt hadiállapotban Magyarországgal.
225. Cikk. Magyarország kijelenti és elismeri, hogy mindazok a szerződések, egyezmények vagy megegyezések,
amelyeket ő, vagy a volt Osztrák-Magyar Monarchia Németországgal, Ausztriával, Bulgáriával vagy
Törökországgal 1914. évi augusztus hó 1. napja óta a jelen Szerződés életbelépéséig kötött, érvénytelenek.
226. Cikk. Magyarország kötelezi magát, hogy a Szövetséges és Társult Hatalmaknak, valamint az említett
Hatalmak tisztviselőinek és állampolgárainak javára biztosítani fogja mindazoknak a jogoknak és előnyöknek,
bárminők is legyenek azok, élvezetét, amelyeket ő, vagy a volt Osztrák-Magyar Monarchia Németországnak,
Ausztriának, Bulgáriának vagy Törökországnak, avagy ez Államok tisztviselőinek és állampolgárainak javára az
1914. évi augusztus hó 1. napjáig kötött szerződések, egyezmények vagy megegyezések alapján biztosíthatott és
pedig mindaddig, amíg ezek a szerződések, egyezmények vagy megegyezések hatályban maradnak.
A Szövetséges és Társult Hatalmak fenntartják maguknak a jogot arra nézve, hogy ezeknek a jogoknak és
előnyöknek élvezetét elfogadják-e, vagy sem.
227. Cikk. Magyarország kijelenti és elismeri, hogy mindazok a szerződések, egyezmények vagy megegyezések,
amelyeket ő, vagy a volt Osztrák-Magyar Monarchia 1914. évi július hó 28-a előtt, vagy ez időpont után a jelen
Szerződés életbelépéséig Oroszországgal vagy bármely Állammal vagy Kormánnyal, amelynek területe azelőtt
Oroszországhoz tartozott, avagy Romániával megkötött, érvénytelenek.
228. Cikk. Abban az esetben, ha valamely Szövetséges és Társult Hatalom, Oroszország, vagy valamely oly
Állam vagy Kormány, amelynek területe azelőtt Oroszországhoz tartozott, 1914. évi július hó 28-a óta katonai
megszállás következtében, avagy bármely más módon vagy okból kénytelen lett volna Magyarországnak, a volt
Osztrák-Magyar Monarchiának vagy magyar állampolgárnak valamely közhatósági intézkedés folytán bárminemű
engedélyt, kiváltságot vagy kedvezményt nyujtani vagy nyujtatni, a jelen Szerződés ezeket az engedélyeket,
kiváltságokat és kedvezményeket jogérvényesen megsemmisíti.
Azok a terhek vagy kártérítési igények, amelyek ebből a megsemmisítésből kifolyólag esetleg támadhatnának,
sem a Szövetséges és Társult Hatalmakkal, sem azokkal a Hatalmakkal, Államokkal, Kormányokkal vagy
közhatóságokkal szemben, amelyeket a jelen cikk kötelezettségeik alól felold, nem érvényesíthetők.
229. Cikk. Magyarország kötelezi magát, hogy a maga részéről, a jelen Szerződés életbelépésétől kezdve a
Szövetséges és Társult Hatalmakat, valamint ezeknek állampolgárait jogérvényesen részesíteni fogja mindazoknak a
jogoknak és előnyöknek, bárminők is legyenek azok, élvezetében, amelyeket ő, vagy a volt Osztrák-Magyar
Monarchia az 1914. évi július hó 28-a óta a jelen Szerződés életbelépéséig a nem hadviselő Államoknak vagy ez
Államok állampolgárainak javára szerződések, egyezmények vagy megegyezések alapján biztosított és pedig
mindaddig, amíg ezek a szerződések, egyezmények vagy megegyezések Magyarországgal szemben hatályban
maradnak.
230. Cikk. A Magas Szerződő Felek közül azok, amelyek még nem írták alá, vagy amelyek már aláírták, de még
nem erősítették meg az 1912. évi januárius hó 23-án Hágában megkötött ópium-egyezményt, megegyeznek abban,
hogy ezt az egyezményt életbeléptetik és hogy evégből a lehetőséghez képest mielőbb, de legkésőbb a jelen
Szerződés életbelépését követő tizenkét hónapon belül a szükséges törvényhozási intézkedéseket megteszik.
Egyébként a Magas Szerződő Felek megegyeznek abban, hogy közülök azokra nézve, amelyek az említett
egyezményt még nem erősítették meg, a jelen Szerződés megerősítése a jelzett egyezmény megerősítésével,
valamint a Hágában 1914. évben az említett egyezmény életbeléptetése céljából megtartott harmadik ópiumkonferencia
határozatainak megfelelően felvett külön jegyzőkönyv aláírásával minden tekintetben egyenlő értékű.
A Francia Köztársaság Kormánya a jelen Szerződés megerősítő okiratainak letételéről szóló jegyzőkönyvnek egy
hitelesített másolatát Németalföld Kormányának meg fogja küldeni és Németalföld Kormányát fel fogja kérni, hogy
ezt az okmányt az 1912. évi januárius hó 23-án kötött egyezmény megerősítő okiratainak letétele és az 1914. évi
pótjegyzőkönyv aláírása gyanánt fogadja el és őrizze meg.
III. CÍM
Tartozások
231. Cikk. A pénztartozásoknak azok a fajai, amelyeket a Magas Szerződő Felek mindegyike részéről az e) alatti
pontban megállapított bejelentéstől számított három hónapon belül felállítandó Felülvizsgáló és Kiegyenlítő
Hivatalok közvetítésével kell rendezni, a következők:
1. a háború előtt lejárt azok a tartozások, amelyekkel a Szerződő Hatalmak valamelyikének saját területén lakó
állampolgára valamelyik ellenfélként szereplő Hatalom saját területén lakó állampolgárának tartozik;
2. valamelyik Szerződő Hatalomnak saját területén lakó állampolgára javára a háború folyamán lejárt azok a
tartozások, amelyek valamely ellenfélként szereplő Hatalomnak saját területén lakó állampolgárával kötött olyan
ügyletből vagy szerződésből erednek, amelynek teljesítését a háborús állapot folytán egészben vagy részben
felfüggesztették;
3. a háború előtt vagy a háború alatt lejárt és valamelyik Szerződő Hatalom állampolgárának járó kamatok olyan
értékpapirok után, amelyeket valamely ellenfélként szereplő Hatalom bocsátott ki, vagy vett át, feltéve, hogy
ezeknek a kamatoknak e Hatalom állampolgárai, vagy a semlegesek részére való fizetését a háború alatt nem
függesztették fel;
4. a háború előtt vagy a háború alatt esedékessé vált és valamelyik Szerződő Hatalom állampolgárának járó
tőkeösszegek olyan értékpapírok után, amelyeket valamely ellenfélként szereplő Hatalom bocsátott ki, feltéve, hogy
az ily tőkeösszegnek e Hatalom állampolgárai vagy a semlegesek részére való kifizetését a háború alatt nem
függesztették fel.
Azokban az esetekben, amelyekben Magyarország a volt Osztrák-Magyar Monarchia Kormánya részéről
kibocsátott vagy átvett értékpapírok után kamatokat vagy tőkeösszegeket köteles fizetni, a részéről más javára
írandó vagy fizetendő összeg csak azoknak a tartozásoknak megfelelő kamatösszeg vagy kamatösszeg lesz, amelyek
a jelen Szerződés IX. része (Pénzügyi rendelkezések) és a Jóvátételi Bizottság részéről megállapított elvek szerint
Magyarországot terhelik.
A IV. címben és annak Függelékében körülírt ellenséges javak, jogok és érdekek felszámolásának eredményét a
Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalok az alábbi d) alatti pontban megállapított pénznemben és árfolyam szerint
fogják elszámolni és azokról a fentemlített címben és Függelékében megállapított feltételek szerint fognak
rendelkezni.
A jelen cikkben megjelölt műveleteket az alább következő alapelvek szerint és a jelen címhez tartozó Függelék
rendelkezéseinek megfelelően kell végrehajtani:
a) A Magas Szerződő Felek mindegyike a jelen Szerződés életbelépésétől kezdve megtiltja a tartozásoknak
minden olyan kiegyenlítését, olyan fizetések elfogadását, valamint az érdekelt feleknek az ilyen tartozások
rendezését célzó minden olyan érintkezését, amely nem a fentjelzett Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalok útján
történik.
b) A Magas Szerződő Felek mindegyike a maga részéről felelős lesz állampolgárai tartozásainak említett
kiegyenlítéseért, kivéve, ha az adós a háború előtt csődben volt, fizetésképtelen lett, vagy fizetéseinek beszüntetését
bejelentette, vagy ha a tartozás olyan társaságot kötelezett, amelynek ügyeit a háború alatt a háborús kivételes
jogszabályok alapján felszámolták.
c) Azokat az összegeket, amelyekkel valamelyik Szerződő Hatalom állampolgárának ellenfélként szereplő
Hatalom állampolgára tartozik, az adós országa Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalának terhére kell írni és a
hitelező részére saját országa Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatala útján kell kifizetni.
d) A tartozásokat annak a Szövetséges és Társult Hatalomnak (ideértve a Szövetséges Hatalmak gyarmatait és
protektorátusait, a Brit Dominiumokat és Indiát) pénznemében kell kifizetni vagy jóváírni, amelyik érdekelve van.
Ha a tartozást más pénznemben kellene kiegyenlíteni, akkor azt az érdekelt Szövetséges és Társult Hatalom
(gyarmat, protektorátus, Brit Dominium vagy India) pénznemében kell kifizetni vagy jóváírni. Az átszámítás a
háború előtti árfolyam szerint történik.
Ennek a rendelkezésnek alkalmazásánál a háború előtti átszámítási árfolyamot egyenlőnek kell venni azzal az
átlagos távirati átutalási árfolyammal, amely az érdekelt Szövetséges és Társult Hatalommal - a közte és Ausztria-
Magyarország között az ellenségeskedések megkezdését közvetlenül megelőző hónap folyamán - érvényben volt.
Ha valamelyik szerződésben annak a pénznemnek, amelyben a tartozás ki van fejezve, az érdekelt Szövetséges és
Társult Hatalom pénznemére való átszámítására nézve meghatározott árfolyam van kikötve, az átszámítási
árfolyamra vonatkozó fenti rendelkezés nem nyer alkalmazást.
A Lengyelországra és a Cseh-Szlovák Államra, mint új Hatalmakra; a tartozások fizetésénél és jóváírásánál
irányadó pénznemet és átszámítási árfolyamot a VIII. részben megjelölt Jóvátételi Bizottság állapítja meg, hacsak az
érdekelt Államok a függő kérdésekre nézve előzetesen meg nem egyeznek.
e) A jelen cikk és a hozzátartozó Függelék rendelkezései csak abban az esetben nyernek alkalmazást egyrészt
Magyarország, másrészt a Szövetséges és Társult Hatalmak bármelyike, azok gyarmatai és protektorátusai, vagy
valamely Brit Dominium vagy India között, ha a jelen Szerződés megerősítő okiratának az érdekelt Hatalom
részéről foganatosított letételétől, vagy a jelen Szerződésnek a kérdéses Dominium vagy India részére szóló
megerősítésétől számított egy hónapon belül Magyarország erre vonatkozólag a kérdéses Szövetséges és Társult
Hatalom, Brit Dominium vagy India kormányától az eset körülményeihez képest megfelelő bejelentést kap.
f) Azok a Szövetséges és Társult Hatalmak, amelyek a jelen cikket és annak Függelékét elfogadták,
megegyezhetnek egymás között arra nézve, hogy azokat egymásnak a területükön letelepedett állampolgáraira
kölcsönösen alkalmazzák annyiban, amennyiben az említett állampolgárok és a magyar állampolgárok között
fennálló jogviszonyokról van szó. Ebben az esetben a jelen rendelkezés alkalmazásával teljesítendő fizetésekre
nézve az érdekelt Szövetséges és Társult Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalok egymás között megfelelő
szabályokat fognak megállapítani.
Függelék
1. § A Magas Szerződő Felek mindegyike a 231. Cikk e) pontjában említett bejelentéstől számított három
hónapon belül az ellenséges tartozások kifizetése és behajtása céljára "Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalt" állít
fel.
Helyi Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalok is létesíthetők a Magas Szerződő Felek területeinek egyes részeire
nézve, Ilyen helyi Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalok saját területükön ugyanúgy járnak el, mint a központi
Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalok; azonban az ellenséges országok Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalával
csak a Központi Hivatal útján érintkezhetnek.
2. § A jelen Függelékben "ellenséges tartozások" alatt a 231. Cikk első bekezdésében megjelölt pénztartozásokat
kell érteni; "ellenséges adósok" azok a személyek, akik ezekkel az összegekkel tartoznak; "ellenséges hitelezők"
pedig azok, akiket ezek az összegek megilletnek: "Hitelező Hivatal" alatt a hitelező országában működő
Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalt, "Adós Hivatal" alatt pedig az adós országában működő Felülvizsgáló és
Kiegyenlítő Hivatalt kell érteni.
3. § A Magas Szerződő Felek a 231. Cikk a) pontjában meghatározott tilalom megszegését azokkal a
büntetésekkel fogják sujtani, amelyeket jelenlegi törvényeik az ellenséggel folytatott kereskedésre nézve
megállapítanak. Azok a Szerződő Felek, amelyek az ellenséggel való kereskedést nem tiltották el, törvényt fognak
hozni a fentebb említett tilalom megszegésének szigorú büntetéséről. Hasonlóképen meg fognak tiltatni a Magas
Szerződő Felek területükön az ellenséges tartozások kifizetésére vonatkozó minden olyan bírói eljárást, amely a
jelen Függelékben tárgyalt esetektől eltérne.
4. § A Kormányoknak a 231. Cikk b) pontjában megállapított szavatossága olyankor nyer alkalmazást, amikor a
tartozást bármely okból nem lehet behajtani, kivéve, ha a tartozás az adós országának törvényei szerint a hadüzenet
időpontjában elévült, vagy az adós ekkor már csődben volt, fizetésképtelen lett, vagy fizetéseinek beszüntetését
bejelentette, vagy ha a tartozás olyan társaságot terhelt, amelynek ügyeit a háború alatt a háborús kivételes
jogszabályok értelmében felszámolták. Ezekben az esetekben a jelen Függelékben körülírt eljárás nyer alkalmazást
a szétosztásra kerülő összeg kifizetésénél.
Ezek a kifizetések: "csődben volt", "fizetésképtelen lett", azoknak a törvényhozásoknak kifejezéseire utalnak,
amelyek ezeket a jogi állapotokat ismerik. Ez a kifejezés: "fizetésének beszüntetését bejelentette", ugyanazt jelenti,
mint az angol jogban.
5. § A hitelezők a Hitelező Hivatalnál, ennek a Hivatalnak felállításától számítandó hat hónapon belül
követeléseiket bejelentik és a Hivatal részéről kívánt okmányokat és adatokat beterjesztik.
A Magas Szerződő Felek minden alkalmas eszközt fel fognak használni arra, hogy az ellenséges hitelezők és
adósok összejátszását kiderítsék és megbüntessék. A Hivatalok mindazokat a bizonyítékokat és adatokat közölni
fogják egymással, amelyek ilyen összejátszások kiderítését és megtorlását előmozdítják.
A Magas Szerződő Felek az érdekelt felek költségére és a Hivatalok útján a lehetőség szerint megkönnyítik a
postai és távirati érintkezést oly adósok és hitelezők közt, akik a tartozás összegére nézve megegyezést kívánnak
létesíteni.
A Hitelező Hivatal közli az Adós Hivatallal a nála bejelentett tartozásokat. Az Adós Hivatal viszont, mihelyt
módjában áll, értesíti a Hitelező Hivatalt arról, hogy melyek azok a tartozások, amelyeket elismertek és melyek
azok, amelyeket nem ismertek el. Az utóbbi esetben az Adós Hivatal közli a tartozás el nem ismerésének okait is.
6. § Ha valamely tartozást egészben vagy részben elismertek, az Adós Hivatal az elismert összeget azonnal a
Hitelező Hivatal javára írja és erről a Hitelező Hivatalt egyidejűleg értesíti.
7. § Ha az Adós Hivatal a hozzá intézett értesítés vételétől számított három hónapon belül (vagy a Hitelező
Hivatal hozzájárulásával a megállapított hosszabb időn belül), a tartozás el nem ismerését a Hitelező Hivatal
tudomására nem hozza, a tartozást teljes összegében elismertnek kell tekinteni és az összeget azonnal a Hitelező
Hivatal javára kell írni.
8. § Ha a tartozást egészben vagy részben el nem ismerték, a két érdekelt Hivatal az ügyet együttesen
megvizsgálja és a felek között egyezséget igyekszik létrehozni.
9. § A Hitelező Hivatal a saját országának Kormánya részéről rendelkezésére bocsátott alapokból és e Kormány
által megállapított feltételeket szem előtt tartva, így nevezetesen a kockázat, költségek vagy megbízási jutalék címén
szükségeseknek mutatkozó összegek visszatartásával, az egyes hitelezőknek a javukra írt összegeket kifizeti.
10. § Aki olyan ellenséges tartozás fizetését igényelte, amelyet egészben vagy részben nem ismertek el, bírság
fejében a tartozás el nem ismert részének 5%-os kamatát fizeti a Hivatalnak. Hasonlóképen az, aki jogtalanul
megtagadta valamely tőle követlet tartozás egész összegének vagy valamely részének elismerését, bírság fejében
5%-os kamatot fizet az után az összeg után, amelyre nézve a megtagadást nem ismerték el jogosultnak.
Ezek a kamatok a 7. §-ban említett időtartam lejáratának kezdetétől addig a napig fizetendők, amelyen az igényt
jogosulatlannak ismerik el, vagy a tartozást kifizetik.
Mindegyik Hivatal intézkedik a maga részéről a fentemlített bírságok behajtása iránt és felelős, ha a behajtást
nem lehet foganatosítani.
A bírságokat az ellenfélként szereplő Hivatal javára kell írni, amely azokat, mint a jelen rendelkezések
végrehajtásának költségeihez való hozzájárulásokat kezeli.
11. § A Hivatalok egymással háromhavonkint leszámolnak és a különbözetet az adós Állam egy hónapon belül
készpénzben köteles kifizetni.
Az egy vagy több Szövetséges és Társult Hatalom terhére esetleg mutatkozó különbözeteket azonban a
Szövetséges és Társult Hatalmaknak vagy azok polgárainak a háborúból kifolyólag járó összegek teljes kifizetéséig
vissza kell tartani.
12. § A Hivatalok közötti tárgyalások megkönnyítése céljából mindegyik Hivatal a másik Hivatal székhelyén
képviselőt tart.
13. § Indokolt kivételektől eltekintve, az ügyek tárgyalását, amennyire csak lehetséges, az Adós Hivatal
helyiségeiben kell lefolytatni.
14. § A 231. Cikk b) pontja értelmében a Magas Szerződő Felek felelősek adós állampolgáraik ellenséges
tartozásainak kifizetéseért.
Ennélfogva az Adós Hivatal a Hitelező Hivatal javára ír minden elismert tartozást még abban az esetben is, ha
azoknak behajtása az egyes adósoktól lehetetlennek mutatkozik. Mindazonáltal az érdekelt Kormányok kötelesek az
elismert követelések behajtásához szükséges minden felhatalmazást Hivataluknak megadni.
15. § Mindegyik Kormány viseli a területén működő Hivatal költségeit, ideértve a személyzet fizetését is.
16. § Abban az esetben, ha két Hivatal nem tud megegyezésre jutni arra nézve, hogy valamely tartozás fennáll-e
vagy sem, úgyszintén ha az ellenséges adós és az ellenséges hitelező vagy a Hivatalok között merül fel vitás eset, a
vitás kérdést (ha a felek erre nézve megegyeznek és a feltételek tekintetében is megállapodásra jutnak) vagy
választott bíróság elé vagy pedig az alábbi VI. címben említett Vegyes Döntőbíróság elé kell terjeszteni.
Mindazonáltal a Hitelező Hivatal kérelmére a vitás esetet az adós lakóhelye szerinti rendes bíróság ítélkezése alá
lehet bocsátani.
17. § A Vegyes Döntőbíróság és a rendes vagy a választott bíróság részéről megítélt összegnek a Hivatalok útján
oly módon hajthatnak be, mintha azoknak jogosságát az Adós Hivatal ismerte volna el.
18. § Mindegyik érdekelt Kormány megbízottat jelöl ki, aki országának Hivatala nevében a vitás eseteknek a
Vegyes Döntőbíróság elé terjesztéséről gondoskodik. Ez a megbízott általános felügyeletet gyakorol a saját
országának állampolgárai részéről alkalmazott ügyvivők és ügyvédek fölött.
A Bíróság az iratok alapján ítél. Meghallgathatja a személyesen megjelenő feleket is vagy a két Kormány
részéről elismert ügyvivőket, illetőleg a fentemlített megbízottat, amennyiben a felek ezekkel képviseltetik magukat.
Ennek a megbízottnak joga van a féllel együttesen fellépni, s joga van ahhoz is, hogy a fél által elejtett ügyet
felvegye és folytassa.
19. § Az érdekelt Hivatalok a birtokukban levő összes adatokat és okmányokat a Vegyes Döntőbíróság elé
kötelesek terjeszteni avégből, hogy a Bíróság az elébe terjesztett ügyekben gyors döntést hozhasson.
20. § Ha a felek egyike a két Hivatal egybehangzó határozata ellen fellebbezéssel él, óvadékot kell letétbe
helyeznie: az óvadékot csak abban az esetben kell visszatéríteni és pedig csakis az eltért siker arányában, ha az első
határozatot a fellebbező javára módosították; ebben az esetben az ellenfelet az okozott károk és költségek
ugyanolyan arányban való viselésében marasztalják el. A Bíróság óvadék helyett kezességet is elfogadhat.
A Bíróság elé vitt minden ügyben illeték címén a vitás összeg 5%-a fizetendő. Az illetéket, hacsak a Bíróság
másképen nem határoz, a vesztes fél fizeti. Ezt az illetékösszeget a fentemlített óvadékhoz hozzá kell adni. Az
illeték az esetleges kezességtől független.
A Bíróság a felek egyikének a perköltségek magasságát meg nem haladó kártalanítási összeget ítélhet meg.
A jelen szakasz értelmében fizetendő minden összeget a nyertes fél Hivatalának javára kell írni és külön el kell
számolni.
21. § Az ügyek gyors lebonyolítása érdekében a Hivatalok és a Vegyes Döntőbíróságok személyzetének
kijelölésénél gondot kell fordítani az ellenfélként szereplő érdekelt ország nyelvének ismeretére.
A Hivatalok egymásközt szabadon levelezhetnek és az iratokat saját nyelvükön küldhetik meg egymásnak.
22. § Feltéve, hogy az érdekelt Kormányok egymás közt másként nem állapodtak meg, a tartozások a következő
módozatok szerint kamatoznak:
Osztalék, kamat vagy más időszakonkint visszatérő és valamely tőke kamatjaként fizetendő összegek után nem
jár kamat.
A kamatláb évi 5%, kivéve, ha a hitelezőnek szerződés, törvény vagy helyi szokás alapján ettől eltérő kamatláb
járna. Ebben az esetben ez az eltérő kamatláb az irányadó.
A kamatok az ellenségeskedések megkezdésének napjától vagy ha a fizetendő tartozás a háború alatt járt le, a
lejárat napjától járnak addig a napig, amelyen a tartozás összegét a Hitelező Hivatal javára írják.
A kamat címén járó összegeket úgy kell tekinteni, mint a Hivatalok részéről elismert tartozásokat és azokat
azonos módozatok szerint kell a Hitelező Hivatal javára írni.
23. § Ha a Hivataloknak vagy a Vegyes Döntőbíróságoknak határozata szerint valamely követelés nem tartozik a
231. Cikkben megjelölt követelések közé, a hitelezőnek szabadságában áll követelését a rendes bíróság útján vagy
bármely más jogi úton érvényesíteni.
A Hivatalhoz intézett igénybejelentés felfüggeszti az elévülést.
24. § A Magas Szerződő Felek megegyeznek abban, hogy a Vegyes Döntőbíróság határozatait végérvényesnek
tekintik és állampolgáraikra nézve kötelezőkké teszik.
25. § Ha valamely Hitelező Hivatal vonakodnék az Adós Hivatalnál valamely követelést bejelenteni vagy a jelen
Függelékben meghatározott bármely intézkedést valamely nála szabályszerűen bejelentett követelésnek egészben
vagy részben való érvényesítése céljából megtenni, úgy a Hitelező Hivatal köteles a hitelező részére olyan
bizonyítványt kiállítani, amely a követelés összegét megjelöli és ilyenkor az illető hitelezőnek szabadságában áll
követelését a rendes bíróság útján vagy bármely más jogi úton érvényesíteni.
IV. CÍM
Javak, jogok és érdekek
232. Cikk. 1. Az ellenséges országokban levő magánjavak, jogok és érdekek kérdése a jelen címben foglalt elvek
és a csatolt Függelék rendelkezései szerint nyer megoldást.
a) A csatolt Függelék 3. szakaszában közelebbről meghatározott háborús kivételes intézkedések és elidegenítést
rendelő intézkedések közül azokat, amelyeket a volt Magyar Királyság területén a Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgárainak javaira, jogaira és érdekeire vonatkozóan hoztak, ideértve azokat a társaságokat és társulatokat is,
amelyekben ezek az állampolgárok érdekelve voltak, azonnal meg kell szüntetni, vagy fel kell függeszteni, feltéve,
hogy a felszámolás még nem nyert befejezést; a szóbanforgó javakat, jogokat és érdekeket a jogosultak részére
vissza kell adni.
b) A jelen szerződésben esetleg foglalt ellentétes rendelkezések sérelme nélkül a Szövetséges és Társult
Hatalmak fenntartják maguknak azt a jogot, hogy visszatartsák és felszámolják a területeiken, gyarmataikban,
birtokaikon és a protektorátusuk alatt álló országokban - ideértve a jelen Szerződés értelmében nekik átengedett
vagy a nevezett Hatalmak ellenőrzése alatt álló területeket is - levő és a jelen Szerződés életbelépésének
időpontjában a volt Magyar Királyság állampolgárainak vagy az ellenőrzésük alatt álló társaságoknak tulajdonában
álló javakat, jogokat és érdekeket.
A felszámolás az érdekelt Szövetséges és Társult Állam törvényeinek megfelelően történik és a tulajdonos az
érdekelt Állam beleegyezése nélkül e javak, jogok és érdekek tekintetében nem rendelkezhetik, sem azokat
semmiképen meg nem terhelheti.
A jelen pontban foglaltak szempontjából nem tekintetnek magyar állampolgároknak azok a személyek, akik a
jelen Szerződés életbelépésének időpontjától számított hat hónapon belül igazolják, hogy a jelen Szerződés
rendelkezéseinek megfelelően valamelyik Szövetséges és Társult Hatalom állampolgárságát jogérvényesen
megszerezték; ide kell érteni azokat is, akik ezt az állampolgárságot a 62. Cikk értelmében az illetékes hatóságok
beleegyezésével, előző időből származó illetőség (pertinenza) alapján szerezték meg.
c) A b) pontban említett jog gyakorlásából eredő árakat vagy kártérítéseket annak az országnak törvényhozásában
meghatározott becslési és felszámolási módozatok szerint kell megállapítani, amelyben a javakat visszatartották
vagy felszámolták.
d) A Szövetséges és Társult Hatalmak vagy azok állampolgárai között egyrészről és a volt Magyar Királyság
állampolgárai között másrészről, valamint egyrészről Magyarország, másrészről a Szövetséges és Társult Hatalmak
és azok állampolgárai között fennálló viszonyban a jelen Szerződésben megállapított megszorítások mellett
véglegeseknek és mindenkire nézve kötelezőknek kell tekinteni minden háborús kivételes intézkedést vagy
elidegenítést rendelő intézkedést vagy ez intézkedések értelmében végrehajtott vagy végrehajtandó cselekményeket
úgy, amint azok a csatolt Függelék 1. és 3. szakaszaiban közelebbről meg vannak határozva.
e) A Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárainak joguk van kártérítésre mindazokért a károkért vagy
hátrányokért, amelyek a csatolt Függelék 1. és 3. szakaszaiban meghatározott háborús kivételes intézkedések és
elidegenítést rendelő intézkedések alkalmazása folytán javaikat, jogaikat vagy érdekeiket érték, ideértve a volt
Magyar Királyság területén levő társaságokat vagy társulatokat is, amelyekben ők érdekelve voltak. Az említett
állampolgárok részéről ebben a tárgyban beadott felszólalásokat a VI. címben meghatározott Vegyes Döntőbíróság
vagy az e Bíróság által kijelölendő döntőbíró vizsgálja meg és állapítja meg a kártérítés összegét; a kártérítések
Magyarországot terhelik és a volt Magyar Királyság állampolgárai vagy a volt Magyar Királyság állampolgárainak
ellenőrzése alatt álló társaságok olyan javainak terhére, amelyek a felszólaló Államának területén vannak vagy a
felszólaló Államának ellenőrzése alatt állanak, előre akként fedezhetők, amint az a b) pontban meg van határozva.
Ezek a javak az ellenséges kötelezettségek záloga gyanánt a csatolt Függelék 4. szakaszában meghatározott
feltételek betartása mellett lefoglalhatók. Ezeket a kártérítéseket a Szövetséges és Társult Hatalom is kifizetheti és
az összeget Magyarország terhére írhatja.
f) Ha valamelyik Szövetséges és Társult Hatalomnak olyan állampolgára, aki tulajdonosa olyan jószágnak,
jognak vagy érdeknek, amely a volt Magyar Királyság területén elidegenítést rendelő intézkedés alá esett, úgy
kívánja, az e) pontban említett felszólalásnak, amennyiben a kérdéses jószág természetben még megvan, az illető
jószág visszaadásával kell helyt adni.
Ebben az esetben Magyarországnak meg kell tennie minden szükséges intézkedést abból a célból, hogy a
tulajdonától megfosztott tulajdonos ismét jószágának birtokába kerüljön, még pedig mindennemű olyan tehertől
vagy szolgalomtól mentesen, amellyel a tulajdont a felszámolás után esetleg megterhelték volna és
Magyarországnak kártalanítania kell a visszaadás folytán károsult minden harmadik személyt.
Ha a jelen pontban körülírt visszahelyezés nem volna lehetséges, az érdekelt Hatalmak vagy a III. címhez csatolt
Függelékben említett Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalok közvetítésével külön megállapodások jöhetnek létre
annak biztosítása végett, hogy az illető Szövetséges és Társult Hatalom állampolgára az e) pontban érintett kárért
olyan előnyök vagy ellenértékek nyújtásával kártalaníttassék, amelyeket a tőle megvont javak, jogok vagy érdekek
fejében hajlandó elfogadni.
A jelen cikknek megfelelően foganatosított visszahelyezéseknél az e) pontban foglaltak alkalmazásával
megállapítandó becsárakat vagy kártalanítási összegeket csökkenteni kell a visszaadott jószág jelenlegi értékével,
azonban figyelembe kell venni a használattól való megfosztás fejében vagy a megrongálásért járó kártalanítást.
g) Az f) pontban említett jog olyan Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgári kötelékébe tartozó
tulajdonosokat illeti meg, amely Hatalmak területén az ellenséges javak, jogok vagy érdekek általános felszámolását
elrendelő törvényhozási rendelkezések a fegyverszünet aláírása előtt nem voltak alkalmazásban.
h) Kivéve azt az esetet, ha az f) pont alkalmazásával természetben való visszahelyezés történt, a bárhol levő
ellenséges javaknak, jogoknak és érdekeknek akár a háborús kivételes törvényhozás alapján, akár a jelen cikk
alkalmazásával történt felszámolásból származó tiszta jövedelemre, valamint általában az összes ellenséges
készpénzkövetelésekre nézve, ide nem véve olyan javak felszámolásának jövedelmét vagy olyan
készpénzköveteléseket, amelyek a Szövetséges és Társult Országokban a b) pont utolsó bekezdésében megjelölt
személyeket illetnek, a következőképen kell eljárni:
1. Ami a III. címet és ennek Függelékét elfogadó Hatalmakat illeti, az említett jövedelmeket és követeléseket az
említett cim és Függelék alapján létesített Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal közvetítésével annak a Hatalomnak
javára kell írni, amelynek a tulajdonos állampolgára; minden, Magyarország javára mutatkozó aktív egyenleg a
jelen Szerződés VIII. részének (Jóvátétel) 173. Cikkében körülírt elbánásban fog részesülni.
2. Ami a III. címet és ennek Függelékét el nem fogadó Hatalmakat illeti, a Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgárainak Magyarország által lefoglalt javainak, jogainak és érdekeinek jövedelmét, valamint
készpénzköveteléseit az arra jogosultaknak vagy e jogosultak Kormányának részére azonnal ki kell fizetni. Minden
egyes Szövetséges és Társult Hatalom saját törvényei és rendeletei szerint rendelkezhetik a részéről lefoglalt oly
javak, jogok és érdekek jövedelme, valamint oly készpénzkövetelések felett, amelyek a volt Magyar Királyság
állampolgárának vagy a felügyeletük alatt álló társaságoknak tulajdonában voltak, úgy, amint azt a b) pont kimondja
és ezeket a jövedelmeket a jelen cikkben vagy a csatolt Függelék 4. szakaszában meghatározott felszólalások és
követelések fedezésére fordíthatja. Minden jószág, jog vagy érdek, vagy a jószág felszámolásából eredő jövedelem,
továbbá minden olyan készpénzkövetelés, amelyről a fentiek értelmében rendelkezés nem történik, az illető
Szövetséges és Társult Hatalom részéről visszatartható és ebben az esetben annak készpénzértéke a jelen Szerződés
VIII. részének (Jóvátétel) 173. Cikkében meghatározott elbánás alá esik.
i) A 250. Cikk rendelkezéseinek fenntartásával oly felszámolások esetében, amelyeket akár a jelen Szerződést
Szövetséges és Társult Hatalmakként aláíró új Államokban, akár a Magyarország részéről fizetendő jóvátételekben
nem részesülő Államokban foganatosítottak, az ezeknek az Államoknak részéről foganatosított felszámolások
jövedelmét közvetlenül a tulajdonosoknak kell kifizetni, úgy azonban, hogy a Jóvátételi Bizottságnak a jelen
Szerződésben meghatározott jogai, különösen pedig a VIII. rész (Jóvátétel) 165. Cikkében és a IX. rész (Pénzügyi
rendelkezések) 191. Cikkében megállapított jogok érintetlenül maradjanak. Ha a tulajdonos a jelen rész VI. címében
említett Vegyes Döntőbíróság vagy az e Bíróság részéről kijelölt döntőbíró előtt igazolja, hogy az eladás feltételei
vagy az illető Állam Kormányának rendes törvényhozásán kívül tett intézkedései az árra nézve igazságtalanul
hátrányosak voltak, a Bíróság vagy a döntőbíró az arra jogosult méltányos kártérítést ítélhet meg, amelyet az illető
Állam köteles megfizetni.
j) Magyarország kötelezi magát, hogy állampolgárait a Szövetséges és Társult Országokban levő javaik, jogaik
vagy érdekeik felszámolásáért vagy visszatartásáért kártalanítja.
k) A tőkevagyonra kivetett illetékeknek és adóknak azt az összegét, amelyet Magyarország a Szövetséges és
Társult Hatalmak állampolgárainak javaira, jogaira és érdekeire 1918. évi november hó 3.-tól kezdve a jelen
Szerződés életbelépésétől számított három hónap elteltéig, vagy ha olyan javakról, jogokról vagy érdekekről van
szó, amelyek háborús kivételes intézkedések alá estek, a jelen Szerződés rendelkezéseinek megfelelő
visszatérítésükig behajtott vagy be kellett volna hajtania, a jogosultak részére vissza kell téríteni.
II. Az előző rendelkezések fenntartásával, semmiseknek és meg nem történteknek nyilváníttatnak a fentemlítettek
kivételével mindazok az intézkedések, amelyeket a törvényes vagy tényleg működött hatóságok a volt Magyar
Királyság területén 1918. évi november hó 3.-a óta a jelen Szerződés életbelépéséig tettek és amelyek a Szövetséges
és Társult Hatalmaknak vagy állampolgáraiknak, ideértve azokat a társaságokat és társulatokat is, amelyeknél azok
érdekelve voltak, javait, jogait és érdekeit sértik.
A fenti a) e), f), h) és k) pontok rendelkezései alkalmazandók a Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgárainak, ideértve azokat a társaságokat vagy társulatokat is, amelyekben azok érdekelve voltak,
tulajdonában levő javakra, jogokra és érdekekre, amelyek tárgyai voltak kártokozó intézkedéseknek, így
kisajátításnak, elkobzásnak, lefoglalásnak, rekvirálásnak, elpusztításnak vagy rongálásnak, akár törvények vagy
rendeletek, akár a Magyarországon törvényesen vagy tényleg működött hatóságok, akár a magyar lakosság
erőszakos ténykedései idézték elő azokat.
III. A társaságok vagy társulatok közé kell számítani Budapesten és Magyarország egyéb városaiban levő
görögkeleti egyházközségeket, úgyszintén a kegyes alapítványokat vagy egyéb alapítványokat is, amennyiben a
Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárai ezeknél az egyházközöségeknél vagy alapítványoknál érdekelve
vannak.
IV. Semmiféle joghátrány nem érheti és jogérvényesen nem érhette a Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgárait, ideértve azokat a társaságokat vagy társulatokat, amelyekben ezek érdekelve voltak, oly
alakszerűségek vagy nyilatkozatok elmulasztása miatt, amelyeket reájuk nézve a fegyverszünet után és a jelen
Szerződés életbelépésének időpontja előtt keletkezett valamely magyar törvény vagy rendelet szabott meg.
233. Cikk. A Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárainak, valamint azoknak a társaságoknak vagy
társulatoknak, amelyekben ezek az állampolgárok érdekelve voltak, a 232. Cikk alkalmazásával visszatérített javak,
jogok és érdekek tekintetében Magyarország kötelezi magát, hogy
a) a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárainak javait, jogait és érdekeit, a jelen Szerződésben
kifejezetten megállapított kivételektől eltekintve, abba a jogi állapotba helyezi és hagyja meg, amelyben a háború
előtt érvényben volt törvények szerint a volt Magyar Királyság állampolgárainak javai, jogai és érdekei voltak;
b) a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárainak javait, jogait vagy érdekeit, a tulajdonjogot sértő
semmiféle oly intézkedésnek alá nem veti, amely nem nyerne alkalmazást ugyanúgy a magyar állampolgárok
javaira, jogaira vagy érdekeire, ha pedig ilyen intézkedést tenne, megfelelő kártalanításokat fog fizetni.
Függelék
1. § A 232. Cikk d) pontja értelmében megerősítést nyer a tulajdont érintő minden olyan intézkedésnek, a
vállalatok vagy társaságok felszámolása tárgyában hozott vagy kibocsátott minden olyan rendeletnek,
szabályzatnak, határozatnak vagy utasításnak érvényessége, amelyet a Magas Szerződő Felek egyikének valamely
bírósága vagy közigazgatási hatósága a háborús törvényhozás alkalmazásával az ellenséges javak, jogok vagy
érdekekre vonatkozóan hozott vagy kibocsátott, vagy amelyekről vélelmezhető, hogy ilyenek gyanánt hozattak vagy
bocsáttattak ki. Bárkinek érdekei úgy tekintendők, mintha érvényesen tárgyai lettek volna a javakat - ideértve a
szóbanforgó érdekeket is - érintő minden rendeletnek, szabályzatnak, határozatnak vagy utasításnak tekintet nélkül
arra, hogy az említett rendeletek, szabályzatok, határozatok vagy utasítások ezeket az érdekeket kifejezetten
tekintetbe vették-e, vagy sem. A fentemlített szabályzatok, rendeletek, határozatok vagy utasítások alapján
foganatosított jószág-, jog- vagy érdekátruházás szabályszerűsége tekintetében semmiféle felszólalás nem emelhető.
Hasonlóképen megerősítést nyer mindazoknak az intézkedéseknek az érvényessége, amelyek valamely tulajdonra,
valamely vállalatra vagy társaságra vonatkozóan történtek, akár vizsgálatról, zárlatról, kényszerigazgatásról,
használatról, rekvirálásról, felügyeletről vagy felszámolásról, javak, jogok és érdekek eladásáról vagy igazgatásáról,
tartozások behajtásáról vagy megfizetéséről, költségek, terhek, kiadások megfizetéséről vagy bárminemű egyéb oly
intézkedésekről van szó, amelyeket rendeletek, szabályzatok, határozatok vagy utasítások végrehajtásaként a Magas
Szerződő Felek egyikének valamely bírósága vagy közigazgatási hatósága hozott, kiadott vagy végrehajtott, avagy
amelyekről vélelmezhető, hogy azokat az említett bíróság vagy hatóság a háborús kivételes törvényhozás
alkalmazásával ellenséges javakra, jogokra vagy érdekekre vonatkozólag hozta, kiadta vagy végrehajtotta, mégis
azzal a megszorítással, hogy ennek a szakasznak rendelkezései nem lehetnek hátrányosak a Szövetséges és Társult
Hatalmak állampolgárai részéről szerzett oly tulajdonjogokra nézve, amelyeket ezek az állampolgárok már
megelőzően jóhiszeműen, jogosan és a javak helye szerint érvényes törvényeknek megfelelően szereztek.
A jelen szakasz rendelkezései nem alkalmazhatók a fent felsorolt intézkedések közül azokra, amelyeket a volt
Osztrák-Magyar Kormány a megszállott vagy elfoglalt területeken tett, sem pedig azokra a fent felsorolt
intézkedésekre, amelyeket Magyarország vagy a magyar hatóságok 1918. évi november hó 3-a után tettek;
mindezek az intézkedések semmisek.
2. § Nincs helye sem Magyarország, sem állampolgárai részéről, sem pedig a volt Magyar Királyság
állampolgárai részéről vagy az ő nevükben más valaki részéről, bárhol legyen is lakóhelyük, semmiféle
felszólalásnak vagy keresetnek, sem valamely Szövetséges és Társult Hatalom ellen, sem az illető Szövetséges és
Társult Hatalom bármely bíróságának vagy közigazgatási hatóságának nevében vagy utasítására eljáró bármely
személy ellen olyan ténykedés vagy mulasztás miatt, amelyet a háború előkészítésére való tekintettel magyar
állampolgárok javaira, jogaira vagy érdekeire vonatkozólag foganatosítottak vagy elkövettek. Hasonlóképen nincs
helye semmiféle felszólalásnak vagy keresetnek bármely személy ellen oly ténykedés vagy mulasztás miatt, amely
bármelyik Szövetséges és Társult Hatalomnak háborús kivételes jogszabályaiból, továbbá törvényeiből és
rendeleteiből ered.
3. § A 232. Cikkben és a jelen Függelékben ez a kifejezés: "háborús kivételes intézkedések" magában foglalja
azokat a bármiféle természetű törvényhozási, közigazgatási, birósági vagy egyéb intézkedéseket, amelyeket
ellenséges javakra vonatkozóan hoztak vagy hozni fognak és amelyeknek anélkül, hogy a tulajdonjogot érintenék,
az a hatásuk, hogy a tulajdonostól megvonják a javaik felett való rendelkezést; idetartoznak nevezetesen a
felügyeleti, kényszerigazgatási, zárlati intézkedések, továbbá azok az intézkedések, amelyeknek tárgya az ellenséges
követelések lefoglalása, hasznosítása vagy elzárása volt vagy lesz, történjék ez bármely okból, bármely alakban és
bármely helyen. Az ilyen intézkedések végrehajtásaként teljesített cselekményeknek tekintendők a közigazgatási
hatóságoknak vagy bíróságoknak mindazok a határozatai, utasításai, rendeletei vagy rendelkezései, amelyek ezeket
az intézkedéseket az ellenséges javakra alkalmazzák, valamint a bármely ellenséges javak igazgatásával vagy
felügyeletével megbízott személy részéről teljesített összes cselekmények, mint tartozások kifizetése, követelések
behajtása, költségek, terhek vagy kiadások kifizetése, tiszteletdíjak beszedése.
Az "elidegenítést rendelő intézkedések" azok, amelyek az ellenséges javak tulajdonjogát érintették vagy érinteni
fogják, annak egészben vagy részben más személyre, mint az ellenséges tulajdonosra és pedig az utóbbi
beleegyezése nélkül történő átruházásával, kiváltképen pedig azok az intézkedések, amelyek az ellenséges javak
eladását, felszámolását, átruházását, címletek vagy értékpapírok megsemmisítését rendelik el.
4. § A volt Magyar Királyság állampolgárainak valamely Szövetséges és Társult Hatalom területén levő javait,
jogait és érdekeit, valamint az azok eladásából, felszámolásából vagy egyéb kisajátító intézkedésekből eredő tiszta
jövedelmet az illető Szövetséges és Társult Hatalom megterhelheti és pedig elsősorban: saját állampolgárainak,
ideértve azokat a társaságokat vagy társulatokat, amelyeknél ezek az állampolgárok a volt Magyar Királyság
területén érdekelve voltak, felszólalásai folytán azok javaira, jogaira és érdekeire vonatkozólag megállapított
kártalanítások vagy a javukra magyar állampolgárokkal szemben fennálló követelések megfizetésével, úgyszintén a
volt Osztrák-Magyar Kormány vagy bármely magyar hatóság által 1914. évi július hó 28-a után és az illető
Szövetséges és Társult Hatalomnak a háborúban való részvétele előtt elkövetett ténykedések miatt követelt
kártérítések megfizetésével. Az ilyen természetű igények összegét, amennyiben Ador Gusztáv úr ebbe beleegyezik,
az ő részéről kijelölt döntőbíró állapíthatja meg, ellenkező esetben pedig a VI. címben megjelölt Vegyes
Döntőbíróság. Másodsorban a fentemlített javak, jogok és érdekek, valamint a fentemlített módon keletkezett tiszta
jövedelem a Szövetséges és Társult Hatalom állampolgárainak olyan felszólalásai folytán megállapított kártalanítási
összegek megfizetésével terhelhetők meg, amelyek az említett állampolgároknak a többi ellenséges Hatalmak
területén levő javaira, jogaira és érdekeire vonatkoznak, amennyiben ezeket a kártalanítási összegeket más módon ki
nem egyenlítették.
5. § Ha közvetlenül a háború kitörése előtt valamely Szövetséges és Társult Államban engedélyezett társaságnak
a felügyelete alatt álló és Magyarországon engedélyezett valamely társasággal gyári vagy kereskedelmi
védjegyeknek más országokban való értékesítésére közös joga volt, vagy ha neki ezzel a társasággal más
országokban való eladás céljából árúknak vagy iparcikkeknek kizárólagos gyártására közös joga volt, ilyen esetben
a 232. Cikk rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával, a magyar társaság kizárásával először csakis az első
helyen említett társaságnak lesz joga ezeket a gyári védjegyeket más országokban értékesíteni; ebben az esetben a
közös gyártási eszközöket az első helyen említett társaság részére kell átszolgáltatni minden olyan intézkedésre való
tekintet nélkül, amely az Osztrák-Magyar Monarchiában a háborús törvényhozás alkalmazásával a második helyen
említett társaságra, annak érdekeire, üzleti javaira vagy részvényeire vonatkozóan történt. Mindazonáltal az első
helyen említett társaság, ha erre vonatkozólag megkeresik, köteles a második helyen említett társaságnak átadni
azokat a mintákat, amelyek a magyarországi fogyasztásra szánt árúk gyártásának folytatásához szükségesek.
6. § Addig az időpontig, amíg a visszatérítés a 232. Cikk értelmében foganatosítható lesz, Magyarország felelős a
Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárai olyan javainak, jogainak és érdekeinek megőrzéseért, amelyeket
valamely háborús kivételes intézkedésnek vetett alá, ideértve azokat a társaságokat és társulatokat, amelyekben az
említett állampolgárok érdekelve voltak.
7. § A Szövetséges és Társult Hatalmak a jelen Szerződés életbelépésének időpontjától számított egy éven belül
meg kell jelölniök azokat a javakat, jogokat és érdekeket, amelyekre nézve a 232. Cikk f) pontjában megállapított
joggal élni kívánnak.
8. § A 232. Cikkben megjelölt visszatérítések a Magyar Kormány vagy az azt helyettesítő hatóságok rendeletére
fognak foganatosíttatni. A magyar hatóságok a hozzájuk a jelen Szerződés életbelépése után bármikor intézhető
megkeresésekre az érdekelteknek a vagyonkezelők ügyvitelére vonatkozóan részletes fölvilágosításokat kötelesek
adni.
9. § A 232. Cikk b) pontjában említett személyek javai, jogai és érdekei az ebben a pontban körülírt felszámolás
befejeztéig változatlanul alávetve maradnak a reájuk nézve tett vagy teendő háborús kivételes intézkedéseknek.
10. § Magyarország a jelen Szerződés életbelépésének időpontjától számított hathónapi határidőn belül köteles
minden egyes Szövetséges és Társult Hatalomnak azokat a szerződéseket, bizonyítványokat, ügyiratokat és a
tulajdonjogra vonatkozó egyéb okiratokat átadni, amelyek állampolgárai birtokában vannak és az illető Szövetséges
és Társult Hatalom területén levő javakra, jogokra és érdekekre vonatkoznak, ideértve az illető Hatalom
törvényeinek megfelelően alakult bármely társaság részvényeit, kötelezvényeit vagy egyébb ingó értékeit.
Magyarország az érdekelt Szövetséges és Társult Hatalom kívánságára bármikor megadja mindazokat a
felvilágosításokat, amelyek magyar állampolgároknak az illető Szövetséges és Társult Hatalom területén levő
javaira, jogaira és érdekeire, valamint azokra az ügyletekre vonatkoznak, amelyek 1914. évi július hó 1. napja után
az említett javak, jogok vagy érdekek tekintetében esetleg létrejöttek.
11. § A "készpénzkövetelés" kifejezés alatt a háborús állapot előtt vagy után elhelyezett összeses téteket vagy
fedezeteket, valamint vagyonkezelők, zárgondnokok vagy mások részéről beszedett letétekből, jövedelmekből vagy
nyereségekből, bankokban letett fedezetekből vagy bármely egyéb forrásból eredő követeléseket kell érteni; mégis
azoknak a pénzösszegeknek kivételével, amelyek a Szövetséges és Társult Hatalmak vagy egyes Államaik,
tartományaik vagy községeik tulajdonában vannak.
12. § Az ellenséges javak igazgatásáért felelős vagy az igazgatás ellenőrzésével megbízott személyek részéről
vagy ezeknek a személyeknek, avagy bármely hatóság parancsára a Magas Szerződő Felek állampolgárai, valamint
olyan társaságok és társulatok, amelyekben ezek az állampolgárok érdekelve voltak, készpénzköveteléseinek
felhasználásával bárhol eszközölt befektetések semmiseknek fognak nyilváníttatni; ezeket a követeléseket a
szóbanforgó befektetéseknek tekintetbevétele nélkül kell rendezni.
13. § Magyarország köteles a jelen Szerződés életbelépésétől számított egy hónapon belül, avagy kívánatra
bármikor később is, az illető Szövetséges és Társult Hatalomnak átadni az összes számadásokat vagy bizonylatokat,
levéltárakat, okmányokat és felvilágosításokat tartalmazó bármely természetű iratokat, amelyek az ő területén
találhatók és amelyek e Hatalmak állampolgárainak, ideértve azokat a társaságokat vagy társulatokat is, amelyekben
ezek az állampolgárok érdekelve voltak, olyan javaira, jogaira és érdekeire vonatkoznak, amelyek akár a volt
Magyar Királyság területén, akár a részéről vagy szövetségesei részéről megszállva tartott területeken valamely
háborús kivételes intézkedés, vagy valamely elidegenítést rendelő intézkedés tárgyául szolgáltak.
Az ellenőrök, felügyelők, ügyvivők, vagyonkezelők, zárgondnokok, felszámolók és gondnokok - a Magyar
Kormány jótállása mellett - személyesen felelősek ezeknek a számadásoknak és okmányoknak haladéktalan és
hiánytalan átadásáért és azok pontosságáért.
14. § A 232. Cikknek és a jelen Függeléknek az ellenséges országokban levő javakra, jogokra és érdekekre és
azok felszámolásából eredő jövedelemre vonatkozó rendelkezései alkalmazást nyernek a tartozásokra, követelésekre
és leszámolásokra is, mert a III. cím csak a fizetés módját szabályozza.
Amennyiben a Szövetséges és Társult Hatalmak, ezek gyarmatai, protektorátusai, a Brit Dominiumok közül
valamelyik vagy India nem tesznek olyan nyilatkozatot, hogy a III. cím rendelkezéseit elfogadják, közöttük és
Magyarország között, valamint állampolgáraik között, a 232. Cikkben említett kérdéseknek szabályozása
tekintetében a III. címnek a fizetés pénznemére, az átszámítási árfolyamra és a kamatokra vonatkozó rendelkezései
nyernek alkalmazást, hacsak az érdekelt Szövetséges és Társult Hatalom Kormánya jelen Szerződés életbelépésétől
számított hat hónapon belül Magyarországnak tudomására nem juttatja azt az elhatározását, hogy az említett
rendelkezések közül egy vagy több nem fog alkalmazást nyerni.
15. § A 232. Cikknek és a jelen Függeléknek rendelkezései alkalmazást nyernek azokra az ipari, irodalmi és
művészeti tulajdonjogokra, amelyek a javak, jogok, érdekek, társaságok vagy vállalatok tekintetében a Szövetséges
és Társult Hatalmak részéről akár háborús kivételes jogszabályok alkalmazásával, akár a 232. Cikk b) pontja
rendelkezéseinek alkalmazásával foganatosított felszámolás alá estek vagy esni fognak.
V. CÍM
Szerződések, elévülések, ítéletek
234. Cikk. a) Az ellenségek között kötött szerződéseket attól az időponttól kezdve, amelyben a felek közül
bármelyik kettő ellenséggé vált, a tartozások és az illető szerződésekben kikötött cselekmény vagy fizetés
teljesítéséből előálló egyéb pénzbeli kötelezettségek kivételével hatálytalanná váltaknak kell tekinteni, az
alábbiakban, vagy a csatolt Függelékben meghatározott bizonyos szerződésekre vagy szerződésnemekre vonatkozó
kivételek és különleges szabályok fenntartásával.
b) A hatálytalanná válás alól ki vannak véve a jelen cikk rendelkezései szerint azok a szerződések, amelyeknek
teljesítését a jelen Szerződés életbelépésétől számított hathónapi határidőn belül közérdekből, valamely olyan
Szövetséges és Társult Hatalom Kormánya követeli, amelynek az egyik szerződő fél állampolgára.
Ha az ekképen hatályban maradt szerződések teljesítése valamelyik szerződő félre nézve a kereskedelmi
viszonyok megváltozása következtében jelentékeny hátránnyal járna, a VI. címben meghatározott Vegyes
Döntőbíróság a károsult félnek méltányos kártérítést ítélhet meg.
c) Az Északamerikai Egyesült Államok és Japán alkotmányának és jogának rendelkezései értelmében ez a cikk,
valamint a 235. Cikk és a csatolt Függelék az említett Államok polgárainak a volt Magyar Királyság
állampolgáraival kötött szerződéseire nem alkalmazhatók; hasonlóképen nem alkalmazható a 240. Cikk az
Északamerikai Egyesült-Államokra s azoknak állampolgáraira.
d) A jelen cikk, valamint a csatolt Függelék nem alkalmazhatók azokra a szerződésekre, amelyeknél a szerződő
felek annak következtében váltak ellenségekké, hogy egyikük valamely más Állam szuverénitása alá kerülő
területen lakott, feltéve, hogy ez a fél a jelen Szerződés alapján valamely Szövetséges és Társult Hatalom
állampolgárságát megszerezte; nem alkalmazhatók továbbá a Szövetséges és Társult Hatalmak oly állampolgárai
között kötött szerződésekre sem, amely állampolgárok között a kereskedés azért volt megtiltva, mert az egyik fél
valamelyik Szövetséges és Társult Hatalomnak az ellenség által megszállott területén tartózkodott.
e) A jelen cikknek és a csatolt Függeléknek egyik rendelkezése alapján sem tekinthetők érvényteleneknek az
ellenségek között a hadviselő Hatalmak bármelyikének engedélyével létrejött szerződések alapján jogszerűen
teljesített ténykedések.
235. Cikk. a) A Magas Szerződő Felek területén, az ellenségek közötti viszonylatokban, a háború tartamára
minden elévülési, záros és perindítási határidő félbeszakad, akár a háború kezdete előtt, akár ez után volt ezeknek a
határidőknek kezdőpontja; ezek a határidők legkorábban három hónappal a jelen Szerződés életbelépése után tovább
folynak. Ez a rendelkezés alkalmazandó a kamat- és osztalékszelvények, valamint olyan értékpapirok
bemutatásának határidőire is, amelyek kisorsolás folytán vagy más okból visszaváltandók.
b) Abban az esetben, ha valamely cselekménynek vagy alakiságnak a háború folyamán történt elmulasztása
következtében a volt Magyar Királyság területén a Szövetséges és Társult Hatalmak valamely állampolgárára
hátránnyal járó végrehajtási cselekményt foganatosítottak, a Szövetséges és Társult Hatalom illető állampolgára
részéről bejelentett felszólalás a VI. címben meghatározott Vegyes Döntőbíróság elé lesz terjesztendő, feltéve, hogy
az ügy nem tartozik valamely Szövetséges és Társult Hatalom bíróságának illetékessége alá.
c) Valamely Szövetséges és Társult Hatalom érdekelt állampolgárának kívánságára a Vegyes Döntőbíróság
mindazokban az esetekben, amelyekben az ügy különleges körülményeinél fogva méltányos és lehetséges lesz, a b)
pontban említett végrehajtási cselekmények által sértett jogok helyreállítását fogja kimondani.
Ha a helyreállítás igazságtalan vagy lehetetlen volna, a Vegyes Döntőbíróság a sértett fél javára a Magyar
Kormányt terhelő kártérítést állapíthat meg.
d) Ha ellenségek között kötött valamely szerződés hatályát vesztette, akár ama ténykörülmény folytán, hogy az
egyik fél annak valamely kikötését nem teljesítette, akár azért, mert a szerződésben kikötött joggal éltek, a károsult
fél a Vegyes Döntőbírósághoz fordulhat jóvátételért. A Bíróság ebben az esetben a c) pontban meghatározott
jogkörrel jár el.
e) A jelen cikk megelőző pontjainak rendelkezései alkalmazandók a Szövetséges és Társult Hatalmaknak azokra
az állampolgáraira, akik a volt Magyar Kormány hatóságainak elfoglalt vagy megszállott területen foganatosított
fentemlített intézkedései következtében szenvedtek kárt, feltéve, hogy más módon kártalanítást nem kaptak.
f) Magyarország a Vegyes Döntőbíróságtól a jelen cikk megelőző pontjainak értelmében elrendelt
visszaszolgáltatások vagy joghelyreállítások folytán sértett minden harmadik személyt kártalanítani köteles.
g) Kereskedelmi papírokra vonatkozólag az a) pontban meghatározott háromhónapi határidőt attól a naptól kell
számítani, amelytől fogva az érdekelt Hatalom területén a kereskedelmi papírokra fennálló kivételes jogszabályok
véglegesen hatályon kívül helyeztettek.
236. Cikk. Ellenségek közötti viszonylatokban a háború előtt kiállított kereskedelmi papírok pusztán ama
körülmény folytán, hogy azokat megszabott határidőkön belül elfogadás vagy fizetés végett nem mutatták be, vagy,
hogy a kibocsátót vagy forgatót az el nem fogadásról vagy nemfizetésről nem értesítették, érvénytelenné váltaknak
nem tekinthetők, éppúgy az óvatolás elmulasztása vagy valamely alakiságnak a háború folyamán történt
nemteljesítése miatt sem.
Ha valamely kereskedelmi papír elfogadás vagy fizetés végett történt bemutatására vagy az el nem fogadásról
vagy nemfizetésről a kibocsátóhoz vagy a forgatóhoz intézendő értesítés megtételére, vagy végül az óvatolásra
megszabott határidő a háború alatt lejárt és ha az a fél, akinek az értékpapírt bemutatnia, óvatoltatnia, illetve az el
nem fogadásról vagy nemfizetésről értesítést adnia kellett volna, ezt a háború alatt nem tette meg, a jelen Szerződés
életbelépésétől számítandó legkevesebb háromhónapi határidő áll rendelkezésre abból a célból, hogy az értékpapírt
bemutassa, az el nem fogadásról vagy nemfizetésről értesítést adjon, vagy azt megóvatolja.
237. Cikk. Valamely Szövetséges és Társult Hatalom bírósága által hozott ítéleteket, abban az esetben, ha ezek a
bíróságok a jelen Szerződés értelmében illetékesek voltak, Magyarországon jogerőseknek kell tekinteni és azokat
végre kell hajtani anélkül, hogy külön végrehajtási utasításra (exequatur) szükség volna.
Ha a volt Magyar Királyság valamely bírói hatósága a háború alatt a Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgára vagy valamely olyan társaság vagy társulat ellen, amelyben ilyen állampolgár érdekelve volt, oly
eljárás alapján, amelynek során az illető állampolgár vagy társulat védekezni nem tudott, bárminő tárgyban ítéletet
hozott, vagy végrehajtási cselekményt foganatosított, az a szövetséges vagy társult állampolgár, aki ez okból kárt
szenvedett, kártérítésben részesíthető, amelyet a VI. címben meghatározott Vegyes Döntőbíróság állapít meg.
A Szövetséges és Társult Hatalom állampolgárának kérelmére a fenti kártérítés a Vegyes Döntőbíróság
rendeletére és a lehetőséghez képest a feleknek a magyar bíróság ítéletét megelőző állapotba való
visszahelyezésében állhat.
A fenti jóvátételben részesítheti a Vegyes Döntőbíróság a Szövetséges és Társult Hatalmaknak azokat az
állampolgárait is, akik elfoglalt vagy megszállott területen foganatosított bírói intézkedések következtében
szenvedtek kárt, feltéve, hogy más módon kártalanítást nem kaptak.
238. Cikk. A III., IV., V. és VII. címek alkalmazásánál a "háború alatt" kifejezés az egyes Szövetséges és Társult
Hatalmakra nézve azt az időtartamot jelenti, amely a volt Osztrák-Magyar Monarchia és az illető Hatalom között a
hadiállapotnak bekövetkezésétől a jelen Szerződés életbelépéseig terjed.
Függelék
I. Általános rendelkezések
1. § A 234., 235. és 236. Cikkek alkalmazásánál valamely szerződés ügyfeleit akkor kell ellenségeknek tekinteni,
ha a kereskedés közöttük az egyik félre nézve kötelező törvények, rendeletek vagy rendszabályok értelmében tilos
volt vagy jogellenessé vált, még pedig vagy attól a naptól kezdve, amikor ez a kereskedés tilossá vált, vagy attól a
naptól kezdve, amikor a kereskedés bármi más módon vált jogellenessé.
2. § A 234. Cikkben meghatározott hatálytalanná válás alól ki vannak véve és a 232. Cikk I. b) pontjában
meghatározott jogok sérelme nélkül, valamint a Szövetséges és Társult Hatalmaknak a háború alatt hozott belső
törvényei, rendeletei és rendszabályai és az illető szerződéses rendelkezések alkalmazásának fenntartásával
hatályban maradnak:
a) azok a szerződések, amelyeknek célja a tulajdonjogoknak, ingó és ingatlan javaknak és értékeknek átruházása,
feltéve, hogy a tulajdonjog átruházása vagy az ügylet tárgyának átadása már megtörtént, mielőtt még a felek
ellenségekké váltak volna;
b) bérletek, haszonbérletek és bérletre vonatkozó ígéretek;
c) jelzálog-, zálog- és alzálogszerződések;
d) bányákra, bányaművekre, kőbányákra vagy bányatelepekre vonatkozó engedélyek;
e) az egyfelől magánosok, másfelől Államok, tartományok, községek vagy más hasonló közigazgatási jogi
személyek között kötött szerződések és az említett Államok, tartományok, községek vagy más hasonló
közigazgatási jogi személyek részéről adott engedélyek.
3. § Ha valamely szerződés kikötései a 234. Cikk értelmében részben hatályukat vesztik, a szerződés többi
kikötései, amennyiben a különválasztás keresztülvihető, a fenti 2. §-ban említett belső törvények, rendeletek és
rendszabályok alkalmazásának fenntartásával hatályban maradnak. Ha a különválasztás nem vihető keresztül, a
szerződést teljes egészében hatálytalanná váltnak kell tekinteni.
II. Egyes szerződésekre vonatkozó különös rendelkezések
Érték- és árútőzsdei ügyletek
4. § a) Az elismert érték- és árútőzsdék által a háború alatt hozott azokat a szabályokat, amelyek valamely
ellenséges magánfél részéről a háború előtt kötött tőzsdeügyletek lebonyolítását rendezik, nemkülönben az illető
szabályok alkalmazása során tett intézkedéseket a Magas Szerződő Felek jóváhagyják az alábbi fenntartásokkal:
1. ha ki volt kötve, hogy az ügyletre az illető tőzsde szabályait kell alkalmazni;
2. ha ezek a szabályok általánosan kötelezők voltak;
3. ha a lebonyolítás módja igazságos és észszerű volt;
b) Az előbbi bekezdés nem alkalmazható az ellenségtől megszállott területen fekvő tőzsdéken a megszállás
tartama alatt foganatosított intézkedésekre.
c) A liverpooli Gyapot-Egyesülés határozatával egybehangzóan jóváhagyatik az 1914. évi július hó 31-i kelettel
teljesített gyapothatáridőügyletek lebonyolítása.
Zálog
5. § Ellenség tartozásának biztosításául adott kézizálognak nemfizetés esetében való eladását akkor is
érvényesnek kell tekinteni, ha a tulajdonos értesíthető nem volt, feltéve, hogy a hitelező jóhiszeműen és a rendes
gondossággal és óvatossággal járt el; ebben az esetben a tulajdonos a zálogtárgy eladása okából semmiféle igénnyel
sem léphet fel.
Ez a rendelkezés nem alkalmazható ellenség részéről az elfoglalt vagy megszállott vidékeken a megszállás
tartama alatt foganatosított zálogeladásokra.
Kereskedelmi papírok
6. § A III. címhez és annak Függelékéhez hozzájáruló Hatalmak tekintetében az ellenségek között fennálló és
kereskedelmi papírok kibocsátásából eredő pénztartozásokat az említett Függelék értelmében a Felülvizsgáló és
Kiegyenlítő Hivatalok fogják rendezni, amelyek a papír birtokosát megillető különböző visszkereseti jogokat
gyakorolhatják.
7. § Ha valaki, akár a háború előtt, akár a háború alatt kereskedelmi papíron alapuló pénzbeli kötelezettséget
vállalt egy később ellenséggé vált másik személynek vele szemben vállalt kötelezettsége alapján, ez utóbbi az
ellenségeskedések megkezdése ellenére is köteles a másikat vállalt kötelezettségének következményei tekintetében
biztosítani.
III. Biztosítási szerződések
8. § Az ellenséggé vált személyek között kötött biztosítási szerződéseket az alábbi szakaszok szabályozzák.
Tűzkárbiztosítások
9. § Tűzkár elleni biztosítást tárgyazó szerződések, amelyek a biztosított tárgy tulajdonában érdekelt személy és
utóbb ellenséggé vált személy között jöttek létre, nem tekintendők hatályukat vesztetteknek, sem az
ellenségeskedések megkezdésének vagy az illető személy ellenséggé válásának tényénél fogva, sem pedig abból az
okból, hogy valamelyik fél a szerződés valamely kikötését a háború alatt, vagy a háborút követő három hónapon
belül nem teljesítette; ellenben hatályukat vesztik az évi díjnak a jelen Szerződés életbelépését követő három hónapi
időn túl bekövetkező első lejártától kezdődő hatállyal.
A háború alatt lejárt és ki nem fizetett díjak, valamint a háború alatt szenvedett veszteségekből eredő igények
kérdése külön rendezés tárgya lesz.
10. § Ha a háború előtt kötött valamely tűzkárbiztosítási szerződést közigazgatási vagy törvényhozási intézkedés
alapján a háború alatt az eredeti biztosítóról más biztosítóra ruháztak át, az átruházást el kell ismerni és az eredeti
biztosító felelősségét az átruházás napjától kezdődőleg megszüntnek kell tekinteni. Az eredeti biztosítónak
mindazonáltal jogában áll, hogy kérelmére az átruházás feltételeiről kimerítő értesítést nyerjen és ha kiderül, hogy
ezek a feltételek méltánytalanok voltak, azokat módosítani kell oly mértékben, amennyi méltányossá válásukhoz
szükséges.
Egyébként a biztosítottnak jogában áll, hogy a szerződést az eredeti biztosító beleegyezésével, a vonatkozó
kérelem keltétől számítandó hatállyal az eredeti biztosítóra visszaruházza.
Életbiztosítások
11. § A biztosító és valamely utóbb ellenséggé vált személy között kötött életbiztosítási szerződéseket pusztán a
hadüzenetnek, vagy az illető személy ellenséggé válásának tényénél fogva nem kell hatálytalanná váltaknak
tekinteni.
Az előbbi bekezdés értelmében hatálytalanná váltnak nem tekintendő szerződések alapján a háború alatt lejárt
összegek a háború után igényelhetők. Ezek után az összegek után a lejárat napjától a fizetés napjáig számítandó 5%-
os kamat jár.
Ha a szerződés a háború alatt a díjak nem fizetése folytán hatálytalanná vált, vagy ha a szerződés kikötéseinek
nem teljesítése miatt hatályát vesztette, a biztosítottnak, képviselőinek vagy jogutódainak jogukban áll, hogy a
biztosítótól a biztosítási kötvénynek a hatálytalanná válás napján fennálló értékét a jelen Szerződés életbelépésétől
számítandó tizenkét hónapon belül követeljék.
Ha a szerződés a háború alatt a díjak fizetésének valamely háborús jogszabály alkalmazása folytán bekövetkezett
elmulasztása folytán vált hatálytalanná, a biztosítottnak, képviselőinek és jogutódainak a jelen Szerződés
életbelépését követő három hónapon belül joguk van a szerződést a netalán lejárt díjak és ezek 5%-os kamatainak
megfizetésével hatályába visszaállítani.
12. § Azokra az életbiztosítási szerződésekre, amelyeket oly Biztosító-Társaság fiókja kötött, amelynek
főintézete valamely utóbb ellenséggé vált országban volt, magában a szerződésben foglalt ellenkező kikötések
hiányában a szerződéskötés helyének joga alkalmazandó; a biztosító azonban jogosítva van arra, hogy a biztosítottól
vagy ennek képviselőitől visszakövetelje azokat az összegeket, amelyeket a háborús jogszabályok alkalmazásával
emelt vagy rákényszerített igények alapján a szerződési kikötések vagy a szerződéskötés idejében fennálló
törvények és államszerződések ellenére fizetett ki.
13. § Azokban az esetekben, amelyekben a szerződésre alkalmazandó jog értelmében a biztosítót a szerződés a
díjfizetés elmulasztása esetében is köti mindaddig, míg a biztosítottat a szerződés hatálytalanná válásáról nem
értesítette, a biztosítónak, feltéve, hogy ezt az értesítést a háború következtében nem állott módjában megadni, joga
van a biztosítottól a meg nem fizetett díjakat ezek 5%-os kamataival együtt követelni.
14. § A 11-13. szakaszok alkalmazásánál életbiztosítási szerződéseknek kell tekinteni mindazokat a biztosítási
szerződéseket, amelyeknél a két fél kölcsönös kötelezettségének kiszámítása az emberi élettartam esetlegességének
és a kamatlábnak egybevetésén alapszik.
Tengeri biztosítások
15. § Biztosító és utóbb ellenséggé vált személy között kötött tengeri biztosítási szerződéseket, ideértve az időre
és a valamely útra szóló biztosítási kötvényeket, attól az időponttól kezdve, amelyben az utóbb említett személy
ellenséggé vált, hatálytalanná váltaknak kell tekinteni, kivéve, ha a szerződésben meghatározott kockázat viselése a
fenti időpont előtt kezdetét vette.
Abban az esetben, ha a kockázat viselése nem kezdődött meg, a díj fejében vagy más címen fizetett összegek a
biztosítótól visszakövetelhetők.
Abban az esetben, ha a kockázat viselése megkezdődött, a szerződést fennállónak kell tekinteni, még ha a fél
ellenséggé vált is és a szerződés kikötései értelmében járó díjak és kártérítési összegek megtérítése a jelen Szerződés
életbelépése után követelhető lesz.
Abban az esetben, ha a háború előtt, vagy a hadviselő Államok polgárai között létrejött és a háború után behajtott
tartozások kamatai tárgyában megállapodás jön létre, a tengeri biztosítási szerződés alapján követelhető kártérítési
összegek után kamat csak a kár bekövetkezésétől számítandó egy évi határidő elteltével jár.
16. § Ellenséggé vált biztosítottal kötött tengeri biztosítási szerződés alapján nem követelhető olyan kárnak a
megtérítése, amelyet annak a Hatalomnak - illetőleg vele Szövetséges és Társult Hatalomnak - háborús cselekménye
okozott, amelynek a biztosító állampolgára.
17. § Ha bebizonyul, hogy valamely személy, aki a háború előtt valamely utóbb ellenséggé vált biztosítóval
tengeri biztosítási szerződést kötött, az ellenségeskedések megkezdése után ugyanazt a kockázatot fedező új
szerződést kötött más, nem ellenséges biztosítóval, az új szerződést úgy kell tekinteni, mint amely megkötésének
napján az eredeti szerződés helyébe lépett, s a lejárt díjakat annak az elvnek alapján kell rendezni, hogy az eredeti
biztosító a szerződés alapján csak addig az időpontig felelős, amelyben az új szerződés megköttetett.
Más biztosítások
18. § Valamely biztosító és utóbb ellenséggé vált valamely személy között a háború előtt kötött mindazokat a
biztosítási szerződéseket, amelyekről a 9-17. szakaszok nem tesznek említést, minden tekintetben éppúgy kell
elbírálni, mint ahogy az ugyanazok között a felek között kötött tűzkárbiztosítási szerződések az említett szakaszok
értelmében elbírálandók volnának.
Viszontbiztosítások
19. § Ellenséggé vált személlyel kötött viszontbiztosítási szerződéseket az illető személy ellenséggé válásának
tényével hatálytalanná váltaknak kell tekinteni anélkül, hogy ez a hatálytalanná válás az élet- és tengeri
biztosításoknak azokban az eseteiben, amelyekben a kockázat viselése a háború előtt kezdetét vette, érintené a fenti
kockázatok alapján járó összegeknek a háború utáni behajtásához való jogot.
Mindazonáltal, ha a viszontbiztosított fél ellenséges megszállás következtében nem volt képes más
viszontbiztosítót találni, a viszontbiztosítási szerződés a jelen Szerződés életbelépésétől kezdődő háromhónapi
határidő lejártáig hatályban marad.
Ha valamely viszontbiztosítási szerződés a jelen szakasz értelmében hatályát veszti, a felek a fizetett és fizetendő
díjakkal, valamint oly élet- és tengeri biztosítások eseteiben, amelyekben a kockázat viselése a háború előtt kezdetét
vette, a bekövetkezett károk viselése tekintetében is, egymásközt elszámolnak. A 11-17. szakaszokban nem említett
kockázatok esetében az elszámolásnak arra az időpontra vonatkoztatva kell megtörténni, amelyben a felek
ellenségekké váltak, tekintet nélkül az ezután az időpont után bekövetkezett károk címén emelt igényekre.
20. § Az előbbi szakasz rendelkezései, az élet- és tengeri biztosítások kivételével, kiterjednek a biztosítótól egyéb
biztosítási szerződés alapján elvállalt különös kockázatok tekintetében a felek ellenséggé válásának időpontjában
fennállott viszontbiztosításokra is.
21. § Valamely életbiztosítási szerződés viszontbiztosítása, amennyiben külön szerződés útján történt és nem
foglaltatik benne valamely általános viszontbiztosítási szerződésben, hatályban marad.
22. § Tengeri biztosítási szerződésnek a háború előtt történt viszontbiztosítása esetében ennek a kockázatnak a
viszontbiztosítóra való átruházása érvényben marad, feltéve, hogy a kockázat viselése az ellenségeskedések
megkezdése előtt kezdetét vette és az alapszerződés az ellenségeskedések megkezdése ellenére is hatályban marad.
A viszontbiztosítási szerződés alapján akár díj, akár kártérítés címén járó összegek a háború után behajthatók.
23. § A 16. és 17. szakaszok rendelkezéseit, nemkülönben a 15. szakasz utolsó bekezdését a tengeri kockázatok
viszontbiztosítására irányuló szerződésekre is alkalmazni kell.
VI. CÍM
Vegyes Döntőbíróság
239. Cikk. a) Egyfelől az egyes Szövetséges és Társult Hatalmak mindegyike, másfelől pedig Magyarország
között a jelen Szerződés életbelépését követő három hónapi határidőn belül Vegyes Döntőbíróságokat kell
felállítani. Ezek a bíróságok három tagból állanak. Egy-egy tagjukat az egyes érdekelt Kormányok jelölik ki. Az
elnököt a két érdekelt Kormány közös megegyezésével kell választani.
Ha ez a megegyezés nem jönne létre, a Bíróság elnökét s két másik személyt, akik közül az egyik vagy másik őt
szükség esetében helyettesítheti, a Nemzetek Szövetségének Tanácsa, illetőleg ennek megalakulásáig - amennyiben
erre hajlandó - Ador Gusztáv úr választja ki. A kiválasztott személyeknek a háború folyamán semlegesen maradt
Hatalmak állampolgárainak kell lenniök.
Ha valamely Kormány, üresedés esetében, a Bíróság egyik tagjának a fentiek értelmében kijelöléséről egy hónapi
határidőn belül nem gondoskodik, ezt a tagot az elnökön kívül fentemlített két személy közül, a második Kormány
választja.
A Bíróság határozatait szótöbbséggel hozza.
b) Az a) pont értelmében felállított Vegyes Döntőbíróságok a III., IV., V. és VII. címek rendelkezései szerint
hatáskörükbe utalt vitás kérdésekben ítélnek.
Ezenfelül Vegyes Döntőbíróság jár el a jelen Szerződés életbelépése előtt a Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgárai és a magyar állampolgárok között kötött szerződésekre vonatkozólag felmerült mindennemű vitás
kérdésben, azoknak a kérdéseknek kivételével, amelyek valamely szövetséges, társult vagy semleges Hatalom
törvényei értelmében e Hatalmak nemzeti bíróságának hatáskörébe tartoznak. Ilyen esetben a vitás kérdést a Vegyes
Döntőbíróság kizárásával az illető nemzeti bíróság dönti el. A Szövetséges és Társult Hatalom érdekelt
állampolgárának mindamellett joga van az ügyet a Vegyes Döntőbíróság elé vinni, feltéve, hogy saját hazai törvénye
ezt nem tiltja.
c) Ha a ügyek száma megkívánja, több tagot kell kijelölni, hogy minden egyes Vegyes Döntőbíróság több
osztályra legyen osztható. Minden ilyen osztályt a fentiek értelmében kell összeállítani.
d) Minden Vegyes Döntőbíróság maga határozza meg eljárásának szabályait, amennyiben azokat a jelen cikk
Függelékének rendelkezései nem szabályozzák. Minden Vegyes Döntőbíróságnak joga van megállapítani azokat az
összegeket, amelyeket a vesztes fél eljárási költségek és kiadások fejében fizetni köteles.
e) Minden Kormány maga fizeti a Vegyes Döntőbírósághoz az ő részéről kinevezett tagnak, valamint a Bíróság
előtt való képviseletére kijelölt megbizottainak tiszteletdíjait. Az elnök tiszteletdíját az érdekelt Kormányok külön
megegyezéssel állapítják meg és ezt a tiszteletdíjat, valamint az egyes Bíróságok közös kiadásait a két Kormány
egyenlő arányban viseli.
f) A Magas Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra nézve, hogy bíróságaik és hatóságaik a Vegyes
Döntőbíróság részére közvetlenül fognak minden hatáskörükbe tartozó s különösen a kézbesítésekre és a
bizonyításfelvételre vonatkozó ügyben mindennemű jogsegélyt nyújtani.
g) A Magas Szerződő Felek megállapodnak abban, hogy a Vegyes Döntőbíróság határozatait végérvényeseknek
tekintik és állampolgáraikra kötelezőkké teszik.
Függelék
1. § A Bíróság valamely tagjának elhunyta vagy lemondása esetében, vagy ha a Bíróságnak valamely tagja
akármilyen okból nem tudja tisztét ellátni, pótlása végett az illető kinevezésénél követett eljárást kell alkalmazni.
2. § A Bíróság eljárásának szabályait az igazságosságnak és méltányosságnak megfelelően állapítja meg. A
Bíróság dönt a felek indítványai előterjesztésének sorrendjére és határidőire nézve és meghatározza a
bizonyításfelvételnél megkívánt alakiságokat.
3. § A felek ügyvédei és szaktanácsadói jogosítva vannak arra, hogy az ügyüket támogató vagy védő
okfejtéseiket élőszóval és írásban a Bíróság elé terjesszék.
4. § A Bíróság az eléje kerülő perekre és ügyekre, valamint az azokat tárgyaló eljárásokra vonatkozó iratokat az
időpontok feltüntetésével megőrizni köteles.
5. § Mindegyik érdekelt Hatalom kinevezhet egy titkárt. Ezek a titkárok a Bíróság vegyes Titkárságát alkotják és
annak alá vannak rendelve. A Bíróság a feladata teljesítéséhez szükséges segédmunkálatokra egy vagy több
hivatalnokot nevezhet ki és alkalmazhat.
6. § A Bíróság az eléje kerülő minden kérdésben és ügyben az érdekelt felek részéről szolgáltatott bizonyítékok,
tanuvallomások és felvilágosítások alapján határoz.
7. § A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy a Bíróságnak vizsgálatai foganatosításához szükséges
minden könnyítést és felvilágosítást megadnak.
8. § Az eljárás nyelve ellenkező megállapodás hiányában az angol, a francia, az olasz, vagy a japán, aszerint,
hogy mit határoz az érdekelt Szövetséges és Társult Hatalom.
9. § Az egyes Bíróságok tárgyalásainak helyét és idejét a Bíróság elnöke határozza meg.
240. Cikk. Ha valamely illetékes Bíróság a III., IV., V. vagy VII. címek alá tartozó kérdésben az említett címek
rendelkezéseinek meg nem felelő ítéletet hozott vagy fog hozni, annak a félnek, aki ennek folytán kárt szenvedett,
jóvátételre van igénye, amelyet a Vegyes Döntőbíróság állapít meg. Valamely Szövetséges és Társult Hatalom
állampolgárának kérelmére a fentemlített jóvátételt a Vegyes Döntőbíróság a lehetőséghez képest akként nyújthatja,
hogy a feleket a volt Magyar Királyság bíróságának ítéletét megelőző állapotba helyezi vissza.
VII. CÍM
Ipari tulajdon
241. Cikk. A Magas Szerződő Felek a jelen Szerződés életbelépésétől kezdve és rendelkezéseinek fenntartásával
ismét megadják vagy visszaállítják saját területeiken a 220. és 222. Cikkekben említett párisi és berni nemzetközi
egyezményekben megállapított ipari, irodalmi vagy művészeti tulajdonjogokat azoknak javára, akik a hadiállapot
kezdetének időpontjában az említett jogok élvezetében voltak, valamint ezek jogutódainak javára. Hasonlóképen az
igényjogosultak javára elismerik és érvényeseknek tekintik a jelen Szerződés életbelépésétől kezdve mindazokat a
jogokat is, amelyeket ipari tulajdoni jogvédelem iránt előterjesztett kérvény, avagy valamely irodalmi vagy
művészeti mű közzététele alapján a háború tartama alatt megszerezhettek volna, ha a háború ki nem tör.
Mindazonáltal azok a különös rendelkezések, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak bármelyikének
törvényhozó, végrehajtó vagy közigazgatási hatalommal felruházott valamely hatósága a volt Magyar Királyság
állampolgárainak ipari, irodalmi vagy művészeti tulajdonjogaira nézve kibocsátott, továbbra is érvényben és teljes
hatályban maradnak.
Valamely ipari, irodalmi vagy művészeti tulajdonjognak a háború tartama alatt a Szövetséges és Társult
Hatalmak Kormányainak egyike részéről történt használatba vétele, valamint az említett jogok alá eső terméknek,
készüléknek, cikknek vagy bármely egyéb tárgynak eladása vagy árúba bocsátása nem szolgálhat sem
Magyarországnak, sem állampolgárainak, sem a volt Magyar Királyság állampolgárainak, sem ezek nevében fellépő
személynek jogalapul visszakövetelési vagy más kereset támasztására.
Azokat az összegeket, amelyek a 232. Cikk b) pontjában említett személyek tulajdonára vonatkozó és a jelen
cikk második bekezdésében körülírt különleges intézkedések végrehajtásaként jelentkező bármely rendelkezés vagy
intézkedés következtében váltak esedékessé, vagy fizettettek le, amennyiben valamely Szövetséges és Társult
Hatalomnak a jelen Szerződés aláírásakor érvényben levő törvényei másként nem rendelkeznek, ugyanolyan módon
fogják felhasználni, mint azt a jelen Szerződés a nevezett személyek egyéb követeléseire nézve előírja; viszont azok
az összegek, amelyek a volt Magyar Királyság Kormánya részéről a Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgárainak ipari, irodalmi vagy művészeti tulajdonjogaira nézve különleges intézkedések következtében
kerültek behajtásra, olyan tekintet és elbánás alá esnek, mint a magyar állampolgárok minden egyéb tartozása.
A Szövetséges és Társult Hatalmak mindegyike fenntartja magának azt a jogot, hogy mindazokat az ipari,
irodalmi vagy művészeti tulajdonjogokat (az ipari és kereskedelmi védjegyek kivételével), amelyeket törvényeik
értelmében magyar állampolgárok a háború előtt vagy annak tartama alatt megszereztek, vagy ezután megszerezni
fognak, akár közvetlen gyakorlatba vétel, akár használati engedélyek adása, akár a gyakorlatba vétel ellenőrzésének
fenntartása útján, akár más úton, oly mértékben korlátozhassa, feltételekhez köthesse vagy megszoríthassa, amint az
a nemzeti védelem szempontjából vagy a közjó érdekében, vagy abból a célból szükségesnek mutatkozik, hogy saját
állampolgárainak ipari, irodalmi vagy művészeti tulajdonjogainak magyar területen Magyarország részéről
méltányos elbánást biztosítson; végül pedig abból a célból is, hogy Magyarországgal szemben a jelen Szerződésen
alapuló minden kötelezettség teljesítésére nézve biztosítékokat szerezzen. A jelen Szerződés életbelépése után
szerzett ipari, irodalmi vagy művészeti tulajdonjogokkal szemben a Szövetséges és Társult Hatalmak részéről a
fentebb megállapított jog csak abban az esetben gyakorolható, ha az említett korlátozások, feltételek vagy
megszorítások a nemzeti védelem vagy a közjó érdekében szükségeseknek mutatkoznak.
Minden olyan esetben, amikor a Szövetséges és Társult Hatalmak a fenti rendelkezéseket érvényesítik, méltányos
kártalanításnak vagy az ellenérték megtérítésének lesz helye; ezek az összegek a jelen Szerződésnek a magyar
állampolgárok javára fennálló egyéb tartozásokra vonatkozó rendelkezései szerint használandók fel.
A Szövetséges és Társult Hatalmak mindegyike fenntartja magának azt a jogot, hogy semmisnek és
érvénytelennek tekinthessen minden olyan teljes vagy részleges jogátruházást és minden olyan engedélyezést, amely
ipari, irodalmi vagy művészeti tulajdonjogra nézve 1914. évi július hó 28. óta történt vagy ezután fog történni,
amennyiben az a jelen cikk rendelkezéseinek érvényesítését akadályozná.
A jelen cikk rendelkezései nem alkalmazhatók az olyan társaságok vagy vállalatok ipari, irodalmi vagy
művészeti tulajdonjogaira, amelyeknek felszámolását a Szövetséges és Társult Hatalmak háborús kivételes
törvényhozási intézkedések értelmében foganatosították, avagy a 232. Cikk b) pontja alapján foganatosítani fogják.
242. Cikk. A Magas Szerződő Felek mindegyikének állampolgárai jogot nyernek arra, hogy a jelen Szerződés
életbelépésétől számított legkevesebb egyévi időtartam alatt minden díjpótlék vagy bármilyen büntetési pótdíj
nélkül elvégezhessék mindazokat a cselekményeket, megfelelhessenek mindazoknak a megszabott
alakszerűségeknek, megfizethessék mindazokat a díjakat, s általában mindazokat a kötelezettségeket teljesíthessék,
amelyek az egyes Államok törvényei és rendeletei értelmében szükségesek azoknak az ipari tulajdonjogoknak
megtartására vagy elnyerésére, amely jogokat 1914. évi július hó 28-án már megszereztek volt, vagy amely jogokat,
ha a háború ki nem tör, a háború előtt vagy alatt benyújtott kérvény alapján azóta már megszereztek volna; ugyanez
vonatkozik az ipari tulajdonjogok ellen irányuló felszólalások érvényesítésére. Mindazonáltal ez a cikk nem ad jogot
arra, hogy az Északamerikai Egyesült-Államokban olyan ügyben, amelyben a végtárgyalást már megtartották, az
"interférence" eljárás újból megindíttassék.
Ipari tulajdonjogok, amelyek valamely cselekvés elmulasztása, valamely alakszerűség nem teljesítése vagy
valamely illeték kifizetésének elmaradása következtében elévültek, újból felélednek; ha azonban harmadik
személyek szabadalmakat és mintákat az alatt az idő alatt, amíg a reájuk vonatkozó jog szünetelt, értékesítettek vagy
felhasználtak, a Szövetséges és Társult Hatalmak mindegyikének joga van e harmadik személyek jogainak
megóvása érdekében szükséges méltányos intézkedéseket megtenni. Továbbá magyar állampolgároknak olyan
szabadalmaira vagy mintáira, amelyek ily módon újból felélednek, továbbra is érvényesek azok a rendelkezések,
amelyek a háború alatt kényszerengedélyek megadását szabályozták, úgyszintén a jelen Szerződés összes
rendelkezései.
Az 1914. évi július hó 28. napjától a jelen Szerződés életbelépéséig elmult idő nem számít be a szabadalom
gyakorlatbavételére, valamely ipari vagy kereskedelmi védjegy vagy minta használatbavételére előírt időtartamba és
megegyezés áll fenn arra nézve, hogy csupán a gyakorlás szünetelése, vagy nem használás okából nem évülnek el
vagy nem szűnnek meg a jelen Szerződés életbelépésétől számított két éven belül azok a szabadalmi, ipari vagy
kereskedelmi védjegy- vagy mintajogok, amelyek 1914. évi július hó 28-án még fennállottak.
243. Cikk. A Párisban 1883. évi március hó 20-án megkötött és Washingtonban 1911-ben módosított
egyezmények 4. Cikkében, valamint bármely más hatályos egyezményben vagy törvényben megszabott elsőbbségi
határidőket, amelyek a szabadalmak vagy használati minták, ipari vagy kereskedelmi védjegyek, minták és mustrák
védelmére irányuló kérvények benyujtására vagy beiktatására vonatkoznak, ha ezek a határidők 1914. évi július hó
28. napjáig még le nem jártak, vagy ha ilyen határidő a háború alatt kezdődött vagy megkezdődhetett volna, ha a
háború ki nem tör, mindegyik Magas Szerződő Fél a többi Magas Szerződő Fél minden állampolgára javára a jelen
Szerződés életbelépésétől számított hat hónappal meghosszabbítja.
Ez a határidőmeghosszabbítás nem érintheti azonban az egyes Magas Szerződő Feleknek vagy bármely
személynek olyan ipari tulajdonjogait, amelyeknek ezek a jelen Szerződés életbelépése időpontjában jóhiszeműleg
élvezetében vannak és amelyek az elsőbbségi határidő igénybevétele alapján kért jogokkal ellentétben állanak; ezek
a jogok érvényben maradnak, akár a jóhiszemű jogosult, akár képviselői vagy jogutódai javára, ha a jogátruházás a
jelen Szerződés életbelépése előtt történt; az ilyen jogosultak semmi vonatkozásban sem zavarhatók vagy
büntethetők, mint jogbitorlók.
244. Cikk. Egyrészről a volt Magyar Királyság állampolgárai, vagy olyan személyek, akik a volt Magyar
Királyság területén laknak vagy ipart űznek, másrészről a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárai vagy
olyan személyek, akik e Hatalmak területén laknak vagy ipart űznek, vagy olyan harmadik személyek, akikre ezek a
személyek ruházták át a háború alatt jogaikat, nem indíthatnak keresetet és nem emelhetnek igényt olyan tények
alapján, amelyek a másik Szerződő Fél területén a hadiállapot kezdete és a jelen Szerződés életbelépése között
lefolyt időben keletkeztek és amely tényeket a háború tartamának bármely időpontjában fennállott, vagy az előző
242. és 243. Cikkek értelmében helyreállított ipari, irodalmi vagy művészeti tulajdonjogoknak megsértéseként
lehetett volna tekinteni.
Ugyanezek a személyek semmikor sem indíthatnak keresetet ipari, irodalmi vagy művészeti tulajdonjogok
megsértése címén, azon az alapon, hogy valaki a hadiállapot kezdete és a jelen Szerződés aláírása között lefolyt
időben előállított termékeket és ipari készítményeket, vagy ugyanezen időben közzétett irodalmi vagy művészeti
műveket eladott vagy árúba bocsátott, ha az eladás vagy árúba bocsátás a jelen Szerződés aláírásától számított egy
éven belül egyrészről a Szövetséges és Társult Hatalmak területein, másrészről Magyarország területén történik,
sem azon az alapon, hogy valaki ilyen termékeket és ipari készítményeket, vagy irodalmi és művészeti műveket
megszerzett vagy felhasznált; de ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a jogosult félnek olyan területen volt
lakóhelye, ipari vagy kereskedelmi telepe, amelyet az osztrák-magyar hadsereg a háború tartama alatt megszállva
tartott.
Ez a cikk nem alkalmazható egyrészről az Északamerikai Egyesült-Államok és másrészről Magyarország
egymásközötti viszonyában.
245. Cikk. Ipari tulajdonjogok gyakorlatbavételének vagy irodalmi és művészeti művek sokszorosításának
engedélyezésére vonatkozó szerződéseket, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárai, vagy
területükön lakó vagy ott ipart űző személyek egyrészről, másrészről pedig a volt Magyar Királyság állampolgárai a
hadiállapot kezdete előtt kötöttek, attól az időponttól kezdve, amikor a volt Osztrák-Magyar Monarchia és az illető
Szövetséges és Társult Hatalom közt a hadiállapot megkezdődött, megszünteknek kell tekinteni. Mindezekben az
esetekben azonban az ilyfajta szerződések alapján eredetileg jogosult személy a jelen Szerződés életbelépésétől
számított hat hónapon belül a jog tulajdonosától új engedély megadását követelheti; ennek feltételeit, ha a felek közt
megegyezés nem jön létre, annak az országnak illetékes bírósága állapítja meg, amelynek joga az eredeti
jogszerzésre irányadó volt, kivéve oly engedélyek eseteit, amelyekre vonatkozó jog szerzésére a volt Magyar
Királyság joga volt az irányadó; ebben az esetben a feltételeket a jelen rész VI. címében meghatározott Vegyes
Döntőbíróság állapítja meg. A Bíróság egyes esetekben megállapíthatja a háború alatti használás méltányosnak vélt
ellenértékét is.
Azokat a használati engedélyeket, amelyek ipari, irodalmi vagy művészeti tulajdonjogokra nézve valamely
Szövetséges és Társult Hatalom háborús kivételes törvényei értelmében adattak, nem érintheti már a háború előtti
időből származó ilyen engedélynek meghosszabbítása; azok érvényesek és teljesen joghatályosak maradnak és ha
valamely ilyen engedély ugyanazon személy javára adatott, aki a háború előtt kötött szerződés értelmében eredetileg
is jogosult volt, az új engedélyt úgy kell tekinteni, mint amely a régi helyébe lépett.
Ha azoknak a személyeknek tulajdonjoga alapján, akiket a 232. Cikk b) pontja felsorol, ipari tulajdonjog
gyakorlatbavételére, vagy irodalmi, színművészeti vagy művészeti mű sokszorosítására vagy előadására
vonatkozólag a háború előtt kötött szerződés vagy nyert engedély értelmében a háború alatt fizetéseket teljesítettek,
ezeket az összegeket ugyanarra a célra kell fordítani, mint a jelen Szerződés értelmében ezeknek a személyeknek
egyéb tartozását vagy követelését.
Ez a cikk nem alkalmazható egyrészről az Északamerikai Egyesült-Államok és másrészről Magyarország
egymásközötti viszonyában.
VIII. CÍM
Az átcsatolt területekre vonatkozó különleges rendelkezések
246. Cikk. Azok közül a természetes és jogi személyek közül, akik, illetőleg amelyek azelőtt hozzátartozói voltak
a volt Magyar Királyságnak, beleértve Bosznia Hercegovinát is, mindazok, akik, illetőleg amelyek a jelen Szerződés
alapján jogérvényesen valamelyik Szövetséges és Társult Hatalom állampolgárságát nyerik el, az alább következő
rendelkezésekben mint "a volt Magyar Királyság állampolgárai", a többiek pedig mint "magyar állampolgárok"
jelöltetnek meg.
247. Cikk. A jelen Szerződés alapján Magyarországtól elszakított területek lakói, tekintet nélkül ezeknek a
területeknek elszakítására és állampolgárságuknak ebből előálló megváltozására, Magyarországon teljes és egész
élvezetében maradnak mindazoknak az ipari, irodalmi és művészeti tulajdonjogoknak, amelyeknek az elszakítás
időpontjában fennálló törvények értelmében birtokosai voltak.
248. Cikk. Azok a kérdések, amelyek a volt Magyar Királyság állampolgáraira, valamint a magyar
állampolgárokra, jogaikra, előjogaikra és javaikra vonatkoznak és amelyekről nem szól sem a jelen Szerződés, sem
az a szerződés, amely bizonyos közvetlen vonatkozásokat fog szabályozni azok között az Államok között, amely
Államokhoz a volt Osztrák-Magyar Monarchiának valamelyik területe átcsatoltatott, vagy amelyek a Monarchia
feldarabolásából keletkeztek, az érdekelt Államok között - beleértve Magyarországot - külön egyezmények tárgyai
lesznek, önmagától értetődvén, hogy ezek az egyezmények a jelen Szerződés rendelkezéseivel semmiképen sem
állhatnak ellentétben.
Ebből a célból megegyezés történt arra nézve, hogy a jelen Szerződés életbelépésétől számított három hónapon
belül az érdekelt Hatalmak kiküldöttjei értekezletet fognak tartani.
249. Cikk. A Magyar Kormány a volt Magyar Királyság állampolgárait magyar területen fekvő javaik, jogaik és
érdekeik birtokába haladéktalanul visszahelyezi.
A tőkevagyonra kivetett adóknak és illetékeknek azt az összegét, amelyet a volt Magyar Királyság
állampolgárainak javai, jogai és érdekei után 1918. évi november hó 3-a óta szedtek be vagy emeltek fel, vagy
amelyet a jelen Szerződés rendelkezései értelmében leendő visszaadásukig, vagy amennyiben olyan javakról és
érdekekről volna szó, amelyek háborús kivételes intézkedéseknek alávetve nem voltak, a jelen Szerződés
életbelépésétől számított három hónapi határidő lejártáig esetleg még beszednének vagy felemelnének, az
igényjogosultaknak vissza kell fizetni.
A visszaadott javakat, jogokat és érdekeket ugyanannak a személynek valamely egészen más vagyonával vagy
vállalatával kapcsolatban nem szabad semmiféle illetékekkel sujtani attól az időponttól kezdve, amelyben az illető
vagyont Magyarországból kivitték, vagy a vállalat üzemét ott beszüntették.
Abban az esetben, ha a Magyarországból kivitt javak, jogok és érdekek után illetékeket bizonyos időre előre
fizettek volna, az előre fizetett illetékeknek a javak, jogok és érdekek elvitele utáni időre eső részét az
igényjogosultaknak vissza kell téríteni.
A jelen Szerződés 231/d és 254. Cikkének rendelkezései, amelyek a fizetések teljesítésénél figyelembe jövő
pénznemekre és átszámítási árfolyamra vonatkoznak, alkalmazást nyernek a jelen cikk 1. bekezdésében említett
vagyon-visszatérítéseknek vonatkozó eseteiben is.
A volt Magyar Királyságban ennek a Királyságnak állampolgárai részére alapított vagy létesített mindennemű
hagyományt, adományt, ösztöndíjat és alapítványt, amennyiben azok Magyarország területén vannak Magyarország
annak a Szövetséges és Társult Hatalomnak, amelynek az illető személyek jelenlegi állampolgárai, vagy amelynek
állampolgáraivá lesznek, a jelen Szerződés vagy a jelenlegi ügyek rendezésére irányuló szerződések alapján, abban
az állapotban fogja rendelkezésére bocsátani, amelyben ezek az alapítványok 1914. évi július hó 28-án voltak,
tekintetbe véve az alapítvány céljaira teljesített szabályszerű fizetéseket.
Abban az esetben, ha olyan családi alapítványok szabályzatai, amelyek ezentúl is a Magyar Állam kezelésében
maradnak, a javadalmak élvezetét a magyar állampolgárságtól teszik függővé, a javadalom várományosai a
nyugdíjra, neveltetési járulékra, hozományra és más előnyökre vonatkozó jogokat megtartják akkor is, ha a jelen
Szerződés vagy a jelenlegi ügyek rendezésére irányuló szerződések alapján megszerezték vagy megszereznék azon
Államok egyikének állampolgárságát, amelyekhez a volt Magyar Királyság területének valamely részét az említett
szerződések átcsatolták vagy át fogják csatolni.
Abban az esetben, ha oly család kihalásával, amelynek érdekében ilyen alapítványt létesítettek, az alapok a
Magyar Államra vagy a Magyar Állam valamely intézményére szállanának, az örökösödési jog arra az Államra fog
szállani, amelyhez az utolsó javadalmazott tartozott.
250. Cikk. A 232. Cikk és a IV. címhez tartozó Függelék rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával a magyar
állampolgároknak vagy a magyar állampolgárok által ellenőrzött társaságoknak a volt Osztrák-Magyar Monarchia
területein fekvő javai, jogai és érdekei nem esnek az említett rendelkezésekben megszabott lefoglalás vagy
felszámolás alá.
Ezek a javak, jogok és érdekek a jogosultaknak - minden ilynemű rendszabálytól vagy a kisajátításra,
kényszerkezelésre vagy zár alá vételre vonatkozólag 1918. évi november hó 3-ától a jelen Szerződés életbelépéseig
alkotott bármily más rendelkezéstől mentesen - fognak visszaadatni. Az említett javak, jogok és érdekek abban az
állapotban fognak visszaadatni, amelyben azok a szóbanlevő rendszabályok alkalmazása előtt voltak.
Azokat a felszólalásokat, amelyeket magyar állampolgárok a jelen cikk alapján esetleg elő fognak terjeszteni, a
239. Cikkben említett Vegyes Döntőbíróság fogja elbírálni.
A jelen cikkben érintett javak, jogok és érdekek közé nem tartoznak azok a javak, amelyek a IX. rész (Pénzügyi
rendelkezések) 191. Cikke alá esnek.
A VIII. rész (Jóvátétel) I. címéhez tartozó III. Függelékben a magyar állampolgároknak hajókra vonatkozó
tulajdonjogaira nézve foglalt rendelkezéseket a jelen cikk semmiképen sem érinti.
251. Cikk. A tengeri úton szállítandó árúk eladására vonatkozólag 1917. évi január hó 1-je előtt egyrészről a volt
Magyar Királyság állampolgárai és másrészről a volt Osztrák-Magyar Monarchiának, Magyarországnak, Bosznia-
Hercegovinának közigazgatási hatóságai vagy magyar állampolgárok között kötött minden szerződés hatályát
veszti, kivéve azokat, amelyek oly tartozásokra és más pénzbeli kötelezettségekre vonatkoznak, amelyek azokban a
szerződésekben megjelölt valamely műveletből vagy fizetésből származnak. Minden egyéb szerződés, amelyet
ugyanezek a szerződő felek 1918. évi november hó 1-je előtt kötöttek, s amelyek eddig az időpontig érvényben
voltak, hatályban maradnak.
252. Cikk. Az átcsatolt területeken az elévülési, kizáró és perindítási határidők tekintetében a 235. és 236.
Cikkeknek idevágó rendelkezései nyernek alkalmazást, oly módosítással, hogy "a háború kezdete" kifejezés helyébe
a következő kifejezés lép: "a Szövetséges és Társult Hatalmak mindegyike által közigazgatásilag meghatározandó
az az időpont, amelyben a szerződő felek között az érintkezés tényleg vagy jogilag lehetetlenné vált"; továbbá, hogy
ezt a kifejezést: "háború tartama" a következő kifejezéssel kell helyettesíteni: "a fentebb körülírt időpont és a jelen
Szerződés életbelépése között levő időtartam".
253. Cikk. Magyarország kötelezi magát arra, hogy semmiképen sem akadályozza meg, hogy a volt Osztrák-
Magyar Monarchia törvényei szerint alapított valamely oly társaságnak, amelyben a Szövetséges és Társult
Hatalmak állampolgárai érdekelve vannak, javai, jogai és érdekei bármely más Hatalom törvényei szerint alapított
valamely társaságra átruháztassanak; továbbá, hogy megkönnyíti mindazokat az intézkedéseket, amelyek az
átruházás keresztülviteléhez szükségesek és a tőle esetleg kívánt támogatást megadja avégből, hogy a Szövetséges
és Társult Hatalmak állampolgárai vagy oly társaságok, amelyekben azok érdekelve vannak, Magyarországon vagy
az átcsatolt területeken levő javaikat, jogaikat és érdekeiket visszaszerezhessék.
254. Cikk. A 231. Cikk d) pontjának kivételével, a III. cím nem nyer alkalmazást olyan tartozásokra, amelyek
magyar állampolgárok és a volt Magyar Királyság állampolgárai között jöttek létre.
Az újonnan alakult Államok számára a 231. Cikk d) pontjában foglalt különleges rendelkezések fenntartásával, a
jelen cikk 1. bekezdésében említett tartozásokat olyan pénznemben kell fizetni, amely a fizetés időpontjában
törvényes fizetési eszköz abban az Államban, amelynek a volt Magyar Királyság állampolgára polgárává lett. Ilyen
tartozáskiegyenlítésnél a genfi tőzsdének az 1918. évi november hó 1-jét megelőző két hónapban jegyzett átlagos
árfolyamát kell, mint átszámítási árfolyamot alkalmazni.
255. Cikk. Azoknak a biztosító-társaságoknak, amelyeknek székhelye olyan területen volt, amely azelőtt a volt
Osztrák-Magyar Monarchiának részét alkotta, jogukban áll a jelen Szerződés életbelépése után tíz éven át
működésüket magyar területen tovább folytatni anélkül, hogy hovatartozásuknak megváltozása azt a jogi helyzetet,
amelyben azelőtt voltak, bármiképen is befolyásolná.
A jelzett idő alatt, az említett társaságok ügyleteit Magyarország nem vetheti magasabb illeték vagy teher alá,
mint aminőket a hazai társaságok üzleteire kiró. Tulajdonukat nem lehet korlátozni olyan rendelkezésekkel,
amelyeket hasonló módon a belföldi biztosító-társaságok javaira, jogaira és érdekeire is nem alkalmaznak; ilyen
rendelkezések alkalmazása esetében megfelelő kártérítést kell fizetni.
A jelen rendelkezések csak annyiban alkalmazhatók, amennyiben viszont azoknak a magyar biztosítótársaságoknak,
amelyek üzleti tevékenységüket azelőtt az átcsatolt területeken gyakorolták, ugyanaz a jog
biztosíttatik, hogy tevékenységüket az említett területeken akkor is gyakorolhatják, ha székhelyük ezeken a
területeken kívül esett.
Az említett tízévi határidő lejárta után a jelzett biztosító-társaságok, amelyek a Szövetséges és Társult Hatalmak
valamelyikéhez tartoznak, a jelen Szerződés 211. Cikkében megállapított elbánást élvezik.
A jelen cikk rendelkezései a szövetkezetekre is alkalmazást nyernek, feltéve, hogy az e társaságokra vonatkozó
törvényes szabályok tagjaiknak tényleges felelősségét megállapítják az említett társaságok működési körébe tartozó
minden művelet és szerződés tekintetében.
256. Cikk. Azoknak a javaknak elosztását, amelyek olyan összességeknek vagy olyan erkölcsi köztestületeknek
birtokai, amelyek tevékenységüket a jelen Szerződéssel feldarabolt területeken gyakoroltak, külön egyezmények
fogják szabályozni.
257. Cikk. Azok az Államok, amelyekhez a volt Osztrák-Magyar Monarchiából területek csatoltattak, vagy
amelyek a Monarchia feldarabolásából keletkeztek, elismerik mindazokat az ipari, irodalmi és művészeti
tulajdonjogokat, amelyek ezeken a területeken fennhatóságuk alá jutásuk időpontjában érvényben voltak, vagy a
jelen Szerződés 241. Cikkének alkalmazásával hatályba helyeztettek vagy visszaállíttattak. Ezek a jogok annyi ideig
maradnak érvényben, amennyi azokat a volt Osztrák-Magyar Monarchia törvényei szerint megillette.
Külön egyezmény fogja szabályozni az ipari, irodalmi és művészeti tulajdon hatósági intézésével összefüggő
levéltárakra, lajstromokra és tervekre vonatkozó minden kérdést, úgyszintén ezeknek netáni átadását vagy közlését a
volt Osztrák-Magyar Monarchia hivatalai részéről az újonnan alakult Államok hivatalai vagy azoknak az
Államoknak hivatalai számára, amelyek a nevezett Monarchiából területeket kaptak.
258. Cikk. A jelen Szerződés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a Magyar Kormány kötelezi magát, hogy
minden Hatalomnak, amelyhez a volt Osztrák-Magyar Monarchiából területek csatoltattak, vagy amely a Monarchia
feldarabolásából keletkezett, a maga részéről átadja a volt Osztrák-Magyar Monarchia Kormányai vagy hatóságai,
vagy az ellenőrzésük alatt működő nyilvános vagy magánszervezetek által felhatalmazott tartalékoknak azt a
hányadát, amely az illető területeken társadalmi és állami biztosítások működésének céljaira szánva volt.
Azok a Hatalmak, amelyeknek ezek az alapok átadatnak, kötelesek azokat ezekből a biztosításokból eredő
kötelezettségek teljesítésére fordítani.
Az átadás feltételeit a Magyar Kormány és az érdekelt Kormányok között kötendő külön egyezmények fogják
szabályozni.
Ha ezek a külön egyezmények az előbbi bekezdésnek megfelelően a jelen Szerződés életbelépésétől számított
három hónapon belül nem köttetnének meg, az átadás feltételei minden egyes esetben öttagú bizottság elé
terjesztendők, amelynek egy tagját a Magyar Kormány, egyikét a másik érdekelt Kormány, három tagját pedig a
Nemzetközi Munkahivatal Igazgatótanácsa más Államok polgárai közül nevezi ki. Ez a bizottság megalakulásától
számított három hónapon belül szavazattöbbséggel elfogadott javaslatokat fog a Nemzetek Szövetségének Tanácsa
elé terjeszteni; a Tanács határozatait Magyarország és a másik érdekelt Állam nyomban végérvényeseknek köteles
tekinteni.
259. Cikk. A jelen címnek azok a rendelkezései, amelyek Magyarország vagy a magyar állampolgárok és a volt
Magyar Királyság állampolgárai közti viszonyra vonatkoznak, alkalmazást nyernek ugyanilyen természetű
viszonyokra Magyarország vagy a magyar állampolgárok és a volt Osztrák Birodalom állampolgárai között is, ez
utóbbiakat az Ausztriával kötött békeszerződés 263. Cikke értelmében véve.
Viszont a most említett szerződés X. része VIII. címének rendelkezései, amelyek az Ausztria vagy az osztrák
állampolgárok és a volt Osztrák Birodalom állampolgárai közti viszonyra vonatkoznak, alkalmazást nyernek az
ugyanilyen természetű viszonyokra az Ausztria vagy az osztrák állampolgárok és a volt Magyar Királyság
állampolgárai között is, ez utóbbiakat a jelen Szerződés 246. Cikke értelmében véve.
XI. RÉSZ
Légi közlekedés
260. Cikk. A Szövetséges és Társult Hatalmak kötelékébe tartozó légi járóművek Magyarország területén teljesen
szabadon repülhetnek és leszállhatnak és általában véve ugyanazokat a kedvezményeket élvezik, mint a magyar légi
járóművek, különösen veszély esetében.
261. Cikk. A Szövetséges és Társult Hatalmak kötelékébe tartozó és bármely idegen országba haladó légi
járóművek jogosultak Magyarország területén leszállás nélkül átrepülni, feltéve, hogy betartják azokat a
szabályokat, amelyeket Magyarország esetleg megállapít és amelyek egyaránt alkalmazást nyernek mind
Magyarország, mind a Szövetséges és Társult Országok légi járóműveire.
262. Cikk. Azok a nyilvános repülőterek, amelyek Magyarországon a hazai belforgalom céljaira szolgálnak, a
Szövetséges és Társult Hatalmak légi járóműveinek is rendelkezésre állanak; ezek a járóművek mindennemű illeték
tekintetében, ideértve a leszállási és kezelési illetékeket, a magyar légi járóművekkel egyenlő elbánásban fognak
részesülni.
263. Cikk. A jelen rendelkezések sérelme nélkül a 260., 261. és 262. Cikkekben meghatározott repülési,
átrepülési és leszállási jog korlátozva lehet olyan szabályokkal, amelyeket Magyarország szükségesnek tart
életbeléptetni; természetesen ezek a szabályok minden különbség nélkül alkalmazást fognak nyerni mind a magyar
légi járóművekre, mind a Szövetséges és Társult Országok légi járóműveire.
264. Cikk. A Szövetséges és Társult Hatalmak bármelyike részéről az állampolgárságra és a légi közlekedésre
nézve kiállított vagy érvényeseknek elismert bizonyítványokat, képesítési okleveleket és engedélyeket
Magyarországon érvényeseknek és ugyanolyan értékűeknek fogják elismerni, mint a Magyarországon kiállított
bizonyítványokat, okleveleket és engedélyeket.
265. Cikk. A belföldi kereskedelmi légi forgalomban a Szövetséges és Társult Hatalmak kötelékébe tartozó légi
járóművek Magyarországon a legnagyobb kedvezményt élvező nemzettel egyenlő elbánásban részesülnek.
266. Cikk. Magyarország kötelezi magát arra, hogy olyan rendelkezéseket léptet életbe, amelyek alkalmasak
annak biztosítására, hogy a területe fölött repülő minden magyar légi járómű alkalmazkodni fog azokhoz a
szabályokhoz, amelyeket a világítójelek és jelzések, a légtérre vonatkozó szabályok, továbbá a repülőterek fölött
vagy azok közelében való forgalom tárgyában a Szövetséges és Társult Hatalmak között a légi közlekedésre
vonatkozólag kötött egyezmény megállapított.
267. Cikk. Az előző rendelkezésekben megszabott kötelezettségek az 1923. évi januárius hó 1. napjáig maradnak
érvényben, hacsak Magyarországot a Nemzetek Szövetségébe előbb fel nem veszik, vagy a Szövetséges és Társult
Hatalmak Magyarországot előbb fel nem hatalmazzák arra, hogy az említett Hatalmak között a légi közlekedésre
vonatkozólag kötött egyezményhez csatlakozhasson.
XII. RÉSZ
Kikötők, vízi utak és vasutak
I. CÍM
Általános rendelkezések
268. Cikk. Magyarország kötelezi magát, hogy a nemzetközi átmenő forgalomra legalkalmasabb utakon,
nevezetesen vasúton, hajózható vízi utakon vagy csatornákon szabad átmenetet engedélyez területén keresztül
bármelyik szomszédos vagy nem szomszédos Szövetséges és Társult Hatalom területéről származó vagy oda
irányított személyek, árúk, hajók, vasúti kocsik és a posta számára.
A személyek, árúk, hajók, vasúti kocsik és a posta semmiféle átmeneti illetéknek, sem pedig szükségtelen
késedelemnek vagy korlátozásnak nem vethetők alá és Magyarországon a belföldiekkel azonos elbánásra lesz joguk,
különösen az illetékek és könnyítések tekintetében, valamint minden más tekintetben is.
Az átmeneti árúk mentesek mindennemű vámtól vagy más hasonló illetékektől.
Az átmenő forgalmat terhelő minden illetéknek vagy díjnak a forgalom feltételeihez mérten méltányosnak kell
lennie. Semmiféle illeték, könnyítés vagy korlátozás sem közvetlenül, sem közvetve nem függhet attól, hogy a teljes
útvonal valamely részén igénybe vett vagy igénybe veendő hajónak vagy más szállítóeszköznek ki a tulajdonosa
vagy milyen a nemzetisége.
269. Cikk. Magyarország kötelezi magát, hogy nem létesít és nem tart fenn ellenőrzést a területén átutazó
kivándorlókra vonatkozólag az oda- és visszafelé irányuló átmenetben a szállító közlekedési vállalatokkal szemben,
kivéve az annak megállapítása végett szükséges rendszabályokat, hogy az utasok valóban átutaznak-e; a szállításnál
érdekelt semmiféle hajózási társaságnak, sem bármely más szervezetnek, társulatnak vagy magánszemélynek nem
engedheti meg, hogy ebből a célból szervezett igazgatási szolgálatban részt vegyenek, sem azt, hogy arra
közvetlenül vagy közvetve befolyást gyakoroljanak.
270. Cikk. Magyarország lemond arról, hogy megkülönböztetést tegyen, vagy akár közvetlen, akár közvetett
előnyöket nyujtson a területére való bevitelben vagy a területéről való kivitelben vámok, illetékek és tilalmak,
valamint - a jelen Szerződésben foglalt különös rendelkezések fenntartásával - a területére utazó személyeknél és
odarendelt árúknál, továbbá a területéről utazó személyeknél és onnan származó árúknál a menet- és szállítási díjak
és szállítási feltételek tekintetében akár a be- vagy kilépés határpontja, akár a használt szállítóeszközök (ideértve a
légi járóműveket) mineműsége, tulajdonosa vagy lobogója, akár a hajó, vasúti kocsi, légi járómű vagy más
szállítóeszköz eredeti vagy közbeeső kiindulási pontja, végső vagy közbenső rendeltetési helye, a megtett út vagy az
átrakodás helye alapján, vagy azon az alapon, hogy az árúkat közvetlenül valamely magyar kikötőn vagy közvetve
valamely külföldi kikötőn át hozták be vagy vitték ki, akár pedig azon az alapon, hogy az árúk behozatala vagy
kivitele a földön vagy légi úton történik-e.
Különösen lemond Magyarország arról, hogy bármelyik Szövetséges és Társult Hatalom kikötőinek és hajóinak
hátrányára Magyarországnak vagy valamely más Hatalomnak kikötőin át, vagy azoknak hajóival eszközölt ki- vagy
bevitelben valamilyen pótdíjat (surtaxe), közvetlen vagy közvetett jutalmazást (prémiumot) léptessen életbe,
különösen összetett (kombinált) díjszabás alakjában; vagy hogy valamelyik Szövetséges és Társult Hatalom
kikötőjén átmenő, vagy hajóit használó személyeket vagy árúkat olyan alakiságokra vagy késedelmeskedésre
kötelezzen, amelyeknek ezeknél a személyeknél és ezeknél az árúknál nem volna helyük, ha magyar kikötőn, vagy
valamely más Hatalom kikötőjén át mennének, vagy ha magyar hajót vagy valamely más Hatalom hajóját
használnák.
271. Cikk. Igazgatási és műszaki tekintetben minden célszerű intézkedést meg kell tenni a végből, hogy
Magyarország határán az árúk átmenete lehetőleg megrövidíttessék és arra való különbség nélkül, vajjon a
Szövetséges és Társult Hatalmak területéről származó vagy oda irányított, vagy ezekről a területekről érkező vagy
odamenő átfutó árúkról van-e szó, ezeknek az árúknak az említett határtól való továbbítása és szállítása biztosítva
legyen ugyanolyan anyagi feltételek mellett, - különösen a gyorsaság és a szállítás gondossága tekintetében - mint
amelyek a magyar területen hasonló feltételek mellett szállított hasonló nemű árúkra irányadók.
Különösen gyorsan és rendszeresen kell történnie a romlandó árúk szállításának és a vámkezelésnek úgy kell
végbemennie, hogy az árúk közvetlen továbbszállítása a legközelebbi csatlakozó vonatokkal megtörténhessék.
272. Cikk. A Szövetséges és Társult Hatalmak tengeri kikötői élvezni fogják mindazokat a kedvezményeket és
mérsékelt díjszabásokat, amelyek Magyarország vasúti vonalain és hajózási útain bármely más Hatalom kikötője
javára biztosítva vannak.
273. Cikk. Magyarország nem tagadhatja meg részvételét azokban a díjszabásokban vagy
díjszabásösszetételekben (díjszabás-kombinációkban), amelyeknek tárgya valamely Szövetséges és Társult Hatalom
kikötői részére olyan kedvezmények biztosítása, amelyeket Magyarország valamely más Hatalom kikötője részére
netalán engedélyezni fog.
II. CÍM
Hajózás
I. FEJEZET
A hajózás szabadsága
274. Cikk. A Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárai, úgyszintén javaik és hajóik Magyarország összes
kikötőiben és belhajózási útain minden tekintetben ugyanolyan elbánásban fognak részesülni, mint a magyar
állampolgárok, javak és hajók.
Nevezetesen bármelyik Szövetséges és Társult Hatalom hajóinak joguk lesz Magyarország területén levő, s a
magyar hajók számára nyitva álló összes kikötőkbe vagy helyekre, vagy onnan mindenféle árúkatra és utasokat nem
súlyosabb feltételek mellett szállítani, mint amelyek a belföldi hajókra nézve irányadók; a belföldi hajókkal egyenlő
elbánásban fognak továbbá részesülni mindennemű kedvezmények, úgyszintén a kikötői és rakparti illetékek
tekintetében, ideértve a könnyítéseket a veszteglésnél, be- és kirakodásnál, a tonnage-, rakpart-, kalauz-, világító-,
vesztegzár- és minden más hasonló díjakat és illetékeket, amelyeket a Kormány, közhivatalnokok, magánosok,
testületek vagy bármiféle intézetek nevében és javára szednek.
Abban az esetben, ha Magyarország bármelyik Szövetséges és Társult Hatalomnak vagy akármely más külföldi
Hatalomnak kedvezményes elbánást biztosítana, ennek hatálya haladéktalanul és feltétlenül kiterjed az összes
Szövetséges és Társult Hatalmakra.
A személyek és hajók forgalma nem esik más korlátozás alá, mint ami a vámokra, a rendészetre, az egészségügyi
szabályzatra, a ki- vagy bevándorlásra, valamint az árúk be- vagy kivitelének tilalmára vonatkozó rendelkezésekből
következik. Ezeknek a rendelkezéseknek méltányosaknak és egységeseknek kell lenniök és nem szabad a forgalmat
szükségtelenül akadályozniok.
II. FEJEZET
A Dunára vonatkozó rendelkezések
1. Közös szabályok a nemzetközieknek nyilvánított vízhálózatokra
275. Cikk. A Duna Ulmtól kezdve nemzetközinek nyilváníttatik; ennek a vízhálózatnak minden hajózható része,
amely egynél több Állam részére a tengerhez természetes kijáratként szolgál egyik hajóból a másikba való
átrakodással vagy anélkül, úgyszintén azok az oldalcsatornák és vízmedrek, amelyek akár az említett vízhálózat
természettől fogva hajózható szakaszainak megkettőzésére vagy megjavítására, akár ugyanazon víziút természettől
hajózható két szakaszának összekötésére szolgálnak.
A parti Államok között létesült megegyezéssel a nemzetközi igazgatás az említett vízhálózat minden olyan
részére is kiterjeszthető, amelyet az általános meghatározás nem foglal magában.
276. Cikk. Az előbbi cikkben nemzetközieknek nyilvánított utakon az összes Hatalmak állampolgárai, javai és
lobogói teljesen egyenlő elbánásban fognak részesülni akként, hogy e Hatalmak bármelyikének állampolgárai, javai
és lobogója hátrányára semmiféle megkülönböztetést sem szabad tenni köztük és magának a parti Államnak vagy
annak az Államnak polgárai, javai és lobogója között, amelynek állampolgárai, javai és lobogója a legtöbb
kedvezményt élvezik.
277. Cikk. A magyar hajók a személy- és árúforgalmat rendes járatokkal valamelyik Szövetséges és Társult
Hatalom kikötői között csak ennek különös felhatalmazása alapján bonyolíthatják le.
278. Cikk. A folyam különböző szakaszai szerint változó illetékek szedhetők azoktól a hajóktól, amelyek a
hajózható utat vagy hozzájáróit használják, hacsak valamely fennálló egyezmény ellenkező szabályt nem tartalmaz.
Ezeknek az illetékeknek az a kizárólagos rendeltetésük, hogy a folyam és hozzájárói hajózhatóságának
fenntartásával és javításával járó költségek méltányos módon fedezhetők legyenek, vagy a hajózás érdekében tett
kiadások megtérüljenek. A díjszabást ezek szerint a kiadások szerint kell kiszámítani és a kikötőkben ki kell
függeszteni. Ezeket a díjakat akként kell megállapítani, hogy a rakomány részletes megvizsgálása ne legyen
szükséges, hacsak csempészet vagy kihágás gyanuja nem merül fel.
279. Cikk. Az utasok, hajók és árúk átmenő forgalma az I. címben megállapított általános rendelkezések szerint
történik.
Ha valamely nemzetközi folyam mindkét partja ugyanahhoz az Államhoz tartozik, az átmenő árúkat vámzár
vagy vámtisztviselők felügyelete alá lehet helyezni. Ha a folyam alkotja a határt, az átmenő árúk és utasok mentesek
minden vámvizsgálattól; az árúk be- és kirakása, valamint az utasok be- és kiszállása csak a parti Államtól kijelölt
kikötőkben történhetik.
280. Cikk. Az említett hajózható víziutak folyamán, valamint a torkolatban semmiféle más illetéket nem lehet
szedni, mint amit a jelen rész megállapít.
Ez a rendelkezés nem akadályozza a parti Államokat vámok, helyi- és fogyasztási adó kivetésében, nemkülönben
olyan méltányos és egységes illetékek megállapításában, amelyeket darúk, emelők, rakpartok, raktárak és más
hasonló berendezések használatáért általános díjszabás szerint a kikötőben szednek.
281. Cikk. Valamely hajózható vízhálózat nemzetközi részének fenntartási és javítási munkálatait ellátó különös
szervezet hiányában minden parti Állam köteles - megfelelő mértékben - a szükséges rendelkezéseket megtenni a
hajózás akadályainak és veszélyeinek elhárítása és a hajózás jó állapotban tartásának biztosítása végett.
Ha valamely Állam elmulasztja ennek a kötelezettségének, teljesítését, a parti Államok vagy a Nemzetközi
Bizottságban képviselt Államok bármelyike a Nemzetek Szövetségétől erre a célra felállított bírósághoz fordulhat.
282. Cikk. Ugyanígy kell eljárni abban az esetben, ha valamelyik parti Állam a nemzetközi folyamrész
hajózására káros természetű munkálatokba fog. Az előbbi cikkben említett bíróság elrendelheti ezeknek a
munkálatoknak felfüggesztését vagy beszüntetését, de határozataiban figyelembe kell vennie az öntözésre, a
vízierőre, a halászatra és más nemzeti érdekekre vonatkozó jogokat, amelyek az összes parti Államok vagy a
Nemzetközi Bizottságban képviselt összes Államok hozzájárulásával a hajózás érdekeivel szemben előnyben
részesülnek.
A Nemzetek Szövetségének bíróságához intézett fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
283. Cikk. A fenti 276. és 278-282. Cikkekben foglalt szabályokat a Szövetséges és Társult Hatalmak által
megállapított és a Nemzetek Szövetsége részéről jóváhagyott általános egyezmény fogja helyettesíteni azokra a
hajózható utakra vonatkozólag, amelyeknek nemzetközi jellegét az említett egyezmény elismeri. Ez az egyezmény
alkalmazható lesz különösen a Duna fentemlített egész vízhálózatára vagy annak valamely részére, úgyszintén
ennek a vízhálózatnak egyéb olyan alkotórészeire, amelyek általános meghatározással oda vonhatók.
A 314. Cikk értelmében Magyarország kötelezi magát, hogy az említett általános egyezményhez csatlakozik.
284. Cikk. Legkésőbb három hónap alatt a neki szóló felszólítás vétele után Magyarország az érdekelt
Szövetséges és Társult Hatalmaknak átengedi azoknak a vontatógőzösöknek és uszályhajóknak egy részét, amelyek
megtérítés és jóvátétel címén történő anyaglevonás után a 275. Cikkben említett vízhálózatok kikötőiben maradnak
bejegyezve. Ugyancsak átengedi Magyarország ezeknek a hálózatoknak kihasználásához az érdekelt Szövetséges és
Társult Hatalmaknak szükséges mindenféle anyagot is.
A vontatógőzösök és uszályhajók számát és az átengedett anyag mennyiségét, valamint azoknak elosztását az
Északamerikai Egyesült-Államoktól kijelölt egy vagy több döntőbíró határozza meg, figyelemmel az érdekelt felek
jogos igényeire és különösen a háborút megelőző öt év hajózási forgalma alapján.
Az összes átengedett járóműveknek tartozékaikkal és felszerelésükkel ellátva, jó állapotban, árúszállításra
alkalmasaknak és a legújabban készültek közé tartozóknak kell lenniök.
Ha a jelen cikkben említett átengedések a tulajdonjog átruházását tennék szükségessé, a döntőbíró vagy
döntőbírák az 1918. évi október hó 15-ki állapot alapján meghatározzák a régi tulajdonosok jogait és a nekik
fizetendő kártérítés összegét, valamint minden egyes esetben a kártalanítás eszközlésének módját. Ha a döntőbíró
vagy döntőbírák azt találják, hogy ez a kártalanítás egészben vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a jóvátételre
kötelezett Államokat illeti, úgy meghatározzák azt az összeget, amelyet ezen az alapon az említett Államok javára
kell írni.
Ami a Dunát illeti, ugyancsak az említett döntőbíró vagy döntőbírák elé tartoznak mindazok a kérdések, amelyek
a tulajdonjog vagy nemzetiségük miatt az Államok között vitássá válható hajók végleges elosztására és ennek az
elosztásnak módozataira vonatkoznak.
A végleges elosztásig az Északamerikai Egyesült-Államok, a Brit Birodalom, Franciaország és Olaszország
képviselőiből alakult Bizottság nyer felhatalmazást ezeknek a hajóknak ellenőrzésére. Ez a Bizottság egyelőre
megteszi a szükséges intézkedéseket avégből, hogy ezeknek a hajóknak üzemben tartását közérdekből valamilyen
helyi szervezet útján biztosítsa, vagy ha ezt nem teszi, az üzemvezetést maga veszi át, mindazonáltal anélkül, hogy a
végleges elosztásnak elébe vágna.
Ez az ideiglenes üzemvezetés lehetőleg kereskedelmi alapon történjék és az említett Bizottságnak a hajók
bérbeadásából eredő tiszta bevételét a Jóvátételi Bizottságtól meghatározott módon kell felhasználni.
2. A Dunára vonatkozó különös szabályok
285. Cikk. Az Európai Dunabizottságnak újból az a hatásköre lesz, amely a háború előtt megillette. Egyelőre
azonban csak Nagybritannia, Franciaország, Olaszország és Románia képviselői lesznek tagjai ennek a
Bizottságnak.
286. Cikk. Attól a ponttól, ahol az Európai Bizottság hatásköre megszűnik, a Dunának a 275. Cikkben megjelölt
hálózata Nemzetközi Bizottság igazgatása alá jut, amely alakul:
a német parti Államok 2 képviselőjéből;
a többi összes parti Államok 1-1 képviselőjéből;
mindazoknak a nem parti Államoknak 1-1 képviselőjéből, amelyek a jövőben az Európai Dunabizottságban
képviseltetik magukat.
Ha a jelen Szerződés életbelépésének időpontjába az említett képviselők közül egyiket vagy másikat még nem is
lehetett kijelölni, a Bizottság határozatai erre való tekintet nélkül érvényesek lesznek.
287. Cikk. Az előbbi cikkben említett Nemzetközi Bizottság a jelen Szerződés életbelépése után mielőbb összeül
és ideiglenesen átveszi a folyam igazgatását a 276. és 278-282. Cikkekben foglalt rendelkezések szerint addig, amíg
a Szövetséges és Társult Hatalmaktól kijelölt Hatalmak a Dunára vonatkozólag végleges szabályzatot alkotnak.
Ez a Nemzetközi Bizottság határozatait szótöbbséggel hozza. A megbízottak illetményeit saját országuk
határozza meg és fizeti.
Egyelőre mindazt a költségtöbbletet, ami a Nemzetközi Bizottság működésével járó kiadásoknál hiányképen
felmerül, a Bizottságban képviselt Államok egyenlő arányban viselik.
A Bizottság feladata lesz különösen a kalauzképesítések elnyerésének és a kalauzdíjaknak szabályozása, valamint
a kalauzszolgálat ellenőrzése.
288. Cikk. Magyarország kötelezi magát annak a szabályzatnak elismerésére, amelyet a Szövetséges és Társult
Hatalmaktól kijelölt Hatalmak értekezlete meg fog állapítani; ez az értekezlet, amelyen Magyarország képviselői
jelen lehetnek, a jelen Szerződés életbelépésétől számított egy év alatt ül össze.
Addig, amíg a Dunára nézve végleges szabályzat létesül, a 286. Cikkben említett Nemzetközi Bizottság
ideiglenesen ellenőrzi annak a felszerelésnek, azoknak az épületeknek és berendezéseknek igénybevételét, amelyek
a Dunának Turn-Szeverin és Moldava között fekvő szakaszán végzett munkálatok kivitelére és fenntartására
szolgálnak. Ezeknek a felszereléseknek, épületeknek és berendezéseknek végleges rendeltetését az előző
bekezdésben említett értekezlet állapítja meg. Magyarország kijelenti, hogy az említett felszerelésekre, épületekre és
berendezésekre vonatkozó minden jogáról, igényéről és érdekéről lemond.
289. Cikk. Az 1878. évi július hó 13-án Berlinben létrejött szerződés 57. Cikkében a Vaskapu munkálatainak
elvégzésére Ausztria-Magyarországnak adott és általa Magyarországra ruházott megbízás hatályát veszti. A folyam e
részének igazgatására kijelölt Bizottság a jelen Szerződés pénzügyi rendelkezéseinek sérelme nélkül határoz a
költségek elszámolása felől. A netalán szükségessé váló illetékeket Magyarország semmi esetre sem szedheti.
290. Cikk. Abban az esetben, ha a Cseh-Szlovák Állam, Szerb-Horvát-Szlovén Állam vagy Románia a
Nemzetközi Bizottság hozzájárulásával vagy megbízásából szabályozási, javítási, duzzasztási vagy egyéb
munkálatokat végeztetnének a vízhálózatnak valamely határt alkotó szakaszán, ezek az Államok az átellenes parton,
valamint a folyamágynak területükön kívül fekvő részén élvezni fogják ezeknek a munkálatoknak tervezéséhez,
végrehajtásához és fenntartásához szükséges könnyítéseket.
291. Cikk. Az Európai Dunabizottsággal szemben Magyarország köteles a teljes helyreállításra, jóvátételre és
kártalanításra a háború alatt a Bizottságot ért károk miatt.
III. FEJEZET
Vízügyi rendelkezések
292. Cikk. Ha új határ megállapítása következtében valamely Államban a vízrendezés (csatornázás, elárasztás,
öntözés, lecsapolás vagy hasonló teendők) más Állam területén végzett munkálatoktól függ, vagy ha valamely
Állam területén - a háborút megelőző szokás alapján - olyan vizeket vagy vízierőt használnak fel, amelynek eredete
más Állam területén van, egyéb rendelkezések hiányában az érdekelt Államok között oly természetű megállapodást
kell létesíteni, amely mindegyikük érdekeit és szerzett jogait biztosítja.
Ha valamely Államban helyi vagy magánszükségletekre olyan villamosságot vagy vizeket használnak fel,
amelynek eredete valamely új határ megállapítása folytán más Állam területén van, egyéb rendelkezések hiányában
az érdekelt Államok között oly természetű megállapodást kell létesíteni, amely mindegyikük érdekeit és szerzett
jogait biztosítja. Ennek a megállapodásnak létrejöttéig a központi villamossági állomások és a vízellátásra szolgáló
berendezések az 1918. évi november hó 3-án érvényben volt feltételek és megállapodások szerint kötelesek a
szállítást folytatni.
Megegyezés hiányában az előbbi egyik vagy másik bekezdésben említett esetben, a 293. Cikk rendelkezéseinek
fenntartásával, a Nemzetek Szövetségének Tanácsától kijelölt döntőbíró határoz.
293. Cikk. A volt Magyar Királyságnak Duna medencéjét, ide nem értve az Olt medencéjét, alkotó területeire
vonatkozólag a 292. Cikk alkalmazása céljából, valamint az alább felsorolt jogosítványok gyakorlása végett, az
említett területek felett állami fennhatóságot gyakorló Államok közös érdekében, Állandó Vízügyi Műszaki
Bizottság állíttatik fel, amelyben mindegyik területileg érdekelt Államnak lesz egy képviselője s amelynek elnökét a
Nemzetek Szövetségének Tanácsa nevezi ki.
Ez a Bizottság kezdeményezi a 292. Cikkben említett megállapodásoknak kötését, ellenőrzi és sürgősség
esetében biztosítja végrehajtásukat, fenntartja és javítja, különösen a fakiírtás és az újbóli fásítás tekintetében, a
vízügyi rendelkezések egységességét, valamint az azokra vonatkozó szolgálatot, így a vízmérnöki és a vízállás
emelkedésének jelentésére vonatkozó szolgálatot. Tanulmányozza a hajózással kapcsolatos kérdéseket azoknak a
kérdéseknek kivételével, amelyek a Felső-Dunára illetékes Hajózási Bizottság hatáskörébe tartoznak s amelyekre
vonatkozólag ehhez a Bizottsághoz fordul; különösen figyelmet fordít a halászat érdekeire. A Bizottság ezenkívül
minden oly munkálattal vagy tanulmánnyal foglalkozik s minden olyan szolgálatot létesít, amelyet az érdekelt
Államok egyhangú megállapodással rá bíznak.
A Vízügyi Bizottság a jelen Szerződés életbelépésétől számított három hónapi határidő alatt ül össze s kidolgozza
a jogosítványaira és működésére vonatkozó szabályzatot, amelyet hozzájárulás végett az érdekelt Államok elé
terjeszt.
A jelen cikkben tárgyalt kérdések tekintetében felmerült nézeteltérések oly módon nyernek szabályozást, a mint
azt a Nemzetek Szövetsége elrendeli.
III. CÍM
Vasutak
I. FEJEZET
Az átmenet szabadsága Magyarország részére az Adriai tengerhez
294. Cikk. Az Adriai-tengerhez a szabad hozzájutás Magyarország részére engedélyeztetik és evégből részére az
átmenet szabadsága a volt Osztrák-Magyar Monarchiától elszakított területeken és kikötőkön át biztosíttatik.
Az átmenet szabadsága a 268. Cikkben megállapított szabad átmenetnek felel meg mindaddig, amíg ebben a
tárgyban a Szövetséges és Társult Hatalmak általános egyezményt kötnek, amikor is az új egyezmény rendelkezései
lépnek életbe.
Az érdekelt Államok vagy igazgatások között létesítendő külön egyezmények határozzák meg a fent biztosított
jog gyakorlásának feltételeit, szabályozzák különösen a kikötők és ottlevő szabad területek, valamint a rendszerint
odavezető vasúti vonalak használásának módját, a nemzetközi (közös) szolgálatok és díjszabások létesítését,
ideértve a közvetlen menetjegyeket és fuvarleveleket, valamint az 1890. évi október hó 14-én Bernben kelt
egyezmény rendelkezéseinek és a kiegészítő szabályoknak fenntartását addig is, amíg azokat új egyezmény
helyettesíti.
Az átmenet szabadsága kiterjed a postára, a távírókra és a távbeszélőkre is.
II. FEJEZET
A nemzetközi szállításra vonatkozó rendelkezések
295. Cikk. A Szövetséges és Társult Hatalmak területéről származó és Magyarországba rendelt árúk, úgyszintén
Magyarországon átmenő azok az árúk, amelyek a Szövetséges és Társult Hatalmak területéről származnak vagy oda
rendeltetnek, a magyar vasutakon a szedett díjak (figyelembe véve az összes visszatérítéseket és díjmérsékléseket)
és könnyítések tekintetében, valamint minden más tekintetben jogérvényesen abban a legkedvezőbb elbánásban
részesülnek, amely a magyar vonalak bármelyikén, akár a belforgalomban, akár a kivitelben, behozatalban vagy
átvitelben ugyanolyan nemü árúkra azonos szállítási feltételek mellett, különös tekintettel a megtett út hosszúságára,
alkalmazást nyer. A Szövetséges és Társult Hatalmak közül egynek vagy többnek kívánságára ugyanez a szabály
irányadó a tőlük névszerint megjelölt olyan árúkra, amelyek Magyarországból érkeznek és az ő területeikre vannak
rendelve.
A Szövetséges és Társult Hatalmak valamelyikének kívánságára Magyarország köteles életbe léptetni az előbbi
bekezdésben említett díjtételek alapján létesített és a közvetlen fuvarlevelekre kiterjeszkedő, nemzetközi
díjszabásokat.
Mindazonáltal Magyarország kötelezi magát, hogy a 272. és 273. Cikkekben foglalt rendelkezések sérelme
nélkül, az Adriai- és a Fekete-tenger kikötőihez vezető forgalomban saját vonalain fenntartja, az észak-német
kikötőkkel való versenyük szempontjából, a háború előtt érvényben volt díjszabások rendjét.
296. Cikk. A jelen Szerződés életbelépésétől kezdve a Magas Szerződő Felek, ha érdekelve vannak és a jelen cikk
második bekezdésében foglalt fenntartással, meg fogják újítani a vasúti árúfuvarozás tárgyában az 1890. évi október
hó 14-én, 1893. évi szeptember hó 20-án, 1895. évi július hó 16-án, 1898. évi június hó 16-án, és 1906. évi
szeptember hó 19-én Bernben aláírt egyezményeket és megállapodásokat.
Ha a jelen Szerződés életbelépése után ötévi határidő alatt az utasok, podgyász és árúk vasúti fuvarozása
tárgyában új egyezmény jönne létre az 1890. évi október hó 14-én Bernben kelt egyezmény és a fentemlített
pótmegállapodások helyettesítése végett, ez az új egyezmény, úgyszintén a netalán azon alapuló kiegészítő
rendelkezések, amelyek a nemzetközi vasúti fuvarozásra vonatkoznak, Magyarországra kötelezők lesznek még
akkor is, ha ez a Hatalom vonakodnék attól, hogy az egyezmény előkészítésében részt vegyen, vagy ahhoz
csatlakozzék. Új egyezmény kötéséig Magyarország a berni egyezményhez és a fentemlített pótmegállapodásokhoz,
valamint a kiegészítő rendelkezésekhez fog alkalmazkodni.
297. Cikk. Magyarország köteles közreműködni utasoknak és podgyászuknak közvetlen menetjegyek alapján
való szállításához szükséges olyan szolgálat létesítésében, amit tőle a Szövetséges és Társult Hatalmak közül egy
vagy több kíván avégből, hogy vasúti összeköttetésüket egymással vagy bármely más országgal magyar területen át
biztosítsák; ebből a célból nevezetesen Magyarországnak át kell vennie a Szövetséges és Társult Hatalmak
területéről érkező vonatokat és vasúti kocsikat és azokat legalább oly sebességgel kell továbbítania, mint amilyennel
ugyanazon a vonalon legjobb távolsági vonatai közlekednek. Ebben a közvetlen forgalomban megállapított
viteldíjak semmi esetre sem lehetnek magasabbak ugyanolyan sebesség és kényelem mellett ugyanazon az
útvonalon a magyar belforgalomban szedett viteldíjaknál.
A Szövetséges és Társult Hatalmak kikötőibe vagy azokból kivándorlóknak magyar vasutakon való szállításánál
alkalmazott díjszabások ugyanolyan sebesség és kényelem mellett sohasem alapulhatnak magasabb kilometrikus
egységtételeken, mint, figyelembe véve az összes díjmérsékléseket és visszatérítéseket, azok a legkedvezőbb
díjszabások, amelyek az említett vasutakon bármely más kikötőbe vagy kikötőből utazó kivándorlókra irányadók.
298. Cikk. Magyarország kötelezi magát, hogy nem léptet életbe semmiféle olyan műszaki, pénzügyi vagy
igazgatósági rendszabályt, így például vámvizsgálatot, általános rendőri, egészségrendőri vagy ellenőrzési
rendszabályt, amely egyenesen az előbbi cikkben említett közvetlen forgalomra vagy a Szövetséges és Társult
Hatalmak kikötőibe vagy azokból utazó kivándorlók szállítására vonatkoznék és amely rendszabály ennek a
forgalomnak megnehezítését vagy késleltetését eredményezhetné.
299. Cikk. Ha a szállítás közvetlen fuvarlevéllel vagy anélkül részben vasúton, részben belvízi hajózással
történik, az előbbi rendelkezések a továbbításnak vasúton eszközölt részére nyernek alkalmazást.
III. FEJEZET
Gördülő anyag
300. Cikk. Magyarország kötelezi magát a magyar vasúti kocsik olyan berendezésére, amely lehetővé teszi:
1. az 1886. évi május hó 15-én Bernben kelt s 1907. évi május 18-án módosított egyezményben részes
Szövetséges és Társult Hatalmak vonalain közlekedő tehervonatokba való besorozhatásukat anélkül, hogy ezzel
akadályozva volna annak a folytatólagos féknek működése, amelyet a jelen Szerződés életbelépését követő tíz év
alatt ezekben az országokban netalán bevezetnek;
2. e Hatalmak vasúti kocsijainak besorozhatását a magyar vonalakon közlekedő minden tehervonatba.
A Szövetséges és Társult Hatalmak gördülő anyaga a magyar vonalakon a közlekedés, fenntartás és a javítások
tekintetében a magyar anyaggal egyenlő elbánásban fog részesülni.
IV. FEJEZET
Vasúti vonalak átengedése
301. Cikk. A jelen Szerződés alapján átcsatolt területeken fekvő kikötők, viziutak átengedésére vonatkozó
különös szabályok, úgyszintén az engedélyesekre és a személyzet nyugdíjára vonatkozó pénzügyi rendelkezések
fenntartásával a vasutak átengedése a következő módozatok szerint történik:
1. Az összes vasutak építményeit és berendezéseit teljesen és jó állapotban kell átadni.
2. Ha Magyarország saját gördülő anyaggal rendelkező valamely vasúti hálózatot enged át egészben valamelyik
Szövetséges és Társult Hatalomnak, ezt az anyagot az 1918. évi november hó 3. napját megelőző legutóbbi leltár
szerint, teljesen és rendesen karbantartott állapotban kell átadnia.
3. Külön gördülő anyaggal nem rendelkező vonalaknál az azon a hálózaton levő anyag elosztását, amelyhez ezek
a vonalak tartoznak, a Szövetséges és Társult Hatalmaktól kijelölt Szakértőbizottságok eszközlik, amelyekben
Magyarország képviselteti magát. Ezeknek a Bizottságoknak figyelembe kell venniök az ezeken a vonalakon
bejegyzett anyag mennyiségét az 1918. évi november hó 3. napját megelőző legutóbbi leltár szerint, a vonalak
hosszát, ideértve a kezelési vágányokat, a forgalom természetét és fontosságát. Ugyancsak kijelölik minden egyes
esetben azokat a mozdonyokat, személy- és teherkocsikat, amelyeket át kell engedni, meghatározzák átvételük
módozatait és megteszik a szükséges ideiglenes intézkedéseket azok kijavításának a magyar műhelyekben való
biztosítására.
4. A készleteket, az ingó felszerelési tárgyakat és a szerszámokat ugyanolyan módozatok szerint kell átadni, mint
a gördülő anyagot.
A fenti 3. és 4. pontban foglalt rendelkezések alkalmazást nyernek a volt Orosz-Lengyelországnak azokra a
vonalaira is, amelyeket az osztrák-magyar hatóságok rendes nyomtávra alakítottak át, mert ezek a vonalak az
osztrák és a magyar állami vasúthálózatoktól elszakított részekhez hasonlókká váltak.
V. FEJEZET
Egyes vasúti vonalakra vonatkozó rendelkezések
302. Cikk. Ha új határ megállapítása folytán ugyanannak az országnak két részét összekötő valamely vonal más
országon halad át, vagy ha valamely országból kiinduló szárnyvonal más országban végződik, a jelen Szerződésben
foglalt különös szabályok fenntartásával az üzemvezetés módját az érdekelt vasútigazgatások között létrejött
megállapodás fogja szabályozni. Abban az esetben, ha ezek az igazgatások nem jutnának megegyezésre, ennek a
megállapodásnak feltételeire nézve a vitákat az előbbi cikkben körülírt módon alakult Szakértőbizottságok döntik el.
Különösen a csata-losonczi vonal üzemére vonatkozó megállapodás biztosítani fogja azoknak a cseh-szlovák
vonatoknak mindkét irányban közvetlen átvezetését magyar területen keresztül, amelyek cseh-szlovák szerelvénnyel
és személyzettel vannak ellátva. Ha azonban erre nézve más határozat nem jönne létre, az átvezetésnek ez a joga
véget ér vagy Csata és Losoncz között egészen cseh-szlovák területen fekvő közvetlen vonal kiépítése után, vagy
legkésőbb a jelen Szerződés életbelépésétől számított tizenötévi határidő elteltével.
Hasonlóképen a Nagyszalontát Araddal és Kisjenővel Békéscsabán át összekötő vonal magyar területen fekvő
szakaszának üzemére vonatkozó megállapodás biztosítani fogja azoknak a román vonatoknak mindkét irányban
közvetlen átvezetését a magyar területen keresztül, amelyek román szerelvénnyel és személyzettel vannak ellátva.
Ha azonban erre nézve más határozat nem jönne létre, az átvezetésnek ez a joga véget ér vagy a nagyszalontabékéscsabai
és kisjenő-békéscsabai vonalak között teljes román területen haladó vonalösszeköttetés kiépítése után,
vagy a jelen Szerződés életbelépésétől számított tízévi határidő elteltével.
Magyarország és a vele határos Szövetséges és Társult Államok között létesült összes új határállomások
berendezését, úgyszintén ezek között a határállomások között levő vonalak üzemét ugyanolyan feltételek mellett
létesülő megállapodások fogják szabályozni.
303. Cikk. Avégből, hogy a szerb-horvát-szlovén területen fekvő Gola város és kerülete részére a magyar
területen levő golai vasúti állomásnak, úgyszintén ezeket a vonalakat és ezt a kerületet szolgáló vasútnak használata
biztosítva legyen és abból a célból, hogy a csáktornya-nagykanizsai és zágráb-gyékényesi vonal között a szerbhorvát-
szlovén forgalom részére a közvetlen vasúti összeköttetés szabad használata a fentemlített vonalak között
szerb-horvát-szlovén területen levő közvetlen vasúti vonal kiépítéséhez szükséges idő alatt biztosítva legyen, a golai
pályaudvar és a kotor-barcsi vasúti vonal üzemének rendjét az érdekelt magyar és szerb-horvát-szlovén igazgatások
között létesítendő egyezmény fogja megállapítani. Ha ezek az igazgatások nem tudnának megegyezésre jutni ennek
az egyezménynek rendelkezéseire nézve, a vitás kérdéseket a jelen szerződés 301. Cikkében említett illetékes
Szakértőbizottságok döntik el.
304. Cikk. Avégből, hogy biztosítva legyen a volt Osztrák-Magyar Monarchia magántársaságai részére
engedélyezett olyan vasúti hálózatainak üzeme, amelyek a jelen Szerződés rendelkezései folytán több Állam
területén feküdnének, ezeknek a hálózatoknak igazgatási és műszaki újjászervezését, minden egyes hálózatra nézve,
az engedélyes társaság és a területükben érdekelt Államok között létesítendő megegyezés szabályozza.
Azok az ellentétek, amelyekre nézve megegyezés nem jönne létre, ideértve a vonalak megváltására vonatkozó
szerződések értelmezése körül felmerült kérdéseket is, a Nemzetek Szövetségének Tanácsától kijelölt döntőbírák elé
tartoznak.
Az Osztrák Délivaspálya-Társaságra nézve ilyen bírói ítéletet kívánhat akár a társaság Igazgatótanácsa, akár
pedig az elsőbbségi tulajdonosokat képviselő Bizottság.
305. Cikk. A jelen Szerződés életbelépésétől számított öt évi határidő alatt a Cseh-Szlovák Állam kívánhatja
annak a vasúti vonalnak megjavítását, amely magyar területen át Pozsony (Bratislava) és Nagykanizsa állomásokat
köti össze.
A költségek megosztása az érdekelt Hatalmak ebből származó előnyeinek arányában történik. Megegyezés
hiányában a megosztást a Nemzetek Szövetségétől kijelölt döntőbíró végzi.
306. Cikk. Tekintettel arra, hogy milyen fontossága van a Cseh-Szlovák Államra nézve az Adriai-tengerhez való
szabad közlekedésnek, Magyarország elismeri a Cseh-Szlovák Államnak azt a jogát, hogy vonatait átvezethesse a
következő vonalaknak magyar területen levő részvonalain:
1. Pozsonyból (Bratislavából) Fiuméba Sopronon, Szombathelyen és Murakeresztúron keresztül és a
Murakeresztúrtól Pragerhofig vezető elágazáson át;
2. Pozsonyból (Bratislavából) Fiuméba Hegyeshalom-Csorna-Hegyfalu-Zalabér-Zalaszentiván-Murakeresztúron
keresztül és a hegyfalu-szombathelyi, valamint a murakeresztúr-pragerhofi elágazáson át.
Egyik vagy másik fél kívánságára azokat a vonalakat, amelyeken az átvezetés jogát gyakorolják, ideiglenesen
vagy véglegesen meg lehet változtatni a cseh-szlovák vasutaknak és azoknak a vasutaknak igazgatása között
létrejött megegyezéssel, amely vasutakon az átvezetés jogát gyakorolják.
307. Cikk. Azok a vonatok, amelyek az átvezetés jogának gyakorlásaképen közlekednek, a helyi forgalmat csak
az átszelt Állam és a Cseh-Szlovák Állam között létesült megegyezés alapján bonyolíthatják le.
Az átvezetésnek ez a joga különösen magában foglalja a jogot a gördülő anyag számára mozdonyszínek és
kisebb javításokat végző műhelyek létesítésére és a cseh-szlovák vasúti szolgálatot ellenőrző közegek kirendelésére.
Azokat a műszaki, igazgatási és pénzügyi szabályokat, amelyek szerint a Cseh-Szlovák Állam az átvezetés jogát
gyakorolni fogja, az ő vasútigazgatása és a Magyarországon igénybe vett vonalak vasútigazgatása között létrejött
egyezmény határozza meg. Ha ezek az igazgatások nem tudnának megegyezésre jutni ennek az egyezménynek
rendelkezéseire nézve, a nézeteltérés tárgyát tevő kérdésekben a Brit Kormánytól kijelölt döntőbíró határoz; ennek a
döntőbírónak határozatai mindkét félre kötelezők.
Az egyezmény értelmezése körül felmerülő nézeteltérés, valamint az egyezményben nem említett vitás kérdések
esetében ugyanilyen módon döntőbíráskodásnak van helye, hacsak a Nemzetek Szövetsége más eljárást nem
rendelt.
VI. FEJEZET
Átmeneti rendelkezések
308. Cikk. Magyarország köteles eleget tenni a szállításra vonatkozó azoknak a rendelkezéseknek, amelyek a
Szövetséges és Társult Hatalmak nevében eljáró hatóságtól származnak:
1. a jelen Szerződés végrehajtásaként eszközölt csapatszállítások, valamint a hadsereg részére szükséges
hadianyag, lőszer és élelem szállítása tárgyában;
2. időlegesen pedig bizonyos vidékek részére élelmiszerek szállítása, a rendes forgalom minél gyorsabb
helyreállítása és a posta- és távírószolgálat szervezése tekintetében.
VII. FEJEZET
Távírók és távbeszélők
309. Cikk. Tekintet nélkül a fennálló egyezmények ellenkező rendelkezéseire, Magyarország kötelezi magát,
hogy a nemzetközi átmenő forgalomra legalkalmasabb vonalakon és az érvényben levő díjszabások szerint szabad
átmenetet engedélyez bármelyik szomszédos vagy nem szomszédos Szövetséges és Társult Hatalomtól származó
vagy hozzájuk intézett sürgönyváltások és távbeszélőösszeköttetések számára. Ezek a sürgönyváltások és
összeköttetések nem szenvedhetnek semmiféle késedelmet, sem szükségtelen korlátozásnak nem lehetnek alávetve;
Magyarországon a belföldiekkel egyenlő elbánásban lesz részük mindennemű könnyítés, különösen a továbbítás
gyorsasága tekintetében. Semmiféle díj, könnyítés vagy korlátozás sem közvetlenül, sem közvetve nem függhet a
feladó vagy a címzett állampolgárságától.
310. Cikk. A Cseh-Szlovák Állam földrajzi fekvése folytán Magyarország elfogadja a távírókról és
távbeszélőkről szóló és a jelen Szerződés X. részének (Gazdasági rendelkezések) 218. Cikkében említett nemzetközi
egyezmény következő módosításait:
1. A Cseh-Szlovák Állam kívánságára Magyarország a maga területén át közvetlen távíróvonalakat létesít és tart
fenn.
2. A jelzett vonalak bármelyikéért a Cseh-Szlovák Állam részéről fizetendő évi díjat az említett egyezmények
rendelkezéseinek megfelelően kell kiszámítani és ez a díj - ellenkező megegyezés hiányában - nem lehet kisebb
annál az összegnél, amelyet az említett egyezmények értelmében azoknak a táviratoknak száma szerint kellene
fizetni, amelyek ezen egyezmények szerint jogot adnak új közvetlen vonal igénylésére, amikor is a Nemzetközi
Távíróegyezmény (lisszaboni szövegezés) 23. Cikkének 5. szakaszában foglalt mérsékelt díjszabás szolgál alapul.
3. Amig a Cseh-Szlovák Állam a közvetlen vonalért fentebb megállapított legkisebb évi díjat megfizeti:
a) a vonal kizárólag a Cseh-Szlovák Államba irányított és onnan származó forgalom részére marad fenntartva;
b) az 1875. évi július hó 22-én kelt Nemzetközi Távíróegyezmény 8. Cikkében a nemzetközi távírószolgálat
felfüggesztésére nézve Magyarország részére biztosított jog erre a vonalra nem nyerhet alkalmazást.
4. Hasonló rendelkezések irányadók a közvetlen távbeszélővonalak létesítésére és fenntartására és a Cseh-
Szlovák Állam részéről a közvetlen távbeszélővezetékért fizetendő díj ellenkező megegyezés hiányában a közvetlen
távíróvonalért járó díj kétszerese lesz.
5. A létesítendő egyes vonalakat, úgyszintén azokat a szükséges igazgatási, műszaki és pénzügyi szabályokat,
amelyekről a nemzetközi egyezmények vagy a jelen cikk nem intézkednek, az érdekelt Államok későbbi
egyezménye fogja meghatározni. Megegyezés hiányában ebben a tárgyban a Nemzetek Szövetségének Tanácsától
kijelölt döntőbíró határoz.
6. A jelen cikk rendelkezéseit Magyarország és a Cseh-Szlovák Állam a közöttük létrejött megállapodással
bármikor módosíthatják. A jelen Szerződés életbelépésétől számított 10 év elteltével azokat a feltételeket, amelyek
mellett a Cseh-Szlovák Államot a jelen cikkben biztosított jogok megilletik, a felek megegyezése hiányában
bármelyikük kívánságára a Nemzetek Szövetségének Tanácsától kijelölt döntőbíró módosíthatja.
7. Ha akár a jelen cikk, akár az 5. szakaszban említett egyezmény értelmezése körül a felek között vita támadna,
ezt a vitát a Nemzetek Szövetségétől létesítendő Állandó Nemzetközi Bíróság döntése alá kell bocsátani.
IV. CÍM
Vitás kérdések eldöntése és az állandó érvényű rendelkezések felülvizsgálása
311. Cikk. Azok a vitás kérdések, amelyek a jelen Szerződésnek ebben a részében foglalt rendelkezések
értelmezése és alkalmazása körül az érdekelt Hatalmak között netalán felmerülnek, akként fognak elintézést nyerni,
amint azt a Nemzetek Szövetsége megállapítja.
312. Cikk. A Nemzetek Szövetsége bármikor indítványozhatja a fenti cikkek közül azoknak felülvizsgálását,
amelyek állandó érvényű igazgatási szabályozást tartalmaznak.
313. Cikk. A jelen Szerződés életbelépésétől számított 3 évi határidő elteltével a Nemzetek Szövetségének
Tanácsa bármikor felülvizsgálhatja a 268-274., 277., 295., 297-929. és 309. Cikkekben foglalt rendelkezéseket.
Felülvizsgálás hiányában a fent elősorolt valamelyik cikkben foglalt szabállyal biztosított kedvezményt, az
előbbi bekezdésben megállapított határidő eltelte előtt, egyik Szövetséges és Társult Hatalom sem igényelheti
területének valamely olyan része javára, amelyre nézve a viszonosságot nem biztosítaná. A három éves határidőt,
amely alatt a viszonosságot nem lehet igényelni, a Nemzetek Szövetségének Tanácsa meghosszabbíthatja.
Azok az Államok, amelyekhez a volt Osztrák-Magyar Monarchia területéből valamely részt csatoltak, vagy
amelyek ennek a Monarchiának feldarabolásából keletkeztek, a fentemlített valamelyik rendelkezésben foglalt
kedvezményt csak azzal a feltétellel igényelhetik, ha annak ellenében a jelen Szerződés alapján fenhatóságuk alá
jutott területre nézve Magyarországgal szemben viszonos elbánást biztosítanak.
V. CÍM
Különös rendelkezés
314. Cikk. Magyarország azoknak a különös kötelezettségeknek sérelme nélkül, amelyeket a Szövetséges és
Társult Hatalmak javára a jelen Szerződés reá ró, kötelezi magát, hogy csatlakozik az átmenő forgalom, hajózható
utak, kikötők és vasutak nemzetközi szabályozására vonatkozó mindazokhoz az általános egyezményekhez,
amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak a Nemzetek Szövetségének hozzájárulásával a jelen Szerződés
életbelépésétől számított öt év alatt netalán kötni fognak.
XIII. RÉSZ
Munka
I. CÍM
A munka szervezése
Minthogy a Nemzetek Szövetsége az általános béke megvalósítását tűzte ki céljául és ezt a békét csak úgy lehet
elérni, ha a szociális igazságosságra alapítják; és
minthogy vannak munkaviszonyok, amelyek az emberek nagy tömegét annyi igazságtalansággal, nyomorral és
nélkülözéssel sújtják, hogy ebből keletkező nagy elégedetlenség a világ békéjét és összhangját veszélyezteti, s e
viszonyok javítása sürgősen szükséges, példákat említve: a munkaidő szabályozásával, ideértve a munkanap és a
munkahét leghosszabb tartamának megállapítását, úgyszintén a munkaközvetités szabályozásával, a
munkanélküliség leküzdésével, tisztességes megélhetést biztosító munkabérek szolgáltatásával, a munkásoknak a
foglalkozásukkal járó vagy egyéb betegségek ellen és a munka közben bekövetkezett balesetek ellen való
védelmével, a gyermekek, fiatalkorúak és nők védelmével, aggkori és rokkantsegélyezéssel, az idegen országokban
dolgozó munkások érdekeinek védelmével, a szakszervezkedési szabadság elvének elismerésével, a szakoktatás és a
műszaki oktatás szervezésével és egyéb idevágó intézkedésekkel;
minthogy bármelyik Nemzet vonakodása igazán emberies munkaviszonyok létesítésétől egymagában is
akadályul szolgál más Nemzetek abbeli törekvésének, hogy a munkások sorsát saját országaikban javítsák:
a Magas Szerződő Felek az igazságosság és az emberiesség érzéseitől, valamint attól a vágytól indíttatva, hogy a
világ békéjét állandóan biztosítsák, a következőkben állapodnak meg:
I. FEJEZET
Szervezet
315. Cikk. A Bevezetésben megjelölt feladatok megvalósítására állandó szervezet állíttatik fel.
A Nemzetek Szövetségének eredeti tagjai ennek a szervezetnek is eredeti tagjai, s jövőben a Nemzetek
Szövetségének tagságával együtt jár a szobanforgó szervezet tagsága is.
316. Cikk. Az állandó szervezet áll:
1. a tagok képviselőinek Egyetemes Értekezletéből,
2. a Nemzetközi Munkahivatalból, amely a 321. Cikkben említett Igazgatótanács ellenőrzése alatt áll.
317. Cikk. A tagok képviselőinek Egyetemes Értekezlete időről-időre a szükséghez képest, de évenkint legalább
egyszer ül össze. Az Egyetemes Értekezlet mindegyik tag négy-négy képviselőjéből alakul, akik közül kettő
kormánykiküldött, a másik kettő közül az egyik az illető tag munkaadóinak, a másik pedig munkásainak
képviselője.
Bármelyik kiküldött szaktanácsadókat hozhat magával, de az ülésszak ugyanazon tárgyára vonatkozóan
legfeljebb kettőt. Ha az Értekezleten a nőket különösen érdeklő kérdés fordul elő, legalább az egyik
szaktanácsadónak nőnek kell lennie.
A tagok kötelezik magukat, hogy azokat a kiküldötteket és szaktanácsadókat, akik nem kormánykiküldöttek,
országuk munkaadóinak és munkásainak a körülményekhez képest legszámottevőbb szervezeteivel egyetértően
nevezik ki, feltéve, hogy vannak ilyen szervezetek.
Szaktanácsadóik csak úgy szólalhatnak fel, ha a kiküldött, aki mellé be vannak osztva, őket arra felhívja és az
Értekezlet elnöke külön felhatalmazást ad; szavazati joguk nincs.
A kiküldöttnek jogában áll helyetteséül egyik szaktanácsadóját az elnökhöz intézett írásbeli meghatalmazással
kijelölni és a szaktanácsadónak helyettesi minőségben felszólalási és szavazati joga van.
A kiküldötteknek és szaktanácsadóiknak neveit az illető tagok Kormányai a Nemzetközi Munkahivatalnak
bejelentik.
Az Értekezlet a kiküldöttek és szaktanácsadóik megbízólevelét megvizsgálja és a jelenlevő kiküldöttek
kétharmadrészének szavazatával jogában áll bármely kiküldöttet vagy szaktanácsadót visszautasítani, ha kinevezését
nem találja a jelen cikk rendelkezéseivel megegyezőnek.
318. Cikk. Mindegyik kiküldött önállóan gyakorolja szavazati jogát az Értekezlet elé terjesztett minden
kérdésben.
Ha valamelyik tag a nem kormánykiküldöttek közül az egyiket, noha erre joga van, nem nevezné ki, a másik nem
kormánykiküldöttnek joga van ugyan a tanácskozásban résztvenni, de szavazati joga nincs.
Ha az Értekezlet a 317. Cikk rendelkezéséhez képest valamely tag kiküldöttjét visszautasítja, a jelen cikk
rendelkezéseit olyképen kell alkalmazni, mintha az illető kiküldöttet ki sem nevezték volna.
319. Cikk. Az Értekezlet üléseit a Nemzetek Szövetségének székhelyén, vagy bármely más oly helyen tartja,
amelyet az Értekezlet a megelőző ülésszakon a jelenlevő kiküldöttek kétharmad részének szavazatával kijelölt.
320. Cikk. A Nemzetközi Munkahivatal, mint a Nemzetek Szövetsége szervezetének alkotó része, a Szövetség
székhelyén állíttatik fel.
321. Cikk. A Nemzetközi Munkahivatal huszonnégytagú Igazgatótanács vezetése alatt áll, amelynek tagjait az
alábbi rendelkezések szerint kell kijelölni.
A Nemzetközi Munkahivatal Igazgatótanácsa a következőképen alakul:
tizenkét kormányképviselő;
a munkaadókat az Értekezleten képviselő kiküldöttek részéről választott hat személy;
a munkásokat az Értekezleten képviselő kiküldöttek részéről választott hat személy.
A tizenkét kormányképviselőből nyolcat azok a tagok neveznek ki, amelyeknek legnagyobb ipari jelentőségük
van és négyet azok a tagok, amelyeket az Értekezleten erre a célra az előbb említett nyolc tag kiküldötteinek
kizárásával, a kormánykiküldöttek neveznek meg.
Ha vitás az a kérdés, hogy a tagok közül melyeknek van legnagyobb ipari jelentőségük, a Nemzetek
Szövetségének Tanácsa határoz.
Az Igazgatótanács tagjainak megbízatása három esztendőre szól. Megüresedett helyek miként való betöltéséről
és más hasonló kérdésekről az Igazgatótanács határozhat az Értekezlet jóváhagyásával.
Az Igazgatótanács tagjai sorából időről-időre elnököt választ, megállapítja a tanácskozás rendjét és meghatározza
üléseinek idejét. Rendkívüli ülésszakot kell egybehívni, valahányszor az Igazgatótanácsnak legalább tíz tagja erre
vonatkozó írásbeli indítványt terjeszt elő.
322. Cikk. A Nemzetközi Munkahivatal élére az Igazgatótanács igazgatót nevez ki, aki az Igazgatótanácstól kapja
utasításait és úgy a helyes ügymenetért, mint a rábízott egyéb teendők végrehajtásáért felelős.
Az igazgató vagy helyettese az Igazgatótanács valamennyi ülésén köteles résztvenni.
323. Cikk. A Nemzetközi Munkahivatal személyzetét az igazgató jelöli ki különféle állampolgárságú egyének
közül, amennyire ez a Hivatal minél sikeresebb működésének érdekével összhangba hozható. A személyzet egy
része nőkből áll.
324. Cikk. A Nemzetközi Munkahivatal működésének körébe tartozik mindazoknak a felvilágosításoknak
összegyűjtése és megadása, amelyek a munkásviszonyok és munkarendszer nemzetközi szabályozására és főképen
azoknak a kérdéseknek tanulmányozására vonatkoznak, amelyeket nemzetközi egyezmények kötése céljából az
Értekezlet elé kívánnak terjeszteni, úgyszintén az Értekezlet részéről elrendelt mindennemű különleges vizsgálatok
lefolytatása.
A Munkahivatal kötelessége az értekezleti ülések tárgysorozatának előkészítése.
A Munkahivatal a Békeszerződés jelen részének értelmében teljesíti a nemzetközi vitás kérdésekben reáháramló
kötelességeket.
A Munkahivatal francia, angol és más olyan nyelveken, amelyeket az Igazgatótanács megfelelőknek ítél, időszaki
folyóiratot szerkeszt és ad ki, amely a nemzetközi érdekű ipari és munkáskérdések tanulmányozásával foglalkozik.
Általában véve a Hivatalt a jelen cikkben megjelölt hatáskörén kívül mindaz a hatalom és jogosultság megilleti,
amelyet az Értekezlet reáruház.
325. Cikk. A tagok oly minisztériumai, amelyek ipari és munkáskérdésekkel foglalkoznak, az igazgatóval a
Nemzetközi Munkahivatal Igazgatótanácsában levő kormányképviselőjük útján, vagy ily képviselő hiányában a
kormányuk részéről erre a célra kijelölt és megfelelően képesített tisztviselő útján közvetlenül érintkezhetnek.
326. Cikk. A Nemzetközi Munkahivatal a Nemzetek Szövetsége Főtitkárságának támogatását mindazokban a
kérdésekben igénybeveheti, amelyekben ez a támogatás szükséges lehet.
327. Cikk. Mindegyik tag maga fedezi kiküldötteinek és szaktanácsadóinak, valamint az Értekezlet vagy az
Igazgatótanács ülésein résztvevő képviselőinek utazási és tartózkodási költségeit.
A Nemzetközi Munkahivatal, valamint az Értekezlet és az Igazgatótanács üléseinek minden egyéb költségeit a
Nemzetek Szövetségének főtitkára a Nemzetek Szövetsége általános költségvetésének terhére az igazgatónak
megtéríti.
Az igazgató a Nemzetek Szövetsége főtitkárának felelős mindazoknak az összegeknek szabályszerű
felhasználásáért, amelyeket neki a jelen cikk rendelkezéseihez képest kiutaltak.
II. FEJEZET
Eljárás
328. Cikk. Az Igazgatótanács állapítja meg az Értekezlet minden ülésszakának napirendjét, figyelembevéve
mindazokat az indítványokat, amelyeket a tagok valamelyikének Kormánya, vagy a 317. Cikk szerint elismert
valamely szervezet a napirendre nézve előterjesztett.
329. Cikk. Az igazgató az Értekezlet titkáraként működik és minden ülésszak napirendjét négy hónappal annak
megnyitása előtt a tagok mindegyikének és ezek közvetítésével a nem kormánykiküldötteknek is, ha már ki vannak
jelölve, megküldi.
330. Cikk. Bármelyik tag Kormánya tiltakozhat az ellen, hogy a megjelölt kérdések közül egyet vagy többet a
napirendbe felvegyenek. Az ilyen tiltakozás indokait az igazgatóhoz intézett magyarázó emlékiratban kell kifejteni,
aki azt az Állandó Szervezet tagjaival közli.
A kérdések, amelyek ellen tiltakozást jelentettek be, napirenden maradnak, ha az Értekezlet a jelenlévő
kiküldöttek szavazatának kétharmad többségével úgy határoz.
Minden kérdést, amelyre nézve (az előző bekezdésben említett esetet kivéve) az Értekezlet a jelenlevő
kiküldötteknek ugyancsak kétharmad többségével úgy határoz, hogy az az Értekezleten tárgyalandó, a következő
ülésszak napirendjére ki kell tűzni.
331. Cikk. Az Értekezlet maga határozza meg tanácskozási rendjét és választja meg elnökét; kiküldhet
bizottságokat, hogy azok bizonyos kérdéseket tanulmányozás és jelentés tárgyává tegyenek.
Az Értekezleten jelenlevő kiküldöttek minden ügyben egyszerű szótöbbséggel határoznak, kivéve azokat az
eseteket, melyekben a jelen Szerződés e részének más cikkei kifejezetten nagyobb többséget kívánnak.
Ha a leadott szavazatok száma kisebb az Értekezleten jelenlevő kiküldöttek felénél, a szavazás érvénytelen.
332. Cikk. Az Értekezlet a részéről kiküldött bármely bizottsághoz műszaki szakértőket is oszthat be, akik
szavazati jog nélkül vesznek részt a tanácskozásokon.
333. Cikk. Ha az Értekezlet a napirend valamelyik pontjára vonatkozó indítvány elfogadása mellett dönt, el kell
határoznia azt is, hogy az elfogadott indítványt minő alakban kell szövegezni, nevezetesen:
a) javaslat alakjában-e, amelyet a tagok elé terjesztenek a nemzeti törvényhozás útján vagy más módon való
megvalósítás megfontolásának céljára, vagy pedig
b) a tagok részéről való megerősítés céljára nemzetközi egyezmény tervezete alakjában-e.
Akár javaslat, akár egyezménytervezet esetében annak elfogadásához a végleges szavazásnál az Értekezleten
jelenlevő kiküldöttek szavazatának kétharmad többsége szükséges.
Bármely javaslat vagy általános érvényű egyezménytervezet szerkesztésénél az Értekezlet kellő figyelembe veszi
azokat az országokat is, amelyekben az éghajlatviszonyok, az ipari szervezetnek hiányos fejlettsége vagy más
különös körülmények folytán az ipari viszonyok jelentékeny eltérést mutatnak és olyan eltérő rendelkezéseket ajánl,
amelyek az illető országok különleges viszonyaihoz képest megfelelőknek látszanak.
A javaslat vagy egyezménytervezet egyik példányát az Értekezlet elnöke és az igazgató aláírásukkal hitelesítik és
ezt a példányt a Nemzetek Szövetsége főtitkáránál kell letétbe helyezni. A főtitkár a javaslat vagy
egyezménytervezet egy-egy hiteles másolatát minden tagnak megküldi.
Minden tag kötelezi magát, hogy az Értekezlet ülésszakának berekesztése után legkésőbb egy éven belül vagy, ha
ez rendkívüli körülmények folytán lehetetlen, mihelyt lehetséges, de minden esetre tizennyolc hónapon belül az
Értekezlet ülésszakának berekesztése után, a javaslatot vagy egyezménytervezetet törvénybeiktatás vagy más
intézkedés céljából az illetékes hatóságok elé terjeszti.
Ha javaslatról van szó, a tagok a főtitkárt a tett intézkedésekről értesítik.
Ha egyezménytervezetről van szó, az illető tag, ha az illetékes hatóság vagy hatóságok hozzájárulását megnyerte,
az egyezmény alakszerű megerősítését közli a főtitkárral és megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy az illető
egyezmény intézkedéseit hatályba léptesse.
Ha valamely javaslat megvalósítása nem tesz szükségessé törvényhozási cselekményt vagy más intézkedést,
vagy ha valamely egyezménytervezet nem nyeri meg az illetékes hatóság vagy hatóságok hozzájárulását, a tagot
semmiféle további kötelezettség nem terheli.
Ha olyan szövetséges Államról van szó, amelyben az egyezménykötési jog munkásügyekben bizonyos
korlátozásoknak van alávetve, Kormányának szabadságában áll, hogy azt az egyezménytervezetet, amelyre ezek a
korlátozások vonatkoznak, egyszerűen javaslatnak tekintse. Ebben az esetben a jelen cikknek a javaslatokra
vonatkozó intézkedései nyernek alkalmazást.
A fenti cikk értelmezésénél a következő alapelv irányadó:
Semmi esetre sem kívánható vagy követelhető a tagok egyikétől sem, hogy valamely javaslatnak vagy
egyezménytervezetnek az Értekezleten történt elfogadása következtében csökkentse a saját törvényhozásában a
szóbanforgó munkásoknak már nyujtott védelmet.
334. Cikk. Az említett módon megerősített minden egyezményt a Nemzetek Szövetségének főtitkára beiktat, de
az egyezmény csak azokat a tagokat kötelezi, amelyek azt megerősítették.
335. Cikk. Ha valamely egyezménytervezet a végső szavazás alkalmával nem is nyerte el az Értekezleten a
jelenlevő kiküldöttek szavazatának kétharmad többségét, azért az Állandó Szervezet egyes tagjainak jogukban áll,
hogy egymás között ilytartalmú egyezményt kössenek.
Minden ily módon kötött egyezményt az érdekelt Kormányok a Nemzetek Szövetségének főtitkárával közölnek,
aki azt beiktatja.
336. Cikk. Minden tag kötelezi magát, hogy a Nemzetközi Munkahivatalnak évi jelentést terjeszt elő azokról az
intézkedésekről, amelyeket a maga részéről elfogadott egyezmények végrehajtása tárgyában tett. Ezeket a
jelentéseket az Igazgatótanács részéről kívánt alakban és részletes tartalommal kell szerkeszteni. Az igazgató az
Értekezlet legközelebbi ülésszakán ezekből a jelentésekből készített összefoglalást terjeszt elő.
337. Cikk. A Nemzetközi Munkahivatalhoz munkaadók vagy munkások szakszervezete részéről intézett olyan
panaszt, hogy valamelyik tag valamely elfogadott egyezmény végrehajtását bárminő tekintetben nem biztosította
kellő módon, az Igazgatótanács az illető Kormányához átteheti és a Kormányt felszólíthatja, hogy az ügyben
megfelelő nyilatkozatot tegyen.
338. Cikk. Ha az illető Kormánytól megfelelő határidőn belül nyilatkozat nem érkezik, vagy ha a beérkezett
nyilatkozatot az Igazgatótanács kielégítőnek nem tartja, az utóbbinak joga van a benyujtott panaszt és az arra
vonatkozó esetleges nyilatkozatot nyilvánosságra hozni.
339. Cikk. Minden tag panaszt tehet a Nemzetközi Munkahivatalnál bármely másik tag ellen, amely nézete
szerint a mindkét tag részéről az előző cikkeknek megfelelően megerősített valamely egyezmény végrehajtását kellő
módon nem biztosítja.
Az Igazgatótanás, mielőtt az alábbiak szerint a Vizsgálóbizottsághoz fordulna, a 337. Cikkben körülírt módon
érintkezésbe léphet a kérdéses Kormánynyal, ha ezt célszerűen tartja.
Ha az Igazgatótanács nem tartja szükségesnek, hogy a panaszt a kérdéses Kormánnyal közölje, vagy ha a
megtörtént közlés után megfelelő határidőn belül nem érkezett be olyan válasz, amelyet az Igazgatótanács
kielégítőnek tart, az Igazgatótanács a felvetett panasznak megvizsgálása és megfelelő jelentéstétel végett
Vizsgálóbizottság kiküldését határozhatja el.
Ugyanezt az eljárást az Igazgatótanács akár hivatalból, akár az Értekezlet valamelyik kiküldöttjének panaszára
folyamatba teheti.
Ha a 338. vagy a 339. Cikkek alapján felmerülő kérdés az Igazgatótanács elé kerül, az illető Kormánynak,
amennyiben az Igazgatótanácsban még nincs képviselve, jogában áll, hogy az Igazgatótanácsnak erre az ügyre
vonatkozó tárgyalásain való részvétel céljából képviselőt küldjön ki. Az ügy tárgyalásának időpontjáról a kérdéses
Kormányt idejekorán megfelelően értesíteni kell.
340. Cikk. A Vizsgálóbizottságot a következő rendelkezéseknek megfelelő módon kell megalakítani:
Minden tag a jelen Szerződés életbelépése után féléven belül ipari ügyekben jártas három személyt nevez meg és
pedig egyet a munkaadók, egyet a munkások képviselőjeként, a harmadikat pedig úgy a munkások képviselőjeként,
a harmadikat pedig úgy a munkások, mint a munkaadóktól független egyének köréből. Mindezeket a személyeket
lajstromba veszik, s ebből a lajstromból kell a Vizsgálóbizottság tagjait kiválasztani.
Az Igazgatótanács az így megnevezett személyek alkalmasságát megvizsgálhatja és a jelenlevő képviselők
szavazatainak kétharmadrészével visszautasíthatja azoknak kinevezését, akiknek alkalmasságát nem találja a jelen
cikk rendelkezéseivel egybehangzónak.
Az Igazgatótanács felhívására a Nemzetek Szövetségének főtitkára a Vizsgálóbizottság tagjául három személyt
nevez ki és pedig a lajstrom három csoportjának mindegyikéből egyet-egyet és e három személy egyikét a Bizottság
elnökéül jelöli ki. E három személy közül egyik sem lehet olyan személy, akit a lajstromba a panasznál közvetlenül
érdekelt valamelyik tag jelölt ki.
341. Cikk. Valamennyi tag kötelezi magát, hogy abban az esetben, ha valamely panaszt a 339. Cikk alapján a
Vizsgálóbizottság elé utasítanak, a Bizottságnak megadja mindazokat a felvilágosításokat, amelyek a panasz
tárgyára nézve az ő rendelkezése alatt vannak, akár érdekelve van közvetlenül a panasznál, akár nincs.
342. Cikk. A Vizsgálóbizottság a panasz beható megvizsgálása után jelentést készít, amely magában foglalja
mindazokra a ténykedésekre vonatkozó megállapításait, amelyek a felek között fennforgó vitás eset elbírálásánál
lényegesek és egyúttal javaslatot tartalmaz azokra a lépésekre nézve, amelyek a panasz elintézése céljából
szükségeseknek látszanak, megjelölvén egyúttal a javasolt intézkedések határidejét is.
A jelentésnek egyúttal meg kell jelölnie azokat az esetleges gazdasági intézkedéseket is, amelyeket valamely
vétkesnek talált Kormánnyal szemben helyénvalóknak tart és amelyekre nézve indokoltnak látná, hogy azokat a
többi Kormányok alkalmazásba vegyék.
343. Cikk. A Nemzetek Szövetségének főtitkára a Vizsgálóbizottság jelentését a panaszban érdekelt valamennyi
Kormánnyal közli és annak közzétételéről gondoskodik.
Az érdekelt Kormányok mindegyike köteles a Nemzetek Szövetségének főtitkárával egy hónapon belül közölni,
hogy a bizottsági jelentésben foglalt javaslatokat elfogadja-e vagy sem és amennyiben el nem fogadja, vajjon
óhajtja-e a vitás esetet a Nemzetek Szövetségének Állandó Nemzetközi Bírósága elé terjeszteni.
344. Cikk. Abban az esetben, ha valamely tag bármely javaslat vagy egyezménytervezet tekintetében a 333.
Cikknek megfelelő intézkedéseket nem teszi meg, a többi tagok bármelyikének jogában áll az ügyet az Állandó
Nemzetközi Bíróság elé terjeszteni.
345. Cikk. Az Állandó Nemzetközi Bíróság döntése a 343. és a 344. Cikkek értelmében eléje terjesztett panaszok
vagy vitás kérdések tárgyában végérvényes.
346. Cikk. Az Állandó Nemzetközi Bíróság a Vizsgálóbizottság bármely megállapítását vagy javaslatát
helybenhagyhatja, megváltoztathatja vagy érvénytelennek nyilváníthatja és határozatában megjelölheti azokat az
esetleges gazdasági intézkedéseket is, amelyeket helyénvalóknak tért és, amelyekre nézve indokoltnak látja, hogy
azokat valamely vétkesnek talált Kormánnyal szemben a többi Kormányok alkalmazásba vegyék.
347. Cikk. Ha valamely tag a megszabott határidőn belül nem veti magát alá azoknak a javaslatoknak, amelyeket
az eset körülményeihez képest a Vizsgálóbizottság jelentése vagy az Állandó Nemzetközi Bíróság határozata
tartalmaz, a többi tagok közül bármelyik az előbb említett tag ellenében azokat a gazdasági intézkedéseket
alkalmazhatja, amelyeknek alkalmazását a Bizottság jelentése vagy a Bíróság határozata erre az esetre
helyénvalóknak tartott.
348. Cikk. A vétkes Kormány bármikor értesítheti az Igazgatótanácsot, hogy megtette a szükséges intézkedéseket
arra nézve, hogy az eset körülményeihez képest vagy a Vizsgálóbizottság részéről ajánlott vagy az Állandó
Nemzetközi Bíróság határozatában foglalt javaslatok megvalósuljanak és és kérheti az Igazgatótanácsot, hogy a
Nemzetek Szövetségének főtitkára útján küldjön ki Vizsgálóbizottságot állításai valódiságának megállapítására.
Ebben az esetben a 340., 341., 342., 343., 345. és 346. Cikkek rendelkezéseit kell alkalmazni, s ha a
Vizsgálóbizottság jelentése vagy az Állandó Nemzetközi Bíróság döntése a vétkes Kormány javára szól, a többi
Kormányok kötelesek azokat a gazdasági rendelkezéseket, amelyeket a vétkes Kormánnyal szemben alkalmaztak,
azonnal beszüntetni.
III. FEJEZET
Általános szabályok
349. Cikk. A Tagok kötelezik magukat, hogy azokat az egyezményeket, amelyeket megerősítettek, a jelen
Szerződés e részének rendelkezései szerint mindazokra a gyarmataikra, birtokaikra és fennhatóságuk alá tartozó
területekre is életbeléptetik, amelyeknek nincs teljes önkormányzatuk, de:
1. kivéve azokat az eseteket, amikor az egyezmény a helyi viszonyok miatt keresztülvihetetlen és
2. fenntartva azokat a módosításokat, amelyek az egyezménynek a helyi viszonyokkal való összegyeztetéséhez
szükségesek.
Ehhez képest minden tag köteles a Nemzetközi Munkahivatallal közölni mindazokra a gyarmataira, birtokaira és
fennhatósága alá tartozó területeire vonatkozó elhatározását, amelyeknek nincs teljes önkormányzatuk.
350. Cikk. A jelen Szerződés e részének oly módosításai, amelyeket az Értekezlet a jelenlevő kiküldöttek
szavazatainak kétharmad többségével elfogadott, akkor válnak jogerősekké, amikor azokat az Államok, amelyeknek
képviselői a Nemzetek Szövetségének Tanácsát alkotják és a tagok háromnegyedrésze megerősítették.
351. Cikke. A jelen Szerződés e részének, valamint a tagok között a jelen Szerződés e részének értelmében kötött
későbbi egyezményeknek értelmezésére vonatkozó minden kérdést vagy vitát elbírálás végett az Állandó
Nemzetközi Bíróság elé kell terjeszteni.
IV. FEJEZET
Átmeneti rendelkezések
amint ezek a Németországgal 1919. évi június hó 28-án kötött békeszerződésben fel vannak sorolva
352. Cikk. Az Értekezlet első ülésszakát 1919 október havában tartja. Az ülésszak helyét és napirendjét az
idecsatolt Függelék határozza meg.
Az első ülésszak egybehívására és szervezésére vonatkozó intézkedéseket az említett Függelékben ebből a célból
kijelölt Kormány teszi meg. Ezt a Kormányt az Értekezlet elé terjesztendő okmányok előkészítésében az a
Nemzetközi Bizottság támogatja, amely a Függelékben előírt módon megalakul.
Az első és minden további ülésszak költségeit - a kiküldöttek és a szaktanácsadóik költségeinek kivételével -
addig, amíg a szükséges hitel a Nemzetek Szövetsége költségvetésének terhére felvehető, az egyes tagok között
abban az arányban kell felosztani, amely szerint ezek az Egyetemes Postaegyesületi Nemzetközi Iroda költségeihez
hozzájárulnak.
353. Cikk. A Nemzetek Szövetségének megalakulásáig mindazokat a közleményeket, amelyeket az előző cikkek
szerint a Szövetség főtitkárához kellene intézni, a Nemzetközi Munkahivatal igazgatója veszi át, aki azokat a
Szövetség főtitkárához juttatja.
354. Cikk. Az Állandó Nemzetközi Bíróság megalakulásáig mindazokat a vitás ügyeket, amelyeket a jelen
Szerződés e részének értelmében eléje kellene terjeszteni, a Nemzetek Szövetségének Tanácsa részéről kijelölt
három személyből álló bíróság elé kell utalni.
Függelék
A Munkaügyi Évi Értekezlet első ülésszaka 1919-ben
Az Értekezlet helye: Washington.
Az Északamerikai Egyesült-Államok Kormánya felkéretik, hogy az Értekezletet hívja össze.
A Nemzetközi Szervezőbizottság hét tagból áll, akiket az Északamerikai Egyesült-Államok, Nagybritannia,
Franciaország, Olaszország, Japán, Belgium és Svájc Kormányai jelölnek ki. A Bizottság, ha szükségesnek látja,
más tagokat is felhívhat, hogy a Szervezőbizottságba képviselőt küldjenek.
A napirend a következő:
1. A 8 órás munkanap vagy a 48 órás munkahét elvének alkalmazása.
2. A munkanélküliség meggátlására és következményeinek elhárítására vonatkozó kérdések.
3. A nők alkalmazása:
a) szülés előtt és után, beleértve az anyasági segély kérdését;
b) éjjeli munkára;
c) az egészségre ártalmas üzemekben.
4. Gyermekek alkalmazása:
a) az alkalmazás legalacsonyabb korhatára
b) éjjeli munkára;
c) az egészségre ártalmas üzemekben.
5. Az iparban alkalmazott nők éjjeli munkájának tilalma iránt és a gyufagyártásban a fehér foszfor használatának
tilalma iránt 1906-ban Bernben alkotott egyezmények kiterjesztése és végrehajtása.
II. CÍM
Általános elvek
355. Cikk. A Magas Szerződő Felek elismervén azt, hogy a bérmunkások testi, erkölcsi és szellemi jóléte
nemzetközi szempontból legnagyobb jelentőségű, ennek a magasztos célnak előmozdítása érdekében az I. címben
megállapított és a Nemzetek Szövetségével kapcsolatba hozott állandó szervezetet létesítették.
Elismerik, hogy az éghajlatnak, az erkölcsöknek és szokásoknak, valamint a gazdasági célszerűségnek és az ipari
hagyományoknak különbözősége megnehezítik a munkaviszonyok teljes egyöntetűségének közvetlen
megvalósítását. De abban a meggyőződésben, hogy a munka nem tekinthető csupán árúcikknek, azt tartják, hogy
vannak a munkaviszonyok szabályozásának oly módszerei és elvei, amelyeknek alkalmazására minden ipari
szervezetnek törekednie kellene, amennyire ezt sajátos körülményeik megengedik.
Ezek közül a módszerek és elvek közül a Magas Szerződő Felek előtt kiváltképen a következők látszanak
különösen és sürgősen fontosaknak:
1. A fentemlített vezérelv, hogy a munka nem tekinthető csupán árúnak vagy kereskedelmi cikknek.
2. A szabadszervezkedés joga minden törvényes célra úgy a munkások, mint a munkaadók részéről.
3. A munkások díjazása olyan munkabérrel, amely abban az időben és abban az országban, amelyben élnek,
számukra tisztességes életmódot biztosít.
4. A 8 órás munkanap vagy 48 órás munkahét elfogadása mint elérendő zsinórmérték mindenütt, ahol még nincs
elérve.
5. Hetenkint legalább 24 órás munkaszünet, amely, amennyire csak lehetséges, a vasárnapot magába foglalja.
6. A gyermekmunka megszüntetése és mindkét nembeli fiatalkorúak munkájának olyan korlátozása, amely
nevelésük folytatását és kellő testi fejlődésüket lehetővé teszi.
7. Az az elv, hogy férfiak és nők egyenlő értékű munkáért egyenlő munkabért kapjanak.
8. A munkaviszonyokra vonatkozólag alkotott jogszabályok minden országban méltányos gazdasági elbánásban
részesítsenek az ország területén jogosan tartózkodó minden munkást.
9. Abból a célból, hogy a munkásvédelmi törvények és szabályok alkalmazása biztosíttassék, minden államban
felügyelet rendszeresítéséről kell gondoskodni, amelyben nők is résztvesznek.
Anélkül, hogy ezeket a módszereket és elveket kimerítőknek vagy véglegeseknek tekintenék, a Magas Szerződő
Felek azt a nézetet vallják, hogy ezek az elvek alkalmasak a Nemzetek Szövetsége politikájának irányítására és
hogy, ha azokat a Szövetség tagjainak sorába tartozó ipari közületek elfogadják és a gyakorlatban megfelelő
felügyeleti rendszer mellet sértetlenül érvényben tartják, a világ bérmunkásainak maradandó jótéteményeket fognak
biztosítani.
XIV. RÉSZ
Vegyes rendelkezés
356. Cikk. Magyarország kötelezi magát a Szövetséges és Társult Hatalmak, vagy közülük egyesek és bármely
más Hatalom között létrejött vagy a jövőben létesülő olyan egyezmények és azokat kiegészítő és módosító
egyezmények elismerésére és megerősítésére, amelyek a fegyverekkel és szeszes italokkal űzött kereskedésre,
valamint az 1885. évi februárius hó 26-án Berlinben és az 1890. évi július hó 2-án Brüsszelben kelt főokmányokban
szabályozott más ügyekre vonatkoznak.
357. Cikk. A Magas Szerződő Felek elismerik és igazolják, hogy tudomásul vették a Francia Köztársaság
Kormányának a Monakói Fejedelem Ő Fenségével 1918. évi július hó 17-én kötött azt a szerződését, amely
Franciaország és a Fejedelemség viszonyát határozza meg.
358. Cikk. A Magas Szerződő Felek elismerik ugyan az 1815. évi szerződésekben és különösen az 1815. évi
november hó 20-án kelt okmányban Svájc javára szolgáló azokat a biztosítékokat, amelyek a béke fenntartása végett
nemzetközi kötelezettségeket tartalmaznak, de megállapítják, hogy Szavójának semlegesített területrészére
vonatkozó ezeknek a szerződéseknek és egyezményeknek, nyilatkozatoknak és más kiegészítő okmányoknak
rendelkezései, amiként azokat a Bécsi Kongresszus záróokmánya 92. Cikkének 1 bekezdése és az 1815. évi
november hó 20-i Párisi Szerződés 3. Cikkének 2. bekezdése meghatározza, többé nem felelnek meg a jelenlegi
viszonyoknak. Ennek folytán a Magas Szerződő Felek tudomásul veszik a Francia Kormány és a Svájci Kormány
között létrejött megegyezést erre a területrészre vonatkozó szabályok hatályon kívül helyezése tárgyában, amely
szabályok tehát érvénytelenekké váltak és érvénytelenek maradnak.
Ugyancsak elismerik a Magas Szerződő Felek, hogy az 1815. évi szerződéseknek és egyébb kiegészítő
okmányoknak Felső-Szavója és Gex vidék szabadterületeire vonatkozó rendelkezései többé nem felelnek meg a
jelenlegi viszonyoknak és hogy Franciaország és Svájc vannak hivatva arra, hogy ezeknek a területeknek szabályait
mindkettejük részéről célszerűeknek tartott elvek szerint egymás között közös megegyezéssel megállapítsák.
Függelék
I. A Svájci Szövetségtanács 1919. évi május hó 5-én közölte a Francia Kormánnyal, hogy szerencsésnek érzi
magát, hogy a Szövetséges és Társult Hatalmak részéről Németországnak átnyujtott békefeltételek 435. Cikkében
foglalt rendelkezésekhez - ugyancsak őszinte baráti szellemben történt megvizsgálásuk után - megnyugvással
hozzájáruljon a következő megjegyzésekkel és fenntartásokkal:
1. Felső-Szavója semlegesített terület része:
a) Megegyezés van arra nézve, hogy mindaddig, amíg a Szavója semlegesített terület részére vonatkozó
szabályok hatályon kívül helyezése tárgyában a két Kormány között létrejött megegyezést a szövetségi kamarák
meg nem erősítik, ebben az irányban egyikük sem fog végleges intézkedést tenni.
b) A Svájci Kormány hozzájárulása a fentemlített szabályok hatályon kívül helyezéséhez - az elfogadott
szövegnek megfelelően - feltételezi az 1815. évi szerződésekben és különösen az 1815. évi november hó 20-i
nyilatkozatban Svájc javára szolgáló biztosítékok elismerését.
c) A fentemlített szabályok hatályon kívül helyezése tárgyában a Francia és a Svájci Kormányok között létrejött
megegyezés csak úgy válik érvényessé, ha a kérdéses cikk abban a szövegben jut a Békeszerződésbe, amint az
ezidőszerint irányadó. A Békeszerződésben résztvevő Feleknek ezenkívül be kell szerezniök az 1815. évi
szerződéseket és az 1815. évi november hó 20-i nyilatkozatot aláíró azoknak a Hatalmaknak hozzájárulását,
amelyek a jelenlegi Békeszerződést nem írják alá.
2. Felső-Szavójának és Gex vidékének szabadterülete:
a) A Szövetségtanács kijelenti, hogy a leghatározottabb fenntartással él annak a nyilatkozatnak értelmezésére,
amelyet a Békeszerződésbe felveendő fenti cikk utolsó bekezdése következőképen fejez ki: "az 1815. évi
szerződéseknek és egyéb kiegészítő okmányoknak Felső-Szavója és Gex vidék szabadterületeire vonatkozó
rendelkezései többé nem felelnek meg a jelenlegi viszonyoknak". A Szövetségtanács semmi esetre sem óhajtaná,
hogy ehhez a szövegezéshez való hozzájárulásból azt a következtetést vonhassák le, mintha beleegyeznék olyan
berendezés megszüntetésébe, amelynek célja az, hogy a szomszédos vidékek javára sajátos földrajzi és gazdasági
helyzetüknek megfelelő és jóknak bizonyult előnyeit biztosítsa. A Szövetségtanács véleménye szerint nem arról van
szó, hogy módosuljon a kérdéses területeknek az a vámügyi szervezete, amelyet a fentemlített szerződések
megállapítanak, hanem csakis arról, hogy az érdekelt vidékek között az árúcsere módozatai a jelenlegi gazdasági
viszonyoknak jobban megfelelő szabályozást nyerjenek. Ezekre az észrevételekre a Szövetségtanácsot a kérdéses
területek jövő alakulására vonatkozó annak az egyezménytervezetnek tanulmányozása indította, amely a Francia
Kormánynak április hó 26-án kelt jegyzékéhez volt mellékelve. A fentemlített fenntartásokkal a Szövetségtanács
késznek nyilatkozik mindazoknak az indítványoknak a legbarátságosabb szellemben való megvizsgálására,
amelyeket ebben a tárgyban a Francia Kormány jónak lát hozzájuttatni.
b) Megegyezés van arra nézve, hogy az 1815. évi szerződéseknek és egyéb kiegészítő okmányoknak a
szabadterületekre vonatkozó rendelkezései érvényben maradjanak addig, amíg ezeknek a területeknek helyzetét
Svájc és Franciaország között létesítendő új megállapodás nem szabályozza.
II. A Francia Kormány az előbbi szakaszban foglalt közlésre 1919. évi május hó 18-án a Svájci Kormányhoz
intézett következő jegyzékben válaszolt:
Svájc párisi Követsége folyó évi május hó 5-én kelt jegyzékében szíves volt közölni a Francia Köztársaság
Kormányával a Szövetségi Kormány csatlakozását az egyrészről a Szövetséges és Társult Kormányok, másrészről
Németország között létrejött Békeszerződésbe felveendő cikk tervezetéhez.
A Francia Kormány nagy örömmel vette az ekként létrejött megegyezést és kívánságára a kérdéses cikk
tervezetét, amelyet a Szövetséges és Társult Hatalmak elfogadtak, a német meghatalmazottaknak átnyujtott
békefeltételek közé 435. szám alatt beiktatták.
A Svájci Kormány május hó 5-én erre a kérdésre vonatkozó jegyzékében különböző megjegyzéseket és
fenntartásokat tett.
E megjegyzések közül azokhoz, amelyek Felső-Szavójának és Gex vidékének szabadterületeire vonatkoznak, a
Francia Kormány azt a tiszteletteljes észrevételt fűzi, hogy a 435. Cikk utolsó bekezdésében foglalt világos szabály
nem hagy semmi kétséget annak értelmére nézve, különösen abban a tekintetben, hogy a jövőben Franciaországon
és Svájcon kívül ez a kérdés más Hatalom érdekeit nem fogja érinteni.
A Köztársaság Kormánya a maga részéről igyekszik megvédeni a szóbanforgó francia területek érdekeit és
figyelemmel azoknak sajátszerű helyzetére, nem téveszti szem elől, hogy hasznos volna számukra megfelelő
vámrendszert biztosítani és az árúcsere módozatait e területek és a szomszédos svájci területek között - a kétoldalú
érdekek figyelembevételével - a jelenlegi viszonyoknak megfelelőbb módon szabályozni.
Természetesen ez semmiképen sem érintheti Franciaországnak azt a jogát, hogy ebbe a vidékbe eső politikai
határán vámvonalát éppúgy felállíthassa, mint a területén fekvő határainak más részén, ahogy maga Svájc is rég idő
óta teszi ezen a területen belül levő határain.
A Köztársaság Kormánya ez alkalommal nagy örömmel veszi tudomásul azt a barátságos kijelentést, hogy a
Svájci Kormány késznek nyilatkozik azoknak a francia indítványoknak megvizsgálására, amelyek az említett
szabadterületek jelenlegi szabályait helyettesítő megállapodást célozzák és amelyeket a Francia Kormány
ugyanilyen barátságos szellemben kíván előterjeszteni.
Másrészről a Köztársaság Kormányának nincsenek kétségei afelől, hogy a szabadterületekre vonatkozó 1815. évi
szabályzat ideiglenes fenntartása - amelyre a svájci Követség május 5-i jegyzékének ez a bekezdése utal és
amelynek célja nyilván az átmenet biztosítása a jelenlegi állapotból a szerződésszerű állapotba - semmiképen sem
lesz ok arra, hogy az új helyzetnek mindkét Kormány részéről szükségesnek tartott szabályozása késedelmet
szenvedjen. Ez a megjegyzés vonatkozik a szövetségi kamarák részére fenntartott megerősítésre is, amelyről a
május 5-i svájci jegyzék első pontjának a) bekezdése "Felső-Szavója semlegesített területrésze" cím alatt szól.
359. Cikk. A Szövetséges és Társult Hatalmak egyetértenek arra nézve, hogy azokban az esetekben, amikor
területeiken vagy a jelen Szerződés értelmében Kormányaikra bízott területeken magyar társaságok vagy
magánszemélyek keresztény vallásos missziókat tartottak fenn, ezeknek a misszióknak vagy missziótársaságoknak
tulajdonát, ideértve azoknak a kereskedelmi társaságoknak tulajdonát is, amelyeknek nyeresége az ilyen missziók
fenntartására szolgált, továbbra is missziócélokra fordítsák. E kötelezettség helyes végrehajtásának biztosítása
végett a Szövetséges és társult Kormányok az említett tulajdont azoknak az Igazgatótanácsoknak adják át,
amelyeket a Kormányok neveznek ki vagy erősítenek meg és melyek a kérdéses tulajdon alapján érdekelt misszió
hitfelekezetéhez tartozó személyekből alakulnak.
A Szövetséges és Társult Kormányok ezekkel a missziókat vezető személyekkel szemben továbbra is teljes
ellenőrzést gyakorolnak és védeni fogják ezeknek a misszióknak érdekeit.
Magyarország ezennel tudomásul veszi a fent vállalt kötelezettségeket és kijelenti, hogy az említett missziók
vagy kereskedelmi társaságok működésének sikere érdekében a Szövetséges és Társult Kormányok részéről tett
vagy teendő minden rendezéshez hozzájárul és azokkal szemben lemond minden kifogásról.
360. Cikk. A jelen Szerződés rendelkezéseinek fenntartásával Magyarország kötelezi magát, hogy a jelen
Szerződést aláíró egyik Szövetséges és Társult Hatalommal szemben sem lép fel sem közvetlenül, sem közvetve, a
jelen Szerződés életbelépését megelőző tényre alapított pénzköveteléssel.
Ez a szabály teljes és végleges lemondást jelent minden ilynemű igényről, amely tehát ezennel megszűnik, bárkik
volnának is érdekelve.
361. Cikk. Magyarország érvényeseknek és kötelezőknek fogadja és ismeri el a Szövetséges és Társult Hatalmak
bármely zsákmánybíróságtól származó mindazokat a határozatokat és rendelkezéseket, amelyek osztrák-magyar
hajókat és magyar árúkat tárgyaznak, úgyszintén mindazokat a határozatokat és rendelkezéseket, amelyek a
költségek fizetésére vonatkoznak és kötelezi magát, hogy e határozatok és rendelkezések ellen állampolgárai
nevében semmiféle módon fel nem szólal.
A Szövetséges és Társult Hatalmak fenntartják maguknak a jogot arra, hogy olyan feltételek mellett, amint
azokat meg fogják állapítani, a zsákmánybírósági ügyekben hozott osztrák-magyar bírói határozatokat és
rendelkezéseket felülvizsgálják, akár az említett Hatalmak állampolgárainak, akár a semleges Államok polgárainak
tulajdonjogára vonatkoznak ezek a határozatok és rendelkezések. Magyarország kötelezi magát arra, hogy közölni
fogja az egyes ügyek iratcsomójába tartozó összes okiratok másolatát, ideértve a hozott határozatokat és a tett
rendelkezéseket is, úgyszintén arra is, hogy az ügy szóbanforgó felülvizsgálása után a vele közölt indítványokat
magáévá teszi és végrehajtja.
362. Cikk. A Magas Szerződő Felek megegyeznek arra nézve, hogy - hacsak később ellenkező szabály létre nem
jön - a jelen Szerződéssel létesített minden Bizottság elnökének joga lesz arra, hogy a szavazatok egyenlő
megoszlása esetében szavazatával döntsön.
363. Cikk. A jelen Szerződés ellenkező rendelkezéseinek sérelme nélkül a Magas Szerződő Felek között
megegyezés van és marad arra nézve, hogy mindazokban az esetekben, amikor ez a Szerződés egyes Államokat
érintő valamely kérdés szabályozását az érdekelt Államok között létesítendő különös egyezmény útján tervezi,
azokat a nehézségeket, amelyek ebben a tekintetben netalán felmerülnek, a Szövetséges és Társult Főhatalmak
oszlassák el addig, amíg Magyarország a Nemzetek Szövetségének tagjává lehet.
364. Cikk. A jelen Szerződésnek ez a kifejezése: "a volt Magyar Királyság" magában foglalja Bosznia-
Hercegovinát is, hacsak a szöveg mást nem mond. Ez a rendelkezés nem érinti Ausztriának erre a két területre
vonatkozó jogait és kötelezettségeit.
A jelen Szerződés, amely francia, angol és olasz nyelven készült, meg fog erősíttetni; eltérés esetében a francia
szöveg lesz irányadó, kivéve az I. részt (A Nemzetek Szövetségének Egyességokmánya) és a XIII. részt (Munka),
amelyekre nézve a francia és az angol szövegek ereje azonos lesz.
A megerősítő okiratok letétele, mihelyt lehetséges, Párísban fog végbemenni.
Azok a Hatalmak, melyek Kormányának Európán kívül van székhelye, arra szorítkozhatnak, hogy párisi
diplomáciai képviselőjük útján tudatják a Francia Kormánnyal a saját megerősítésük megtörténtét és ebben az
esetben mielőbb át kell szolgáltatniok a vonatkozó okiratot.
Az első jegyzőkönyvet a megerősítő okiratok letételéről fel kell venni, mihelyt a Szerződést egyrészről
Magyarország, másrészről a Szövetséges és Társult Főhatalmak közül három megerősítette.
Az első jegyzőkönyv keltének időpontjában a Szerződés életbelép azok között a Magas Szerződő Felek között,
amelyek azt ekként megerősítették.
A jelen Szerződésben kitűzött összes határidők számításánál ez a kelet lesz az életbelépés időpontja.
Minden más tekintetben a Szerződés minden egyes Hatalomra nézve a saját megerősítő okirata letételének
időpontjában lép életbe.
A Francia Kormány minden aláíró Hatalommal közli a megerősítő okiratok letételéről felvett jegyzőkönyveknek
megfelelően hitelesített egy-egy másolatát.
Ennek hiteléül a fentnevezett meghatalmazottak a jelen Szerződést aláírták.
Kelt a Trianonban, az egyezerkilencszázhuszadik évi június hó 4. napján, egyetlen példányban, amely a Francia
Köztársaság Kormányának levéltárában marad elhelyezve és amelynek hiteles másolatát minden egyes aláíró
Hatalom részére meg kell küldeni.
(Következnek az aláírások.)
4. § A békeszerződés I. részének (A Nemzetek Szövetségének Egyességokmánya) és XIII. részének (Munka),
valamint e részek függelékeinek a francia eredeti szöveggel azonos erejű angol eredeti szövege a következő:
(Következik az angol eredeti szöveg.)
5. § A békeszerződést kiegészítő jegyzőkönyv francia eredeti szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:
Jegyzőkönyv
Azoknak a feltételeknek szabatos meghatározása végett, amelyeknek szem előtt tartásával kell a mai napon aláírt
Szerződés némely rendelkezését végrehajtani, a Magas Szerződő Felek között egyetértés áll fenn arra nézve, hogy:
1. Azoknak a személyeknek a névsorát, akiket Magyarország a 157. Cikk második bekezdéséhez képest a
Szövetséges és Társult Hatalmaknak kiszolgáltatni köteles, a Szerződés életbelépését követő hó folyamán fogják a
Magyar Kormánnyal közölni.
2. A 170. Cikkben és a IV. Függelék 2., 3. és 4. szakaszaiban említett Jóvátételi Bizottság, valamint a 163.
Cikkben megjelölt Külön Osztály a gyártási titkoknak vagy más bizalmas természetű adatoknak közlését nem
követelhetik.
3. A Szerződés aláírásának időpontjától kezdve s az ezt követő négy hónap alatt Magyarország számára fennáll a
lehetőség arra nézve, hogy a jóvátételre vonatkozó munkálatok gyorsítása, az eljárás megrövidítése és a
határozathozatal siettetése céljából a Szövetséges és Társult Hatalmaknak megvizsgálás végett okiratokat és
javaslatokat terjeszthessen elő.
4. Azok ellen, akik a magyar javak felszámolásánál büntetendő cselekményt követnek el, eljárást kell indítani, s a
Szövetséges és Társult Hatalmak átveszik mindazokat az adatokat és bizonyítékokat, amelyeket a Magyar Kormány
ebben a tekintetben rendelkezésükre bocsát.
Kiállíttatott francia, angol és olasz nyelven azzal, hogy eltérés esetében a francia szöveg az irányadó, a
Trianonban, az egyezerkilencszázhuszadik évi június hó 4. napján.
6. § A békeszerződést kiegészítő nyilatkozat francia eredeti szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:
Nyilatkozat
Abból a célból, hogy a háború alatt történt hajó- és hajórakománysülyesztés folytán keletkezett veszteségeket a
legkisebb mértékre szorítsa és hogy a megmenthető hajóknak és hajórakományoknak visszaszerzését, valamint a
magánosok részéről erre vonatkozólag emelhető kártérítési igények rendezését megkönnyítse, a Magyar Kormány
kötelezi magát, hogy közölni fogja mindazokat a birtokában levő adatokat, amelyek a magyar tengeri haderő
részéről az ellenségeskedések időtartama alatt elsülyesztett vagy megrongált hajókra vonatkoznak és amelyeket a
Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárai felhasználhatnak.
A jelen Nyilatkozat francia, angol és olasz nyelven állíttatott ki azzal, hogy eltérés esetében a francia szöveg az
irányadó, a Trianonban, az egyezerkilencszázhuszadik évi június hó 4. napján.
7. § A békeszerződéshez tartozó térkép a jelen törvényhez van csatolva, mint annak kiegészítő része.
8. § A jelen törvény kihirdetése napján lép életbe, még pedig a békeszerződés életbelépésének napjától kezdődő
hatállyal. A békeszerződés életbelépésének napjától kezdődő hatállyal. A békeszerződés életbelépésének napját a
minisztérium rendelettel közzéteszi.

„	161. Cikk. A Szövetséges és Társult Kormányok kijelentik és Magyarország elismeri, hogy Magyarország és szövetségesei, mint e veszteségek és károk okozói, felelősek mindazokért a veszteségekért és károkért, amelyeket a Szövetséges és Társult Kormányok, valamint polgáraik az Ausztria-Magyarország és szövetségesei támadása folytán rájuk kényszerített háború következményeképpen elszenvedtek.	”
– Trianoni békeszerződés

A trianoni békeszerződés (vagy trianoni békediktátum) az első világháborútlezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként, a háborúban vesztes Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai (Nagy-Britannia,Franciaország, Olaszország, Japán, Belgium, Kína, Kuba, Görögország,Nicaragua, Panama, Lengyelország, Portugália, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam, Sziám és Cseh-Szlovákország) között létrejött békeszerződés, amely többek között az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejöttCsehszlovákia [2] és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új határait. (Ausztria határairól emellett a Saint Germain-i békeszerződés is rendelkezik.)

A trianoni békeszerződést az 1920 tavaszán, a Horthy Miklós által kinevezettSimonyi-Semadam Sándor kormányának két politikailag súlytalan tagja írta alá.

A szerződés Magyarország (Magyar Királyság) új határainak megállapítása mellett 35 000 főben korlátozta a magyar hadsereg létszámát, megtiltotta légierő és nehézfegyverek tartását. Tartalmazta az akkor létrejött Népszövetségalapokmányát is. 1920. június 4-én budapesti idő szerint 16.32-kor írták alá afranciaországi Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon-kastély[3] 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosóján, a Galérie des Cotelles-ben.[4]

A szerződést nem írta alá a szintén az antanthoz tartozó Amerikai Egyesült Államok, amely akkor nem lett tagja a Népszövetségnek. Az USA és Magyarország később Washingtonban kötött békét: ez a Népszövetségrevonatkozó cikkelyek kivételével szó szerint megegyezik a trianonival.

A trianoni tragédiára emlékezve június 4-ét a magyar Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította.

Az első világháború során az 1915-ös londoni egyezményben azantant Szerbiának ígért területeket.1916-ban titokban odaígérteErdélyt és Kelet-Magyarországot aVásárosnamény-Debrecen–Csongrád-Tisza vonalig a Román Királyságnak, ha az hadat üzen az Osztrák–Magyar Monarchiának. Miután Románia szinte azonnal vereséget szenvedett, majd különbékét kötött a Monarchiával, és csak a világháború utolsó napjaiban üzent újra hadat, az antant eleinte vonakodott elismerni a román területi követelések jogosságát.

A Monarchia elnyomó nemzetiségi politikájával elégedetlen kisebbségi vezetők, mint például Edvard Beneš cseh nacionalista politikus, a világháború kitörésének pillanatától a nyugati országok vezetőinéllobbiztak a Monarchia feldarabolása és nemzetállamok létrehozása érdekében. Az antant hatalmak először egy többnemzetiségű,konföderatív monarchiát képzeltek el a háború után, de később világossá vált, hogy Ausztria-Magyarországot nem tudják leválasztaniNémetországról, és elfogadták Beneš álláspontját.

A magyar uralkodó és politikai osztály még 1918 nyarán sem számolt komolyan a vereség lehetőségével. Szeptember végén a Német Császárság vereséget szenvedett a nyugati fronton, majd október végén a Monarchia hadserege is kivérzett Itáliában. Az elégedetlenségforradalomba csapott át Magyarországon. Horvát-Szlavónországelszakadt a Magyar Királyságtól. Károlyi Mihály kormánya feloszlatta a hadsereget. Egyedül a Székely Hadosztály maradt meg mint számottevő katonai erő. Ezt kihasználva a háborút kevesebb emberveszteséggel átvészelő Románia, Szerbia és az addig nem is létező Csehszlovákia – melynek vezetői az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregéből dezertáló katonákból toboroztak légiókat – az antant politikai és anyagi támogatásával bevonult az országnak saját nemzetiségei által is lakott területeire anélkül, hogy ott komoly fegyveres ellenállásba ütközött volna. Erre azért volt szüksége Romániának, Szerbiának ésCsehszlovákiának már a békeszerződés aláírása előtt, hogy a majdan létrejövő határoknak kész helyzetet teremtve érvényt tudjanak szerezni. Nem volt ugyanis valószínű, hogy az antant vezető hatalmai komoly hadsereget küldve ezt megtették volna helyettük.

Kisantant akciók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A környező államok haderőinek bevonulását a belgrádi egyezménytette lehetővé, amelyet 1918. november 13-án, 23 óra 15 perckor írt aláLinder Béla, a magyar kormány megbízottja. Ebben Magyarország hozzájárul a demarkációs vonalak és demilitarizált övezetek antant-csapatok általi megszállásához. A román hadmozdulatok már december 13-án megindultak (ekkor még antant haderőnek beállítva magukat[9]), mindössze 5-6000 fős haderővel szállták meg Erdélyt és vonultak folyamatosan nyugat felé.

Károlyi Mihály 1918. december 3-án kiáltványt intézett a magyar néphezFernand Vix vezérkari alezredesnek, a Budapesti Szövetséges Katonai Misszió vezetőjének követelései után.

„	Magyarok! Vyx, a keleti szövetséges hadseregek nevében követeli, hogy a magyar csapatokat vonjuk ki az egész tót vidékről, mert a cseh hadsereg beavatkozására a csehszlovák állam fel van jogosítva. Ugyanekkor román csapatok szállják meg Erdélyt és átveszik a közigazgatást. A fegyverszüneti szerződéssel ez ellentétben áll, de a kormánynak nincsen hatalma ezeket a követeléseket és tényeket megváltoztatni. A kormány a magyar népköztársaság nevében ünnepélyesen kijelenti, hogy e kényszerűséggel szemben az ország semmiféle jogáról le nem mond. A joghoz és igazsághoz ragaszkodik. Hajoljatok meg a kényszerűség előtt, mert minden erőszak csak ronthatná helyzetünket a nemsokára összeülő békekonferencia előtt. Magyarország területi épségét sokszor fenyegette veszedelem. Mégis újból eggyé lett. A természet teremtette ilyenné. Mi kívánjuk, hogy a jövőben necsak az élettelen természet, hanem testvéri szeretet is kapcsolja hozzánk összes nem magyarajkú polgártársainkat. Ma is készek vagyunk teljes közigazgatási és kulturális autonómiát adni a velünk élő Összes- nemzeteknek. Szabad demokratikus keleti, Svájcot akarunk csinálni a régi Magyarországból. A határainkon túl élő szomszéd népekkel is barátságos és békés megegyezést keresünk és remélünk. A kormány most demokratikus átalakuláson dolgozik. Ide sorolja a földreformot is. Ezek lesznek erősségeink a jövőben, az eljövendő késő évszázadokban is. A népek szívbéli kibékülésének ideje is el fog következni. Álljunk úgy a világ előtt, mint akik ennek az időnek elkövetkezését tőlünk telhetőleg mindenben előmozdítottuk. A magyar népköztársaság nevében: Károlyi Mihály miniszterelnök.	”
– Károlyi Mihály proklamációja a magyar néphez 1918. december 3.[10]

„	„A magyaroknak sok okos grófjuk van, de pont a legbutábbat kellett elnökké választaniuk.”	”
– Sigmund Freud[11]

„	Károlyi Mihály abból a célból, hogy Magyarország különválását Ausztriától tüntetően kidomborítsa, a hatalom átvétele után magyar részről külön fegyverszünet megkötését kívánta, noha Felső-Olaszországban már a monarchia összes harcoló csapataira nézve aláírták a fegyverszünetet, s ez még hozzá Magyarország területi épségét nem érintette. Károlyinak ez a lépése végzetes lett számunkra.	”
– Horthy Miklós: Emlékirataim [12]

Philippe Berthelot december 23-án tájékoztatta Károlyi Mihályt: a román hadseregnek megadta az engedélyt arra, hogy a november 13-i egyezmény által előírt demarkációs vonalakat átlépje. A Román Királyság már december 13-án proklamálta Erdély és a Regát egyesülését.

A magyar kormány december 20-án elvezényelte Kolozsvárról a Székely Hadosztályt, így a románok Kolozsvárt ellenállás nélkül foglalták el (december 24). A magyar hírszerzés december legvégén jelentette a kormánynak, hogy a román haderő alig 5-6000 főnyi, és azok nagy része is csak gyengén felszerelt, moráljában labilis. A jelentés szerint néhány zászlóalj mozgósításával a román hadsereget ki lehetett volna verni a Kárpát-medencéből. Ehelyett Károlyi 1919. január közepéig folyamatos visszavonulásokat rendelt el.

A vezető győztes hatalmak demarkációs vonalak kijelölésével egyre nagyobb területek átadását követelték. 1919. január 18-án már megkezdődött a békekonferencia. Ekkor még csak a győztes államok részvételével, és ott főleg – magyar vonatkozását tekintve – Románia, Szerbia és Csehszlovákia területi igényei kerültek szóba.

Turulos magyar bélyeg román postai bélyegzéssel (1919)

Tavaszi hadjárat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bővebben: Északi hadjárat (Magyarország)

Az 1919. március 20-án benyújtott Vix-jegyzék elutasítását követően – melynek értelmében csaknem a Tiszáig engedte volna át a területét Magyarország Romániának – lemondott a Berinkey-kormány, mivel tévesen arról értesültek, hogy Károlyi Mihály köztársasági elnök „szocialista" kormány megalakítására irányuló törekvését siker koronázta. Mindeközben estére megszületett a döntés a szociáldemokrata és a kommunista pártok egyesüléséről, ezzel együtt a proletárdiktatúra bevezetéséről. A kormányzást a Garbai Sándor vezette Forradalmi Kormányzótanács vette át, ám valójában a külügyi népbiztosként tevékenykedő Kun Béla gyakorolta a hatalmat. Ezzel egyidőbenAradon, majd a francia megszállás alatt álló Szegeden ellenforradalmi kormány alakult gróf Károlyi Gyula vezetésével, amelynek hadügyminisztere Horthy Miklós lett. A teljes nemzetközi elszigeteltségben megalakult új magyarországi tanácskormány, amelyet csak Szovjet-Oroszország ismert el, Vörös Hadsereget szervezett és megkísérelte felvenni a harcot az ország területi integritását veszélyeztető szomszédos országokkal. (Lásd: északi hadjárat (Magyarország) és 1919-es magyar–román háború.) Ugyanakkor politikai ellentétek miatt nem biztosított lőszer- és élelmiszer-utánpótlást a Székely Hadosztály számára, amely végül a román hadsereg előtt letette a fegyvert, így Románia megszállása alá került az egész Tiszántúl. A magyar Vörös Hadsereg Stromfeld Aurélvezetésével sikeresen visszafoglalta a Felvidék keleti részét, sőt még Zólyomot és Érsekújvárt is Csehszlovákiától.

Clemenceau jegyzéket küldött a Kormányzótanácshoz, amelyben közölte Magyarország északi és keleti határait, és követelte, hogy a Vörös Hadsereget északon vonják vissza e határok mögé. Cserébe – így a jegyzék – a románok távoznak a Tiszántúlról, és Magyarország meghívást kap a békekonferenciára. A proletárdiktatúra vezetői – hosszas vita után – elfogadták a javaslatot.

Román megszállás Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bővebben: 1919-es magyar–román háború

Az antant követelésének eleget téve megkezdődött a Felvidékről való visszavonulás. Stromfeld lemondott, helyére Julier Ferenc került. A román csapatok azonban nem mozdultak a Tisza mellől. Ekkor a Magyarországi Tanácsköztársaság a tiszai támadással fegyveresen akart érvényt szerezni a jegyzéknek, amely azonban a csapatok gyenge harcértéke miatt pár nap alatt összeomlott. Kun Béla és társai különvonaton távoztak az országból.

Ezt követően Peidl Gyula alakított szociáldemokrata-kommunista kormányt, de a román csapatok megszállták Budapestet,Győrt és Veszprémet. Friedrich István néhány román katona segítségével feloszlatta a magyar kormányt, majd József főherceget kormányzóvá kiáltotta ki, és önmagát neveztette ki miniszterelnökké. Kormányát azonban az antant nem ismerte el.[13]

Románia 1919. augusztus 11-én ultimátumot intézett József főherceghez. Az ultimátum szerint Magyarországnak teljesíteni kell minden román követelést, feladni minden hadianyagát és hadikészletét, támogatnia kell Romániát a Bánát megszerzésében, sőt politikai uniót kell létrehozni, amelyben a korábbi Osztrák–Magyar Monarchiahoz hasonlóan a román király lenne Magyarország uralkodója is. Harry Hill Bandholtz, az aznap érkezett amerikai megbízott ezt a tájékoztatást adta József főhercegnek: „Figyelembe véve azt a tényt, hogy mivel nem a román teljhatalmú megbízott adta át (ti. az ultimátumot), nyugodtan megüzenheti a küldőnek, hogy menjen egyenest a pokolba.”[14]

Horthy színrelépése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Horthy Miklós, 1920. március 1-jétől a Magyar Királyságkormányzója

Horthy Miklós 1919. augusztus 18-án lépett először a nemzetközi politika elé azzal, hogy fegyveres erejével rendet tesz az országban. „A ma reggeli ülésen Horthy, az osztrák–magyar haditengerészet volt tengernagya kijelentette, hogy kész újra szervezni a magyar hadsereget és négy nappal az erre vonatkozó engedély kiadását követően már tényleges haderő felett redelkezhet.”[15]

Horthy Miklós kommunistaellenes tiszti különítményekből hadsereget toborzott, majd csapataival azantant engedélyének birtokában a Dunántúlra vonult, főhadiszállását pedig Siófokon rendezte be.George Russel Clerk brit diplomata végül vele állapodott meg arról, hogy a román kivonulás után az általa vezetett Nemzeti Hadsereg vegye át az ellenőrzést Budapesten.

A szerződés megszületése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nagy Trianon-kastély, ahol a szerződéseket aláírták. Épült 1678-ben Jules Hardouin-Mansart tervei alapján

Az új magyar-román határ és azArad-Nagyvárad-Szatmárnémeti vasút vonala

Még 1919 elején a béketanács semleges bizottságokat jelölt ki az etnikai határok megállapítására. Ez a Felvidéken például így zajlott: a semlegesnek nevezett delegáció két tagja cseh születésű amerikai állampolgár volt (Jan Karmezin és Robert Kamev). Ők Kassán aSchalkház szállodában hamisított jegyzőkönyveket vettek fel, amelyek később a tárgyalásokon döntő érvként szerepeltek az elcsatolás mellett. Ugyanakkor a Teleki-féle térképeket nem vették figyelembe.[16]

A béketárgyalásokra meghívott magyar küldöttség 1920. január 7-én érkezett Párizsba, grófApponyi Albert vezetésével, soraiban gróf Bethlen Istvánnal és gróf Teleki Pállal, akinek itt került elő híres, a Kárpát-medence etnikai viszonyait ábrázoló térképe, amelyen piros színnel jelölte a magyarságot. Innen az elnevezés: „a vörös térkép”. A delegációt azonnal a Neuilly-ben lévő Château de Madrid nevű szállóba internálták, és ott házi őrizetben tartották, azaz valójában nem vehettek részt a konferencián. Csak 1920. január 16-án – a béketervezet végleges lezárása után – nyílt lehetőség arra, hogy a magyar küldöttség is előadhassa az álláspontját. Ekkor tartotta meg gróf Apponyi Albert a francia külügyminisztérium földszinti dísztermében, a békekonferencia Legfelső Tanácsa előtt, híres „védőbeszédét”.[17]

„	Ily nehéz és különös helyzet előtt állva, kérdezzük, hogy a fent említett elvek és érdekek mely szempontja váltotta ki ezt a különös szigorúságot Magyarországgal szemben? Talán az ítélkezés ténye lenne ez Magyarországgal szemben? Önök, Uraim, akiket a győzelem a bírói székhez juttatott, Önök kimondották egykori ellenségeiknek, a Központi Hatalmaknak bűnösségét és elhatározták, hogy a háború következményeit a felelősökre hárítják. Legyen így; de akkor, azt hiszem, hogy a fokozat megállapításánál a bűnösség fokával arányban kellene eljárni, és mivel Magyarországot sújtják a legszigorúbb és létét leginkább veszélyeztető feltételekkel, úgy azt lehetne hinni, hogy éppen ő az, aki az összes nemzetek közül a legbűnösebb. Uraim! Anélkül, hogy e kérdés részleteibe bocsátkoznék, hiszen ezt benyújtandó okmányaink fogják megtenni, ki kell jelentenem, hogy ezt az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet fölött, amely abban a pillanatban, amidőn a háború kitört, nem bírt teljes függetlenséggel és legfeljebb csak befolyást gyakorolhatott az Osztrák–Magyar Monarchia ügyeire és amely nemzet ezt, mint a legutóbb nyilvánosságra hozott okmányok bizonyítják, fel is használta arra, hogy helytelenítse azokat a lépéseket, amelyeknek a háborút elő kellett idézniök.	”
– A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak Apponyi Albert 1920. január 16-ai beszéde a békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa előtttémában.

A „négy nagy”: Lloyd George angol,Orlando olasz, Clemenceau franciaminiszterelnök és Woodrow Wilson amerikai elnök. Ők szabták meg a békefeltételeket

Ezután átvették a szerződést tartalmazó dokumentumot, majd pár nap múlva – lényegében anélkül, hogy figyelembe vették volna a magyar érveket – aláírták. Az új határokat elvileg a Woodrow Wilson amerikai elnök által megfogalmazott nemzeti elv alapján jelölték ki. Ettől azonban több esetben, stratégiai, gazdasági, közlekedési stb. szempontokra hivatkozva eltértek. Például az összes az új határral párhuzamos út és vasút a határ túloldalára került (főleg katonai okokból). Például az Arad-Nagyvárad-Szatmárnémeti út és vasút, aCsallóköz (a megmaradt, összekötő utak nélküli sugaras szerkezet máig a magyar közlekedés egyik gondja). Így kerültek egybefüggő magyar lakosságú tömbök is a határ túloldalára (például a Csallóköz, Székelyföld, az egykoriPartium és Bácska egyes részei), noha legtöbbször ki lehetett volna jelölni megfelelő határt. A magyar tárgyalási stratégia alapvetően Magyarország területi integritásának megőrzését szerette volna elérni. Érveik az ország történelmi, földrajzi és gazdasági egységét igyekeztek alátámasztani. Emellett a magyar delegáció kérte a népszavazás lehetőségét is, a szövetségesek által sokat hangoztatott önrendelkezés és nemzetiségi elvre hivatkozva.[18] Apponyi beszéde sokakban nagy hatást keltett, mivel azonban a békeszerződést illetően a döntés már megszületett, érveit nem vették figyelembe.[19]

A szerződést végül a lényegében erre kinevezett Simonyi-Semadam Sándor kormányának küldöttei, Drasche-Lázár Alfrédrendkívüli követ és Benárd Ágoston, népjóléti miniszter írták alá 1920. június 4-én. A szerződést az 1921. évi XXXIII. törvénycikkel iktatták be a magyar jogrendszerbe.[20]

„	A Szent István egykori koronájához tartozó területek uralkodó osztályai által képviselt magyar népet minden szövetséges egyöntetűen a világháború legfőbb segítőjének, ha ugyan nem az első számú felelősének tartja. A magyarok már a háború előtt is azon mesterkedtek, hogy a propaganda minden eszközével elkendőzzék a korábbi magyar kormány és főleg bizonyos arisztokrata kormánykörök tetteit. Ám mindezek ellenére a háború folyamán sikerült lelepleznünk a magyar oligarchia valódi lényegét, valamint Magyarországon a háború előtt és alatt uralkodó valódi állapotokat. Az egész világ elborzadt ezeknek a tősgyökeres mongol politikai viszonyoknak a láttán, és megértette, hogy a háborút nem egyedül az egykori Osztrák–Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta kik, hanem sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő.	”
– Edvard Beneš csehszlovák külügyminiszter prágai parlamenti beszéde 1920. február 26.

Magyarország új határai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország elcsatolt területei

Román etnikai térkép a Monarchiáról és Romániáról

Ausztria-Magyarország etnikai térképe (1910)

Szlovák és magyar nyelvterületek határai az első világháború végén és a mai határok

Vas vármegyenyugati határának változása 1922-1923-ban, emléktábla a Vas-hegyen

Magyarország területi változásai 1938 és 1941 között

Határkő 1922-ből az új magyar-román határon Csenger mellett

Magyarország (más néven Magyar Királyság vagy a Magyar Szent Korona országai) az alábbi területeket veszítette el:

• Erdély és jelentős területek Magyarország keleti részéből (az ún. Partium, valamint a Bánság keleti része) Romániához került; – 103 093 km², a Magyar Királyság 31,78%-a.
• az északon a főleg rutének által lakott Kárpátalja, a főleg szlovákok laktaFelvidék, a szinte csak magyarok lakta Csallóköz Csehszlovákiához került; – 61 633 km², a Magyar Királyság 18,9%-a.
• délen az újonnan alakult délszláv állam, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságrésze lett
  • Magyarországból a Szerémség, Drávaköz (1163 km²), Bácska és aBánság nyugati része, valamint a Muraköz (729 km²) és a Vendvidék ⅔-a, a mai Muravidék (947,8 km²) – 62 092 km², a Magyar Királyság 19,14%-a.
  • egész Horvát-Szlavónország; – 42 541 km², a Magyar Királyság 12,87%-a.
• nyugaton egy sáv Ausztriához került, ahol később az új területekbőlBurgenland néven önálló tartományt hoztak létre a már aláírt Saint Germain-i békeszerződés alapján; – 3 965 km², a Magyar Királyság 1,22%-a.

Továbbá

• északon Szepes és Árva megyéből az alábbi községek kerültekLengyelországhoz:
  • Alsólápos (Lapsze Niźnie), Alsólipnica (Łipnica Wielka), (Czarny Dunajec*), Jablonka (Jabłonka), (Nowy Targ*), (Raba Wyżna*), (Bukowina Tatrzańska*)
  • Czarny Dunajec községből Pekelnik (Piekelnik) és Podszkle (Podskle)települések,
  • Nowy Targ községből Dercsény (Dursztyn), Bélakorompa (Krempachy)és Újbéla (Nowa Biała) települések,
  • Raba Wyżna községből Bukovinapodszkle (Bukowina Osiedle), Harkabúz (Harkabuz) és Szárnya (Podsarnie)települések,
  • Bukowina Tatrzańska községből Feketebérc (Czarna Góra), Szepesgyörke (Jurgów) és Répásfalu(Rzepiska) települések; – 589 km², a Magyar Királyság 0,18%-a.
• Fiume (mai neve: Rijeka) városa is a magyar Szent Korona része volt, de rövid önállóság után Isztriával ésZárával együtt Olaszországhoz került, majd 1947-ben Jugoszláviához csatolták; – 21 km², a Magyar Királyság 0,000065%-a.

A békeszerződés eredményeképp a 325 411 km² összterületű Magyar Királyságelveszítette területének több mint kétharmadát, (az ország Horvátország nélküli területe 282 870 km²-ről 92 963 km²-re csökkent) lakosságának több mint a felét, az 1910-ben még 20 886 487 fős ország lakossága 7 615 117 főre esett vissza.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1919. január 29-én a balassagyarmati polgárok Vizy Zsigmond százados katonáihoz csatlakozva fegyvert fogtak, s kiverték a megszálló cseheket, akik az Ipoly völgyében vezető vasútvonal megszerzésével, az alakuló Csehszlovákiahatárainak még délebbre tolásával próbálkoztak. Balassagyarmat ezzel kiérdemelte a Civitas Fortissima, azaz a „legbátrabb város" megtisztelő címet.

Kisebb módosítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

• 1920. augusztus 1-jén az őrségi Kerca határőrei a két falu felkelt népével összefogva kiűzték a szomszédos Szomoróc községet megszálló szerb–horvát–szlovén csapatokat. A fegyverrel kinyilvánított akarat eredményeként – hosszas tárgyalás után – 1922. február 9-én Szomoróc visszatérhetett Magyarországhoz. (A két falu 1943-ban Kercaszomor néven egyesült.)
• A Zala megyei Bödeháza és Zsitkóc között található Szentistvánlakot nem is említi a trianoni békeszerződés, valószínűleg tévedésből. Mivel közelebb fekszik a Magyarországnak ítélt Bödeházához, a határmegállapító bizottság döntése alapján Magyarországon maradt.
• Sopron az 1921-ben tartott népszavazás alapján a Magyarországhoz tartozás mellett döntött, emiatt a néhány környező település is Magyarországhoz került. Ezzel Sopron a „leghűségesebb város” (Civitas Fidelissima) címet érdemelte ki (lásd még: Soproni népszavazás);
• az Ausztriának ítélt országrészen Vas vármegye szombathelyi járásában kitört zendülés ill. tiltakozás nyomán tíz határmenti, németek és horvátok lakta falu – Felsőcsatár (egykor Alsó- és Felsőcsatár), Horvátlövő, Narda (egykor Kis- és Nagynarda), Ólmod, Pornóapáti, Szentpéterfa, Vaskeresztes (egykor Német- és Magyarkeresztes) – osztrák fennhatóság alatt megtartott népszavazás után 1923. január 10. és március 9. között átkerült Magyarországhoz, Szentpéterfa ezzel kiérdemelte a „leghűségesebb magyar község” címet. Eredetileg Rendek (Liebing) és Rőtfalva(Rattersdorf) kerültek volna Magyarországhoz, de ezen községeket osztrák kérésre elcserélték Szentpéterfa és Ólmod községekre;
• Ausztria mellett nyilatkoztak Nagysároslak (Moschendorf), Karácsfa (Hagensdorf) és Lovászad (Luising) községek (Körmendi járás);
• 1924-ben Somoskőnek sikerült kiharcolnia, hogy Magyarországhoz tartozzon. A határt a falu dombján levő várfal alatt húzták meg. (A Magyarországnak ítélt Salgóbányára vezető egyetlen járható út ugyanis a Csehszlovákiának ítéltSomoskőújfalun és Somoskőn keresztül vezet.)^[forrás?]
• Egy szatmári falu, Zajta a békeszerződés szerint Romániához tartozott. Gál Lajos helyi iskolaigazgató, kántortanító észlelte, hogy a kihirdetett szerződés és a megállapodáson megrajzolt térkép nincs összhangban. Gál Lajos diplomáciai készségének, kitartásának és lelki erejének köszönhetően a falu visszakerült Magyarországhoz.^[forrás?]

Kettévágott települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány esetben az új határok belterületen vágtak szét egyes településeket.

• Dél-Komárom és Észak-Komárom
• Nagylak
• Somoskő

Gyakran fordult elő, hogy egyes külterületi részeket vágott el a központi belterülettől az új országhatár, s az elvágott rész önálló községgé szerveződött. Néhány példa:

• Sátoraljaújhely határából Karlatanya, a mai Újhely
• Nagyszalonta határából a mai Újszalonta
• Ottlaka határából a mai Pusztaottlaka
• Szabadka határából a mai Csikéria, Kelebia és Tompa
• Doborgaz, Keszölcés, Süly és Vajka határából a mai Dunasziget

Ennél is gyakrabban fordult elő, hogy egyes elvágott külterületi részeket az új országhatár miatt más községhez csatoltak. Példák:

• Pomogy határából a ma Sarródhoz tartozó Mekszikópuszta, mai nevén Fertőújlak
• Féltorony határából az először Hegyeshalomhoz, majd 1946 óta Várbaloghoz tartozó Albertkázmérpuszta

A leggyakoribb eset az, amikor nem egy-egy települést vágott ketté a határ, hanem korábban szorosan együttélő településeket zárt el egymástól.

Katonai következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország és a kisantanthaderőinek mérete és felszereltsége az 1920-as években

Magyarország katonai alakulatait, egységeit, azok létszámát a szerződés határozta meg. Eszerint a magyar hadsereg létszámát 35 000, a tisztikarét 1750, az altiszti karét 1313 főben maximálták. A hadsereg kiegészítésére csak a toborzást engedélyezték, a szolgálati idejét 12 évben írták elő. Megtiltották légierő és nehézfegyverek tartását, csupán 185 ágyút engedélyeztek – miközben a kisantant felfegyverkezett. Nem engedélyezték repülőgépek és hadihajók gyártását. A flotta csupán három felderítőnaszádból állhatott, az adriai hadiflottát elkobozták az olaszok részére.[21]

A szerződésben foglaltak betartását a Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottságellenőrizte. A gazdasági helyzet és Bizottság jelenléte (1927. március 31-ig) nem tette lehetővé a hadsereg fejlesztését. Az ország védelméhez szükséges fegyveres erőt ezekben az években az úgynevezett „rejtett alakulatok” biztosították: a belügyi illetve a pénzügyi tárcához tartozó vámőrség, csendőrség, határőrség, folyamőrség és a rendőrtartalékok.

Demográfiai következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Királyság lakóinak száma 20 886 487-ről 7 615 117-re esett vissza.1910-ben a Magyar Királyságban élő magyar népesség az össznépesség kb. 48,1%-át – Horvát-Szlavónország nélkül 54,6%-át – tette ki. Noha az elcsatolt területeken élők többsége nem volt magyar nemzetiségű, a békeszerződés során az országhatárok megvonása gyakran nem követte a nyelvi vagy nemzetiségi határokat. Sok esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak. Mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain. A magyar nemzetiségűek lélekszáma az elcsatolt területeken az 1910-es népszámlálás alapján:

• ma Szlovákiához tartozó területen: 884 000 fő, a helyi lakosság 30%-a
• Árva vármegye és Szepes vármegye Lengyelországhoz került részein: 1 000 fő, a helyi lakosság 1,2%-a
• ma Romániához tartozó területen: 1 662 000 fő, a helyi lakosság 32%-a
• ma Szerbiához tartozó területen: 420 000 fő, a helyi lakosság 28%-a
• ma Ukrajnához tartozó területen: 183 000 fő, a helyi lakosság 30%-a
• Horvátországban: 121 000 fő, a helyi lakosság 3,5%-a
• ma Szlovéniához tartozó területen: 20 800 fő, a helyi lakosság 1,6%-a
• ma Ausztriához tartozó területen Burgenlandban: 26 200 fő, a helyi lakosság 9%-a
• Fiume városában (ma Horvátország része): 7000 fő, a helyi lakosság 24%-a

Egyéb hatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visszahonosítási okirat 1931. évből

Ami a gazdaságot illeti, a korábbi Magyar Királyságból a termőföld 61,4%-a, afaállomány 88%-a, a vasúthálózat 62,2%-a, a kiépített utak 64,5%-a, anyersvas 83,1%-a, az ipartelepek 55,7%-a, a hitel- és bankintézetek 67%-a került a szomszédos országok birtokába. Romániának és Jugoszláviának részt kellett vállalnia Magyarország anyagi tartozásainak rendezésében a fennhatóságuk alá került területek miatt. A további intézkedések közé tartozott, hogy nem épülhet Magyarországon vasút egynél több sínpárral. Magyarország azokról az Európán kívüli területi előjogokról is lemondott, amelyek a korábbiOsztrák–Magyar Monarchia területéhez tartoztak. Az elcsatolt területeken az új rezsimek megbízhatatlannak tartották a korábbi, többnyire magyar nemzetiségű értelmiségi, hivatalnoki réteget, és sokukat elbocsátották. Nagy részük az 1920-as években Magyarországra települt át, ahol komoly nélkülözések után is csak részben találtak munkát. Mindez belpolitikai feszültségeket keltett, felerősítette a magyarországi antiszemitizmust.^[forrás?]

A magyar közvélemény így látta Trianont: „Felbontották Ausztriát, hogy ne tűrjenek Európában sok nemzet felett zsarnokoskodó egy államot. És egy Ausztria helyett csináltak csehekből, morvákból, szlovákokból, lengyelekből, magyarokból, németekből, kisoroszokból álló Csehszlovákiát; csináltak románokból, németekből, szerbekből, bulgárokból, törökökből, tatárokból, cigányokból álló Romániát; csináltak szerbekből, bosnyákokból, horvátokból, szlovénekből, törökökből, montenegróiakból, vendekből, románokból, albánokból, olaszokból, cincárokból álló Jugoszláviát. Vagyis csináltak egy Ausztria helyett négyet.”[16]

A fenti megállapítás után hat évtizeddel bebizonyosodott, hogy ezek a kreált államok nem életképesek, sorban felbomlottak, volt amelyik békességben, volt amelyik háborúban. Ma már csak Ausztria, Lengyelország és Románia olyan állam, amelyik létezik még a trianoni szerződés által Magyarország területéből részesülő államok közül.

Utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Trianoni kereszt Kőszegen az elveszített területekre néz

A szerződést diktáló nagyhatalmak közül az Amerikai Egyesült Államok sosem ratifikálta azt. Nagy Britanniában és Franciaországban is erős ellenállás kísérte a ratifikációt. A francia parlamentben a békeszerződés ratifikációját előadóGuernier csak azzal ajánlotta a véglegesítést, hogy a Millerand-féle kísérőlevél (amelyet a magyar kormány Fouchet-jegyzék néven kapott meg) lényeges módosításokra és enyhítésekre ad módot. Margain képviselő erre leszögezte, hogy a kísérőlevél önmagában bizonyítja a szerződés megalapozatlan voltát. Briand francia miniszterelnök és külügyminiszter pedig ugyanitt elismerte: a magyar határok meglehetősen önkényesen lettek megvonva. A határ bizonyos érdekeket sért, és bizonyos kiigazításokra lesz szükség.

Az angol parlamentben 1920. március 25-én Captain Elliot, 30-án pedig a felsőházban lord Newton, viscount Bryce, lord Montagu, lord Sydenham, lord Weardale, marquess of Crewe szólaltak fel Magyarország érdekében. 1921 májusában még mindig a ratifikációs viták voltak napirenden, amikor hatvan képviselő petícióban követelte a szerződés ratifikálásának megtagadását. A ratifikáció végül csak a Millerand-kísérőlevél létezése miatt került elfogadásra.[16]

A magyar külpolitikát a második világháború végéig egyértelműen a határrevíziós törekvéseknek rendelték alá, a vezető politikában a „mindent vissza” hívei többségben voltak a kompromisszumra is hajlandókhoz (például a székely-magyar korridort követelőkhöz) képest. Horthy azonban óvatosan közelítette a kérdést, és az apró lépésekben, de mindenekelőtt Anglia segítségében bízott. Az ország hangulatának felidézésére: „... Megnyomorították a németet, a bolgárt és törököt is. De... azoknak levágták egy-egy ujját, a magyarnak pedig kezét, lábát.”[16]

A fegyverkezési és egyéb korlátozásokat 1937-ben felmondta a magyar kormány, lényegében visszhang nélkül. Az elveszített területek egy részét a második világháború előtt és alatt a Bécsi döntésekkel (1938 és 1940), illetve német szövetségben fegyveres akciókkal az ország visszaszerezte. Az I. bécsi döntéssel a Felvidék és Kárpátalja déli többségében magyarlakta részét, Csehszlovákia német elfoglalásakor Kárpátalját, a II. bécsi döntéssel Észak-Erdélyt, Jugoszlávia német lerohanását követően pedig Muraközt, Muravidéket, Dél-Baranyát és a Bácskát.

Az 1947-es Párizsi békeszerződés visszaállította az 1937-es határokat, de három Pozsonnyal szemben lévő falu, Oroszvár,Horvátjárfalu és Dunacsún, az ún. Pozsonyi hídfő átkerült Csehszlovákiához, hivatalosan azért, hogy Pozsony további fejlődéséhez, növekedéséhez elég terület legyen a Duna déli oldalán. (Ez tette később lehetővé a Bős-nagymarosi vízlépcsőnél a Duna egyoldalú szlovák elterelését.) Azóta Magyarország területe – apróbb kölcsönös területi kiigazításoktól eltekintve – nem változott.

A második világháborút lezáró szerződésekhez nem társultak kisebbségvédelmi jegyzékek. Csehszlovákiában a magyar ajkú lakosságot a kollektív bűnösség elve[22] alapján kezelték. A délszláv háború idején a volt Jugoszlávia területéről a korábban ott élt magyarok egy része is áttelepült az anyaországba.

Revizionizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy Britanniában már a húszas évek elején kampány indult a revízió érdekében. Ennek első számú szószólója Lord Rothermere volt. „Magyarország nagy barátja, aki először irányította rá a világ figyelmét Trianon igazságtalanságára, és aki lankadatlanul küzd a magyar revízióért.”[23] Sajnos, Rothermere nem rendelkezett elegendő befolyással a nagypolitikában, azonban kitartó kampánya az 1938-as első bécsi döntés idején hozta meg a gyümölcsét, amikor az angol politika nem tiltakozott a határrevízió ellen.[24]

„Kialakult a magyar irredentizmus (revizionizmus) kultusza is. Az értéktételezés, a megalapozás időszaka 1918–1920 közé esett, ekkor a Károlyi Mihály vezette Nemzeti Tanács által megszervezett Országos Propaganda Bizottság, majd – más hangsúlyokkal – a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája, a Magyar Nemzeti Szövetség, az Ébredő Magyarok Egyesülete, a Magyar Országos Véderő Egylet, a Magyar Külügyi Társaság és más társadalmi szervezetek, s természetesen maguknak az ellenforradalmi kormányoknak a tevékenysége nyomán alakult ki az az alapelv, amely szerint az ideális természeti és politikai egységet képező történelmi Magyarország felbomlasztása igazságtalan és az egész emberiségre nézve káros cselekedet, a régi határok lehetőség szerinti teljes visszaállítása pedig a magyar társadalom legszentebb célja.”

– Zeidler Miklós: A magyar irredenta kultusz a két világháború között[25][26][27]

A trianoni döntésre emlékeztető házjegy a húszas évekből

Théophile Delcassé, aki már 1898 óta volt francia külügyminiszter, diplomáciai tapasztalatai vitathatatlanok, így kommentálta Trianont: „Egy nemzet sincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt késsel a torkán egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás”.[28]

Magyarországon ma hivatalosan nincs revizionizmus, irredentizmus, ezeket a nézeteket jellemzően a nemzeti radikális politikai pártok képviselik. Több magyarországi szervezet, mozgalom is alakult a trianoni szerződés felülvizsgálatára.[29]