A bizánci művészet
Iustinianus alatt Bizáncban és Ravennában tucatnyi templomot építettek vagy újítottak fel. Ezek avatják a 6. század elejét Bizánc „aranykorává”. Rendkívül magas színvonalra jutott az építészet és a mozaikkészítés, a szobrászat viszont némiképp háttérbe szorult. Ennek elsődleges oka az, hogy az ortodoxia felfogása szerint a szobor „bálvány”. A művészet fejlődését csak a képrombolás szakította meg, azután magához tért, s a 11. században újabb virágkorát, a „második aranykort” élte. Ennek ellenére alkotói önállóságról csak ritkán beszélhetünk, mert a művészet minden ágát vallási dogmák szabályozták. Az ideális alkotásnak a Constantinus által létrehozott „keresztény birodalom” eszméit kellett tükröznie. Hogy ez pontosan mit jelent, azt már a nicaeai zsinaton hozott határozatok kinyilvánították: „A festők dolga az, hogy megvalósítsák azt, amit az egyházatyák megszabnak és elrendelnek...” A merev kötöttségek tették jellegzetessé és egyszersmind lassan változóvá az ábrázolás módját, de éppen ez biztosította csodálatos egységét is. A felfogás állandó maradt, a kifejezőerő és technika viszont az évszázadok során fokozatosan módosult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése