„második Róma”

A „második Róma”

A városon minden császár igyekezett keze nyomát rajta hagyni. A legnagyobb építkezők természetesen Constantinus, majd II. Theodosius, végül Iustinianus voltak. Az alapító fórumot, palotát, hippodromoszt, utakat épített, ennek ellenére nem igazán kedvelte új fővárosát. Szívesebben lakott a falakon kívül egy, a római szokásoknak megfelelő palotában. II. Theodosius volt az első, aki a városba költözött. Ő is építtetett fórumot, de emlékét maradandóvá az általa emeltetett hatalmas városfalak tették. Kettős falrendszer volt ez, amely a szárazföld felől védte a várost. 20 méter széles, 6 méter mély vizesárokból, 4 méteres külső és 12 méter magas, 4 méter széles belső falakból állt. Ezer esztendeig nem akadt hódító, aki átjutott volna rajtuk. A Márvány-tenger felől is védművek és világítótornyok álltak, hogy váratlan volna rajtuk. A Márvány-tenger felől is védművek és világítótornyok álltak, hogy váratlan ben a legjobbkor érkezett meg az utolsó pillanatban riasztott flotta, hogy kénből, olajból és salétromból álló, pokolian égő „görögtüzével” elűzze az utoljára támadó arab hajóhadat. A riasztórendszerhez hasonlóan fontos szerepet kapott a város alatt húzódó hatalmas ciszternarendszer, melynek feladata a minden körülmények közötti ivóvízellátás biztosítása volt. A „bevehetetlen” város a 8. századtól a birodalom biztonságát és megingathatatlanságát jelképezte.

Bár Constantinus óta tömegesen áramlott a vidéki lakosság a fővárosba, a theodosiusi falakat sosem sikerült kinőni. A város nyugati része hosszú története folyamán mindig is ritkán lakott volt. A kortársak feljegyzései szerint szántók és kertek terültek el itt. Annál zsúfoltabb volt a Márvány-tenger környéke. A gazdagok magas palotái közti sikátorokban bizánci szegények ezrei zsúfolódtak össze, így Konstantinápoly egyszerre lett a fények és árnyak nagyvárosa. A nyugati fal közepén nyíló kaputól 6 km hosszú főút vezetett a város központjában lévő négyszögletes főtérig, az Auguszteonig. Ennek egyik oldalán a szenátus Curiája, a másik kettőn pedig aSzent Palota és a hippodromosz emelkedett. A tér körül üzletekkel teli árkádsorok húzódtak. Az Egyiptomból elhurcolt obeliszktől a klasszikus görög szobrokig itt gyűjtötték össze a birodalom szinte minden kincsét. Ám minden csoda eltörpült az 532 és 537 közt Iustinianus által emeltetett hatalmas Hagia Sophia mellett.