MU az emberiség szülıföldje

CSICSÁKY JENİ
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 2. (120)
MU
AZ EMBERISÉG SZÜLİFÖLDJE
Írta
CSICSÁKY JENİ
HOSSZÚJÁRATÚ TENGERÉSZKAPITÁNY
Második kiadás
A fedıborítékon látható kép
MU pusztulásának jelképes ábrázolása egy nutka-indián táblán.
BUDAPEST, 1938
KIRÁLYI MAGYAR EGYETEMI NYOMDA
Eredetibıl az E-könyv készült 2007-ben
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 3. (120)
MU földrajzi fekvése (az árnyékolt rész is még valószínőleg szárazföld volt)
Szeretném felhívni a kedves olvasó figyelmét az alábbi tényekre:
A könyv kiadásának dátuma: 1938
Az eredeti angol-nyelvő könyvek kb. 1890-1900 körül jelenetek meg.
Ezen tények tudatában emelkedik ki igazán a mondanivaló nagyszerősége.
(az E-könyv készítıje)
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 4. (120)
Tartalomjegyzék:
Elıszó........................................................................................................................ 5
I. fejezet: Bevezetés ............................................................................................... 7
II. fejezet: Mu leírása és pusztulása ..................................................................... 13
III. fejezet: Mu mővelıdésének kora ................................................................... 17
IV. fejezet: Az elvadulás eredete ......................................................................... 20
V. fejezet: Az ember földi megjelenésének országa ............................................ 22
VI. fejezet: Szemelvények különbözı tudományos munkákból .......................... 26
VII. fejezet: Szemelvények Egyiptom vallásáról................................................. 34
VIII. fejezet: A naacal-táblák a kezdetrıl és a teremtésrıl .................................. 36
IX. fejezet: Mu, a Nap birodalma......................................................................... 39
X. fejezet: Észak-Amerika helye az ısi civilizációban. ....................................... 43
XI. fejezet: Eltemetett városok Mexikóban ......................................................... 48
XII. fejezet: Tanulságok Niven eltemetett városaiból.......................................... 54
XIII. fejezet: Niven másik nagy felfedezése ........................................................ 57
XIV. fejezet: A legegyszerőbb ısi jelképek......................................................... 62
XV. fejezet: Mu földtani története ....................................................................... 68
XVI. fejezet: Dél-Amerika................................................................................... 73
XVII. fejezet: Atlantisz........................................................................................ 80
XVIII. fejezet: A görögök.................................................................................... 84
XIX. fejezet: Mu kivándorlási vonalai................................................................. 90
XX. fejezet: Mu vallása ....................................................................................... 98
XXI. fejezet: A végszó....................................................................................... 105
Függelék: A magyarság eredete. ........................................................................ 109
A kiadásért felelıs: Csicsáky Jenı
27,761 – Királyi Magyar Egyetemi nyomda Budapest, Múzeum-körút 6. (F.: Thiering Richárd.)
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 5. (120)
Elıszó
Jelen mőben olyan megállapításokat kívánok olvasóim elé tárni, amelyek újszerőségüknél
fogva egyaránt lebilincselik a tanulni vágyó laikust és a saját nézeteitıl el nem fogult tudóst.
Olyan megállapításokat kívánok a magyar közönséggel megismertetni, amelyek eddig csupán
idegen nyelven jelentek meg és így a szélesebb magyar körök elöl el voltak zárva.
E megállapítások elzárására jellemzı, hogy jóllehet Észak-Amerikában a jelen mő tárgyát
képezı eredeti könyvekbıl több mint 10.000 példány fogyott el, a tudományos világ mégsem akar
errıl tudomást venni. Nem találtam sehol sem mellette, sem ellene szóló értekezést, vagy
tudományos megjegyzést, s ez bennem akaratlanul is azt a hitet kelti, mintha a tudományos világ
nemhogy nem tudna, hanem inkább nem akar hozzászólani. E megállapítások mellett
felsorolható bizonyítékok oly számosak és meggyızıek, hogy azok aligha volnának
megdönthetık, de minthogy e megállapítások szinte mindenben ellenkeznek azzal, amit az eddigi
felfogások szerint valónak hisznek, akkor megérthetjük a tudományos világnak e tárgytól való
tartózkodását. Újabb, a jelen felfogások mellett kevésbé elfogult ifjabb tudósok nemzedékére kell
várni, akikben meg lesz a bátorság ahhoz, hogy szakítani merjenek az eddigi felfogásokkal, mert
még nem kötötték le magukat azokhoz egy életre, mint elıdeik.
Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy a bentiek nemcsak a tudományos, hanem a bibliai
konzervativizmusnak is sok tekintetben ellentmondanak, akkor könnyen érthetıvé válik, miért volt
évekre szükség a rádió és repülıgépek világában, míg e felfedések hazánkba eljuthattak.
Itt kell még megjegyeznem végül azt a körülményt, hogy legjobban szerettem volna, ha J.
Churchward angol ezredes munkáit eredeti fordításban nyújthattam volna a magyar
közönségnek, de nem sikerült a vele való levéli kapcsolatot megtalálnom, így mőveit csak
kivonatosan ismertethetem. Jelen munkámat senki félre ne értse. Nem szakkönyvnek készült.
Célja csupán oly ismeretek felfedése, amelyek irodalmunkban ismeretlenek. Akik szakszerően
óhajtanak a történelem elıtti múlttal foglalkozni, azoknál elkerülhetetlen a világnyelvek ismerete
s így nincs tılük elzárva az e tárgyra vonatkozó irodalom.
Budapest, 1938. március hó.
A SZERZİ
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 6. (120)
Húszezer éves bronzszobrocska.
Mu-t jelképezi, amint az emberi lelket fogadja a teremtıtıl. Az emberi léleknek emberfejő sólyommal való
jelképezését többször láthatjuk az egyiptomi „Halottak könyvében”.
(E jelkép a szobor bal vállán látható)
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 7. (120)
I. fejezet:
Bevezetés
A történelemelıtti idıkben a Csendes-óceánban létezett egykor egy nagy világrész, amely körülbelül
tizenkét és fél ezer évvel ezelıtt lángörvénytıl körülvéve süllyedt el az óceán hullámaiban.
E földrész volt az emberiség bölcsıje, ahonnan az egész föld benépesült.
E földrész uralta és kormányozta pusztulásáig az egész földgolyót s azon minden talpalattnyi terület mint
gyarmat vagy gyarmati birodalom az ı fennhatósága alá tartozott.
Itt keletkezett a földgolyó elsı nagy mővelıdése, amelynek felfejlıdése legalább 50.000 évre terjedt a mi
alig pár száz-éves kultúránkkal szemben. Az indiai, egyiptomi, babilóniai, kínai, görög, perzsa, föníciai,
kaldeus és a többi ısi kultúrák, amelyek sorát végül a római latin kultúra zárta le, valamennyien halálraítélt,
elhaló tagjai voltak a föld eme elsı nagy mővelıdésének. Ezeknek sorsát az anyaország elpusztulása pecsételte
meg.
Ennek az ısrégi idıkben kifejlıdött csodálatos kultúrának képét fogjuk a reánk maradt bizonyítékok
alapján e mőben megismerni.
Az uralkodó faj már abban az idıben is egy fehér fajta volt, amely azonban nem tartozott sem a
hirtelenszıke, sem pedig a déli feketék csoportjához, hanem inkább sötétes bırő, sima barnahajú fajta volt.
Megismerjük az emberi elvadulás, az emberevés keletkezésének indokait és meg fogjuk tudni, hogy a
Csendes-óceán szigetvilágának emberevıi között nemcsak a színes fajták, hanem a fehér faj is kellı számban
képviselt. E fehér emberevık nem a történelmi korok bevándorlóinak, hanem ama vidékek történelemelıtti
ıslakóinak a szerencsétlen leszármazottai, akiknek mindennemő kapcsolatai megszőntek jóval a történelmi
korok elıtt a szerencsésebb életkörülményék között maradt fehér embertársaikkal.
Meg fogjuk ismerni az emberiség elsı vallásának, az ıs-vallásnak csodálatba ejtı fenségességét és
tökéletességét.
Az összes vallásoknak az ısvalláson való felépítését s hogy Ozirisz, Gautama Buddha, Zoroaster, Mózes
valamennyien ugyanazt a vallást tanították, mint Jézus Krisztus, mert tanításaikat valamennyien ugyanabból a
forrásból merítették.
Mind e tanítások szóról-szóra, szinte betőrıl-betőre megegyeztek egymással, s a közöttük ma található
áthidalhatatlan szakadékok az eredeti tanításokban nem voltak meg. Azok az eredeti tanításoknak a rendi
papságok által való elferdítéseibıl, félremagyarázásaiból, kigondolásaiból s ezeknek a vallásokba való
betoldásaiból származtak, amelyekkel az eredeti ısi tanításokat megfertızték, vagy amelyekkel végtelen és
felfoghatatlan Mennyei Atyánkat a legközönségesebb emberi tulajdonságokkal felruházva igyekeztek
magukhoz hasonlóvá alakítani. Megszegték ezzel Isten elsı parancsát, mert faragott képet nemcsak anyagban,
hanem eszmében is lehet a Felfoghatatlanról készíteni.
Megismerjük a bálványimádások eredetét, valamint a többistenhit keletkezését.
Nem lesz érdekesség nélküli a jelen mő azok elıtt sem, akik a magyarság eredetének és hovatartozásának
a kutatásával foglalkoznak, mert számukra e mő sokkal távolabbi kilátásokat fog nyitni, mint a mai tudomány
két vesszıparipája, amelyek egyike a Behring-szoros hídja, másika pedig az emberi fajok eredeténél annyit
hangoztatott Himalája-hegység lejtıi. Ezeknek a tudományba bevezetett kétes értékénél fogva az ember
eredetére és származására nézve tudományosabbaknak látszó feltevések keletkezhettek, mint az egyedül helyes,
de ennek dacára újabban már mesének vélt, bibliai magyarázat.
Meg fogjuk ismerni bibliánk eredetét is s ennek az ismeretnek birtokában egyrészt nem fogjuk annak
tartalmát egyoldalúan túlértékelni, de másrészt nem fogunk abba a másik, talán sokkal nagyobb hibába
beleesni, hogy arra, mint értéktelen mesék győjteményére tekintsünk.
Eme kivonatos és elızetes ismertetés után kötelességem, hogy olvasóim elıtt ismertessem, kitıl, honnan
és hogyan indultak el a fentiekre vonatkozó kutatások és megállapítások.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 8. (120)
Evégbıl vissza kell mennünk az ötven évvel ezelıtti Indiába, (kb. 1880) ahol abban az idıben nagy
éhínség pusztított. Ott teljesített katonai szolgálatot James Churchward, mint az angol indiai hadsereg
hadnagya.
E minıségében nyert beosztást akkor egy hindu fıpap mellet az ottani inségenyhítı mozgalom
lebonyolításában való segédkezéshez
Nevezett mint mőkedvelı régész különösen érdeklıdött minden iránt, ami a múltakra vonatkozott s nagy
elıszeretettel tanulmányozta az Indiában nem is olyan nagyon ritkaságszámba menı régi faragványok jelképes
ábrázolásait.
Egy ily ısi templomi faragvány vizsgálatába való elmélyedése közben találta ıt egyszer a hindu fıpap,
akirıl csakhamar kiderült, hogy egyike a föld legkiválóbb régészeinek s aki Churchwardnak a vizsgált
faragvány jelképes értelmét, a legnagyobb szívélyességgel megmagyarázta.
Ettıl kezdve kettıjük között a legbensıbb baráti kapcsolat fejlıdött ki. Churchward megállapítása szerint
e kapcsolat elérte egy szeretı atya és a felnıtt fia közötti viszonyt.
A fıpap az ott töltött huzamosabb idı alatt megtanította Churchwardot többféle ısi titkos egyházi írás
ismertetése mellett egy nyelvre is, melyet állítása szerint India hét rishi papjának mint a föld legrégibb, legısibb
nyelvét kell elsajátítania s amelynek ismerete nélkül nem igen lehet a legısibb titkos egyházi írásokat
megfejteni.
Errıl a nyelvrıl késıbb kiderült, hogy az azonos az ısi amerikai mayák nyelvével.
Több mint két éven át tanította szorgalmasan Churchwardot a fıpap e holt nyelv ismeretére. A tanulást
nagyon megnehezítette az a körülmény, hogy az e nyelven írt egyébként egyszerő felírásoknak titkos értelmük
is volt, amely titkos értelmek utasításul szolgáltak egy papi szerzetesrendnek, a Szent Testvéreknek - akiket
Naacaloknak hívtak - a vallás és a tudományok tanítására.
Egyik nap a fıpap közlékeny hangulatában megemlítette Churchward elıtt, hogy templomának titkos
irattárában több tábla fekszik. Hogy azok mirıl szólnak, azt ı maga sem tudta, mert csak az azokat takaró
burkolatokat látta. Mint a templom fıpapja, megvizsgálhatta volna azokat, de erre még csak nem is gondolt,
mert vallási hagyományként e táblákat oly szent ereklyéknek tartották, amelyeknek még a fıpap által való
megérintése is tiltva volt.
E szent iratok megemlítésével a fıpap a legnagyobb mértékben felcsigázta a fiatal katonatiszt
érdeklıdését. Már megelızıleg említést tett elıtte egy legendás Anyaországról. Mu-ról, s most azt is elárulta,
hogy e táblákat szent hagyományaik szerint még maguk a Naacalok, vagyis a fentebb már említett Szent
Testvérek nevő tanító-rend tagjai írták, mégpedig vagy Burmában, vagy az is lehetséges, hogy magában a
legendás Anyaországban. Churchward megtudta, hogy e táblák csak töredékei egy terjedelmes győjteménynek,
amelyek India hét szent városába vannak szétosztva s amely győjteménynek nagyobb részét így is elveszettnek
hiszik. Itt volt tehát elıtte az alkalom, hogy ily állítólagos ısrégi emlékeknek, amelyek idıtlen idık óta a
porlepte sötétségben feküdtek, legalább a töredékeit megláthassa. Elképzelhetjük ezirányú türelmetlenségét s
azt a rengeteg furfangot, amit kieszelt, hogy e titkos, de elıtte szentnek egyáltalán nem nevezhetı kincsekhez
hozzájuthasson. A fıpap, bár végtelen kedvességgel, de mindig visszautasította azok megtekintésére irányuló
kérelmét. „Fiam, - mondotta szomorú hangon - szeretném, ha teljesíthetném kívánságodat, de nem tehetem.
Azok szent ereklyék, amelyeket hitem szerint tartóikból nem szabad kivenni. Kívánságodat egyszerően nem
merem teljesíteni.”
Churchward érvelni próbált, hogy hátha nincsenek jól elcsomagolva, tartóikban eltörhettek, az idıtlen
idık alatt szétmállhattak vagy elporladhattak s már csak evégbıl is meg kellene tekinteni azokat. Hiábavaló
volt minden, a fıpap hajthatatlan maradt. Kárba veszett minden furfang és ékes-szólás.
Félév telt így el, míg végre a felcsigázott kíváncsiság vagy a táblák állapota iránt felköltött aggodalom
legyızték a fıpap vallásos konokságát. Egy este váratlanul asztalának térítıjén elıtte feküdt két ısi tábla. Elsı
tekintetre megállapíthatóan napégette agyagtáblák voltak, de szinte kétségbeejtıen porosak.
A fıpap megengedte Churchwardnak, hogy a port vigyázva eltávolíthassa, aminek megtörténte után ama
holt nyelv írásjelei és jelképei tőntek elı, amely nyelvrıl már tudjuk, hogy azt egykor Amerikában a mayák
beszélték. Érdekes, hogy e nyelvnek ismeretét Churchward Indiában hindu paptól sajátította el.
E két agyagtábla igazolta elıttük azt a fontos tényt, hogy azok valóban eredeti Mu-beli emlékek s azokon
Mu történelmérıl van szó.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 9. (120)
A második tábla alján a rájuk írt történelem hirtelen megszakadt s erre a fıpap sem tudta többé
kíváncsiságát fékezni.
Kijelentette, hogy lehetetlen ennyivel beérni s másnap kibetőzik a következı táblát is.
Szerencsére, a következı tábla nem volt a megelızıek folytatása. Azoktól teljesen eltérı tárgyú volt s így
az elsık folytatásának reményében egyenként valamennyi napvilágra került. Jó, hogy ez így esett, mert közülük
több törött állapotban volt. Ezeket összecementezték, majd valamennyit selyempapírba és vattába göngyölve
csomagolták vissza.
A fıpap ettıl kezdve úgy tekintett Churchwardra, mint akit szent figyelmeztetésbıl küldött hozzá a sors,
hogy e szent ereklyék további idıkre is biztonságba helyeztessenek.
A táblák lefordítása megfeszített munkával telt hónapokig tartott. Az eredmény azonban megjutalmazta és
igazolta fáradozásukat.
A leírások részletesen tárták fel a világ és az ember teremtését valamint azt a helyet, ahol az ember elıször
jelent meg e földön.
Különbözı tárgyak felölelésére különbözı sorozatú táblák szolgáltak. A legrövidebb sorozat két tábla volt,
míg a leghosszabb tizenhat táblából állott.
A sorozatok tárgyait következıképen csoportosították:
1. A teremtés története, felölelve az ember földi eljövetelét.
2. Hegyek kiemelkedése a földalatti tüzek és gázok behatására. A jövıben keletkezı gázok megfékezésére
tett intézkedések.
3. Az elsıdleges Nagy Erık eredete és mőködésük a Mindenségben.
4. A Föld elsıdleges nagy erejének eredete és mőködése két fı részben s ezek egymástól való
megkülönböztetése,
5. A két fırész egyikének, a Föld atomikus erejének mőködése és ennek alosztályozása.
6. Az elsıdleges földi nagy erı másikának, a Föld éltet adó és életet fenntartó erejének eredete, mőködése
és alosztályozása.
7. Az élet eredete, mibenléte s alakjainak változata - a Föld fejlıdésének szükségszerősége szerint.
8. Az ember teremtése, az ember mibenléte s annak megadása, hogy az ember miben tér el, miben üt el,
miben különbözik minden más teremtménytıl.
9. Az ember elsı megjelenése a földön s e megjelenésének helye, melyet a táblák Anyaországnak
neveznek. E sorozat kétségtelenül egy nagyon hosszú sorozatnak volt a bevezetése, amely valószínőleg Mu
ıstörténelmérıl szólott.
10. E sorozat két táblából állott s a többiek címkéihez és írásaihoz való kulcsokat adták. E két tábla a
többieknél több mint kétszerte nagyobb volt.
Ha e kulcsok elı nem kerülnek, nagyon kevés lett volna a legtöbb táblának kibetőzési és lefordítási
lehetısége, dacára a fıpap rendkívüli jártasságának a múltakkal kapcsolatban. E kulcsok nélkül a tábláknak
aligha sikerült volna a felét is megfejteni.
Churchward látta, hogy az ember örök kérdésének megvilágítására nagyjelentıségő titok fátyola lebbent
fel elıttük s ezért mindent elkövetett, hogy több táblára akadjon. Sajnos, fáradozásai hiábavalók maradtak.
Hiába kereste fel India összes fıpapjait, legjobb ajánlólevelei dacára mindenütt hidegséggel és gyanakvással
fogadták. Mindenütt kijelentették, hogy ily táblákat sohasem láttak. Kétségtelenül az igazat mondották, mert
valószínő, hogy valamennyien csak ily táblák burkolataira tekintettek.
Egyszer egy burmai buddhista templomot is felkeresett e célból. A templom fıpapja gyanakvással
tekintett reá s elsı kérdése az volt, hogy honnan jött oda. Mikor megtudta, hogy Indiából, azt válaszolta, hogy
csak menjen vissza Indiába s kérje e táblákat azoktól a tolvajoktól, akik tılük ezeket elrabolták. Nagyot köpött
Churchward lábai elé, megfordult s minden további szó nélkül faképnél hagyta.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 10. (120)
Ezek a visszautasítások elıbb elkedvetlenítették Churchwardot, de a már említett táblákból nyert
ismeretek annyira értékesek voltak, hogy azok ıt többé nem hagyták nyugodni s kutatásait az ısi civilizációk
írásainak, maradványainak, emlékeinek és mondáinak felfedésére és tanulmányozására minden irányban
kiterjesztette.
Evégbıl bejárta Tibetet, Indiát, a Déltengeri szigeteket, Egyiptomot, Ausztráliát, Új-Zélandot, Szibériát és
egész Közép-Ázsiát, hogy tanulmányozhassa a található ısi jelképeket, romokat, építéseket, népszokásokat,
hagyományokat és népfajokat.
Kutatásait végül megkoronázta Niven mexikói fıarcheológus által a mexikói völgybıl jórészt már a
világháború után felszínre hozott több mint 2600 darab kıtábla, melyek bár a Naacal-tábláktól eltérı jelekkel
vésettek, kétségtelenül még az Anyaország elpusztulása elıtt készültek. Tartalmuk mintegy kiegészíti a hiányzó
Naacal-táblákat s az azokon több, pusztán jelképes névvel jelzett dolog mibenlétérıl adnak közelebbi
felvilágosítást.
Az említett táblák mindkét csoportja azonban ugyanazon kútforrásból ered. Mindkét csoport Mu
Szentsugallatú Írásainak kivonata.
A Naacal-táblákat naga jelképekkel, azaz Mu déli részén használt írásképekkel írták és a monda szerint
még magában az Anyaországban írattak, ahonnan elıbb Burmába, majd késıbb innen Indiába vitettek. Ezek
rendkívüli ısi korát az a történelmi tény bizonyítja, amely szerint a Naacalok több mint 15.000 évvel ezelıtt
hagyták el Burmát.
Ezekkel szemben megoldatlan, hogy a mexikói táblák hol készültek. Legtöbbjük nem a naga, hanem
fıként az északi, vagyis az uighur jelképekkel van vésve. Ezek a táblák is idısebbek 12.000 évnél és így
egyforma eséllyel készülhettek úgy Mu-ban, mint Mexikóban.
A jelképek különbözıségétıl eltekintve azonban mindkét csoport tényleges írásjelei Mu, az Anyaország
betősorából valók.
A keleten felfedett Naacal-táblák csak töredékei különbözı tárgyú írásoknak, amelyeknek nagyon sok
része hiányos. A mexikói táblák nemcsak kiegészítik a hiányzó láncszemeknek nagy részét, hanem egyúttal
hitelesítik a Naacal-táblákat. Ez különösen emeli értéküket. Bár a történelemelıtti korokat megelızıen
temetıdtek el Közép-Amerika földjében, azért a reájuk vésett betők mégis megegyeznek a tılük szinte
hihetetlen távolságban fekvı Indiában felfedett táblák betőivel, miért is ez utóbbiak ısiségében sem
kételkedhetünk.
E táblák két csoportja már egyedül is bizonyítja azt, hogy a földön létezett egykor egy kiszámíthatatlanul
ısi civilizáció, amely sok tekintetben magasabb volt a miénknél és némely fıfontosságú dologban, amelyekrıl
a modern világ csak most kezd tudomást venni, messzire felülmúlta korunkat. Ezek az ısi táblák, több más ısi
feljegyzésekkel együtt, igazolják azt a meglepı tényt, hogy az összes ókori civilizációk a föld minden részén
csak elhaló tagjai voltak a Föld Elsı Nagy Civilizációjának.
A keleti Naacal-táblák a múltnak csodálatos történetét tárják elénk s az alapot ezek adták Churchward
ezredes kutatásaihoz.
Niven mexikói kıtáblái pedig igazolják, hogy az emberre vonatkozó legöregebb leletek nem
Egyiptomban, sem pedig az Eufrates völgyében, hanem inkább Amerikában vagy Délkelet-Ázsiában találhatók,
ahol Mu, az Anyaország elsı kivándorlói és gyarmatosai telepedtek le. Maga az Anyaország pedig, az elsı
ember birodalma, a Földünket kialakító erık behatása folytán egyelıre hozzáférhetetlen mélységben fekszik a
Csendes-óceán fenekén, ahová nemcsak a csillagok, de még a Nap legerısebb fénysugara sem képes lehatolni a
föléje boruló rengeteg víztömegen át.
A keleti Naacal-táblákról tudjuk, hogy azok Mu Szentsugallatú írásai vagy azok eredeti másolatai s jóval
idısebbek, mint a mexikói táblák. Ez utóbbiak jóval késıbbi keletőek s nyitva hagyják azt a kérdést, hogy
pontos másolatai-e az Anyaország írásainak, az eredetieknek, s hogy a közöttük eltelt idıben nem alakított-e ki
egy késıbbi papság olyan vallási felfogást, amely, hacsak kisebb részleteiben is, de némileg eltérhetett az
eredetitıl. Lényegbevágó eltérésrıl szó nem lehet, mert, mint említettem, e táblák is még Mu létezésekor
készültek s így az ottani papság Mu fennhatósága alá tartozott. Ez utóbbi körülmény önmagában ugyan még
nem zárta ki azért egy nagyobb reformáció lehetıségét.
Atlantisz papságánál ilyen meg is történt s errıl Oziriszra vonatkozó feljegyzésekbıl van tudomásunk.
Hasonló eset Mexikóban, az Anyaországhoz való közelség révén, nem igen volt valószínő.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 11. (120)
A Naacal- és a mexikói táblákon kívül nagyon sok feljegyzés található és ismeretes úgy az amerikai
Mayax-ból, mint Egyiptomból és Indiából. Ezek, bár késıbbi keletőek, de egyöntetően írják le az
Anyaországot, illetve annak pusztulását. Úgy az ısi amerikai, mint az ó-egyiptomi és ısi indiai feljegyzések
arról szólnak, hogy e földrész erıs földrengés mellett darabokra szakadozva és tőztıl körülvéve süllyedt el a
megnyílt föld gyomrába s aztán az óceán hullámai borultak föléje, csupán vizet hagyva ott, ahol egykor egy
hatalmas civilizáció létezett.
Megerısítik Mu egykori létezését egyéb ısi kéziratok is. Közöttük van oly örökbecső, mint a hindu
Ramayana eposz, amelyet a bölcs és történelemtudós Valmiki írt Narana-nak, az ayhoidai Rishi-templom
akkori fıpapjának tollbamondásából, aki azt ısi templomi feljegyzésekbıl olvasta fel Valmikinek. Egyik
helyen Valmiki a Naacalokat is megemlíti, „akik szülıföldjükrıl, keletrıl jöttek Burmába”, tehát világos, hogy
a Csendes-óceán felıl.
Egy másik okirat, amely megerısíti úgy a Szentsugallatú Táblákat, mint Valmiki írását, az úgynevezett
Troano-kézirat, mely a British Múzeumban található. Ez egy ısi maya kézirat, amelyet még jóval Amerika
felfedezése elıtt Yukatanban, Közép-Amerikában írtak. Ez elkerülte Landa püspök figyelmét, aki annak idején
az összes ısi maya írásokat máglyára rakatta.
Ez a kézirat Mu-ról mint különálló földrészrıl beszél s ugyanazokat a jelképeket használja Mu-ra
vonatkozólag, mint amilyeneket Indiában, Burmában és az ısi egyiptomi feljegyzésekben találunk róla.
Egy másik bizonyíték a Cortezianus Codex, ugyancsak eredeti maya könyv a Madridi Múzeumban;
körülbelül hasonló korú és sorsú, mint a Troano-kézirat.
Ott van továbbá a lhassai emlékkı, valamint más feljegyzések százai Ó-Egyiptomból, az ısi
Görögországból, Közép- és Dél-Amerikából, Mexikóból és végül, de nem utoljára, az Egyesült Államok
nyugati államainak sziklafelírásai.
Ott vannak a késıbbiekben ismertetett még ma is létezı romok, amelyek egyrészt földrajzi fekvésükkel,
másrészt a rajtuk található díszítı jelképekkel Mu-ról, az elveszett Anyaországról, az elsüllyedt földrészrıl, az
emberiség bölcsıjérıl szólnak és beszélnek hozzánk. A Déltengeri szigetvilág némelyikén, nevezetesen a
Húsvét-, Mangaia-, Tonga-Tabu-, Panape-, Lele-, Malden-, Új-Caledonia- és a Mariana-sziget-csoport
némelyikén még ma is állanak ısi kıtemplomok és más kıépítmények, valamint mőutak nyomai, különleges
kı-faragványok és egyéb, a figyelmet kevésbé felhívó régiségek százai, amelyek mind vissza visznek minket
Mu idejébe. Uxmalban a Yukatan-félszigeten egy templom romján ott a felírás: „A nyugati országok, ahonnan
jöttünk.” Ott van még a csodálatos mexikói piramis, nem messze délnyugatra Mexikó várostól, amely feliratai
szerint ugyancsak „a nyugati földek elpusztulásának emlékére emeltetett”. Ott a Titicaca-tó melletti titokzatos
Tiahuanaco romváros, amelynek eredetével mindezideig magyarázat nélkül állott a tudomány.
Egy tibeti kolostorban elıkerült agyagtábla Dél-Amerika akkori térképével, amelyrıl a rajta található
egyik csillag-konstelláció alapján csillagászaink állapították meg, hogy körülbelül 25.000 esztendıs s amelyen
nemcsak az elıbb említett Tiahuanaco város van feltüntetve, hanem, mint alább látni fogjuk, ennél még egyéb
sokkal meglepıbb dolgok is vannak.
Anélkül, hogy a bizonyítékok puszta felsorolását kimeríteném, hiszen azok valamennyiérıl jelen mő
megközelítıleg sem tehet említést, szabadjon még utalnom az általánosan elterjedt jelképekre és szokásokra,
amelyek a föld minden részén szinte egyformán fellelhetık úgy az ókor, mint a jelen kor népeinél. Ezek a
jelképek és szokások annyira megegyeznek egymással, hogy lehetetlen azoknak közös forrásból való
származását nem látni vagy azt tagadni.
Ezzel az elızetes háttérrel a következı fejezetben követhetjük már Mu pusztulásának regéjét, mint azt
Churchward ezredes összeállításában a „The lost Continent of Mu” címő munkájában találjuk, anélkül, hogy
azt egy író képzeletében született lázálomnak tekintenénk.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 12. (120)
A xochicalcói piramis Mexikóban. A töredékes, de még kibetőzhetı képírásnak a jelentése:
„E piramis Mu, az emberiség szülıfölde, az Anyaország, illetve a nyugati országok és lakósai elpusztulásának az
emlékére emeltetett. Pillérei a nagy erık nyomásának engedtek, s Mu az összes lakosaival a vizek mélyére süllyedt.”
Balra a kolostor celláival, és jobbra a fıpap háza a yukatani Uxmal romjaiból.
100 szobás háromemeletes palota romjai a yukatani Sayil nevő romvárosból
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 13. (120)
II. fejezet:
Mu leírása és pusztulása
Mu egy hatalmas dombos terület volt, amely Hawaiitól valamivel északra terjedt. Déli határát körülbelül a
Fidzsi- és Húsvét-szigetek vonala adta. Kiterjedése kelet-nyugati irányban 8000 km, míg észak-déli irányban
5000 km körül lehetett. Valójában három részbıl állott s e részeket keskeny csatornák vagy tengerszorosok
választották el egymástól.
Visszamenve nagyon messze a réges-rég múlt idık éjjelébe, évezredekkel ezelıtt, az ismert történelmi
idık ıskorának legelejét is megelızıen, létezett e földrész a mai Csendes óceán közepén, ott, ahol ma csak
végtelennek látszó vizet és eget találunk s e végtelennek látszó vízen imitt-amott kisebb szigetkéket, vagy
szigetcsoportokat, amelyeket győjtınéven a Déltengeri Szigetvilágnak nevezünk. (Lhassai emlékkı.)
E földrész óriási kiterjedéső alföldeivel egy gyönyörő trópusi vidék volt. (Húsvét-szigeti tábla és görög
feljegyzés.)
Az alföldek gazdag legelıkkel és mővelés alá vett területekkel voltak borítva, míg a lankás dombos
vidéken buján tenyészett a tropikus növényzet. (Troano-kézirat.)
E földi paradicsomban nem volt sem hegylánc, sem hegy, mert ezek abban az idıben még sehol sem
emelkedtek fel a Földön. (Churchward megállapítása.)
E földterületeket tavak és széles lassú folyók öntözték, amelyek fantasztikus kanyarulatokkal és
hajlásokkal folydogáltak a dombok körül és a termékeny síkságokon át. Bı vegetáció borította az egész
földrészt. A tájak szépségét nagyban emelték a fák és a bokrok ragyogó színpompájú és kellemes illatú virágai.
Nagy lombos pálmák szegélyezték több kilométeres sávban az óceán partjait és a folyók szegélyeit. Tollas
páfrányok nyújtották szét hosszú karjaikat a folyók zátonyain. A sekély tavak fényes felszínét a szent
lótuszvirág tömérdek sokasága tarkította sokszínő drágakıként smaragdzöld foglalatban. (Különbözı
feljegyzések.)
A hővös folyók felett cifraszárnyú lepkék lebegtek a fák árnyakaiban, tündéries mozdulatokkal szállva fel
és alá, mintha jobban akarták volna színes szépségüket a víz tükrében élvezni. Virágról-virágra ugrálva kolibrik
végezték rövid röpködéseiket, ékszerekként ragyogva a nap sugaraiban. (Dél-Amerikai emlékkı.)
Tollas éneklık a bokrokban és a fákon lágy dallamaikkal versenyeztek egymással. (Húsvét-szigeti tábla.)
Tücsök ciripelése töltötte be a levegıt s a sáska ollójának élesítése fölé emelkedett minden hangnak. Az
ıserdıkben hatalmas mamut- és elefántcsordák barangoltak, füleik legyezgetésével őzve el a kellemetlen
rovarokat. (Indián és maya feljegyzések.)
E nagy földrész 64 millió ember vidám és boldog életétıl termékenyült. A lakosságnak fényőzı otthonai
voltak. (Troano-kézirat.)
Mint egy pók hálója, széles, sima utak szelték át és keresztezték e földrészt, s az utak kövei oly pontosan
voltak egymással összeillesztve, hogy közöttük a fő nem tudott elıretörni. (Húsvét-szigeti tábla.)
Elbeszélésünk idejében a 64 milliónyi lakosság tíz törzsre tagozódott. E törzsek tíz nép, illetve fajta
voltak, de valamennyien csak az egyik fajta kormányának vezetése alatt állottak. (Troano-kézirat.)
Sok nemzedékkel azelıtt a nép királyt választott, aki Rá Mu (Mu Napja) néven világi és egyházi feje volt
az egész birodalomnak. (Lhassa és egyéb feljegyzések.) A birodalmat a Nap birodalmának nevezték.
Valamennyien egy vallást követtek, az Istenség jelképes imádását. Hittek a lélek halhatatlanságában, az
esetenkénti újratestesülésében, azaz feltámadásában, s a léleknek az ısforráshoz, ahonnan származott, azaz az
Istenséghez való visszatérésében. (Lhassa és más felírások.)
Oly nagy volt az Istenség iránti tiszteletük, hogy nevét soha ki nem ejtették, s még imáikban és
fohászaikban is csak jelképesen szólították. Rá (a Nap) szolgált az összes isteni tulajdonságok győjtı jelképéül.
(Maya és egyéb feljegyzések.) Plasztikusan tőzpiros gömbbel, síkban pedig koronggal jelképezték, de ha ez
utóbbit nem színezték, akkor természetesen csak a kör szolgált jelképéül.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 14. (120)
Rá Mu volt az istenség földi képviselıje, de különös gondot fordítottak annak a tanítására, hogy személye
nem lehet imádat tárgya.
Mu lakossága magas mőveltségő és felvilágosodott volt. Mivel a föld összes lakói Mu gyermekei voltak és
az Anyaország fennhatósága alatt állottak, elvadult népek, emberevık s hasonlók abban az idıben még nem
léteztek. Az uralkodó faj egy rendkívül csinos, nem egészen világos bırő, nagy-, lágynézéső-, sötétszemő,
simahajú, fehérfajta nép volt. A többi fehér-, sárga-, barna- és fekete-bırőek soha nem uralkodtak. (Troanokézirat,
Cortezianus Codex és más források.)
Kitőnı hajósok voltak úgy tengeren, mint a légben, s megfordultak az egész földön. Mint kitőnı építészek
nagy templomokat és gyönyörő kıpalotákat építettek. (Valmiki.) Óriási monolitokat faragtak és állítottak fel
emlékül. (Húsvét-szigeti szobrok és Tiahuanaco faragványai.)
Mu hét nagy fıvárosa volt a vallás, a tudomány és a tanulás székhelye. (Lhassai emléktábla.)
A hét fıvároson kívül még sok város és falu volt szétszórtan e hármas földrészen. A folyók mellett épült
városok voltak a kereskedelem gócpontjai, ahonnan hajókkal indulhattak a föld minden részébe.
E hármas földrész volt szülıanyja a föld elsı nagy mővelıdésének, tudományának, iparának és
kereskedelmének. A föld minden más országa kivétel nélkül Mu gyarmata vagy gyarmati birodalma volt.
Feljegyzések, felírások és hagyományok szerint e földrészen jelent meg az ember elıször a Földön.
(Troano-kézirat, több felirat.)
Óriási, faragott, középen nyitott tetejő templomok díszítették a városokat. Azért hagyták a tetıt nyitva,
hogy Rá, a Nap sugarai az imádkozókra és könyörgıkre süthessenek s ilymódon jelképeztessék az ima vagy a
könyörgés meghallgatása. (Lhassa-emlékkı.)
Hajósaik nagy forgalmat bonyolítottak le állandóan utasokkal és árukkal a gyarmatok, valamint az
Anyaország között. (Valmiki.)
Hővös estéken sétahajókat lehetett látni, pazar-pompájú ruhákba öltözött és ékszerekkel telerakott
férfiakkal és nıkkel.
Midın e nagy földrész, mint a föld mővelıdésének központja, a tudomány, mővészet, ipar és
kereskedelem zenitjére érkezett, s rajta fenséges templomokat, gyönyörő palotákat, hihetetlen mérető óriási
szobrokat, amelyeket egyetlen kıbıl faragtak, pompásnál pompásabb emlékoszlopokat és emlékmőveket
emeltek vagy állítottak fel (a déltengeri szigetvilágon található romok és maradványok), durva rázkódással
rendültek meg alapjai. Félelmetes ítélet teljesült be rajta.
A föld gyomrában rémületet keltı moraj keletkezett, amit erıs földlökések s több helyen vulkánikus
kitörések követtek. Mu déli része felemelkedett. (Húsvéti- és más szigetek.) E partok mentén özönvízi
hullámok hömpölyögtek végig, és a sok csinos várost pillanatok alatt söpörtek el a föld színérıl. A keletkezett
kráterek tüzet, lávát és füstöt okádtak. Mivel a táj síkterülető volt, a láva nem folyhatott el, hanem egymásra
halmozódva kúpokat alkotott s ezek némelyike még ma is látható egyes szigeteken. E tőzhányók némelyike
többé napjainkig nem mőködött.
A vulkánikus erık megszőntével Mu lakossága lassankint legyızte félelmét. Az elpusztított városok újból
felépültek s újra felvették az ipar és kereskedelem fonalát.
Sok nemzedékkel ez esemény után, amikor az már a múlt történelmévé vált, Mu újból rettentı földrengés
áldozatává lett. Rengett és hullámzott az egész földrész, akárcsak egy óceán. Úgy remegett és rengett az egész
földrész, mint fa levelei a viharban. Templomok, paloták, házak romba-dıltek, emlékek és szobrok felborultak.
A városok és falvak romok és törmelékek halmaivá lettek. (Troano-kézirat, Corteizánus-codex és lhassai
emlékkı.)
Amikor a föld felemelkedett és leszállott, remegett és megrázkódott, majd darabokra szakadt, mindenhol
vulkánikus tüzek törtek elı és tomboló lángok hatoltak a felhıkig, hárommérföldnyi magasságba. (Hawaii,
Niuafoui és más fölírások.) Ott villámokkal találkoztak és beborították az egész eget, majd sőrő, fekete
füsttakaró sötétítette el a földet. Özönvízi hullámok félelmetes robajjal száguldottak végig a síkságokon.
(Görög feljegyzések.) A romba-dılt városokat elsöpörték. A még életben maradottak megfulladtak. Védelmet
semmi sem nyújthatott. (Lhassa-feljegyzés.)
A láthatáron leáldozó nap a füstlepelen keresztül vörösen, szinte haragosan nézett a történtekre. Mikor a
láthatár mögé süllyedt, koromsötétség támadt, amelyet csak a villámok szakítottak meg.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 15. (120)
Az éj folyamán Mu darabokra szakadtan, halálra ítélten, dörgı morajlással süllyedt lefelé a föld
gyomrába. Zuhant le egy tőzkatlanba. (Troano-kézirat és Cortezianus-codex.) Ahogy a darabokra szakadt föld
zuhant a tüzes mélybe, lángok csaptak fel körülötte és egészen beborították. (Egyiptomi feljegyzés.) A lángok
követelték áldozataikat, Mu és 64.000.000 lakosa feláldoztatott. (Troano-kézirat.)
Amidın Mu a lángoló örvénybe süllyedt, mindenfelıl óriási hullámok csaptak föléje s hamarosan ott
találkoztak egymással, ahol egykor a földrész közepe volt. És Mu, az emberiség szülıföldje, büszke városaival,
templomaival, palotáival, mővészetével, ismereteivel és tudományával a múlt álmává lett. Halotti szemfedıje
lett a mély óceán. Végpusztulása volt az elsı lépés az emberiség elsı nagy mővelıdésének elmúlásához.
Mu pusztulása közel 13.000 éve nehéz palástot borított a föld legnagyobb részére. A palást most már
lehullóban van, de nagyon sok még rajta az ismeretlen folt.
Midın e földrész darabokra szakadt és elmerült, mint késıbb látni fogjuk, geológiai okokból itt-ott
hegyláncok és csúcsok maradtak a víz színe felett. Ezek szigeteket és szigetcsoportokat képeztek, amelyeknek
felszíne az alattuk mőködı vulkanikus erık behatására feltöredezett.
Mindezek a hegyláncok és csúcsok területükhöz mérten telve voltak menekültekkel. Országuk,
szülıföldjük, az emberiség szülıföldjének menekültjeivel. Hazájuk, otthonuk már az ıket körülvevı forrongó,
gızölgı, iszapos víznek képezte ekkor a fenekét. Annak a víznek, amely elnyelt mindent, hogy aztán kegyetlen
munkájának végeztével megnyugodjék. Ezt a vízrengeteget nevezték el Csendes-óceánnak. Kaphatott-e valami
valaha látszólag ennél gúnyosabban nevet? Pedig ez az Óceán ma sem csendesebb, mint a többi, s mind e
látszólagos ellenmondás dacára, neve mégis találó, mert az nem az Óceánra, hanem az elpusztulás folytán
elcsendesült Mu-ra, Mu halálos csendes életére vonatkozik. Arra az életre, amelyet a meghaltak lelkei
folytatnak, ısi felfogás szerint ugyanis a meghaltak lelkei visszatértek oda, ahonnan az emberiség földi
pályafutását kezdette, oda, ahonnan földi pályafutásukra elindultak, vagyis Mu-ra, amelyet ez oknál fogva a
„Lelkek Földje” néven is hívtak. A magyar nyelvben még ma is létezik a meghaltra vonatkozó ama szólásmondás,
hogy megtért ıseihez. Úgy hiszem, hogy ezek után e kifejezésünk eredetéhez nincs szükség bıvebb
magyarázatra. Az Alvilág, az odavezetı víziút s hasonló eszmék a latin-görög mitológiákban ugyancsak innen
vették eredetüket.
E kitérés után térjünk vissza a pusztulásból megmaradt szigetekre, amelyeken a forrongó tenger közepén
Mu népességének életben maradt maradványa összezsúfolódott s várta a rettenetes földlökések megszőntét.
Látniuk kellett templomaik, palotáik, házaik, hajóik és nagyszerő útjaik, egyszóval egész kultúrájuk
pusztulását.
A halálra ítélt földrész lakossága majdnem teljesen elveszett az örvényben. Azok, akik mégis életben
maradtak, elhagyottaknak érezték magukat. Nem volt semmijük. Szerszám, ruha és menedék nélkül állottak. A
rendelkezésükre álló területen alig, vagy semmi élelem sem volt található. Körülöttük meg sziszegett,
forrongott a fövı, gızölgı víz, amely a lángoló pokolba ömlött. Felettük sőrő gızfelhık, füst és hamu zárták el
a világosságot, s áthatolhatatlan sötétségbe burkoltak mindent. A zavarban eltőnt és elveszett
hozzátartozóiknak, társaiknak kétségbeesett kiáltásai csengtek fülükben. Az életben maradtak elé rettenetes kép
tárult. Szemben állottak a védtelenséggel és az éhhalállal. Kevesen bírták túlélni e rettenetes istenítéletet és
legtöbbjük nyomorultul pusztult el.
Az elveszett földrésznek megmaradt töredékeit ma a „Déltengeri szigetvilág” néven ismerjük s ezek
bennszülöttei joggal tarthatnak igényt arra, hogy ıket Mu egyenes leszármazottainak tekintsék.
Bizonyos idı múlva a légkör némileg kitisztult a füsttıl és a kénes gızöktıl. A nap áttörve a felhık
fátyolét letekintett a pusztulás színterére. Az újonnan képzıdött szigeteken megrémült férfiakat és nıket
láthatott, kik eléggé szerencsések vagy talán inkább szerencsétlenek voltak, hogy megmenekülhettek. A bibliai
vízözön elıtti, a föld eme legnagyobb katasztrófáját a túlélıknek nyomorultul kellett állaniok.
Elképzelhetı, amint reménytelenül szorították össze kezeiket s némán, mozdulatlanul, eszüket vesztve
bámultak bambán arra, amerre még röviddel azelıtt egy földrész állott. Egy tündéri földrész, amely semmivé
lett!
Síri csendben fekszik mélyen lent az óceán fenekén. Egykor az ember volt rajta a legfıbb úr, s most a
halak lakhelyévé vált. Ijesztı csúszó-mászók tanyájává. Tengeri fő nı ott, ahol egykor virágok fordultak a nap
felé, s korál-polipok építik zátonyaikat, ahol egykor dolgos emberi kezek palotákat építettek. Ama tízmilliók
közül, akik egykor az eltőnt városok utjain nyüzsögtek, alig egy maroknyi emberi roncs maradt élve az újonnan
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 16. (120)
alakult szigeteken, amelyek kopárak voltak és élettelenek. Minden elveszett. Nem maradt szegény
menekülteknek egyéb, mint a lassú éhhalál.
Ezer mérföldekre voltak egymástól és a legközelebbi földrészektıl. Hajók, csónakok és élelem nélkül,
megfosztva minden addigi hírszolgálattól.
Nem nehéz elképzelni, hogy ilyen körülmények mellett mi történhetett e szigeteken. Természetes, hogy
sokan a reménytelenségtıl és a kiállott izgalmaktól megırültek, míg mások a halálért könyörögtek, hogy
elviselhetetlenül szorult helyzetükbıl megmeneküljenek. Ahhoz, hogy létezhessenek, csak egy út maradt
számukra. Lesüllyedni a vadság legmélyebb fokára és éhségük kielégítésére felfalni egymást. Állati bırök, ha
egyáltalán voltak és nyers falevelek szolgálhattak ruhául. Köveket, nyilakat és dárdákat kellett készíteniük
védelmükre és támadásukra. Vágó szerszámaikat kagylókból s ha volt, tőzkıbıl kellett elıállítaniuk.
Legégetıbb kérdés azonban az élelem mikénti megszerzése volt. Kétségtelen, hogy sokan meghaltak a
nélkülözésektıl, a félelemtıl és éhségtıl, s ezek hullái nyújtottak táplálékot a többieknek, így jött létre az
emberevés és az elvadulás.
A legmagasabb civilizáció menekültjei így süllyedtek le az elvadulás és az emberevés legalacsonyabb
fokára s maradtak meg e mély fokon, évezredeken át egész napjainkig.
Elképzelhetı e mővelt nép undora és visszautasítása hasonló élelemmel szemben, s hihetı, hogy sokan
inkább éhen pusztultak, mintsem hasonló táplálékot vettek volna magukba. Idıvel, amint egyik nemzedék
követte a másikat, a hosszú esztendık elmúltával e szegény szigetlakók mindig mélyebbre süllyedtek s lassan a
múltak minden emlékét elfeledték, bár vallásilag öntudatlanul is igyekeztek azt fenntartani, de a tradíciók
mindig jobban és jobban elhalványultak, míg végre feledésbe merültek.
Régi nagyságuk teljesen kitörlıdött emlékükbıl, mint ahogy a Csendes-óceán álnok vize letörölte Mu-t a
föld színérıl, de ha a szigetek bennszülöttei el is feledték múltjukat, nyomok, jelek, romok, bizonyítékok
maradtak náluk a jövıbeni azonosításokra, hogy egy változatlan törvény végrehajthatóvá váljék.
Már említettem, hogy Mu pusztulása az emberiséget a sötétség fátylával borította be, de még egy idıre
tovább élt mővelıdése gyarmati birodalmaiban. Az Anyaország támogatása nélkül azonban e mővelıdési
központok fokozatosan lehanyatlottak és végül a bibliában is említett, de nem egészen helyesen vízözönnek
nevezett, eddig méreteiben legnagyobb földi kataklizmától majdnem teljesen megsemmisítve, mintegy utolsót
lobbant e mővelıdés a latin birodalommal.
Ennek hamujából kelt életre az új, a ma mővelıdése, civilizációja.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 17. (120)
III. fejezet:
Mu mővelıdésének kora
Már említettem, hogy Mu mővelıdése több mint 50.000 évre nyúlik vissza. Tekintettel arra, hogy az
emberi mővelıdés történelmével kapcsolatban ily szokatlanul nagy idıszakkal való dobálódzáshoz vagyunk
legkevésbé hozzászokva, ezért sietek ismertetni azokat az indokokat, amelyekre a fenti megállapítás
támaszkodik.
Mielıtt azonban az elsı indokot ismertetném, ki kell térnem annak a ténynek említésére, hogy az amerikai
maják idıszámítását a tudományos világ felderítette s a leleteiken található idıszakok nagysága nem képezi vita
tárgyát. Evégbıl elızetesen közlöm könyvem VI. fejezetébıl az alábbiakat:
„Palenquben a ’Felírások templomá’-ban egy hét idıszakból álló dátum van feljegyezve,
amely 455.393.401 napot ölel fel, ami megközelítıleg 1.247.653 évet jelent. Tikalban egy
nyolcidıszakos feljegyzés található, amely 1.841.639.800 napból álló szédítı idıt hidal át, ami
megközelítıleg 5.000.000 esztendınek felel meg.”
Maga az a tény, hogy a maják képesek voltak a földdel kapcsolatban ily óriási idıtartamot elképzelni s azt
fel is jegyezni, azt mutatja, hogy a kultúrának magasabb fokán állottak, mint bármely nép napjainkig, mert
valamennyinél helyesebben ítélték meg a föld lehetı korát.
Amióta az írás mővészetét felfedezték, az uralkodók saját dicsıségük és cselekedetük megrögzítésére
nagy emlékeket állítottak. Nagy gyızelmek leírása, zsákmányolások vagy a fizetett hadisarcok és az
öndícséretek hosszú meséi töltötték ki az emlékeken rendelkezésre álló területeket. Az ısi népek közül egyedül
a maják jegyeztek fel tudományos dolgokat, s az uralkodók üres kérkedései helyett elvont matematikai
számításokat. Ebben nemcsak kortársaikat elızték meg messzire, hanem az úgynevezett modern civilizációt is.
Feljegyzett idıtartamaik nem képezik vita tárgyát, de mai idıszámításunkhoz viszonyítva nem tudjuk
megállapítani azt a napot, amelytıl ık számították napjaikat s amely feljegyzéseik szerint a föld
újrateremtésének volt a kelte, s amelyet 4 Ahau és 8 Cunhu, mai nyelven 440-ik napnak jelölnek. Az
újrateremtés alatt valószínőleg egy olyan kataklizmát kell érteni, amely megváltoztatta a föld arculatát.
Az általunk jelenleg használt Gregoriánus naptárnál csillagászatilag pontosabb, de egyébként eléggé
bonyolult idıszámításuk ismertetése már a szakirodalomhoz tartozik, így azt itt mellızöm.
E kitérés után térjünk vissza az elsı indokra. Le Plongeon a yukatani Chichen Itza-ban Can király idısebb
fiának, Cay fıpap mauzóleumának közepén talált egy tizenkét-fejő kígyót ábrázoló faragványt. A faragványon
található írás szerint ez a kígyó ama tizenkét uralkodóházat jelképezte, amelyek Mayax-ban a Can-dinasztia
elıtt uralkodtak s amelyeknek együttes uralkodási idejük 18.000 évre terjedı idıszakot ölelt fel.
Az utolsó Can király 16.000 évvel ezelıtt élt, mint azt a Troano-kézirat igazolja. Ha a 16.000 évhez
hozzáadjuk a fenti 18.000 évet, akkor az összeadás eredménye mutatja, hogy Mayax-ban 34.000 évvel ezelıtt
már királyok uralkodtak.
A Can-dinasztia uralkodási ideje ismeretlen. Éppígy ismeretlen ebbıl a dinasztiából származó királyok
száma. A fenti idıhöz pedig ennek az uralkodócsaládnak uralkodási ideje is hozzáadandó volna. A fenti
számok alapján erre az uralkodócsaládra is számíthatunk 1000 évet, s így nem sokat fogunk tévedni, ha
feltesszük, hogy az elsı mayaxi uralkodó trónra lépése óta 35.000 év telt el.
Mayax gyarmati birodalma volt Mu-nak, s ebbe a politikai formájába az egyszerő letelepülésbıl
emelkedett. Ez a fejlıdés ugyancsak idıt kívánt, s így Mu mővelıdésének szükségszerően több mint 35.000
évre kell visszanyúlnia.
A fent említett dinasztiák 18.000 évre jelölt uralkodási idejét megerısíti a kínai „Tchi” nevő könyv.
Ugyanígy megtaláljuk ezt egy ısi japán följegyzésen, egy ısi hindu táblán, egy ısi hindu kéziratban, amelyek
mind felemlítenek 12 dinasztiát 18.000 évre terjedı uralkodási idıvel. Ezekhez hozzáadhatjuk még azt a sok
kínai és hindu legendát, amelyekben szó van 12 dinasztiának 18.000 évre terjedı uralkodásáról.
Ezek a japán, kínai és hindu feljegyzéseknek egyike sem ad azonban arról felvilágosítást, hogy e
dinasztiák hol uralkodtak 18.000 éven át. Ezt egyedül csak a Chichen Itza-i faragvány fedi fel nekünk.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 18. (120)
Manetho, az egyiptomi paptörténetíró egyik papiruszán ezt írja:
„Az Atlantisz bölcseinek uralma 13.900 éven át tartott.”
Atlantisz végleg 7.200 évvel ezelıtt süllyedt el. Ha e két számot összeadjuk, akkor 7.200 meg 13.900 az
21.100, vagyis ennyi évvel ezelıtt kezdte el uralkodását Atlantisz elsı királya.
Már láttuk, hogy Mayax elsı királya 35.000 évvel ezelıtt kezdett uralkodni. Mayax és Atlantisz elsı
királyaink uralkodása között eszerint 14.000 év telt el. Ennyi idıre volt szükség, amíg Mayax elsı királyától
számítva Atlantisz is a gyarmati birodalom magasságába emelkedett. Ha csak ennyi idıt engedélyezünk Mu
elsı királyának és Mayax elsı királyának trónra lépése között, akkor nem nehéz elképzelnünk, hogy Mu már
50.000 vagy ennél is több évvel ezelıtt nagyszerőségének magaslatán állhatott.
Mivel a tudományos világ az elıbb elmondottakról azt állíthatja, hogy e megállapítás tisztán elméleti
okoskodás, amelyet a meglevı tárgyi bizonyítékok kelıképen még nem támasztanak alá, ezért vegyük
segítségül a geológiát is s találjunk azzal is a célba.
Mikor emelkedtek fel a hegyek a Nagy Mágneses Kataklizmát követıen? Ha hiszünk a geológia
feltevésének, akkor erre azt kell felelnünk, hogy százezer évekkel és némelyek millió évekkel ezelıtt.
A geológiának ezzel a meséjével szemben most lássunk több mővelıdést, amelyek már akkor is léteztek,
mielıtt a hegyek felemelkedtek volna. Vannak köztük olyanok is, amelyek évezredekkel elıbb virágoztak,
semmint az elsı hegy egyáltalában létezett volna a Földön.
A geológia alapján eszerint ezek a mővelıdések - amelyek Mu-ból eredtek - kezdetüket sokszázezer, sıt
millió esztendıvel ezelıttrıl keltezhetnék. Mivel hasonló eset aligha foroghat fenn, a geológia e tekintetben
téves utakon halad.
A kisázsiai Szmirnában, a Fı-dombban, 170 méter magasan a tenger színe felett, három történelemelıtti
mővelıdés maradványai láthatók egymás felett, amelyeket egymástól homok-, kavics- és sziklarétegek
választanak el. E rétegek temették el az egyes mővelıdéseket.
Ezek azonban nem fekszenek vízszintesen egymás felett, hanem egymás mellett 45 fokban megdılten.
Ha e mővelıdési rétegek nem 45 fok szög alatt helyezkednének el, a tudományos világ azt állíthatná, hogy
azok a domb tetején fejlıdtek és soha fel nem emelkedtek. Szögben való elhelyezkedésük azonban minden
vitán felül igazolja, hogy már akkor is léteztek, amikor az alattuk levı hegy még fel sem emelkedett, mert
csakis az alattuk levı hegy felemelkedésekor jutottak jelenlegi megdılt helyzetükbe.
Ezek után a civilizációk korának a megállapítását ráhagyhatjuk a tudományos világra, de állapítsák meg
elıbb a kisázsiai hegyek korát is. Fogadjuk még el a geológiának azt az elméletét is, hogy a hegyek folyamatos
lassú felemelkedések eredményei, de akkor arra kérünk magyarázatot, hogy miért egyenlı az elıbb említett
mővelıdési rétegek megdőlési szöge?
Egy másik eset. Mexikó városától 40-45 kilométer távolságra északra Niven három mővelıdési réteget
fedezett fel, amelyek közül egyik takarja a másikat, s homok-, kavics-és sziklatörmelékek választják szét ıket.
Ezek a városok több mint 2000 méter magasan vannak a tenger színe felett, s közöttük és a tenger között
3800 - 5000 méter magas hegyek emelkednek. Churchward az elválasztó rétegek sziklatörmelékeinek forrására
Mexikó nyugati partján akadt. E hely és az eltemetett városok között a legalacsonyabb hegy 3700 méter magas.
Lehetségesnek tarthatja-e valaki, hogy akkor, amikor ez eltemetett városoknak polgárai utcáikon jártakkeltek,
az ısi óceán 3700 méternél magasabb hullámai mosták ki ezeket a sziklatörmelékeket és vitték a
hegyeken keresztül tovább egész a jelenlegi helyükre? Vagy Mexikó talán kikölcsönözhetett volna magának
egy különleges jég-árt, amely e törmelékeket jelenlegi helyükre hurcolta?
Hasonló lehetetlenségek Mexikóban semmi esetre sem történhettek. Ezek az eltemetett városok feltétlenül
elıbb épültek, semmint a hegyek felemelkedtek volna, így nem volt szükség sem valami csodás jégárra, sem
pedig még a gyermekmesékbe sem beilleszthetı 3700 méter magas hullámokra, hogy a sziklatörmelékek
jelenlegi helyükre kerüljenek.
Ezt igazolják egyébként a romjaik között talált táblák is, amelyeknek kibetőzésébıl még azt is
megtudhatjuk, hogy e városok egykori lakói Mu gyarmatosai voltak.
Földtanilag a legalsó város messze benyúlik a geológiai harmadkorba, s már létezett több mint 50.000
évvel ezelıtt mint Mu gyarmata.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 19. (120)
Még egy kitőnı példa a Titicaca-tó melletti Tiahuanaco romváros az Andokban.
Le nem tagadható valóságok bizonyítják úgy magában a romvárosban, mint annak környékén, hogy
amikor e város épült, annak területe az óceán szintjénél alig állhatott valamivel magasabban.
Most, akárhogyan is, letagadhatatlanul majd 5000 méter magasan fekszik romjaiban a tenger szintje felett.
Ezek az adatok elég döntı bizonyítékok amellett, hogy Mu mővelıdése több mint 50.000 évre nyúlik
vissza.
Nincs okunk tehát kételkedni azoknak a tibeti feljegyzéseknek a korán sem, amelyek csillagászati keltük
szerint 70.000 évesek.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 20. (120)
IV. fejezet:
Az elvadulás eredete
A mai tudományos világ elfogadott elmélete szerint az ember fenevadból lett emberevıvé és a vadság eme
állapotából fokról fokra emelkedett fel a mővelıdés mai magaslatára.
Ez az elmélet megszokottságánál fogva olyan természetesnek tőnik fel elıttünk, hogy ennek ellenkezıjét
fel sem mernénk tételezni. Ezt igazolja minden, ami az állítólagos fejlıdésnek van alávetve. Az egyszerőbbıl
fejlıdik a tökéletesebb.
Ennek dacára azok, akik megismerték a vadakat, ellenkezı véleményre jutottak s azt állítják, hogy az
elvadulás a mővelıdésbıl ered s nem a mővelıdés emelkedik fel az elvadulásból. Ennek lehetıségét valóban
láttuk a Mu pusztulásáról szóló II. fejezetben.
A Szentsugallatú Táblák szerint az ember a Teremtı hasonlatossága szerinti lénynek, tehát feltétlenül
mővelt lénynek teremtetett, s ezt a tanítást találjuk a keresztény egyházak tanaiban is, nincs okunk tehát
kétségbe vonni.
Az Anyaország pusztulása, mint azt a II. fejezetben láttuk, csak azokat és azoknak utódait változtatta
vadakká, akik túlélték a katasztrófát és kénytelenek voltak a kopár szigeteken az emberiség zömétıl
elszigetelten megmaradni.
Humboldt báró, aki amikor az Amazon és Orinoco tájékán általa talált nyomorult indián csoportokról
beszél, valószínőleg nem is tudja, hogy mennyire igazat mond, mikor naivul a következıket jegyzi meg róluk:
„Ezek nem nyersanyagai az emberiségnek; kiemelkedésünk nem történhetett ebbıl az
állapotból. Ezek a szerencsétlenek egy kihaló faj utolsó lefokozottai, akik ebbe az állapotba
felülrıl süllyedtek. Természeti állapotában az elszigetelt ember egy pusztulásra ítélt lény.”
A vadember magára hagyottan soha fel nem emelkedik. Lesüllyed oda, ahol van és megy még lejjebb a
lejtın, ha lehet. Felemelkedı változás csak akkor áll elı, ha kapcsolatba jön a civilizációval, de ha ennek csak a
fogyatkozásait és gonoszságait sajátítja el csupán, amelyeket aztán a saját vad hajlamaival párosít, akkor még
állatiasabbá válik és még mélyebbre süllyed. Ez utóbbiak azok a fajok, amelyek a kipusztulás felé tartanak.
A népek elvadulása geológiai események következménye. A geológiai harmadkorban, illetve annak végén,
a föld kérge kitisztult a bizonyos mélységekig terjedı egymástól elszigetelten állott ısi gázüregektıl olyképen,
hogy gázövek keletkeztek és ezek keletkezése folytán emelkedtek ki a hegyek, illetve a hegyláncolatok. Ezt az
idıt megelızıleg nemhogy hegyek, de még magasabb dombok sem léteztek.
A földrészek sőrőn benépesült óriási termékeny síkságok voltak. A gázövek kialakulásakor, amikor azok
elıretörtek a föld kérgében, a felettük levı sőrőn lakott területeknek hegyláncolatokká való szinte
robbanásszerő kiemelkedése alkalmával a föld felsı rétege összerepedezett, összetöredezett. Az újonnan
képzıdött hegyoldalakon a mélybıl felvetıdött sziklák, megcsúszott földrétegek, romba dılt városok
törmelékeinek görgetegei csúsztak lefelé, maguk alá temetve embereket, állatokat s általában mindent, ami az
életet jelentette. Ebben a kataklizmában azért az összerepedezett és magasba emelt földön néhányan életben
maradtak s ezek leszármazottai a mai emberiség. Azokra ugyanis, akik a hegyek felemelkedésekor a
szomszédos síkságokon voltak, még gyászosabb sors várt, mert kivétel nélkül elsodortattak azoktól az özönvízi
hullámoktól, amelyek a földfelület ily nagy arányokban kialakuló változásaira az óceánokból kilépve végig
hömpölyögtek a síkságokon. Ezek az özönvízi hullámok azonkívül, hogy elpusztították a síkságok életét, még
jó idıre meggátolták az általuk elöntött földek termékenységét is.
A kataklizmát túlélık nem mehettek a síkságokra, mert ott pusztaság és elhagyatottság várt reájuk. Mint
az Anyaország pusztulásánál láttuk, a hegyek felemelkedésekor is élelem hiánya miatt emberevés
keletkezhetett nagyon sok helyen. A felemelkedett hegységekben lehettek nagyobb területek is életben
maradottakkal, akik ismerték a nagy civilizáció minden fényőzését, de egyes nélkülözhetetlen anyagok
forrásaitól a változott viszonyok között elzárva azok utánpótlásának hiányában utódaik az elszigeteltség és
gyakorolhatatlanság folytán elvesztették a mővészetek és tudományok összes ismereteit.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 21. (120)
Ilyen esetnek példája az ázsiai nagy Uighur-birodalom pusztulása. Keleti része elpusztult a tengerártól, az
ú. n. bibliai vízözöntıl s minden eltőnt róla. A nyugati része pedig felemelkedett s ekkor jött létre a Himalája,
valamint a többi közép-ázsiai hegység. E hegyek között több fennsík keletkezett, amelyeken a nép túlélte a
katasztrófát s idıvel ledolgozta magát a síkságokra. Az egyik ilyen fennsík túlélıi voltak az árják ısapái.
A hegyek kiemelkedésérıl úgy Indiában, mint Kínában találunk hagyományokat. A délafrikai zuluknál is
él még a hagyomány, hogy ısapáik az északabbra fekvı hegyek kiemelkedésének túlélıi közül valók voltak.
Dél-Amerikában az Andok két hegylánca között fekvı fennsíkon, az egész ısi Tiahuanaco város
felemelkedett. Ezt mondja a Titicaca-tó partján a régészektıl is jól ismert nagy kapu felírása is.
Általában a legtöbb hegyes országban található valamilyen hagyomány a hegyek felemelkedésérıl. A
Zsoltárok könyvében Mózes imádsága így kezdıdik:
„Uram, Te voltál nekünk hajlékunk nemzedékrıl nemzedékre, minekelıtte hegyek lettek és
föld és világ újra formáltaték, öröktıl fogva mindörökké Te vagy Isten.”
Mai tudósaink a mővelıdés fokának, minıségének, fejlettségének megítélésénél nagy fontosságot
tulajdonítanak a tőzkıbıl készült nyíl- és dárdahegyek megmunkálásának. Azt tartják, hogy azért, mert a
Neogen-korból származó nyíl- és dárdahegyek tökéletesebben megmunkáltak, mint a Palaeogen-korból
származók, a Neogen-kor embere elırehaladottabb mőveltségő volt, mint a Palaeogen-kor embere. Nem lehet
azt állítani, hogy a tudósoknak nincs igazuk. A fejlıdés elméletének alapján állva a Neogen-kor késıbbi kelető,
mint a Palaeogen-kor. Ennek dacára, a mi szemszögünkbıl a kıtárgyak megmunkálásának tökéletesebb vagy
tökéletlenebb volta a mővelıdés fokával fordított viszonyt látszik igazolni, és pedig azt, hogy tökéletlenebb
kıszerszámai mellett mégis a Palaeogen-kor embere volt magasabb mőveltségő a Neogen-kor emberénél,
jóllehet, hogy ez utóbbi tökéletesebb nyíl- és dárdahegyeket készített.
A logikus gondolkodás határain belül joggal feltehetı, hogy a kınyílhegyek idején a körülmények
annyiban megegyeztek a maiakkal, hogy nem minden ember volt egyformán jártas azok készítésében. Egy
gyakorlott kéz tökéletesebb tárgyat tud készíteni, mint egy kezdı, amelybıl durvább, nyersebb tárgy kerül elı.
A Palaeogen-kor emberei kezdık voltak e tekintetben, de ez még közelrıl sem jelenti azt, mintha kevésbé lettek
volna mőveltek. Sıt ellenkezıleg, ezek a kezdık egy nagyon magas mőveltségő népnek voltak a túlélıi, amely
nép a föld oly rettenetes megrázkódtatásai következtében majdnem elpusztult a Palaeogen-korban.
A túlélıket a rettenetes kataklizmák két kezüket kivéve szinte mindenüktıl megfosztották. Szerszámaik és
minden egyebük elveszett; a megrázkódtatások túlélıinek a tíz körömtıl eltekintve, nem maradt egyebe, mint
az értelme. Valószínő, hogy a legcsekélyebb mechanikai tudás nélkül kellett ezeknek az életben maradottaknak
szerszámokat készíteni, úgyszólván a semmivel a semmibıl, a követ kivéve. Gyakorlat és hozzáértés hiányában
lehetett-e mást kihozniuk, mint a legnyersebb, a legdurvább példányokat. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek nem
feltétlenül igazolják készítıik alacsony mőveltségét, mert egy igen magas, de elvaduló mővelıdésnek is
lehetnek a bizonyítékai. A Palaeogen-kor embere tehát magasabb mőveltségő lehetett, mint a Neogen-koré, aki
dacára tökéletesebb és szebb kıszerszámainak, magasabb mővelıdés lecsúszottabbja volt, mint elıdje.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 22. (120)
V. fejezet:
Az ember földi megjelenésének országa
Az elsı ember földi megjelenése kétségen kívül Mu földjén történt. Különbözı feljegyzések igazolják,
hogy ez a földrész volt a bibliai Éden-kertje, amelynek nyugatra kellett feküdnie Amerikától és keletre
Ázsiától.
Mu-nak, vagyis az emberiség szülıföldjének tehát a Csendes-óceánban kellett feküdnie s egykori létezését
ily földrésznek a még mindig látható és tapintható, valóságos maradványai is igazolják.
Kétségtelenül és elvitázhatatlanul beigazolható, hogy e helyen egykor, a történelemelıtti idıkben magas
mővelıdés létezett. Ennek bizonyítékai javarészt kıtemplomok, kıemlékmővek, kıszobrok maradványai,
kifejtett és faragott kövek, készen a továbbszállításra és továbbá a kıbányák, ahonnan e köveket fejtették. E
kıbányákban befejezetlen szobrok és más befejezetlen kımunkák találhatók, amelyek minden kétségen felül
igazolják, hogy e szigetvilág egykor összefüggı tartozéka volt egy nagy szárazföldi alakulatnak.
Különbözı feljegyzések szerint e földrész három részbıl állott, amely részeket keskeny szorosok vagy
tengerek választották el egymástól, de hogy e választó vonalakat hol húzta meg a természet, arról nincsen sehol
semmi ismert feljegyzés.
Az egyiptomi „Halottak könyvében” találunk ugyan egy vázlatos térképet Mu-ról s ez az egyes részeket
keskeny földszalagoknak ábrázolja, amelyek kelet-nyugati irányban helyezkednek el. E térképen két nagyobb
földszalag közé egy kisebb ékelıdik, mely mintha az egyik nagyobbtól szakadt volna el.
Ebédlım kályhájának öntöttvas ajtaja kétségtelenül modern öntvény, de ha azt Churchward ezredes
meglátná, nagyon meglepıdne annak díszítı motívumain. Churchward ugyanis három ısi okmányt talált,
amelyek Mu pusztulásának körülményeire, módjára, mikéntjére mutatnak reá.
A kályhaajtó, mely képírásával Mu pusztulásának mindkét módját tárja elénk
Természetesen tömegével vannak olyanok, amelyek Mu pusztulását felemlítik, de a pusztulás mikéntjérıl
ezek nem adnak számot. Errıl csak egy egyiptomi, egy indián okmány és egy mexikói kıtábla emlékezik meg.
Az elsı kettı között azonban jellegzetes eltérés áll fenn. Az egyiptomi szerint Mu lángörvénybe esik, míg az
indián szerint elmerül az óceán hullámaiba. Ezeknek mindegyike a pusztulás egyik fázisát tárja elénk s így
mindkettı helyes. Annál csodálatosabb kályhám öntöttvas ajtaja, mert annak díszítı motívumai az ısi
képírással beszélnek Mu pusztulásáról, pusztulásának mikéntjérıl s félre nem érthetı módon tárják fel, hogy
Mu lángörvénytıl körülvéve süllyedt el az óceán hullámsírjába, ahová oly mélyre süllyedt, hogy a világosság
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 23. (120)
sem képes hozzá lehatolni s csak egyes csúcsok, kráterek maradtak meg belıle. E motívumok Mu-t ugyancsak
három részbıl állónak jelölik s ugyancsak oly módon, hogy a középsı jóval kisebb rész tartozéka az egyik
nagyobb résznek. A kályhaajtón levı ısi képírás még tudtunkra adja, hogy Mu pusztulása a négy fı kozmikus
erı együttes behatására történt s az alatta lévı hét üreget, hét kiürült gázkamrát kellett kitöltenie. Hogy került
ez az ısi képírás, díszítı motívumként a modern kályhaajtóra, nem tudom, de azt tudom, hogy valóságos
mestermőve ama kor írásának. Nem kevesebb, mint tizenegyszer van benne megerısítve, hogy adatai Mu-ra
vonatkoznak, s több írásjele úgy van elhelyezve, hogy egyidejőleg két különbözı fogalomkörbe tartozó dolog
leírását adja. Ha tervezıje azt nem valami ısi dologról másolta, hanem önmagából, bensı énjébıl alkotta, akkor
ez klasszikus esete az ısi gondolat atavisztikus megnyilvánulásának egy késıi utódnál.
Mu-t topográfiailag, úgy a Troano-kézirat, mint a Cortezianus Codex dombos vidéknek írják le, míg az ógörög
feljegyzések sík vidékőnek.
Akkor, mikor e földrész eltőnt az óceánban, hegyek még nem voltak a föld felületén s ezért, úgy az ógörög,
mint a maya feljegyzések helyesek. Azok a vulkánikus erık, amelyek Mu pusztulását okozták, voltak
elıkészítıi azoknak a késıbbi körülményeknek, amelyek a hegyek felemelkedését hozták létre.
Arról, hogy a Csendes-óceán szigetei kétségtelenül kontinentális eredetőek, meg lehetünk gyızıdve. Ezek
a csöppnyi szigetek több ezer kilométer távolságra fekszenek az emberlakta területektıl s azokat mégis
emberek népesítik be. Maga ez a puszta tény a legerısebb bizonyíték arra, hogy a történelemelıtti idıkben e
szigeteknek egységes szárazföldet kellett alkotniuk s ez a bizonyíték erısebb, mint bárminı feljegyzés, felírás,
emlék, hagyomány vagy maradvány. Akit azonban ez a tény nem gyız meg eléggé, mert jobban hisz a
maradványoknak, annak ott vannak e szigetek némelyikén található ısi mőutak maradványai, amely mőutakhoz
felhasznált köveknek nemcsak, hogy nincs lelıhelye az illetı szigeteken, hanem azok megállapíthatóan éppen a
valamennyitıl legtávolabb esı Húsvét-sziget kıbányájából származnak s így kétségtelen, hogy e
mőútmaradványok egy, valamikor egységesen kiépített úthálózatnak megmaradt töredékei. Ily úthálózat pedig,
amelynek a kövei úgy illeszkedtek egymás mellé, hogy közöttük a fő sem tudott elıtörni, a szigeteket
benépesítı vademberek mellett is azt igazolja, hogy azok egykori ıseinek a mőveltség magas fokán kellett
egyszer állaniok.
Schliemann a Troano-kézirat és a lhassai emlékkı alapján jutott arra a feltevésre, hogy Atlantisz volt Mu
földje. Mivel e feljegyzések nem állapítják meg e földek azonosságát, így ez pusztán feltevés volt
Schliemanntól. Ha a rendelkezésére állott egyéb feljegyzéseket nem felejtette volna el tekintetbe venni, akkor
azok világosan eléje tárták volna, hogy Mu Amerikától nyugatra feküdt s nem keletre, mint Atlantisz.
İt valószínőleg megtévesztette az a körülmény, hogy Atlantisz is vulkánikus kitörések és elmerülés
mellett pusztult el, mint Mu. A tudomány ezt már a kétség árnyékán felül megállapította, de szeretik elhallgatni,
mert egyéb tudományos megállapítások felett kondítja meg a lélekharangot. Vannak, akik Atlantisz felett is
mosolyognak és gúnyolódnak, de csak azért, mert nem tudják, hogy ezzel elárulják, hogy soha komolyan nem
foglalkoztak ezzel a tárggyal. A Mu és Atlantisz elsüllyedése közötti idı a rendelkezésünkre álló adatok szerint
pontosan 4268 év volt.
Le Plongeon Közép-Amerikát vélte Mu földjének. Nem vette figyelembe, hogy az összes feljegyzések
megállapítják Mu pusztulását és elmerülését. Közép-Amerika nincs elsüllyedve s így véleménye olyan, mintha
azt mondanánk valakirıl, hogy meghalt, mialatt velünk beszél.
Souchis, a saisa templom egykori fıpapja, mondotta Solonnak, a görög bölcsnek, hogy Atlantisz
elsüllyedése folytán keletkezett iszapos tenger és a közbülsı szárazföld elpusztulása miatt 9000 évvel azelıtt
zárult el az út az elpusztult Nyugati Országokhoz.
Souchis itt világosan három földet említ. Atlantiszt, a közbülsı szárazföldet (Amerikát) és végül Mu-t, a
Nyugati Országokat.
Mindazok, akik Churchward elıtt emlékeztek meg Mu-ról, figyelmen kívül hagyták az e földrészre
vonatkozó legfontosabb dolgokat; nevezetesen a Déltengeri Szigeteken található romokat és egyéb
maradványokat, a szigetlakók csodálatosan meglepı hagyományait és Yukatanban az uxmali szent
misztériumok templomának falfelírásait.
A tudósok elméleteik védelmében igyekeznek bebizonyítani, hogy a Pleistocen-korig ember nem jelent
meg a Földön. Mint minden szappanbuborékhoz, úgy ehhez a tudományos szappanbuborékhoz is elég egy tő
hegye, hogy szétpukkanjon.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 24. (120)
Európa ama kavicságyaiban, amelyeket az utolsó mágneses kataklizma, a geológiai jégkorszak vizeinek
lecsendesülı hullámai raktak le s amely esemény még csak a Pliocen-korszak végét jelentette, emberi
maradványok találhatók. Ugyanez a vízözön pusztította ki a nebraskai barlanglakókat is.
Niven felsı városa még a hegyek felemelkedése elıtt épült a Pleistocen-kor kezdetén, míg a legalsó
városának ezt tízezer évekkel kellett megelıznie s így építése messze visszamegy a Harmad-korba.
Emellett szól a kisázsiai Szmirna melletti fıdomb átvágása is. Tudósaink megrögzött feltevései közé
tartozik az elmélet is, hogy a fehér faj Ázsiából származik. Ennek elméletnek fenntartására azonban a
legcsekélyebb bizonyító nyommal sem bírnak. Egyetlen feljegyzés vagy felírás sincs errıl. Ezzel szemben a
legmeglepıbb felfedezéseknek egyike az a megállapítás, hogy a polinéziai szigetcsoportok bennszülöttei nem a
színes, hanem a fehér emberfajtához tartoznak. Ez a nép, dacára elvadult állapotának, rendkívül szép testalkatú,
fenséges, intelligens tekintető s nagyon megnyerı arcvonású. Valósággal összekötı láncszemet képez a föld ma
is létezı fehér fajtái között.
Az eddigiekbıl már tudjuk, hogy az emberiség Mu-ból ered, a polinéziai szigetek pedig megmaradt
töredékei e balsorsú földrésznek.
Arról, hogy Közép-Amerika Mu földjérıl gyarmatosult és népesült be, följegyzések vannak, míg azt, hogy
Mu eme elsı gyarmatosai szıke fehérek voltak, akiket egy másik, sötétebb fehér fajta túrt ki, hagyományok
támasztják alá. Hagyományok szólnak arról, hogy a szıke fajta, hajókon a felkelı nap felé, távoli országba
hajózott át és ott települt le Európa északi részében, a mai Skandináviában. Ugyanezek a hagyományok
világítanak arra, hogy a sötétebb fehér fajta a Mayák birodalmán, Közép-Amerikán és Atlantiszon át Dél-
Európát, Kis-Ázsiát és Afrika északi partjait gyarmatosította.
A legszebb régi görög szobrokhoz hasonlítanak, a legügyesebbek s a legtöbb ítélıképességgel bírnak a
Fidzsi-szigetek bennszülöttei, akik a barna típusú fehérek leszármazottai.
A Gilbert szigetcsoport Arorai nevő szigetén uralkodó
bennszülött király leányánál, Arawali hercegnınél,
Churchward olyan háncsból fonott legyezıt talált, amelynek
díszítése megegyezik Mu, a Nap Birodalmának
címerpajzsával. E vad hercegnırıl azt mondják, hogy kedves,
szeretetreméltó nı, de haragos természető, s dacára
nyomorúságos környezetének, meglepıen méltóságteljes. Bár
öltözete a vadaké, feje és arca magas mőveltségő fajta
képviselıjét árulja el. Egy ı is az emberevık közül, de
dicséretére legyen mondva, nem ízlelte meg soha az
emberhúst.
Mikor tudomásomra jutott, hogy Indiában Udaipur
maharadzsája családjának származását 30.000 évre vezeti
vissza, a térképen megkeresve e valóban legısibb dinasztia
országát, nagyon meglepıdtem, mert ennek az országnak
keleti határait az Arawali-dombok szegélyezik.
Tekintettel arra, hogy Udaipur éppen kétszer olyan
távolságra fekszik az Arorai szigettıl, mint Magyarországtól
s tekintettel arra, hogy kapcsolatai Udaipurnak aligha
léteznek Arorai vad emberevı bennszülötteivel, nem tehetı
fel, hogy bennszülött hercegnınk Udaipurból kölcsönözte
volna a nevét.
Mivel ilyen négytagú szavak egyezését, amelyek
mindkét helyen nevet jelölnek, kissé merész volna a véletlen
számlájára írni, egyezésüket legésszerőbben a közös ısanya
nevére kell visszavezetni, akirıl valamikor bizonyára úgy a
szóban-forgó dombok, mint késıi elvadult unokája egyaránt
nyerhették a nevüket.
Arawali hercegnı
Fentebb, a Mu pusztulását leíró okmányok között említettem egy mexikói táblácskát is. Ezt Mexikó
városban vették egy bennszülöttıl, aki azt - állítása szerint - valami romok között találta. E táblácska alapja
finom szemcséjő, kemény homokkı. A rajta lévı jelek 1/16 hüvelyknyire emelkednek ki a felületén. Maga a
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 25. (120)
tábla kékszínő és nagyon fényes. Az a része, amelyiken a jelek vannak, világossárga, míg maguk a jelek
sötétvörösek és üvegfényőek. A színeknek ezt az összetételét gyakran találjuk ısi maya emlékeken. Magassága
körülbelül 10 cm és a talpa állványszerően van csiszolva. Kétségtelen, hogy valahol szembeszökı díszül
szolgált. Valami titokzatosságnak kell hozzá főzıdnie, mert nem maya írásjelek vannak rajta, hanem az
Anyaország Naga-rendszerő templomírásának titkos jelei. Ezt az írásmódot a legfıbb papságon kívül csak
néhány kiváló pap és a trón várományosai ismerték, minélfogva e táblácskát csak ezek értékelhették. A rajta
lévı írás tehát nagyon ısi, de 12.000 évnél idısebb nem lehet, mert Mu pusztulását írja le. A rajta lévı jelek
értelme:
„A Lelkek földje, a föld nagy Uralkodója, nincs többé. Különbözı helyeken megrendült alatta
a föld s az egész ország úgy hullámzott, mint az óceán vize. Végül is oszlopai engedtek és egy
tőzörvénybe süllyedt el. Amint a nagy Uralkodó elmerült, a földalatti tüzek körülfogták ıt és
fellángoltak. Majd a vizek hömpölyögtek föléje s a Lelkek földje, a nagy Uralkodó, nem volt
többé.”
Mielıtt e fejezetet lezárom, nézzük meg az egyiptomi „Halottak Könyvé”-nek a 110. fejezetét. Az abban
lévı címke egyike a legnagyobbaknak, amelyet sem a Mózes könyveit lefordító Ezra, sem pedig kortársai nem
értettek meg. Nem értik azt a ma élı egyiptológusok sem s ezt be is ismerik. Churchward a hindu paptól nyert
ismeretei alapján megállapította, hogy e fejezet Mu, az Anyaország emberének életét festi le. A címke alsó
része Mu szokásos térképe, míg a felsı rész három hüvelyében az alsó részen feltüntetett három víznek a neve
foglaltatik.
Az alsó rész ugyancsak három vízzel körülvett földet mutat. A felsı rész három hüvelyében lévı írást az
egyiptológusok így olvassák: „A vizek hatalma. Megszámlálhatatlan vizek. Vizek nagy helye.”
Ugyanezeket annak idején Ezra így fordította: „Az elsı neve Pison, a másodiké Gihon és a harmadiké
Hiddekel.” (Genesis, II. fejezet, 11. vers.)
Most lássuk, hogy mit mond a biblia az Édenre vonatkozólag.
„8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felıl, és abba helyezteté az embert, akit
formált vala.”
Bárki tekint is a térképre, rögtön láthatja, hogy Etiópia, Asszíria és az Eufrates völgye nem olyan terület,
amely egy olyan földrészt alkothatna, hogy sziget vagy kert lehessen, miáltal rögtön érezhetı, hogy a bibliai
leírás pusztán jelképes, amit a fent idézet 8. vers is megerısít, mondván, hogy a kert napkelet felé volt
Édenben.
Ahol ezt írták, vagy Egyiptom, vagy Palesztina volt - a mai felfogás szerint a kert közepe -, míg a
megjelölés „napkelet felé” mutatja e helytıl az Éden kertjét s így ez csak Mu lehetett, más név alá rejtve.
„9. És nevelé az Úr Isten a földbıl mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet
fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
10. Folyóvíz jı vala pedig ki Édenbıl a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy fıágra
szakad vala.
11. Az elsınek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
12. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bedelliom és az Onix-kı.
13. A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
14. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Asszíria hosszában folyt. A negyedik
folyóvíz pedig az Eufrates.”
Világos, hogy a bibliai fordítás s annak eredetije, az egyiptomi Halottak Könyve között nem teljes az
összhang, mert amíg ez utóbbi csak három folyót jelöl meg, addig a biblia négyet említ. Ezek között valóban
gyanús az Eufrates, mert amíg az elsı három felemlítése külön versekben történik, addig e folyó neve egy
versben van említve a harmadikkal. Ez azt a látszatot kelti, mintha pótlólag adatott volna a 14. vershez, hogy
elégítétessék a 10. versben foglaltaknak.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 26. (120)
VI. fejezet:
Szemelvények különbözı tudományos munkákból
Mielıtt Churchward ezredes mővének ismertetését tovább folytatnám, nem lesz érdekességnélküli, ha
betekintünk Thomas Gann, Eric Thomson és Philip Ainsworth Means munkáiba, amelyek az ısi amerikai
kultúrákat tárgyalják. Az elıbbiek mőve a mayák történelmérıl, míg az utóbbi munkája az Andes-hegység ısi
mővelıdésérıl szól.
A mayák történelmébıl veszem a következıket:
1. „Pusztán stratigrafikus tények alapján ennek az ısi anyagnak az életkorát akárcsak
megközelítıleg is nehéz megállapítani, mivel e dolgok vulkánikus hamuba és iszapba vannak
beágyazva. Ilyeneknek a korát és az idejét pedig megállapítani nem lehet. Coyoacan és a mexikói
völgy egyéb helyeit folyó láva borította be. E lávaréteg 10-15 láb vastag. Geológiai tények
alapján ez a lávaáradás nem történhetett késıbb, mint a Kr. e. második évezred elıtt. E
lávatömeg alól ısi mővelıdés kiterjedt bizonyítékai kerültek napfényre, amelyek sírokból,
házakból és a kézmőipari tárgyak megszámlálhatatlan mennyiségébıl állanak. E tárgyak
tekintélyes korúnak mutatják e bennszülött amerikai kultúrát, amely még az Ó-világ kultúrájával
való összehasonlítással szemben is aránylag magas volt.”
Mi ez, ha nem leszögezése annak, hogy Közép-Amerikában létezett egykor - az ismeretlen múltban - e
vidéken egy oly magas kultúra, amely az Ó-világ valamennyi magas kultúrájával, mint Babilon, Egyiptom stb.
ısi mővelıdésével szemben sem mondható alacsonyabbnak, hacsak nem magasabbnak amazokénál.
2. „A maya kronológiából, azaz idıszámításból, amellyel a mayák azt az idıt jelölték, amely
eltelt 4 Ahau és 8 Cumhu óta, vagyis a föld újratestesülésének kelte óta, a 6 Katun és 8 Baktun
idejét Spinden Kr. e. 100 évre teszi. Ugyanezt a dátumot Goodman 260 évvel elıbbre, míg a
német tudósok ugyanennyivel hátrábbra tolják.”
Ez az 520 évre terjedı ingadozás világos beismerése annak, hogy a fenti maya dátumnak, amelytıl aztán a
többit számítják, a mai idıszámításunkba való tudományos belehelyezése teljesen önkényes. A tudományos
mővekben található maya dátumokra vonatkozó megállapítások tehát a mi idıszámításunk szerint nem fedik a
valóságot. E dátumok akár tízezer évekkel is eltérhetnek a valóságtól.
3. „Kétségtelen, hogy a mayák leszármazottai voltak Ázsia egyik nomád törzsének, Amerika
elsı felfedezıinek, akik a Behring-szoroson talán már 10.000 évvel ezelıtt keltek át.”
Igazán szép, hogy itt már tudósaink 10.000 évet engedélyeznek, nem is szólva arról, hogy a mayák
valamely ázsiai nomád törzzsel való rokonságát kétségtelennek tartják. Amikor ily rokonságot kétségtelenül
megállapítanak, észre sem veszik, hogy minı ellentmondásba keverednek egyéb állításaikkal. Ha ugyanis egy
néptöredék, bármi oknál fogva, elzáródik vagy elzárkózik a világtól, az a kultúra lépcsıin csak többé-kevésbé
hosszabb, vagy rövidebb idın át fogja tudni magát tartani. Elért kultúrfokát fokozni tovább nem lesz képes,
ellenben bizonyossággal el kell érkeznie ahhoz az idıhöz, amelytıl kezdve kultúrája hanyatlásának kell
elkezdıdnie. Ha tehát az amerikai mayák Ázsia valamely nomád törzsétıl indultak volna el, hogy képzelhetı
akkor, hogy amerikai elzárkózásukban olyan magas kultúrát tudtak teremteni, amely felülmúlta azokat az ázsiai
magas kultúrákat, amelyektıl, dacára az azokkal való kapcsolatba jöhetıségüknek, Ázsiában magában mégis
oly távol estek. Amennyiben a Behring-szoros átkelési hídjának a meséjét el lehetne fogadni, fentiek alapján ily
átkelés lehetısége nem Ázsiából Amerikába, hanem fordítva, inkább Amerikából Ázsiába történhetett volna.
Az igazság azonban, mint már tudjuk, itt is a középúton áll. Az átkelés egyformán történt mindkét irányba, de
nem a jó öreg Behring-hídon át, hanem a közbülsı földrészrıl közvetlenül. A kétségtelen rokonság így is
kimutatható.
4. „A faszobrászat a mayáknál nagyon fejlett volt s egyes ajtókeretek és gerendák, amelyeken
isteneket, embereket és groteszk alakokat faragtak, a legjobb modern fafaragványokkal is
elınyösen volnának összehasonlíthatók.”
Aki feltételezi, hogy ilyen fejlett faszobrászatot holmi kıszerszámokkal ki lehet fejleszteni, annak fogalma
sincs arról, hogy valójában hogyan is készül egy faszobor.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 27. (120)
5. „A dombormő, amely számbavehetı perspektíva (távlat) ismeretét mutatja, tökéletes és
minden bizonnyal felülmúlja mindazokat a hasonlókat, amelyeket Egyiptomban és
Mezopotámiában találtak.”
Micsoda naívság kell annak a feltételezéséhez, hogy ezek a szobrászok a tudományos kıkorszak
embervadjaiból kerülhettek ki. Hát annyira lehetetlen, hogy e több-ezer éves acélszerszámok az izzó lávában
nem oldódhattak fel, vagy a földben és a földön nem válhattak vasoxiddá?
6. „Cobatól egy nagy felemelt kıút vezet kilométereken át Chichen Itza felé. Nehéz
magyarázatot találni arra, hogy mi szükségük volt erre a rengeteg idıt és munkát igényelt
hatalmas mőútra, mivel a mayák nem ismertek sem teherhordó állatokat, sem kerekes jármőveket
s emellett az út nem szel át semmiféle mocsarat, amelyen keresztül nélküle a közlekedés
lehetetlen lett volna.”
Az tényleg vitán felül áll, hogy Amerika újabb felfedezése idejében annak lakói a kereket nem ismerték.
Kerék ismeretének hiányában pedig ilyen mőút célját megmagyarázni képtelenek vagyunk. Feltehetjük tehát,
hogy Amerika ısi lakói ismerhették a kereket, de a kultúrában valaminı oknál fogva visszavetett szerencsétlen
leszármazottaik idıközben egyebek között a kereket és annak használatát is elfeledték. Hogy ez
megtörténhetett, elképzelnünk is nehéz, mert rengeteg idınek kellett közben eltelnie. Azonban van már elég
okunk arra, hogy ilyet feltételezhessünk.
7. „Palenque-ben a ’Feliratok templomában’ egy hét idı-szakból összeállított kelet van
feljegyezve, nevezetesen: 1 Kin, 12 Uinal, 1 Tun, 8 Katun, 1 Baetun, 18 Pictun és 7 Cabaltun. Ha
ezek értékét összegezzük, akkor 455.393.401 napot, vagyis megközelítıleg 1.247.653 évet
nyerünk. Tikalban pedig egy 8 idıszakos kelet van feljegyezve, amely 1.841.639.800, azaz
ezernyolcszáznegyvenegymillió-hatszázharminckilencezer-nyolcszáz napból álló idıt hidal át,
vagyis megközelítıen ötmillió esztendıt. Maga az a tény, hogy a mayák képesek voltak ily óriási
idıtartamot elképzelni a földdel kapcsolatban, azt mutatja, hogy helyesebben ítélték meg a föld
lehetı korát már abban az idıben, mint bármely más nép egészen a XIX. századig.”
E sorok önmagukban beszélnek a föld elsı nagy mővelıdésérıl. Azok pedig, akik elég fáradságot vesznek
arra, hogy a mayák idıszámítási rendszerét megismerjék, kénytelenek a mayák elıtt elismerésük zászlaját
meghajtani s már nem szorulnak egyéb bizonyítékokra, hogy valóban magas mőveltségükön
csodálkozhassanak.
8. „Copan kıszobrászat, Tikal faszobrászat, Quirigua csodálatos zoomorfikus emlékmővek,
Palenque gyönyörő gipszdíszítmények és vésett jade-k, Pusilha kiváló kerámia, Lubaantun apró
alakocskák készítésében volt híres.”
Íme egy csomó mővészetérıl híres város egy rakáson. Ahol a mővészeteket annyira értékelték, hogy
városok váltak azokról híresekké, ott igazán fantasztikum nemcsak vad, de még félvad állapotokról is beszélni.
9. „A mayák voltak a legkevésbé harcias nép, amely valaha létezett.”
Lehet-e egy népre vonatkozólag ennél szebb megállapítást tenni?
10. „A maya mővész a távlat ismeretében elırehaladottabb volt valamennyi kortársánál az
egész földön s szakmájának tisztaságában, ha lehetséges, még napjainkat is felül múlta.”
Ha erre képes volt akár a kıszerszámával, akár egyébbel, akkor kétségtelenül elırehaladottabbnak kellett
lennie még mai szaktársainál is.
11. „A fogakat különbözı módon tömték, illetve rakták be díszítés céljából. Berakásra
vaspirit, obsidian és alkalmilag jade-csapokat használtak, amelyeket a fog közepébe fúrt kicsiny
kerek lyukakba illesztettek.”
Íme két légy egy csapásra. Az egyik a jól ismert, de már nevetséges kıszerszám, amellyel lyukacskákat
fúrtak fogaikba s amellyel a piciny csapokat e célra kifaragták. Ugyan akad-e komolyan gondolkodó olvasóim
között, aki ilyet el tud hinni? A második pedig a vaspirit. Ha ehhez tudjuk, hogy ötvösmővészetük sem volt
utolsó, akkor nehéz elhinnünk, hogy a vaspirit ismerete mellet ne ismerték volna a vasat.
12. „Amióta az írás mővészetét felfedezték, az uralkodók a saját dicsıségük és cselekedeteik
megörökítésére nagy emlékeket állítottak. Nagy gyızelmek leírása, zsákmányolások vagy a
fizetett hadisarcok, az öndícséretek hosszú meséi töltötték ki az emlékek rendelkezésre álló
területeit. Az ısi népek között egyedül a mayák jegyeztek fel tudományos dolgokat és elvont
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 28. (120)
matematikai számításokat az uralkodók kérkedései helyett. Ebben messzire megelızték nemcsak
kortársaikat, hanem még az úgynevezett modern civilizációt is.”
Íme ez volt három tudós megállapítása 1931-bıl. A mayákról ennél nagyobb elismerés még Churchward
mőveiben sem található.
Chichen-Itzá fıszentélye
Chichen-Itzá ısi város maradványainak tájképe Yukatan félszigeten
(Lindberg ezredes repülıgéprıl készült felvétele)
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 29. (120)
Chichen-Itzá csillagvizsgálójának romjai a mayák ısi birodalmából. (Yukatan)
Chichen-Itzá: a harcosok temploma. Kiásása és összerakása négy évig tartott
Azt hiszem, hogy ennyivel is megelégedhetünk a yukatani mayákról. Tekintsünk be még egy kissé az
Andes hegység ısi mővelıdésébe is:
1. „Az inkák idejét megelızıleg létezett egy másik birodalom, nem kevésbé jelentékeny, mint
az inkáké, amelyet a modern kutatások úgy régészetileg, mint irodalmilag, lassan mindinkább
látókörünkbe hoznak s felderítik róla a ködöt és árnyakat, amelyek azt oly soká takarták. Már
most, bár ismereteink messze maradnak még a teljességtıl, tudjuk, hogy a nyugati Dél-
Amerikában az Új Világ bennszülött faja Mexikó és Közép-Amerikánál nemkevésbbé jól
közigazgatott, kiterjedt és hatalmas királyságokat, meg birodalmakat alkotott, amelyeknek
hosszú, bonyolult és csodálatraméltó volt a történelmük.”
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 30. (120)
2. „Röviden a mayák ısi birodalmának mővelıdése megérdemli, hogy összehasonlíttassék
Európa bármelyik mővelıdésével az ipari forradalmat megelızı idıbıl, vagy Ázsia és Afrika
bármelyik mővelıdésével egészen napjainkig.”
3. „A Naymlap-dinasztiának a története nem egy ısi primitív nép története. Naymlap király és
Ceterni királyné udvara magas szervezető volt s a mondákból egyébként is kitőnik, hogy
mővelıdésük elırehaladott volt már akkor is, amikor Peruba érkeztek. Hogy honnan jöttek és
miért, azt nem lehet megállapítani. Cabello atya megjegyzése kétséges, mert szerinte a
Naymlapok 'vino de la parte suprema de este Piru’ Ezt úgy lehetne érteni, hogy Peru
legmagasabb hegyvidékérıl érkeztek; ha ott nem volna más helyütt a ’balsas’ ami vízi jármővet
jelent, ezen pedig aligha érkezhettek a magas hegyvidékrıl. Ez egyike ama érthetetlen és
észbontó adatoknak, amelyekbe az ısi Perut tanulmányozó tudósok minduntalan beleütköznek.
Cabello atya nem jelölt meg kort és idıt, csak annyit mond, hogy a Naymlap-dinasztia 12
uralkodót adott. Utánuk egy interregnum következett, amelynek tartama idıben meg nem
határozható.”
Cabello atya teljes nevén Miguel Cabello de Balboa, tudós jezsuita atya volt, aki 1576-1586. között
tanulmányozta az indiánok múltját s aki gondosan feljegyzett mindent, amit informátorai vele közöltek.
4. „Reginaldo de Lizzaraga dominikánus szerzetes 1555-1599. években tett utazásáról írja:
Az épület nagyon magas volt s kerülete szokatlanul nagy. Építıirıl nincs semmi feljegyzés vagy
emlék s maguk az indiánok sem hallottak róluk elıdeiktıl. Roppant idıt és rengeteg embert
igényelhetett a felépítése, mert nagyságát csak az képes elhinni, aki látta. Azt tartották róla, hogy
a Trujillo-völgy urainak volt a sírja, akik az inkákat régen megelızték s akik szélsıségesen
hatalmasok voltak úgy vagyonilag, mint politikailag. ...Elıször 29 évvel ezelıtt mentem
Tiahuanacoba két szerzetes társaságában s mikor láttuk ezt a munkát, végtelen csodálat vett erıt
rajtunk, mert hiszen ezeknek az indiánoknak nem volt sem csákányuk, sem kalapácsuk, sem
szögmérıjük, hogy a köveket megmunkálhatták volna s csodálatos azokat látni, mert gyakorlott
kıfaragók sem tudták volna e köveket szebben vágni és megmunkálni.”
Pedro de Ciera León kapitány így ír 1540-1550-ben a Tiahuanaco nevő romvárosról, amely városról már
tettem, említést a 3-ik fejezetben:
5. „Tiahuanaco nem nagyon nagy helység, de híres a közelében található nagy építményekrıl,
amelyeket érdemes megtekinteni. Az épületek közelében van egy domb, amelyet kıalapra emberi
kezek készítettek. É domb mögött van két emberi formához hasonlatos kıbálvány. Arcuk ügyesen
faragott s valamely híres mester keze munkája látszik meg rajtuk. Oly nagyok, hogy valósággal
óriásoknak tőnnek fel s világos, hogy olyan ruhát hordanak, amely az itteni bennszülöttekétıl
eltérı. Úgy látszik, valami fejdíszt is viselnek. E szobrok mellett egy épület is látható. Régiségük
és a betők hiánya az oka, hogy nem tudják, ki építette e hatalmas alkotásokat, s hogy felépítésük
óta mennyi idı telt el. Jelenleg csak egy jól épített fal áll, de már ennek is nagyon magas korúnak
kell lennie. A kövek némelyike már nagyon megviselt. Olyan roppant nagyságú kövekre akadunk
itten, hogy képtelenek vagyunk megérteni, miként hozhatták azokat ide emberi erıvel. Tovább
nyugat felé egy másik helyen más ısi romokra akadunk, amelyek között több egyetlen darabból
faragott kapu látható. E kövek egyikének a méretei (Ciera kapitány adatainak nyomán mai
mértékre átszámítva) 4,2 × 3,5 × 0,8 méter, amely kıben a tulajdonképpeni ajtónyílás körülbelül
2 × 0,9 méter. Egy másik ilyen monolit mérete 10 × 5 × 0,2 méter. Ha jól meggondoljuk, e
munkák valósággal magasztosak és fenségesek. A magam részérıl képtelen vagyok megérteni,
hogy miféle szerszámokkal vagy készülékekkel munkálták meg ıket. Kétségtelen, hogy azok a
szerszámok, amelyekkel e köveket oly tökéletesen tudták megmunkálni, mások voltak, mint
amelyeket most használnak az indiánok.”
Ciera León leírását azzal fejezi be, hogy nézete szerint ezeket a tiahuanacoi épületeket sohasem fejezték
be. Már az ı idejében idısebbeknek tartották azokat, mint az Inkák családját. Az inkák Cuzco építésénél csak
utánozták ezt az építımővészetet s azon gondolkoztak, hogy ne tegyék-e meg Tiahuanacot székhelyüknek.
Értesülése szerint úgy ezeket, mint a vinaquei (Huinac) épületeket nagyon-nagyon régen egy - az inkáktól
teljesen különbözı - nép építette.
Diego de Alcobasa atya, Garcilasco de la Vega Inka rokona, tehát elıkelı amerikai bennszülött, így ír e
romokról:
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 31. (120)
„6. Tiahuanacoban egyéb dolgok között vannak olyan ısi romok, amelyeknek emléke
halhatatlanságra méltó... Egy darab kıbıl, egy szikladarabból kifaragottan vannak falak,
mennyezetek, padlók és ajtók. Az udvar, valamint az elıcsarnok falai 0,7 méter szélesek. Az
elıcsarnok fedele zsuppfedélnek látszik, de valójában kıbıl van, s csak faragása utánozza a
zsuppfedelet, amelyet úgy látszik, hogy lakóházaikon használtak s így a szemnek történt
megszokásából kıfedél esetén is utánoztak. A Titicaca-tó vize mossa az udvar falait. A
bennszülöttek azt tartják, hogy úgy ez, mint a többi épületek, a mindenség Teremtıjének voltak
szentelve. Több kı nıi- vagy férfialakúra van faragva, de oly természethően, hogy eleveneknek
látszanak. Ezek némelyike csészébıl iszik, mások ülıhelyzetben vannak, ismét mások álló- vagy
menı- helyzetben a falnál folyó vízben. Nıi szobrok gyermekkel a karjaikban, mások
csecsemıkkel a hátukon s vagy ezer más különféle helyzetben.”
7. Bernabe Cobo atya (1582–1657) írásaiban a következıket találjuk Tiahuanacora vonatkozólag:
„7. Két dolgot találok ezeken az épületeken, amelyek mellett nem lehet szótlanul és
gondolkodás nélkül elmenni. Ezek egyike a kövek hatalmas méretei, másika pedig azok
rendkívüli ısrégi volta. Ki ne csodálkozna e kövek szokatlanul óriási méretein s ki ne
gondolkodna azon, hogy miként szállították el emberi erıvel e köveket a bányából, ahonnan
azokat fejtették, oda, ahol azok ma láthatók? Ez a dolog még rejtélyesebbé válik, ha
meggondoljuk, hogy a környéken ilyen kıbányák innen mérföldekre nem találhatók s emellett
még az a tény is ismert, hogy az Újvilág lakói nem ismertek gépeket, kerekeket, motolákat, nem is
szólva arról, hogy ismeretlenek voltak náluk még a teherhordó állatok is. Megvallom tehát, hogy
nem tudom, minı erıvel és mi módon szállíthatták e köveket, valamint azt sem tudom megérteni,
hogy minı eszközökkel és szerszámokkal tudták azokat megmunkálni. Nem szabad mindezek
mellett még azt sem elfelednünk, hogy e kövek megmunkálásuk elıtt és elkészítésük elıtt még
óriásibb méretőek voltak, mint amilyeneknek most készen láthatók. E kövek némelyike homokos,
vörös és könnyen munkálható, másika pedig barna vagy hamuszínő és nagyon kemény. Véséseik
nagyon változatosak, de nagyon eltérnek a mi munkáinktól. Elkészítésük csinossága sima lapos
kicsiszoltságukban rejlik, amelyet nem lehet szebben elkészíteni.
Mivel az indiánok a betővetést nem ismerték, képtelenek vagyunk róluk sokat kifürkészni s
azokban csak találgatásokra vagyunk utalva. Így állunk akkor, ha kutatjuk ez ısi helynek az
eredetét, az építıinek kilétét s azt az idıt, hogy mióta állanak ezek az épületek.
Annyi bizonyos, hogy az indiánok között senki sincs, akinél ilyennek az emlékezése
fennmaradt volna. Valamennyien bevallják, hogy e munkák olyan idısek, hogy azok eredetérıl
mit sem tudnak. Abban mind egyet értenek, hogy az épületek már századokkal elıbb megvoltak,
mielıtt az inkák uralma kezdıdött volna. Általános az az értesülésük, hogy az inkák cuzcoi és
más épületeik felemelésénél e romok épületeit vették mintául.”
Cobo atya aztán kitér azokra a fantasztikus mesékre, amelyeket a romok méretei keltettek életre.
Megemlíti aztán, hogy a faragványokon látható idıvertség erıs bizonyíték a romok határtalan ısisége mellett.
Majd így folytatja:
„Második bizonyíték ezek ısrégi volta mellett a megmunkált kövek sokasága, melyek a föld
színe alatt találhatók. Bár számtalan azoknak a köveknek a száma, amelyek az épületeknél
lehullottak s elszórtan szerte hevernek, az eltemetett kövek még csodálatosabbak számuknál
fogva. E helység talaja sima, fővel borított, mentes a göröngyöktıl és árkoktól, bárhol könnyő az
ásása, s 2-4 méter mélységben mindenütt nagymennyiségő megmunkált kıre akadhatni.
Némelyike óriási és gyönyörően megmunkált tábla. Világos, hogy itt egy nagy városnak kell
eltemetve lennie. Midın 1610-ben jártam itt elıször, akkor egy gyönyörően megmunkált és
kicsiszolt kıtáblát ástak ki, amelynek hossza 20 láb, szélessége pedig 15 láb volt.”
Cobo atyának azt a véleményét, hogy Tiahuanacoból több van a föld színe alatt, mint amennyi a föld színe
felett látható, az újabb kutatások igazolják. Röviden szólva tehát elegendı indok áll rendelkezésünkre annak a
feltevéséhez, hogy Tiahuanaco egy hatalmas birodalom metropolisa volt, talán egy papi birodalomé, amelynek
házi vármegyéjét a Titicaca-tó völgye alkotta. A vidék mai állapotában azonban cseppet sem látszik
kedvezınek magasabb civilizáció kifejlıdésére.
Carcilasco Blas Vera atya írásaiban azt találjuk, hogy az emberi áldozat teljesen idegen volt az Inka
napimádó szellemtıl. Molina atya pedig Cuzcóból azt írta, hogy az Inkák és alattvalóik hittek a lélekben, mely
nem hal meg a testtel. Molina atya jegyezte fel ezt az alábbi ısi inka imádságot is:
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 32. (120)
8. „Hatalmas Isten! Mindenütt jelen levı Isten! Nincs hozzád hasonló a földön. Te, ki létezel
a világ kezdetétıl a végéig, Te adsz létet és értéket az embernek, mondván, hogy legyen ember, s
a nınek, mondván, hogy legyen asszony. Te teremtesz és adsz nekünk életet, ırködj felettük, hogy
egészségben és békében éljenek. Te, ki a legmagasabb mennyekben laksz, adj nekik hosszú életet
s fogadd kegyesen áldozatukat, óh Teremtınk!”
Csodálatot keltı cserépváza a limai Alessandromúzeumban,
melyet a Titicaca-tó melletti
romvárosban ástak ki. Oly kultúra, mely ilyen
vázát tudott elıállítani, nem létezhetett a mai
4000 méter magasságban. Ily kultúra csak a
tenger szintjén keletkezhetett és létezhetett, tehát
abban az idıben, amikor a Cordillerák még nem
emelték fel hófedte bérceiket a felhık
magasságába. Ezt igazolják a romváros
környékén található tengeri kagylók is.
A férfi fejfedıje önkéntelenül az akkori idık légi
pilótáját juttatja eszünkbe
Majdnem hasonló imát ırzött meg Oré püspök is:
„Hatalmas Isten, aki létezel kezdettıl fogva s aki létezni fogsz egész a végig, hatalmas, de
kegyes, aki teremted az embert, mondván legyen, aki védsz bennünket a rossztól és megtartod
egészségünket és életünket, légy a Mennyben vagy a földön, felhıkben vagy a mélyben, halljad
meg annak szavát, aki Hozzád esedez és add meg kérését. Adj örökké tartó létet, tartsd meg
életünket és fogadd el ezt az áldozatunkat”.
E szemelvények elegendık annak a bemutatására, hogy az inka-idık elitjének a szelleme még a
kereszténység felvétele elıtt milyen magasba tudott felemelkedni.
Az igazság kedvéért megjegyzendı, hogy vannak keménylelkőek, akik visszautasítják annak lehetıségét,
hogy az ısi andokbeliek többek is lehettek, mint a sötétségben, teljes tudatlanságban és babonákban tévelygı
vadak és ezek annak a bizonyítására fognak törekedni, hogy ezek az imádságok katolikus vagy bibliai
eredetőek és tartalmúak. Kétségtelen, hogy van bennük valami az Ótestamentum üdeségébıl és buzgóságából.
Ezeket a szemelvényeket vettem ki Ainsworth Means mővébıl, aki, kétlem, hogy amikor mővét írta,
tudott volna Churchward felfedéseirıl, mivel mővében nemhogy nem tesz róla említést, hanem annak iránya
sem egyezik Churchwardéval. Eddig nem adtam azokhoz semmi megjegyzést, mert nem akartam a
szemelvények eredetiségét zavarni. Az 1. és 2. alattiak egyenesen alátámasztják Churchward felfedéseit. A 3.
alattiban megtudjuk, hogy a naymlapok vízi jármővön jöttek Peruba, de nem a legmagasabb hegyvidékrıl,
hanem észak felıl, mert a 'parte suprema' nem kizárólagosan legmagasabbat, hanem legfelsıbb részt is jelent.
Ezzel az utóbbi jelentéssel pedig nincsen semmiféle ellentétben a vízi-jármő használata s így nem szükséges az
ısi Perut tanulmányozó tudósoknak ezeket az adatokat érthetetleneknek és észbontóknak tekinteniük. Az itt
adott magyarázat mellett ezek az adatok sem nem érthetetlenek sem nem észbontók. Nagyon is világosakká és
érthetıkké válnak azok, amint nem ragaszkodunk bizonyos téves alapeszmékhez ez ısi fajoknak és
kultúrájuknak eredetére vonatkozólag.
A 4. pont alatt láttuk, hogy Reginaldo de Lizzaraga és dominikánus társai csodálkoztak a tiahuanacoi
kövek megmunkálásán, de egy szóval sem merik feltételezni annak gondolatát, hogy azokat valami kıszerszámmal
készítették volna. Ugyanígy csodálkozik ezen Ciera León kapitány és Cobo atya is, akik ugyancsak
nem merészelnek elmenni a kıszerszámok feltételezéséig. Cobo atya szavai után gondolkodóba kell esnünk az
ottani kövek odaszállítása tekintetében is, mert e tekintetben épp oly tanácstalanul fogunk állani, mint Cobo
atya, ha visszautasítjuk azokat az egyedüli lehetıségeket, amelyeket Churchward felfedezései tárnak elénk.
Viszont ezek az egyedüli lehetıségek pedig nagyon nyomós bizonyítékok Churchward felfedezései
mellett. Cobo atya feljegyzésébıl megtudjuk, hogy e romok már századokkal az inkák uralmának a kezdete
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 33. (120)
elıtt léteztek. Az inkák csak késıi utódai, vagy talán inkább csak utánzói lehettek egy elhaló mővelıdés
megteremtıinek.
Ugyanott olvashattuk annak a megállapítását, hogy ez a vidék mai állapotában cseppet sem kedvezı
magasabb mővelıdés kialakulására. Ez igazán természetes, mert 3000 méter magasság sem most, sem pedig a
múltban nem lehetett kedvezı magasabb mővelıdés kialakulására. Ha ott ennek dacára magas mővelıdés
bizonyítékaira akadunk, azok egyúttal azt is bizonyítják, hogy ez a vidék akkor közelebb volt a tenger színéhez,
mint manapság s így az Andok felemelkedése már csak az ember történelmének folyamán jöhetett létre.
Végül a 8. pontban közölt imák hasonlatossága a bibliai zsoltárokhoz egyáltalán nem meglepı, ha tudjuk,
hogy mindkettıjük közös ıse az Anyaországnak, Mu-nak, Szentsugallatú írásai voltak. Ugyanígy nem
csodálkozhatunk Acosta atyán, aki megbotránkozott annak idején az inkáknál a Szentháromság titkának -
szerinte ördögi - utánzatán.
Acosta atya tévedésébe esett újabban De Mirville is, Róma védıje, aki ezeket írja:
„Mivel a dogmát, a szertartást és a szokásokat, amelyeket a római apostoli egyház 1862-ben
kihirdetett, már ott találjuk a vízözönnél aligha fiatalabb kıemlékeken, papiruszokon és
hengereken, úgy látszik, lehetetlen letagadni, hogy volt már egy Elsı Történelemelıtti (római)
katolicizmus, amelynek a mienk csak hő folytatása...”
Mivel De Mirville nem ismerte azokat a feltárásokat és megállapításokat, amelyek jelen mő tárgyát adják,
az elıtte feltárult és letagadhatatlan tények mellett, amelyeknek természetes voltát tudatlanságában fel nem
foghatta, az egykori Acosta atyához hasonlóan kénytelen volt magyarázatul arra a téves és fantasztikusan
hihetetlen magyarázatra helyezkedni, hogy ez az elsı történelemelıtti katolicizmus nem lehetett egyéb, mint
tetıpontja a fekete boszorkányságnak és az ördögök arcátlanságának.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 34. (120)
VII. fejezet:
Szemelvények Egyiptom vallásáról
Annak megértésére, hogy mennyire nem volt semmi köze holmi fekete boszorkánysághoz a
történelemelıtti „katolicizmus”-nak, nem lesz érdekesség nélkül, ha elolvassuk egyetemünk egyiptológusának,
Mahler professzornak, az ó-kori Egyiptom vallására vonatkozó megállapításait. E megállapítások annál
érdekesebbek, mert valamennyiünk tudatában úgy él Egyiptom is az ı ember- és állatfejő isteneivel, mint a
politeizmus (a sok isten imádat) klasszikus ıshona.
Az alábbi sorok olvasásánál ne feledjük, hogy Egyiptom már csak elhaló tagja volt az Anyaország
mővelıdésének, de még így is csodálattal kell meghajolnunk elıtte, amikor nem fantasztikus regényekbıl,
hanem illetékes, komoly tudósunk megállapításaiból fogunk vallási felfogásába betekintést nyerni.
Mahler írja:
„Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az egyiptomi vallás eredetét és keletkezését illetı
kérdésre teljes biztonsággal felelhetnénk. Abban a pillanatban, amikor történeti talajra lépünk,
az egyiptomi vallás már oly formában jelenik meg, mely egy ezt megelızı hosszú fejlıdésre
enged következtetni. Eredete tehát a történelemelıtti korba esik, amely korból emlékek nem
maradtak reánk. A vallásos képzetek már akkor rég megvoltak, amikor a piramisokat kezdték
építeni.”
Emanuel Rouge, Le Page, Renouf, Pierret és Brugsch azon a véleményen vannak, hogy az egyiptomi
vallás alapvetı fıvonása az Isten egysége, és hogy az írott kútfıkben fennmaradt mágikus és a animisztikus
képzetek csak misztikus, szimbolikus és allegorikus értelemmel bírnak.
Isten az egy, az egyetlen, az egymagában lévı, aki mellett nincsen senki sem. İ teremetett mindent és İ
az egyetlen, akit senki sem teremtett. Isten „Kheper ezeref”, vagyis „önmagától lett”, „önmagától keletkezett”.
İ a „Kheper em hat” azaz, aki kezdetben volt, vagyis, aki mint kezdet keletkezett. Így tanítják ezt a feliratok,
amelyek errıl az egyetlen Isten, vagy ıslény minemőségérıl felvilágosítást nyújtanak és lényegének
tárgyalásába mélyebben bebocsátkoznak. Való, hogy a legtisztább monoteizmus sem taníthatja szebben és
jobban Isten fogalmát, mint e fenti sorok.
De azt is olvassuk, hogy Isten irgalmas tisztelıi iránt, meghallgatja a hozzá esdeklıket, megvédi a gyengét
az erıssel szemben, meghallgatja annak könyörgését, aki bilincsekbe van verve; irgalmas ahhoz, aki hozzá
fohászkodik; a félelemmel elteltet megvédi az elbizakodottal szemben és bíró a hatalmas meg a nyomorult
között. Isten elismeri azt, ki İt elismeri, megjutalmazza azt, ki neki szolgái s megvédi azt, ki İt követi.
Az Istenség e fogalmát „Nuter” szóval jelölték. İ jelentette a tevékeny erıt, amely periodikus visszatérése
által a dolgokat alkotja és teremti, nekik új életet kölcsönöz és a fiatalság üdeségét visszaadja. İ tehát Isten, a
legtisztább felfogás szerint İ az egyetlen Atya, aki az ember sorsát a születésétıl a haláláig vezérli, aki
vigasztalást nyújt fájdalomban és balsorsban; İ az összes dolgok teremtıje és kormányzója, İ a kezdet.
A fentebb nevezett tudósok azt állítják, hogy az egyiptomiak egy szellemi és örök lény egységét ismerték
el, aki kezdettıl fogva volt és aki a véges alkotásokat az ı szava és akarata által keltette életre. İt azonban a
teremtés befejezése után, mint világlelket a világba helyezték és ennek összes részeit, vagyis a kozmikus test
tagjait általa áthatva gondolták. E világlélek teremtı és megtartó ereje emanációk sorozatába oszlott szét,
amelyeket aztán isteneknek neveztek s amely emanációk a mitológia tulajdonképpeni tartalmát foglalták
magukba. Az atya isten és az anya isten egy, és a gyermek, akár fiú, akár leány, csak az emberi képzetek és
fogalmakhoz alkalmazott formája az isteni hármasság kinyilatkoztatásának. A lokális hármasságok nem bírnak
más jelentıséggel, mint a természetfölöttibıl az érzékelhetı világba, a láthatatlanból a láthatóba való átmenetet
emberi képek szerint a megértéshez közelebb hozni s így az égi dolgokat mintegy emberi mértekkel mérni. A
transzcendentális eszmékre nem voltak szavaik, kép volt a szavak jelképe s csak a beavatott ismerte azok
magasabb jelentıségét. Csak a nagy tömeg tartotta a látszatot igaznak s így az Istenség tulajdonképpeni
lényegét magában a képben ismerte fel.
Abban az idıben, amikor az egyiptomiak még nem képeztek egy egyöntető államot, hanem csak számos
autonóm megyét alkottak, az Egyisten fogalmát különbözıképen személyesítették meg. Minden kerületnek
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 35. (120)
megvolt a maga istene, aki más szertartásokat és szokásokat kívánt, s akinek mindenekelıtt más neve és
hatalomköre volt, mint a szomszéd kerület istenének. Az egyikben például az Egyisten világteremtési erejét és
tulajdonságát tisztelték; ı volt a világ alakítója (Ptah). A másikban a „rejtett”, a láthatatlan lényt imádták
(Amon), ki kezdettıl fogva volt, mindörökre fennmaradt, mindent-tudó stb. Végeredményben mindenütt
ugyanazon tannal találkozunk, bár eltérı nevekbe burkolva. Isten mindenütt az Egy és az Egyetlen, aki
önmagától létezik és megközelíthetetlen. A legtöbb helyen meg vannak az isteni hármasságok s e hármasságok
azon a képzeten alapulnak, hogy a fiú nem más, mint az anya méhében újra született atya, tehát a hármas szám
egy meg nem szakított egységet képez, mint azt ma a keresztény vallásban találjuk.
Mondáik, amelyek egyházirodalmuk annaleseiben kronologikus pontossággal vannak feljegyezve,
történeti eseményeknek látszanak.
Valamennyi isten élén Rá állott, a Napisten, akit egész Egyiptom a világot kormányzó legfıbb istenség
gyanánt ismert el. Rá megközelíthetetlen fönségben áll az emberek és az istenek felett.
Az egyiptomi istenek azonban éppen nem azonosak azokkal az állatokkal, amelyek képében İket
megszemélyesítették, mert az isteneket emberi alakban is elképzelhették.
Amon volt a thébai nagy isten, akiben az új életre való ébredés gondolata testesül. Ó az, aki a rejtett
dolgokat a sötétségbıl a világosságra hozza, így szimbóluma annak a reménynek, hogy a halottak egykor fel
fognak támadni. Amon-Ra néven Napistenné lett, s mint ilyen, az „istenek királya” nevet nyerte. İ a
mindenható, igazságos, irgalmas Isten, teremtıje minden földi és mennyei dolognak, az örökkévalóság ura és a
végtelenség alkotója.
Nunu az ısidıktıl való égi vizek istene, akitıl minden dolog létrejött, İ Rá atyja, ennélfogva Nunuban
találják ıs-okukat a kozmogonikus spekulációk. İ szellemi elıidézıje a világ teremtésének. Egy koporsó alakú
szekrényen térdelı - egészen a kezéig beburkolt - férfiúval ábrázolták, hosszú szakállal, a fején két tollal s a
kezében korbáccsal.
Hogy az egyiptomiak mikor és minı körülmények hatása alatt kerültek a Nílus völgyébe, a tudomány
jelenlegi állása mellett ismeretlen, de annyi bizonyos, hogy az ó-egyiptomi faj a belsı afrikai népekkel
semminemő rokonságban nem volt. Ezzel szemben Afrika északi partjainak lakóival nyelvi tekintetben közeli
rokonok voltak. Egyiptom szókincsének csak kis részét lehet szemita szavakkal azonosítani, szavaik nagy
többsége és éppen a leggyakoribb szavak a szemitistáknak idegenszerően hangzanak. Nyelvtan tekintetében
ellenben feltőnıen hasonló a nyelvtana a szemita nyelvek grammatikájával. Szavainak nagy része minden
véletlent kizáró módon a legszorosabb kapcsolatban állanak Babilon és Khaldea ısi nyelvével, de semmi
kapcsolatuk sincsen azok szemita tájszólásaival. Ez a körülmény olyan ısidıbe vezet bennünket, amelyben
még a sumér is élı nyelv volt.
Az egyiptomi szövegek megértése alapjában véve biztosítva van. Nehézségeket a vallásos szövegek
okoznak, de a nehézség itt sem a nyelv megértésében rejlik, hanem a misztikus és rituális formulákkal
teletőzdelt szövegben, amelyeknek jórésze ismeretlen elıttünk. Ez a misztikus nyelv a régi egyiptomiak szerint
azt a kulcsot tartalmazta, amely felnyitott minden rejtett dolgot úgy égen, mint földön s feltárta az alvilág
kapuit, szabaddá tette a holtak lelkének útját, feltámasztotta és megszólaltatta a halottakat. Ez a mágikus
tudomány volt az, amit a feliratok „nagy titok” névvel jelölnek s amit be nem avatott elıtt volt szabad felfedni,
s amelynek tartalma a mai tudomány elıtt tényleg ismeretlen s mindezideig hétpecséttel lezárt könyv maradt.
Dacára az egyiptológia nagy elımenetelének, az egyiptomiak érdekes mővébıl, amelyet „Halottak
könyve” néven ismerünk, több fejezet érthetetlen s még sok kutatásra lesz szükség, amíg e fejezetek teljes
értelmét kideríthetjük.
Ennyit Mahler professzor könyvébıl, amelyhez alig lehet hozzáadni valóm. Tisztán bontakozhatik ki
elıttünk a fentiekbıl az ısi egyiptomiak Hármas Egy Isten-imádata, amely a sokféle isten-jelkép mellett a kései
tömegek elıtt esetleg többisten-imádattá fajulhatott el. Mahler is megállapítja, hogy a tiszta vallási felfogás a
történelemelıtti idıkbe vész el. Megállapításaiban tehát Churchward felfedéseivel egyezik. A megoldásokat és
magyarázatokat pedig mindama kérdésekre, amelyeket Mahler professzor nyitva hagyott könyvének soraiban,
megtaláljuk Churchward mőveiben.
Fenti sorokból azonban világosan láthatjuk, hogy a föld Elsı Történelem-elıtti katolicizmusa élı valóság
volt, amelynek nem volt köze semmiféle fekete boszorkánysághoz, sem pedig holmi ördögi arcátlansághoz,
mert akkor aligha taníthatta és vallhatta volna Isten fogalmát legalább oly szépen és jól, mint azt teszi a
kereszténység napjainkban.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 36. (120)
VIII. fejezet:
A naacal-táblák a kezdetrıl és a teremtésrıl
Az alábbiakban bemutatom a naacal-tábláknak a kezdetrıl és a teremtésrıl való fordítását.
„Eredetileg a mindenség csak egy szellem, egy értelem volt. Nyugalom, csend volt, minden
rezdülés nélkül. Üres és sötét volt a végtelen, a felfoghatatlan tér.
(A sötétség itt valószínőleg értelemnélküliséget jelent.)
A sötétség végtelenjében egyes-egyedül a Legfelsıbb Értelem, a Nagy önlétezı Hatalom, a
Teremtı, a Hétfejő Kígyó rezdült. Vágya támadt világokat teremteni és teremtett világokat.
Vágya támadt a föld teremtésére az azon való élı teremtésekkel és megteremte a Földet
mindennel, ami abban vagy azon vagyon.
(A föld alatt itt nem az anyaföldet, sem pedig Földnek nevezett égitestünket, hanem a
legtágabb értelemben vett minden ismert és ismeretlen anyagot kell érteni.)
A Földnek és azon lévı minden élınek teremtése a következıképen történt:
A Teremtı hét felülmúlhatatlan Értelme hét rendelkezést tett.
(A következıkben a naacal-táblák titkos, azaz a papok részére fenntartott értelmezésének a
fordítását adom. Ez ugyanis érthetıbb, mint az akkori nép részére szóló értelmezés, amely
teljesen jelképes, nehogy a titkos értelemnek megfelelıen legyen értelmezhetı, bár azt
tökéletesen fedi.)
Az elsı értelmi rendelkezés, azaz Isten elsı teremtı gondolata így szólt: A gázok, amelyek
alaktalanul és szétszóródva vannak a térben, győljenek egybe s belılük alakuljon ki a föld. A
gázok erre egy örvénylı tömeggé győltek egybe.
(A gázok alatt tágabb értelem rejlik, mint ahogy mi használjuk e kifejezést Azt az eddig
ismeretlen valamit kell alatta érteni, ami összesőrősödve mint valóságos, vagy mint
érzékfeletti anyag válik elıttünk valaminı módon érzékelhetıvé vagy kimutathatóvá, akár az
érzékelhetı, akár az érzékfeletti világokban.)
A második értelmi rendelkezés, azaz Isten második teremtı gondolata így szólt:
Szilárduljanak a gázok és képezzék a földet.
(Erre a rendelkezésre képzıdött ugyanis az anyagi állomány.)
A gázok erre szilárdultak, de azok tömegei a szilárdultakon kívül maradtak a vizek és a légkör
alakítására, tömegei pedig az így született új világba szilárdultak. Sötétség uralkodott s még nem
volt semmi hang, mivel még nem volt sem víz, sem légkör.
A harmadik rendelkezés így szólt: Különüljenek szét a külsı gázok és alakuljon víz és légkör,
és a gázok szétváltak; egyik részük vízzé alakult s a vizek elhelyezıdtek a földön s azt
beborították olykép, hogy szárazföld sehol sem vált láthatóvá. A gázok, amelyek nem alakították
a vizet, a légkörit alakították, és:
„A világosságot a légkör tartalmazta”
és a nap nyilai (dárdái, kilövellései, kisugárzásai, azaz emanációi) a légkörben egyesülve a föld
világosság kisugárzásaival, létrehozták a világosságot. Ettıl kezdve világosság volt a föld
felszínén, és
„A hıt (meleget) ugyancsak a légkör tartalmazta.”
És a nap sugarai a légkörben egyesültek a föld hısugaraival s a hınek életet adtak. Ettıl
kezdve volt hı, hogy a föld felszínét melegítse.
A negyedik rendelkezés így volt: A földben lévı gázok emeljék fel a földet a vizek fölé. Erre a
föld belsejében lévı tüzek felemelték a földet, amelyen addig a vizek nyugodtak, amíg a vizek
felszíne fölé nem emelkedett és ez volt a szárazföld.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 37. (120)
Az ötödik rendelkezés: Jöjjön elı élet a vizekben. És a nap kisugárzásai egyesülve a föld
kisugárzásával a vizek iszapjában, kozmikus tojások (életcsirák) képzıdtek az iszap
részecskéibıl. Ez életcsirákból jött elı az élet, mint az rendeltetett.
A hatodik rendelkezés ez volt: Jöjjön elı az élet a szárazföldön. És a nap sugárzása egyesülve
a föld sugárzásával a föld porában, abból életcsírák keletkeztek. Ez életcsírákból hól jött elı az
élet a talajon, mint az elrendeltetett.
Amikor mindez megtörtént, a hetedik értelem monda: Csináljunk embert a mi szerkezetünkre
és ruházzuk ıt fel hatalommal, a föld uralására.
Ekkor Narayana (Nara = Isteni Egy, Yana = Mindenek Teremtıje), a Hétfejő Értelem, a mindenségben
való minden létezınek Teremtıje, megteremte az embert, és testébe egy élı, halhatatlan,
soha el nem múló értelmet helyezett s az ember értelmi tehetségében (képességében) egyenlı lett
Narayanával. A teremtés ezzel teljessé lett.”
A hét rendelkezés kétségtelenül hét idıszakot is jelez. Ilyen idıszakok nincsenek megmérve az évek
határozott számával. Egy ily idıszak éppúgy lehetett egy nap, mint egy év, vagy akár az évek milliói. A táblák
ekként a teremtés idejét semmiféle idımértékkel nem jelölik. A rajtuk írott teremtés ideje millió vagy milliárd
évig tarthatott. Csupán annyi állapítható meg belılük, hogy a teremtés ideje hét idıszakon át, vagy
helyesebben, hét idıszakban történt s nem hét nap alatt, mint ahogy azt a bibliai monda jegyzi fel.
A naacal feljegyzéseknek a teremtés történetére vonatkozó bevezetı részében szembetőnı hasonlatosságot
találunk a bibliában írottakkal, de szembetőnı a nagy különbség kettejük között a teremtés történetének további
folyamán. A teremtés történetére vonatkozó mondák általánosak a világ összes népeinél s annyira hasonlatosak
egymáshoz, hogy belılük csakis arra a következtetésre juthatunk, mely szerint valamennyinek egy helyrıl
kellett erednie, vagyis Mu-ban keletkeztek.
A naacal-táblák valamennyie között a hetedik rendelkezés lefordítása volt a legnehezebb. A szöveg
kisillabizálása általában véve könnyen ment, de szinte lehetetlen a ma élı nyelvek szavai között olyanokat
találni, amelyek teljesen fedni tudnák az ısi szavak értelmét.
Például lélek, szellem, azok a legközelebbi szavak, amelyek a testbe helyeztettek. (Fentebb az „értelem”
szó áll ezek helyén, mert a szellem alatt ma már inkább valami testnélküli lényre gondolunk, aki bizonyos
körülmények között magát elıttünk láthatóvá is tudja tenni, mintsem arra az észbeli képességre, amely forrása a
szellemességnek, a szellemiségnek. Ezenkívül az angol „soul” és „spirit” szavaknak magyarban együttesen
legjobban az „értelem” szó felel meg.)
Az „élı” szó lehet, hogy pontosan fejezi ki az eredetit, de nem lehetetlen, hogy az eredetinek valami más
értelme van, mint a mi „élı” szavunkkal kifejezett gondolatnak.
A „halhatatlan, soha el nem múló” kifejezés tökéletesen fedi az eredeti gondolatot. De, hogy mit jelent „a
mi szerkezetünkre” kifejezés, ezt már nehezebb meghatározni. Annyi bizonyos, hogy nem egyenlı a bibliából
ismert „a mi képünkre” kifejezéssel. Ez egész bizonyossággal elmebeli, vagyis szellemi, értelmi és rejtelmes
képességekre vonatkozik. Ezt mintegy igazolja a „ruházzuk ıt fel hatalommal a föld (az anyag) uralására.”
A biblia itt egy nagyon jó jelképes kifejezést használ, midın Isten leheletére utal.
Bármint álljon azonban a hetedik értelmi rendelkezés, az az egy világos, hogy Isten az embernek
különleges tehetséget, hatalmat adott, minélfogva arra úgy tekinthetünk, mint Isten egy részére olyképen, ahogy
például a levélre, mint a fa részére. Amíg a levél azonban lehull, és soha többé nem tér vissza oda, ahonnan
lehullott, addig az ember szellemiségének vissza kell térnie oda, ahonnan eredt, tehát a Teremtıhöz.
A naacal-táblák kibetőzését nagyon megnehezítette az a körülmény, hogy nagyon sok rajtuk a jelképes
képcsoport, ellenben nagyon kevés rajtuk az egyházi írásjel. Ezenkívül olyan szavak is felmerültek, amelyekre
értelmet, vagy hasonló értelmő szót nem találni a mai nyelvekben.
A nyert fordításokkal valójában a tábláknak csak általánosságban adott értelmét kaptuk, mivel azok
aprólékos értelmét lehetetlen mindenben tökéletes hőséggel visszaadni.
E táblák tanításainak visszasugárzását megtalálni az ısi hindu és más ısi irodalmakban.
„Kezdetben csak a Végtelen létezett, akinek neve Adite.” (Manava Dharma Sastra 2, sloka 74.)
„A látható mindenség kezdetben csak sötétség volt.” (Manava Dharma Sastra l, sloka 10.)
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 38. (120)
„Eredetileg ez a mindenség csak egy lélek volt, amely azonban nem volt sem tevékeny, sem
tétlen. Ez a gondolata támadt: világot akarok teremteni s teremte világokat, a fényt, a halandókat, a
légkört, mely a világosságot zárja magába, a földet, mely múlékony és az alsóbb mélységeket, a
vizekét.” (Aitareya-Aram-ya, sloka 4-8.)
„A Legfıbb Lényen kívül semmi sem létezett, sötétség volt. - İ, aki felméri a világosságot a
légben.” (Rig-Veda 2000-2500 Kr. e.).
„A légkör részecskéi eltalálva az isteni nyilaktól, életre keltek. Az anyag mozgását meghatározó
meleg keletkezett a légkörben.” (Yucatan-Nahuatl.)
Semmi kétség, hogy ezeket a könyveket templomok feljegyzéseibıl írták, s hogy az ısi templomok
feljegyzéseit viszont a naacalok írták, akik a vallási és a tudományokat tanították.
A dél-indiai templomokban könyvtárakra menı történelmet találni, de ezek egyike sem megy túl a
szanszkrit leírásokon.
A teremtés történetének eléggé tekintélyes változatai vannak a föld különbözı részein. Ez a változatosság
azonban kétségtelen, hogy a nemzedékrıl nemzedékre való szájhagyományokban el nem kerülhetı
módosítások eredménye. Mindezen változatok között valamennyi más változat felett álló a naacal változat,
amely a legtudományosabb s az egyedüli, amelyet geológiai, vagy egyéb tudományos kutatásokkal
alátámaszthatni.
Itt van például a harmadik rendelkezés, amelyben ezt a különös és szokatlan kifejezést találjuk: ,,A
világosságot a légkör tartalmazta.” Eszerint tehát a világosság nem puszta éterrezgés, mert az a légkörünkhöz
van kötve, ami más szóval azt jelenti, hogy a légkörünkön kívül nemcsak a csillagoknak, hanem még a
napunknak is láthatatlanokká kell válniuk. Ugyancsak e rendelkezésben találjuk, hogy a hıt is a légkör
tartalmazza. Ha ezek így fennállanának, akkor napunk nem lehetne sem egy világító, sem pedig a fehér izzást is
jóval túlhaladó égitest.
Joggal kérdezhetı tehát, hogy hol van itt az a sokra értékelt és korunkat is túlhaladó magas tudomány?
Mindjárt megtaláljuk, csak tekintsünk be egy kissé az Egyesült Államok két kiváló léghajósának, Albert
W. Stevens és Orvil Anderson kapitányoknak 1935 november 14-én történt sztratoszférái repülésükrıl szóló
jelentésébe, akik az égbolt mennyezetén pontosan 22 kilométer 627 méter magasban több mint egy órát
idıztek.
Jelentésükbıl megtudjuk, hogy ibolyalila, üres, néma, kegyetlen hideg levegıben a felettük levı légkört
feketének, a föld felé levıt pedig sötétkéknek látták. A Föld óriás csillagként ragyogott elıttük az őrben s
körülötte fénylett sugár-koronája. A Nap rozsdavörös színben látszott, s bár a légkör emberi szem által nem
tapasztalt alkonyatszerő sötétlila volt, a felettük levı fekete égbolton csillagok nem voltak láthatók. Mikor
letekintettek, akkor tőnt fel úgy, mintha az égre néztek volna.
Tessék csak ezen egy kissé elmélkedni, de ne feledjük, hogy fenti léghajósok, bár az égbolt mennyezetén
jártak, azért még mindig bent voltak a légkörben. Ha sikerült volna abból teljesen kijutniuk, jelentésük alapján
joggal következtethetı, hogy eltőnt volna szemeik elıl a csillagokon kívül nemcsak a mindjobban elsötétülı
Nap, hanem végül maga a Föld is, dacára a mindenütt jelenlevınek feltételezett és rezgéseket közvetítı éternek.
Csak csodálkozhatunk azon, hogy a naacalok tisztában voltak a hullámzásnak, illetve az emisszióknak
korpuszkuláris sajátosságával, amikor a kozmikus sugárzásnak korpuszkuláris tulajdonságát csak közelmúlt
napjainkban állapította meg a tudomány, bár azt már Newton is feltételezte. Ez annál figyelemreméltóbb, mert
éppen az eddig legrövidebbnek megfigyelt hullámhosszakról igazolódott be, hogy azok nagysebességő
korpuszkulák jelenségei.
Ezek után azonban most én kérdem, hogy nem haladták-e túl a naacalok mai tudományunkat? Ebbıl
ízelítıül, jelen mő célját tekintve, már ennyi is több, mint elég.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 39. (120)
IX. fejezet:
Mu, a Nap birodalma
Az ısi dolgokkal foglalkozó tudósok egyöntetően állapítják meg azt a tényt, hogy az ısi királyok és
uralkodók a „Nap Fia” címet viselték. Ugyanezt a címet használta Amerika felfedezése idején a Peruban
uralkodó Inka. Napjainkban is e címmel tisztelik Japánban az alattvalók uralkodójukat, a császárt.
Tudósaink azonban mind a mai napig adósok maradtak annak a magyarázatával, hogy honnan vették
maguknak az ısi uralkodók ezt a címet. Magyarázatul legfeljebb azt a képtelenséget állították, hogy ezek az
uralkodók magukat e címmel a Napnak nevezett égitest fiainak akarták feltüntetni népeik elıtt.
Megnyugtathatom olvasóimat, hogy hasonló elképzelés nagyon távol állott minden „Nap fiának” címzett
uralkodótól. Egyik sem tartott igényt arra, hogy a Napnak nevezett égitest fiának tekintessék. E címzés csupán
jelképes volt és azt jelentette, hogy az illetı vagy ama uralkodócsaládnak volt a tagja, amelyik jelvényéül a
Napot választotta, azaz a Nap-dinasztiának a fia, vagy távolabbi értelemben olyan uralkodó volt, aki a Nap
birodalmából - mint a Nap birodalmának a fia - nyerte uralkodói kinevezését.
Hogy e cím felvételének és használatának valódi okát megtalálhassuk, vissza kell térnünk a Föld elsı
királyságához vagy birodalmához, „A Nap Birodalmához”. E birodalom Mu-ban, az emberiség szülıföldjén
keletkezett s azt királyi címerpajzsa bizonyítja.
E címerpajzs nem a véletlen tervezése, mert mint alább látni fogjuk, minden legapróbb részletének
megvan a maga jelentése, más szóval az egész címerpajzs jelképes írás.
A) A pajzs alakja egész napjainkig fennmaradt szokásos „M” bető. Mu egyházi betősorának az „M”
betője. E betőt Mu-nak ejtették ki, jelképes jelentése tehát nyilvánvaló.
B) E véset a címer középsı ábrája, jelentése „U-luumil”, ami magyarul azt jelenti, hogy „a .....-nak a
birodalma”.
C) A kör, a Nap képe. E jel körülveszi az elıbbit, illetve azzal szoros kapcsolatban van a címerpajzson. A
kettı tehát együtt olvasva jelenti „A Napnak birodalma” kifejezést. Ha ezt a pajzzsal olvassuk össze, akkor ezt
kapjuk: „Mu, a Napnak a birodalma”.
D) A nyolc sugár a nyolc fıégtájat jelöli ugyanúgy, mint ahogy az ma is látható a tengerész-tájolókon
(iránytőkön) és azt akarja jelezni, hogy az uralkodás kiterjed minden irányba, más szóval az egész földre.
E) A sugarakat körülvevı kör ezt megerısíti, mert a kör nemcsak a Napnak, hanem jelképe volt a
mindenségnek is. Itt emberekrıl, országokról lévén szó, - az emberek összességét célozza, vagyis az egész
földet.
Ilykép kifejezésre jutott, hogy Mu, a Nap birodalmának befolyása kiterjedt az egész emberiségre.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 40. (120)
Mu uralta tehát egykor az egész földet s ezt a Cortezianus-codex is megerısíti, amelyben Mu-ra, mint a
nagy Uralkodóra történik hivatkozás.
A hagyományok szerint Mu királya vagy császára volt egyúttal a birodalom egyházi feje is; mint ilyen,
vallási tanításokban az Istenség képviselıje. Az Istenség jelképe viszont a Nap volt, ami alatt azonban nem kell
napimádást feltételezni, sıt nem is szabad, mert a Nap nem volt imádat tárgya, csak egyesítı és legfıbb jelképe
az Istenségnek, jelképe tehát a „Királyok Királyának”. E jelképet Rá-nak hívták.
Mivel Mu egyházi feje az Istenségnek, tehát a Királyok Királyának volt földi képviselıje, földi értelemben
pedig ı volt a királyok királya, így a Királyok Királyának, vagyis az Istenségnek jelképe, a Nap, visszahatott az
országra s azt a Nap birodalmának nevezték el.
Az, hogy e birodalom mikor kezdıdött, ismeretlen. Eddigelé semmi jel, írás, hagyomány, monda vagy
más egyéb fel nem merült, ami e tekintetben a legcsekélyebb támpontot nyújthatná.
A fennhatósága alá tartozó birodalmak és királyságok ideje visszavezethetı több mint 35.000 évre.
Világos, hogy a gyarmatok, amidın eléggé naggyá és népesekké fejlıdtek, önkormányzatot nyertek és
királysággá vagy császársággá alakultak. Az önkormányzatot nyert királyságok és császárságok azonban
továbbra is az Anyaország fennhatósága alá tartoztak, s ilymódon az egész föld egy nagy családdá fejlıdött
egyetlen felügyelet alatt.
Midın valamelyik gyarmat királysággá vagy császársággá alakult, elsı királya az Anyaország királyi
családjából került oda, vagy Mu-ból nyert oda kinevezést, s így önként adódik, hogy felvette a „Nap
Birodalmának fia”, vagy röviden a „Nap Fia” címet.
Az új királyság jelvénye ugyancsak a Nap volt, de hogy az Anyaországhoz való tartozósága kifejeztessék,
ez a Nap egyik felével a látóhatár alatt maradt s fény sugarai csak félkörben lövellıdtek ki (A)
A: B:
A sugarakat lövellı nap a címerben jelezte a gyarmatnak királysággá való átalakulását, mert a gyarmatok
címerében, melyek még önkormányzatot nem nyertek, a felkelı nap sugarak nélkül volt található. (B)
Valmiki, az ıs hindu történetíró, a mayáknak Indiában való munkájáról szólva írja; „Mielıtt a Nap a
láthatár fölé emelkedett volna”, vagyis mielıtt a hindu gyarmat császársággá lett volna, vagy más helyen: „a
Nap még nem jött fel a láthatáron”, azaz még nem volt gyarmati kormányzata.
Midın Indiában a Dekán elsı gyarmata királysággá lett, elsı királyát „Rá-Ma” néven hívták. Rá =Nap,
Ma = Föld. Címe természetesen „A Nap Fia” volt.
Udaipur jelenlegi maharadzsája állítólag okmányokkal is igazolhatóan egyenes leszármazottja Rá-Ma-nak.
Ha ez fennáll, akkor ısei már több mint 30.000 éve királyok voltak. Kétségtelenül ez a föld legrégibb királyi
családja.
A Napot egyébként ma is megtaláljuk különbözı országok címerében. Japán lobogóját például egészen
betölti.
Az elıbb Valmikit idézve bemutattam két jelképes kifejezést, de hogy az ısi írások mennyire hemzsegnek
ily jelképes kifejezésektıl, amelyek aztán azokat a beavatatlanok elıtt valósággal gyermekmesékké fokozzák
le, ennek bemutatására nem lesz érdekesség nélkül idéznem egy ısi hindu könyvnek, a Purana-nak egy
szakaszát, amelyet Mennyei Háború címen ismernek:
„Az elsı háború az idı éjjelében folyt le az istenek és az asurák között és egy isteni évig
tartott. Ez elıbb az istenek vereségével végzıdött, majd a legyızött istenek Vishnu segítségével,
akihez pártfogásért folyamodtak, csellel megverték az asurákat...”
A két háború között nincsen idıköz a Vishnu Puranában.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 41. (120)
„Az elsı háború a naprendszer kiépítése elıtt folyt le, a második a Földön”.
Egy harmadik háborút is említ a Purana a „Szent Sziget” beavatottjai és Atlantisz varázslói között.
Igazán nem lehet csodálni, ha az ısi dolgokban és kifejezésekben járatlan tudósaink e sorokat
gyermekmesének tekintették.
Pedig ez a gyermekmese a legkomolyabb történelem; csak tudni kell megérteni. Azzal kezdi, hogy az elsı
háború az „idı éjjelében” folyt le. Hát nem találó és nagyszerő kifejezése ez az ısrégi múltnak? Ami azonban
ez után következik, az egyenesen értelmetlennek látszik, mert azt állítja, hogy az elsı háború az istenek és
valami csodalények között folyt le és az egy isteni évig tartott. Ne tessék kérem itt mindjárt valami
bálványimádókra vagy többisten-hívıkre gondolni. Szó sincs errıl. A figyelmes olvasó észrevehette, hogy ha a
Mennyei Atyánkról szólottam, Reá vonatkozólag az Isten szó helyett inkább az Istenség kifejezést használtam,
ami talán olykor érthetetlen is volt szokatlanságánál fogva. Egynek, az Egyedülinek, Mindenek Teremtıjének
nem volt neve ıseinknél, s a Bibliából tudjuk valamennyien, hogy zsidóknál is csak a fıpap, de ı is évente csak
egyetlen egyszer ejthette ki nevét suttogva a templom szentélyében.
Az Istenek szó tehát itt egészen mást jelent. Értelmére könnyen rájövünk, ha kevésbé ısi könyvekben
megfejtjük félistenek fogalmát. A félistenek ugyanis emberek voltak, de olyan emberek, akik valami hısi
cselekedetükkel kiváltak többiek közül. Ezek azután haláluk után az idık folyamán istenekké magasztosultak.
Tudva most már, hogy az ısrégi múlt kiváló ıseirıl van szó, nem nehéz rájönni, hogy ezek az istenek Mu
hısei, vállalkozó szellemei, felfedezıi, akik elıször hagyták el az Anyaországot, hogy felfedezzék a Földet.
E felfedezıknek az idegen és még soha ember nem tapodta földön a természetnek olyan viszontagságaival
és zordságaival, ismeretlen állat- és növényvilágával, egyszóval az asurákkal kellett megküzdeniük, hogy e
küzdelmekben, akárcsak a modern idık elsı felfedezıinek, el kellett pusztulniuk. Ezért végzıdött ez a háború
elıbb az istenek vereségével, de íme ezek az istenek legyızetésük után Vishnu, tehát a Mennyei Atya segítségét
kérték, akinek sugalmazására csellel, vagyis ésszel legyızték az asurákat s megvethették a lábukat az elsı
gyarmatosok. Mivel a föld felfedezése és gyarmatosítása folyamatos volt, azért találjuk a kifejezést, hogy a két
háború között nem volt idıköz, mert amíg egyik helyen már a gyarmatosítás megtörtént, addig a másikon még
küzdeni kellett az asurákkal.
„Az elsı háború a naprendszer építése elıtt folyt le”, ez olyan kifejezés, amelyre a gyarmati birodalmak
címerei adják meg a magyarázatot, amelyeken, mint azt fentebb elıadtam, a napnak bizonyos rendszer szerinti
alkalmazását találjuk, így e kifejezés a gyarmatok kialakulását megelızı idıre utal.
Mu elpusztulásáig még egy harmadik háború is volt, amelyet a Szent Sziget, tehát Mu beavatottjai, azaz
papjai vívták Atlantisz varázslóival, vagyis eretnek, illetve szakadár papságával.
Itt sem kell fegyverekkel megvívott küzdelmekre gondolni, mert amint a két elıbbi, úgy a harmadik
háború is inkább szellemi, mint fegyveres küzdelem volt
Ez adja magyarázatát a fejezet szokatlan és félrevezetı címének: „A mennyei háború”, amelyet ily módon
különböztet meg az ısi történetíró a fegyverekkel vívott véres háborúktól.
E kitérés világosan mutatja, hogy az ısi írások mennyire telítettek jelképes kifejezésekkel. Azok
értelmezése megfelelı gondosságot s a jelképes kifejezésekben való óriási jártasságot igényel.'
Befejezésül talán többeket fog érdekelni a Mu-ra vonatkozó jelképek ismertetése, amelyekkel eléggé
gyakran találkozunk az építészet és szobrászat díszítı-elemeiben, továbbá a címerekben:
(Ábra a következı oldalon)
1. A három csúcs Mu jelképes számjele. Láthatjuk Magyarország címereiben is. İsi jelentése: „A nyugati
országok”.
2. A háromcsúcsú korona, a Nap birodalmának császári koronája. Megtalálható Magyarország címerében
a három csúcs középsı dombján.
3. A hármas szám, akár mint három pont, akár mint három korong vagy vonal, pálca, rúd Mu számjelképe.
4. Az Anyaország betősorának egyházi M betője. Ez egyúttal mértani síkidom is, így Mu-nak úgy
betősoros, mint mértani jelképe.
5. A lótuszvirág egyik használatos alakja, mint Mu virágjelképe.
6. Ugyanaz másik alakban.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 42. (120)
7. Ugyanaz egy harmadik alakban, amely az elıbbi stilizálása. Az építészetben mint szegélyminta
található.
8. Elhervadt lótusz annak jelképezésére, hogy Mu nincs többé.
9. Lótuszbimbó, két lótusszal együtt a három nyugati Országot jelképezi, mintegy jelölve, hogy a három
nyugati ország, azaz Mu három része közül az egyik kisebb volt a „másik kettınél. Mivel a bimbó az egyik
kinyílott lótusz szárával összefügg, arra következtethetünk, hogy a kisebb rész a nagyobbak egyikével
közelebbi vagy szorosabb földrajzi kapcsolatban állhatott.
A 9-es címke elıttem nagyon gyanús, a magyar tulipánnak, mint díszítı-elemnek az eredetére
vonatkozólag. Még utóbb kiderül, hogy eredetileg a magyar tulipán nem is tulipán, hanem feslett lótuszbimbó
volt.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 43. (120)
X. fejezet:
Észak-Amerika helye az ısi civilizációban.
Úgy a tudományos világot, mint a laikusokat leginkább az a két kérdés érdekelheti, hogy elıször az ember
hol jelent meg a földön, másodszor pedig mikor, mennyi idıvel ezelıtt jelent meg az elsı ember ezen a Földnek
nevezett égitesten?
Az elsı kérdésre minden legeslegújabb evolúciós elmélettel szemben Bibliánknak van igaza, amely szerint
az elsı ember Éden kertjében jelent meg a földön, de nem a tudományos világ állatemberének a képében,
hanem a legdicsıségesebb ember képében, akinek mi csak nagyon erısen lefokozott utódai vagyunk. Ez az elsı
ember nem volt a Természet alkotása, hanem különleges cselekvénye a Végtelen Lénynek, akinek a tükörképét
viselte, s aki alakjában teljesen kifejlıdve került a földre.
Ezzel szemben a tudomány ama hitnek ad kifejezést, hogy az emberiség valami erdei vadtól, valami
történelemelıtti majomtól származik. Érveléseik szerint ennélfogva az ember, mivel majomtól származik, még
ma is majom, csak fejlettebb állapotban levı majom.
Az elıbbiekben láttuk, hogy az ember létezett a Földön már a Harmad-korban, a munkájának minıségét és
tökéletességét tekintve a mővelıdés nagyon magas fokán állott már akkor is. Kellett már léteznie a Harmad-kor
végét mérhetetlenül megelızve is, tehát egykorúan azokkal a majmokkal, amelyek az emberhez hasonlítottak.
Ha a fejlıdés lehetséges volna – ami, mint azt a régi Naacal-táblák igazolják, nem lehetséges - akkor a
tudományos hit fordítottjának kellett volna bekövetkezni; azaz az embertıl majmoknak kellett volna
származniuk.
Az ember, aki a legbonyolultabb az összes létformák között és a legtökéletesebb életforma, különleges
céllal teremtetett, mint ahogy arra a Naacal-táblák rámutatnak. Mint földi életforma az emlısök csoportjába
tartozik, de különbözı és eltérı mindenféle állattól, mert teste kapcsolatban, van egy erıvel, amellyel a földet,
az anyagot uralhatja.
Ez az adomány nem adatott meg semmiféle más létformának, ami végérvényesen igazolja, hogy az ember
egy különálló, minden mástól eltérı teremtmény, aki isteni erıvel van felruházva. Lehetetlenség tehát, hogy
állattól származzék, amikor hasonló erı semmiféle állatnál nem található.
A második kérdésre nem adható felelet, mert az erre vonatkozó feljegyzések és bizonyítékok, amelyeket
valaha leírtak, jelenleg a legmélyebb óceánunk mélyén fekszenek. Mindamellett megvan a lehetısége annak,
hogy a régi hindu rishi városok templomainak romjait kiásva ráakadhatunk Mu Szentsugallatú Írásainak teljes
másolataira. E Szentsugallatú Írások hetedik fejezete adja meg az ember történetét a földön való
megjelenésének idejétıl.
Úgy az európai, mint az amerikai tudósok afeletti izgalmukban, hogy néhány régi emberi csontot találtak,
mint a neandervölgyi, piltdowni és heidelbergi leletek, teljesen figyelmen kívül hagyták az észak-amerikai
ısember maradványait. Nyilvánvaló, hogy az európai leletek rendellenes koponyáik alkatából kifolyólag
idiótáknak és degeneráltaknak a maradványai. Kétségtelen, hogy ezek a mővelt közösségek kiközösítettjei
voltak. Valmiki Írásaiból, druida-mővekbıl, a Popol Vuh-ból és más ısi írásokból tudjuk, hogy ilyen egyének
az erdıkbe őzettek. Ott vadak módján éltek és haltak.
Nagyon sok ısi írásból kitőnik, hogy a halott elégetése volt a legszokásosabb temetkezési mód a régmúlt
idıkben. Akiknek a csontjai elégtek, azoknak nem igen maradhatott nyomuk.
Egyébként csupán emberi csontok nem világíthatnak az ember által elért szellemi magaslatra, sem pedig
életkörülményeire. Munkái, mővei azonban igenis rávilágítanak mindezekre.
Észak-Amerikában kevés emberi csont található, de annál több ısi emberi mő.
Mindazok a tudósok, akik izgalomba jöttek az európai ısember csontleletei felett, megegyeztek abban,
hogy azok a Pleistocen-korból vagy a geológiai jégkorszakot követı idıbıl származnak.
Az észak-amerikai ıslakók már magas mőveltségő nép voltak s kiválóak úgy a mővészetekben, mint a
tudományokban tízezer évekkel elıbb, semmint ezek az európai idióták és ember-korcsok léteztek.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 44. (120)
Változatosságból tudományosan azt is megállapították, hogy Egyiptom volt a civilizáció szülıanyja, holott
számtalan ısi okmány igazolja, hogy Egyiptom földjét elıször Amerika és India kivándorlói, gyarmatosai
taposták s hogy ezek a gyarmatosok hozták magukkal az Anyaország tudományát és mővelıdését. Ez ısi
okmányok közül nagyon sok maguktól az ısi egyiptomiaktól ered. Schliemann kimutatta, hogy Egyiptom
magas mővelıdése leáldozóba jutott, midın nem kapott többé táplálékot az elveszett Anyaországtól.
A fejlıdés tanának elmélete ül reá mai tudósainkra. Ez pedig lehetetlen és tarthatatlan eszme Mu írásaival
szemben.
Ezek az írások megmondják nekünk, hogy mi az élet. Hogyan keletkezett az élet? Mik azok az erık,
amelyek az életet kormányozzák?
Jóllehet, hogy ezek az írások több mint 50.000 évvel ezelıtt írattak, mégis tudatják velünk annak az
erınek a mibenlétét, amelyet mar tudósaink elektronnak neveznek. Megadják keletkezését, munkájának
mikéntjét, cselekményét és végsı rendeltetését.
Észak-Amerikában találhatók magas mőveltségő népek maradványai, amely maradványok keletkezése
visszanyúlik messzire a Harmad-korba és így tízezer évekkel elızik meg a geológiai Jégkorszakot.
Észak-Amerikának sok ısi lelete megelızi azt az idıt, amikor az ottani hegyek felemelték hatalmas
csúcsaikat a síkságok fölé.
A nyugati államokban kimutatható 4 olyan emberi mővelıdés nyoma, amelyek megelızték a szikla-lakók
és a mai indiánok ıseinek társadalmát.
Nemcsak lehetséges, hanem nagyon is valószínő, hogy a szikla-lakók és az indiánok ama menekültektıl
leszármazott törzsek, akik valamiképpen életben maradtak a hegyek kiemelkedésekor támadt istenítéletben.
A négy mővelıdés egymástól élesen megkülönböztethetı írásaik különféle alakjainál, valamint a házaik
maradványainál fogva. Ezek az írások sziklaköveken és kıszirteken találhatók s el nem múló történetét adják
ama fajoknak, amelyek azokat ily kövekbe vésték. Igaz, hogy ez nagyon töredékes történelem, de elég arra,
hogy elárulja azt, hogy e fajok honnan és miképpen jöttek arra a vidékre, s hogy miben állott a vallásuk és a
mőveltségük.
Ezeknek az írásoknak kulcsai az Anyaországból valók, s maguk az írások ennek egyházi betőrendszerébıl,
továbbá jelképek és képírások rendszereibıl állanak. A képek nem betők, hanem szavak rendszereit adják, s a
kulcsok, valamint ama nyelv ismerete mellett, amelyen írattak, könnyő az elolvasásuk.
Ezek a sziklaírások igazolják, hogy íróik az Anyaországból származtak s hogy szoros kapcsolatban voltak
a mexikói és közép-amerikai mayákkal. Nyelvük is a mayának volt egyik ága.
Az Egyesült Államok elsı telepesei az ısi idıkben a délnyugati államokban telepedtek meg. Ezeket a
telepeket a Mexikóban levıkkel egyidıben seperte el nagyon régen, valószínőleg a Pliocen-korban, egy
vízözön. Ezt követte egy második, majd ismét egy harmadik mővelıdés, amelyeket egy újabb vízözön, majd
pedig a hegyek felemelkedése pusztított el. A hegyláncok felemelkedése Colorado, Arizona és Nevada
termékeny földjeibıl sivatagot csinált.
A sziklalakók már a hegyek felemelkedése után éltek Amerikában, mert mint nevük is elárulja, házaikat a
hegyek szikláiba építve találjuk. A Nevadában talált maya egyházi betőrendszer használata mutatja, hogy a
yukatani maya nyelvet beszélték.
Dr. Hough Walter, a Smithson intézet tudósa, Arizonában ugyancsak négy különbözı nép mővelıdésére
akadt, s ezzel igazolta Churchwardnak a déli, délnyugati államokban és Új-Mexikóban megejtett vizsgálatait.
Új-Mexikó ısi története valójában a pueblo-indiánok ısi története. Azok a legigézıbb elbeszélések,
amelyeket Amerika ıslakóiról valaha mondottak, tárják elénk múltjukat.
A pueblók mondái és a köztük található adatok igazolják azt a tényt, hogy ıseik, midın Amerikába
kerültek, magas-mőveltségő és nagyon felvilágosult emberek voltak. Az összes észak amerikai népek között
nekik vannak a legısibb emlékeik és mondáik, mert azok még az Anyaországból származnak.
Legtöbb útbaigazítást a múltról leginkább a hopi- és zuni-pueblóktól nyerjük. Az Anyaországgal való
kapcsolatuk kétséget kizárólag megállapítható és mondáik is azt tárják elénk, hogy ıseik Mu-ból származtak.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 45. (120)
Összes vallási sugallataik visszavezethetık az emberiség ısi vallására és szent jelképei valójában
azonosak Mu hasonló jelképeivel. Azt tartják, hogy az ember és az asszony Isten gyermekei, a Nagy Istené, aki
kormányozza a Napot; ennélfogva ık nem a Természet sarjadékai.
Nyelvükben sok szó van az Anyaország nyelvébıl és sok szavuknak a gyökere származik ugyanabból a
forrásból. Mondájuk arról szól, hogy ısapáik hajókon jöttek Amerikába a lenyugvó nap irányából. E mondájuk
igazolja, hogy ıseik nyugatról jöttek, de hajókon és nem azon a visszaélésig tekintélyesnek feltüntetett
tudományos vesszıparipán, amelyet Behring-hídnak neveztek el.
A pueblók ısi mőveltségét igazolja bámulatos geológiai ismeretük, fejlett, kimővelt nyelvük s az
Anyaország szent jelképeinek általuk való használata.
Különös, hogy a pueblóknak is hét szent városuk volt Cibolában. Ez tiszta másolása az Anyaországnak s
oly szokás, mely a gyarmati birodalmaiban dívott. Az Anyaországban ugyanis a vallásnak és a tudománynak
hét szent városa volt, ugyanez volt Atlantiszban, Indiában, s aligha tévedek, ha ennek tulajdonítom a
görögöknek, hunoknak és magyaroknak a héttörzső tagoltságukhoz szinte görcsös ragaszkodását.
Cushing hadnagy sokáig élt a hopi-indiánok között, mialatt lefordította a zuni-hitregét Ez csak azért vált
hitregévé, mert a nép, melynek kezeibe került, nem tudta megérteni. Évezredeken át apáról fiúra szállott
szájhagyományként. E szájhagyomány azonban valóságos történelem és nem rege.
Ha Cushing hadnagy fordításából veszünk néhány részlett s azokat Churchwardnak a pueblókról való
ismereteivel bıvítjük, érdekes olvasmányt kapunk.
Például: „A Földet egykor víz borította, s nem látszott ki száraz sehol sem.” - Hát rege ez? Egyáltalán
nem, mert ugyanezt állapítják meg Mu Szentsugallatú írásai, s ugyanezt mondja a mai geológia is.
Egy másik zuni-hagyomány: „Mielıtt ember jelent volna meg a Földön, a föld burka olyan lágy volt, hogy
azon nem tudott volna járni. Lába a talajba süllyedt volna, s így a földön lehetetlen lett volna élnie.”
A geológiai munkák ugyan nem emlékeznek meg ilyen talajnak valamikori létezésérıl, de hogy ez
létezett, azt bizonyítják a Harmad-kor állatainak jellegzetes lábai hosszú szétálló lábujjaikkal, aminık a mai
gázló madarainknak vannak. Ez utóbbiakról tudjuk, hogy folyók, mocsarak és tavak iszapos partjain élnek.
Másik zuni-hagyomány:
„A zunik ısei ezer és ezer évekkel azelıtt ismerték a nagy hüllıóriásokat, amelyek a Kıszénkortól
egészen a Kréta-korig éltek a földön. Szörnyetegek voltak és ragadozók, rettenetes
fogakkal és karmokkal. A hegyek oroszlánja csak vakondok hozzájuk képest. Majd az égiek így
szóltak ezekhez az állatokhoz:
- Váljatok mind kövekké, hogy ne legyetek veszélyesekké az emberre, hanem hogy hasznára
váljatok nekik, így szólva titeket örökké-tartó kövekké változtatunk.
Ekkor a föld felülete megkeményedett s mindenféle fenevadból nagyon sok megkövesedett.
Azért találhatók ezek világszerte. Alakjuk néha olyan nagy, mint amilyenek eredetileg életükben
voltak, máskor azonban összezsugorodott, eltorzult. Gyakran akadhatunk a sziklák között
olyanokra, aminık ma már nem léteznek, s ezek mutatják, hogy kezdetben minden másképp volt.”
Ezeket sokáig meséknek tartották, de hogy mindez nem rege, elég az amerikai múzeumokba vándorolni,
hogy e zuni-regéknek igazságát minden oldalról láthassuk. A newyorki természetrajzi múzeumban láthatjuk a
tarajos trachodont csontvázát, míg a washingtoni USA Nemzeti Múzeumban megláthatjuk a Júra-Kor
dinoszauruszának, stegoszauruszának összenyomott, lelapított teljes csontvázait.
Lesznek olvasók, akiket még e sorok sem gyıznek meg, s azt fogják mondani, hogy ezeknek semmi
közük, a zuni-mesékhez vagy a pueblókhoz, s hogy ezek egyáltalán nem bizonyítják azt, hogy e mondák nem
mesék.
Ilyen kételkedık tekintsék meg a Hava Supai Canyont Arizonában. Ott a sziklafalak egyikén rajzolva és
festve látható egy kép, amelyet az ıskor embere készített a minden idık legfélelmetesebb és legrettenetesebb
ragadozójáról, a kései Kréta-korból való félelmetes, 20 méter hosszú tyranoszauroszról, amelynél
szörnyőségesebb fenevad még nem létezett e Földön. Lábai negyedfélméter magasak voltak. Rövid nyaka
ötnegyedméter hosszú s 80 cm magas koponyát tartott hatodfélméter magasságban; 12 cm hosszú, 5 cm széles,
hegyes fogaiból való hatalmas fogsorával veszélyeztette kortársait. Hazánkfia, báró Nopcsa Ferenc állapította
meg, hogy fogsorai félméternyire nyíltak széjjel, s szájának térfogata meghaladta az egyötöd hektolitert.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 46. (120)
A Hava Supai Canyon sziklafalának képét, több mint 12.000 évvel ezelıtt készítették. Mégis ez a hüllı
csak a legutóbbi 100 éven belül vált tudósaink elıtt ismertté, mikor Cuvier rátalált csontvázának egy részére.
Jóllehet, hogy az arizonai sziklafalra már évezredekkel ezelıtt hően felrajzolta a történelemelıtti kor embere a
tyranoszaurusz képét, a tudományos világ mégis csak az utóbbi 50 éven belül ismerte meg annak valódi alakját.
Mindezek megerısítésére szolgáljon még E. L. Hewitt-nek, a Las Vegas egyetem tanárának jelentése,
amely szerint egy ısi nép házmaradványaiban a mastodon és a kardfogú tigris csontmaradványaira akadt,
továbbá, hogy szerszámokat talált, amelyek élı és nem megkövült elefántcsontból készültek. Ez igazolja a
Hava Supai Canyon sziklafalainak az óriás állatokra vonatkozó képeit s azt, hogy a zunik ısei valóban ismerték
is életben ezeket az ısállatokat.
A vízözönrıl szóló zuni-monda, amelynek hosszadalmas leírását mellızöm, értékes geológiai ismertetés,
mert igazolja, hogy az utolsó mágneses kataklizma vizei messzire túlterjedtek a geológiai zajló jég határán.
Különbözı puebló-hagyományok, nyelvük, szent jelképeik és egyéb tanúságok bizonyítják, hogy a
puebló-indiánok eredetileg Mu-ból jöttek Amerikába. Nyelvükben sok a quiché-maya szó, de sok eszméjük is
megegyezı a quiché-mayak eszméivel, felfogásával, ami azt igazolja, hogy még vagy az Anyaországban, vagy
Amerikába való érkezésükkor a két nép földrajzi szomszédságban volt egymással.
A pueblókat vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevéssé befolyásolták a mai fehérek, mert ma is úgy
élnek, mint elıdeik századokon át, s nemcsak nyelvük tisztaságát ırizték meg, amelynek helyes használatára és
kiejtésére gondosan tanítják gyermekeiket, hanem megtartják ısi szokásaikat, hagyományaikat, szertartásaikat
és ünnepeiket is.
A Colorado-sivatagban ugyancsak több maradványt találunk egy rég letőnt civilizációból. E
maradványokkal szemben tanácstalanul áll a tudományos világ, mert ezek maradványok ellentmondanak úgy
az ısember meséjének, mint tudományosan megállapított származási helyének. E sivatag, úgy mint Oregon
vagy bármely más sivatag, egykor termékeny terület volt, amely öntözıvizét a felemelkedett hegyek
következtében vesztette el. Döntıen beigazolható, hogy a Colorado-sivatag vidékén élt nép még a hegyek
Kiemelkedése elıtt élt ottan.
R. W. Gilder tanár Nebraskában olyan régészeti leletre talált, amelynél értékesebbet még aligha találtak a
földön. Felfedezése megdönthetetlenül igazolja, hogy az ember Észak-Amerikában magas mőveltségő volt már
a Harmad-korban. Felfedezte ugyanis egy oly civilizáció nyomait, amelyet az utolsó mágneses kataklizma
vizei, a bibliai vízözön vagy más néven a geológiai Jég-korszak törölt el a Föld színérıl. Beigazolta, hogy a
Nyugat úgynevezett bivalyhentergéseihez semmi közük a bivalyoknak. Ezek ugyanis oly földalatti lakások
bejáratai, amelyekben évezredekkel ezelıtt oly nép lakott, amely végleg eltőnt a Földrıl. Semmi jel sincs arról,
hogy kik voltak ezek és hogy mi söpörte le ıket a Föld színpadáról.
E rég betömıdött odúk romjai között Gilder az eltőnt nép különbözı munkájára akadt. Ezek egy
fénymázazott cseréppipa, egy csontból készült horog, egy agyag-arc jellegzetes ferde szemekkel, egy
kagylóékítmény, egy szarvas-agancsból készült féső és egy rózsaszínő szalonnakıbıl készült kicsiny fej
Gilder szerint e fejecske minden vonásában egyiptomi. Finoman vésett és fényesre csiszolt. A rajta levı
fej dísz is egyiptomi. Sıt egészben véve több, mint egyiptomi, mert ha a keleti múzeumok fáraómellszobrai
hően tüntetik fel azokat, akiket ábrázolnak, akkor a fejecske pontosan magát II. Ramszeszt ábrázolja.
Ezeknek a földalatti odúknak padlója elszenesedett pálcikákkal, náddal, vastag fővel és
kukoricacsutkákkal van teleszórva. Minden odú padlójában van egy rejtett hely, amelyben eszközöket és egyéb
értékeket rejtettek el. Olykor több ilyen rejtett hely található egy barlangban. Nyílásaikat égetett agyagfedıkkel
fedték s azok tetejére egy réteg hamut szórtak. A agyagfedık alatt a nyílás egy korsó- vagy üvegszerően
szélesedı üregbe vezet, amelynek nagysága gyakran egy háromakós hordóénak felel meg.
E mesterséges odúk telve vannak a vízözöni hullámoktól felkavart földdel és futóhomokkal, amelyet a
hullámok magukkal sodortak, midın a síkságon végighömpölyögtek. Idıvel ez a betöltés megülepedett s a
bejáratoknál vájat keletkezett. Ezeket a vájatokat, abban a hiszemben, hogy bivalyoktól erednek,
bivalyhentergéseknek nevezték el.
Minthogy Gilder e civilizációját az utolsó mágneses kataklizma söpörte el, az természetszerőleg
harmadkorbeli mővelıdés volt.
Kentuckiban a Blue-Lick forrásoknál évekkel ezelıtt ásatást végeztek s ott a nebraskai mővelıdéssel
egyidıs maradványokat találtak. A föld színe alatt, 4 méter mélységben, mastodon csontokra akadtak. Ezektıl
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 47. (120)
lejjebb egy réteg kavics került elı, majd az alatt egy kıpadló. E padlókövek kıbányatermékek voltak, mert
felsı lapjuk vágott és megmunkált, míg az alsó oldaluk nyers volt.
Az ásatásokból elıkerült mastodon a Pleistocen-kor állata volt, mivel csontjai a kavicsréteg felett
feküdtek. A kavicsréteget az utolsó mágneses kataklizma terítette el. A kıpadlózat, mivel a kavicsréteg alatt
fekszik, akárcsak Gilder civilizációjának maradványai, a Harmad-kör mővelıdésének a terméke.
Georg W. Ranck, Kentucky történetírója, „Lexington történelme” címő mővében ezt írja:
„A mai Lexington Kentuckyban egy eltőnt faj kihalt városának a porából épült. E fajnak sem
nevébıl, sem nyelvébıl, sem történelmébıl nem maradt semmi nyom. Ha a jávorszarvas
országának úttörıi annak idején nem akadtak volna az akkor már gyorsan bomló romokra, ily
népnek és városnak egykori létezésérıl soha többé nem vehettünk volna tudomást. Ahhoz
azonban, hogy ily romvárost egykor megépítı hatalmas nép valóban létezett, kétség nem férhet.
Kik voltak e titokzatos lények? Honnan eredtek, honnan jöttek? Milyen volt kormányformájuk,
milyen a vallásuk? Halandó ember e kérdéseket aligha fogja valaha megoldani, de hogy e nép
századokkal elıbb élt és virult, mielıtt az indiánok idekerültek, az kétségtelen. Itt építették fel
ciklopikus templomaikat és városaikat, nem is sejtve, hogy egykor a vörös-bırőek fogják ıket e
helyen felváltani s a föld színével egyenlıvé vált falaik felett ezek fogják őzni a bivalyt és a
dámvadat. E népnek azonban nem volt irodalma s így teljesen feledésbe merült. Hatalmas nép
lehetett, de az utánuk jövık nagyságukat soha fel nem jegyezték. Bíztak kezük hatalmas
munkájában, de ennek dacára ma már halott nemzetté és elveszett fajjá lettek.”
Kezük munkája, amennyiben az épületeiket illeti, valóban vetekszik Ninivével vagy Tirusszal, de kezük
után más nyomok is maradtak az el nem pusztuló sziklákon. E nyomokból azonosíthatjuk ıket, mint Mu-nak,
az Anyaországnak gyarmatosait.
Észak-Amerikában tehát felfedett tények alapján valóságos bizonyítékok állanak elıttünk arra nézve, hogy
egész nyugati oldalát magas-mőveltségő fajok népesítették be a geológiai Harmad-kor végén, azaz már a
geológiai Jégkorszak elıtt. Oregon, Nevada, Utah, Colorado, Arizona és Új-Mexikóban oly civilizáció nyomai
vannak, melyek még a hegységek kiemelkedése elıtt léteztek.
A sziklafelírások pontos vizsgálata feltárja, hogy azok némelyike évezredekkel idısebb, mint a többi, bár
kıhajításon belül állanak egymástól. Ezek még a hegyek felemelkedése elıtti idıbıl valók. Egyeseknek a
sziklái meg vannak repedve és el vannak tolódva, miáltal az írások és jelek is kettészelıdtek és eltolódtak.
Minthogy a sziklák a talaj felemelkedése folytán repedtek meg és tolódtak el egymástól, nyilvánvaló, hogy
ezek a felírások még a hegyek kiemelkedése elıtti idıbıl valók.
Megemlítendı még, hogy felíróik változatlanul azokat a jelképeket használták, amelyek az
Anyaországban voltak általános használatban, így Mu-ból való eredetük nem kétséges, de hogy a hegyek
felemelkedése elıtt mikor kerültek e vidékre, arról még nem került adat napvilágra. Ez nyitott kérdés marad.
Az emberiség legrégibb feljegyzései kétségtelenül az e vidéken még fel nem tárt régészeti kincsek között
lesznek találhatók, mert azok még a Harmad-korból való maradványok, de nincs kizárva, hogy akad majd
közöttük olyan is, amelyik még a Miocén-korból származik.
E maradványok nem megıszültjei, hanem már penészesei a rég letőnt idıknek. Várják az értelmes,
rokonszenves, elfogulatlan és hittel bíró tudósokat, akik majd megértik nyelvüket s nem fogják visszautasítani
történeteiket, hanem igazságosan fognak beszámolni mindarról, amirıl nekik számot adnak. Nem engedik
felfedni magukat mindaddig, amíg felfedıik el nem tudják olvasni azokat a történeteket, amelyek ráncos és
idıverte homlokukra íródtak vagy írattak, hogy azok értelmesen tolmácsoltassanak. Túlságosan korosak és
tiszteletreméltóak ahhoz, hogy titkaikat könnyen bárkinek felfedjék. E maradványok nagyon változatosak.
Lesznek közöttük nyíl- és dárdahegyek, kiváló divatos cserépedények, ékszerek, festmények, sıt nagy városok
is, amelyek kıbıl és betonból épültek, legrégibb idıszámításainkat megelızıen, már valósággal az idı
éjjelében.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 48. (120)
XI. fejezet:
Eltemetett városok Mexikóban
Niven Vilmos, Mexikó mineralógusa által végrehajtott ásatások eredményei egyike a figyelemre
legméltóbb geológiai és régészeti felfedezéseknek. A tudományos világ azonban, mint sok más amerikai
felfedezést, ezeket sem méltatta látszólag a legcsekélyebb mértékben sem figyelemre.
Pedig Niven felfedezésének kétféle jelentısége is van. Az egyik, hogy felvilágosítást nyújt a világnak a
történelem elıtti emberrıl, akinek a mővelıdését visszavezeti a geológiai Harmad-korba, a fenséges
hegyláncolatok csúcsainak a síkságok fölé történt felemelkedését évezredekkel megelızı idıbe. A másik, hogy
bizonyságot szolgáltat a nagy gázövek kialakulásának, valamint a hegyek kiemelkedésének idejére.
E két fı jelentıségen kívül bizonyítja azt, hogy magas-mőveltségő emberfajok éltek és küszködtek ama
elrémítı és rettenetes vulkanikus megnyilvánulások közepette, amelyekhez hasonló sem azelıtt, sem azután
nem történt a földön. Bizonyítja továbbá, hogy a geológiai Jégkorszakot, valamint a Pleistocen-kor európai
majomemberét az évek tízezreivel megelızıen már létezett az emberiség s hogy már akkor nagyon magas
mővelıdési fokon állott. Hiányzó láncszemekkel szolgál még annak igazolására, hogy a föld mővelıdése két
részre vagy korra osztható.
Mivel Niven felfedezése úgy geológiailag, mint régészetileg annyira értékes, álljanak itt saját szavai a
felfedett romokra vonatkozólag:
„A mexikói völgyben Texcocotél Hahiepantlaig, körülbelül 450 négyzetkilométernyi területen,
százával, sıt ezrével találunk agyagbányákat. E bányák, miután több mint 300 éven át Mexikó
városának az építési anyagát szolgáltatták, módot nyújtottak nekem ahhoz, hogy alaposan
megvizsgálhassak egy nagykiterjedéső romot.
Kutatásaimat újabban jelentıs és meglepı felfedezések jutalmazták, amelyek e kontinens
régészeti kutatásaira nézve egészen új területet tárnak fel.
Kutatásaim körülbelül 30 kilométer hosszú és 15 kilométer széles területet ölelnek fel a nagy
völgy északnyugati részében.
Itt két mővelıdés nyomaira bukkantam és három jó állapotban megmaradt betonpadlóra vagy
padozatra, amelyek mindegyike egykor egy nagy város szintvonalán állott. E padlók 2–8 méter
mélységben fekszenek a föld színe alatt.
Az elsıt apró kavicslerakódás, sziklatörmelék és homokréteg fedi, amit 30 méteres rétegben
takar a völgy gazdagon termı földje. E legfelsı s egyben legfiatalabb padozatnak magas kora
nyilvánvaló, mert még a hozzá nem értık elıtt is világos, hogy ilyen vastag, gazdagon termı
réteg képzıdéséhez, vízszintes síkságon, ugyancsak évezredekre van szükség. E törmelék- és
kavicsrétegben mindenütt cserépedény-töredéket, apró agyagalakokat, diorit gyöngyöket, nyíl- és
dárdahegyeket, csavaros és egyéb mővészies gyártmányokat találtam, rendszerint töredékes
állapotban.
A második padozat egy és egynegyed métertıl két méter mélységig fekszik az elsı alatt. Az
egyenetlen távolság a második padozat töredékes voltát is figyelembe véve, valószínőleg az alsó
réteg földrengéses zavarásától ered. Az elsı és ez utóbbi padozat közötti rétegben egyetlen
cserép vagy egyéb törmelékre sem akadtam, ami arra engedett volna következtetni, hogy valaha
valamilyen nép élt volna ottan.
Ezalatt a második padozat alatt került aztán elı sokévi mexikói régészkedı munkám nagy
felfedezése. Elıször is 2-3 láb vastag, világosan megállapítható hamurétegre akadtam, mely
vulkanikus eredetőnek bizonyult. Közvetlen a hamuréteg alatt sok szabályos, nagy épületre
bukkantam. Több mint 100 agyagbányában végzett ásatásnál - amelyet utóbb vizsgáltam meg -
ugyanolyan stílusú épületet találtam.
Ezek az épületek kivétel nélkül erısen megrongálódottak, összetöröttek s telve vannak
hamuval és törmelékkel.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 49. (120)
30 cm földréteg
2 és 3/4 méter kavics és homok törött cserépdarabokkal.
Az elsı padló.
l méter 80 cm apró sziklatörmelék, kavics és homok.
A második padló.
4 m 20 cm apró kıtörmelék, kavics és homok.
l méter vulkánikus hamu.
AZ ELTEMETETT VAROS.
A harmadik padló.
Niven eltemetett városa jelenleg több mint 2100 méter magasan van a tenger színe felett,
amelytıl 3700 méter magas hegység választja el ennek az eltemetett városnak a völgyét
A múlt héten egy faajtóra akadtam, amelynek fája megkövesedett, úgyhogy valóságos kıvé
vált. A kapu szárfája felül félkörbe volt hajlítva, amelyet egy 5 hüvelyk átmérıjő fatörzsbıl
hajlítottak. Ez az elsı hajlított boltozat, amely Mexikóban valaha elıkerült. Mivel a falakat
kövekbıl rakták, melyeket magánál a kınél keményebb fehér cementtel kötöttek össze, a fa-ívbolt
csak díszítés céljából kerülhetett a helyére. Átmenve a kapun, egy 30 négyzetlábnyi szobába
jutottam, amely telve volt vulkanikus hamuval.
A szoba mennyezete, mely cementbıl és kıbıl laposan készült, behorpadt s töredékei a szoba
alsó sarkai mentén üregeket védtek a hamutól, amelyekben a kihalt emberfaj több kézmőve
maradt meg eléggé jó állapotban.
E kézmővek között több emberi csont feküdt, amelyek a legkisebb érintésre porrá estek össze,
mintha kiszáradt oltott mészbıl lettek volna.
Ezeknek az embereknek sírjai felett egy nagy vízözön hullámai dühöngtek, amelyek azonban
akkor már egy másik civilizációt söpörtek le a föld színérıl. Sem a vízözön hullámai, sem a velük
zajló kıtörmelék nem zavarták az egykor hatalmas nép álmát.
A bejárat 2 méternél magasabb volt s a padlón, 4 méter távolságra az ajtótól, egy teljes
aranymőves felszerelésre akadtam. Ez egy 40 cm átmérıjő, gömbölyő kemencébıl kinyúló, 63 cm
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 50. (120)
magas cserépkéménybıl állott. A padlón, a kemence körül, amelyhez még tiszta aranyszemcsék
tapadtak, több mint 200 öntıformát találtam, amelyek valaha égetett agyagból valók lehettek, de
most már megkövesedtek. Üreges másolatai voltak ezek azoknak a szobrocskáknak és
bálványoknak, melyeket késıbb, ugyancsak a háznak más részében találtam meg. Nyilvánvaló,
hogy ez a ház az eltemetett város egyik tehetıs arany-ötvösének volt a lakása.
A modellek némelyike vékonyabb l mm-nél, és az arany-, ezüst- és rézékszerek készítéséhez
szolgált. Ezeket az ékszereket, a talált szobrocskák tanúsága szerint, ruhán, fejen, mellen, karon
vagy bokán viselték. A modelleknek mindegyike fényes, sárga vasoxiddal bekent volt,
valószínőleg avégbıl, hogy a beleöntött, megolvasztott fém hozzátapadását meggátolják.
Kutatásaim jutalmául egy vékony aranylemezbıl készült mell-lapra is akadtam, amelynek
díszítései nem hasonlítanak sem a Palanque-, sem a Mitla-beli leletek díszítéseire. Késıbb az
aranymőves egyéb készítményei is napvilágra kerültek. E munkák finomak, gyönyörően
csiszoltak, s magasabb mővelıdésre mutatnak, mint aminıt a spanyolok Hernando Corteznek
Mexikóba való elsı bevonulásakor az aztékoknál találtak.
Legjobban a szoba falának jellegzetes díszítése lepett meg. A hátsó falon egy ajtó gyenge
vonalai láthatók, mely ajtó másik szobába vezetett. Az a szoba azonban tökéletesen romokban
hever s kétlem, hogy benne emberi csontokon kívül egyéb is található. Az ötvös mőhelye
valószínőleg az elıbbi szobában volt, míg a hátrábbi bejárat lakosztályába vezethetett. A
falfestmények, melyeket piros, kék, sárga, zöld és fekete színekkel festettek, a görög, etruszk és
egyiptomi falfestmények fényképeivel kedvezıen hasonlíthatók össze.
A mőhelyszoba falának alapszíne halványkék, míg a 3 méter 30 cm magas szoba mennyezete
alatt 15 cm-re sötétpiros és fekete színben festett fríz megy körül mind a négy oldalon. Festése
után valamilyen viasszal kifényezték s így, ami a fríz mintáját és színeit illeti, tökéletes
állapotban maradt meg. A lehulló födém törmeléke három helyen megrongálta ugyan e díszítést,
de ettıl eltekintve, ma is oly jól olvasható, mint festés idején. Rajta egy embernek, valószínőleg
egy juhásznak, az életét festették meg csecsemıkorától haláláig, illetve sírjáig.
A szoba alatt egy halotti kamrát találtam, mely valószínőleg valami jelentékeny személyé
lehetett. Alighanem azé, akirıl a fríz képei beszélnek. Ebben a pincében, amelynek magassága
csak egy méter s fala cementtel vakolt, 75 darab csont volt; egy teljes csontváz még megmaradt
része. A koponya egyik nagyobb darabjába egy kovácsolt rézbárdot ütöttek, s valószínő, hogy a
kripta lakójának ez okozta a halálát.
A bárdot sem hozzátartozói, sem barátai nem távolították el. A csontok érintésre
szétmállottak, oly régóta lehettek a sírkamrában, amelyben volt még a csontokon kívül több
érdekes tárgy is. Százhuszonöt darab terrakotta-szobrocska s a sírkamra alján elrendezve
mindenfajta tál.
Legértékesebb és szembetőnıbb e szobrocskák közül az alább bemutatott terrakotta-alak.
Japán módra, keresztbe rakott lábakkal ül s kezeit a térdein nyugtatja. Típusa erısen föníciai
vagy szemita. Feje üreges és mozgatható. Könnyen le is emelhetı, mert a nyakon egy okosan
kigondolt csöves dugón nyugszik, mely a koponya alján levı eresztékbe illik.
Ne feledjük, hogy e szoba csak az elsı lépés egy óriási kiterjedéső romváros titkaiból; e szoba
még nem fed fel semmit sem a romváros egykori népérıl, sem annak történelmérıl, ami egyelıre
teljesen elveszett az emberi tudás számára.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 51. (120)
Körülbelül négy kilométer távolságra e helytıl egy ısi folyam kiszáradt medrére akadtam,
amelynek homokja és kavicsa között terrakotta- és agyagfigurák ezreit találtam. Ezek között DélÁzsia
összes emberfajtáinak arca képviselve volt.
Azok az edények és szobrocskák a legjobbak, amelyek mélyebbrıl kerültek felszínre. A
legmélyebbrıl való az hat méter mélységbıl került elı. Joggal feltehetı, hogy az a nép, amelynek
ily magas és sokoldalú mőveltsége volt, állami épületeket és templomokat is emelt, amelyeknek
versenyezni kell a mitlai, palenquei és chichen-itzai hasonló épületekkel, Ha majd egyszer fel
fogja tárni ezeket a régészek jövı nemzedéke, a romok mindegyike olyan jól megmaradt
állapotban fog napfényre kerülni az ıket elborító hamuból, mint annakidején Pompeji és
Herculanum romjai.
Véleményem szerint kellı adat fog itt felmerülni arra-nézve, hogy az aztékok voltak a
legjelentéktelenebb népfaj, mely valaha Mexikót lakta s valószínőleg az utolsók, akik Mexikó
határát átlépték abból a csodálatos népvándorlásból, amely a rég elfeledett ısi idıkben Észak-
Amerikából vette eredetét.”
Eddig van Niven elsı nyilvánosságra hozott beszámolója, amelyet követıen írt még többet is
romvárosainak tárgyáról. Második közleményébıl a következı kivonatot adom:
„Ez a kis kínai szobrocska kétségtelenül igazolja, hogy az itt lakott nép ismerte a mongol
fajtát. A rom, melyben e szobrocskát találtam, 27-28 km távolságra fekszik Mexikó város nemzeti
palotájától. San Miguel Amandában, Halue-pantla mellett ástam ki egy agyagbányából 10 méter
mélységbıl, így az a legalacsonyabban fekvı civilizációból való.
Az elsı civilizációt, a legfelsıt, amelyet egy cementpadló és egy tömör épület falai jeleztek,
majdnem három méter mélységben találtam, Ez alatt további három és fél méter mélységben
akadtam a majdnem hasonló fokú második, vagy középsı civilizációra.
Tíz méterre a föld színe alatt aztán már a legalsó, a harmadik civilizációhoz tartozó
hálószobába vagy sírkamrába kerültem. Nem tudtam megállapítani, hogy mi lehetette kettı
közül. Ebbıl a legszebb kézmővészeti tárgyak kerültek elı, amilyeneket valaha Mexikóban
láttam. E kamra falai betonból voltak s az alapjuktól 1/3 méter magasságon felül összeomlottak. A
kamra alatt egy sírhely volt, amelyben ugyancsak betonból való emelvényen egy emberi koponya
és néhány csont feküdt. Ezekbıl megállapítható volt, hogy tulajdonosuk nem volt magasabb
1 m 60 cm-nél. Karjai nagyon hosszúak voltak, majdnem a térdéig értek, koponyája után pedig
feltétlenül a mongol fajhoz tartozott. Nyaka körül egy fonálon zöld „jade” gyöngyök voltak. A
zöld jade nem tartozik Mexikó ásványai közé. A test mellett feküdt egy 597 darabból álló
kagylófüzér. Füzért mondok, mert a pénzként használt kagylók úgy feküdtek egymás mellett,
mintha zsinórról hullottak volna le. A zsinór vagy kecskeszíj, ami e kagylókat egykoron
összetartotta, már rég elporladt. E füzérrel feküdt együtt a legértékesebb lelet, a kis kínai
szobrocska.
A maga nemében ez volt az elsı, mely Mexikóban elıfordult, dacára annak, hogy Mexikó
valamennyi indiánjai között elég számmal akadnak mongol fajták. E szobrocska tehát
meggyızhet bárkit arról, hogy az indián vér eredetileg Ázsiából származik. (Nem róhatjuk fel
bőnül ezt az állítást Nivennek. A szerzı.)
A szobrocska ferde szeme, kibélelt kabátja, bı nadrágja és papucsai, az egy copfot kivéve,
minden tekintetben a mai kínait mutatja. Ne feledjük, hogy a kínaiak mindaddig nem viseltek
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 52. (120)
copfot, míg a tatár hordák uralma alá nem kerültek. (Nem viselnek azok copfot már ma sem. A
szerzı.)
A kis szobrocska körülbelül 18 cm magas. Ott, ahol a karjai letörtek, látható, hogy vörös
agyagból készült. Ez a középen szétmorzsolható, de a széleken, illetve a külsı felületen annyira
megkövesedett, hogy még kalapáccsal is nehezen törhetı.
Füleiben nagy karikák vannak, hasonlók azokhoz, amilyeneket ma is hordanak. Fején egy fezszerő,
piciny sapka, kis gombbal az elején, akárcsak a megszőnt császárság mandarinjainak a
fejfedıje. Kabátja bı, aminıt még ma is viselnek Kínában, gombbal és kapoccsal összetartva. A
mellén egy kerek lap vagy disz, nyilvánvalóan vert arannyal volt fedve, ami ismeretlen idık óta a
földdel való érintkezés folytán lekopott. A karok vállban letörtek, de a letört karok a sírkamrában
nem voltak fellelhetık. Ezt a kínait semmi esetre sem készítették az aztékok. Eltemetıdött ez a
mexikói völgyben évezredekkel elıbb, semmint az Aztékok lábukat oda betették volna. Mexikó
történetében az aztékok késıi új jövevények voltak, vérszomjas hódítói az ottani magas
mőveltségő és társadalmú fajoknak. Tőzzel és karddal pusztították el a toltékok, ohmekok és
mayák városait. Az aztékok soha nem építettek, fegyverrel vették el az építık épületeit,
A kis kínai adja azt a láncszemet, ami után kutatunk. Beszéd nélkül mondja, hogy Mexikó
legısibb lakói a mongol fajta sarjadékai voltak. A csontváz mellett, de nem az emelvényen volt az
itt ábrázolt 38 cm magas virágváza, amely nyilvánvalóan xochitl-vel, e vidék majdnem
valamennyi ısi népének szent virágjával volt megtöltve.”
Mit tudunk meg Niven e beszámolójából? Geológiailag ez a felfedezés a legısibb azok között, amelyet
emberi mőrıl eddig feltártak. E feltárásnak már a legfelsı része, az elsı padló civilizációja is messzire
visszanyúlik a Pliocen idıszakba, a Harmad-kor idejébe.
Az épületek és egyéb bizonyítékok nyilvánvalóvá teszik, hogy a talált három mővelıdés közül a legalsó,
tehát a legısibb, magas mőveltségő néptıl származik. E felfedés tehát geológiailag igazolja, hogy ez a
civilizáció és kultúra már tízezer évekkel elıbb létezett és virágzott, semmint a Pleistocén-idıszak európai
korcs embere, akár a neandervölgyi, akár a piltdowni vagy a heidelbergi a világra született volna.
Niven megjegyzi, hogy az öntımintákat vasoxiddal találta fedve. Ez a legrégibb adat a vas használatára s
ez bizony tízezer évekkel elızi meg a bronzkort.
Niven megállapítja, hogy a díszítések az arany- és az ezüsttárgyakon eltérnek a mitlai és a palenquei
díszítésektıl. Le Plongeon maya tudós is felhívta a figyelmet arra, hogy a palenquei, mitlai és copani jelek
eltérıek és egyáltalán nem hasonlatosak a maya jelekkel.
Niven a sírkamrában eltemetett személy életét a felette levı szoba falára felfestett képekben véli
megörökítve. Le Plongeon munkájában is azt találjuk, hogy Mayax-ban Coli hercegnek, a 16.000 évvel ezelıtt
eltemetett Can-dinasztia egyik tagjának életét mauzóleumának falain freskófestménnyel örökítették meg.
Ugyanezt a szokást találjuk évezredekkel késıbb az egyiptomi királysírok kamráiban is.
Niven megjegyzi, hogy a halott koponyájában talált rézbárd erısen edzett. A réznek ilyen - ma már
ismeretlenné vált - edzése még a Harmad-korból származik. Bár nem láttam sem a rézbárdot, sem annak képét,
egy cseppet sem lepne meg, ha abban fokosunk ısét ismerném fel.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 53. (120)
A második feltárt kamrában Niven rengeteg tárgyat talált, amelyeket az elhunyt köré raktak. E szokást
nemcsak az összes ısi népeknél, hanem egyes népeknél még ma is megtaláljuk.
Niven meglepıdik azon, hogy a szobrocskákkal elıkerültek az összes dél-ázsiai embertípusok. Sokkal
meglepıbb lett volna, ha nem így lett volna, mert úgy Dél-Ázsia népei, mint ezeket az eltemetett városokat
építı nép egy helyrıl, az Anyaországból vándoroltak ki.
Niven megjegyzi, hogy zöld „jade” gyöngyökre akadt s hogy a zöld jade nem mexikói ásvány. Le
Plongeon is zöld jade-ékszert talált a mayaxi Moó királynı sírjában, amelyet „Moó királynı” talizmánjának
nevezett el. Errıl megállapíttatott, hogy nem újzélandi, s így ha nem Kínából, akkor az Anyaországból kellett
odakerülnie.
Niven, akárcsak a többi tudós, nem kutatott elfogadhatóbb magyarázat után s így visszaesett a régi
szárazlábú elméletbe, mely szerint az elsı ember úgy került volna Ázsiából Amerikába. Az az állítás, hogy
Mexikó legısibb néptörzse a mongol fajta sarjadéka volt, még bizonyításra szorul.
A Karibi-tenger partjain az elsı telepesek alighanem vegyes fajták voltak, amelyek között a mongol fajta
többségben lehetett. Yukatanban és Közép-Amerika belsejében ellenben többségben volt egy fehér fajta. Ezek a
mayák voltak és Európa, Kis-Ázsia, valamint Észak-Afrika fehér fajtái könnyen vezethetık vissza erre a fehér
fajra. Yukatan félszigettıl északra minden emlék és részlet azt a tényt mutatja, hogy az eredeti telepesek
többsége mongol fajú volt és lehetséges, hogy az északi vidékeken mind mongol fajták voltak. Alkalomadtán
aztán ezeknek a mongol fajtáknak a civilizációról lecsúszott leszármazottai elárasztották és meghódították
egész Mexikót és Közép-Amerikát. Az embereket kardélre hányták, az asszonyokat rabszolgákká tették, s mint
Niven mondja, ma Mexikó valamennyi indián törzsében kimutatható a mongol vér.
Niven megállapítja, hogy a második sírkamrában sárga virágot talált, s hogy ez a szokás általános volt
Mexikó valamennyi ısi fajtájánál. A szentnek tekintett szín mindig sárga volt. Ezt nemcsak a legtöbb ısi
népnél találjuk így, hanem még napjainkban is megtalálható egyes népeknél.
Midın történelemelıtti városok egymás alól kerülnek napfényre, a régészek azokat elsı, második,
harmadik stb. civilizációból valónak jelölik abban a sorrendben, amint azok elıkerülnek. Ez a laikust könnyen
félrevezetheti, mert felteheti, hogy az elsı a legrégibb, míg az utolsó a hozzánk legközelebb álló. A sorrend a
föld színétıl kezdıdik, s így valójában legrégibb a legmagasabb számú. Félrevezetı a „civilizáció” szónak a
használata is. A laikus ugyanis több egymásután következı mővelıdéseket tételezhet fel. Ezzel szemben, mióta
ember jelent meg a Földön, nem volt, csak két civilizáció. Ezek egyike az Elsı Nagy Civilizáció, másika pedig
a Jelen Nagy Civilizációja. Fenti esetekben helyesebb volna a település használata, mint elsı, második,
harmadik letelepedés egy földön.
Az eltemetett városok általában történelemelıttiek. Ezek az Elsı Nagy Civilizációhoz tartozók. Ilyenek
Niven kiásott városai és Schliemann ısi Trójái, míg Pompeji és Herculanum kivételek, mert ez utóbbiak már a
Jelen Nagy Civilizációjához tartozóknak tekintendık. Történetük, bár eltemetıdtek, ismert, s így nem
történelemelıttiek. Ezekkel szemben viszont vannak olyanok is, természetesen romhalmazban, amelyek a föld
színén találhatók, mint az elıázsiai Baalbek, a yukatani maya-romok, a polinéziai és déltengeri szigetvilág ısi
romjai, amelyek bár sohasem temetıdtek el, mégis az Elsı Nagy Civilizáció maradványai.
Egyiptomi fej Niven legalsó városából.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 54. (120)
XII. fejezet:
Tanulságok Niven eltemetett városaiból
Niven eltemetett városai mind az elsı Nagy Civilizációhoz tartoztak s közel fekszenek Mexikó városhoz,
amely viszont a Jelen Nagy Civilizációjának a mőve.
Az elsı civilizációban Niven történelemelıtti városa háromszor épült fel. Ezt jegyezzük meg jól, mert az
alábbiakban látni fogjuk, hogy egy másik történelemelıtti város ezektıl néhány kilométer távolságban
ugyancsak háromszor épült fel. Ezek adatai világosságot derítenek arra, hogy hogyan és miképpen történt e
városok egykori pusztulása. Az elsı város geológiailag mutatja a pusztulás okát, míg a második emlékeiben
szegezi le ezt, részleteiben mégis mindkettı megegyezik egymással.
A mai Mexikó város 2200 méter magasan fekszik a tenger színe felett, Niven városai tehát ugyancsak e
magasságban vannak. Ha az alábbi tényekre tekintünk, azonnal láthatjuk, hogy geológiai tanításainknak egy
részét át kell alakítanunk:
1. Egy történelemelıtti város 2200 méter magasan fekszik.
2. Ez a város 10 méter mélyen van eltemetve.
3. A várost egy réteg vulkanikus hamu takarja.
4. E város síkságon fekszik, amelyet hegyek vesznek körül.
5. A hegyek több mérföld távolságban vannak.
6. E város romjai felett egy másik város romjai vannak.
7. Mindkét várost sziklatörmelék, kavics és homok borítja.
8. Ezek felett egy harmadik város maradványai fekszenek.
9. Ez utóbbit is kıtörmelék, kavics és homok fedi.
Niven azt írja, hogy a legalsó várost vulkanikus hamu fedi, de láváról nem tesz említést, így feltehetı,
hogy a tőzhányó lávája nem érte el a várost. A tőzhányónak ennek dacára nagyon közel kellett lennie. Ez
nyilvánvaló abból a ténybıl, hogy a hamu egyméteres rétegben borította el a házakat. Mindezek dacára a
közelben vulkán nem található. A' körülmények ilyetén való csoportosulása csak úgy állhatott elı, hogy a
város, úgy mint most, akkor is síkságon feküdt. Síkságon lévén, a tőzhányónak hasonlítani kellett a Dél tengeriszigetek,
valamint Dél-Afrika tőzhányóihoz, amelyeknél, mint az ısi vulkánoknál általában, a láva a kráter
körül halmozódott fel lapos kúp formájában. Fennáll azonban a lehetısége annak is, hogy nagyon kevés láva
lövetett ki, mert az ısi vulkánok ebben is megegyeznek.
Mivel maga a hamu nem okozhatott olyan pusztítást, mint aminıt Niven elénk tár, ennélfogva más okot is
kell keresnünk, ami a falak összedılését és a tetı beszakadását idézte elı. Ily valószínő ok földrengés lehetett,
mely a vulkán kitörését megelızte és kísérhette. Ennek behatására omlottak össze az épületek.
Menjünk most a második városhoz, mely öt méter mélyen van a föld színe alatt. Ezt a várost majdnem két
méter vastag kı-, kavics- és homokréteg borítja.
Niven megállapítja, hogy a legalsó várost a hamun kívül kı-, kavics- és homokréteg is borítja. Mivel a
tőzhányók nem halmoznak fel kıtörmelékeket, derítsük fel tehát azt az ismert okot, ami kı-, kavics- és
homokrétegezıdést idéz elı. Geológiailag ismeretes, hogy kavics-, homok- és kıtörmelék-lerakodások a víz
munkái. Óriási kataklizmikus hullámok sziklákat és köveket görgetnek tovább. Erejük fogytán azonban már
nem képesek ezeket magukkal vinni. Ekkor leülepednek, még pedig a súlyosabbak elıbb, majd fokozatosan
kisebbedve a könnyebbek, míg végül az erejét kitombolt vízbıl utolsónak a homokszemek rakódnak le. A
szikla-törmelék-, kavics- és homokrétegek tehát, melyek az eltemetett városokat takarják, az óceáni
kataklizmikus hullámok hordaléka.
A hullámok, amelyek a szóban-levı rétegeket lerakták, feltétlenül valamelyik óceánból indultak el. E
városok azonban több mint 2000 méter magasságban vannak a tenger szína felett egy olyan fennsíkon, amelyet
a fennsík szintjénél több mint ezer méterrel magasabb hegyek vesznek körül. Már magának a fennsíknak
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 55. (120)
magasságát sem érhette el semmiféle kataklizmikus hullám, még kevésbé a fennsíkot az azt körülvevı
hegyeken át. Ilyen hullámnak, ha az egyáltalán létezhetett volna, az egész földet el kellett volna pusztítania, s
nem maradhatott volna azon még az életnek nyoma sem.
A vulkanikus erık okozta hullámok még 60 méter magasságot sem érhetnek el. A kérdés így mindig
bonyolultabbá válik, pedig a mexikói völgyet nem is egyszer, hanem valószínőleg háromszor is végigseperte
ilyen hullám. Világosan kimutatható, hogy itt valamelyik óceánnak ilyen ellenállhatatlan hulláma két ízben
sepert végig egymástól két különbözı idıben. Nemcsak lehetséges, hanem valószínő, hogy egymástól
évezredek távolságában pusztítottak el minden akkor itt volt életet.
Kétséges, – ha csak valami véletlen folytán nem – hogy meg lehessen találni azt a vulkánt, amelynek
hamuja eltemette a legalsó várost. Kétségtelen, hogy azt a két kataklizmikus hullámnak be kellett temetnie és el
kellett tüntetnie.
Vegyük számításba az elpusztult emberek számát a város elsı elpusztulásakor. Már magában ebben az
óriási kiterjedéső városban millióknak kellett elpusztulni. Mennyi lehetett még a többi városok és az egész
vidék elpusztult lakossága? A föld legnagyobb tragédiáit sohasem jegyezték fel.
Azok a kataklizmikus hullámok, amelyek e várost elpusztították, távolról jöttek és sokat veszítettek
erejükbıl, amíg ide érkeztek. Ezt elárulja a sziklatörmelék, amelyrıl Niven megállapítja, hogy apró. Ezt
igazolja egyébként a lerakódott rétegek vastagsága is. Ne feledjük, hogy a lerakodott rétegek, amelyek a
városokat eltemették, csak részei voltak ama görgetegeknek, amelyeket a hullámok magukkal vittek. Ezek
nagyobb és nehezebb része lemaradt, mielıtt a városokhoz érkezhetett volna. Ezzel szemben a könnyebb és
kisebb darabokból álló részét az ár még tovább vitte magával. A városok feletti réteg csak azt mutatja, amelyet
az ár útjában rakott le.
Ezek a lerakodások világosan és megdönthetetlenül igazolják, hogy ez a terület az ár idején csak néhány
láb magasan lehetett a tenger színe felett. Amikor e városok életüket élték, akkor a hegyek és hegyláncok még
nem voltak Mexikó város és az óceán között. A síkság, amelyen ma Mexikó város áll, nem volt még 2000
méter magasságban a tenger színe felett. E városok idejében minden valószínőség szerint egész Mexikó lapály
volt, amelynek magassága a 30 métert sem érte el a tenger színe felett.
Ha a mai hegyek ottan már akkor léteztek volna, vagy a síkság mai magasságában lett volna, kétségtelen,
hogy az ár nem tudta volna elérni a halálra ítélt városokat, s még kevésbé üledékével eltemetni azokat.
Az elıadottak egyike ama eléggé számos bizonyítékoknak, amelyek a geológia mai elméletével szemben
igazolják azt a tényt és nem elméletet, hogy a hegyek és a hegyláncolatok a Föld történelmében viszonylagosan
eléggé újkeletőek, s hogy azok a gázövek kialakulásának a következményei. Igazolják továbbá azt a tényt, hogy
amíg a Föld a Pliocen-kor végén nem jutott végleges mágneses egyensúlyba, a Föld belsı gázai nem voltak
korlátok közé szorítva. Amíg a gázok korlátok közé nem szorultak, hegyek fel sem emelkedhettek. A Pliocenkor
végéig hegyek és hegyláncok tehát nem is lehettek a föld felszínén.
Különbözı tudományos munkákból egyébként is megállapítható, hogy tudósaink a hegyek korának
megállapításában tétováznak.
Mivel ezek az eltemetett városok már a hegyek felemelkedése elıtt léteztek, világos, hogy megelızték a
Pliocen-kort is. Nyilvánvaló tehát, hogy e városok a Harmad-kor városai voltak.
Ha tehát a legfelsı elpusztult, mielıtt a Pliocen-kor hajnalodott volna, akkor a geológia számítása szerint e
legfelsı városnak már több mint 200.000 évvel ezelıtt léteznie kellett. Ez mutatja, hogy minı téves a geológia
számítása, mert ez esetben már el sem lehetne képzelni a legalsó város korát.
Annak dacára tehát, hogy mind a három Város visszanyúlik a Harmad-korba, azért még a legalsóbb sem
igen lehet több 50.000 évesnél.
Azt, hogy a gázövek kialakulása elıtt e környéken minı vulkánikus erık mőködtek, megállapítani
lehetetlen. A geológiai jelenségekbıl következtetve, amelyeket maya-hagyományok is alátámasztanak, a
vulkánikus mőködéseknek minden bizonnyal nagyon heveseknek kellett lenniük. A föld kérgében kialakult
gázövek legnagyobb gócpontja Mexikó, Közép-Amerika és a Nyugat-Indiák alatt van. Itt nemcsak találkoznak
az egyes gázövek, hanem kialakultak ily öveknek egymás feletti vagy alatti elhúzódásaik is. Itt van a
vulkánikus erıktıl szinte legjobban veszélyeztetett pontja a Földnek. Ha a gázövek közül itt egy vagy több
eltömıdnék, bármi is elıadhatná magát e területen.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 56. (120)
A vulkánikus erık mőködése a gázövek kialakulásakor itt rendkívül heves volt. A földnek a víz fölé
emelkedése vagy a víz alá merülése rendkívül hevesen történt. A tengeralatti földterületeknek kiemelkedése a
víz kiszorítása következtében óriási árhullámokat idézett elı.
Az, hogy mennyi föld süllyedt el vagy emelkedett ki vulkánikus erık folytán, aligha állapítható meg.
Eddig négy szárazföldi terület elsüllyedésérıl tudunk.
A felemelkedéseknél a kiszorított víztömegek óriási hullámai ömlöttek végig a szomszédos földeken és
mindent elpusztítottak, ami útjukba esett. A hullámok nagysága, magassága és romboló ereje természetesen
függvénye volt a víz alatti felemelt föld területének és magasságának.
Amint a gázövek kialakultak és a hegyek felemelkedtek, ilyen pusztító vízözönök keletkezésének okai
megszőntek.
Már elıbb említettem, hogy a geológia szerint a piltdowni, heidelbergi és neandervölgyi majomemberek a
korai Pleistocen idején éltek, ami azt jelenti, hogy Niven felsı városának kora után. Niven feltárásai
nyomatékosan mutatják és igazolják, hogy Amerikában az emberek már tízezer évekkel elıbb magas civilizált
és kultúrfokon állottak, mintsem az európai majomemberek éltek. E feltárások tehát kétségen kívül igazolják,
hogy ily majomemberek csak egyedek voltak, s semmi esetre sem tekinthetık fajok képviselıinek.
Niven világosan megállapítja, hogy e városok közül kettı vízözöni hullámok áldozata volt. İ mégsem
gondolt arra, hogy vízözöni hullámok csak az óceánból indulhatnak ki, mert akkor rögtön látnia kellett volna,
hogy jelenlegi helyzetében ily hullámok nem érhették a mexikói völgyet.
A két cementpadló a legalsó város felett két egymást követı gyarmatosítás alkotása. Mindkét
gyarmatosítást vízözöni hullám semmisítette meg. A vulkánikus mőködés, amelynek eredményeként pusztultak
el a városok, messze bent keletkezett az óceán mélyén. Ez egy kivételesen értékes geológiai felfedezés, mert ily
jelenség kétszer ismétlıdött meg ugyanazon a helyen.
A lerakodások vastagsága semmi támpontot nem nyújt arra nézve, hogy mennyi idı telt el a városok
építése között. A lerakodások vastagságából legfeljebb arra következtethetünk, hogy milyen magas lehetett a
hullám, mely a törmeléket behordta.
Mi történt ez ısi civilizációk és a mienk között, hogy e nagy múltból csak a legszegényebb töredékek
maradtak fenn? E kérdésre a választ már megadták az elızı fejezetek. Niven felfedezései ezt a választ csak
megerısítik.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 57. (120)
XIII. fejezet:
Niven másik nagy felfedezése
Mexikó városától északnyugatra néhány kilométer távolságban Niven egy másfajta leletre akadt, mely
bizonyos tekintetben jelentékenyebb, mint az elızı fejezetben ismertetett felfedezése, mert az sok érdekes és
értékes ısi táblácskának a felfedezésére vezetett. Álljon itt saját beszámolója a leletrıl:
„A mexikói völgy, amely körülbelül 90-100 kilométer hosszú és Mexikó várossal a középen
ugyanolyan széles, a spanyol hódítás óta valóságos paradicsoma a régészeti kutatásoknak. A
híres „Naptár-kı”, Tizoc monolithje és az azcopotzalkói környéken talált Graven táblái
titokzatos írásjeleikkel egyedülállóak az egész földön. Az általam e tájon felfedett kıtáblácskák,
amelyek oly nagy érdeklıdést keltettek a tudományos világban, következı módon jutottak
napfényre:
Midın 1910-ben a Guerrero-állam ismeretlen és lakatlan területein levı ısi városromokat
kutató utamról Mexikó városba visszatértem, idınkint helybeli indiánok kerestek fel, akik régi
cserépalakokat és egyéb tárgyakat kínáltak megvételre. Azt állították, hogy e tárgyakat San Juan
Teotihuacanban találták a Nap és a Hold piramisainál. Ezek mintegy 50 kilométer távolságra
fekszenek Mexikó várostól. Késıbb észrevettem, hogy ezt a távolságot csak valamivel több mint
egy óra alatt járják meg oda és vissza. Tudtam, hogy állításuk nem fedi a valóságot. Erre
egyiknek 5 peso-t ajánlottam fel az esetre, ha megmutatja a helyet, ahol a nekem eladott kis
bálványokat találta. E hely talán még 7 kilométerre sem volt Mexikó városától. Ennek dacára a
most oly híressé vált táblák közül az elsıt csak 1921-ben találtam a Santiago Ahuizoctla-i
ásatásaimnál az Amantlával határos tanyán. E tábla négy méter mélyrıl került elı a föld színe
alól. Ez a lelet annyira meglepı volt és egyedülálló, hogy rettentı vágyat éreztem több ilyen
tábla felfedezésére. Evégbıl 20 angol négyzetmérföldnyi területen rendszeres kutatást végeztem
minden agyag- és homokárokban. Kutatásaimat e területen az összes tepetate-bányákra is
kiterjesztettem. Fáradságos munkám meghozta a gyümölcsét, mert három éven belül már 975
táblácskát ástam ki e titokzatos kövekbıl. (Ma már több mint 2600 darab került napvilágra.)
Ezek legfontosabbjai közül sok való Ahuizoctla-ból, amelyeket egy oltár alatt és körülötte
találtam. Az oltáron egy alak körvonalai voltak vörös és sárga színnel festve. A festék anyaga
fıleg vasoxid volt. Dr. Morley a Carnegie intézetbıl megállapította, hogy e különös kıtáblák
vésett jelei semmit sem hasonlítanak azokhoz a jelekhez, amilyeneket eddig akár Mexikóban,
akár bárhol egyebütt látott.”
Eddig van Niven Vilmos rendkívül érdekes beszámolója, amelynél azonban e kıtáblácskák által
mondottak hasonlíthatatlanul érdekesebbek. Nemcsak dr. Morley, hanem a tudományos világ egyetlen tagja
sem tudta azokat megfejteni. Így került hozzájuk Churchward, aki egykori öreg hindu pap barátjának oktatásai
nyomán azokban azonnal régi ismerısökre talált. E táblák vésetei Amerika történelemelıtti lakóinak elsı
megértett szavai, amelyeket a ma emberei tılük kaptak. Semmi sincs rajtuk, aminek alapján korukat akárcsak
megközelítıleg is meg lehetne állapítani. Véseteik azonban kétséget kizárólag igazolják, hogy elkészítésükkor
még Mu uralta a Földet.
Ha az emberiség történetét Amerikában keressük, akkor a földtani jelek nagyon magas és elırehaladott
civilizációra mutatnak már 50.000 évvel ezelıttrıl. Hatalmas városok romjai találhatók kıbıl és betonból,
másrészt gyönyörő cserepek, díszes, pompás ékszerek és csodálatos freskófestmények kerülnek napvilágra.
A roppant terjedelmes 2600 táblából álló győjteményben nagyon sok egyenesen Mu-ra vonatkozik.
Bemutatok közülük néhányat megfelelı részletezéssel és jelentéseik magyarázatával.
Számozásuk azt a sorszámot jelöli, amilyen sorrendben napvilágra kerültek Niven ásatásai alkalmával.
A 4. számú tábla egy oltárfestmény. Magassága 2 méteren felüli, szélessége másfél méter, vastagsága
közel fél méter, a súlya pedig meghaladja az egy tonnát. Niven egy oltáron találta. (Kép a következı oldalon)
A rajta levı írás a Szent Négyeknek való ajánlás. Mesterdarabja a jelképezésnek, mert tervezıjének
sikerült szinte minden vonalával kettıs jelentést elérnie.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 58. (120)
Elolvasása egyáltalán nem nehéz.
A 4. számú tábla
Az egészet három részre bonthatjuk. Legfelül van a
korona, benne a forgó- vagy tolléknek nevezhetı rész, és
alul a ruhával körülvett test.
A koronán négy rekeszt látunk s alul mindkét
végén Mu egyházi H betőjét szimmetrikus elhelyezéssel.
E bető a Szent Négyek betőjele, míg a négyes szám
ugyancsak a Szent Négyek számjele. A korona tehát a
Szent Négyeket vagy mai nyelven a Teremtıbıl kiáradó
Elsıdleges Nagy Erıket jelképezi.
A koronát a sárgaszínő forgó ékíti. Hét sugárból,
vagy tollból áll. A sárga toll a király jelvénye volt, így
tehát e forgó színe azt jelöli, hogy királyi tulajdon.
A test egy hosszúkás négyszög, ami az egyházi M
bető. Ez a bető Mu betőjelképe. A test tehát, mely
sárgaszínő, Mu-t jelképezi.
E hosszúkás négyszöggel kapcsolatban van egy
stilizált emberi fej. Ez Ra-Mu, vagyis Mu királyi
fıpapjának a feje. A sugárzó napokból álló fülbevalók
jelölik a nevét.
A nyaklánc három sugárzó nap. A sugárzó nap Mu
címerpajzsának jelképe, a hármas szám pedig Mu
számjelképe.
A stilizált karok vörös-színőek s az „Építı” szó
írásjelei. A karok alatti sárga öv a testet alsó és felsı
részre osztja szét.
Ez alatt a kezek ujjai mintegy a térden nyugszanak. Az ujjak száma öt. Az ötös szám a „Teljes Istenség”
számjele.
A térdek között találjuk a Nagymester vagy Építımester írásjelét. Ettıl lejjebb jobbra és balra ismét az
egyházi H bető látható sárga színben. Már tudjuk, hogy az Elsıdleges Négy Nagy Erı jelképe.
A szoknya alján levı három vörös kör a hármas szám szabályos Naga-jele. E szám Mu számjelképe.
A szoknya alatt vannak a lábujjak. Jelentésük ugyanaz, mint a kéz ujjaié. A testet körülveszi a vörös
palást. Ennek mindkét szélén három rekeszt találunk, így ismételten Mu számjelével van dolgunk.
Mindezeket egybevetve az oltárkép jelentése így szól:
„Ez a templom a nagy Teremtınek van ajánlva, akinek a parancsára a belıle kiáradó Négy
Nagy Elsıdleges Erı törvényt és rendet hozott létre a Mindenségben, megteremtve mindeneket.
Ez a templom Ra-Mu-nak, az Anyaország királyának és fıpapjának, a Nagy Teremtı
szószólójának fennhatósága alatt áll.”
Ennek a táblának különleges értéke abban van, hogy értésünkre adja, miszerint ez a civilizáció Mu
idejében virágzott, vagyis akkor, amikor Mu még a víz fölött állott, mivel a templom Ra-Mu-nak, az
Anyaország királyának a fennhatósága alá tartozott s így léteznie kellett még Mu elsüllyedésének ideje elıtt.
Mu körülbelül Kr. e. 10.000 évvel süllyedt el, így e tábla bizonyítja, hogy ez a nagy amerikai civilizáció
12.000 évre nyúlik vissza, minélfogva természetes, hogy Mu mővelıdésének ezt az idıt jóval meghaladó
történelem elıtti korba kell visszanyúlnia.
Az 1231. sz. táblácska (következı oldal), amelyet bátran a „Mindenség kulcsának” nevezhetünk, „Rosetta
köve” mind ama tudományoknak, amelyekben mozgás szerepel. Ez a legértékesebb Niven valamennyi táblája
között.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 59. (120)
Az 1231. számú táblácska
E kövön látható véset jelképes jele annak, amit talán százezer éveken
át a „Szent Négyek” néven ismertek.
E tábla világot vet a Szent Négyek eredetére, mibenlétére és munkáira.
Neveik száma az ısi írásokban az ötvenet is meghaladja, de egyetlen
nevük sem fedi föl miben- vagy kilétüket, pedig nagy jelentıségük volt
mindig az emberek vallási felfogásaiban s nagy jelentıségük van azokban
ma is. Ennek dacára eredetük és mibenlétüknek ismerete az emberiség
számára elveszett, amíg e tábla Churchward elé nem került, mert Niven
tábláit a tudósok nem értették. A hindu fıpap tanításai alapján talált
bennük Churchward régi ismerısökre.
A „Szent Négyek” a Teremtıbıl kisugárzó Négy Nagy Elsıdleges Erı.
Ezek elıször törvényt alkottak és rendet csináltak a zőrzavarból a Mindenségben, majd pedig ık voltak a
Teremtı parancsainak végrehajtói mindeneknek a teremtésében. Végül, amikor minden megteremtetett a
Teremtıtıl, a Mindenség anyagi állagának a kormányzásával bízattak meg.
A táblácska középsı jelképe egy kör. Tudjuk már róla, hogy a Nap jele, s mint ilyen, az Istenség összes
tulajdonságával bíró Legfelsıbb Lénynek, a Teremtınek, a jelképe. Egyike a vallásoktatásnál használt elsı
három jelképnek, amely az Istenség egységét jelölte, s a legszentebb volt valamennyi jelkép között.
Benne láthatjuk az Anyaország ábécéjébıl a már elızıleg ismertetett egyházi, tehát titkos értelmő „H”
bető jelét. E bető, mint már tudjuk, a Szent Négyek jele. Mivel bent van a körben, tudtunkra adja, hogy a Szent
Négyek is bent vannak a Teremtıben, az Istenségben. Miután az Istenbıl jönnek, az Istenbıl erednek,
ennélfogva az Istenségnek az Erıi, az Istenségnek a Tehetségei, Képességei.
A Szent Négyek, azaz a Négy Nagy Elsıdleges Erı, amint e táblácska elıttünk fölfedi, közvetlenül a
Teremtıbıl erednek. Az ısök is úgy jelölték, hogy ezek az ö kívánságai, akaratai, rendelkezései, parancsai.
A körön kívül látható küllıszerően elhelyezett négy nyelv négy erınek a jele. Alapjuk mutatja, hogy
honnan erednek, csúcsaik pedig az irányt, amelyben dolgoznak. Ez az irány az óramutató irányában forgó.
Ebbıl kitőnik, hogy az erık nyugatról keletre mőködnek, ıseink ezt már tudták, ami abból is kiviláglik,
hogy azt írták: „midın befejeztetett (a teremtés), megbízattak az anyagi világ felügyeletével”.
A nyelvekben látható lépcsıszerő véset a „Mértan tudós” jele. E szót mind a négy erıbe bevésték. A Négy
Nagy Elsıdleges Erıt itt így a Négy Nagy Mértantudósnak nevezték. Viszont az, hogy ezek nem másodlagos,
hanem elsıdleges erık, igazolást nyer azáltal, hogy ezek egyenesen a Teremtıbıl erednek.
A táblácskán az erık keresztben állanak egymással. Valamennyi ugyanabban az irányban forog.
Csücskeik kört alakítanak, mely a Világegyetemet jelöli.
Ezek kormányozzák tehát a világegyetem összes testeinek mozgását. A véset mutatja, hogy az összes
keringı testek nyugatról keletre keringenek és az összes körök, melyeket forgó testek alakítanak, nyugatról
keletre alakulnak, így tehát valamennyien egy központ körül forognak. Ez a központ a Legfıbb Erı, a Nagy
Végtelen - a Mindenható.
Jelképesen nyer tehát kifejezést, hogy ez a középpont nem vonatkozik a világegyetem egyetlen különleges
pontjára sem. Ez Reá vonatkozik - csak ıreá -, İ a középpont, akinek a parancsára a testek minden mozgása
vagy közvetlenül vagy közvetve történik, azaz kisegítı erık által, amely erık más erık mőködésébıl erednek s
ezek valószínőleg az atomikus erık.
988. számú tábla
Niven több mint 2600 táblájából ezernél több azoknak a száma,
amelyek a Négy Nagy Elsıdleges Erı mőködésérıl szólnak.
E 988. sz. tábla a Nagy Mágneses Elsıdleges Erık egyikére
vonatkozik, s azt mutatja, hogy ez a Nagy Mágneses Erı mindenhol létezik
az egész világegyetemben.
A világegyetemet a két külsı kör közötti rész jelképezi, míg a belsı
kör, mint tudjuk, az Egyistenség jelképe.
A világegyetemben futó görbe vonalak az erı vonalai. Hogy e vonalak
görbék, az a gördülı testektıl elıidézett szabályszerő tünemény.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 60. (120)
Az erık iránya itt is nyugat-keleti, melyet az erı jel képe, a hegyes nyelv is, ugyanebbe az irányba mutat.
Az egyházi „H” bető, melyet megerısítésül alkalmaztak, igazolja, hogy e táblácska az Elsıdleges Erık
egyikérıl szól.
E táblácska ugyanúgy igazolja, mint az 1231. számú tábla, hogy az Elsıdleges Négy Nagy Erı egyenesen
a Teremtıtıl jön, a Teremtıtıl ered.
2379. számú tábla
E táblácska vésete, mely két párhuzamos által három részre osztott
körvonal, nagyon gyakori és általánosan elterjedt jelkép az ısi írásokban.
Megtalálhatjuk a nevadai sziklalakók felírásain, a mexikói
Teotihuacanban levı piramis felírásai között, maya írásokban, Észak-
Brazíliában, az angol Guiana határán levı vésett sziklán, és különbözı más
ısamerikai veséteken. Föllelhetı továbbá a régi Uighur, Hindu, Babilon és
Egyiptom írásaiban is.
A keleti naacal írásokban találunk egy szakaszt, amelyet e három jel alkot:
A szakasz így olvasandó: „A Teremtı - Egy (Hun), İ kettı az Egyben (Lahun) s e kettı nemzé a fiút - az
embert (Mehen).”
E véset tehát az ember teremtésére vonatkozik s az egy eredetibıl való létrehozás folyamatának a
gondolatát fejezi ki.
A Tao-te-King-ben, Confucius idejét 100 évvel megelızıleg írt kínai könyvben találjuk:
„Tao egyet hozott létre. Az egy kettı lett. A kettı nemzé a hármat. E háromtól származik az
egész emberiség.”
(A Tao a Mindenség összes tüneményei mögött álló erıhatalom, amely fölötte áll minden felfogható
tehetségnek. A keresztény felfogásokkal átitatott olvasó hajlamos a Tao alatt azt a Legfıbb Lényt érteni, akit
Isten fogalmával jelöl. Ez azonban csak akkor engedhetı meg, ha az Isten fogalmának sokkal tágabb értelmet
adunk, mint amit e szó az ó- és új-testamentumban kifejez. A taoista Tao alatt a természet tüneményei mögött
álló erı tökéletes személytelenségét érti, ami nem fejezhetı ki egy személyes Isten fogalmával. A Tao-ra tehát
megközelítıbb kifejezés volna a „Személytelen Istenség” megjelölés. A taoista elıtt az ok és az okozat
kérlelhetetlen törvényét egyformán mozgatja egyrészt a cselekvı Jóság vagy Jóakarat, másrészt a cselekvı
Gonoszság vagy Rosszakarat. Ez valóban olyan tény, amelyet egyetlen értelmes megfigyelı sem tehet vita
tárgyává. Aki ennyire eljutott, az következtetéssel megérti, hogy mennyiben tér el a taoista az általános
keresztény felfogástól. Legyen tehát a Tao az, a mi (megismerhetetlen), annyi bizonyos, hogy nem az általunk
értett személyes Isten, nem emberi tulajdonságokkal felruházott Isten, sem pedig egy öntudatos Isten. Más
szóval a Tao felülemelkedik mindazokon a látszólagos létezı és nem létezı megkülönböztetéseken, amelyeken
az emberi erkölcsök felépültek, mert a Tao-ban, mint Egyben, egyesülnek az összes erények és gonoszságok.
Mi keresztények inkább nem veszünk tudomást azokról a tényekrıl, amelyeket a természet elénk tár, vagy
ha már tudomást kell venni ilyenrıl, akkor azt önkényesen egyoldalúan magyarázzuk. Istenünk, ha nem is
ember alakú, vitathatatlanul emberi indulatú. Hol szeretı és megbocsátó, hol haragvó és féltékeny, aki tehát
nyitva áll az imákkal és kérelmekkel szemben. Tulajdonságaival lehetetlen ıt másnak, mint dicsıített embernek
elképzelnünk. Azt, hogy az emberiség részére a taoista és keresztény felfogás közül melyiknek a megtartása
elınyösebb, lehet vitatni, azt azonban, hogy e két felfogás közül melyik az, észszerőbb, nem lehet kétségbe
vonni. A taoizmus gyengesége abban áll, hogy nehéz az élet irányítására felhasználni. Csak magas értelemmel
bírók képesek átérteni, de ık maguk a közepesek elıtt mindig érthetetleneknek és következetleneknek,
önmagukkal és felfogásaikkal látszólag a legnagyobb ellenmondásba keveredıknek fognak feltőnni.)
Bocsánatot kell kérnem a tárgytól való eltérésemért, de tekintettel irodalmunknak ily irányú
hiányosságára, indokoltnak és helyénvalónak gondoltam e kitérést és magyarázatot.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 61. (120)
150. számú tábla.
E tábla jelképezi az Istenség kettıs indítékát. Felsı része a Nap,
alsó része a Hold. Elıbbi a férfi, utóbbi a nıi indítékot jelképezi. Ezt
a két arc oldalán található istenségjelképek mintegy megerısítik. A
felsık alatt találunk két ablakot. Ezek jelentése ugyanaz, mint a
2379. számú tábláé. Az egy kettı lett, kettı nemzé a hármat. A hold
alatt van két vesét. Mindegyikben van öt vonal, öt a teljes Istenség
számjele ugyan, de e vonalak jelen esetben az emberiséget jelölik. A
férfi indíték jelképénél még a hármas és egyes számokat látjuk. A
négyes szám a Szent Négyek számjelképe, míg a hármas szám, bár
Mu számjelképe itt az Istenséggel kapcsolatban az Istenség
hármasságát jelöli.
Niven táblái között megtaláljuk a Szent Négyek majdnem
minden ısi jelképét. Legtöbb tábla azonban az Elsıdleges Nagy Erık
mőködésérıl szól hozzánk.
Több tábla van a vizekrıl, mint az élet szülıanyjáról. Vannak még a termésre, a földekre, termelésre s
ezek elosztására vonatkozó táblák a győjteményben, amelyet kiegészítenek még a vallásra, a teremtésre, Mu-ra,
Ra-Mu-ra stb.-re vonatkozó táblacsoportok.
Kétségtelen, hogy mind e táblacsoportok között legértékesebbek az erıkre vonatkozó táblák. Szerencse,
hogy ezek az erık annyira körülményesen vannak úgy ezeken a táblákon, mint más ısi táblákon leírva és
megmagyarázva, hogy könnyő ıket modern neveiken nevezni, s így eredetüket és mőködésüket megismerni és
kikutatni, dacára annak, hogy már szinte elveszetteknek voltak tekinthetık a mai tudomány számára.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 62. (120)
XIV. fejezet:
A legegyszerőbb ısi jelképek.
Az ember értelme általában gyarló bizonyos elvont fogalmaknak, mint végtelen, örökkévaló, mindenható s
ezekhez hasonlóknak a felfogására. Ily fogalmakat ıseink egyszerő jelekkel jelképeztek s ez a jelképezés
vetette meg alapját a sok pantheonnak, valamint azok különbözı jelképes jelentésének, amelyek aztán
beszőrıdtek az összes vallásokba, beleértve azokba még magát a mai kereszténységet is.
A jelképek legelemibb alakjai vonalak és egyszerő mértani alakok voltak. Kezdetben nem lehetett e
jelképek száma valami túlságosan sok, de idıvel egyre növekedett s mind bonyolultabbá vált, míg el nem
érkezett az egyiptomi kor, amelyben már jelképeket készítettek magukról a jelképekrıl s a fogalmak tökéletes
összezavarásával az egyiptomi papságnak már a fele sem volt képes érteni valamennyit.
A jelkép azonban nemcsak jelekbıl, hanem szavakból is alkotható, mely esetben a beszédet
példabeszédnek nevezzük. Krisztus is mindig példázatokban adta tanításait, s ezt ki is jelentette, mert csak ez
volt az egyedüli lehetı mód arra, hogy a nép ıt megértse.
A jelkép tehát nem jelenti magát a látható ábrát vagy tárgyat, hanem azt a fogalmat, amelyet az
gondolatunkban képvisel.
Ez az egyszerő és ısi szokás elıttünk is kedves, mert nem kell egyébre reámutatnom, mint a keresztre, ami
Krisztusnak mintegy a jelképe.
Az ısi jelképeknek széleskörő elterjedtsége és közös jelentése igazolja valamennyinek közös származását.
A yukatani emlékek pedig igazolják, hogy valamennyi ısi jelkép Mu földjérıl veszi eredetét.
Ugyanígy igazolják a nyugati országokból való eredetüket az egyiptomi feljegyzések, míg hindu és egyéb
keleti országok feljegyzései szerint azok az Anyaországból, keletrıl származnak.
Az emberiség elsı vallása a legegyszerőbb és legtisztább alakja volt a Nagy Végtelen imádatának, amelyet
valaha tanítottak és követtek a földön.
Egyisten hitő volt e vallás, mert csak egyetlenegy Teremtıt vagy Istenséget imádtak. Ezzel szemben sok
tulajdonságot tulajdonítottak neki s minden ilyen tulajdonságot külön jelképpel jelöltek. Evégbıl minden
elıvigyázatosságot elkövettek, hogy senki se nyerjen olyan benyomást, mintha több mint egy Teremtı vagy
Istenség volna. Szertartásaikban ezért szembetőnıen hozták kifejezésre a Lahun jelképét.
Lahun = Mindkettı az Egyben, Minden az Egyben, Alapjában véve valóban nincs eltérés az Istenségnek
ısi és a mai felfogása között. İseink sok tulajdonságot ruháztak Reá s minden tulajdonságát egyenként
nevezték meg. Mi is sok tulajdonsággal ruházzuk fel, de ezt úgy fejezzük ki, hogy minden Istentıl jön.
Lényegében tehát, amint láthatjuk, pusztán kifejezésbeli az ısi és a mai felfogás közötti különbség.
„Az embernek a Teremtı felfoghatatlan. Mivel fel nem fogható, se le nem festhetı, se meg
nem nevezhetı, tehát Névtelen.”
Ezt a kitételt Naga másolatokban találjuk. Ugyanezt írja Lao-Tzu Kr. e. 604-ben:
„A Tao, amely szavakkal kifejezhetı, nem az örökkévaló Tao. A név, amely kiejthetı, nem az
İ örök neve. İ név nélkül kezdete a mennynek és földnek. Folytonos tevékenységében meg nem
nevezhetı, Névtelen.”
E kitételek világítanak legjobban azokra a tévedésekre, midın ısi népek Istenét vagy tulajdonságait
jelképezı dolgokat azok Istenével azonosítják. Mivel pedig nincs több Isten, csak Egy, így az Istenség
tulajdonságainak a jelképezései önként adódóan a többisten képzetéhez vezetik az idegen vallásokban
járatlanokat, mert félreértik a jelképek értelmét.
E rövid bevezetés után talán elnézıbben fogjuk megítélni a bálványimádókat, akiknél a bálvány valójában
aligha több, mint az Egy Istenség valamelyik tulajdonságának a jelképe, vagy legrosszabb esetben talán
magának az Egy Istenségnek a jelképe. Bálványának megsértéséért vagy meg-gyalázásáért tehát nem kevesebb
joggal gerjedhet haragra, mint mi a keresztgyalázásért. Mivel primitívségében kevésbé ismeri a szeretetet és a
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 63. (120)
megbocsátást, fanatizmusából kifolyólag vad indulatai féktelenül tobzódhatnak ily esetben, ami a kevésbé
beavatott elıtt könnyen arra a tévedésre vezet, hogy a jelkép azonosul a jelképezettel.
E rövid kitérés után most áttérhetünk az egyszerőbb ısi jelképek megismerésére.
Kör – A körre ıseink úgy tekintettek, mint a legeslegszentebb jelképre. A kör volt a Nap képe, valójában
már jelképe egy jelképnek, a Napnak, Ra-nak, mely az Istenség összes tulajdonságainak volt a győjtı jelképe.
A Napra, vagyis Ra-ra úgy tekintettek, mint jelképre, és soha semmi módon úgy, mint magára az Istenségre.
Magát az Istenséget imádták, míg a jelképét, mely csupán képviseletére használtatott, csak tisztelték. A Napot
azért választották az Istenség jelképéül, mert ez volt a leghatalmasabb, amelyet az egyszerő ember érzékelése
és értelmi képessége elé állíthattak. Helyesen képviselte tehát a Mindenhatót. A kör viszont, amelynek nincsen
sem kezdete sem vége, a Nap képe volt. Lehetett volna-e ennél tökéletesebb jelképet kigondolni vagy
választani, amellyel a végtelennek és örökkévalónak a fogalmát egy egyszerő elme elıtt jobban lehetne
érzékeltetni?
A Nap rajzát megtaláljuk a polinéziai romok kövein, a szent misztériumok templomának falain
Yukatanban, Egyiptomban, Babilóniában, Peruban és az összes ıskori országokban, mint a legáltalánosabban
használt jelképet.
Azok az egyiptomi szobor jelképek, illetve ezek rajzai, amelyek az Istenséget ábrázolták, fejeiken egy
koronggal a Napnak, Ra-nak a képével voltak koronázva.
Az oszlopokat és az elhunytak emlékére emelt szobrok fejét vörös gömbbel tetézték. A Húsvét-sziget
szobrainak fejein talált vörös gömbök példái ez utóbb említett eseteknek. A gömbök a Napot, mint Rá-t
jelképezik. Az ıskorbéliek a gömböt valami hasonló módon használták, mint ma a keresztények a keresztet.
Egyik egyiptomi papiruszon találjuk: „Igen, én hiszem, hogy a lélek tovább él, mint Rá, a Nap, tovább,
mint a csillagok.” Ez világosan igazolja, hogy Rá csupán jelképe volt az Istenségnek s nem tekintették azt
magát Istennek.
Egyenlı oldalú háromszög – Ennek a keletkezése és az értelme rendkívül érdekes. Az egyenlı oldalú
háromszög egyike ama három elsı jelképnek, melyeket az ıskori ember vallásoktatásánál használtak. Kora
több mint 50.000 évre nyúlik vissza. Monda szerint eredetét Mu földrajzi alakulatától nyerte.
Mu, mint tudjuk, három egymástól különálló földterületbıl állott, melyeket együttvéve a Nyugati
Országok néven hívtak. Monda szerint különbözı idıben egymásután merültek föl a tengerbıl. Azt tartották,
hogy a Teremtı három különbözı megnyilvánulása mőködött közre a három földterület felmerülésére, de
ezeket csak egyetlen Egy Teremtı foglalja magában.
Az egyenlı oldalú háromszöget tehát, mint látható ábrát választották arra, hogy az ember valahogy
megrögzíthesse ennek a segítségével tudatában az Isteni Hármasság eszméjét.
A három megnyilvánulás alakította ki az elsı Hármasságot és ez volt a Szentháromság eredeti eszméje.
Ebbıl keletkezett valamennyi késıbbi kelető Hármasság.
Ez az eszme az idık távlatából követ bennünket és sohasem fog elmaradni, bár különbözı korokban külsı
ruhája változott s így különbözı népeknél más-más néven és álarcban vált és válik ismertté.
Az egyenlı oldal azt is kifejezi, hogy mind a három megnyilvánulás egyenlı értékő, s hogy egyik sem
kevesebb vagy több a másiknál.
Az egyenlı oldalú háromszög tehát elsısorban az Isteni Hármasságot jelképezi. Isten a Mennyben lakik,
amibıl következik, hogy ahol az Isten van, ott van a Menny is, így a Hármasság jelképezésével kapcsolatban a
Mennyországot is jelképezte.
Négyzet – Ez a mértani idom a földnek volt a jelképe. Négy sarka a négy fı égtájat: észak, dél, kelet és
nyugatot képviselte. Nem beszélünk-e még mi is olykor a világ négy sarkáról? A földnek vagy az anyagi
világnak a négy sarkáról való felfogás innen ered.
E három jelképet megtaláljuk kövekbe vésve a dél-tengeri szigetek romjain, továbbá az összes ısi
népeknél kivétel nélkül. E jelképek általánosak voltak a föld egész területén.
A legısibb jelképek sora ezzel teljes. Az ezután következık már összetettek.
Az idıben felénk haladva a szent jelképek mind bonyolultabbakká válnak és betetızést nyernek az
úgynevezett Kozmogonikus Diagrammokban, amelyek a korukban fennálló vallási felfogásokat jelképezik.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 64. (120)
Egyenlı oldalú háromszög, benne három ponttal – Ez a háromszög a három ponttal jelképezi a
Szentháromságot a Mennyben.
Egyenlı oldalú háromszög öt ponttal vagy csillaggal – Ez a Mennyben lakozó teljes Istenség jelképe. A
teljes Istenség alatt a Teremtıt az ı Négy Nagy Elsıdleges Erejével együtt kell érteni, amelyek törvényt és
rendet hoztak létre a Mindenségen át a Káoszban és teremtettek mindeneket az ö parancsára.
Háromszög a négyzet fölött – Összetett jelkép, mely jelképezi a Mennyországot a föld fölött. Ez a
felfogás nagyon régi s megmaradt egészen napjainkig.
A „fölött” nem jelent itt magasságot, hanem felsıbbrendőséget, tökéletesebb világot.
Nagy „T” bető vagy Tau – Ez nemcsak egyik legérdekesebb, hanem a legısibb jelképek egyike.
Megtalálható az Anyaország legrégibb írásaiban, a Szentsugallatú írásokban. Egyképpen jelképezi a feltámadást
és a felmerülést, szárazföldnek a vízbıl való elıbukkanását.
Általánosan használt jelkép volt ez is. Megtaláljuk a hindu, kínai, kaldeus, inka, quiché, egyiptomi és más
ısi népeknél egyaránt. Fontos szerepe volt az ısi vallásokban. A gyümölcs és virágok felajánlására szolgáló
oltárokat a templomokban a Tau alakjára építették. Neve és kiejtése sem változott. Tau volt az Anyaországban s
Tau még ma is sok nyelvben. A polinéziaiak is így ejtik ki.
Az ısi szent jelképek egy csoportja
Egyenlıszárú derékszög – E jelkép az ısi írásokban „Építı”-t jelent. A vallásoktatásban a Nagy
Elsıdleges Erıkre, mint Építıkre történik hivatkozás - a Mindenség és minden ahhoz tartozónak Építıire.
Niven mexikói táblái között százával vannak, amelyeken írások között látható az egyenlıszárú derékszög.
E jelkép szembeszökı az egyiptomi kozmogóniában. A legrégibb írás, már az egyiptomiak között,
amelyben található, Menes idejébıl való. Ez Kr. e. 5000 körül volt. Ezzel szemben Amerikában már 12.000
évvel ezelıtt már ismert volt. Szembeszökı a több mint 50.000 éves Naacal-táblákon.
Az egyiptomiaknál Ptah istennek volt egyik jelvénye. Ptah egyike a legrégibb egyiptomi isteneknek. Több
jelzıje van s ezek egyike „az építı”.
Ka – Ez a jelkép az uxmáli szent misztériumok templomában a szentély bejárata fölötti
párkánykoszorúban többször ismételve található. A halálnak e jelképe az ısi vallási szertartásoknál avégbıl
használtatott, hogy a beavatottba bevésıdjék életének vége, s így szilárdan rögzıdjék emlékébe annak a
szükségessége, hogy olyan életet éljen, amely ne okozzon félelmet akkor, mikor lelke fölszabadul a halandó
anyagból, hogy a túlvilágra távozzék.
Mivel az egyiptomi szertartás visszatükrözıdése az eredeti mayának, így Egyiptomból ismerjük ezt a
szertartást.
A nagy piramisban volt egy fölravatalozott díszkoporsó, melynek oldala a múlandóság e jelképével volt
tele. A beavatandót a koporsóba helyezték, hogy ott elmélkedjen földi életének e jelén. A koporsó elhagyása
után figyelmeztették, hogy mulandó testének elhagyása után lelkére más élet vár.
A quiché rítusban is megvolt az ehhez hasonló szertartás.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 65. (120)
Háromszög szemmel vagy ponttal a közepén – a mennybıl kinézı mindent látó szemet jelképezte. Az
egyiptomiak Ozirisz mindent látó szemének tekintették. Mint jelkép, ma is gyakran megtalálható katolikus
templomokban.
Egymásba fonódó háromszögek középen a körrel – E jelkép az Anyaország kozmogónikus
diagrammjának a központi ábrája, magyarázatát majd annak ismertetésénél fogom adni. Ugyanaz a körben a
kereszttel Babilon kozmogónikus diagrammjában látható. (És ez a késıbbi Dávid csillag!)
Kettıs háromszög közös alapvonallal – A fölajánlás jelképe. Gyakran látható az ısi templomok
elıírásos oltárait tartó szoboralakok karjai alatt.
Nagy „Y” – A kínaiak, akiknek elıdeik az uigurok tudományos és vallási felfogását apai ágon vették át,
Confucius idejében e jelképet helyezték az egyenlı oldalú háromszög helyébe. Ezt a „Nagy Kifejezés”, a
„Nagy Egység”, a „Nagy Y” néven hívták. Az „Y”-nak nincs sem teste, sem alakja s minden, aminek teste van
és alakja, a testtelen és alaktalan által jött létre. A Nagy Kifejezés vagy a Nagy Egység hármat foglal magában;
az Egy Három és a Három - Egy.
Toll – Ennek kezdettıl fogva jelentékeny része volt a jelképezésben. Úgy az Anyaországban, mint
Egyiptomban az „igazságot” jelképezte. Egyiptomban mindig kék volt a színe, s az utolsó idıket kivéve, úgy a
királyi koronán, mint a fıpap fejékén nem az ábra szerinti strucctollat, hanem egy egyenes tollat használtak.
Mu-ban úgy a királyi, mint a fıpapi süvegen három egyenes sárga toll volt használatos. Egyiptomban az ısi
isteneket kivéve, akiknél mindig egyenes tollat találunk, a strucctoll volt használatos.
Négy Nagy Elsıdleges Erı – A Szent Négyek, kezdettıl fogva fontos szerepet töltöttek be az ember
vallásában. Úgy látszik, hogy az ıskori valláselméletek eme Erık munkáján alapultak és sok valláselméleti
rendszer s azok szerteágazásai keletkeztek belılük.
A Szent Négyek soha meg nem haltak, s így velünk vannak napjainkban is, bár már elindulásuktól kezdve
más-más ruhába öltöztették ıket és aggatták tele valláselméleti cicomákkal. Legrégibb jelképüket, az egyszerő
keresztet, már a 70.000 éves Naacal-táblákon találhatjuk. Idıvel ez az egyszerő kereszt, különbözı irányú
fejlıdésen ment keresztül, míg befejezést nem nyert, és pedig:
1-ször a Swastikában, más néven a horogkeresztben;
2-szor a máltai keresztben;
3-szor a szárnyas kerékben, illetve ezek nyomán;
4-szer a nagy madár jelképekben, és végül,
5-ször a négy lábon iramló csodaszarvasban.
Helyénvaló lesz világos határt vonni a Szent Négyek és a Teremtı Hét Parancsa között annál is inkább,
mert egyiptológusaink némelyike súlyos tévedésben van ezeket illetıleg. A Szent Négyek voltak ugyanis a Hét
Parancs végrehajtói. Röviden szólva, a Teremtı adott Hét Parancsot, melyeket aztán a Szent Négyek
végrehajtottak.
Az ısi felfogás így szól:
„Kezdetben káosz tölté be a Mindenséget, ami sötét volt és néma. Majd a Teremtı óhajtván
világokat létrehozni, elrendelte Négy Nagy Erejének, hogy alapítsanak rendet és törvényt a
Mindenségben, hogy kezdetét vehesse a teremtés. Miután törvény és rend lett, a Szent Négyek a
Teremtı óhajai és rendelkezései szerint végrehajtották a teremtést.”
E cikk egy nagyon régi naacal írásból való, s azonos azzal a kozmogóniával, melyet a mexikói táblákon
találunk. Ez világosan igazolja, hogy a mexikói táblák ugyanonnan erednek, ahonnan a naacal táblák, azaz Mu
Szentsugallatú írásaiból.
Minden ısi nép, nyelvének megfelelıen, különleges elnevezést adott a Szent Négyeknek, de némelyiknél
nem egy, hanem rengeteg néven szerepelnek. Íme ısi neveik bokrétája: a Szent Négyek, a Négy Nagyok, a
Négy Hatalmasok, a Négy Erı, a Négy Nagy Király, Maharadzsa, Uralkodó, a Négy Nagy Építész,
Építımester, Tervezı, Mértan-tudós stb.
Nem sokkal késıbb már e neveken találhatók: a Mindenség Négy Nagy Oszlopa, majd a Négy Géniusz.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 66. (120)
Még késıbb a mazdeanoknál: az Amshaspandok; a hébereknél: az Elohimok, a Szeráfok; a hesiodok
istentanában: a Rabbirik, a Titonok; napjainkban végül a keresztényeknél és a mohamedánoknál: az
Arkangyalok.
Nemcsak különbözı neveket adtak különbözı népek a Szent Négyeknek, hanem a nevek
kihangsúlyozására különbözı jelképeket terveztek.
A mexikóiak valósággal tobzódtak a mővészi keresztek rajzaiban, szívükhöz mindamellett legközelebb a
horogkereszt állott. Más népeknél viszont a szárnyaskerék volt a kedvelt alak, amelyekbıl az egyiptomiak
csodálatosan mővészi és gyönyörő rajzúakat terveztek.
Nem kívánom untatni olvasóimat annak leírásával, hogy miként alakult át az egyszerő kereszt
horogkeresztté, majd más irányban hurokkeresztté, illetve ebbıl az ismert máltai keresztté, mert akkor nagyon
sok ısi írásjellel kellene megismerkedni. Annyit mégis helyénvalónak találok megemlíteni, hogy az oly jól
ismert horogkereszt szószerinti ısi jelentése: A Négy Építész.
Az alaca-hüyüki „Ma” sírkamrából napfényre került egyik napkorong a szarvakon,
amint kilép belıle a Négy Elsıdleges Erıt jelképezı szarvas.
Egyiptomban a szarvakon korongot viselı istenkép „Kneph” volt egyike Egyiptom legrégibb istenképeinek,
és a Formázót, az Alakítót, az Alkotót, vagyis az Istenség teremtı készségét jelképezte.
Bennünket sokkal inkább érdekelhet az, hogy mint jutottak el ıseink a kereszttıl a madár jelképéig (Turul
madár), s végül ezen át a hun-magyar ısmondából ismert csodaszarvasig, melyrıl az 1936-ban a kisázsiai
Alaca Hüyük-nél nyolc méter mélységben végzett ásatások nyomán az úgynevezett „Ma” sírkamrájából
napvilágra került egyik Napkorong rántja le a titokzatosság leplét. Ebbıl a Napkorongból mintegy kilép a
szarvas, s már ezzel is elárulja kilétét; de ha ez még nem lenne elég, akkor bizonyítékul ott a két szarva,
amelyek mindegyikén erısen kihangsúlyozott négy agancs látható. A négyes számról pedig már tudjuk, hogy
az a Szent Négyek számjele. Ezek után aligha csodálkozhatunk, ha elárulom, hogy ugyanazon sírkamrából egy
aranyból készült horogkereszt is elıkerült.
Különös érdekességként állapítom meg, hogy amíg Turulunkhoz hasonló nagy madárjelképek egész az
Anyaországig vezethetık vissza, addig a csodaszarvassal már kizárólag és csak Európában, fıként a hunmagyar
ısmondában találkozunk.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 67. (120)
Mivel a tudományos történelmi irodalomban létezik már olyan megállapítás is, amely szerint a
Turulmadár a magyarság toteme lett volna, akinek az öreg Álmost feláldozták, hogy bölcsessége és ereje fiába,
Árpád vezérbe szálljon, helyénvalónak tartom leszögezni, hogy a primitív népek toteme nem jelent sem ıst,
sem pedig valami bálványt. Ezzel szemben azonban a pillérek, az oszlopok, mint szent jelvények, végtelenül
ısi eredetőek. Valószínőleg vissza nyúlnak az elsı templomhoz, amelyet az Istenség imádatára emeltek. A
legrégibb feljegyzés az oszlopokról, mint szent jelvényekrıl, Niven eltemetett városaiból került napvilágra.
Niven 50-ik tábláján látható egy templom bejárata, mindkét oldalán egy-egy pillérrel. A pilléreken látható
számírásból kitőnik, hogy jelvények, s ugyancsak a szent Négyeket jelképezik. Ez megerısítést nyer a bejárat
fölötti vésettel is, mely az Anyaország egyházi „H” betője. Tudjuk, hogy ez betőjele a szent Négyeknek. Az ısi
pillért négy részbıl építették, amelyeknek mindegyike egy szabályos kocka volt.
A tábla bal pillérére egy négyzetet véstek, amely erıt jelent, míg a jobb pillér vésetének a jelentése:
alapítás.
Az egyiptomiak bár dorbézoltak az oszlopok és pillérek formáinak kiképzésében, azokon azonban
szembetőnıen juttatták mindig kifejezésre a négyes számot. Vallási regéikben Amenti bejáratához két pillért
állítottak, amelyet Tat oszlopnak neveztek. Ezzel már el is jutottunk a világszerte ismertebb Totem
elnevezéshez. Ha az egyiptomiak külön-külön nevezték meg a kettıt, akkor az egyik neve Tat = „ellenálló erı”;
míg a másiké Tattu = „alapítás” volt. A két szó összetételének a jelentése: „E hely erıben és ellenállásban
állandónak alapíttatott.” Két Tat képezi a bejáratot a Tattuhoz. Tattu a kapuja ama tájnak, ahol a halandó
szelleme egyesül egy halhatatlan lélekkel és „elhelyezkedik örökre Amenti rejtelmeiben”.
Salamon király a templomának bejáratánál két különbözı oszlopot emeltetett.
„És felállítá a pilléreket a templom bejáratánál, és felállítá a jobb pillért s nevezé azt Jachinnak,
és felállítá a bal pillért s nevezé azt Boaz-nak.”
Héberben „jachin” alapítani, „boaz” pedig szilárdat jelent. Salamon király templomának bejáratánál két
pillér volt felállítva ugyanúgy, mint Ozirisz Igazság Csarnokánál. Mindkét esetben, bár más-más nyelven,
ugyanazzal a jelentéssel nevezték el azokat. Még a pillérek díszítése is azonos volt a legapróbb részletekig ami
igazolja, hogy Salamon teljesen lemásolta Amenti bejáratának pilléreit jeruzsálemi templomához.
Az újzélandi maorik, valamint Amerika északnyugati indiánjai faluik bejáratánál oszlopokat állítanak fel.
Platón Atlantiszról írva közli:
„Minden ötödik, illetve hatodik esztendıben váltakozva egybegyőlt a nép, és ökrök
feláldozása mellett esküt tett arra, hogy a templom pilléreire vésett szent írásokban foglaltakat
megtartja.”
Jáva egyike a maláji szigetvilág nagy szigeteinek, s Forbes így ír róla:
„Jávában van a karangok törzse, akiket az ıslakók leszármazottainak tekintenek. Évenként
négyszer apraja-nagyja a törzsnek titokban egy sőrő erdı szent berkéhez zarándokol. E berekben
lépcsızetes terek romjai vannak négyoldalú kerítésekkel, amelyeknek határait kıtömbök vagy a
talajon levı kitőzések jelölik. A tereken itt-ott szembeszökı emlékek - merıleges pillérek s egy
különösen feltőnı oszlop - állanak. E megvetett és kiközösített nép e helyen ama szertartásoknak
és szokásoknak hódol, amelyeket végtelen ısi idıkbıl adtak át ısapáik nemzedékrıl nemzedékre.
Ott babonás félelemmel elmondanak egy vecsernyét, amelyet sem megérteni, sem felfogni nem
képesek.”
Churchward megállapította, hogy ugyanezt a vecsernyét szóról-szóra, betőrıl-betőre megtaláljuk az
egyiptomiak „Halottak Könyvében”. A fentebb kiemelt feltőnı pillér ugyancsak benne van a Halottak
Könyvében. Jáváról pedig nem mondhatjuk, hogy közvetlenül Egyiptom szomszédságában fekszik.
Késıbb szokásba jöhetett, hogy a törzs vagy család ısének jelképét elhelyezték a Totem-oszlopra, ez
azonban a Totem-oszlop jelentésén mit sem változtat.
Platóntól tudjuk, hogy az atlantisziak a pillérek elıtt ökröket áldoztak fel, de ugyanabból az írásból
minden kétséget kizáróan látjuk, hogy az ökrök feláldozása nem a pilléreknek, más szóval nem a Totemeknek
szólott, mert e szó jelentésének tisztázása után egyébként is tudhatjuk, hogy azoknak a feláldozás nem is
szólhatott.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 68. (120)
XV. fejezet:
Mu földtani története
Érdekes lesz az eddigiek után Mu pusztulásának tudományos okát is megismerni. Már említettem, hogy
ennek az egykor hatalmas földrésznek alapja vulkánikus gázokkal telt üregekkel volt aláaknázva.
Az alatta lévı gránitréteg, mely a föld elsıdleges kérgének fırészét alkotja, sejtszerően telve volt óriási
terjedelmő kamrákkal és barlangokkal, amelyek könnyen robbanó gázokkal töltıdtek meg. Midın e gázok
felrobbantak és kiürültek, az üregek mennyezetei beomlottak, s így a felettük levı földrésznek szükségszerően
kellett lesüllyednie.
Churchward kutatásai igazolják, hogy az ısi mővelıdés pusztulását a legfelsı és egyben elszigetelten álló
kamrasorok gázainak a kiürülése idézte elı. Ezek az üregek, melyek a felettük levı földet fenntartották,
valószínőleg összeköttetésben állottak egymással repedéseken és hasadékokon át, de elszigetelten állottak az
alsóbb hasonló üregektıl.
Hogy az olvasó tisztában legyen a felsı, középsı, alsó és elszigetelt üregek jelentésével, magyarázatul
álljon itt e szándékosan torzított rajz és alábbi társai, hogy a hozzájuk főzött magyarázat rajtuk könnyebben és
szembetőnıbben legyen követhetı.
Itt látjuk a gázüregek felsı és középsı sorozatának egy részét a föld felszínétıl számított különbözı
mélységekben. Ez a vázlat némileg már hasonló állapotot mutat, mint amilyen Mu alatt volt elsüllyedése elıtt.
A felsı sorozat lenyúlik 22–23 kilométerre, a középsı 45-re, míg az alsó onnan egészen a megolvadt állapotban
levı úgynevezett magmáig.
A felsı sorozatot három sávra osztjuk. A legfelsı sáv a föld színétıl 7-8 kilométerre nyúlik le. Ebbe a
sávba tartozó üregek alkotják az elszigetelt üregek csoportját. Elszigeteltségük alatt azt kell érteni, hogy nincs
összeköttetésük az alattuk levı üregekkel, illetve a föld közepével, ahonnan felesleges gáztöbbletet
nyerhetnének, s a megnövekedett feszítıerı következtében kirobbanhatnának. Úgy, amint vannak, gáztöbbletet
nem nyerhetnek, s ha valami okból gáztartalmuk nem növekedne, változatlanul állhatnának mondjuk az idık
végéig.
A földkéreg állapota az elsı szárazföld megjelenése elıtt.
A második sáv 7-15 km mélység között van. Ezek már mőködı kamrák, illetve üregek, amelyek a
harmadik sáv kamráiból megfelelı repedéseken és hasadásokon át állandóan újabb gázmennyiségeket nyernek.
Hogy a legfelsı sáv elszigetelt üregeibe adalékos gázok kerülhessenek a második sáv üregeibıl,
vulkánikus erık mőködésének kell fellépni, hogy a két sáv üregei között repedések s hasadások
keletkezhessenek.
Mielıtt a gázok a harmadik sáv üregeibıl a második sáv üregeibe juthatnának, feszülniük kell a harmadik
sávban, hogy az esetleg eltömıdött repedéseket a két sorozat között kinyissák. Ez a körülmény, valamint a
felsıbb üregekben megnövekedett nyomás a felsıbb üregek mennyezetének felemelésével igyekezvén magának
helyet teremteni, vulkánikus erık mőködésében nyilvánul meg.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 69. (120)
A mennyezet felemelésével az ezt alkotó sziklák törése és megrepedezése áll elı, amely repedezéseken át
a gázok a legfelsı sáv alsóbb majd felsıbb sorozatának üregeibe juthatnak. Ez idıvel viszont ezek
mennyezeteinek a felemelését idézi elı, amint növekedik az egyre erısbödı nyomás.
Végül a legfelsı üregek mennyezete is engedve valahol ott, hol legkisebb az ellenállás, a megszorult
gázok tőzhányót formálva törnek a felszínre. Mi ekkor ennek a következménye? A belsı nyomás megszőntével
a mennyezetek beszakadnának, a felettük levı föld az üregekbe süllyedne, s az így onnan még kiszoruló
forrógázok lángokkal vennék körül az elsüllyedı földet, míg a víztömegek minden oldalról zúgva és ömölve
igyekeznének kitölteni a keletkezett óriási őrt.
A föld belsejében szabálytalan mélységekben gázövek vonulnak végig. Churchward bizonyos jelenségnek
50 éven át történt megfigyelésébıl arra a következtetésre jutott, hogy a gázövek általában a földkéreg üregei
középsı sorozatának felsı, és felsı sorozatának alsó sávjában alakultak ki. Ennek dacára ezek az övek nem
szabályos mélységekben vonulnak a föld színe alatt, hanem eléggé változatos mélységekben. Ugyanazon gázöv
egyik szakasza az egyik sávban, míg másik szakasza a másik sávban folytathatja útját, hogy aztán esetleg
rövidebb-hosszabb út után visszatérjen az elıbbi sávba. Rövid szakaszokon 3-4 kilométernyire megközelíthetik
a föld felszínét is. Ez leginkább ott történik, ahol megközelíthetik biztonsági szelepeiket, a tőzhányókat, mint
például Hawaiiban, Equadorban, Közép-Amerikában, a maláji szigeteken s más különbözı vulkánikus
helyeken. Általában nem mennek mélyebbre 30 kilométernél, és rendesen ennél jóval magasabban húzódnak
tova. Közepes mélységük valószínőleg 20-25 km, s csak tőzhányóik közelében emelkednek magasabbra.
A következı ábra mutatja azt a valószínő állapotot, amelyik Mu alatt lehetett elsüllyedése elıtt.
Közel Mu felszínéhez egy sorozat elszigetelt üreg feküdhetett, s az ezeket kitöltı gázok voltak Mu
fenntartói. Az alsóbb üregek több kilométerrel mélyebben feküdhettek ezeknél.
Az alábbi ábra a legfelsıbb kamrák felülnézeti torzított vázolása. Mint látható, ezek repedésekkel és
alagutakkal vannak egymással összekötve.
A gázövek kialakulásakor a felsı elszigetelt üregek belsı feszültsége megnövekedett, s a felette álló
kızetben repedések és hasadások keletkeztek. Ennek következményeit már elıbb láttuk.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 70. (120)
Churchward úgy hiszi, hogy a Mu-t fenntartó felsı üregek nagyon közel lehettek a felszínhez. E
véleményét a Csendes-óceán mélységére, a Troano-kéziratra, a Cortezianus Kódexre és a Lhassa-feljegyzésre
alapítja. Ezek egyike sem emlékezik meg arról, hogy e földrész az elsüllyedés elıtt magasra emelkedett volna.
Ezek az okmányok azt mondják, hogy „a föld összerepedezett és darabokra szakadt”, „remegett, mint falevelek
a viharban”, „fel- és leszállott, mint az óceán hullámai” és „az éj folyamán elsüllyedt”. Ezek egyike szerint sem
történt tehát magasba való emelkedés, aminek be kellett volna következnie, ha a kamrák mélyebben feküdtek
volna. Abból a ténybıl kifolyólag, hogy a feljegyzések szerint a föld kétszer fellökıdött, kétszer löketett le
alapjairól, arra lehet következtetni, hogy az elszigetelt üregek kettıs sora fekhetett Mu felszíne alatt, mint az a
vázlaton van jelölve. Az elsı felemelkedés az alsóbb üregek túlfeszülésekor, míg a második fellökıdés a felsı
üregek túlfeszülésébıl keletkezhetett.
Hogy ezek az üregek nem lehettek túlságosan mélyen, az abból következtethetı, hogy abban az esetben
Mu elsüllyedése után az óceán mélyén a mai hegyláncolatoknak megfelelı alakzatnak kellett volna
hátramaradnia.
Földrészeknek hasonló módon való elsüllyedése az idık kezdetétıl fogva történt. Találunk rá példákat már
az Archeozoikum, a Paleozoikum, a Mezozoikum és a Kainozoikum korszakokon át fel egész a Pleisztocénkorban,
a történelmi idık hajnalának kezdetéig. A gázkamrák kiküszöbölıdése és az ezek folytán elıállott
földelsüllyedések mindaddig tartottak, amíg az elsıdleges kızet elegendı vastagodást nem ért el ahhoz, hogy a
felemelt rétegek egymásnak támaszkodva fennmaradhattak. Ez által az egyes kamrák között óriási alagutak
keletkeztek, minélfogva egyes gázövek jöttek létre. Ezeknek a kialakulása aztán gyakorlatilag szinte véget
vetett a földrészeket pusztító elsüllyedéseknek.
Bizonyos, hogy Mu alatt akkor szőntek meg azok a gázkamrák, amelyek ezt a földrészt fenntartották,
amikor a Csendes-óceánban egyrészt a központi gázövek ottani szakasza, másrészt pedig a déltengeri
keresztezı övek sok elágazásai alakultak ki.
Bizonyos alább felsorolt jelenségekbıl arra a következtetésre jutunk, hogy Mu alatt a gázüregeknek
sorozatban kellett lenniük, s nem egy egységes gázüreg volt alatta, mint Atlantisz esetében. E jelenségek a
következık:
1. A Csendes-óceán különbözı szigetcsoportjai között található különbözı mélységek arra engednek
következtetni, hogy a különbözı mélységek alatt különbözı kamrák, vagy egymás alatt álló kamrák voltak. Ha
ott egyetlen egységes óriás kamra lett volna, akkor a Csendes-óceán mélye aránylag egyenletesebbé alakult
volna.
2. Bizonyos szigetek egykor az elsüllyedt világrész területéhez tartoztak. Ha e földrész alatt csak egyetlen
kamra lett volna, akkor ezek a szigetek nem maradhattak volna meg a víz színe felett.
3. E szigeteknek az egyes kamrák közötti részek felett kellett állaniok s nem az üregek felett. Mivel üreg
nem volt alattuk, nem volt hova lesüllyedniük.
4. Azt a tényt, hogy a gázkamrák össze voltak kötve, a megmaradt szigetek vulkánikus mőködése tárja fel.
Alattuk a gázok üregrıl-üregre törtek elıre. Ez természetesen megváltoztatta körvonalaikat s egyetlen hegyes
vidékké váltak.
Churchward eme megfigyelései a Csendes-óceánban az utóbbi ötven év alatt végbement vulkánikus
zavarok pontos meggondolásain alapulnak. Megállapíthatónak látszik két fıöv létezése több elágazással.
Lehetséges, sıt valószínő, hogy több elágazás létezik, mint amennyit az alábbi vázlatrajz feltüntet.
Kérdezhetné most valaki olvasóim közül, hogy mi köze mindezeknek Mu történetéhez? Aki visszamegy
arra a fejezetre, amelyik Mu pusztulásáról számol be, ott megtalálja, hogy Mu pusztulását ezek az alattomos
gázövek idézték elı. Ezek küldték az Anyaországot lángoktól körülvett mélységbe, hogy aztán a hullámok
martalékává váljék.
Kétségtelen, hogy e földrészt az elszigetelt gázüregek sora tartotta fenn, s hogy ezek a gázkamrák voltak
Mu végleges orgyilkosai.
Az egyes gázkamrák pontos fekvése, kiterjedése és magassága természetesen ismeretlen. Fekvésük a
vázlaton az egyes szigetcsoportoknak figyelembevétele mellett ugyan, de mégis csak sejtelemszerően van
feltüntetve. A vázlatok azonban eléggé szemléltetıen mutatják azt a sejtes, lépszerő állapotát annak a kızetnek,
amely Mu alatt állott, míg a Csendes-óceán több részének aránylagosan sekély volta amellett tanúskodik, hogy
e kamráknak közel kellett lenniük a felszínhez.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 71. (120)
Jelenlegi gázövek a Csendes Óceán alatt.
1. A nagy központi gázövek. 2. A Déli tenger keresztezı övei
3. A Japán-Markesas öv. 4. Az Óceán körüli nagy gázöv.
További bizonyítékként kell tekintenünk azt a sok tőzhányót, amelyekkel telve van a polinéziai
szigetvilág. Napjainkig sehol máshol nem találhatók a polinéziai szigetek vulkánikus kitöréseihez hasonló
kitörések. Ezek a rettentı-nyílású kráterek igazolják a föld belsejében a kéreg mélyén összesőrített erıket,
amelyek végül is gátjaikat áttörve oly pusztító erıvel robbantak ki, amelyhez hasonló nem található a Föld
történetében.
A Kilauea Hawaii szigetnek kialudt vulkánja. Krátere négy és fél kilométer átmérıjő. Kérem elképzelni
ezt a szájat, amint tüzet, füstöt és lávát okádott ki magából. Még elképzelni is nehéz egy négy és fél kilométer
széles tőz-, füst- és lávafolyam hömpölygését. De most gondoljuk még el azt is, hogy a kilökı erı
figyelembevételével e rettentı égı áradat magasságban is meghaladta az ezer métert.
Bármily félelmetes is lehetett egykor a Kilauea, minden bizonnyal voltak még nálánál nagyobbak is. Ez
nem is meglepı, ha figyelembe vesszük a kiürült gázkamrák nagyságát, a gázkamrákban felhalmozódott
megmérhetetlen gázmennyiséget, azt a feszítı erıt, amellyel a túlfeszült gázok a gázöv elırejutását
kierıszakolták, s végül a felettük, illetve a rajtuk fekvı föld súlyát, amely végül is a kráterekbe szorította a
kitörı erıket, hogy Mu a pusztítás szellemeinek feláldoztassék.
Ha mind e tényeket Figyelembe vesszük, akkor nem csodálkozhatunk a polinéziai szigetek kialudt
krátereinek meglepı nagyságán. Inkább azon csodálkozhatnánk, hogy egyáltalán képzıdhettek ilyen erık
mellett kráterek. Ilyen földalatti erık mellett az ember inkább azon csodálkozhat, hogy nem repült fel e földrész
egyetlen fúvással a felhık magasságába.
Midın a nagy központi gázöv északi fıszakasza a Csendes-óceán alatt kialakult, elkészült vele az a
biztosító szelep, amely e részen a jövıben a gázok felhalmozódását képes megakadályozni. A Kilauea közepén
egy új kráter nyílott ki. Ez az új kráter már csak 250 méter széles s Halemaumaunak hívják. Jóllehet, hogy a
Halemaumau csak egy tizennyolcad része a Kilauea átmérıjének, mégis a mostani kráterek legnagyobbjai közé
tartozik. Ez az összehasonlítás fogalmat nyújthat elıdjének óriási nagyságáról.
A nagy központi gázöv északi fıszakasza pontosan Hawaii alatt vonul végig. Itt a Hawaii szigetnél
közelebb fekszik a föld színéhez, mint útjának bármely más pontján, bár körül futja a Föld egész középsı
részét.
Egy másik híres kráter a Niuafou. Ez egy kicsiny sziget a Fidzsi-szigetektıl északkeletre. A Fidzsi és
Szamoa-szigetek között körülbelül a feleúton fekszik. A Niuafou kialudt kráterének az átmérıje három
kilométer. E kráter Mu elsüllyedéséhez való segédkezés után vízzel telt meg, s ma egy tavat képez. (Érdemes
volna e tóban régészeti kutatásokat végezni.)
Ama sok hatalmas tőzhányóból, amelyekkel telve van a polinéziai szigetvilág, ezek csak szembeszökı
példák. Nem hihetı, hogy vulkanikus zavarokban valaha is létezett a Föld történelmének folyamán egy másik
oly esemény, amely rettenetességében összehasonlítható lenne azzal a kataklizmával, amely Mu földjét
követelte áldozatul, pedig a hegyek kiemelkedésekor hasonlíthatatlanul több embernek kellett elpusztulnia, de
ekkor a pusztító elem nem is annyira a vulkanikus erı, mint inkább a tengerek szökıárja volt.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 72. (120)
A geológia megállapítja, hogy Észak-Amerika partjai egykor kiemelkedtek. A geológia itt a kocsit fogja a
ló elé. Nem a part emelkedett itt ki, hanem a tenger szintje szállott alább Mu elsüllyedése után, s ezért terjedt ki
a part vonala.
Mu földje hatalmas szárazföld volt, amely a Csendes óceán területének majdnem a felét foglalta el.
Némely helyen az óceán feneke több ezer lábra süllyedt le. Természetes tehát, hogy az így támadt rettentı őr
kitöltése után a vízszintnek lejjebb kellett szállania. Ahhoz, hogy az óceán eredeti magasságát megtarthatta
volna, kétszer annyi vízre lett volna szüksége, mint amennyi volt Mu elsüllyedése elıtt. Ezt a vízmennyiséget
csak részben szerezhette meg olyképen, hogy azt elvonta a körülfekvı területekrıl, partokról s az összefüggı
tengerekrıl. Eredeti szintjét természetesen így sem tarthatta meg. De nemcsak Mu volt az egyedüli föld,
amelyet a Csendes-óceán elnyelt. Elmerült benne egy nagyobb terjedelmő északi és egy kisebb terjedelmő
nyugati terület is. Emellett ne feledjük, hogy a többi tengereknek is megvoltak a hasonló bajaik.
Íme a föld történetének korszakában ismert elsüllyedt földek felsorolása:
Mu a Csendes-óceánban. Több ezer kilométer hosszú és széles földrész.
A Behring-föld hídja az északi Csendes-óceánban, mely összekötötte Amerikát Ázsiával. E híd azonban
nem az a keskeny földsáv volt, amelyet a geológia említ. Ennek déli szegélye Alaszka és Kamcsatka között az
Aleuta-szigeteken át vezetett, míg északi határa, amelyet eddig nem lehetett megállapítani, az északi jeges
tengerben fekszik. Ez az elveszett terület az, amelyet a tudományos világ az Amerikával egyébként meg nem
magyarázható dolgoknál kibúvónak használ. Bármi merült is fel Amerikával kapcsolatban, amire a tudományos
világ kellı felvilágosítást nem tudott adni, - s ez elég gyakran történik - azt mindig kedvezıen vélték elintézni
azzal a mondással, hogy Ázsiából jött a Behring-földön át. Hogy miért éppen Ázsiát választották az el nem
számolhatók elszámolására, azt egyébbel alig lehet magyarázni, mint azzal, hogy semmit vagy nagyon keveset
tudunk Kelet-Ázsiának ıskoráról, így nem kellett félni attól, hogy ellenmondás állhat elı.
Az Atlanti-óceán közepén süllyedt el Atlantisz. Ez elsüllyedésének idejében kétségtelenül egy hatalmas
kontinentális sziget volt, s a föld mővelıdésének a központja.
További kisebb elmerülések a Csendes-óceánban: Egy földnyelv, mely Kaliforniától Kolumbia
északnyugati csúcsáig vonult. Ez valószínőleg csak keskeny földszalag volt. Elsüllyedt továbbá egy szárazföld
ott, ahol ma a Maláji-szigetcsoport fekszik, de e földnek egykori kiterjedése ismeretlen.
Ott volt továbbá az összekötı föld az északi Atlanti-óceánban. Ez Amerika Grönland és Grönland meg
Norvégia között terült el, dél felé egy nagy háromszögő résszel, melynek nyugati partja Izlandtól a
Franciaország nyugati sarkán levı Finisterre-fokig húzódott.
Ugyancsak elsüllyedt egy kisebb terület Közép-Amerika partjainál, mely eredetileg Amerika földjével volt
egyesülve.
Mindezek az elsüllyedések a gázövek elıretörésének; kialakulásának voltak a következményei. A nagy
központi gázöv süllyesztette el Mu-t és Atlantiszt. A Csendes-óceán körüli nagy gázöv vitte el a Behring-szoros
földjét.
Az Appalach – Izland - Skandináv gázöv süllyesztette el az Amerika és Európa közötti összekötı földet.
Az óceánok vízszintjének süllyedésével sok föld került elı a vízbıl, a meglevı földek partjai pedig
kiterjedtek.
A Csendes-óceán több jelenlegi szigetének kiemelkedése a vízszint alászállásának a következménye.
Az elsüllyedt területek bizonnyal sőrőn lakottak voltak. Az így elpusztultak száma valószínőleg több száz
millióra tehetı.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 73. (120)
XVI. fejezet:
Dél-Amerika
A történelemelıtti idık tanulmányozásánál e földrész volt a legnagyobb rejtély. Nagy terjedelmével ott
állott az Anyaország tıszomszédságában s nem szolgáltatott semmit a Föld Elsı Nagy Mővelıdésébıl, míg a
szomszédos területek, mint Közép- és Észak-Amerika, telve voltak ilyen emlékekkel.
Ez annál inkább megfoghatatlannak tőnt fel, mert úgy a Kelet följegyzései, mint a déltengeri szigetvilág
mondái azt igazolják, hogy Mu gyermekei hajóikkal bevitorlázták az egész földet. Ha bejárták az egész földet,
akkor Dél-Amerikában, mint a legközelebb esı földrészen, ugyancsak meg kellett fordulniuk s ez esetben
lehetetlen, hogy ott ne maradt volna valami emlékeztetı róluk.
Ott állott e földrész, mint valami pajkos talány, amelyet sehogy sem lehetett beleilleszteni az elsı nagy
mővelıdés lapjaiba.
Tibet egyik nyugati kolostorában van néhány nagy tábla. Midın Churchward ezeket közelebbrıl
megvizsgálta, látta, hogy azok a föld különbözı pontjairól szóló térképek. Ezek között van egy, amelyik Dél-
Amerikára vonatkozik. Keltezését egyik ismert csillagkép csillagjainak állásával jelölték meg. Ezek alapján
csillagászok állapították meg, hogy a táblán adott csillagkép csillagjainak állása 25.000 évvel ezelıtt volt
megegyezı a térképen adott állással.
Ez a térképtábla adott útmutatást az elıbb említett rejtély megoldásához.
Kétségtelen, hogy Dél-Amerika a Föld leggazdagabb régészeti talaja, de régészeti kincsei még hantok alatt
állanak, s nincsenek föltárva.
A térkép tanúsága szerint 25.000 évvel ezelıtt a gyarmatosok ezreinek áradata mehetett Dél-Amerikán
keresztül, de nem szárazon, hanem vízi úton, hajókon.
Még nem jutott eszébe Churchward elıtt egy tudósnak vagy régésznek sem, hogy összekösse Dél-
Amerikát egy ısi mővelıdéssel. Pedig ez a földrész, mielıtt az Anyaország elsüllyedt, a mővelıdésnek nagyon
magas fokán állott. Igenis, a mővelıdésnek nagyon magas fokán, amikor még nem szóródtak szét terhelt,
degenerált emberek csontjai Európában, nem is sejtve, hogy azokkal a jövı tudósai félrevezettetnek és zavarba
hozatnak, mint azt már egy elızı fejezetben említettem.
De fordítsuk meg a rendes sorrendet, s mielıtt az ısi korba mennénk, lássuk, hogy mit írtak tudósaink a
régi Dél-Amerika történetérıl. Eme írások legfeltőnıbbike a perui inkákról szól. Nézzük tehát meg, hogy mit
mondanak errıl az ısi néprıl, akikrıl mindjárt megjegyezhetjük, hogy nem is nevezhetık ısi népnek, mert csak
a történelem tegnapelıttjének voltak az emberei.
Peru
Peru híressé lett az inkák civilizációjáról. E nép a nevét uralkodói után kapta, akiket Inkáknak neveztek.
Az elsı Inka megválasztását megelızıleg vegyes nép volt.
Fıként a bennszülött aymarák és a Közép-Amerikából és Guatemalán át bevándorolt quiché-mayak
keveredésébıl támadt e nép. A quichék bevándorlása Peruba barátságos jellegő volt. Az Inka-birodalom nem
történelemelıtti birodalom, s ilyennek egyáltalán nem nevezhetı. Népe magas mőveltségő volt, s magát a
világtól elzárta. A világ sem tudott azonban róluk még 400 évvel ezelıtt, amikor is a spanyolok fölfedezték
ıket s magas mőveltségüket elsöpörték.
Az Inka-birodalom Kr. u. 900-1000 táján keletkezett, s megszőnt 1532-ben a spanyol hódítással.
Valójában tehát csak 500 évig létezett. Az Inka-uralkodóház 13 császárt, illetve lankát adott. Az elsıt, az
alapítót, Manco Camac-nak hívták. Hagyomány szerint nıvérével lépett házasságra, amely körülmény
egyébként szabály volt, hogy a királyi vér idegen vérrel be ne szennyezıdjék. A ma fennálló világi és egyházi
törvényeinknél fogva, ily házasság rettenetes vérfertızésnek tőnhetik fel elıttünk, pedig minden terheltségtıl
mentes családokban ily viszony hátránya ki nem mutatható. Ismeretes, hogy ugyanilyen szabály volt az
uralkodókra Egyiptomban és Mayax-ban is.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 74. (120)
Manco Camac születése különbözı mítosszal van körülvéve. Ezek egyike azt állítja, hogy a Nap volt az
édesatyja. Ez a mese azt sejteti, mintha ennek az égitestnek egy hatalmas és kiterjedt családja élt volna Peruban.
Egy másik mítosz szerint anyja egy magas-rangú család hajadon leánya volt. Mikor a gyermeke született,
a Titicaca-tó egyik szigetére vonult, hogy mindaddig elrejtse szégyenét, amíg fia a férfikort el nem éri. Ekkor a
szigetrıl visszatért, s fiát, mint isteni fogantatásút mutatta be a népnek, aki királyuknak küldetett. A nép e mesét
elhitte, s a bemutatottat Inkául választotta.
A Brit Múzeumban van egy Peruból való kiadatlan kézirat, amelyet Anello Alivo nevő jezsuita atya írt
1631. év elején. E kézirat megállapítja, hogy Manco Camac-nak, az Inka-uralkodóház megalapítójának ısei
Közép-Amerikából való gyarmatosok voltak, akiket quichéknek hívtak.
Peru bennszülötteinek nyelvét a mayák quiché ága után még ma is quichuának hívják.
Manco Camac alighanem az Anyaország királyi családjának volt egyik késıi leszármazottja, mert amikor
trónra lépett, az egykori gyarmati birodalmak uralkodóinak címét vette föl, vagyis magát a „Nap Fiá”-nak
neveztette. Innen keletkezett az a titokzatos mese, hogy az égitest volt az atyja.
A quichék Közép-Amerikából Peruba érkezve a bennlakó aymarák mőveltségét a sajátjuknál jóval
fejlettebbnek találták, azt tehát elsajátították, de nyelvüket megtartották. Az inkák nagy mőveltsége így nem
quiché volt, hanem aymara.
Vannak írók, akik szerint az inkák Peruba betörtek s azt elfoglalták, de hogy ezt az állítást honnan vették,
azt csak ık tudják. Úgy a hagyományok, mint az írott okmányok egyöntetően arról szólnak, hogy a bevándorlás
barátságos jellegő volt. Mielıtt Manco Camac magát megkoronáztatta volna, inkák nem léteztek, csak aymarák
és quichék voltak.
Peru történelmének legérdekesebb része azonban nem az inkák, quichék és aymarák esete, hanem azoké,
akik ıket jóval, de jóval megelızték.
Tizenhatezer évvel vagy még többel ezelıtt Peru oly kimagasló kultúrával rendelkezett, mint Yukatan. Ez
körülbelül Egyiptom történelme kezdetének a legelején volt. A Titicaca-tó partján létezett egy ısi, valóban
történelem-elıtti város, amelynek romjait Peruban ma Tiahuanaco néven hívják, s amelyrıl a VI. fejezetben
olvastunk részleteket. Ez a romváros ma 4000 méter magasan van a tenger szintje fölött, de hogy valamikor
közel kellett lennie a tenger szintjéhez, azt igazolják a szomszédságában mindenütt található tengeri kagylók.
Tiahuanacot az itt bemutatott térképkı is feltünteti.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 75. (120)
Midın a spanyolok Perut meghódították, kérdezték a bennszülötteket, hogy kik építették Tiahuanaco óriás
építményéit?
A felelet így szólt:
„Ezek akkor épültek, amikor Nap még nem volt az Égen.”
E feleletbıl, ha annak virágos értelmét elhagyjuk, megtudjuk, hogy az építmények akkor épültek, amikor e
vidék még nem lett gyarmati birodalom.
Ugyanilyen kifejezést találunk Valmikinél is, a hindu történelemírónál a Naga-birodalomra vonatkozólag:
„Mielıtt a Nap a látóhatár fölé emelkedett.”
Hogy a Titicaca-tó körüli ısi építmények még a hegyek fölemelkedése elıtti idıkbıl valók, nem egyedül
Churchward véleménye, mert Dél-Amerika kiváló geológusa, E. B. Enock is nyilvánvalóan erre a véleményre
jutott Peruról szóló könyvében.
Ha föltesszük, hogy a körülmények itt is azonosak voltak, mint a föld egyéb helyein, ahol hegyek
emelkedtek föl, akkor Peru akkori lakossága majdnem teljesen megsemmisült, s csak imitt-amott maradhatott
valaki életben. Az életben maradottak az Amazon forrásaihoz menekültek, ahol kultúra nélkül elvadultak, s
nincs kizárva, hogy az Amazon forrásai körül lakó valamely törzs vadjai egyenes leszármazottjai Tiahuanaco
felépítıinek.
Midın Darwin Károly 1835-ben Peruban járt, találkozott egy Gill nevő mérnökkel. Gill feltételezte, hogy
a vidéknek a romok tájékán való terméketlenségét a Titicaca-tó tájékán épített csatornák idézték elı, amelyeket
állítása szerint az Inkák csináltattak, hogy a felsı talaj vizét elvezessék.
Gill nagyot tévedett, mert elıször 4000 méter magasságban nem lehet termékeny vidék, másodszor pedig
a csatornákat nem az Inkák építették. E csatornák meg voltak már 16.000-18.000 évvel ezelıtt, mielıtt az Inkák
lettek volna. Romok voltak ezek már akkor is, amikor az aymarák elıször léptek Peru földjére. E csatornák mai
állapota igazolja azt a tényt, hogy azok még a hegyek fölemelkedése elıtti idıkbıl valók. Ezek nem
vízlevezetıknek készültek, hanem vízi-utaknak hajók számára.
Ezt világosan igazolja az elıbb ismertetett térképtábla is, amely szerint e csatornák már 20.000 évvel
ezelıtt is léteztek, mint vízi-utak, s összekötötték a Csendes-óceánt az Amazon-beltengerrel, amely keleti
oldalán tengerszorossal volt kapcsolatban az Atlanti-óceánnal.
A térkép Tiahuanacot a csatornák közelében mutatja. A térkép más városokat is feltüntet, közöttük Manoát
is, a mondák „Arany városá”-t.
Sok fejtörést okozott a tudósoknak, hogy a peruiak olyan szertartásokat gyakoroltak, amelyek csak keleten
voltak szokásban. Ez két forrásból eredhetett. E szertartások elıször lehettek Mu-ból, az Anyaországból valók,
másodszor lehettek a spanyol hódítóktól átvett szertartások is. Azok a spanyol hódítók ugyanis, akik Dél-
Amerikát elıször elözönlötték, Dél-Spanyolországból származtak s bizonyos mór légkört árasztottak maguk
körül, mert hiszen minden felfogásukban maguk is fél mórok voltak. A jelenlegi peruiak még ma is sok szokást
tartanak e szertartásosságból; mielıtt valamit innának, néhány csepp folyadékot kilöttyentenek a földre.
Ételükbıl is leszórnak néhány morzsát, s azokat Pacha-Mamának ajánlják. Pacha-Mama az anyaföldet jelenti,
amelybıl minden élet keletkezik. Itt mintha az Anyaország árnyékával állanánk szemben. Mama egyenesen ısi
szó az ısi anyanyelvbıl. Mu jelentése Ma vagy Mama, ami földet is jelent, aszerint, hogy hogyan és miként
használták.
Egy perui monda szerint a Titicaca-tó körül volt egy az inkákkal határos birodalom, amelynek népe más
fajhoz tartozott. Chankáknak hívták ıket. Ezek körülbelül 2000 évvel ezelıtt jöttek Peruba valahonnan Dél-
Amerika közepébıl, fel az Amazonon s annak egyik ágán. Egy olyan hatalmas birodalomból jöttek, amely túl
volt az erdıségen, s amelyet nagy hegyek vettek körül. Csodálatos fıvárosuk volt, amelyet Manoának, az
Arany városnak neveztek. Úgy látszik, hogy ezt a chanka birodalmat az inkák meghódították és saját
birodalmukba olvasztották. A Brazíliáról szóló soroknál majd megismerkedünk az egész mondával.
Venezuela
Közép-Amerika mondái szerint a karák elhagyták Közép-Amerikát, s délre menve, nagy folyó partján
telepedtek le. E mondák több mint 16.000 évre vonatkoznak. Lássuk a dél-amerikai utazók és felfedezık
jelentéseit.
Leonard V. Dalton Venezuela címő könyvében találjuk:
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 76. (120)
„Sok ısi maradvány található a karáktól a hegyekben és az erdıkben Venezuela és Columbia
határán. Az Orinoco-folyó mentén és egész Guaianában sok az olyan feliratos szikla, amelyeken
ısrégi felírások láthatók. Karianok (karák) még ma is léteznek Venezuelában. Egyike a mai
törzseknek, amelyeknek ısei délre jutottak, a godjirok. Minden falujuknak van kacikája
(fınöke).”
Itt érdekes megjegyzéssel állunk szemben. A kara szavak egy része azonos a puebló indiánok szavaival, s
ez elárulja, hogy e két nép egykor földrajzilag szomszédos volt egymással. Szomszédos volt vagy Amerikában,
vagy még magában az Anyaországban.
Kacika oly jellegzetes szó, amelyet a karakón és pueblókon kívül más indián törzseknél is megtalálunk.
Venezuela legmegközelíthetetlenebb erdeiben él a guarahibo törzs, melynek több jellegzetessége
megegyezik a Közép-Amerikából eltőnt fajtával, az idomtalan fejőekkel. E törzs vad, kegyetlen, és
megközelíthetetlen.
Brazília
Midın Brazíliában helyet foglaltak az elsı telepesek, az egész Amazon vidéke hasonló beltenger volt,
mint a mai Földközi-tenger. E vidék és a Csendes-óceán között akkor hegyek-még nem voltak. Az Amazon
medencéje csak Atlantisz elsüllyedése után vált ingovánnyá, Atlantisz elsüllyedésével a keletkezett ürességbe a
vizek be-ömlöttek, az óceán szintje alább szállott, s az Amazonmedence vize lefolyást nyert, mivel sekélyviző
tenger volt. Helyén egy óriási ingovány keletkezett, amelyben aztán kialakult az Amazon-folyó medencéje és
vízrendszere a mellékfolyókkal, amelyeknek némelyike már a lefolyt beltengert is táplálta.
A karák, karianók vagy karaibok Közép-Amerikából az Amazon-tenger egyik déli folyójánál telepedtek
meg. Egy ma is élı szájhagyomány ezt mondja:
„A karák egy társasága elhagyta Közép-Amerikát, s a Karibi-tenger partjairól délnek
vitorlázott. Egy nagy folyónál kedvezı földet találtak s ott letelepedvén, nagy nemzetté lettek.
Tündéri tavak körül egy nagy várost építettek, aranytemplomokat emeltek, s a várost Manoának
nevezték.”
E monda több mint 16.000 évvel ezelıttre vonatkozik. Évekkel ezelıtt Fawcet ezredes ráakadt egy ısi
városra a Huigu- és a Tapajo-folyók forrásai között. Brazíliának ez a része régészetileg még fel nem tárt terület.
A Huigu vagy Singu és a Tapajo az Amazon két legnagyobb mellékfolyója. Fawcet ezredes innen hozott egy
szobrocskát, amelynek a mellén keresztül írás volt látható. Ez az írás azonban nem volt régibb 2000 évesnél.
Fawcet alighanem Manoa romjain haladhatott át.
Errıl a tájról visszatért felfedezık sok maradványra akadtak, többek között a Tia Chancha nevő híd
maradványaira is. Szavaik szerint több mint 180 méter hosszú rész sértetlenül áll belıle. Ez az ıskori út 100
méter magasságban vezet a talaj fölött.
A perui monda
A chankák Dél-Amerika egyik hatalmas államából jöttek Peruba. Ezt az államot hegyláncok vették körül,
s fıvárosa Manoa volt, az Aranyváros. E birodalom királyának két fia volt, akik atyjuk halála után mindketten
követelték a trónt. Ebbıl polgárháború keletkezett, amelynek során elıbb az egyik fivér, majd késıbb a másik
fivér kerekedett felül. Végül is a fiatalabbik gyızött. Bátyját, valamint annak követıit családjaikkal együtt
kiőzte az erdıségbe. Ezek ott csónakokat építettek, azokkal leúsztak a folyón, majd a nagy folyóba érve, azon
fölfelé tartottak. Sok megpróbáltatás, csapás és vándorlás után elérték a Titicaca-tavat, ahol letelepedtek. Itt
elszaporodtak, nagy nemzetté váltak s magukat chankáknak nevezték. Késıbb az inkák hódították meg ıket, s
országukat elfoglalva, azt sajátjukhoz csatolták. A Titicaca-tóhoz való jövetelüktıl az inka hódoltság kezdetéig
elmúlt idı föl van ugyan jegyezve, de nemzedékekben van számolva. A nemzedékek ideje nincs megadva, így
években az pontosan meg nem állapítható. Valószínőleg 1000–1500 évig tartott önállóságuk.
Argentína
A La-Plata partjain található néhány történelemelıtti rom. E romok között találtak egy táblát, amelynek
pontos másolatára az ázsiai Mongol-országban akadtak.
Ezzel már három bizonyítéka áll elıttünk a közép-amerikai mondának. Amiként nincs füst égés nélkül,
úgy nincsen monda sem, amely mögött tények ne állanának. Találd meg a tényeket, s a történelem mindjárt
gazdagabbá válik.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 77. (120)
Az ıskor
Lássuk tehát Dél-Amerika történelmének távoli csodálatos múltját. Ma különösnek hangzik, hogy a föld
benépesítésében Dél-Amerika fontos szerepet töltött be. Dél-Amerika az Anyaországból keleti irányban két fı
gyarmatosító vonalnak adott országutat. Mai helyrajza teljesen elüt a 20.000 éves kontinens helyrajzától,
amikor a kariánok és a néger gyarmatosok tömegei hagyták el az Anyaországot, hogy új hazát, több levegıt
találjanak maguknak. Hogy az Anyaországból a kivándorlás mikor vette kezdetét, ma még pontosan nem
tudjuk, de vannak följegyzéseink, melyek 35.000, illetve 70.000 évvel ezelıttrıl beszélnek. Dél-Amerika akkor
–, mint a föld többi része –, hegyek nélküli dombos lapály volt, mert 15.000 évvel ezelıtt még nem emelkedtek
ki a hegyek, hogy védjék az embert a természeti erık pusztításaitól; özönvizektıl, alámerülésektıl. A hegyek
keletkezésével esik egybe a föld végleges mágneses egyensúlyba jutása.
A mai Amazon völgye az ingoványokkal, folyókkal, mellékfolyókkal akkor beltenger volt, mint a mai
Földközi tenger. Az óceánokkal való összeköttetéseit már ismerjük. A csatornák mindaddig épek voltak, míg a
hegyek föl nem emelkedtek. Ezeken keresztül megszakítatlan víziút állott rendelkezésre az Anyaországból
Atlantiszba, Nyugat-Afrikába és a Földközi-tengeren át egészen Elı-Ázsiába.
Az Amazon-tenger partjait ma is élesen elhatárolva találjuk. Északi partja a venezuelai fennsík lábainál
volt. Ma is megtaláljuk e part vonalán a csodálatosan szép fehér kvarcalakulatot. A déli part a Pan-Alto
hegység lábainál húzódik. A keleti part egy a Pan-Altoba futó hegyes sarkantyú mentén van, míg a nyugati az
Andok lábát alkotó dombvidék; E beltenger egykori létezésére elıször a már említett és ismertetett tibeti
térképtábla hívta föl a figyelmet. Keleti szája fölött a táblán az Atlanti-óceánban egy földrész fokát látjuk,
melynek jóllehet nincs a neve föltüntetve, de nem lehet más, mint Atlantisz. A táblán több várost találunk,
részben névvel, részben név nélkül. Az adott másolaton Tiahuanacot a mai nevén jelöltem, az eredeti tábla ısi
nevét nem adja meg. Egy másik város az Amazon-tenger délnyugati partján (az adott másolaton nincs
feltüntetve), a „Kincsek városa”, „Kincses város” névvel van az eredeti táblán jelölve. Egy harmadik, az
Aranyváros, amelyik kétségtelenül a legendás Manoa. A megjelölteken kívül több szerepel még név nélkül. E
városokat különbözı feljegyzések szerint mind a kariánok vagy karák építették.
A kariánok egyenesen az Anyaországból jöttek, s az Amazon-tenger partjain alapítottak telepeket. A déli
parton királysággá alakultak. Alább karián királyság néven szerepelnek, bár valószínő, hogy magukat
chankáknak nevezték. Hogy a csatornák a királyság alakulása elıtt vagy után készültek-e, feljegyzések híján
megállapítani nem lehet. Ez a királyság, illetve követıje 1500 évvel ezelıtt még létezett.
Valószínő, hogy a telepítvények megszilárdítása után a karák az Amazon-tenger partjától keleti irányba
kezdtek terjeszkedni; Dél- és Közép-Amerika keleti partjai felé. Maya-följegyzések szerint Közép-Amerika
keleti partvidékét Mayax-ban, Moó királyné idejében már a karák lakták. A Troano-kézirat szerint ez a királynı
l6.000 évvel ezelıtt élt. Közép-Amerika államaiban még ma is léteznek karák, de nem tiszta vérőek, mert az
idık folyamán erıs néger vérkeveredés folyománya képen elfajultak. A Karibi-tengert a kariánokról nevezték
el.
Atlantiszban is voltak telepítvényeik, s innen jutottak a Földközi-tengeren át Kis-Ázsiába és a Balkánra,
melynek déli részén telepedtek le. Itt félig független törzsekké válva, az általuk elfoglalt földrajzi helynevek
után nevezték el magukat, így a törzsek egyike athénei lett. Egyiptomi írásokból tudjuk, hogy az athéneiek
egyik fıvárosát, az ısi Athént földrengés pusztította el, s ugyanekkor körülbelül egyidıben Atlantisz
elmerülésével, elmerült. Ugyancsak az egyiptomiaktól tudjuk, hogy az ısi Athént 17.000 évvel ezelıtt
építették. Ettıl kezdve a történelem nem beszél többé karákról egész Kr. e. 1104-ig, vagyis az elsı, még nem
klasszikus olimpiászig. Mai leszármazottaik, Churchward szerint, a görögök. Régi bölcseik némelyike
dicsekedett is kara származásával. Herodotos egyenesen követelte, hogy ıt karának tartsák.
Ne kövessük most tovább a kariánokat további vándor-útjukon, hanem térjünk vissza Dél-Amerikára.
Beszéljenek az emlékek és maradványok. Az Andok tetején 4000 méter magasan a Titicaca-tó partján
találjuk a történelemelıtti városnak, Tiahuanaconak romjait. E városromok teljesen megfelelnek a tibeti
térképtábla egyik nagy városának. Romjai között találni egy feliratos oszlopot, amelyet a régészek a „Föld
régészeti csodája” egyikének tartanak. Az oszlop teljesen borított felírásokkal, melyeknek legnagyobb része
kara-maya. Ez az oszlop körülbelül 16.000 éves.
E városhoz közel kövekkel kirakott ısi csatornák maradványait találták, melyek szintén igazolják a tibeti
tábla adatait. Sok feltevés merült fel, ki építette és mi célból ezeket a csatornákat. Mai állapotuk bizony
siralmas, mert medrük olyan, mint az óceáni hullámverés.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 78. (120)
Hogy a város és a csatornák a tenger színén állottak, ezt igazolják a romoktól és csatornáktól nyugatra
található tengeri kagylók.
E sok tény mind igazolja a hegyek késıbbi kelető kiemelkedését. Ugyancsak ismertek Manoának, az
Aranyvárosnak romjai is, bár azokat eddig még nem kutatták át.
A Matto Grosso nevő tartományban, mely egykor része volt a karián birodalomnak, van egy folyó,
amelyet Xingu-nak írnak, de Singu-nak ejtenek ki. Ez a kiejtés az Anyaország árnyékát idézi elénk. Mu
betősorában volt egy bető, amelyik a mai X-hez hasonlított. Ez a bető a hieratikus „N” betőnek: a
keresztezıdésébıl állott ilyenképpen: Ezt a betőt úgy ejtették ki, mint a magyar „s” betőt.
Az itt lakó barna-bırő bennszülöttek minden fehér embert karaibnak mondanak. Bizonyos, hogy ez a
karából ered, s az is bizonyos, hogy ezek a vadak ismerik azok bırének színét, akik elıttük foglalták el e
területeket.
A dél-amerikai karián birodalom vége hasonló volt a többi ısi birodalmak végéhez. Belsı polgárháborúk
annyira legyöngítették a népet, hogy könnyő martalékaivá lettek a környezı harcias törzseknek.
Ellenségeik a férfinépet leütötték, s csak a legszebb nıket tartották meg rabszolgákként.
Dél-Amerikában nagyon sok monda él még ma is a kariánokról és Manoa-ról, az Aranyvárosról, valamint
végsı elpusztulásukról. E mondák azonban annyira zavarosak, hogy nincs értelme a felsorolásuknak.
A Húsvét-sziget
Mielıtt a kariánokról szóló ismertetést befejeznénk, az nem lenne teljes, ha nem volna szó a titokzatos
Húsvét-szigetrıl, amely úgy látszik, hogy a múlt végtelenbe tőnt napjaiban szoros összefüggésben állott a
kariánokkal.
Le kell azonban szögeznem, hogy abban az idıben, amelyrıl itt szó lesz, Húsvét-sziget nem létezett, mert
ez akkor Mu nagy szárazföldjének, az Anyaországnak képezte egy kis darabját.
Mindazok, akik tanulmányozták e sziget bennszülötteit, valamennyien arra a véleményre jutottak, hogy a
jelenlegi bennszülöttek nem leszármazottai a szigeteken található óriásszobrok alkotóinak, akiknél sokkal
alacsonyabb rendőek. Így mindig nyitva marad az a kérdés, hogy miféle nép készítette ezeket az
óriásszobrokat? Mi lett ezzel a néppel?
Ezekre a kérdésekre eddig Churchwardon kívül senki sem kísérelte megadni a feleletet.
Churchward a keleti feljegyzések alapján próbál e kérdések megfejtéséhez jutni.
Az ısi tibeti térképtábla igazolja, hogy volt idı, amikor Dél-Amerikában még nem voltak hegyek, s a mai
Amazonfolyó vidékén egykor egy földközi tenger terült el. Az ebbıl kivezetı csatornák egyenesen szemben
feküdtek a Húsvét-szigettel, azaz talán helyesebben, az annak helyén állott fokkal vagy kikötıvel. A
gyarmatosok egy csoportja ebben a kikötıben hagyta el az Anyaországot, hogy keletre, egész Kis-Ázsiáig
vándoroljon. Ezeket hol karáknak, hol kariánoknak hívták. Maradványaikat, emlékeiket és feljegyzéseiket
megtalálhatjuk Dél-Amerika nyugati partjain, az egykori Amazon-tenger vidékén s végül Kis-Ázsiában, a
Balkánon. Valószínő, hogy az Anyaország délnyugati része volt a kariánok földje. Ez magába zárta a mai
Húsvét-szigetet is. E sziget kıbányájában fekszik ma is egy befejezetlen 21 méteres szobor. Ezt az egyik szikla
oldalüregében vésték.
Tekintsünk most át Szíriába, Baalbekbe. Itt is találunk egy 1200 tonna súlyú követ készen arra, hogy
elvigyék abba az épületbe, amelynek a számára készült.
Mindkét kı bányászásának módja sajátosan azonos, mondhatni, hogy szokatlan. Ahelyett, hogy azokat
elıbb nyersen kihozták volna a bányából s csak s szabadban munkálták volna meg, meghagyták azokat azokban
az üregekben, amelyekbıl fejtették, s úgy vízszintes helyzetben ott vágták, faragták, vésték és készítették el.
Arra a kérdésre, hogy miképpen emeltek ki azok az ısi emberek egy egyetlen kıdarabból készült 21 méteres
szobrot vagy egy 1200 tonnás faragott követ egy üregbıl, majd, hogy mint vitték azokat dombnak fel, hogy ott
felállítsák vagy beépítsék, feleljenek a ma mérnökei, feltéve, ha tudnak.
A kariánok eredeti hazája, ott volt, ahol ma a Húsvétsziget fekszik. Kis-Ázsia elsı lakói is kariánok
voltak. A két kı szokatlan bányászási módja azonos, s így ez is csak azt a gondolatot táplálja, hogy e köveket
ugyanaz a nép bányászta. Ezzel ugyan szembe lehet állítani azt a tényt, hogy a Húsvét-sziget szobra nyers, míg
a baalbeki kı szobrászmővészére oly magas, oly remek, hogy azt ma sem tudjuk felülmúlni... Ez igaz, de ne
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 79. (120)
feledjük, hogy a két kı megmunkálása között évezredek állhatnak. A Húsvét-sziget szobrait a hegyek
kiemelkedése elıtt vésték, míg a baalbeki munkák már a hegyek kiemelkedése után készültek.
Érdekfeszítı kérdés, hogy mi lett azzal a néppel, mely a Húsvét-sziget szobrait készítette? Erre abból
következtethetünk, amit a szigeten találunk. Ez pedig a befejezetlen munka hirtelen abbahagyása, melyet nem
folytattak újból. Ez valamilyen pusztítást jelent.
A Húsvét-sziget egyik táblája azt mondja, hogy a sziget egyszer egy nagy szárazföld része volt.
Mindezeket egybevetve valószínőnek látszik, hogy Mu pusztulásakor özönvízi hullám csapott át a
szigeten s az ott lakók kivétel nélkül a vízbe fulladtak.
Az ısi amazoni kivándorló vonal.
Talányos kérdés, hogy a négerek mint jutottak Atlantiszba és Afrikába. Itt két ténnyel állunk szemben.
Ezek egyike, hogy a föld Mu-ból népesült be, másika, hogy a négerek eredeti hazája Mu délnyugati sarkában
volt. Ennek maradványt ma a Melanézia néven ismert szigetcsoport. E szigeteken ma is négerek vannak. Ezek
azoknak a leszármazottai, akik Mu örvénybe jutásakor megszabadultak a pusztulástól.
Fenti kérdésekre megfelel a tibeti térképtábla. Ennek a feleletét aztán Melanézia néger lakói fajiságukkal
megerısítik.
Különbséget kell azonban tennünk az afrikai négerek két fajtája között. Ezek egyike a fekete bırő, de
görögvonású és sima hajú etiópiai. Ez valóban nem néger fajta, hanem tamil. Ez a fajta elıször India alsó
részén telepedett le s ott dravida néven vált ismertté. Az Anyaországból a maláji szigeteken át került Indiába, s
innen jutott aztán át Kelet-Afrikába, ahol az etióp nevet vette fel. Hindu feljegyzések igazolják, hogy a tamilok
Dél-Indiából nyugati irányba vándoroltak ki, s letelepedésük után nagy nemzetté lettek.
Másik néger fajta a fekete bırő, de göndör hajú, lapos orrú, vastagajkú, durvavonású tiszta néger. E
fajtának eredeti hazája Mu délnyugati sarka volt. Ott szerezte fekete bırét s még ott alakultak ki durva vonásai.
E fajta mai hazája a Bismark-szigetek, a Salamon-szigetek, az új Hebridák s az ezek között levı szigetek
világa. Ezeken a szigeteken a leszármazottak tiszta fajnégerek s ezek a leggonoszabb vadak.
Vannak okmányok, amelyek szerint Atlantisz déli részét színes emberfajta lakta. Ezzel szemben egy
okmány sem említi, hogy Közép- és Észak-Amerikában a szerecsenek ismertek lettek volna.
Hogy juthattak Atlantiszba, ha Közép- és Dél-Amerikában nem voltak? Erre a kérdésre is a tibeti
térképtábla válaszol. Az Amazon-tengeren keresztül utaztak, s nem érintették sem Közép-, sem Észak-
Amerikát.
A négerek és a szerecsen fajták Afrikában terjedtek széjjel, ott sokasodtak, fejlıdtek addig, amíg a hegyek
elı nem törtek, de attól kezdve nyomorogtak.
A zuluknak van egy hagyományuk, amely szerint ıseik nem éltek mindig Afrikában. Csak akkor jöttek ide
északról, amikor a hegyek felemelkedtek s majdnem valamennyien elpusztultak. Egy csapatnak sikerült az
életét megmenteni s e csapat lejött délre. Ezek voltak a mai zulu nemzetnek az ısapái.
Hogyan lett az Amazon-tengerbıl ingovány?
Hogy Dél-Amerika e fejezete teljes legyen, erre a kérdésre is felelni kell. Az eddigiek után e felelet azt
hiszem, nem lesz nehéz. Vize azért folyt le, mert az Atlanti-óceán vize Atlantisz elsüllyedésével alászállott. Ez
az alászállás levezette az Amazon-tenger, a Mississippi-völgy és a Szent Lırinc-völgyének vizeit. Ekkor
emelkedett ki, illetve merült fel Florida, ekkor szélesedett ki a partvonal és történtek egyéb kevésbé érdekes
dolgok, amelyek a geológusok figyelmét elkerülték.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 80. (120)
XVII. fejezet:
Atlantisz
E földrésznek néhány év elıtt még pusztán csak a legendás híre létezett. Azt, hogy egykor valóban is
létezett egy ilyen nevő szárazföld, a tudósok többsége egyenesen kétségbe vonta. Vannak, akik még ma is
kétségbe vonják, de ezek nem ismerik azokat az újabb vizsgálatokat és régészeti felfedezéseket, amelyek
nyomán egykori létezése már nem vitatható. Történelme is van már, bár ez eléggé ingadozó.
Újabb idıkben olyan emlékek kerültek elı, amelyek döntıen bizonyítják, hogy Atlantisz egykori létezése
cseppet sem mese, s hogy ez a kontinentális sziget egykor valóban létezett az Atlanti-óceánban.
Néhány ezer év elıtt bizony még virágjában létezett. Erre a nagy és egykor fontos földre sok fényt vetett a
múlt történelmébıl Schliemann fáradhatatlan munkája, s az ı érdeme, hogy Atlantisz egykor valóságos
létezésének ténye véglegesen eldılt.
Platón Kr. e. 400-ban Solonra hivatkozik, aki azt mondotta, hogy Atlantisz volt a mővelıdés központja s
meghódítója az egész földnek. Az athéneiek legnagyobb hıstette az volt, hogyne világuralomnak véget vetettek
Atlantisz legyızésével.
E kontinentális sziget nagyobb volt, mint Líbia és Kis-Ázsia együttvéve. Átjáró volt más szigetekhez s egy
másik túlsó szárazföldhöz, amely szárazföldnek az európai Földiközi-tengert csak az oszlopokon (Gibraltáron)
inneni kikötı öbléül tekintették.
Atlantisz birodalma Egyiptomig és Tyrheniáig ért. Ez a nagyhatalom felkészült Egyiptom és a többi
földközi tengeri országok ellen. Az athéneiek, akiket a többi hellének cserbenhagytak, saját létük veszélyeztetésével
visszaverték a támadókat s aztán szabadságot adtak az oszlopokon belül lakó valamennyi nemzetnek.
Ez volt az athéneiek legkiemelkedıbb hıstette.
Nemsokára ezután egy nagy földrengés keletkezett s Atlantisz a tengerbe süllyedt. Atlantisz alapítója
Poseidon volt, s tiszteletére templomot emeltek. A nép 5-6 évenként e templomnál gyülekezett s esküt tett,
hogy a templom oszlopaira vésett szent felírásokat megtartja. Állítólag ez alkalommal ökör-áldozatot mutattak
be, de szerény véleményem szerint ez nem volt egyéb, mint nálunk a Szent István-napi nyárson való ökörsütés
a Népligetben, mely az ünnepi mulattságok és látványosságok egyik száma. Ilyennek azonban semmi köze a
vallási szertartásokhoz.
Plutarchosz „Solon élete” címő mővében mondja: Mikor Solon Egyiptomba látogatott (Kr. e. 600-ban),
Souchis, Sais papja és Psenophis, egy heliopolisi pap mondták neki, hogy 9000 éve szőnt meg Egyiptom
kapcsolata a „Nyugati országokkal” az iszap miatt, ami lehetetlenné tette a hajózást Atlantisznak és az azon túli
szárazföldnek kataklizmák és szökıárak következtében történt pusztulása folytán.
E feljegyzésbıl megállapíthatjuk, hogy mikor süllyedt el Atlantisz. Solon Kr. e. 600-ban járt
Egyiptomban, amikor 9000 évvel azelıtt süllyedt el Atlantisz. Ezekhez adjunk kereken Kr. u. 2000 évet s az
eredmény kikerekítve 11.500 év lesz. Késıbb majd látni fogjuk, hogy Atlantisz ekkor még nem jutott a
jelenlegi mélységbe, mert oda sokkal, de sokkal késıbb került. Van egy régi görög feljegyzés arról, hogy
Atlantisz pusztulásakor 3000 athéni katona is odaveszett. Valószínő, hogy ezek képezték a megszálló sereget.
Egy egyiptomi papirusz megállapítja, hogy Atlantisz elsı királya Poseidon volt, akit aztán a Poseidonok
hosszú sora követett. Poseidon tehát uralkodócsaládot alapított. Koronája háromágú csúccsal van feltüntetve, e
szám pedig az Anyaország számjele. Uralkodó-pálcája a háromágú szigony, ami ismét Mu fennhatóságára
mutat. A háromágú szigony 20.000 éve az uighur birodalom királyi jogara volt, s késıbb Kambodzsában
találjuk, mint a Khimerák királyi pálcáját.
Le Plongeon egy yukatani felíráson ezt találta:
„Atlantisz elsı telepesei maják voltak Mayax-ból”,
továbbá:
„Atlantisz elıbb a földrengéstıl darabokra szakadt, majd elsüllyedt”.
E tekintetben tehát Atlantisz ugyanarra a sorsra jutott, mint Mu.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 81. (120)
Dr. Schliemann Henrik a régi Trójáról szóló írásában ezt mondja:
„Oroszországban, a szentpétervári múzeumban van egy papirusz-tekercs, amely egyike a
legrégebbieknek. Még a II. dinasztia Sent-nevő fáraója idején írták. A tekercsen ez áll: „Sent
pharao kutatókat küldött Atlantisz nyomának feltalálására, ahonnan 3350 évvel ezelıtt az
egyiptomiak ısei magukkal hozták szülıföldjük minden bölcsességét. Az expedíció 5 év múlva
azzal a jelentéssel tért vissza, hogy sem népet, sem tárgyakat nem találtak, ami valami útmutatást
adott volna az eltőnt néprıl.”
Ugyancsak a szentpétervári múzeumban van egy másik papirusz-tekercs, amelyet Manetho, az egyiptomi
pap történetíró írt. Ez Atlantisz bölcseinek (királyainak) uralkodási idejét 13.900 éves idıszaknak említi. E
tekercs szerint Atlantisz mőveltségének tetıpontja arra az idıre esik, amelyben Egyiptom történelme kezdıdött,
vagyis 16.000 évvel ezelıttre.
Mivel más helyrıl tudjuk, hogy Atlantisz 11.500 évvel ezelıtt pusztult el, e két adat egybevetése alapján
megállapítható, hogy Atlantisz 25.400 évvel ezelıtt királyság volt.
Dr. Schliemann Henrik csodálatos felfedezéseket tett Atlantiszról, amelyeket unokája, dr. Schliemann Pál
hozott nyilvánosságra. Ott találjuk:
„Midın 1873-ban Hissarliknál Trója romjait ásattam ki és a második városban felfedeztem
Priam király híres kincseit, ezek között egy óriási bronzvázára akadtam. Ebben több
cserépedény, különbözı, különleges fémbıl készült szobrocskák és megkövesült csontokból
készült tárgyak voltak. A bronz-vázán és egyes tárgyakon föníciai hieroglifákkal e kitétel volt:
» Chronosztól, Atlantisznak királyától « „
A kincsek köze tartozott egy másik cserép váza is, amelyen különleges bagolyfej látható. E vázának
teljesen azonos hasonmása látható a párizsi Louvre-ban, de azt nem Európában, hanem Dél-Amerikában, a
mővemben többször említett Tiahuanacoban találták. Mindenesetre túl van a véletlen egybeesésen, hogy
egymástól ily óriási távolságban, mint aminı Trója és Tiahuanaco között van, két vázát készítsenek, amelyek
ne csak alakra, meg nagyságra egyezzenek tökéletesen egymással, hanem azokra a különleges és nem
mindennapi bagolyfejeket is ugyanazon módon rajzolják és rendezzék el.
Egy másik tárgy Priam kincseibıl egy Szfinx madár. Ezen is rajta áll a fent említett kitétel: Chronosztól,
Atlantisznak királyától.
A bagolyfejes váza Madárfejő szfinx
Churchward véleménye szerint nem lehet kétséges, hogy mit jelent és kire vonatkozik e Szfinx madár,
mely világosan bizonyítja az Atlantisz és Mayax közötti kapcsolatot. Ez a madárfejő Szfinx Mayax-ból Moó
királyné emlékére emelt emlékmőnek egyik díszítménye. Ez a madár volt Moó királyné címerjelvénye. A
Szfinx teste leopárdé, feje ellenben madáré. Mayax-ban Moó királyné férjének fivére, Coli hercegnek emlékére
emeltek egy szfinx szobrot. Ez jelenleg a mexikói múzeumban van. Ennek a teste egy haldokló leopárdé, míg a
feje emberi fej, Coh herceg feje. Coh hercegnek leopárd volt a címerjelvénye.
A két címerjelvény egyesítésének eredménye a madárfejő szfinx.
Schliemann a krétai Mayearn „oroszlán kapu”-ján ezt a felírást találta:
„Az egyiptomiak Misortól származnak. Misor Tothnak, a történelem istenének volt a
gyermeke. Toth egy atlantiszi papnak volt a kivándorolt fia, akinek menekülnie kellett, mivel
Chronosz király leányával szerelmi kapcsolatba került. Hosszas vándorlás után Egyiptomban
telepedett le. İ építette az elsı templomot Saisban, ahol aztán szülıföldjének vallását és
tudományát tanította.”
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 82. (120)
A felírás két történelmi kérdést old meg. Megoldja elıször azt a kérdést, hogy kik voltak Egyiptom elsı
telepesei, másodszor pedig megtudjuk, hogy Toth nem volt mitológiai képzelt lény, hanem egy, egykor élı
ember.
A Troano-kézirat is megállapítja, hogy Egyiptom elsı gyarmatosai mayák voltak, akik a Nílus deltájánál
telepedlek le. Fentebb láttuk, hogy ezek Atlantiszból jöttek, amibıl viszont arra következtethetünk, hogy
Atlantiszt legalább részben mayák lakták.
Hagyjuk azonban e följegyzéseket, bár van még belılük több is, s lássuk inkább Atlantisz geológiai
történetét, amelynek megírására Churchwardon kívül eddig még senki sem vállalkozott. Meg fogjuk látni, hogy
az mennyivel meggyızıbb minden írott följegyzésnél.
Legelıször is el kell mennünk Közép-Ázsia egyik legmegközelíthetetlenebb völgyébe, a melyben a
Brahmaputra egyik fı forrása ered. A hegyek fı gerincének egyik kiugrásán ott áll magában egy kolostor. E
kolostorban rengeteg ısrégi táblát találunk. E táblák különbözı csoportokra oszthatók. E csoportok egyike
geológiai és történelmi. Ezek oly idıkre is visszamennek, amikor ember lába még nem taposta e földgolyót.
Ezek között találjuk Atlantisznak is nagyon kiterjedt történetét egy 64 × 64 centiméternyi nagyságú rendkívüli
térképével együtt. E térképen az Atlanti-óceán partjai nagyban eltérnek mai alakjuktól. E térkép szerint
Atlantisz nem volt mindig sziget. Amikor még ember nem volt a földön s csak ıskori óriáslények éltek úgy
szárazon, mint a vízben, Atlantisz összefüggött Amerikával, Európával és Afrikával. Egy nagy vulkanikus
földrengés folytán elıször amerikai kapcsolat szakadt szét. Késıbb ugyancsak vulkanikus földrengés folytán
keleti széle süllyedt le, s ekkor szakadt el Európától és Afrikától. Kontinentális szigetté vált, amelyet minden
oldalról víz vett körül.
Csodálatos az Észak-Atlanti-óceán feneke vagy ágya. Van a fenekén egy óriási tengeralatti síkság,
amelyen rövid tengeralatti hegyláncok futnak keresztül. E síkságot „delfin hát” néven ismerjük. Fekvése az
északi szélesség 25 és 50 foka és a nyugati szélesség 20 és 50 foka között van. A tengeralatti hegyláncok
egyikének csúcsait az Azori-szigetek alkotják. A tengeralatti síkság határának némely részén függıleges
szakadásokat, falakat találunk, amelyek az ezer métert is meghaladják, s azt a benyomást keltik, mint egy
bedılt tetejő háznak a falai. A síkság határának más részei erısen behajtottak, mintha egy mennyezet három
oldalon szakadt volna le és csak a negyedik oldalon támaszkodna még a fal tetejére.
Ilyen fent említett fal Írországtól körülbelül ezer kilométerre nyugat felé, kissé délnek található, s azt Írfalnak
nevezik. Hasonlót találunk a karibi-tengerben s azt Karib-falnak hívják. Az újfundlandi zátonyoknál
viszont egy déli lejtı van, mely hasonló egy ház erısen lejtı tetejéhez.
A Karib-tenger feneke egymagában is figyelemre méltó. Ez úgy tőnik fel, mintha a régmúltban a földet
egy hosszú ék tartotta volna a víz fölött, amelynek feje az Atlanti óceán felé állott s mintha ezt az éket
eltávolították volna. Az ék keskeny vége helyén, mint hosszú sekély területek maradtak meg a mai partok.
A tengeralatti síkság és a „delfin hát” majdnem vízszintes, de azért egyes helyeken erısen hajlott, megtört
és hasadékos, némely helyen pedig olyan, mint amikor sziklák vannak egymás hegyen-hátán összehányva.
Ilyen összehányás, csak egymásra eséstıl eredhet, mert hasonló össze-visszaság fölemelkedéskor nem
állhat elı.
Ezek az elıbb mondottak jellegzetesek az Észak-Atlanti-óceán fenekére és igazolják, hogy a föld
történetében hatalmas vulkanikus erık hatottak közre az óceán eredeti ágyának a megváltoztatására.
A Kanári-szigetek a „nagy központi gázöv” dél-atlanti aga fölött állanak. Afrika északnyugati sarkától
90-180 kilométer távolságra vannak szemközt azzal a hellyel, ahol a gázöv déli ága Afrika alá megy. E szigetek
vulkanikus szempontból nagyon érdekesek. Több régi és új vulkanikus kráter található rajtuk. Régiek alatt
azokat értjük, amelyek a gázöv kialakulása elıtt léteztek s nem volt soha összeköttetésük a gázövvel. A régi
kráterek némelyike egyenesen Atlantisz elsüllyedésére mutat.
Legismertebb kráter itt Tenerife csúcsa, amelynek hófödte teteje 3600 méter magasra nyúlik a kék égbe,
de legérdekesebb kráterek a Nagy Caldera a Las Palmas-szigeten, és a Nagy Caldera de Bandama a Nagy
Kanári-szigeten.
Tenerife újabb kelető modern vulkán, tehát a gázöv alakítása; egyik krátere ennek mindamellett vita
tárgya. A Chahorra pedig ugyanannyi jel szerint régi kráter, mint amennyi szerint az újabbakhoz tartozó. Nincs
róla semmi följegyzés vagy emlék, hogy valaha is kitört volna.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 83. (120)
Las Palmas Tenerife-tıl északnyugatra fekszik 75-90 kilométer távolságra. E sziget kráterét hívják Grand
Calderának. Ez a kráter feltétlenül és kétségtelenül régi, amelynek soha nem volt semmi köze a gázövhöz.
Legnagyobb az egész föld valamennyi ismert kráterei között. Átmérıje még a Csendes-óceán óriási krátereinek
átmérıjét is meghaladja. Amíg a régi Kilauea, a Hawaii-szigetek óriásának átmérıje négy és fél kilométer,
addig a Grand Calderáé hat-hét kilométer között áll. Mélysége 2000-2100 méter között van. Oldalainak
vizsgálata elárulja, hogy eredetileg nem volt ennyi a mélysége, amelyet nem hirtelen, hanem fokozatosan ért el.
Churchward úgy véli, hogy az oldalak a gázok kiürülése után egymásra esve lezárták a kráter nyílását. Ez
az elzárás azonban lazán történt. Idıvel ez a laza tömeg részben saját súlyától, részben földrengésektıl fokról
fokra tömörült s jelenlegi mélységére szállott alá.
Mint régi kráter, egyetlenegy gázkamra gázainak a kivezetését bonyolította le akkor, amikor abban a
gáznyomás túlfeszült. Valószínő, hogy egyike volt ama krátereknek, amelyek Atlantisz elsüllyedését
mozdították elı, mert Las Palmas egykor része volt Atlantisznak.
Ezt a bennszülöttek mondája is igazolja. A monda így szól:
„Tenerifét bosszúból emelte föl a Grand Caldera egy, de talán a legrettenetesebb vulkanikus
kitörés alkalmával.”
Nem kell sok ész és találékonyság e monda eredetének és okának a megállapításához.
Az Azori szigetek nyugatra fekszenek a spanyol félszigettıl. Kiemelkedésüket a gázövnek köszönhetik. E
szigetek ugyanis egy tengeralatti hegyláncnak a víz fölé emelkedı csúcspontjai.
Amikor Atlantisz az elsı gázkamrák kiürülésekor elsüllyedt, az Azori szigetek földje is elmerült. Mikor a
gázöv késıbb elıre fúrta magát, ezt a sávot újra fölemelte. Csúcsai ekkor emelkedtek újra a víz fölé. Van egy
dolog az Azori szigeteken, ami Atlantisszal való kapcsolatra mutat, Ez a Furna de Furnao Forge nevő barlang.
E barlang egy régi kráter maradványa, amely azonban eredeti fekvésébıl újabb helyzetbe került. Valószínőleg
hozzájárult a gázkamrák kiürítéséhez s aztán az ıt környezı földdel együtt elmerült. Eredeti helyzetét ekkor
még megtartotta.
A gázöv kialakulásánál a legkisebb ellenállást d’-nél találta. Ezt a pontot d”-re emelte, így az eredetileg
függıleges kráter: b’ a fölemelés után vízszintes helyzetbe, b”-be jutott s mint domboldalba vivı barlang került
újra felszínre.
Az elıadottak csak egy geológiai vázlat fıbb pontjait érintik, de már ezek is eléggé igazolják Atlantisz
egykori létezését.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 84. (120)
XVIII. fejezet:
A görögök
Az ıs görög történelem egyes töredékei napfényre kerültek s visszavisznek bennünket 12.000-15.000 év
múltjába, bizonyságot téve arról, hogy már akkor magas mőveltségő, felvilágosodott nép volt a görög, mely
népet akkor athenei népnek neveztek.
Az elsı tényleges feljegyzés a görög történelemben az elsı olimpiai versenyek kezdetérıl szól, Kr. e.
1104-bıl.
A görögök régi nevükön tízezer évek viszontagságait és csapásait szenvedték át az elsı olimpiai
versenyig.
Sokat írtak össze a legendás vagy ısi görög történelemrıl. Sokan e legendákat puszta meséknek
nyilvánították. E legendákat azonban régészeti kutatások és maradványok újabban igazolják, minélfogva nem
lehet azokat pusztán meséknek tekinteni.
A baalbeki templom építıi Kis-Ázsiában feltétlenül görögök voltak, mégpedig ısapái az ógörögöknek.
Kis-Ázsiában is úgy, mint Mexikóban, történelemelıtti városok temetıdtek el egymás alá. Ily eltemetıdés
majdnem minden egyes esetben ugyanazon pusztító erı közremőködése folytán történt. A bizonyítékok erre
nézve kétségbevonhatatlanok.
Egyes írók, amikor a dór vándorlás elıtti idırıl írnak, úgy emlékeznek meg arról, mint a legendás
Görögország korai hajnalhasadásáról.
Kíséreljük tehát meg a behatolást a dór vándorlást megelızı idıkbe. Lássuk e végbıl elıször Platón
Timeusának kivonatát, amelyben ezt találjuk:
„Az egyiptomi Sais papja így szólt Solonhoz: E város (az egyiptomi Sais) polgárai nagy
szeretettel vannak az athéneiek iránt, akikkel bizonyos rokonságban állanak.”
Ez valóban helyes, mert tényleg rokonságban állottak egymással. Mind a két nép az Anyaországból
származott, s ıseik mint kara-mayák a közép-amerikai Mayax-ból Atlantiszon át a gibraltári szoroson keresztül
kerültek Kis-Ázsiába, illetve Egyiptomba. Eredetileg egy nép voltak, akik annak idején a quetzalokat
Amerikából kiőzték és azok országát elfoglalták.
„Ó Solon, ti görögök csak gyermekek vagytok, s nincs köztetek megöregedett ember. Azt
értem alatta, hogy nincs köztetek régi vélemény, amelyet ıseitektıl hagyományszerően
megıriztetek volna, sem olyan tudomány nem található nálatok, amely penészes volna az idıtıl.
Ennek az okát is megadom. Az emberiség ugyanis már több okból pusztult el, s még ez után is
több okból fog pusztulása bekövetkezni. A legnagyobb pusztításokat tőz és víz okozta. Bármi
történt is hazánkban, hazátokban vagy más országban, ha az nagy, nemes vagy kiemelkedı
esemény volt, nálunk följegyeztetett s ily följegyzés templomainkban megıriztetett. Sem ti, sem
más népek nem készítettek el nem múló följegyzéseket. Mikor aztán az égbıl jövı áram leszáll
valaminı pusztulás képében, meghagyja közületek azokat, akik nem értenek az írásokhoz,
akiknek nem volt részük oktatásban, így elölrıl kell mindent mindig kezdenetek, mint a
gyermekeknek, s nem tudjátok mindazt, hogy mi minden történt az ısi idıkben akár közöttünk,
akár közöttetek.”
A kifejezés, hogy „égbıl jövı áram”, mai nyelven nem fedi a helyes értelmet. Ez egy régi kara-maya
kifejezés szószerinti fordítása.
Helyes értelme ennek nem az áram, hanem a vizek az egek akaratából. Az áram az határozatlan valami.
Az lehet bárminek az árama, illetve áramlása. Ha azonban az egésznek nézzük az értelmét, akkor az
határozottan szökıárra vagy özönvízi hullámra mutat, özönvíz és szökıár gyakran szerepelnek az egyiptomi
írásokban. Megjelenésük azért még sem történt szokásszerően, mert azok valóban a legszokatlanabb jelenségek
közé tartoztak, mivel e jelenségek valamely gázkamra kiürülésével vagy egy gázöv képzıdésével,
kialakulásával, illetve elıretörésével vagy eldugulásával voltak kapcsolatban.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 85. (120)
Az ısi népek legtöbbje maradandó feljegyzéseket hagyott hátra templomaiban kıbe vagy téglaszerően
égetett agyagba vésett táblákon.
Ezek legrégebbike, amennyire tudjuk. Tibetben van, mert a rajta található csillag-konstellációk szerint
kora 70.000 évben állapítható meg.
Indiában százával találni 35.000 éveseket, bár kelet nélkül vannak ezeknél idısebbek itt is. Térjünk
azonban vissza ismét Platónhoz:
„Leszármazás-tanaitok, amelyeket elénk tártok, gyermekmesék. Ti elsısorban is csak egyetlen
özönvízre emlékeztek, mikor több is volt belılük. Azután hazátokat a legnemesebb és kedvesebb
népfaj lakta, amelynek ti csak egyik ága, illetve töredéke vagytok. Ti ezt nem tudjátok, mert a
pusztulásokat átélt nemzedékek nem hagytak írott jeleket maguk után.”
Ily pusztulásokat átélt nemzedékek valamelyike kezdette el a baalbeki pompás templomok építését,
amelyeket azonban soha be nem fejeztek. Építésük közben földrengésektıl és vulkanikus hatásoktól dıltek
össze.
Az összes régi ógörög munkákat a kara-maya nyelv kifejezései hatják át, s az a fordító, aki e nyelvet,
illetve ennek kifejezéseit nem ismeri, hátrányban van. Az ógörög szótár háromszor cserélıdött ki napjainkig,
hogy újszerővé, modernné váljék.
Nézzük azonban tovább Platónt:
„Volt idı Solon, természetesen a vízözön elıtt, amikor Athén elıször keveredett háborúba és
törvényeivel kimagaslott.”
Solon csodálkozott ezen és kérte a papot, hogy írja le neki pontosan az ısi athéneieket.
„Örvendezz Solon, hogy hallhatsz róluk - monda a pap -, úgy a magad, mint a nagy város
kedvéért, s fıként az istennı kedvéért, aki mindkettınk városának pártfogója, védıje és nevelıje.
İ alapította városotokat (az ısi Athént) körülbelül ezer évvel elıbb, mint a mienket (Saist), s
fajtád a földtıl nyerte magvát és Hephaertustól.”
Ez tisztán jelképes mondás. A pap visszaesett az ısi; közös anyanyelvük kifejezésére. Mu betősorának
hieratikus „M” betője az egészet könnyen érthetıvé teszi. Anyát jelent és földet, tágabb értelemben anyaföldet,
anyaországot, szülıföldet. Helyes értelmében tehát mai nyelven e kitétel így szól: fajtád az anyaországból
nyerte magvát, ami más szóval azt jelenti, hogy ısapáid az anyaországból jöttek. Ez megegyezik több más
feljegyzéssel, amelyek szerint Kis-Ázsiát, a Balkánt és Egyiptomot a közép-amerikai Mayax és Atlantisz
gyarmatosították.
A saisi templom feljegyzése szerint már akkor 11.500 éve állott a város, mely 17.000 evvel ezelıtt épült -
vagyis ezer évvel azelıtt, mielıtt Egyiptom történelme kezdıdött.
A pap azután felolvasta az atlantisziak és a görögök között kitört háború részleteit, majd így folytatta:
„De azután (az atlantisziaknak a görögöktıl történt legyızetése után) heves földrengés és
szökıár keletkezett, s a föld egyetlen nap és éj alatt elnyelte a harcolókat, s így Atlantisz szigete
is hasonlóképen eltőnt és elmerült a tengerben.”
Íme a régi Athén sorsa, amelyet nem ismertünk; a föld elsüllyedt, víz alá került s magával vitte a népesség
zömét. Itt azonban nem csak az a tény van igazolva, hogy az ısi Athén elsüllyedt, hanem egy fölötte érdekes
másik földtani esemény is, vagyis az, hogy Atlantisz nem egyszer, hanem kétszer süllyedt el, mert a folytatás
így szól:
„És ez az oka, hogy a tenger azokon a tájakon nem hajózható, mert tele van sekély iszappal,
ami a sziget elmerülésébıl eredt.”
E szerint tehát akkor Atlantisz csak a hullámverés, illetve a dagály és apály magasságába süllyedt, amibıl
viszont az is következik, hogy a nagy központi gázöv déli ága nem is oly régi, sıt meglehetısen új-kelető.
Az ógörögök úgy, mint az óegyiptomiak, joggal tarthatnak igényt arra, hogy ık a föld legısibb
embereinek az egyenes leszármazottai. Amennyire kikutatható, az eredeti görögök Atlantisz érintésével Közép-
Amerikából jöttek, s elsı letelepüléseik Kis-Ázsiában, az alsó Balkánon és a görög szigetvilág akkor létezı
szigetein voltak. Közép-Amerikában karó, karián, kara néven voltak ismertek. A maya nyelvet saját
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 86. (120)
tájszólásukon beszélték. Letelepüléseik Közép-Amerikában a Mayax birodalom határain belül is voltak, Dél-
Amerikában pedig úgy a keleti, mint a nyugati parton messze délnek terjedtek el.
A karianokról és gyarmataikról régi maya-feljegyzések vannak. Ezek a következı letelepüléseikrıl
szólnak: a Karibi-tenger partjain, egyes nyugat-indiai szigeten, Dél-Amerika partjain, amelyek közül a keleti
parton három telepük volt. Egyik ilyen feljegyzés 16.000 éven túli idıre vonatkozik, de hogy mennyivel túlra,
az nem állapítható meg. Közép-Amerika után Kis-Ázsiában, a Balkán-félszigeten, Egyiptomban és a görög
szigetvilág szigetein vannak nyomaik. Késıbb látni fogjuk, hogy még másutt is vannak leszármazottaik.
Most lássuk az öreg görög bölcseket, hogy ık mit mondanak ısapáikról? Homérosz Iliász-ában ezt
találjuk:
„A kariánok voltak a görög szigetvilág és Kis-Ázsia elsı lakói.”
Herodotos, aki saját magát is karának tartotta, ezt mondja:
„Az ısi karák magukat helégeknek nevezték. Háborúskodó, tengerjáró nép voltak, akik
felhívásra Minos hajóhadát legénységgel látták el.”
Müller Fülöp „Görög történeti töredékek” címő mővében ezt találjuk:
„Theaugelai Fülöp, kara történész mondja, hogy a karák kifejezései görög szavakkal voltak
keverve.”
Thucydides „Peloponezusi háború” címő történetében találjuk, hogy ı a karákat kalózoknak nevezi, akiket
Minos király őzött ki a Cycladokból.
Strabo azt írja:
„Karák voltak Jón- és az Égei-tenger szigeteinek elfoglalói, amíg az iónok és a dórok meg
nem állapodtak a félszigeten és ki nem őzték ıket.”
Ezekbıl láthatjuk, hogy a görög bölcsek nem voltak éppen egy véleményen a karákról, de feljegyzéseik
mégis összekötötték Közép-Amerikát Görögországgal és Kis-Ázsiával. A legkifejezıbb és legjellegzetesebb
görög rajzok megegyeznek Közép-Amerika és Yukatan kara-maya rajzaival meg párkány ékítményeivel. Niven
eltemetett városainál láttunk például egy vázát kifejezetten görög mintával - egy vázát, amely több mint 50.000
éves.
Kis-Ázsiában és a Balkánon egyéb törzsek is letelepülhettek, akikkel a kariánok háborúban állhatták.
Most nézzünk meg néhány földtani tüneményt Elı-Ázsiában. Mielıtt a gázövek elıre törtek és a hegyek
kiemelkedtek volna, sok város épült e vidéken. E városok elsı építıi, úgy, mint Amerika korai gyarmatosai,
sok viszontagságon mentek keresztül. Vulkanikus kitörések és feltartóztathatatlan egyéb kataklizmák
váltakoztak egymással. Ezek vagy elpusztították a városokat, vagy kiöntötték azok lakóit.
Ha valamely város vagy nagyobb terület elsöprıdött, késıbb ismét újraépült és benépesült, hogy a
következı kataklizma áldozatául essen, így tartott ez mindaddig, amíg a gázövek ki nem alakultak és a hegyek
föl nem emelkedtek. Bármi hasonló történjék is napjainkban, az a régi kataklizmákkal méreteiben össze sem
hasonlítható.
Elı-Ázsiában megejtett ásatások azt mutatják, hogy tízezer évekkel azelıtt, mielıtt az általunk ismert
történelmet kezdték följegyezni, ezt a vidéket nagyon magas mőveltségő nép lakta.
Kik voltak e népek, honnan jöttek, mi lett velük? Trója, Ephesus, Baalbek és az ısi Szmirna maradványai
beszélnek e mővelıdésrıl.
Mark Twain „Innocents Abroad” címő mővében jó népies leírást találunk e romokról.
„A városon átlovagolva láthattuk a hat Szmirna (megegyezıen a hat Trójával) nyomait,
amelyek azelıtt léteztek, s vagy leégtek vagy földrengésektıl pusztultak el, mert a dombok és
sziklák egyes helyeken erısen szétrepedezettek. Az ásatások régóta eltemetett nagy
épülettömböket hoztak napfényre. A domb oldala a várnak fölfelé nagyon meredek. Egy helyen
500 lányira a tenger színe fölött az út merıleges oldalát 10-15 lábra levágták, s e levágott rész
három ér osztriga kagylót tár föl. Ezek az erek 18 hüvelyk vastagok és két-három láb
távolságnyira vannak egymástól. Az erek lefelé lejtve 30 láb távolságban eltőnnek. Ott, ahol a
levágás eléri az utat, az osztriga kagylók között sok ısi cserép töredékeire akadhatni.”
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 87. (120)
Mark Twain e leírása egy csodálatos földtani képet tár elénk, amely igazolja, hogy messze a történelemelıtti
idıkben a földnek az Anyaországgal ellentétes oldalán, itt Elı-Ázsiában, magas mőveltségő nép lakott. E
kép azonkívül elénk tárja azt a tényt, hogy mielıtt a hegyek fölemelkedtek volna, három mindent elsöprı
vízözön pusztított e tájon. E kép igazolja még azt is, hogy az egyes kataklizmák között hosszabb idınek kellett
eltelnie, elegendı hosszúnak az újra-gyarmatosításhoz, az elpusztult vidékek újra-fölépítéséhez. Hogy ezek a
rétegek ma 500 láb magasan vannak, ezenkívül, hogy 45 fokban dőlnek, ellentmondást nem tőrı módon
igazolják, hogy e mővelıdések már akkor léteztek, mielıtt hegyek fölemelkedtek volna. Mivel a hegyek a
Pleistocen-korban emelkedtek föl, ennélfogva e mővelıdések visszanyúlnak a Pleistocen-kort megelızı
Harmad-korba.
Churchward kutatásai során csak két utalásra akadt a kisázsiai kataklizmákra vonatkozólag. Egy
egyiptomira és a bibliaira. Platón feljegyzése ugyanis nem tekinthetı külön harmadiknak, mert az az
egyiptomiból származott Solon közvetítésében.
Ennek dacára az egész földön majdnem minden népnél találhatók feljegyzések vagy hagyományok az
özönvízrıl és kataklizmákról. E feljegyzéseket vagy hagyományokat a geológiai tünetek igazolják.
Baalbek
E romok Bejruttól északkeletre fekszenek a Földközi-tenger keleti és a Szíriái-sivatag északi széle között.
Annak dacára, hogy nincsenek tılünk olyan elérhetetlen távolságban, alig tud róluk valaki is valamit, pedig e
romok a föld valamennyi ısi építményei között a legfenségesebbek, a legnagyobb-szerőek és az említésre
legméltóbbak.
A tudósok között általában, régészek között pedig különösképpen több elgondolásra adtak okot a föld
bármely más romjánál, mert soha semmiféle nyoma nem volt föllelhetı annak, ami csak sejtetni is engedte
volna, hogy kik voltak e romok építıi, s hogy azok milyen idısek lehetnek.
Több leírás van róla különbözı szakmunkákban, de úgy a laikusoknak, mint a tudósoknak mégis Mark
Twain-nek népies leírása a legmegfelelıbb. Nem lehet semmi kifogást sem felhozni az ellen, hogy e leírást a
tudósok el ne olvassák. Nagyon is elolvashatják, ha akarják, legfeljebb az abban fölmerülı nyílt kérdésekre
nem lesznek képesek feleletet vagy magyarázatot adni.
„Tizenegy óra volt, amikor szemeink a baalbeki falakra és oszlopokra estek. Ezekre az
említésre-méltó romokra, amelyeknek története még mindig egy föl nem nyitható, hétpecséttel
elzárt könyv. Ott állanak helyükön már évezredek óta, hogy az utazók csodálják ıket és
csodálkozzanak rajtuk. Arra a kérdésre, hogy ki építette e romokat, sohasem fogunk tudni választ
kapni. Az az egy bizonyos, hogy elgondolásának fenségessége és kivitelének kecsessége olyan,
amelyhez hasonló vagy azt csak részben is megközelítı nem volt egyetlenegy sem a legutóbbi
húsz század emberi alkotásai között.
A Napnak ez az óriási temploma, Jupiter temploma és a többi kisebb templomok összevisszaságban
vannak ezekben a rémségesen piszkos szíriai falvakban. Különös látványt
nyújtanak e piszkos falvak társaságában. Ezek a templomok olyan alapokra épültek, amelyek egy
világot tudnának fenntartani. Építési anyaguk a kı, de ennek nagysága változik az omnibusz
nagyságútól egy szerszámosláda nagyságáig. Ez utóbbiakból akad a legkevesebb. Az
építményekben olyan alagutakat képeztek ki, amelyeken át vonatok is közlekedhetnének. Ilyen
alapzatok mellett nem lehet csodálkozni, hogy e romok már annyi ideje léteznek. A Nap
temploma közel háromszáz láb hosszú és 160 láb szeles. Köröskörül 54 oszlopa volt. Ezek közül
ma már csak hat darab áll, míg a többiek ledılve és összetörve fekszenek festıi tömegekben. A
még lábon álló hat darabnál kecsesebb korinthusi fej, párkány és oszlop nem létezik. Ezek az
oszlopok és párkányok együttesen 90 láb magasak. Ezt kıhengerekkel elérni rettenetes
magasság, de aki ezekre tekint, ezt észre sem veszi, mert csak szépségüket és -szimmetriájukat
élvezi. Az oszlopok karcsúak és kecsesek, a párkányzat pedig munkás szobrászatával gazdagon
díszített stukkónak tőnik föl. Ha az ember szeme elfárad a nézéstıl - mert betelni nem lehet velük
-, csak akkor veszi észre, hogy olyan oszloptöredékek között áll, amelyeknek átmérıje nyolc láb, s
amelyek között olyan oszlopfık vannak, hogy vetekedhetnek egy kisebb házikóval, s olyan
egyedülálló táblák, büszke faragványokkal, amelyek betöltenek bármely átlagos szobának a
padozatát.
Jupiternek a temploma kisebb rom az elıbbinél, ennek dacára mégis óriási. Meglehetısen jó
állapotban maradt meg. Kilenc oszlopa áll sértetlenül. Ezek 65 láb magasak s egy tetızetfélét
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 88. (120)
tartanak. Ez a tetızet óriás kılapokból áll, amelyeket alsó felükön olyan finoman véstek, hogy e
vésést alulról nézve freskó festésnek vélné az ember, ha nem lenne egykét tábla leesve.
Csodálkoznom kellett azon, hogy ezek az óriási vésett kıtömegek nem nagyobbak, mint a fejem
fölött levık. A díszítés a templom belsejében gonddal készített és kolosszális volt. Minı
csodálatos épülete volt ez újkorában az építészeti szépségnek és nagyságnak! Milyen nemes kép
most hatalmas törmelékeivel a holdfényben a csillagok hátterével! Ezek az óriási faragott és
vésett tömbök pedig csekélységek azokhoz a durván vágott kıkolosszusokhoz képest, amelyek az
elıbbi templomot körülvevı széles verandát alkotják. Ennek a verandának egy csupán három
darab kıbıl képzett sora majdnem 300 láb hosszú. E kövek közül kettı 64 láb, egy pedig 69 láb
hosszú, míg a szélességük 13 láb. A talaj fölött 20 láb magasságban vannak a falba beépítve.
A baalbeki 30 m magas romok, a helytelenül „Napisten templomának” nevezett építmény ma még látható oszlopai
Elmentünk a bányába, ahonnan ezeket a baalbeki köveket hozták. A dombról völgymenetben
negyed-mérföldre van a bánya, amelynek katlanában e romok legnagyobb kövének a társa
fekszik. Úgy fekszik most is, ahogy a rég feledett múlt óriásai ott hagyták, amikor innen
elhivattak, hogy aztán évezredeken át ékesszóló szemrehányásként maradjon azoknak, akik
hajlamosak fitymálóan gondolkodni azokról, akik elıttük éltek.
Ez a roppant tömb ott fekszik készen a beépítésre. Egyetlen darab tömör anyag, amelynek
magassága 14 láb, szélessége 17 láb és a hossza 70 láb. A súlya egymagában 1200 tonna. Ennek
társát már odafent beépítették, s része a nagy templom verandájának. Legutóbb az 1759. évi
földrengés alkalmával dılt le e templom három oszlopa.”
A baalbeki romok kıbányájában elszállításra készen kifaragott kıkolosszus,
melynek méretei: 21 × 5,2 × 4,3 m, súlya pedig 1200 tonna
Íme az ısi mővelıdés egyetlen maradványa, egy kıdarab, mely egymagában elegendı a kıkorszakról
alkotott ısember feltevésének és meséjének a megdöntéséhez. Nem kételkedem, hanem biztosan merem
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 89. (120)
állítani, hogy az oly sokra értékelt mai technikai fejlettségünk eszközeivel nem volnánk, képesek ily hatalmas
kıtömbnek hegymenetben való elszállítására és közel hét méter magasságba való beépítésére.
Curle Richárd „A múltak csodái” címő mővében ezt mondja:
„Az építmények, amelyeket látunk, tiszta rómaiak s Antoninus Pius idejébıl, azaz Kr. u. 150
évbıl valók. A köveket körülbelül fél mérföldre bányászták, s most is ott fekszik egy kı a
bányában, amely úgy látszik, hogy egyszerően túlságosan óriási volt ahhoz, hogy a helyére
szállíthassák.”
Ennél következetlenebb és tévesebb megállapítást még elgondolni is nehéz. Sem a római, sem a görög,
sem pedig az egyiptomi történelem nem említi a baalbeki építményeket, pedig ezek a nemzetek hőségesen
följegyeztek mindent - fıbb eseményeket és munkákat - abból az idıbıl, amelyet Curle említ. A görögök, akik
csak néhány száz mérföldre voltak innen, pontosan és részletesen följegyeztek minden eseményt és mővet már
1200-1300 évet megelızıleg, mint ahogy Curle szerint ezek az építmények emeltettek, de róluk sehol egy szó
sem található a görög történelemben és feljegyzésekben. Az az elgondolás pedig, hogy nem tudták elszállítani
azt a követ, amelynek a párját már be is építették, szinte gyermekes. Curle-nek még nagyobb a tudatlansága
akkor, mikor az építményt rómainak nevezi. Tudott dolog, hogy a rómaiak sohasem építettek templomot a
Napnak.
Szakértık szerint az oszlopok némelyike, nevezetesen a márványból valók, Közép-Egyiptomból kerültek
oda. Igazuk lehet a szakértıknek, de akkor miért nem található egyiptomi feljegyzés errıl a csodálatosan
nagyszerő szállításról, s miért nincs róla említés sem a görög, sem a római feljegyzésekben?
A bányában maradt nagy kı két dolgot kétségtelenül igazol. Elıször azt, hogy a baalbeki építkezéseket
soha be nem fejezték, másodszor pedig azt, hogy az építkezést hirtelen hagyták abba. Bevégzetlen vagy
befejezetlen munka vagy a munkásoknak, vagy a fennálló körülményeknek a hirtelen végét jelenti, ami aztán
lehetetlenné teszi a munka folytatását. Kétségtelen, hogy a baalbeki munkálatok hirtelen szakadtak félbe. Mi
lehetett ennek az oka?
Aki a bányában fekvı óriási kıtömbre néz, annak élénken fog eszébe jutni a befejezetlen óriási kıtömb a
Húsvétsziget bányájában, innen 8-10.000 mérföldnyi távolságban. Az építmények romba dılése a legkisebb
kétség nélkül földrengéstıl eredt akkor, amikor az építkezések már nagyon elırehaladtak a befejezéshez. De mi
történt az építıkkel? Ezt megmondani valóban képtelenség, csak sejteni lehet. Hiszen úgy semmisültek meg,
hogy semmiféle nyomot sem hagytak maguk után az építményeken kívül. Lehetséges, hogy valamikor föl fog
bukkanni egy ısi görög lelet, amelyik mindent föl fog deríteni Baalbekrıl. Egy dolog azonban eddig bizonyos.
A baalbeki építmények ugyanis nem építtettek a szmirnai fıdombban felbukkant mővelıdések által, mert az
utóbbiak még a hegyek kiemelkedése elıtti idıkben léteztek, míg Baalbek feltétlenül a hegyek kiemelkedése
után épült.
Építıikrıl bizonyosat nem mondhatunk, csak összehasonlításokat tehetünk. E templomok oszlopai
korinthusi fajták. A legöregebb görög oszlopok a korinthusiak. Feltehetı, hogy itt Baalbekben már
évezredekkel elıbb létezhettek ezek az oszlopok, mint ahogy azok Görögországban ismertekké váltak. Sıt
tovább is mehetünk, mert mondhatjuk, hogy a korinthusi alak a kara-mintának volt a kifejlıdése. Elı-Ázsia elsı
telepesei a görögök ısapái voltak. Lehettek-e ezek a baalbeki templomok építıi? Homérosz, Herodotos,
Thucydides, Strabo és az egyiptomi saisi papnak, Souchisnak írásai alapján van rá okunk, hogy ezt feltehessük |
és elhihessük.
A baalbeki építmények figyelmeztetık arra, hogy milyen kicsinyek és hátramaradottak vagyunk mi még
sok tekintetben az elsı nagy mővelıdés-korabeli ısapáinkkal szemben. A sötétség fátyla azonban állandóan
foszlik s a ma embere is mindig nagyobb tudáshoz jut. Erımőtani tudásban nagyon elvagyunk maradva és mit
sem tudunk az Elsıdleges Nagy Erıkrıl, amelyeket pedig ısapáink oly jól ismertek ...
Újabban egy emberi koponyát találtak Capernumban, Kis-Ázsiában, ami a tudósok között valóságos
izgalmat okozott. Megállapították, hogy tulajdonosa Kr. e. 30.000 évvel azelıtt élt, s hogy egyike volt a föld
elsı embereinek. A koponya korának megállapítása csupán elméleteken alapszik. Tudósaink azonban nem
vették figyelembe a szmirnai fıdombban található három mővelıdést, amelyek sokkal messzebb mennek
vissza, mint amennyit a koponyának tulajdonítanak. Ezek már akkor léteztek, mielıtt a capernumi ember élt
volna. A szmirnai mővelıdések geológiailag felfedik korukat. Itt tényekkel és nem elméletekkel állunk
szemben. A capernumi koponyának a kora csupán elméleti megállapítás s tényekkel semmit sincs alátámasztva.
Pusztán koponyák ismeretlen idıkbıl semmit nem mondanak a múltról.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 90. (120)
XIX. fejezet:
Mu kivándorlási vonalai.
Az elıbbi fejeztekben ismertettem Mu fıbb keleti kivándorlási vonalát, nevezetesen az Észak-Amerikáról,
Mexikóról, Dél-Amerikáról, Atlantiszról és a Görögökrıl szóló fejezetekben.
E kivándorlási vonalakhoz még hozzá kell adnunk a teljesség kedvéért azt a vonalat, amelyen a
skandinávok ısei, - akiket annak idején elıbbi közép-amerikai hazájukban quetzaloknak neveztek - jöttek mai
hazájukba Atlantisz északi részén át vagy csak annak érintésével. Ez fıként azért fontos, mert így válik
érthetıvé e fajtának az úgynevezett kaukázusi fajtától eltérı volta.
Közép-amerikai hazájukban Quetzal nevüket a Quetzal-coatl-ról, azaz a tollas kígyóról nyerték, amelynek
képét az Istenségnek, mint Teremtınek, a jelképzésére használták. Az ısi írásokban és faragásokon díszes
kígyórajzokkal gyakran találkozunk. Ezek közül kettı különösen szembetőnı. Egyikük a kobra, melyet az
Anyaországban naga néven hívtak. Ennek hét feje volt. E szám egyezik a teremtés hét állomásával, szellemi
tervezésével, a Teremtı hét parancsával stb. A hétfejő kígyó tehát Mu-ból ered, s minden valószínőség amellett
szól, hogy Mu délnyugati részén volt leginkább használatban. A népet, amelyik e jelképet használta, nagaknak
nevezték. Építészeti ornamentikaként elstilizált alakja sokkal használatosabb, mint ahogy azt elképzelnénk.
Vegyük szemügyre az épületeken található úgynevezett kagylódíszítéseket, s tíz eset közül kilencben úgy
fogjuk találni, hogy a kagylónak hét szelete van.
Legtöbb esetben a kagyló széle nem egyenes, mint azt a természetes kagylóknál találjuk, hanem
szeletenként vissza-hajló, mely visszahajlás erısen emlékeztet a kobra fejére.
Jellegzetes példányait láthatjuk a Lánchíd oszlopfıinél végigvonuló korlátok pillérein. Ezek már nem is
akarnak kagylóutánzatok lenni. Nem is hasonlítanak semmi máshoz, mint az ısi jelképnek, Narayana-nak a hét
fejéhez; Nara = Isteni Egy, Yana = Mindeneknek Teremtıje. Csak a hét fejhez hozzá kell képzelnünk a
csomószerően csavaradott kígyótörzset s elıttünk a teljes ısi jelkép.
Másik kígyó-jelkép a tollas kígyó a Quetzalcoatl. Quetzalok voltak az elsı nép, akik Amerika földjére
tették lábúikat. Szıke fajta, világos szıke hajjal. Úgynevezett lenhajúak voltak. Nevüket a Teremtıre
vonatkozó fıjelképüktıl |nyerték.
A régi quiché-mayák szent könyvében, a Popol Vuhban, amelyet Guatemalában írtak, a Quetzalcoatl úgy
szerepel, mint tollal borított kígyó s mint a Teremtı jelképe.
Guatemalái monda szerint annak a fehér fajtának, mely egykor Közép-Amerikát és Mexikót lakta. Quetzal
volt az utolsó királya.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 91. (120)
A távol kelet sárkánya nem egyéb, mint a tollas kígyó eltorzított alakja. Igaz, hogy Quetzalcoatl
ábrázolásai közül egyik sem hasonlít magára az állatra, legfeljebb annyiban, hogy tollasok. Leggroteszkebb
valamennyi ábrázolása között valószínőleg a sárkány.
Észak-Amerika indiánjainál sohasem találjuk a nagat, de a tollas kígyóra is csak kevés törzsnél akadunk.
A tollas kígyó nem mesebeli állat. A legmérgesebb kígyó, mely valaha is létezett. Megmart áldozata két
percen belül, látszólag hirtelen terül el holtan a földön. A hüllınek különleges alakja van. Teste körülbelül egy
kacsa vagy kisebb liba testének felel meg. Kígyószerő részét feje és nyaka adja, mely teste fölé másfél méterre
emelkedik. Feje nagyon széles, lapos V-alakú, mint a legtöbb mérges kígyóé. Nincsen kígyószerő farka. Ennek
helyén tollakból való pamacsot találunk. Nyakának és testének a színe mindig fehér, szürkével pettyezve.
Szárnyainak felsı tollai nagyon hosszúak s csüngenek, mint a paradicsommadár tollai. Repülni csak néhány
méterre képes, s repülése nagyon esetlen. Yukatan és Guatemala sőrő ingoványos erdeiben még nagyon ritkán
fellelhetı. Lábai egyáltalán nincsenek.
E pár sorból mindenki megértheti, hogy kígyóimádók nincsenek, de soha nem is voltak. A kígyóimádás
európai agyszülemény. Akinek ez nem elég, vegye elı a Bibliát, s Mózes IV. könyve 21-ik részének 9-ik
versében megláthatja, hogy az a Mózes, aki összetörette az aranyborjút s aki megtiltotta Istenrıl való faragott
kép csinálását, az Úr parancsára önt késıbb rézkígyót a népnek. Mi egyéb volt ez, mint visszatérés az Úr ısi
jelképéhez.
Ez semmi esetre sem lehetett faragott képe az Istennek, de bálvány sem volt, mint az aranyborjú. Világos
tehát, hogy Mózes visszatért az ısi jelképhez. A körülmények biztosíthatták ıt, hogy visszatérjen a
jelképezéshez, mely jelkép gondolataiknak Istenre, a Teremtıre, minden jó adományozójára való
összpontosítására készült.
Mózes egyiptomi pap volt, a tiszta oziriszi hitvallás papja. Ozirisz pedig Atlantisznak volt az a fıpapja,
aki tanulmányait még az Anyaországban nyerte. Tanulmányai végeztével visszatért hazájába, Atlantiszba, ahol
visszaállította az ottani rendi papság által elferdített tanok helyére az eredeti tanításokat. Ezeket vitte magával
annak idején Toth, amikor Egyiptomban az elsı templomot alapította.
A nyugati Thebe-ben feltárt iratok Amenemopet-tıl, egy paptól, szóról-szóra megegyeznek Salamon
közmondásaival. Ezek az írások pedig több száz évvel még Salamon születése elıtt keltek. Salamon csak
felelevenítette e csodás költeményeket. Templomának építése egyébként kétségtelenül igazolja, hogy zsidó
létére oziriszta volt, de hiszen Mózes tanításai után más nem is lehetett. Salamon a templomának
szerkesztésénél még a legapróbb részleteiben is igyekezett visszaadni a jelképes egyiptomi Igazság Csarnokát,
amelyben Ozirisz elnököl. Kapuja ugyanolyan két oszloppal készült, egyazon elnevezéssel és ugyanazokkal a
díszítı ékítményekkel.
Kétségtelen, hogy Salamon tudta és méltányolta, hogy vallása nem volt sem több, sem kevesebb, mint a
tiszta oziriszi hitvallás, amelyet Mózes csak átrendezett az akkori népléleknek megfelelıen.
Mózes könyveinek tartalma részben valóságos történelem volt óegyiptomi nyelven, melyet a titkos
hieratikus írásmóddal írt, részben pedig az ısi vallási tanítások, a Szentsugallatú Táblák másolatai eredeti ısi
maya nyelven, az ısi jelekkel és jelképekkel. Magából a bibliából tudjuk, hogy Mózes eredeti könyvei
elvesztek, s Ezrás és társai csak 800 év múlva akadtak azok másolataira Babilonban az egyik kaldiban.
Sem Ezrás, sem társai, amikor e másolatokat héberre fordították, nem voltak járatosak az ıs-maya
nyelvben, s még kevésbé ismerték az azokban túltengı jelképek jelentéseit. Ugyanígy szinte laikusokként
állottak az ó-egyiptomi nyelvvel, s még tudatlanabbul a titkos hieratikus írásmóddal szemben. Nem lehet tehát
csodálkozni, ha fordításaikban sok a tévedés és tévútra vezetés. Bár Mózes könyveinek eredeti tartalmát sok
helyen kiforgatták, munkájuk így is csodálatot keltı.
Visszatérve a kivándorlási vonalakra, az afrikai négerek ısei Mu-ból ugyancsak keletnek menve, az
Amazon-tengeren át Atlantisz déli csücskének érintésével jutottak át Afrikába, anélkül, hogy a kivándorlási
útvonal mentén valahol is letelepültek volna.
Ugyancsak a keleti vonalon jöttek át a szemita népek ısei is, akik a Földközi-tengeren keresztül jutottak el
a Kaszpi-tó déli vidékére.
Ezek voltak Mu keleti kivándorlási vonalai, míg Mu-ból nyugatra volt két fıvonal, két másodlagos vonal
és néhány kisebb független vonal.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 92. (120)
Legjobban ismert a déli fıvonal, mely Mu-ból Burmába, onnan Indiába, Indiából Babilóniába, majd
Felsı-Egyiptomba (Núbiába), a Felsı- és a Kék-Nílushoz vezetett.
A népet, amelyik ezen a vonalon vándorolt, eredetileg Naga-nak hívták. Késıbb olyan neveket vettek fel,
aminıket az egyes településeiknek adtak.
A Maláji-szigetekre egy másodlagos vonal vezetett. Ez innen India déli részére vitt, majd pedig onnan
Núbiától délre, Afrikába. Ez a kivándorló nép fekete fajta volt ugyan, de finom arcvonású s nem göndör, hanem
sima feketehajú. Indiában dravidáknak, Afrikában tamiloknak nevezték magukat.
A legfontosabb nyugati vonal kétségtelenül az északi fıvonal volt, mely az árja népek ısapáinak, az
uiguroknak irányítása alatt állott. Az uigur birodalom volt kétségtelenül Mu legnagyobb, leghatalmasabb s
valószínőleg az elsı gyarmati birodalma.
A maláji szigetekre még egy rövid független vonal is vezetett, amelyen a quiché-mayak nyugati ága
vándorolt ki. A quichék testszíne változatosabb valamennyi fajtáénál, mert felöleli a fehértıl a sötétbarnáig az
összes közbülsı színárnyalatokat. E fajta úgy látszik, különbözı vonalakon széledt széjjel, mert találhatók
Közép-Amerikában, Dél-Amerikában, a déltengeri szigeteken és a maláji szigeteken. A japánok is ezeknek
képezik egyik ágát, ami azt jelenti, hogy a japánok is mayák, azaz a fehér fajtához tartozók, s így ereikben nem
a sárga fajták vére kering.
Egy másik vonal a fehér mongoloké volt, akik ezen Észak-Ázsiába jutottak. E vonal fontossága kevésbé
ismert. A sárga mongolok egy másodlagos vonalon Burmától délre, a mai Kokinkínában le. Ezeknek
leszármazottaik a mai kínai kulik.
A régészet eddig következtetéseken alapult. Mondani sem kell, hogy az összes ily következtetések
tévesek. Ezek valamennyie az újonnan napfényre kerülı feljegyzések alapján nap-nap után megdıl s lassan
világosság derül az igazságra.
Feltevések, mint ilyenek, megengedhetık, sıt értékesek is, de azoknak tényékként való beállítása
kifejezetten értéktelen.
Az írott ısi hindu történelem, mondák, emlékek és hagyományok oly pontosan illeszkednek egymásba,
hogy azok pontosságával és hitelességével szemben minden kétség kiküszöbölıdik.
India a titokzatosság és a titokzatos tudományok hazája, a régi görög bölcsek bölcseletének a bölcsıje.
Bharata (Dekán ısi neve), a dicsıséges, a fenséges Bharata közel 8.000 éven át tartotta fenn az
Anyaország mővelıdését azután, hogy ennek testét a nagy vulkánikus erık darabokra tépték s töredékeit
elnyelték a hullámok.
Mu megsemmisülése után India állott az élen. Egészen a Kr. e. ötödik századig India volt elsı a vallásban,
bölcseletben, csillagászatban, orvosi ismeretekben, más tudományban, zenében és egyéb mővészetben.
A világnak általánosságban errıl nincsen tudomása, de abban az idıben valóban egy nemzet sem kelhetett
volna vele versenyre a tudomány egyik ágában sem.
E tekintetben nem szükséges régi írásokra hivatkozni, sem hagyományokkal elıállani.
India nyugati partjain az óceán fenekén, alig néhány mérföldre a partoktól, a víz alatt nagyszerő
építmények romjait láthatjuk. Sehol semmiféle történelem nem emlékezik meg errıl az elsüllyedt földrıl.
Ennek dacára ott van szemeink elıtt le nem tagadható bizonyítékként, hogy India egykor az idık éjjelében
magas mővelıdésnek örvendett. Hogyan lehet ezeket a tárgyi bizonyítékokat összeegyeztetni Indiának azzal a
lehetetlen történelmével, amelyet európai tudósaink tárnak elénk s amely szerint India mővelıdése csak 4000–
5000 évre nyúlik vissza.
Ezek a víz-alatti, de a víz színérıl is látható maradványok még a történelemelıtti idıkbıl valók.
A Lakkadivák és a Maledivák e földterület határain belül vannak. Tudtommal még nincs megállapítva,
hogy ezek a szigetek fennmaradt részei-e az elsüllyedt földnek, vagy pedig csak az azon keletkezett késıbbi
korallképzıdmények.
Churchward meggyızıdött, hogy elıtte egyetlen geológus, régész vagy történelemtudós sem tett említést
errıl az elsüllyedt földrıl.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 93. (120)
Churchward figyelmét is a parti halászok hívták fel erre, s bár hindu tudósok tudtak errıl, ennek dacára
senki sem tud számot adni a víz fenekén levı építményekrıl, mert e föld elsüllyedésérıl még az ismert hindu
történelem sem emlékszik meg, bármennyire menjünk is abban vissza a leglegendásabb múltba.
Azt tudjuk már, hogy India különbözı helyein vannak ugyan táblák, amelyeknek kora 15.000-35.000 év
között változik, de e táblák nem igen kerülnek napfényre. Ha napfényre kerülnének és megfejtetnének,
lehetséges, hogy azokon erre az elsüllyedt területre vonatkozó adatok is elıkerülnének.
Az Anyaország nyelvének és írásmódjának elfeledését az árja faj uralomra jutásának köszönhetjük. Attól
kezdve, hogy az árják jutottak uralomra Indiában, India fokozatosan lecsúszott abba az állapotba, amelyben
kétszáz évvel ezelıtt találták. A lépcsı legmagasabb fokáról úgyszólván a legalacsonyabbra csúszott le, és
különös, hogy történészeink épp arra az idıre teszik mővelıdésének kezdetét, midın valósággal lecsúszása
kezdıdött 4000 évvel ezelıtt.
Micsoda kicsúfolása ez az igazságnak és a tényeknek! Az elıbb említett építmények a víz alatt pozitív
bizonyítékai India több tízezer év elıtti nagy mővelıdésének, de még abból az idıbıl, amikor a nyers, durva,
önzı, anyagias árja hegyi lakók még nem taposták Saraswatti völgyének a földjét.
Az ısi indiai templomok feljegyzései, ellentétben a modern történelmekkel, visszaszármaztatják India
mővelıdését 35.000 éven túlra.
Valószínő, hogy a fentebb említett elmerülés a föld ama 5000-7000 év elıtti idejére esik, amelyben
látszólag és valószínőleg a világ egyetlen helyén sem jegyeztek fel maradandó anyagon történelmet.
Indiát nem hívták mindig Indiának. Jelenlegi neve eléggé modern kelető. Nincs több 2300-2400 évesnél.
Az ısi emlékeken Maya birodalomról, Maharatha királyságról és Dravidáról van szó. Jelenlegi neve a
görögöktıl ered.
India ısi eposzából, a Ramayanából tudjuk, hogy elsı lakói mayák voltak, akik keletrıl, az Anyaországból
jöttek.
Ezek elıbb Burmában telepedtek le, ahol naga néven váltak ismertté. Burmából jutottak az indiai
Dekánba, ahol danavák lettek.
A Ramayana tartalmát ısi templomi írásokból mondotta tollba Valmikinek a templom akkori papja,
Narana. Mikor Valmiki Ráma és Sita regéjét versbe szedte, költıi szabadsággal élt. Valmiki versében Ráma
úgy szerepel, mint a Nap égitestnek a fia, de prózájában megjegyzi és kiemeli, hogy a „Nap fia” az Anyaország,
a Nap birodalmának a fia, aki ezt a címet, mint az Anyaország királyi családjának a tagja viselte.
A Ramayana fıtárgya Ráma és Sita története, de ez nem egyedüli tárgya, mert fıként prózájában jó nagy
adag történelem is található.
Akár a Ramayanát, akár a Maha-Bharatát olvassuk, amelyekhez még több régi kéziratot is adhatunk
Indiából, megtudhatjuk belılük, hogy a még 30 év elıtt a légi jármővekrıl való bombavetésnek nevezett
ismeretlen nemes sportot bizony már 15.000-25.000 évvel ezelıtt is mővelték. Több kínai emlék is található,
amelyek ezekre az ısi légi jármővekre vonatkoznak.
Az összes emlékek félreérthetetlenül állapítják meg, hogy ezek a légi jármővek önmozgók voltak,
főtıanyagtól függetlenek, mert hajtóerejüket nagyon egyszerő és költségtelen módon a levegıbıl vették, mely
korlátlan volt, illetve csak annyiban korlátolt, amennyiben azt a fémek engedték vagy állottak. Egyfolytában
addig maradhatott a levegıben, ameddig a csapágyai ki nem koptak.
A világ mégis azzal álltatja magát, hogy az emberiség történetében még sohasem voltak olyan kiváló
elmék, mint a mai idıkben. Biz ez tiszta önteltség, amelyet egy nagy adag tudatlanság koronáz.
Modern történészeink úgy tekintik a Ramayanát és más ısi hindu írásokat, mintha azok mesék lennének.
Maguk a hinduk nem tekintik azokat meséknek. Hogy miért nem, azt ık valószínőleg jobban tudják. Ismerik
azok eredetét és származását, amit történészeink nem ismernek, mert nem is akarják ismerni. Pedig ezek az
írások bizony nem mesék, hanem történelmek, amelyek az akkori irányban írattak. Az akkori irány általában
túlzottan jelképes volt. E jelképes kifejezéseket történészeink nem érthették, s így kézenfekvı, hogy ezeket az
írásokat meséknek nyilvánították.
A. T. Colebrook „Ázsiai kutatások” címő munkájában mondja:
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 94. (120)
„Maya (herceg) volt szerzıje a Souyra Siddhanta-nak. Ez India legrégibb csillagászati
szakkönyve. Maya herceget úgy szokták ábrázolni, amint tudományát a nap részleges
megtestesülésétıl kapja.”
Ez, bár a megtestesülés helytelen kifejezés, megfelel annak az ábrázolásnak, hogy ı a nap részleges
megtestesülése, amennyiben a „Nap fia” volt. Ennek értelmét már fentebb láttuk.
A Souyra Siddhanta-t, amelyen India csillagászata alapszik, Sir Róbert Chambers fedezte fel Benaresben.
Ez a nagyon régi eredető mő, amelynek csillagászati szabályai igazolják, hogy szerzıjének ugyancsak kellett
ismernie a gömbháromszögtant, fényesen tanúsítja, hogy a rég letőnt idıkben mik lehettek azok a bárgyú
tudományok, melyekkel az akkori emberek foglalkoztak.
W. Robertson: „Történelmi értekezés Indiáról” címő mőben 1794-bıl a következıket olvassuk:
„Amíg a görögök és rómaiak a számok jelzésére betőket használtak, minél fogva számtani
mőveleteik rendkívül nehézkesek és bonyolultak voltak, addig a hinduk kifürkészhetetlen idık óta
e célra tíz számjelet használtak, amelyek ma általánosan ismeretesek s amelyekkel a legnagyobb
könnyedséggel és gyorsasággal végezhettek el minden számtani mőveletet. Európába e
számjeleket a mórok vezették be.”
Majd más helyen:
„Ezeknek a csillagászati tábláknak a kora roppant régi s egybe esik a híres Calyohuan vagy
Collee Jaque korának kezdetével, mely hindu adatok szerint 3102-ben volt Kr. e. A brahminok,
mint ismeretes, a nagymőveltségő nagaktól vették át világszemléletüket s ugyancsak tılük
sajátították el csillagászati, valamint minden más tudományukat és mővelıdésüket, aminek
megtörténte után a nagakat könyörtelenül kiüldözték.”
Majd ismét máshol így folytatja:
„Azokhoz a távoli idıkhöz képest, amelyek tılünk 5000 évre esnek, jellemzı, hogy
csillagászatuk pontosabb, mint a mai, s amint elıbbre haladunk, úgy közeledünk mindig jobban
azok megállapításaihoz.”
A 3102. év Kr. e. legalább 100 évvel elızi meg az árjáknak a Saraswatti völgyében alapított legelsı
kicsiny telepüknek a keletkezési idejét.
Indiának a legmagasabb helyrıl való lecsúszásáért a brahminok felelısek. Amint a nagak oktatása
elmaradt, a brahminok azonnal visszaestek a tudományokban. Amikor a naacalok az üldöztetést és zaklatást
nem bírták tovább elviselni, könyveiket és emléktábláikat elvitették az északi hegyekbe, s ott a Himalája déli
lejtıin, kolostorokban telepedtek meg. Késıbb még tovább kényszerültek északra, s így jutottak Tibetbe, a
Himalája északi lejtıire. A déli lejtın közülük csak nagyon kevesen maradtak. De olvassuk tovább Robertsont:
„India csillagászata oly megfigyeléseken alapszik, amelyeket már a legısibb múltban
észleltek, s ha figyelembe vesszük a nap, hold és más égi testek helyzetének általuk tett
megállapításait, amelyek mai számításaink szerint pontosan megegyeznek az abban a korban
való helyzetükkel, akkor ez eléggé igazolja azt a tényt, hogy Indiát olyan magas polcra helyezem
a mővelıdés történetében.”
Robertson megállapításai, bár az 1700-as évek végérıl valók, megerısítik Churchward kutatásait. Világos,
hogy India az évek tízezreivel ezelıtt elsıként tündökölt a világon, tehát tízezer évekkel elıbb, mint ahogy az
elsı árja a lábát oda betette volna. Az árják mőveltségüket, tudományukat és mővészetüket a nagaktól nyerték.
Az az egészséges teológia azonban, melyet a nagaktól átvettek, nem volt nyereségre váltható, így azt a
brahminok elzárták a nép elıl. A népet tudatlanságban hagyták, hogy számításaikat elferdített vallási tanaik
révén a népnél megtalálhassák.
Valamennyi történész megemlíti az árjáknak Indiába való beözönlését. Ez így félrevezetı, mert sokan azt
hihetnék, mintha az árják egy nagy hadsereget küldtek volna Indiába, amellyel azt meghódították. Hát ez a
beözönlés nem így történt. Ugyanígy tévesen fogták fel az inkákat is, akik Peruból az aymarákat szorították ki.
A beözönlés kifejezése helyett beszivárgás volna a helyes, mert ennek használata helyesebb fogalmat ad.
Az Indiába jövı elsı árják csak egy kicsiny társaságból állottak, akik elhagyták a Hindukus zord
hegyvidékét s lejöttek Indiába. Ezek a Saraswatti-folyó völgyében, Pandsabban telepedtek le az ott lakó nagak
között. A nagak szívélyesen fogadták és megvendégelték ıket, mire ezek a hegyekben lakó rokonaiknak és
barátaiknak üzenetet küldtek és maguk után hívták azokat. Nem kellett nekik sok hívás, jöttek késedelem
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 95. (120)
nélkül. Aztán jöttek évszázadokon át, családosán, tömegesen, százával, amíg el nem árasztották magukkal az
országot s India egész északi felét el nem özönlöttek.
E. G. Tillac szerint az árja beözönlés Kr. e. 6000-4000-ig tartott, vagyis csekély 2000 éven át. Vele
szemben V. A. Smith azt állítja, hogy az árják Kr. e. 1500-ban kezdtek Indiába jönni. Az alábbi indokoknál
fogva Smith alighanem közelebb áll az igazsághoz, mint Tillac. Ezek az árják késıbb mint hindu árják váltak
ismertté. A médek és a perzsák hegyi otthonukat a szomszédban körülbelül Kr. e. 1800-1600-ban kezdték
elhagyni s kivándorlásukat már Kr. e. 1500-ban befejezték.
A hindu árják az uighurok egy olyan társaságának voltak a leszármazottai, akik a hegyek
felemelkedésekor Afganisztán hegyeiben, a Hindukus szomszédságában, mintegy hajótöröttekként menekültek
meg. A médek és a perzsák ezeknek voltak északi ágai. Évezredeken át éltek itt, e barátságtalan zord vidéken.
Idıvel elszaporodtak s a hegyek völgyei nem voltak képesek ıket többé eltartani. A hegyekrıl mindjobban
lejjebb szorultak, amíg el nem érték India termékeny völgyeit és síkságait. Mivel olt szíves fogadtatásban
részesültek, ott maradtak s visszaüzentek a hátrahagyottakért. Küzdelmes hegyi életük folytán rendkívül
edzettek voltak, de a mőveltségnek eléggé alacsony fokán állottak. Az élet fenntartásáért folytatott
küzdelmükben minden tanulást és tudományt kényszerőségbıl elhanyagoltak.
Úgy, ahogy az árja-vándorlás Afganisztánon és Kashmiron keresztül évszázadokon át folyt a hindu
síkságra, lassanként egész Észak-India földje a tulajdonukba jutott. Ilyképpen fokozatosan szorították ki az
eredeti lakosokat, a kevésbé anyagiasán gondolkodó, de magas mőveltségő nagakat. Mivel az árják és a nagak
között sem háború, sem ütközet soha nem volt, így a régi lakosságnak egyszerően a kitúrásáról volt szó.
A nagy Uighur-birodalom, mint már említettem, volt Mu-nak, a Nap birodalmának a legnagyobb és
legjelentékenyebb gyarmati birodalma.
Keleti határa a Csendes-óceán volt. Nyugati határa valahol ott lehetett, ahol a mai Moszkva van, de
elıretolt nyúlványai Közép-Európán át elértek az Atlanti-óceánig.
Északi határa emlékek hiányában kétséges, de Ázsiában valószínőleg a Jeges-tengerig terjedt. Déli határai
Kokinkína, Burma, India és Perzsia egy része voltak.
Az uighurok történelme az árja fajok történelme, mert az összes valódi árjafajták uighur ısapák
leszármazottai. A birodalomnak a nagy mágneses kataklizma és a hegyek kiemelkedése folytán való
elpusztulása után az életben maradottak vagy azok ivadékai ismét telepeket alkottak Európában. Ez a
Pleistocen-korban történt. A szlávok, teutonok, kelták, írek, bretonok és baszkok valamennyien uighur törzsek
ivadékai.
A bretonok, írek és baszkok ısei még a Harmad-korban kerültek Európába, így azoknak az uighuroknak a
leszármazottai, akik Európában élték túl a mágneses kataklizmát és a hegyek felemelkedését.
Mikor a hegyek még nem emelkedtek fel a Földön, a mai Góbi-sivatag helyén akkor egy gazdag, jól
öntözött síkság terült el. Itt volt a nagy uighur birodalom fıvárosa is, majdnem egyenesen délre a Bajkál-tótól.
Az 1896. évben Tibetben nyert útbaigazítások alapján a felfedezık egy társasága felkereste az ısi Khara-Khota
város helyét. Utasításuk úgy szólott, hogy a régi fıváros Khara-Khota romjai alatt található. Ásatásokat
végeztek a romok alatt, s valóban ráakadtak a régi fıváros romjaira, de csak 18-19 méter mély réteg
kıtörmelék, kavics és homok után. Bár sok emléket sikerült felszínre hozniuk, de pénzük kifogyott, s így
vállalkozásukat abba kellett hagyni. Késıbb az orosz Kosloff szervezett egy expedíciót s folytatta az ásatásokat.
Khara-Khotánál 15 méter mélységben ásott ki egy sírt, amelyben csodálatos kincseket talált. Azokat
lefényképezte, mert sem elvinni, sem megbolygatni azokat nem volt szabad.
Vegyük most fontolóra az uighur fıváros elpusztulásának okát és idejét. Azt az okot, amely a természettıl
jól öntözött gazdag és termékeny Góbi-síkságból magasan fekvı sivatagot csinált, s hogy ez mikor történt. Az
egyik tibeti kolostor régi emléke szerint az uighurok fıvárosát összes lakóival együtt egy szökıár pusztította el,
mely elborította a birodalom egész keleti részét, elpusztítva mindent és mindenkit. Ezt a régi feljegyzést
egészében igazolja a környék geológiai állapota. Geológiailag ennek a szökıárnak akkor kellett lennie, amikor
a geológiai Jégkorszak volt az északi féltekén. Feljegyzések azt mondják, hogy a birodalom keleti fele
fıvárosával együtt pusztult el, de a birodalom nyugati fele és délnyugati része érintetlen maradt.
Egy régi keleti okmány szerint az uighur birodalom valóban különbözı királyságoknak, fejedelemségeknek
a egyéb államocskáknak volt az egyesülése, amelyek mindegyikének megvolt a maga államfıje, de
azért végül egy legfıbb uralkodó felségjoga alá tartoztak, aki viszont Mu, az Anyaország fennhatósága alatt
állott s mint a Nap fia uralkodott.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 96. (120)
Meg kell még emlékeznem Kínáról is, amelynek mővelıdésére úgy tekintenek, mint a legrégibbek
egyikére, pedig ez a mővelıdés csak körülbelül 5000 évre megy vissza. Általános az a hit is, hogy azt a kínaiak
maguk fejlesztették ki. Ezt pedig nem tették, mert azt apáik ágán örökölték. Aztán a kínaiakra is általában úgy
tekintenek, mint mongolokra. Ez sem áll egészen, mert részben félmongolok, akiknek apáik fehér árják voltak.
Az uighur birodalomból a fehérek közül sokan kötöttek házasságot a sárga mongolokkal. E vegyes
házasságokból való leszármazottak alapították az elsı kínai birodalmat. A kínaiak közül soknak, különösen 'a
magasabb osztályokba tartozóknak, ma is majdnem fehér a bırük. Ez az ereikben folyó uighur vér
megnyilvánulása. A közönséges kínai kuliknak, a mai kínaiak alsóbb osztályának, nincsen uighur vér az
ereiben. Ezek az ısi sárga mongolok leszármazottai.
A vegyes házasságoknál az uighur szülık nagyon ügyeltek arra, hogy gyermekeik nevelése megfeleljen az
uighur követelményeknek, s így amikor a kínai birodalmat megalapították, alapítói azok voltak, akiknek az
uighur vér is folyt az ereikben s akik a nagy uighur mővelıdésen nıttek fel. A kínai mővelıdés valóban tehát
uighur mővelıdés volt. A kínai Tao templomokban sok írás található, amelyek ezeket az elıbb mondottakat
megerısítik, de megerısítik ezeket maguk a kínai tudósok is.
A teljesség kedvéért végül még meg kell emlékeznem Babilóniáról is. Babilónia történelme az akkádok,
szumírok, kaldeusok, asszírok, médek és a perzsák történelmébıl alakul, amelyek közül ma mint különálló nép
csak a perzsa ismeretes.
A felfedett írott történelem Babiloniáról, melyet a tudományos világ mint ilyet feljegyez, néhány ékírásos
táblának és felírásnak a bibliai mondákkal való összehasonlításából áll. Ezek legrégebbike sem idısebb 5000
évnél. Ezzel szemben Babilónia történelme 18.000 évvel ezelıtt kezdıdött, esetleg még régebben, amikor az
indiai naga-mayak egy társasága az Eufrátesz-folyó torkolatánál letelepült. Késıbbi idıben aztán összejöttek
Mu keleti irányba indult kivándorlóinak leszármazottaival, teljessé téve a kivándorló köröket a föld körül.
Akikkel ekkor legelıször találkoztak, azok a szemiták voltak.
Az elsı letelepülık az akkád nevet kapták. Akkád egy naga-maya szó, mely lágy, mocsaras talajt jelent.
Még ma is ilyen az Eufrátesz torkolata. Mikor végleg megtelepedtek, telepük neve után váltak ismertekké.
Késıbb az akkádok elterjedtek az egész Eufrátesz völgyében s hazájuk „lapályos vagy sík” területe után
magukat ennek megfelelıen szumíroknak nevezték. Ez is egy naga-maya szó, amelynek jelentését már
sejthetjük, hogy lapályos vagy sík földet jelent. Síkságlakók vagy lapálylakók. Láthatjuk, hogy ezek egy és
ugyanazon nép voltak. Különbség az volt közöttük, hogy az elıbbiek a tengerparton, míg az utóbbiak a belsı
vidéken laktak.
A történészeknek az a beállítása, mintha két különbözı nép lettek volna, téves.
Hogy a telepesek magukat rosszindulatú állatok támadásai elıl védjék, lakhelyeik és falvaik köré sáncokat
építettek. Ezeket a zárt területeket kaldiknak nevezték. Kollégiumaik és templomaik mindig ily zárt területen
állottak. Késıbb a név a kollégiumaikra és a tanult emberekre is átment.
Kollégiumaik nyitva állottak minden nép részére. A tanulókat az ısi naga-maya nyelvre, a szent titkokra,
mővészetére és a tudományokra tanították. Babilóniai fogságuk alatt az izraeliták közül sokan éltek e
szabadalommal s közülük sokan elérték a mesteri és szakértıi fokozatokat. Dániel is egyike volt ezeknek. A
„falon látott kézírás” naga-maya volt, amelyet Dániel értett s így megmagyarázta azt a királynak.
Idıvel a szumírokat vagy akkádokat megtámadta és leigázta egy északról jövı szemita nép, melynek neve
sehol sem található az eddig ismert emlékeken. A történészek kaldeusoknak hívják ıket, de e nevüket
Babilóniában való megtelepedésük után vették föl. Mivel a szumírok mővelıdését a maguké fölött állónak
találták, nemcsak, hogy a leigázottak életét hagyták meg, hanem még rabszolgákká sem tették ıket. Mint
magukkal egyenjogúakat olvasztották magukba. Tudósaikat a legnagyobb tiszteletben tartották. A beolvasztást
oly tökéletesen hajtották végre, hogy sem az akkádok, sem a szumírok, mint külön nép többé nem voltak
ismertek.
A történelem szerint Babilóniában egy ısibb mővelıdés is volt, mint a kaldeusoké, s az az akkádok és a
szumírok mővelıdése volt. E népeket a kaldeusok meghódították s letőntek a történelem színterérıl. Ennél
tévesebb és félrevezetıbb dolgot le sem lehet írni. A kaldeusok sem nép, sem nemzet nem voltak, csak egy
osztálya a nagymőveltségő és tudományos embereknek.
A történelem szerint Babilónia mővelıdésének kezdete Kr. e. 7000-re nyúlik vissza. Ez képtelenség. Erre
vonatkozó hindu templomi feljegyzések, amelyek mindig a legpontosabbak, már 15.000 évvel ezelıttrıl
beszélnek a babilóniai gyarmatról és Brunsen is kimutatja, hogy az már 14.000 évvel ezelıtt létezett.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 97. (120)
Babilónia idısebb, mint Egyiptom, mely utóbbi 16.000 éves. Lehetséges, hogy a történetíró valamilyen
emlékre akadt, amelyen a 7000 évet megállapította, s ez alighanem az akkádoknak, szumíroknak a szemiták
által történt felszívódási idejére vonatkozhatott.
A történelem azt állítja, hogy Babilónia elsı megalapítói északról jött szemiták voltak, akiknek eredete
titokzatos.
Mint már láttuk, a történelemnek részben igaza van, részben téved. Amit talán még nem tudunk, az az,
hogy nincs semmi titokzatosság az északról jött szemiták eredete körül. Ezek, amikor elıször elhagyták az
Anyaországot, Yukatan-ban telepedtek le s városukat Zahianak hívták, melynek romjai ott találhatók néhány
mérföldre Uxmaltól. Innen egy csoportjuk keletre vándorolt a görög-mayák útján s a kaukázusi síkon települt le
a Káspi-tó déli partja körül. Ez Kis-Ázsia hátsó területe s itt van a Biblia történetének 5000 méternél magasabb
Ararát hegye is. Az Egyiptomiak ezt a vidékei Zahianak hívták a yukatani név után. Mikor elszaporodtak,
tartózkodási helyüket dél felé kezdték kiterjeszteni, s így jutottak el Babilóniába.
Az asszírok ugyancsak a zahiai szemitáktól eredtek. Nevüket az általuk elfoglalt földtıl nyerték.
A médek és a perzsák voltak az utolsók, akik elfoglalták Babilóniát, mely a föld legkiemelkedıbb és
legfontosabb történelmi színhelye volt. Itt találkozott az Anyaországnak két egyik legnagyobb kivándorlási
vonala, melyek közül az egyik nyugati, a másik pedig keleti irányba indult az Anyaországból. Az akkádok
állottak az egyik gyarmatosítás végén, a másikon a perzsák és a médek, míg velük szemben keletrıl a szemiták
voltak. Sehol máshol nem került össze annyi gyarmatosító vonal, mint itten. Egyiptomban csak kettı volt, s
Nyugat-Európában is csak kettı.
Befejezésül még a japánokról akarom megállapítani, hogy nagyon magas mőveltségő nép voltak, mikor
mai hazájukba érkeztek. Ma is a föld legelsı népei közé tartoznak. Ha visszamehetnénk a száz év elıtti
Japánba, elénk tükrözıdne a 15.000 év elıtti Mu élete. Zászlójukat az Anyaországból hozták magukkal. Rajta
van a Nap, a Nap birodalmának a jelképe. A lobogón kívül nagyon sok vallási eszmét és jelképet találunk náluk
az Anyaországból. Több szokásuk is összeköti ıket az Elsı Nagy Mővelıdéssel.
Általános hiedelem még a legtanultabb embereknél is, hogy a japánok mongol eredetőek. Már egyszer e
fejezetben említettem, hogy nem azok. Olyan távol állanak a mongoloktól, mint például a fehér a feketétıl, ık a
quiché-mayak leszármazottai, tehát fehér fajtához tartozók. Nyelvük 40 százalékban még ma is a quiché-maya
szavakból áll.
Eredetüket egyébként igazolja az is, hogy nem is kellett két emberöltı, hogy átnyergeljék magukat a ma
mővelıdésének legmagasabb fokára.
Az összes szellemi kincseknek ilyen gyors elsajátítására színes fajta képtelen, erre csak a fehér fajtához
tartozók képesek.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 98. (120)
XX. fejezet:
Mu vallása
Mu vallása röviden a Teremtı szeretetteljes Atyasága és az emberiség testvériségének a tanításából állott.
Mindenkinek meg kellett tanulnia, hogy létezik egy Legeslegfelsıbb Lény, aki Végtelen és Mindenható. E
Legeslegfelsıbb Lény a Teremtı, aki teremtett mindeneket úgy az érzékelhetı, mint az érzékfölötti világokban,
a belıle kiáradó Négy Nagy Elsıdleges Erı által. Az embert is a Mindenható Lény teremtette, mégpedig
közvetlenül. Mivel az ember általa teremtetett, s az egész Mindenségben egyedül csak az ember a Teremtı
közvetlen teremtménye, így az ember a Mindenható fia, viszont a Mindenható az ember Mennyei Atyja.
Az ember megteremtésekor a Teremtı az anyagi testbe szellemet, lelket helyezett és az embernek ez a
lényege, mint a Teremtıbıl való állag, halhatatlan és örökkévaló.
Az ember teremtésekor elrendeltetett, hogy anyagi teste visszatérjen a földbe, ahonnan vétetett és így
halálával lelke szabaddá válva, az érzékfölötti világba távozhassék, s mindaddig ott tartózkodjék, amíg el nem
hívatik egy másik anyagi test betöltésére.
Az anyagi testet öltött szellemnek ugyanis megbízatást kell betöltenie. E megbízatás lényege, hogy az
anyagi kívánságok legyızésével megtanulja uralni az anyagi testet. Mivel az anyagi kívánságok legyızését
minden alakban és körülmények között el kell érnie, erre az anyag (a test) kimerülése folytán egy anyagi élet
nem elegendı. Evégbıl elrendeltetett, hogy sok testet öltsön és pedig mindaddig, amíg megbízatásának nem
tesz eleget.
Az anyagi kívánságokkal szemben való tökéletes uralma által tökéletessé válik s akkor vissza hívatik a
Nagy Forráshoz, hogy ott teljes örömben legyen része az örökkévalóságig.
Alaposan kellett mindenkinek emlékébe vésnie, hogy a Mennyei Atya a legnagyobb szeretet s hogy az
egész Mindenséget a szeretet uralja, mely soha el nem múlik. A Mennyei Atya szeretete határtalan, s így
senkinek sem kellett félelemmel és rettegéssel fordulni feléje, mert a Mu-beliek Mennyei Atyja tárt karokkal
várt mindenkit. Nem kellett Neki senkinek sem számot adni tetteirıl, nem kellett félni senkinek sem
büntetésétıl, fenyítésétıl, mert nem volt İ senkinek sem a bírája, hanem mindenkinek csak a szeretı Atyja,
akihez teljes bizalommal és szeretettel közeledhetett bárki is, bármily mélyre süllyedt is, mert Tıle csak
szeretetet kaphatott és erıt, hogy elesettségébıl mielıbb kiemelkedhessek.
Meg kellett mindenkinek tanulnia, hogy az egész emberiség ugyanazon Mennyei Atyától teremtetett,
ennélfogva az emberek fivérei és nıvérei egymásnak s ilyenként kell is mindenkit mindenben részesíteni.
A jószívőség, jótékonyság és kegyesség oly szavak, amelyek ma már értelmükben változtak. Ma azokat az
anyagiakra vonatkoztatják, holott ezek a Szentsugallatú írásokban inkább a szellemiekre értetnek. Látva mások
gyarlóságát, betegnek kellene magunkat éreznünk, ha nem mennénk segítségükre, hogy szellemi
hiányosságaikon ıket átsegítsük.
E rövid és hézagos vázlatból tisztán láthatók az ısi vallás alapelvei, azaz a Teremtı szeretetteljes atyasága
és az emberiség testvérisége. Emellett azonban felvethetı az a kérdés, hogy lehet-e egy ilyen vallásnak
erkölcstana? Nemcsak lehet, hanem amint azt Mu kozmogonikus diagrammja mutatja és igazolja, volt is.
Ez az emberek életét irányító diagramm volt szülıanyja minden késıbbi hasonló diagrammnak a földön,
mint a hindu, babilon, asszír, kaldeus és egyiptomi diagrammoknak. Változtatások, hozzáadások, ezek után új
értelmezések, valamennyibıl valóságos rémképeket csináltak.
Mu diagrammját kivéve, a többiben már kivétel nélkül megtaláljuk hozzátoldásként a poklot,
ezt a legförtelmesebb, legaljasabb és leggyalázatosabb emberi elgondolást, amellyel szeretı
Mennyei Atyánkat valaha is lealacsonyították azzal, hogy ilyen förtelem teremtését Reá fogták
Mu-ban a pokol ismeretlen fogalom volt, természetes, hogy ez kozmogonikus diagrammjában sem
található, mint azt alább látni fogjuk.
Mu vallásában szorosan vett valláselmélet nem létezett, sem dogmák nem voltak. Mu vallásának
megtanulásához iskolázottságra sem volt szükség. Felfogható és érthetı volt az mindenki számára. Elméletek,
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 99. (120)
vallási spekulációk, dogmák csak az Anyaország elsüllyedése után lopództak a vallásba. Ezek az elméletek
természetesen elıbb-utóbb ellentmondásba keveredtek egymással s ez viszont szakadásokra vezetett. A
vallásokat összebonyolították s ezek az összebonyolítások ma is teljes virágzásban fennállnak. Nincs több Isten,
csak egy, mégis hány vallás és felekezet van e földön.
Ha a ma vallásait bárki is elfogulatlanul figyelem tárgyává meri tenni, lehetetlen észre nem venni rajtuk a
bomlás folyamatát.
Soha sem volt oly nagy a vallás utáni áhítat, mint napjainkban, s mégis csak idı kérdése, hogy a ma
vallásai mikor válnak romokká.
Kétlem, hogy akadjon hívı, aki száz-százalékban nemcsak képes magáévá tenni, hanem hinni is
egyházának kivétel nélkül valamennyi tanítását. Legtöbb esetben, ha akadunk is olyanra, aki erre esküszik,
rövid eszmecsere után hamar elárulja, hogy egyházának tanításait egyéni magyarázataival teljesen kiforgatja.
Vallások megsemmisülése lehetetlen elméletek miatt elıfordult már nem egyszer. Hamuikból többször jött
életre a tiszta ısi vallás. A jelenlegi vallásokból is életre fog törni a mindenkitıl egyformán érthetı hit, amely
nem fog kívánni és nem is kívánhat senki számára sem földi, sem égi elınyöket más embertestvéreivel
szemben, legyenek azok jók vagy rosszak, tehetségesek vagy tehetségtelenek a mi szemeinkben.
A történelem különbözı idejében a papság fogyatékos hittudományi rendszereket alkotott, amely
fogyatékosságok elıbb-utóbb a megrontott vallás bukását idézték elı.
A Szentsugallatú Iratokat, amelyekbıl minden vallás ered, kihagyásokkal, hamis és félrevezetı
értelemmel fordították, hogy azután az így nyert rendszerekbıl babonás félelmet sugalmazzanak az emberek
szívébe, s ezen keresztül a maguk számára különös képességek és felsıbb felhatalmazások elismerését
követelve, a híveknek úgy lelki, mint testi kormányzását érhessék el. Minthogy az elismerést követelı
képességek és felhatalmazások feltétlenek voltak, az azokból eredı parancsok is feltétlenekké váltak, ami más
szóval a hívıknek a papság rabszolgaságába való döntését jelentette. Ahol ezt elérték, ott a papság jómódba,
befolyáshoz és hatalomra jutott.
Élénken világít erre az egyiptomi papság esete, ahol Amon papjai országukban nemcsak a legnagyobb
gazdagságot szerezték meg, hanem annak trónját is elfoglalták. Ez lett azonban a vesztük, mert amikor a
katonaságot is kezdték ellenırizni, az fellázadt ellenük.
A javak összegyőjtése és felhalmozása nemcsak egyeseket, nemcsak kasztokat, hanem változatlanul
országokat is romba döntenek. Legalább egy tucatra való feljegyzést találunk erre nézve az ismert
történelemben. Ennek dacára Figyeljük meg, hogy nem erre tanít-e mégis bennünket a közgazdaság tudománya.
Az egyiptomi papság volt annak oka, hogy a hamis istenek, bálványok és más szellemi lealacsonyítások
özönvízi hullámai végigsöpörtek a földön. Aljas céljaikat oly kitőnıen hajtották végre, hogy örvénybe rántották
maguk után a földkerekség összes papi rendjeit és így közremőködtek a vallások szellemi bukásához.
Ez ötezer évvel ezelıtt kezdıdött s az áruba bocsátott és megfertızött Ozirisz vallása már régóta
elhagyatott. Sajnos, hogy nemcsak egy képtelensége maradt fenn napjainkig, amelyek a mi vallási
elméleteinkben is megtestesítésre találtak.
Az ısi vallás a legszigorúbban tiltotta a jelképek imádatát. Bármily szent volt is valamelyik jelkép, az nem
lehetett soha imádat tárgya. Az egyiptomi papság azonban vallási spekulációkból jelképeket készített még a
jelképekrıl is. A tiszta fogalmakat ezzel aztán annyira összezavarták, hogy kezdetét vette az addig ismeretlen
bálványimádás.
Következı lépésük volt az ördög kitalálása, aki a Set nevet kapta. Ennek a rosszakaratú lénynek a részére
eszeltek a pokolnak nevezett birodalmat.
Piszkáljuk csak meg egy kissé ezt az Ördögöt. Az állítás szólt, hogy Set egy fıangyal volt, aki miután
kegyvesztett lett, az égbıl a pokolra taszíttatott. A fıangyal, arkangyal, genius kifejezések csak álruhák,
amelyek mögött, mint már tudjuk, a Négy Nagy Elsıdleges Erı rejtızik. Minthogy ezek ma is léteznek,
munkálkodnak és ellenırzik a nagy Mindenséget, közülük egy sem bukhatott, ahogy azt velünk Set meséje
akarja elhitetni, mert Mihály, Gábor, Rafael és Uriel ma is hiánytalanul léteznek, munkálkodnak és ellenırzik a
Mindenség gépezetét.
Az egyiptomi Set kitalálása elıtt az ördög fogalma ismeretlen volt. Az ördög-mentes világban az embert
arra oktatták, hogy a földön két befolyás alatt áll. Ezek egyike az anyagi befolyás, mely a földi testtıl
származik, másika pedig a szellemi befolyás, mely a lélektıl, az Értelemtıl ered. A szellemi befolyás képes az
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 100. (120)
anyagi befolyáson uralkodni és éppen az a rendeltetése, hogy az anyagi befolyást véglegesen, végérvényesen és
minden körülmények között uralma alá hajtsa.
A hindu papság is sietett mindig anyagi érdekeiért bármit magáévá tenni s így követte az egyiptomi
papság eltévelyedését. Naacal tanítóik a vallásnak ilyen megfertızésével szemben erıs ellenállást fejtettek ki,
miért is a brahminok kiüldözték ıket a hóval borított hegyekbe.
A brahminok, nehogy ördögük az egyiptomiaktól kölcsönvettnek látszódjék, kigondolták a sajátjukat, a
nıi ördögöt, Sivát. A történelem igazolása szerint India ettıl kezdve kezdett lecsúszni a mővelıdés ama magas
fokáról, amelyen az Anyaországból való gyarmatosítása óta állott.
Néhány évezreddel ezelıtt a papság több helyen a borzadály kövével koronázta meg a vallást, bevezetve
az emberi áldozat gyakorlását.
Az emberi áldozatnak a vallásba való bevezetése megdöbbenést okozott, s a népnek rettegését, félelmét
növelte. Senki sem tudhatta, hogy nem-e ı lesz a következı, akit áldozatul a véres kıre feszítenek ki, vagy
szemfedıjét nem-e egy izzó kemence lángjai fogják nyújtani, amelyek közé bevettetik. Aggodalom és
borzalom lett úrrá az embereken.
Szerencsénk, hogy az emberi áldozat szertartása eltőnt mindama népeknél, melyeket civilizált népeknek
hívunk. Legalábbis ezt így hisszük. De kérdem, hogy vajon így van-e ez valóban? Nem történik-e emberi
véráldozat ma is más külsı, más ürügy, más cím alatt? A háromezer év elıtti kegyetlenségek és a mai
kegyetlenségek úgyszólván semmit sem különböznek egymástól.
Mu kozmogonikus diagrammja
Minden magasnak tartott kultúra mellett szívükben vadak a mai kultúrnépek is, pedig vannak olyan népek,
amelyeket Európa vadaknak tart, ha nincs oly fejlett technikájuk mint az árjáknak, bár mőveltségük sokkal
magasabb az árjákénál.
Ezek mőveltsége valóban csak zománc, mely valódi vadságukat takarja. Vallásaink sem tudták vagy
tudják a szíveket és a jellemeket magasabbra emelni. Azokat legfeljebb csak vastagabb takaróba burkolják,
hogy meztelenségük ki ne látszódjék.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 101. (120)
Nézzük tehát, hogy a földi kötelességek és magatartások tekintetében mire is tanított Mu vallása. Ezt, mint
már említettem, az itt bemutatott életet irányító vázlat tárja elénk.
A középsı kör a nap jelképe, ponttal a közepén a Teremtıt jelképezi, aki a Mennyben lakik.
Az egyenlı oldalú háromszög az Istenség Hármasságát, azaz más nyelven a Szentháromságot jelképezi.
Ez az ısi Szentháromság azonban személytelen s így nincs ellenmondásban önmagával. Mivel a Teremtıben
egyesülten van a férfiúi (cselekvı) és a nıi (szenvedı) indíték, egyszóval a duális szellem, ezt a jelképet ezért
egymásba fonódva kettısen találjuk a kettısség (dualitás) jelképezésére.
Íme Dávid csillaga, melyet a zsidó vallás jelvényéül megtartott ugyan, de dacára a sok bölcs rabbinak,
elfeledte annak eredetét és értelmét, ami ugyanúgy jutott a feledés homályába, mint Indiában a horogkereszt
eredete és értelme.
A háromszögeket körülvevı kör a Mennyország és a másvilág közötti küszöb, melyet a lélek a rajta levı
tizenkét kapun keresztül léphet át, hogy a Mennyei Atyához, a Mennybe juthasson. E kapuk a tizenkét földi
fıerény jelképei, amelyeket a léleknek meg kell szereznie, hogy a Mennyország és a Másvilág közötti küszöböt
átléphesse.
Legkívül találjuk a Másvilág küszöbét. Az ezen található tizenkét horpadás jelképezi a tizenkét földi
kísértést, melyeket az Értelemnek le kell tudni gyıznie, hogy a Másvilágra juthasson.
Végül látunk nyolc szalagot, amelyek a Mennybe vezetı utak jelképei. Ezek az utak az ember
cselekedeteinek és állapotainak oly minıségei, amelyek egyedül képesítik arra, hogy a Mennybe
emelkedhessen.
Ennyire sikerült Churchwardnak hindu fıpap barátja segítségével a diagrammot megfejtenie. Ami a
tizenkét földi fıerényt és a tizenkét földi kísértést illeti, már nem volt oly nehéz azokat az egyiptomi, a
buddhista, a zsidó, a mohamedán és a keresztény vallások egybevetésével megtalálnom. Mivel sikerült aztán
ezeket a diagrammban való megfelelı sorrendben elhelyeznem olyképen, hogy egy-egy horpadásba esı földi
kísértés legyızése a vele szomszédos fı-erényeknek megszerzését segíti elı, vagy megfordítva, két egymás
mellett levı fıerény bírása mellett a közbülsı horpadásba esı földi kísértés már számításon kívül marad,
igazoltnak vélem, hogy megállapításaim e tekintetben helytállóak.
Sokkal nehezebb volt a nyolc út megfejtése, mert a buddhista irodalom a híres benareszi beszédben
valóban ad nyolc utat Buddha szájába, amelyek a következık: a helyes hit, a helyes gondolkodás, a helyes
beszéd, a helyes cselekedet, a helyes élet, a helyes igyekezet, a helyes vizsgálódás és végül a helyes
elmélyedés. Ez a buddhista vallás erkölcstana, s ezáltal lett vallássá a buddhizmus.
Ha azonban ezt a nyolcas utat elfogadnánk, akkor téves vágányra térnénk. Buddháról, aki oksági törvényét
- bár azt a hozzá nem értık homályosnak találják - a legnagyobb szabatossággal állította fel, fel nem
tételezhetı, hogy a nyolcas utat csak így adta volna meg. A „helyes” jelzı ugyanis csak szó szerint helyes, de
cseppet sem szabatos. Ilyen a filozófus Buddhától aligha eredt. Ez inkább a papságra vall, mert így ık
állapíthatták meg, hogy mi a helyes és mi a helytelen, s megállapításaikat ezúton mintegy Buddhával
szentesíthetlek. Ha Buddha valóban adott ily tanítást, vagy reámutatott a nyolcas útra, akkor azt a nyolcas utat
csak határozottan szögezhette le. Ilyet pedig a buddhista irodalomban nem találunk.
Mi sem volt tehát kézenfekvıbb, mint az Evangéliumban való kutatás, a hol a benareszi beszéd nyomán
támadt gondolattársítás vitt a híres hegyi beszédhez, amelynél a nyolcas szám azonnal szembeszökı lett.
A szerencsés gondolattársulás folyománya képen már nem volt nehéz a diagramm nyomán az ısi hitvallást
megformulázni. Íme:
„Hiszem, hogy nyolc úton emelkedhetem a Mennybe, amelyek a Szegénység, a Szenvedés, a
Béketőrés, a Szelídség, a Tisztaság, az Önfeláldozás, a Lelki elmélyedés és az Irgalmasság. Ez
utakon haladva lelkem elıbb a Másvilág kapuihoz érkezik, s hogy azokon bejuthassak, igazolnom
kell, hogy földi testemmel ellent állottam a tizenkét földi kísértésnek, amelyek a Harag, a
Kegyetlenség, a Kárörvendés, a Kevélység, a Hiúság, az Irigység, a Mértéktelenség, a
Kapzsiság, a Tisztátlanság, a Türelmetlenség, a Kétségbeesés és a Rágalmazás.
A Másvilágon áthaladva érkezem a Mennyország kapuihoz. Itt lelkemnek igazolnia kell, hogy
testi ruhájában birtokolta a tizenkét fıerényt, amelyek: a Szeretet, a Jószívőség, az Együttérzés, a
Könyörületesség, a Szerénység, a Megelégedés, az Igénytelenség, a Lemondás, az Emelkedettség,
a Remény, a Hit és a Béketőrés. Ha ezt igazolom, akkor lelkem bejut a Mennybe az örök dicsıség
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 102. (120)
trónjához, ahol vár szeretettel az ott székelı Mennyei Atya, a kettıs indítékú hármas egy
Teremtı, hogy İt színrıl-színre megismerjem és részese legyek az örök boldogságnak.”
Valóban, lehet-e ennél szebb, egyszerőbb és felemelıbb hitvallás? Íme, ez volt Mu vallása, az
Anyaországé, a föld Elsı Nagy Mővelıdéséé, amelyet Atlantiszban Ozirisz, Indiában Buddha, Egyiptomban
Mózes, Palesztinában pedig a mesterek Mestere, - a legnagyobb, aki valaha a földön élt - Jézus maga is tanított.
Kashmir tartomány Ley nevő helységének Hemis nevő kolostorában található egy pali-i kolostorban írt
feljegyzés, amely kétségtelen, hogy nem eredeti, hanem csak néhány száz évesnél több másolat. Ez
megállapítja, hogy Jézus hazáját elhagyva, elıször Egyiptomba ment s ott két éven át az, oziriszi hitvallás tanait
tanulmányozta. Egyiptomból Indiába utazott, ahol sok városban, többek között Benaresz-ben és Lahore-ban
tanulmányozta Gautama Buddha tanításait. Azután egy himalájai kolostorba lépett, ahol elmélyedt tizenkét
éven át az Anyaország Szentsugallatú írásaiba s azok nyomán a kozmikus tudományok elsajátításába. Tizenkét
év után az összes kozmikus ismeretek birtokában lett Mesterré, İ volt a legnagyobb Mester, aki valaha a földön
élt. Mielıtt elhagyta a kolostort, hogy visszatérjen hazájába tanítani, vita támadt közte és tanítói között az
újratestesülés tárgyában. A mesterek azt tartották, hogy az újratestesülésnél, amidın egy szellem ismételten az
anyagi létbe jön, ugyanazok az atomok használtatnak fel új testéhez, amelyek a régit alkották. Ezzel szemben
Jézus azt állította, hogy a Szent Sugalmazású Iratok úgy állapítják meg, hogy nem az anyagi test születik újra
az eredeti atomokból, amelyek a megelızı testet alkották, hanem a Szellem, a Lélek testesül újra csupán.
Hogy Jézus a kozmikus erık mestere volt és tökéletesen ismerte az ısi vallást, azt éppen az Új
Testamentum könyvei igazolják, de ezek nem mutatnak arra, hogy Jézus az Anyaország nyelvét, az ısi maya
nyelvet is ismerte. Errıl azonban bizonyságot tesznek a keresztfán kiejtett utolsó szavai:
„Eli, Eli, lamah sabac thani!”
A keresztfa alatt e szavakat senki sem értette s így azok, mondjuk, hogy fonetikusan kerültek az Új
Testamentomba. Elég szerencsétlenül fordították aztán le az arámi nyelvbıl ilyképen:
„Atyám, atyám, mért hagytál el engem?”
Nem akarok kitérni azokra az óriási ellentmondásokra, amelyeket ezek a szavak tartalmaznak, mert akik
gondolkozni tudnak, maguk is rájönnek, hanem megadom az eredeti szavakat az eredeti helyesírással, melyek a
következık:
„Hele, hele. lamat zabac ta ni”.
E szavak értelme mayából fordítva úgy néhai Don Antonio Batres Jaurequi kiváló guatemalai maya tudós,
mint néhai Le Plongeon maya tudós szerint:
„Gyengülök, gyengülök, sötétség borul arcomra”.
Íme, milyen természetes, a legcsekélyebb ellentmondást is nélkülözı ténymegállapítás. Ez azonban
kétséget nem tőrı módon igazolja, hogy nem abszurd koholmány az az állítás, hogy Jézus Indiában járt, mert
ahhoz, hogy gondolatait maya nyelven szıhesse, abban az idıben, ott Ázsiában, már csak egyedül a
Naacaloktól alapított magas himalájai kolostorok egyikében, csakis a Szentsugallatú írásokba való elmélyedés
révén juthatott. Mi sem természetesebb, mint hogy tizenkét évi ily elmélyedés után, halálos agóniájában, e
nyelven gondolkodott és nyilatkozott meg.
Az elsı fejezetben említést tettem bibliánk eredetének a megismerésérıl is.
A Mózes által írt okmányok kétségtelen tények voltak, jelképesen megírt történelem, minden tekintetben
való igazság. Részben Naga, részben pedig a titkos egyiptomi papi írással írta azokat Mózes. Az elıbbieket
maya, az utóbbiakat pedig ó-egyiptomi nyelven. Ezek az írások, mint tudjuk, elvesztek, s körülbelül 800 év
múlva elveszésük után akadt ismét azokra vagy azok eredeteinek a másolataira Ezrás a babilóniai fogságban az
egyik kaldiban. Ezrás ebben a kaldiban csekély naga-maya nyelvismeretre szert tehetett, de sem Ezrás, sem
társai nem voltak egyiptológusok. Lehet-e vajon csodálkozni, ha a jelképek tökéletlen ismerete s az egyiptomi
titkos papi írás teljes nem ismerése mellett az általuk készített fordításokban annyi hibát követtek el?
Tévedéseik dacára munkájuk így is csodálatot keltı, bár ha azt nem a hivı, hanem a szigorú és jól látó kritikus
szemével olvassuk, rájöhetünk, hogy szinte hemzseg az ellentmondásoktól.
Sajnos, hogy sem Mózes eredeti írásai, sem pedig azok eredeti másolatai nem állanak többé
rendelkezésünkre, így csak visszafelé való következtetésekkel hámozhatjuk ki egyes helyeken az eredeti
szöveget.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 103. (120)
Példának adom a fát és a kígyót. A vallási tanításokban megszámlálhatatlan mondát találunk ezekrıl. A fát
változatlanul az összes mondák az „élet fájának” nevezik. Az azt körülfonó kígyót „kísértınek”, vagy más
szóval a Sátánnak. A fa és a kígyó eredeti jelentésébıl kiforgatva mesévé vált, s csúcspontját akkor érte el,
mikor a fán annak fantasztikus almáját érlelték meg. Ezeket az almákat szükségszerően termelte ki a mese.
Nélkülük az öreg Sátán nem kísérthette volna meg Évát, hogy az almába harapva aztán Éva vigye kísértésbe
Ádámot. Erre az almára szükség volt azért, hogy teljesíthesse Ádám bukását. Ezzel a cselekménnyel szegény
asszonyok lettek okozói az emberiség összes bajainak. Hatalmas emlékköve ez a gyávaságnak, amellyel a
férfiak a felelısséget az asszonyok vállaira hárítják. Gúnyos oldala azonban abban van, hogy a férfi kapja
benne a vádat s nem az asszony.
Ha Ezrás Mózes irataiban képes lett volna helyesen olvasni a jelképeket, fordításában nagyon eltérı leírást
adott volna az agyafúrt öreg kígyóról és az élet fájáról.
E címke megtalálható Mu Szentsugallatú Irataiban. Ezek a szentséges iratok azt tanítják, hogy egyedül
csak egy valóságos élet létezik a földön s ez az, melyet az ember szelleme, az ember értelme él, melyet ez
iratok belsı embernek, vagy olykor csak embernek neveznek. Tanításaik szerint az anyagi test csak ideiglenes
tartózkodási hely. Minden más alaknak, amelyeket életnek ismerünk, csak ideiglenes a természete. A földbıl
vétetnek és a földbe kell visszamenniük. Az összes földi teremtmények között csak az embernek van egy
örökké élı szelleme. Egyedül csak az ember szellemének van valóságos élete a földön.
Az ember elıször Mu földjén jelent meg a Földön. Így az elsı valóságos élet Mu-ból származik. A szent
iratokban az emberrıl néha mint gyümölcsrıl van szó. Gyümölcsök a fán teremnek. Az ember volt elsı
gyümölcse egy fának, s ez a fa az Élet volt. Mu földje volt az élet fája.
Mu-t ebben az értelemben ennélfogva faalakban is jelképezték. A címkében a fát körülfonja egy kígyó. Ez
a kígyó nem ékített, tehát nem a Teremtı jelképe, hanem egyszerő kígyó s mint ilyen, hullámvonal, ami a nagy
vizeket, az óceánokat jelképezi. E címke így jelképesen azt fejezi ki, hogy Mőt, az Élet Fáját, körülveszi az
óceán. Mu tehát egyik kontinenssel sem függött össze.
Tisztán láthatjuk ezek után, hogy mi volt az Élet Fája s hogy miért fonja azt körül a kígyó.
Mózes írásai kétségtelen tényekrıl szóltak jelképes nyelven, amelyeknek értelme minden tekintetben
valóságos igazság volt. Ezrás fordítása téves és tévútra vezetı, mert az eredeti írások tartalmát kiforgatta.
Egy másik példa az izraelitáknak a Vörös-tengeren való átkelése. Kövessük csak ıket Egyiptomból való
kilépésüktıl.
Mikor felkészültek a kivándorlásra, elhagyták Goshent, a Nílus deltájának egy részét. Egyiptomi papiruszfeljegyzés
szerint átkeltek a Sás-tengeren és Ázsiába mentek. A Sástenger vagy Káka-tenger a Nílus egyik
torkolatánál fekszik. Vize nagyon sekély s a legtöbb helyen veszély nélkül gázolható. Midın a kivándorló
csapat a Sás-tengerhez ért, egy tengeralatti földrengés keletkezhetett a Földközi-tengerben, kívül a Nílus
torkolatán, valószínőleg abban a gázövben, amelyik Kréta szigetétıl Afrika alá vezet, nem messze a Nílus
deltájától.
Ez a tengerrengés a vizet kivonta a Sás-tengerbıl, mely addig szárazon maradhatott, amíg az izraeliták
átkeltek rajta. Mikor aztán az utánuk küldött egyiptomi sereg a Sás-tengerbe jutott, a kataklizmikus hullám
visszatért s az e sereget elöntötte. A bibliai fordítás nyilvánvalóan tévútra vezetı. A Sás-tengert felcseréli a
Vörös-tengerrel. A Vörös-tenger ama pontja, ahol az izraeliták állítólag átkeltek, 320 kilométerre van
Goshentól, ahonnan elindultak. A Sás-tenger ellenben Goshen mellett van. Hogy a Vörös-tengeren
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 104. (120)
átkelhessenek, az izraelitáknak ellenséges földön gyalogszerrel 320 kilométeres utat kellett volna megtenniük,
közvetlenül hátukban egy sereggel, amely ily hosszú úton könnyőszerrel utolérhette és lemészárolhatta volna
ıket.
Harmadik példának lássuk még a Bábel tornyát. Ezt bető szerint vették, mint kıbıl és téglából épült
építményt. Régi írások azt a hitet keltik, mintha a monda alapját a „nyelvzavar” kifejezés adta volna. E monda
Mu pusztulása után keletkezett, sıt valószínőleg jóval késıbb, amikor az emberiség kezdett nagyon
elszaporodni. Valószínő, hogy nem a régi, hanem az új mővelıdés terméke. Valláselmélet és az iparmőtan
kifejezései az egyes templomokban, kollégiumokban és iskolákban annyira eltérıkké lettek, hogy egyik a
másikat nem érthette. Ez volt a nyelvzavar, míg a vallás és tudomány a Bábel tornya.
Úgyszólván minden templomnak saját kifejezései és szavat voltak valláselméletre, míg minden kollégium
és iskola más és más szakkifejezéseket használt az iparmőtan tanítására. Természetes, hogy így sem a
templomok, sem pedig az iskolák nem tudták megérteni egymást. Ezt az állapotot fejezi ki a nyelvzavar. Nem
beszéltek más nyelveken s mégsem tudták megérteni egymást. Mindjárt megértjük, mert ma is fejjel szaladunk
hasonló zivatar, hasonló nyelvzavar felé. Több mint 100 keresztény felekezetünk van s mégis csak egy az Isten.
Mindegyik felekezet tévelygınek tartja a másikat. Egyik sem érti a másik nyelvét, bár egy nyelven beszélnek.
Ugyanezt találjuk a többi vallásoknál is.
Mu-ban nem volt felekezet, nem volt valláselmélet vagy hittudomány. A vallástan és kifejezései oly
egyszerőek voltak, hogy azokat még a legmőveletlenebb elme is könnyen megérthette.
Ha a mai Bábel tornya a földre dıl, romjain új építmény fog felemelkedni.
Ez az építmény Mu egyszerő vallása lesz majd.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 105. (120)
XXI. fejezet:
A végszó
Tökéletlennek érezném mővemet, ha azt nem azzal a fejezettel végezném, amellyel Churchward ezredes
végezte a „The Lost Continent of Mu” címő mővét, s amelyet szinte szószerinti fordításban közlök, mert
nemigen tudok abból valamit is elvenni, de még kevésbé ahhoz bármit is hozzáadni.
Ha valaki azt kérdezné, hogy mikor jelent meg az elsı ember a Földön, akkor vitán felül azt felelhetnénk,
hogy a Harmad-korban.
Ennek idejét években kifejezni azonban senki sem képes. A ma emberének semmivel sem lehet több
fogalma arról, hogy hány évvel ezelıtt kezdıdött a Pleistocen-kor, vagy hogy mennyi ideig tartott egy-egy
geológiai korszak vagy kor, mint akár egy koponyacsontnak valamelyik tudós asztalán. A Teremtés nagy
törvényénél fogva egy állapotnak kellett elıbb jönnie s csak azután oly alkalmas életnek, mely abban éljen. Az
állapot mindig függvénye a Föld Elsıdleges Ereje mőködésének, így volt ez mindig a Föld története alatt.
Sohasem találunk újfajta teremtményt az újabb állapot elıtt, mert az állapot szülıje az újabb teremtménynek,
illetve a teremtmény kifejlıdésének.
Mikor keletkezett tehát az ember megjelenéséhez szükséges állapot a Földön? Az ember jólétéhez
szükséges állapot már messzire elırehaladt az Oligocen-kor végén s teljesedése felé haladt, hacsak nem volt
már teljes a Miocén-kor végén vagy a Pliocen-kor elején.
Ez jóval megelızte a gázövek kialakulásának idejét. Sokkal elıbb volt tehát, mintsem a hegyek
felemelkedtek volna. Jóval a geológiai jégkorszak elıtt.
Az elıadottakban olyan bizonyítékokat tártam az olvasó elé, amelyek világosan mutatják és igazolják,
hogy:
Elıször: A Föld történetének folyamán a Csendes-óceánban létezett egykor egy nagy szárazföld, ott, ahol
most csak vizet és kisebb szigetcsoportokat találunk.
Másodszor: Ennek a szárazföldnek két neve volt. Volt egy földrajzi neve és volt egy egyházi neve. Az
egyházi ,,Mu'' volt, míg a földrajzi „Nyugati Országok”.
Harmadszor: E földrészen történt az elsı ember eljövetele Földünkre.
Negyedszer: Az ember egy különleges teremtmény, aki nem a Természet alkotása. Az elsı ember tehát
alakjában teljesen kifejlıdve tökéletes értelemmel került a Földre.
Már most mi is tehát az ember?
Dana D. Jakab mondja: Az ember nem a természet alkotása. Az ember egy különleges cselekvénye a
Végtelen Lénynek, akinek a tükörképét viseli.
Churchward szívbıl egyetért Danával, de egy ellenállhatalan erıtıl kényszerítve továbbmegy. Minden
kísérletnek, mely az ember földi megjelenésének idejét meg akarja állapítani, eredménytelennek kell maradnia.
Ez mindig fátyollal burkolt titok volt s annak is kell maradnia, mert az ember elsı otthona a Földön titkával
együtt most a Csendes-óceán mélyén fekszik. Remélhetjük mindamellett, hogy geológiai és régészeti kutatások
nyomán egykor megközelíthetjük az ember földi megjelenésének idejét.
Tudósaink közül sokan azt a hitet vallják, hogy az emberiség valamilyen erdei vadtól, valami
történelemelıtti majomtól származik. Ennélfogva az ember, mivelhogy a majomtól származik, érvelésük
mellett tulajdonképpen még ma is majom, azaz egy fejlett állapotban lévı majom.
Az elıbbi fejezetek igazolják, hogy az ember már a Harmad-korban létezett a földön. De igazolva láttuk
nemcsak puszta létezését, hanem munkájának minıségét és tökéletességét is, amelyek bizonyítják, hogy a
mővelıdésnek már akkor nagyon magas fokán állott. Az elıadottak azonban azt is igazolják, hogy embernek a
Harmad-kor végét már mérhetetlenül megelızıen léteznie kellett a földön, s így természetes, hogy egykorú volt
azokkal az elsı majmokkal, amelyek hozzá hasonlítottak.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 106. (120)
Ha a fejlıdés lehetséges volna, ami a régi naacal-táblák szerint nem lehetséges, akkor a tudományos állítás
fordítottjának kellett volna bekövetkeznie, vagyis az embertıl majmoknak kellett volna leszármazniuk.
Az ember, aki az összes létformák között a legbonyolultabb és az életformák között a legtökéletesebb,
különleges céllal teremtetett, mint ahogy arra a naacal-táblák rámutatnak.
Legyen az ember állat, az emlısök csoportjából, de akkor is különbözı és eltérı minden más állattól, ami
annak a ténynek az eredménye, hogy teste kapcsolatban van egy olyan erıvel, lélekkel, szellemmel, vagy
nevezzük aminek akarjuk, amellyel a földet, az anyagot uralja.
Ez az adomány semmiféle más létformának nem adatott meg. Ez a tény pedig végérvényesen igazolja,
hogy az ember egy különálló, minden mástól eltérı és isteni erıvel felruházott teremtmény, sıt, még akkor sem
követek el istenkáromlást, ha azt állítom, hogy Isten erejével felruházott, mert erre Jézus is utal a zsidó
törvényekben:
„Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondám: istenek vagytok’!” (János 10, 34.)
Lehetetlenség tehát, hogy az ember valamelyik állattól származzék, amikor ilyen erı semmiféle állatnál
nem található.
Eme erı révén hatalom adatott az embernek arra, hogy ha ezt az erejét megtanulja használni, akkor
közvetlenül ama Végtelen Lény mellett foglalja el helyét, akinek egy részét magában hordja. Az ember
ennélfogva valóságos fia az Istennek.
Az ember kezdheti a létra legalacsonyabb fokán, mint a többi teremtmények, de azoktól eltérıen
képességet nyert arra, hogy felemelkedhessek. Az ember állandóan körül van véve oly befolyásokkal, amelyek
egymással ellentétben állanak, s amelyek a jó és a rossz fogalmában jutnak kifejezésre. Az ember cselekedetei
ezektıl a befolyásoktól kormányoztatnak. Az Értelem kapcsolatai csak a jót sugallhatják. A rossz sugallatai
csak az anyag kapcsolataitól származhatnak, ami azonban nem jelenti azt, hogy az anyag kapcsolatai mind
rosszak. Az anyag kapcsolatai tehát rosszat is sugalmazhatnak, míg ugyanekkor az értelem és szellem
kapcsolatai erre képtelenek.
Az értelem és kapcsolatai az elméhez, a belátáshoz irányítják sugallataikat. Az elme határozza meg a
testnek, hogy melyik sugallatnak engedelmeskedjen. A lelkiismeret az értelemnek az elméhez irányított
hangszórója. Testileg a cselekedetek és a szájból jövı szavak mutatnak azokra a befolyásokra, amelyek az
elmére hatnak. Az anyagi befolyások és érdekek hathatnak egyidıre az elmére, de mielıtt a világ a végét éri, az
ember értelmének diadalmaskodnia kell úgy az elmén, mint a testén.
Az embert létének kezdetén az anyagi befolyások irányítják, mely körülmény a tapasztalat hiányának a
következménye. Az idı azonban halad, egyik nemzedék követi a másikat, s az ember lépésrıl-lépésre
emelkedni kezd elıre elrendelt célja felé, azaz az értelmi befolyásoknak az anyagi befolyások föle való
kerekedése felé. El kell érkezni egykor annak az idınek, amelyben az ember cselekedeteit és gondolatait
kizárólag az értelem parancsai fogják irányítani. Ez volt az értelem megbízatása, midın teremtésekor az emberi
testbe helyeztetett. - „Uralkodni az anyagon.”
Az ember elırehaladásával, mint azt a tudomány és a tapasztalat is igazolja, csak most kezd közeledni a
tudás küszöbéhez. Ha a tudás teljessé lesz, - azaz amikor az ember megismer és uralni fog bizonyos földi
erıket, amelyek révén majd meg fogja érteni saját, minden földi és természeti erınél hatalmasabb erejét - akkor
az emberek munkája fölötte fog állani minden eddigi értelmünknek. Az ember, értelmi erejének birtokában,
amelyet képes lesz teljesen felfogni, képtelenné válik rossz gondolatokra és cselekedetekre. Képes lesz
bárminek a véghezvitelére, amit értelme fog parancsolni, mert nem lesz semmi sugallat, ami ellene
dolgozhassák. Akkor az ember cselekedetei már csak jók lesznek, mert az az értelem képtelen lesz a rosszra.
Eddigiekben az embernek csak a múltjára tekintettünk. Tekintsünk most egy pillanatra a jövıjébe és
nézzük meg, hogy a sors mit tartogat számára? Minden jel arra mutat, hogy az ember valamikor uralkodni fog a
föld minden elemén s alighanem minden erején is. E felé az állapot felé kétségtelenül közeledünk. Az értelem
erejének hatalma és képessége csak most kezd pirkadni a jelen emberénél.
Vannak különleges tünemények, vagy látszólag azok, ahol az értelem erejével tárgyi eredmények
keletkeznek. Ennek dacára azok, akik azokat végrehajtják, nincsenek tudatában annak, hogy egy erı
segítségével cselekszenek. Az ilyen felfedezi ugyan, hogy van egy tehetsége, de nem tudja, hogy annak a
tehetségnek mi a lényege. Nem tudja, hogy az önmagában micsoda. Tehetségének csak az eredményeit ismeri.
Bizonyos tekintetben már eléggé elırehaladt, hogy értelmi erejét korlátozott irányban mőködtesse, de azt saját
maga még sem megérteni, sem felfogni nem képes.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 107. (120)
A hinduknak, polinézeknek, egyiptomiaknak nagy misztériumai és a biblia csodái az értelmi erı
eredményei. Úgy a hinduknak, mint a polinézeknek ismeretei különösek. Úgy látszik, hogy bizonyos utakon
némileg elırehaladott, más oldalon viszont rendkívüli módon visszamaradt ismereteik vannak. Úgy látszik,
hogy nincs fogalmuk arról, hogy az erı, amelyet bizonyos irányban felhasználnak, minden irányban
használható.
Krisztus tökéletes példája volt annak az embernek, akinél teljesen uralkodott az értelem ereje úgy az
elmén, mint a testen. Megjelent a földön, mint mások, hogy betöltse a nagy isteni törvényt: Azért nyerte földi
küldetését, hogy példaképül álljon az emberiség elıtt. Tanítson és megmutassa, hogy az embernek véglegesen
minınek kell lennie. Az emberiség elméje már elérkezett a megfelelı állapothoz. A kifejlıdés most már
folyamatos. Az embernek tökéletessé kell lennie, tehát istenné kell lennie, mert ellenkezı esetben célt
tévesztene a nagy isteni törvény. Minthogy e törvény isteni, így célját nem tévesztheti.
Sajnálatos, de feltőnı tény, hogy nagy tudósaink közül többen istentagadókká lettek, s rendszerint
felcsaptak a fejlıdés elméletének ügyvivıivé. Tényként vehetı, hogy ez igazi meggyızıdéses evolucionista
nem lehet más, csak ateista. Még sajnálatosabb, ha akkor válnak istentagadókká, amikor az ellenkezı oldalon
küzdenek, mert a teljesen megértett tudás a tudománnyal foglalkozóban csak a Nagy Legfelsıbbnek - az
Istenségnek - a hatalmát és titokzatosságát tárja fel.
A tudomány ikertestvére a vallásnak. A tudomány, ha azt valaki helyesen tanulja, az embert csak jobbá
teszi. Megtanítja ıt arra, hogy ı egy magasabb, fenségesebb teremtmény, mint aminınek magát valaha
becsülte. Lendületet és elszántságot ad értelmi erejének arra, hogy elérje eleve rendelt fölülkerekedését az elme
és a test anyagi közvetítései (befolyásai) felett. Megtanítja ıt arra, hogy sárból készült házán belül van egy
örökké tartó élet, s hogy Isten keze minden lépésénél megnyilvánul. Végül megtanítja ıt mindenekfelett arra,
hogy értelmének sugallatait követve, örökké tartó dicsıség és boldogság vár reá.
Az anyagiasság az a szikla, amelyen nagyon sok tudós összetöri a hajóját. Azzal az állítással, hogy az erı
az atomok mozgása, tanulmányaikból kiküszöbölték az erık lényegét és azok mőködését. Igaz, hogy az összes
erık valóban atommozgások, de kivételt képez az Elsı, mely az atomok mozgását elindította.
Ez az az erı, melyet az ateisták soha meg nem találtak s így következetesen ennek figyelembevétele
nélkül építették tel tudományos épületeiket.
Az ateista csak az atommozgásból eredı kisebb erıkkel találkozik, de magával az Istennel soha nem jı
közvetlen érintkezésbe.
Az atommozgások csak fogaskerekei egy gépezetnek. Az egyik fordul s a másik belekapcsolódik, ez
forgatja viszont következıt, s így tovább a végtelenig. De mi fordítja az elsı kereket? Ezt nem fordítja egy
másik kerék, mert ez az elsı. Valaminek tehát kell lennie a háta mögött. Mi ez a valami? Egy erı, amely
független minden atommozgástól.
A Mindenség a fogaskerekeknek egy sorozata. Mi forgatja ennek a sorozatnak az elsı kerekét? Feltétlenül
egy erı, ez a Nagy Elsıdleges Erı - az Isten. Az ateista sohasem jött arra a fölfedezésre, hogy az Isten maga az
a Nagy Elsıdleges Erı, s hogy ez a Nagy Végtelen Erı mindenben másodlagos erıkkel mőködik. Az
atomenergia csak kisegítı ereje a legfelsıbb Erınek.
Az ateista kizárólag csak az anyagi oldalon végzi tanulmányait. Következtetései természetszerőleg így
szólnak: Az elemek kormányozzák az erıket, mert elemek nélkül erık nem létezhetnek. Mivel ez
megdönthetetlen tény, az erık anyagiatlansága elvetendı, s így ténylegesen való figyelembevételük
kiküszöbölendı. Itt veszik el hajójuktól a kormányt, így szenvednek hajótörést a sziklákon.
Az ateista elméjét összes következtetései és eszmetársításai alatt kizárólag az anyagi kapcsolatok
befolyásolják. Anyagi kapcsolatai meggyızik elméjét, hogy ık a mindenhatók. Semmi más nincs az ateista
elméjében, mint az, hogy İ pusztán vegytani vegyülete az elemeknek - nincs lélek, nincs Isten - csak egy
káosz.
Ha egy ateista annyira gondosan tanulmányozná az erıket, mint az anyagot, vagyis az elemeket, és azokat
lépésrıl lépésre követne visszafelé, egyik erıt követve a másik után, akkor lehetetlen, hogy végtére el ne jutna a
mozgás eredetéhez. Ez esetben föltárulna elıtte az, hogy ı benne is létezik egy erı, amelyik más, mint a fizikai,
s hogy ez az erı az ı élı Értelme.
E felismeréssel magára eszmélne, s rájönne, hogy ı micsoda. Rájönne, hogy ı nem az a szegény emberállat,
amivé magát lealacsonyítani igyekszik, hanem egyike azoknak, aki magában bírja a Legfelsıbb Erı egy
részét, s hogy fia az Istennek - mint akár a falevél része a fának.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 108. (120)
Krisztus és Gautama mindketten kijelentették, illetve kinyilatkoztatták, hogy ık csupán olyanok,
amilyenekké az emberek valamennyien lehetnek.
Az elemek vegyi ismereteinél fogva a tudós felfogja, hogy teste vegyi összetételének föl kell elemeire
bomlania, s hogy ez a felbomlás felszabadítja Értelmét (lelkét). Amiként ismeri az elemeknek utolsó állapotát,
ugyanúgy tudja, hogy lelke, akár csak az elemei, meg nem halhat, el nem pusztulhat. Mindennek örökké kell
folytatódnia. A felbomlott elemek újabb alakba mennek át.
Elrendeltetett, hogy minden vegyi elemnek alkalmilag föl kell bomlania, szétválnia, eredeti alakjára
visszatérnie, s vissza mennie oda, ahonnan jött.
Midın az elemek kötelékeitıl az Értelem felszabadul, - mivel ugyanazon törvény kormányzata alatt áll,
mint az elemek - vissza kell térnie oda, ahonnan elindult. Minthogy a Nagy Forrásból keletkezett, az emberi
Értelem, az emberi Szellem gyızedelmes végének a Nagy Forráshoz, az Istenséghez való dicsıséges
visszatérésének kell lennie.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 109. (120)
Függelék:
A magyarság eredete.
A történelemelıtti idıkre vonatkozó tanulmányaim során az az érzésem támadt, hogy fellázadjak az ellen
a tudománynak nevezett téves állítás ellen, amely állítás rokonságba helyez bennünket a finnugorokkal,
osztjákokkal, vogulokkal, törökökkel, tatárokkal stb. amely elméletet egyetemeinken még ma is ifjúságunkra
kényszerítik, s amelyet a múlt század ötvenes éveiben a német Schlötzer nyomán csempésztek be hozzánk a
beimportált német és cseh professzorok.
Ma már abban a helyzetben vagyok, hogy ezt a bennem életre kelt érzést alá is támaszthatom.
Tanúim hitelesek és megbízhatók, s számuk nem egynéhány, hanem 3000-nél is több.
Gazdag szókészletünk majdnem minden tagja a fenti elmélet ellen bizonyít. Ha ezek nem lennének
elegendık, akkor még ott vannak a székely, a göcseji, a palóc, a dunántúli besenyı, továbbá a kis- és nagykun
nyelvjárások sok ezer éven át gondosan megırzött ereklyéi, amelyeken nem fogott az idı.
Épen, sértetlenül maradtak fönn szavak, mint a lávába temetett ısi városok, hogy feltárásuk után kiáltó
bizonyítékokként álljanak elénk.
Örömmel állapítom meg, hogy minden idık legnagyobb írója, Jókai Mór, aki nyelvünkön úgy játszott,
mint egykor Paganini az ı stradiváriusán, arra a kérdésre, hogy finnugor eredető-e a mi nyelvünk, a következı
választ adta:
„Mellemre tett kezekkel hajlok meg a nagybecső etnográfiai adathalmaz, az összehasonlító
nyelvészet szólajstromai elıtt. Néma bámulattal tekintek úgy a finnugor, mint az ural-altáji és
török nyelvcsoportokat megállapító elméletekre, de minderre csak azt mondom, hogy a magyarok
nyelve mindig csak magyar volt. Szegény atyámfiait meg nem tagadom, sıt ha a csalhatatlan
tudományos világ egy népcsaládba soroz bennünket, a rokonságot is elvállalom, de azért
határozottan állítom, hogy a magyar és a finnugor nyelvek között azonos eredet nincs és nem is
volt soha. Nem fitymáló büszkélkedés indít e megtagadásra. A finn nemzet legnagyobb
tiszteletemnek a tárgya, de a finn népnek egész nemzeti jellege, szokásai és hajlamai annyira
elütnek a magyarokétól, hogy ezt az eltérést már csak a nyelvének a különbözısége múlja felül. A
világirodalomban is számottevı naiv néphıs regéje, a Kalevala pedig annyira idegenszerő reánk
nézve, hogy mi azt képtelenek vagyunk átérteni.”
Ezt mondja Jókai, s szerénységem, aki sem író, sem nyelvész, sem pedig etnográfus nem vagyok, de
életemben sok finnel kerültem kapcsolatba, száz százalékban egyetértek e tekintetben Jókaival.
E bevezetés után joggal fölmerül az a kérdés, hogy akkor kik voltak ıseink, s hogy vannak-e egyáltalán
rokonaink?
Az elsı kérdésre azt kell felelnem, hogy ıseink minden újabb tudományos tagadás ellenére igenis a
szittyák voltak, míg a második kérdésre is igenlıleg fogok felelni, bár rokonainkat az eddigi felfogásoktól
eltérıen egészen más irányban fogjuk megtalálni.
A szittyák birodalma a Fekete-tengertıl északra, az Ural folyótól a Lajtáig terjedt. Szomszédjaik kelet
felıl a törökök, északon az ugor népek, északnyugatra a szlávok és germánok (gótok), délre pedig a perzsák és
a hellének voltak. Kétségtelen, hogy ez a nagy nemzet, melynek az ısi idıben kiváló szerepe volt a kelet
történetében, s amelynek mőveltsége és mővelıdése a történelemelıtti idıket megelızı sok-sok ezer éves
múlton alapult, a szomszédjaival való érintkezése közben erıs nyomokat hagyott hátra azok nyelvében és
kultúrájában. Kétségtelen, hogy szomszédjaiba bizonyos mértékben belekeveredett, amely alkalmakkor szittya
elemek vegyültek azok nyelvébe. Hogy miért azok nyelvébe és nem fordítva, azt majd késıbb fogjuk látni. Az
elsı nagyobb elvegyülés akkor történt, amikor a mongolok még nem váltak ki a törökség törzsébıl. A második
nagyobb keveredése kun-szittya törzseknek pedig akkor, amikor a mongol-török szétválás már megtörtént.
Innen van, hogy amíg szittya elemek nagyszámban fellelhetık úgy a mongol, mint a török nyelvekben, addig
kun elemek nagyszámmal csak a törökben találhatók, s alig a mongolban.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 110. (120)
A török és mongol mőveltségének alapjait a szittyából merítette. A szittyától tanulta meg az írást, a
betőket. A földmővelés és állattenyésztés körébe tartozó szavak nagy részben a szittyából jutottak át hozzájuk.
Árpa, ökör, szérő, szılı, karó, árok, alma, balta megannyi szittyaeredető szó. Az iparnál fıleg a bır
feldolgozását sajátították el ıseinktıl és a ruházati cikkek tetemes része is szittya eredető.
Az ugor népekre is nagyhatással volt a mővelt szomszéd, s különösen a vogul déli ágára, a vogul-osztjákra
terjedt ki a szittyabefolyás. Innen ered a hasonlóság nyelvünk és a vogul-osztják között.
A szláv népek egyenesen a szittyának köszönhetik mőveltségük megalapozását.
Ezt az állítást egész sereg, a szlávba került szittya mőveltségi szó bizonyítja. Elısegítette ezt az is, hogy
ıseink rabszolgáinak legnagyobb része a szlávokból került ki.
Hogy a szomszédos, sıt gyakran szittya uralom alatt élı gótokra is kihatott a szittya mőveltség, kétségbe
vonni nem lehet, mert a germán nyelvekben is kimutatható néhányszáz szittya szó.
Perzsiával állandó volt a szittya érintkezés, hol barátságos, hol meg háborús, így számos iráni szó jutott a
nyelvünkbe, viszont igen sok szittya szó ment át a perzsába. Helytelen föltevés a perzsával egyezı szavainkat
mind jövevényszavaknak tekinteni, mert az egymásra hatás kölcsönös volt. A szittya volt olyan mővelt, hogy
tanulhatott tıle a perzsa.
A hellénekkel állandó barátságban éltek a szittyák, hiszen a helléneknek számos gyarmatuk volt a Feketetenger
északi partján.
Végül az ugor-szittya keveredéssel kapcsolatban jegyezzük meg, hogy nem az ugor keveredett a szittyába,
hanem valamely szittyatörzs töredéke olvadt bele a szittyaföldtıl északra lakó, akkor még egy tömegben élı
ugorságba.
Nyelvünk úgy ismert jövevényszavainak túlnyomó többsége, mint már mondottam, nem a mi
jövevényszavunk, hanem éppen ellenkezıje annak, azaz olyan szó, amely a szittyából, tehát ısi nyelvünkbıl
vándorolt át szomszédainkhoz.
Ezek valójában merész állításoknak látszanak, pedig sokkal könnyebb e merész állítások bizonyítása, mint
azt elképzelnénk.
Legelıször is evégbıl nézzük meg, hogy klasszikus nyelv-e a magyar vagy sem?
Küldtek, jöttem, hívnak, megyek - ilyen tömörséggel csak a klasszikus nyelvek tudnak kifejezni.
Mittebant, adveni, vocant, ibo. A kifejezéseknek ilyen tömörségére csak olyan nyelv képes, amelynek
kiforrottsága már létezett a történelmi idıket megelızı idıkben.
Ha a nekünk tulajdonított jövevényszavakat mi kényszerültünk volna átvenni szomszédainktól, s azokat
nem mi adtuk volna át nekik, akkor szabadjon kérdenem, hogy az összelopkodott szavak ezreibıl, a világ
minden nemzetének hulladékaiból, hogy fejlıdhetett ki egy klasszikus, egy egységes nyelv, amely
kifejezéseink tömörségével és összelopkodott szavai segítségével amazokat túlszárnyalja? Itt valami nem
egyezik, s ilyesminek a lehetıségét egyetlen valamirevaló történetíró vagy nyelvész sem fogadhatja el.
A hiba pedig nem lehet máshol, mint nyelvészeink módszerében, minélfogva nagy tudományossággal
fölépített elméleteik ugyancsak messzire maradnak a valótól.
Lássuk most már, hogy kik voltak a szittyák, akik egy klasszikus nyelvet hagytak reánk, késıi utódaikra és
leszármazottaikra, s akiktıl a mongolok is, tehát még a kínaiak is mővelıdtek.
Lehetséges volna, hogy egy pusztai nomád néptıl mővelıdtek volna a több-ezer éves kultúrával bíró
kínaiak?
Valahol tehát itt is valami hibának kell lennie, mert pusztai nomád néptıl, mely a fejlıdés kezdetén állott,
aligha örökölhettünk volna egy klasszikus nyelvet, még hozzá olyat, mely klasszikus volta dacára sem halt
meg, mint görög és latin testvérei, mert hiszen még a mai nagy nemzetek között is számottevı tizenötmilliónyi
embercsoportunknak ez az élı nyelve.
Különbözı népek között legnagyobb összekötı kapocs a nyelv, s ez megbízhatóbb minden más
bizonyítéknál az írott bizonyítékok után.
Dr. Aczél József 1927-ben megjelent, de figyelemre sem méltatott, vagy talán inkább agyonhallgatott
„Szittya-görög eredetünk” címő történelmi és nyelvészeti tanulmányából bárki, aki azt elfogultság nélkül veszi
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 111. (120)
a kezébe és elolvassa, meggyızıdhet nyelvünk ısgörög származásáról, amely ısgörögnek a hellének is csak
egy távoli ágát alkották.
Mindenkinek - akit nem fertızött meg Schlötzer elmélete - világosan, könnyen érthetıen kimutatja az író,
hogy úgy nyelvtanunk, mint háromezerre menı tıszavunk egyezik az ó-göröggel.
Mővébıl megtudjuk, hogy a székely-szittya rovásírás is azonos az eredeti ó-görög írásjelekkel. A
magánhangzók jeleinek egyezése különösen feltőnı s ott, ahol eltérés van a két írás között, észrevehetı a
szittya önállóság. Az eltéréseken látszik, hogy azok alkotója széles ismerettel bírt a legrégibb írások körében.
Ez viszont igazolja, hogy a rovásírás nem szolgailag átvett jelek voltak, hanem azok használata a szittyáknál
visszamegy az ısi idıkbe.
Hogy ennek dacára ıseinktıl semmi írás sem maradt fenn, annak az az oka, hogy ércbe, kıbe a síkságon
nem róttak, csak fába, mely idıvel elporladt, másrészt pedig az orosz síkság még régészetileg semmit sincs
föltárva.
Churchward munkáiból tudjuk, hogy az ısi görög nyelv tiszta kara-maya volt, s hogy az összes ó-görög
munkák a kara-maya nyelv kifejezéseivel vannak áthatva. A görög szótárt napjainkig háromszor cserélték ki.
Karák Churchward szerint a föld különbözı helyein találhatók. Kis-Ázsiába messze terjeszkedtek befelé, s
valószínőnek tartja, hogy az egész Fekete-tenger vidékét ık lepték el.
Ugyancsak tıle tudjuk, hogy az ısi görögök, akik mayák voltak és nem árják, mint a mai görögök, joggal
tarthattak igényt arra, hogy a legısibb, a legnemesebb emberfajnak Mu egyik, az összes emberfajok fölött
uralkodó törzsének voltak leszármazottai.
Jelen mőben olvashattuk azt is, hogy a karák nem tartoztak sem a szıke, sem pedig a fekete-fehérek
fajtájába. Más szóval reájuk is illet az, ami ma a magyarra, hogy se nem szıke, se nem barna, az az igaz karafajta.
A kara jelzıt csodálatosképpen megtaláljuk a hét magyar törzs neve között is.
Az etruszkokról, akik ugyancsak a rovásírást használták, szintén megállapították, hogy ısi görög nép
voltak. A hellének csak Euklidesz alatt tértek át a régi rovásírásról a még ma is használatban levı írásjeleikre.
Heraklesz ivadékai, az ısi kornak legvitézebb népei, számos törzsre és tájszólásra oszlottak. Egy részük
megtelepedett s földmőveléssel, állattenyésztéssel és iparral foglalkozott, míg másik részük nomád módon
barangolt a nagy orosz síkságon. Ennek az egymástól való elkülönülésnek fıként a hegyek kiemelkedése volt
az oka, amely földtani esemény a görögséget évezredeken át szétválasztotta. A perzsa birodalmat úgy a déli
hellén-görögség, mint az északi szittya-görögség századokon át rettegésben tartotta, és Darejosz serege, bár
százezrekbıl állott, mégis kudarcot vallott a leleményes szittya taktikával szemben. Volt idı, amikor Perzsia
szittya uralom alatt állott.
Még Hérodotosz idejében észre lehetett venni egyes szittya tájszólásokon a görög hasonlatosságot, mert
Hérodotosz a kallipidákról (görbelábúakról, lovasokról) megjegyzi, hogy tulajdonképpen görög-szittyák, míg a
gelonosziakról azt írja, hogy félig szittyául, félig görögül beszélnek. Ahogyan szövetségkötésüket leírja, hogy
karjaikat fölmetszik, vérükbıl egy boros korsóba csöpögtetnek és abból isznak, egyenesen ıseink
vérszerzıdésének a szertartására ismerünk. Kiemeli még rendkívüli ügyességüket a nyilazásban, s valóban úgy
Árpád magyarjai, mint Kuthen kunjai mesterien kezelték a nyilat. A szittya nyíl oly erıs volt, hogy annak
felajzásához szittya kéz kellett. Végül csodálattal ír iparukról, s fıleg a bır feldolgozásában való utolérhetetlen
voltukról.
Mindezek mellett sem Hérodotosz, sem pedig a vele egykorú írók mőveiben nem sok elismerést találunk a
szittyák mőveltségérıl.
Ez azonban érthetı, mert ık a fölényes hellén nézıpontból szemlélték a hıs szittyák egyszerő
életviszonyait, amelyre ıket a pusztaság kényszerítette. Nem vették észre, hogy egyszerőségükben is több ezer
éves mőveltség rejlik mögöttük.
De ha ık ezt nem is vették észre, nekünk mégis van erre nagyon nyomós bizonyítékunk, amely sokkal
megbízhatóbb, mint bármely történeti hagyomány vagy emlékmő, s ez a szittya nyelv, illetve drága
anyanyelvünk.
Az, hogy a magyar ízig-vérig görög, azaz kara-maya, tehát se nem mongol, se nem ugor, se nem árja, az
megdönthetetlen pozitívum. Hogy fajilag görögök vagyunk, azt nyelvünk igazolja, mert arra, hogy egy nép
átvegyen egy reánézve idegen nyelvet anélkül, hogy fajilag el ne vegyüljön, az a mesék országába tartozik.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 112. (120)
Amíg görög fajiságunk pozitívum, addig szittya leszármazásunkra vonatkozólag az igazságnak
megfelelıen meg kell jegyeznem, hogy ez az állítás csak nyomós érvekkel és hagyományokkal alátámasztott
föltevés, de nélküle görögségünket meg se tudnánk érteni, s ugyanúgy érthetetlenül állanánk az ugorhoz,
törökhöz, góthoz és a szlávhoz való kapcsolatunkkal.
Krónikáink is a szittyák leszármazottainak tartanak bennünket. Ezt ıseink valószínőleg jobban tudták,
mint a tılük idegen árják kései leszármazottainak a tudósai, akik bennünket nem ismertek, mert nem is
ismerhettek.
Szent Gellért legendája szerint a Péter király alatt föllázadt pogányok megint a szittya istenséget kezdték
imádni.
Tudósaink nem is vonták ezt soha azelıtt kétségbe, de a tılünk idegen, árjavérő tudósok az ugor rokonság
kitalálása után támadták e hagyományok hitelességét, mert szeretnék a szittyákat az indogermánokkal
rokonságba hozni.
Tudományos köreinkben a múlt század (itt: 1800) ötvenes évei óta egy olyan iskola szervezkedett, mely a
magyar ıstörténelem hazai forrásait minden eszközzel igyekszik hitelességüktıl megfosztani, hogy aztán
engedjük magunkat idegenbıl importált téveszmékkel félrevezettetni.
Ennek az iskolának a harcosai azt akarják, hogy mondjunk le írott emlékeinkben megnyilatkozó dicsı
múltunkról. Azt akarják, hogy hányjuk tőzre a névtelen jegyzı fércmővét, mert szerintük az csak egy ostoba
barát fecsegése, illetve pusztán politikai célból írt koholmány.
Azt akarják, hogy fordítsunk hátat magyar történetíróinknak, s inkább nézzük meg, hogy mit írtak rólunk a
németek, olaszok, oroszok, osztrákok stb., hogy mi van az ı levéltáraikban, krónikáikban és náluk egyebütt.
Hát nem olyan-e ez, mintha évszázadok múlva a mostani kisantant tükrében keresnénk múltunkra és
jelenünkre vonatkozó adatokat, s minél kedvezıtlenebbek volnának, annál hitelesebbeknek tekintenénk azokat?
Legérdekesebb az, hogy ez az iskola nem elégszik meg azzal, hogy saját emlékeink és hagyományaink
hitelességét tagadja, mert ez talán még megbocsátható volna. De nem állanak meg itten, hanem támadják a
görög, a római, a bizánci írók mindama tételeit, amelyek akár a hunokra, akár a magyarokra vonatkozólag
valami dicséretest vagy jót mondanak. Legújabban megértük már azt is, hogy tagadásba veszik a hun-magyar
testvériséget, mert azt akarják elérni, hogy mi ne legyünk büszkék Atillára (idegenül: Attilára) és világhódító
népére.
Amikor arra akarnak bennünket tanítani, hogy a lapptól, osztjáktól, zürjéntıl, mongoltól, kalmüktıl,
töröktıl vagy tatártól származunk, s hogy régente ıseink rablók, gyilkosok, betyárok, vad hordák voltak, meg
akarják utáltatni velünk származásunkat és ıseinket, elfeledtetni faji elsıbbségünket, hogy aztán hozzájuk
álljunk, mint hamupipıkék és úgy tekintsünk rájuk, mint akiktıl minden fény és világosság kisugárzik.
Pedig hát dacára örökös háborúinknak, sem a haladásban, sem a törekvésben nem maradtunk hátra egy
tapodtat sem. Példa erre múltunkból az esztergomi, a székesfehérvári s legújabban fıleg az egri ásatás.
A mőveltség nálunk mindig alaposabb volt, s azt is hozzá tehetjük, volt legalább olyan általános, mint az
árja. Csak nem szabad összetéveszteni a mőveltséget a kedvezıbb gazdasági helyzet által nyújtott technikai
lehetıségekkel.
Tudósainknak, mővészeinknek, atlétáinknak arányszáma bármely nemzethez viszonyítva, nemhogy
kimagasló, hanem szembeszökıen óriási. Ez megdönthetetlenül felsıbbrendőségünk mellett bizonyít.
Ne tévesszen meg bennünket idegenek véleménye, akik minket csak könyvekbıl vagy legjobb esetben pár
futó látogatásból ismernek, vagy akiknek nemzetünk szabadsága vagy nagysága vagy akár mőveltsége mindig
szálka a szemükben. Maradjunk csak meg mindig hagyományaink mellett.
Hagyományainkat az újabbnál újabb ásatásokból felszínre kerülı bizonyítékok mindig jobban és jobban
megerısítik, s történelmünk talaját napról napra termékenyebbé teszik, mert kölcsönösen kiegészítik egymást, s
egy meglepı, bámulandó, összhangzó egészet adnak, amelybıl a valótlanság, az elfogultság, a rosszakarat vagy
ostobaság által eltorzított, elferdített dolgok, mint salak, önmaguktól felszínre kerülnek.
Amíg tudósaink nemzeti alapon mozogtak, történeti ismereteink gyarapodtak. A finnugor kutatások
történelmünk talaját meddıvé, terméketlenné tették. Azóta, amióta ezt az elméletet reánk erıszakolták,
történelmünk is csak reánk szórt rágalmakkal bıvült.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 113. (120)
Minden más nemzet, a legnagyobbtól a legkisebbig, az értékesebbektıl a legértéktelenebbig ébreszti faji
és nemzeti önérzetét. Csak éppen tılünk akarják elvenni az emlékezést, a kegyeletet a valóban nagy ısök, a
valóban nagy múlt és a reményt meg a bizalmat egy nagy jövı iránt. Ezekre pedig talán soha nem volt nagyobb
szükségünk, mint napjainkban.
Ott, ahol a magyar ıshazát gyaníthatjuk, kellett lakni egy hatalmas, mővelt görög, illetve kara-maya
népnek, amely népnek a föld utolsó nagy mágneses kataklizmáját túlélt kisebb csoportjának vagyunk késıi
leszármazottai. Eme történelemelıtti elıdeink magas kultúrájának melege áradt szomszédainkra s e meleg
sugarak vitték hozzájuk azokat a görög szavakat, amelyek nyelvünkben megvannak, de azok nem
jövevényszavaink, hanem ısi nyelvünk ısi szótıibıl eredeti szóképzıinkkel alkotott tısgyökeres magyar
szavaink, amelyek nyelvünkben már akkor léteztek, amikor szomszédaink az azok által fedett dolgokról vagy
fogalmakról még halvány sejtelemmel sem bírtak.
A szláv nyelvekben édeskevés a görög elem, talán minden tizedik szláv szóra jut egy görög eredető szó.
Nos, amikor mi átvettünk a szlávból 500–600 szót, hát kérem tessék csodálkozni, gondosan csak a görög
eredetőeket vettük át onnan.
A törökben is van vagy 150 görög eredető szó, s mi az átvételkor egytıl-egyig gondosan csak ezeket
válogattuk ki és vettük át.
Így vagyunk a többi nyelvekkel is, mindenütt gondosan csak a görög eredető szavakra vadásztunk.
Dr. Aczél „Szittya-görög eredetünk” címő mővében ezt találjuk:
„Bámulatos, hogy hibbanhatott meg ennyire agy tudós agya, - hogy inkább ilyen görög
szavakra való vadászatot képes feltételezni, mint annak a fordítottját - de még bámulatosabb,
hogy egy ilyen meghibbant agyú tudósnak egész sereg követıje akadt.”
Föntebb már jeleztem, hogy jövevényszavaink túlnyomó többsége nem a mi jövevényszavunk, hanem
azok olyan szavak, amelyek éppen a mi ısi nyelvünkbıl vándoroltak át szomszédainkhoz. Ugye, senki se hitte
volna, hogy ilyen könnyő lesz ennek az állításnak a bizonyítása?
Összehasonlító nyelvészeink nagyon sok hibát követnek el a véletlenre való hivatkozással is. Az, ahol a
véletlenre való hivatkozás az argumentum, lehet gyermekes fecsegés vagy bármi egyéb, csak tudomány nem.
Dr. Aczél-tól bemutatott 3000 tıszavunkra egyik európai hírő tudósunk azt mondotta jelentıs lekicsinylı
gesztussal, hogy azokból legalább ezer a szláv, a latin és a németbıl való, míg a többi 2000, hát igen, az
véletlenül egyezik a göröggel. Ha ez nem volt elszólás, akkor jellemzı kiszólás, amelyrıl véleményét bárki
saját maga megalkothatja.
Nyelvészeink ezenkívül elmulasztják egyes szavaink családjának kikutatását is. A laikus például megvan
gyızıdve, hogy suszter szavunk a német Schuster egyszerő változatlan átvétele. A laikus, aki nem
bocsátkozhat szóelemzésbe, tévedésbe eshet, de amikor ezt nyelvészeink minden további nélkül elfogadják, az
részükrıl már nagy mulasztás.
A Schuster a németben egy teljesen elszigetelten álló szó, amelynek nincsen se íjja, se fíja a germán
szókincsben. A Schuh-ból, mint a laikus gondolja, semmi esetre sem származhatott, mert a -ster képzıje a
németnek nincsen és nem is volt. A Schuh-ból legfeljebb Schuhmacher-t lehet csinálni. Ugyanekkor a görögben
kszusztér csiszolót, fényesítıt, bırfényezıt jelent. A német tehát a görögbıl vette át ezt a szót készen és nem
annak alapigéjét. Ezzel szemben vége-hossza nincs a magyarban a csusz igébıl alkotott szavaknak, mint
csúszik, csiszol, csiszár, sıt még a suszter is csuzlik. Tegyük most még mindezekhez, hogy Hérodotosz szerint
az ókorban szittya ıseink értettek legjobban a bır megmunkálásához. Nagy naívság kell tehát azt hinni, hogy
ıseink vették kölcsön a gótoktól ezt a nem is gót, hanem görög képzéső szót.
Nagyon fontos ismertetési jel továbbá két nyelv közötti rokonság megállapításánál a többjelentéső
szavaknak egyezése több jelentésőekre nézve is. Itt már az sem fontos, hogy a szavak alakilag még egyeznek-e
egymással, mert ez már másodlagos kérdéssé válik s az áthasonulás mindig könnyen kimutatható, ha a
fıdologban, a többféle jelentésben megegyeznek.
Itt van például a hellén air vagy haire, mely a magyarban, szittyában „ér”. Ez az áthasonulás még más
nyelvekben is megtalálható, mert a hellén „aj” diftongusnak több nyelvben is „é” hang felel meg. Ilyenek
többek között a dajmon és démon, az aither és éter, Aigina és Aegina vagy mint magában a magyarban a
nyelvkereten belül is a paraj és a páré. Ez most azonban nem fontos, hogy egyezik-e a görög air-ral a magyar
„ér”, hanem keressük azt, hogy ezek hány jelentésre egyeznek meg egymással.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 114. (120)
Hacsak a fontosabbakat szedjük ki, tízet akkor is találunk, íme:
rajta kap (rajta ér), elnyer (elér), többre becsül (sokat ér), megszáll, meglep (baj ér), elfog (utol ér),
megfog (ér-int), csatlakozik, hozzá áll (ér-intkezik vele), felszáll, fölemelkedik (fel-ér), meggyızıdik (fel-éri
ésszel), majd átvitt értelemben is meg-ért, érez, azaz szellemileg vesz, fog, fel fog, szeret (vele érez) s így
tovább.
Egy értelmes embernek, aki egyebet sem olvasna el, mint ezt a pár sort az air és ér egyezésérıl, már is
tisztába kell jönnie afelıl, hogy a magyar és a görög nyelveknek igen közeli rokonságba kell lennie egymással.
A „szop” ige szintén a nyelv legalsóbb rétegébe tartozik, így lássuk másik példának ezt is. Mint
mondottam az mellékes, hogy alakilag most a szop hogy hasonlít a göröghöz, amelyben ez „szpa-”, a szittyában
„szapa”, majd „szap” és ezzel már is ott vagyunk a magyar szopnál.
Tehát a hellén szpa- jelentései: szop, szip, szív, szab, cibál, civódik, cepel, csábít, cibaklik (ficamodik).
Hogy ezek egyugyanazon gyökbıl eredı szavaink, azt az élesesző Budenz állapította meg, s azóta nyelvészeink
sem vonják ezt kétségbe, de ha még akadna kétkedı, úgy annál Budenz e megállapítását a görög értelmi
egyezések kétségen kívül is megerısítik.
Aztán nincs a világnak még egy másik nyelve a görögön kívül, amelyben a zavarni ige előzést is jelent,
mert egyazon tıbıl való a zavaros és a zavarás is.
Mily végtelen könnyelmőség továbbá attól a nyelvésztıl, aki a bordát, a takácsbordát szláv szónak tekinti.
Miért nem jelent ez akkor a szlávban is egyúttal oldalbordát, mint a magyarban és a görögben? Vagy csak nem
akarja valaki azt állítani, hogy a görög is a szlávtól vette át ezt a szót? De viszont az sem tételezhetı fel, hogy
az a magyar, akkor, amikor ezt a szót a szlávtól átvette, nyomban kivette a tarisznyájából görög szótárát, hogy
utána nézzen az ısi forrásnak, s minthogy ott e szó oldalbordát is jelentett, hát mindjárt e fogalommal együtt
plántálta azt át nyelvünkbe.
Tekintettel arra, hogy százakra megy ama szavainknak a száma, amelyek több jelentésükben is
megegyeznek a görög eredetivel, azok további felsorolását nem folytatom, hanem inkább bemutatok még
néhány példát arra, hogy szavaink mennyivel inkább egyeznek a göröggel, mint az ugorral.
Megjegyzem, hogy ezek a szavak nincsenek célzatosan összeválogatva annak bemutatására, hogy
mennyire maradnak azok hátra az ugor egyezésben a görög mellett, mert igenis célzatosan vannak
összeválogatva, de az ugor egyezések legjavából:
magyarban görögben ugorban
vér vér vere
velı müelo-s velim
torok tróg tur
álom alum-a ulom
árva orfosz orbesz
fagy pagosz poly
fekete peketász pegde
fészök hészükhosz pesza
hosszas hosszosz koszae
Már e pár szó is mennyire bizonyít a görög mellett dacára annak, hogy azok az ugor megfelelések
legjavából vannak válogatva.
Az uigur népek nagy része a föld utolsó mágneses kataklizmája után szétszóródott. Mostoha viszonyok
közé ékelve apró szigeteket alkot, csak az árják képeznek kivételt közülük. Legutóbbi idıkben kitört a finn is a
koporsóból. Ma már az európai nemzetek között a finn is számottevı. A magva, a gyökere a finnek is ugor, de a
hajtásai, a virága, a lombozata, a gyümölcse már görög, mint egy vad amerikai alanyba beoltott nemes
szılıvesszıé.
Ennyiben tehát, de csakis ennyiben áll fenn a rokonságunk ezekkel a népekkel.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 115. (120)
Dr. Aczél 1927-ben kiadott mővére mindmáig nem jelent meg semmi tudományos cáfolat, de nem jelent
meg az ugorelméletet tartók oldaláról erre még a legcsekélyebb vélemény sem sajtó alól. A felelet tehát erre is
csak a már mindjobban szembetőnı s eddig oly nagyon jól bevált agyonhallgatás volt.
Ez a módszer azonban már túlságosan ismert ahhoz, hogy ne lássuk belıle az ugor-elmélet tökéletes
csıdjét.
Ez a szobasarok nem Magyarországon, hanem Görögország Skyros nevő szigetén található,
ahol azt mint görög népi jellegzetességet fényképezték le.
Nem lehet csupán játéka a véletlennek, hogy ezt a görög népi jellegzetességet
a magyar földmőves nép lakásaiban is csaknem mindenütt megtaláljuk.
Ha valaki, aki a fentebbieket olvasta, még azt merné állítani, hogy a magyar és az ó-görög nyelveknek a
hasonlósága pusztán véletlen, akkor az olasz is csak véletlenül hasonlít a franciához vagy spanyolhoz, a holland
a némethez stb.
Mert azt már csak nem lehet mégsem feltenni, hogy a magyar fajt és nyelvet részvénytársasági
szabályokkal alapították, amelyekben kimondták, hogy az ugor, török, gót és szláv nyelvekbıl csakis a görög
szavakat szabad átvenni, s aki azok teljes készletébıl is merne meríteni, azt átok érje.
Nyelvünk igazolja, mint a lávába temetett ısi leletek, hogy a történelmet megelızı idıkben a mi ıseink
voltak a legmagasabb kultúra birtokosai s az egész földkerekség urai. Tekintettel arra, hogy faji tisztaságunkat
és tulajdonságainkat eléggé tisztán ıriztük meg, tisztábban, mint a mai hellének, kétségtelenül mi vagyunk a
föld valamennyi lakója között a legnemesebb emberfajta. Ezt az állításomat úgy a szellemi, mint a torna- és
sport-olimpiászok, valamint a cserkész-jamboreek is mind igazolják.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 116. (120)
Íme feltárult az a csodás világ, mely a beavatatlanok elıtt még álomnak is merész lett volna, hiszen
elvakíthatja szemünket a fénylı nap, az ısi görög származás, és még reánk mondják a tévutakon bolyongó
nyelvészeink, valamint tévutakra tévedt történelemtudósaink elismerı hajbókolási és jóváhagyásai mellett,
hogy mi Ázsiából származó barbárok utódai vagyunk.
Sokan azt gondolják, hogy faji tisztaságunkról mások a kialakult vélemények és jobban tesszük, ha
hallgatunk róla, mert ha még el is tekintünk a kisebb vérkeveredésektıl, mindig ott marad még a kunok nagy
tömegének beolvadása a magyarság testébe.
Amióta Cornides D. a XVIII. századbeli magyar történettudós a Petrarca-kódex alapján azt állapította
meg, hogy a kunok törökök voltak, ez a kun kérdés napjainkig le nem került a szınyegrıl. Leghíresebb
történetíróink majdnem mind magyar eredetőeknek tartották ıket, de mikor gr. Kuun Géza Codex
cummanicusa 1880-ban megjelent, fıleg nyelvész körökben alakult ki az a helytelen vélemény, hogy a kunok
törökök voltak s itt magyarosodtak meg beköltözésük után. A kunok történetének legalaposabb ismerıje,
Gyárfás István, hiába mutatta ki ez állítás tarthatatlanságát, - nem lévén nyelvtudós - csak történeti érvekkel
kísérelte meg a cáfolást, de eredmény nélkül.
Még abban sem tudtak megegyezni, hogy a hazai nyelvjárások közül melyiket beszélik a kunok. A palócot
a XII. század elején írt Nesztor-krónika alapján mindenki kunnak tartotta, a nagy és a kis kunt már
természetesen a nevük után is, de a székelynél már megoszlottak a vélemények. Dunántúlon a besenyı telepek
tájszólásai, a göcseji, az ırségi, a gyıri, a veszprémi stb. pedig szóba se jöttek.
Hogy egy nyelvterület szavai a szomszédos vidékre átszármazhatnak, az megengedhetı, de hogy jutottak
el a székely szók a csíki havasokból a Mátra mellékre, a kis- és nagykunságba meg a Dunántúlra, mikor a
közbeesı helyeken e szavakat nem ismerik?
Persze, ezek is véletlen egyezések. Ilyen állítás mellett valósággal csoda, hogy a kafferek nyelve nem
egyezik meg a magyarral.
Véletlen, hogy a székely és a palóc a szivárványt bába-bukrának, a bátyát bá-nak, a hibás öltést
beleznának, a virágos kendert paszkonca kendernek, a kétágú szeget ráklábnak, az összetákolt kerítést gám-nak
vagy gámornak, a tokát szaknak, a hó megfagyott tetejét szironynak, a szabó bogarat verıkötınek, a fa édes
nedvét viricsnek nevezi. És véletlen még más százon felüli egyezés is.
Véletlen egyezés az a több-száz szó is, mely csak a székely és dunántúli, vagy csak a székely és a kun
dialektusokban él, míg a többi nyelvjárásban ismeretlen.
Miben tér el hát a kun nyelv a magyartól? Legszembetőnıbb különbség az, hogy a kun sokkal inkább
megırizte az ıs grammatikai alakokat, mint a magyar, sıt a szavak eredeti alakjait is sokszor megtaláljuk a
kunban s hangtana is még a régihez húz. Szókincse sokkal gazdagabb a magyarnál.
A magyar hangilleszkedési törvényhez a kun nem alkalmazkodik. Szókincsében sok szó van al- és
felhangokkal vegyesen.
A székely is epám-ot mond apám helyett és tenács-ot tanács helyett. A göcseji almával helyett almável-t
használ, így viselkednek még a göcsejinél a -nek, -hoz és a -szer ragok is. A -szer a göcsejin kívül így
viselkedik még a palócnál is.
A görög kettıs magánhangzókat is megırizte a kun (óma helyett auma) s a szókezdı kettıs
mássalhangzóktól sem idegenkedik (brugó, drusza, trampli). Az igeragozás egyes szám harmadik személy
ısgörög „-n” ragja még meg van ma is a kunban és a székelyben (értín, teszen).
Olyan szóalakok, amelyek csak a régi nyelvemlékeinkben fordulnak elı, a kun és székelyben
közönségesek (nevetség, mevetség), s mint fentebb említettem, az ısgörög szóalakok is a kunhoz állanak
legközelebb, pl. a kun piriz (főrész) a görög priz származéka.
A kun továbbá egyes hangváltozásokat egyáltalán nem, vagy legalább nem úgy hajtott végre, mint a
magyar s egyes magánhangzókat is zártabban ejtenek ki a kunok régebbi nyelvemlékeink alakjainak
megfelelıen.
Egy tömegben elszigetelten élı nép erıszakos beavatkozás nélkül nem egyhamar, vagy sohasem veszi át a
szomszéd nyelvét. Példa erre a sok fıleg sváb nyelvsziget, amelyek a magyarság között élve sok évszázadon át
mindmáig megtartották ısi nyelvüket és szokásaikat.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 117. (120)
A csángót sem tudta elnyelni az oláh. Tudósaink állapítják meg, hogy nyelvünk legısibb alakjait is azért
ırizték meg a kunok, mert elszigetelten éltek, hozzáférhetetlenek voltak.
Ez nagyon helyes megállapítás, de engedelmet kérek, akkor miért voltak hozzáférhetık, amikor az ısi
nyelvüket cserélték fel állítólag a magyarral, csak úgy máról holnapra, mintha inget váltottak volna.
Felcserélték úgy, hogy nyelvükbıl nem maradt fenn egyetlen ısi szó sem, egy egészséges káromkodás sem.
Nem maradt meg még emlékeztetı sem ısi szokásaikból, egy darabka rongy ısi viseletükbıl, egy cserépdarab,
egy rozsdás szeg ısi eszközeikbıl akkor, amikor erre ıket semmi külsı ok nem kényszerítette.
Hát lehetséges ez? Hát logika ez? Vagy hol van abban a logika, hogy mikor a kun az anyanyelvét egy
batkára sem becsülte, akkor az állítólag átvett idegen nyelvhez meg oly görcsösen ragaszkodjék, hogy abból
még egy szó árnyalatot se engedjen elveszni?
Hogy a külföldi krónikák a kunokat egynek veszik a törökökkel, annak a „turc” szó az oka. A tizedik
század bizánci írói ugyanis Árpád magyarjait is turk néven említik. Bölcs Leó görög császár a magyarokat a
kilencedik században turci-knak nevezte, míg fia, Bíborban született, Konstantin császár turcae-knek, hol meg
mazaro-knak hívta.
A tizedik század bizánci történetírói közül Leó Gramaticus „tourcoi”, Cedrenus „Turci sive Ungri” és
Theophanes „Turcos orientales quos Chazaros vocant” írnak a magyarokról.
Ez a turc elnevezés a külföldi tudósoknál nagyon sok zavart idézett elı s innen származott az a helytelen
elmélet is, amely szerint török eredető lett volna a magyar meg a kun. Ezzel szemben kétségtelen, bármennyire
akarják is elvitatni, hogy a kun nyelv a szittya-görögnek csak egy tájszólása s így a magyarságba való
nagyarányú kun-beolvadás a faj tisztaságát mit sem érintette.
Ugyanígy nem érintette a faji tisztaságot a besenyık, kazárok, avarok, alánok, utrigurok és kutrigurok
beolvadása sem, mert ezek is csak tájszólásai voltak a szittya-görög népcsaládnak.
A betelepült germánság mindig különálló szigeteket alkotott a magyarságban s beolvadásuk elvétve
inkább csak az értelmi osztályokban történt.
Végül a szláv-, török- és a tatár-keveredés nem volt oly óriás mérvő, hogy beolvadásukkal a magyar fajta
jellegzetes változást szenvedett volna, mint a mai görögség, akiknek vérébe erıs árja, arab és szemita vér
keveredhetett s így nagyon távolra kerültek ıseiktıl.
A mai görögöknek ily keveredések folytán történt erıs faji elváltozása az ısi fajtól lehetett a legnagyobb
akadálya annak, hogy eredetünket valakinek is eszébe jutott volna ilyen tılünk látszólag erısen eltérı
nemzetnek a törzsén keresni.
Dr. Aczél Józsefnek szinte prófétaszerő meglátására volt szükség, hogy eredetünk helyes irányát
meglelhessük, másrészt pedig Churchward angol ezredesnek szinte végzetszerő kutatásaira, hogy eredetünknek
ezt a helyes irányát meg is érthessük.
Érdekes C. A. Macartney „Hungary” címő könyvének az a megállapítása, mely így szól:
„Csodálatos, ha meggondoljuk, mennyire felhígítva folyik a Kárpátokon átjött ısi harcosok
vére azokban, akik manapság magukat magyaroknak nevezik. A mai magyar arisztokrácia német,
cseh, osztrák, olasz, szlovák, horvát, szerb, román, görög, francia és török, sıt zsidó eredető
családokat foglal magában. A faji összetétel kevertsége tüstént világossá válik, mihelyt a valahol
megjelenı elıkelıségek bármilyen névsorát elolvassuk. Ennek dacára a mai magyar nemzet
mégis éppen olyan hamisítatlan tiszta magyar, mint amilyenek Árpád harcosai voltak. A
magyarság nem csak külsıségeiben, de romantikus összetételében, erényeiben és hibáiban is
nagyon keveset vagy semmit sem változott a legutolsó idıkig”
Íme ezt állapítja meg elfogultsággal nem igazán vádolhatóan egy tılünk távol álló angol tudós.
Itt már nem segít semmiféle csőrés-csavarás. Nyelvészeinknek úgy, mint történészeinknek erre a helyes
útra kell térniük. Természetes, hogy azoktól, akik kenyerük javát a finnugor-eredet téves hitében fogyasztották
el, ilyen áldozatot nem várhatunk, de ifjabb nyelvészeinknek már 88%-a finnugor származásunkat 100%-ban
erıszakoknak vallja.
Az elıadottak után nem kell külön magyarázat ahhoz, hogy idegeneknek miért oly rettenetesen nehéz a
magyar nyelv elsajátítása, hiszen édes anyanyelvünk úgy viszonylik a mai nyelvekhez, mint egy klasszikus mő
a modern giccsekhez.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 118. (120)
De ezek után az is érthetı, hogy azoknak, akik nyelvünket tökéletesen elsajátították, miért a legeredetibb
és miért a legszebb nyelv a magyar, valamennyi a világon eddig élt és élı nyelvek között.
Nyelvünkben nem fokozatosan fejlıdött az értelem és a kedély, nyelvünk magával hozta azt a világra.
Embriójában volt benne az isteni szikra, melyet Prometheus lopott le az égbıl. Múzsák ringatták nyelvünk
bölcsıjét. Éles megfigyelés, a dolgok legjellemzıbb tulajdonságainak az ellesése és kiemelése, veleszületett
filozófia, zene, harmónia, költészet, ritmus, csupa metafora, érzék a szép iránt, a természet csodálata, ezek
hozták létre ezt a gyönyörő, bájos nyelvet, amelyrıl még az olaszok is elismerik, hogy sajátjuk mellett az ógörögön
kívül még csak ez az egyedüli muzikális.
És mi idáig vak sötétségben voltunk. Ellenségeink és irigyeink szemén keresztül tekintettünk úgy
fajunkra, mint nyelvünkre. Tudtuk, éreztük ugyan, hogy szép a mi nyelvünk, de szavai mint megannyi szfinksz,
titokzatosan hallgattak.
Most már beszélhetnek, regélhetnek nem ezer, hanem tízezer évekre visszamenı múltunkról, így már
érthetı, hogy amíg a görögben, latinban egy szónak igen gyakran számos jelentése van, addig a szittya és a
magyar némi változtatást tesz a szó alakján s lehetıleg arra törekszik, hogy minden csekély mértékben
egymástól eltérı fogalomnak is külön jele legyen. Más a gyúr és más a győr, még a kever és kavar között is van
kis különbség.
Az eddig nyert újabb ismeretek birtokában most üljünk a Turulmadár szárnyaira, hogy ı is vigyen vissza
egy idıre valamennyiünket a múltba, illetve hogy mutassa meg nekünk azt az utat, amelyet elıdeink
végigjártak, amíg eredeti hazájukból, Mu-ból, az Anyaországból, eljutottak mai hazánkig.
Ma nemzetünk e szent madara megmutatta elıdeinknek az utat jelenlegi hazánkba, hogy itt mint Isten
kiválasztott népe egy évezreden át megvédjük az emberiség számára az ısi vallás nyomán a poraiból feltámadó
mővelıdést Ázsia barbárságba süllyedt hordáival szemben, akkor nekünk késıi utódoknak mutassa meg
eredetünket, hogy jelenlegi elesettségünkben abból erıt meríthessünk egyrészt feltámadásunkhoz, másrészt
pedig, hogy tisztán álljon elıttünk kiválasztottságunk, fajunk örök élete és a földön való elhivatottsága.
Már említettem, hogy egyik neves történelemtudósunk megállapítása szerint szent Turulunk
nemzetünknek a toteme, akinek az öreg Álmost feláldozták, hogy varázsereje, bölcsessége és bátorsága fiának,
Árpádnak lelkébe költözzék.
Mivel szent Turulunk kilétét a jelen munkából már ismerjük, nem lesz érdektelen, ha közelebbrıl is
megismerkedünk a szent madarakkal, hogy Turulunk kilétéi egészen tisztán láthassuk. Az egyiptomi Seb isten
fejéke egy madár volt. Seb az Istenség teremtı erıit jelképezte.
Egy Sandwich szigeti szájhagyomány szerint kezdetben nem volt csak víz, amikor egy nagy madár szállott
alá s tojást tojt a tengerbe. A tojás szétrepedt és Hawaii bújt elı belıle.
Niven mexikói fıarcheológus által nemrég kiásott ısi mexikói táblák között sok madár jelképes tábla
található. A rajtuk levı írások szerint ezek az Istenség teremtı erıinek a mőködésérıl szólnak. Ezek az
egyedüli táblák, amelyeken madárszerő jelképek láthatók s amelyeknek jelentése a rajtuk levı ısi írásjelekbıl
és jelképekbıl kétségtelenül megállapítható.
Észak-Amerikában a haiden indiánoknál ugyancsak megtaláljuk az Istenség teremtı erıit jelképezı
madarat, amely totem-oszlopukat díszíti, illetve koronázza s amelyet Mennydörgıs madárnak neveznek.
A Szent Négyek madár jelképét megtaláljuk a babiloniaiaknál, kaldeusoknál, hettitáknál.
A Szent Négyeket ábrázoló négyküllıs kört szárnyakkal megtaláljuk egy ısi hindu kéziratban.
Az Istenséget ábrázoló napkorong madárszárnyakkal megtalálható még az amerikai Guatemalában,
Egyiptomban, Asszíriában, Perzsiában és végül az ısi Görögországban.
A szárnyas napkorongok minden valószínőség szerint a madár-jelkép inspirációjának az eredményei.
Az összegyőjtött madár-jelképek adataiból arra a meggyızıdésre jutunk, hogy az Anyaország valamelyik
részében az Istenség teremtı készségébıl kiáradó vagy helyesebben kisugárzó erıknek az általánosabban
használatos jelképe, a kereszt helyett egy képzeletbeli nagy madarat is használtak.
Tudjuk már, hogy az Istenség legfıbb jelképe a Nap volt, melyet a gömbbel, illetve síkon a koronggal,
körrel ábrázoltak. Aki kételkedik még abban a megállapításban, hogy Turulunk a Szent Négyeket ábrázolja, az
tekintsen kıbe faragott, vagy bronzba öntött mására, és látni fogja az Istenségbıl, illetve az Istenség jelképébıl
a gömbbıl, vagy ha jobban tetszik, a napból való kiemelkedését, ami szinte elválaszthatatlanul van vele
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 119. (120)
összekötve, akárcsak ısi testvérjelképével, a kereszttel a katolikus templomok tornyán. Turulunk kiterjesztett
szárnyai a teremtı erık állandóan cselekvı, mőködı állapotát fejezik ki. Nem csodálatos-e, hogy mindezekre
tudtunkon kívül Turulunk miként befolyásolta az öt alakító mővészeket.
Szárnyaira helyezkedve keltünk vele útra, hogy mutassa meg nekünk az utat, melyet ıseink eredeti
hazájukból kiindulva mai hazánkig megtettek s íme, észre se vettük, errıl az útról máris megérkeztünk, mert azt
már is megmutatta. Megmutatta azt jelenlétével. Volt Egyiptomban, Babyloniában, Asszíriában, Elı-Ázsiában,
volt velünk Indiában, Perzsiában, Görögországban, volt Észak-Amerikában, a közép-amerikai Guatemalában.
Minden bizonnyal elı fog kerülni Dél-Amerikában is, és végül volt Mu-ban, az Anyaországban, az emberiség
szülıföldjén, ahonnan tízezer évekkel ezelıtt indultak el ıseink, hogy terjesszék a mővelıdést a föld népei
között s ahonnan uralták és kormányozták felsıbbrendőségüknél fogva az egész földet, mint minden talpalatnyi
helynek a szuverénjei és ahonnan már akkor hirdették a kettıs indítékú isteni hármasságban az egy Istenséget, a
hármas egy Istent és a feltámadást.
A történelem színpadán népek jelentek meg és népek tőntek el, fajok keletkeztek és fajok vesztek el,
mindig újak váltották fel a régieket. Ezzel szemben egykor, valamikor kezdetben a föld történelmének színterén
megjelentünk mi is s azóta ki tudná megmondani, hogy hányszor lettünk eltemetve, de mint a feltámadás elsı
hirdetıi, már nagyon sokszor keltünk új életre s már nagyon sokszor adtunk mindeneken felül emelkedı
kultúrát az emberiségnek.
Az Anyaország elmerülésével megszőnt a nagy uralkodó s életben maradt töredékét a számban nagyobb
fajok már nem ismerték el felettük állónak. Erejük tudatában már többen indultak el közülük, hogy
lehengereljék a világot. Kik akasztották meg mindig az ilyen nekilendült áradatot? Nem hozok fel történelem
elıtti példákat, bár akadna azokból is bıven, de kérdem, hogy kik állították meg a perzsákat? A görögök. Kik
vágtak végig a római latin birodalmon? A hunok. Kik véreztek el a tatár áradatnál? Elıdeink. Kik akasztották
meg a török elınyomulást? Ükapáink. Kik törték meg legelıször a vörös bolsevista terjeszkedést és így kik
mentették meg Európát elsısorban a vörös mételytıl? Kik tartották és fogják tartani mellüket egy pánszláv, egy
esetleges pángermán vagy egy újabban esetleg nekilendülı pánolasz elıretörésnél? Apáink, mi magunk, fiaink,
unokáink és távolabbi utódaink mindig és amit szilárd meggyızıdéssel állítok, mindaddig, amíg régi
örökségünkhöz, az egész föld szuverenitásához el nem jutunk, igenis mi, az elesettek, a letiportnak hitt senkik,
az utódainkban, az egykori Kara-Maya törzs, illetve az ısmagyar Prométheusz jövı leszármazottaiban.
Az elhangzottak után már nem nehéz megérteni, hogy az ıshazánkat kutatók miért nem egyezhetnek meg
a Kaukázus és a Himalája lejtıi tekintetében s hogy mi az oka annak az eddigi érthetetlenségnek, hogy magyar
történeti kutatások még Indiáig és Egyiptomig is elnyúlnak.
Megérthetıvé válik az az eddig hihetetlenül hangzó rejtély is, hogy Bánóczy volt mexikói fıkonzul
Közép-Amerikában összejött egy kisebb bennszülött törzzsel, melynek díszítı motívumai között a tulipán,
nyelvének nagyon sok szava, többek között mind a tíz alapszámnév, a zenéje, a tánca megegyezett a magyar
díszítı motívumokkal, a magyar szavakkal, népdalaink zenéjével és a csárdással.
Munkámat ezzel be is fejeztem s meg vagyok gyızıdve, hogy akik idáig eljutottak, azt ámulattal olvasták.
Tudom, hogy sokaknál kielégítetlen kérdések merülnek fel. A rendelkezésemre álló összegyőjtött anyagra való
tekintettel nagyon sokra tudnék válaszolni, amire pedig nem volna válaszom, azoknak a kérdéseknek
megoldása a tudomány jövı nemzedékeinek a kutatásait várja.
Idegen származású honfitársaink láthatják, hogy a magyarságba való beolvadásukon nem hogy szégyelleni
valójuk nincsen, hanem ellenkezıleg, igenis büszkék lehetnek arra, mert azzal a fajok lépcsıfokán nem lefelé,
hanem felfelé jutnak, mivel kétségtelenül a legnemesebb emberfajnak válnak a tagjaivá. Kalmárszemmel
tekintve helyzetünket, megengedem, hogy e nemesség talán sokaknak nem a legkívánatosabb állapotot fogja
jelenteni.
Befejezésül még egy el nem hangzott kérdésre óhajtok válaszolni. Ha nem vagyok sem nyelvész, sem
etnográfus, sem történettudós, joggal kérdezhetik tılem, hogy miképpen képzelem azt, hogy az elıbbiekben
megírt állításaimnak, amelyek úgyszólván mindazzal ellenkeznek, amiket e tekintetben leszögezett a hivatalos
tudomány, hitelt találjak?
Erre azt válaszolom, hogy nem a meggyızés, hanem az e téren végzett kutatásoknak az ismertetése volt a
célom.
Akiknek azonban egyetemi tanár tekintélyére van szüksége, véletlenül azzal is szolgálhatok.
Csicsáky Jenı: MU az emberiség szülıföldje
Lapszám: 120. (120)
Bartucz egyetemi tanár, aki 4000 hiteles magyar koponyát, 1500 csontvázat vizsgált meg, 3000 felnıtt,
160.000 katona és 60.000 iskolás gyermek adatait dolgozta fel, kétségtelenül megállapította, hogy a magyarság
néprajzi eredetére nézve soha sem volt mongol.
Hivatkozhatok még dr. Cserép József, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem egykori tanárának
1929-bıl származó kéziratára, amelyben öreg tudósunk fajunk eredetét és vándorlását ugyanazon az úton vezeti
vissza Mu-ra, az általa is 11.500 évvel ezelıtt címerüknek jelzett szárazföldre, mint azt fentebb Szent Turulunk
nyomán megjelöltem. Érdekes, hogy krónikák nyomán ı is megállapítja, hogy görög jövevényeknek vagyunk
tekinthetık anélkül azonban, hogy az ısi göröggel való nyelvi kapcsolatainkat felfedezte volna. Még
érdekesebb ezzel szemben, hogy mai nyelvünknek az ısi maya nyelvvel való élénkebb egyezését felemlíti, de
megjegyzi, hogy e téren közvetlen vagy beható tanulmányra koránál fogva már nem vállalkozhat, bár azt
legelsı feladataink közé sorolandónak szegezi le.
Az ókori klasszikus írók nyomán ı is arra a megállapításra jut, hogy kultúra és civilizáció terén mindig
Madya népe vezetett s a Zeustól bilincsekbe vert ısmagyar Prométheusz, Gaea, illetve Madya fia, Aischilos
szerint, elsorolván népe kultúr-vívmányait, e szavakkal végzi:
„Egyszóval az emberiség minden tudását nekem köszönheti.”
IRODALOM:
James Churchward: „The lost Continent of Mu.”
James Churchward: „The children of Mu.”
James Churchward: „Signes and symbols of Mu.”
Thomas Gann and Eric Thompson: „The history of the Maya.”
Philip Ainsworth Means: „Ancient Civilizations of the Andes,”
Mahler Ede: „İskori Egyiptom.”
Dr. Cserép József: „A magyarok ıshazája Amerika.” (Kézirat.)
Eric Thompson: „Mexico before Cortez.”
The National Geographic Magazin, November, 1936.
Dr. Aczél József: „Szittya-görög eredetünk.”
Fischer Károly Antal: „A hunok és a magyarok ’fekete’, illetve ’fehér’ elnevezésének megfejtése.”